Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-03 / 282. szám

december 3., kedd

NBPOJSAO

s

Ä brigád és a tagja

■' hatmillió* terven felük még négymillió* brit>ádváUaláf> Határidő előtt tíz nappal — Az anyagellátástól függ

KÉP ELÉG VÁLTOZATNÁ és összetett: a világos- ■c ga színű első épületnél a Pa: <ettázók és a mázolók sür- ivölödnek. A lépcsőházi bejáratok előtt két tégla között apróéira tűz ég, amelyen a szurkot melegítik, bent a parkettát ág; azzák bele a fényes, fekete köti anyagba és a baklábakra oel> :zett ajtókat festik becsüli.-, :> fehérre.

kezdődik a Haidú-brigád \t dalma”, és ez a nemsoká- á adásra kertilő 8/9-es épii- Tár a brieád szorgalmát, fi-1 eloSSég-vánalását bizonyitGvőngvösön vagyunk, a déli városrészben, az ÉM Heves tt.‘ . si Állami Építőinari V41- lalí • egyik munkahelyén. És mi--el a naotár december*- jelez, nemcsak az idei eredmények iránt érdeklődünk, ha-, hr.n a télre való felkészülés dia is „izgat” bennünket, é -if'őipar elég sokat szere- ebben az évben a közértés fényében, s az sem hogy az említett vállalat . •.(>’• mtett éves tervének telve sem kecsegtet sikerrel. \z ezzel összefüggő sok-sok miér -e szeretnénk' most légibb részletes választ keres\ r ÜLSŰ KÉP — megnyugtató. A világossárga épület mellett már tető alá került a másik téglablokkos tömb, nyers, vakolatlan falai között itt is munkások forgolódnak, ablakkereteket raknak le a bejáratok elé. A következő épület. előtt orra bukott toronydaru hasal keresztben a sorba rakott tégla-blokkokon. Mintha vihar tépte volna le a talapzatáról. Amikor a második miiszak kezdetén üzembe akarták állítani, akkor történt a daruval a baj. Amikor ott jártunk, már egy hete használhatatlan volt a daru.

— Másikat kapunk helyette — mondta Hajdú György bn- ggdvezető. — De hogy mikór? ... Az embereket át kellett csoportosítani a 8/10-es épületre. Ott rakják most a földszint téglafalát.

Ez tehát a Hajdú-brigád munkahelye. Sok jót mondanak erről a brigádról, amelynek ötven tagja van és 1961

óta dolgoznak már együtt. Az idei tervük hatmillió forint volt, ehhez tartozik a már említett világossárga épület. Ennek átadási határideje eredetileg december 20-a, de a jelelt szerint tíz napot tudnak lefaragni belőle.

És a négymilliós többlet-vállalás? Ez a két téglablokkos épületet jfelenti, amelyből az egyik már tető alá került, s ha a kiszakadt daru helyett megkapják a másikat, a „plusszal” sem lesz baj. Tehát nem a brigádon múlik.

— Ennek a brigádnak minden sikerül? — kérdezzük Hajdú Györgytől, kicsit kételkedve.

— Még a minőség ellen sem volt kifogás soha. Ha úgy látjuk, hogy „szorít a cipő*, a szakipari munkákba is besegítünk. A műkőburkolatnál például. A brigádnak érdeke, hogy mir.él jobb eredményeket érjen el, hiszen ettől függ a forint is.

— És soha nincs semmi nehézségük?

— Dehogy nincs! Most is a tégla miatt akartam már menni, amikor megállított az elvtárs. A folyamatos szállítással eleget küszködünk. Vagy tégla nincs, vagy tehergépkocsi nincs. Aztán itt vannak a „nyílászáró szerkezetek!” Mindig csak egyféle típust szállítanak le belőlük, egyszerre három épületre való mennyiséget. Most például a jobboldali keskeny ablakokat kaptuk meg. Aztán jön maid a baloldali keskeny ablak, majd, mondjuk, a bejárati ajtók és így tovább. Ha mind a három épület már tető alatt volna, akkor nem lenne semmi baj ezeknek a beépítésével, de így...? Nagy gondunk még a sóder. Mielőtt a fagyok beállnak, több mint kétszáz köbmétert kellene belőle lerakni, ha a télen dolgozni akarunk az épületeken. De a sóderral egész évben baj van. Most is, hogy mi lesz...?

EZEK A FÉLIG befejezett kérdőmondatok elég erős hangsúllyal mutatnak rá a megoldásra váró nehézségekre.

— Mit csinálnak akkor, ha mondjuk sóderhiányuk van?

— Át kell csoportosítani az

embereket más munkahelyre.

— Milyen kiesést jelent eZ?

— Egy-egy épületnél legalább kétezer előfordul, esetenként legalább hatvan munkaórát veszítünk el. Pedig a brigád akar dolgozni. Ezért vállaltunk kettős műszakot. Nincs itt hiba a munkafegyelemmel sem. Egyszer már elnyertük a szocialista brigád címet, most másodszor küzdünk érte.

A bizonyítás meggyőző, engem azonban nem nyugtat meg. Hallottam valamit, hogy az egyik munkás olykor a borosüveggel Is közelebbi kapcsolatba kerül, és ebből ..hangos vi*a” is kerekedett már.

— Tudom, kiről van szó — mondta Hajdú György —, de az az emher nem a mi brigádunkban dolgozik. Legtöbbször a szállításnál van. A mi brigádunk másfaita emberekből áll.

Milyenekből: fogott el a kíváncsiság. Ezért szólítottam meg a kis trafó-épületnél festéket keverő fiatalembei't, Grizner Istvánt.

Néhány ipari tanuló eszegetett a trafó mellett, míg Grizner István a festékesedény fölé hajolt.

— Kőporos nemes vakolatot

teszünk a trafóra, ahhoz keverem a festéket. Az ipari tanulók most az én kezem alatt vannak, de máskor Is háromnégy fiatal szakmunkással dolgozom együtt. Szoktatni kell őket. A munkatempóhoz, a jó munkához, mert a brigád nem tűri el sem a lógást, sem a rossz munkát. Rajtunk nem múlhat a terv teljesítése, ez már „törvény” nálunk!

Büszke szavak ezek, de a tények adják a hitelüket.

A Hajdú-brigád tehát becsülettel végzi a munkáját ezen az építkezésen. És nagyon egyértelműen példázza a tanulságot: az összeszokottság, ne idegenkedjünk kimondani: a közösségi szellem sok nehéz- ,séget képes legyűrni.

AZ ANYAGÉI,LÁTÁSON nem múlhat a Hajdú-brigád még jobb, még teljesebb munkája, mégha „csak” a pluszterv teljesítéséről is van szó. Erről se feledkezzünk meg!

G. Molnár Ferenc

Épület — vakolat nélkül

— NEKEM, SAJNOS, nincs

időm arra, hogy szervezzek, mert elsődleges munkám mégis csak az iskola. A magam részéről fontos népművelési ágnak tartom a dolgozók esti iskoláját is, hiszen az üveggyárnak sem lehet közömbös, milyen képzettségűek a munkásai.

Daragó József, a Parádsas- vári Általános Iskola vezetője ebből a védekező állásból adott feleletet arra a kérdésre, mi az oka annak, hogy Parádsasvá- ron szinte teljesen megállt a népművelési munka.

— Olyan nagy tervekkel jött ide — mondom —, tavaly őszszel olvastam a munkatervét, láttam benne énekkart, zenekart, kihelyezett zeneiskola terveit. Ismeretterjesztés terén pedig az elgondolások alapján Sasvár az egyik legkiválóbb lehetett volna a járás községei között.

— Igen, — elgondolkodva szívja a cigarettáját, többet nem szól. Aztán nagyon lassan, szinte megrágva minden szót, megszólal: — Ha nem tartok jó kapcsolatot a gyárral, akkor ma nincs vaskerítés, vaskapu az iskola körül, nem épülnek fel a gyerekek számára oly nélkülözhetetlen mellékhelyiségek, szóval, én nem kívánok ütközőpont lenni a tanács és a gyár között.

— Ütközőpont?! Lehet, hogy igaza van Daragó elvtársnak — vélekedik a tanácstitkámő. — A falu 96 százaléka gyári munkás, elismerjük mi, hogy elsődleges joga a gyári szakszervezetnek van, de szeretnénk, ha ók is elismernék, hogy ezek az emberek mégis csak itt laknak a faluban, s ha kilépnek a gyárkapun, akkor már ők a „község”!

— S ha már így van, hogy Daragó József, a falu egyetlen pedagógusa nem vállalta a népművelés vezető tisztét, hogyan dolgozik Kompos Ferenc, akit a gyárból választottak erre a beosztásra?

lehet végrehajtani. Tessék

megnézni, itt a terv, most bontottam fel, égy sor kísérő írás, bírálat nélkül jött vissza a járási tanácstól.

„Vallató” kérdések hosszú során át bukkantam rá á helyes nyomra. Arra a két okra, amit végeredményben okos szóval, egyetértéssel, s a cél tisztán látásával meg lehet szüntetni. Az egyik, az alapvető, hogy a gyár és a tanács között még ném született meg a közös platform, a népművelési munkát illetően. A gyárnak van pénze, helyisége, hangszere, embere, s bár ezt a falusiak használják, de mint gyáriak. Külön terve van a gyárnak, külön á tanácsnak. A tanács hiába erőlködik, hogy a gyár vezetői megértsék, — nem az a fontos, kinél van az anyagi és irányítási lehetőség, hanem egy a fontos: megteremteni az. emberek számára a művelődési és szórakozási lehetőséget. Ehhez összefogásra, megbeszélésre van szükség. Nincs külön szakszervezeti, és külön tanácsi népművelés. Csak NÉPMŰVELÉS létezik, s ehhez kell biztosítani minden mozgatható erőt Parádsasvár esetében a falu nincs a gyár nélkül, és a gyár nincs a falu nélkül. Mindkét helyet pedig egyugyanazon emberek népesítik be, — a parád- sasváriak.

CSODA-E, ha amíg fölöttük marakodva eldöntik a falu, a gyár, s a népművelés vezetői, hogy ki a „hatalom”, addig a sasváriak behúzódnak saját házukba és televízió, rádió, magnó, lemezeik, könyvek társaságában töltik az estéket?! EgyÚjabb sol idusokat az elektronikus

általán nem csoda. Pillanatnyi» lag megy ugyan „valami”, elhangzik egy-egy előadás, beszélgetnek arról, hogy jó lenne összehozni a zenekart-, megszervezni az énekkart — aminek olyan szép múltja van —* de nincs aki erélyesen összefogja ezt a munkát.

Van itt egy épület — egy jé népművelési terv — vakolat nélkül. — A téglák jók, az elgondolások: helyesek, alkalmasak arra, hogy felépüljün belőlük a jó népművelési műnk» szilárd épülete, csak éppen nincs összetartó erő, ami a téglákat megkösse. Az a másik ok, amiről a félig lemondott ügyvezetővel beszélgettünk, hogy ugyanis nem érdekli az embereket, csak a televízió —, valahol ezen a ponton szüntethető meg. Ott, hogy ók is lássák, érdemes elmenni az ismeretterjesztő előadásra, érdemes eljárni az ének-, vagy zenekarba. Hogy lássák, van embec, aki foglalkozik velük úgy, hogy annak eredményessége mindenki szívét melegíti.

EZ HIÁNYZIK Parádsas- váron, — a vezetők egyetértése és valaki, aki megteremti k népművelési munka középpontját, aki tartalmat ad a terveknek. Mindegy, hogy ki az, k tanító, vagy a mérnök, a gyermeküdülő gondnoka, vagy egy üvegfúvó, az a fontos, hogy legyen hozzá szíve, hozzáértése, hogy csinálja, hogy ne neveljen a hegyek közé zárt kis faluban a jó jövedelem, a magak életszínvonal önző, csak a maguk dolgával törődő embereket.

Cs. Adám Éva

találtak SzikáncsoA kutató műszerrel

— KÉREM, ÉN IS lemondtam. Írásban Is, szóban is. Több oka van, mégis egyet emelnék ki. Az embereknek jó fizetése van, öt-hatezer, de nem ritka egy családban a tízezer forint sem havonta. Ebben a kis faluban, ahol ház sem nagyon van több, ötven televíziót számolhat meg.

— Más hiba nincs?

— Hát..., vanni éppen van... A tervet segítség nélkül ném

Vasárnap dr. Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóhelyettese, Csanda Ferenc mérnök és Zalavári Tibor technikus öt órán át kutatott a Csanda — Molnár — Zalavári — Petrikovics-féle elektronikus föld alatti kutató műszerrel Szikácson, ahol nemrég Jozó Erzsébet rábukkant a híres aranyleletre.

Az idő rövidsége miatt a területnek csak egyrészét pásztázhatták végig, mégis a műszer mutatója 14 alkalommal lengett ki, és az ásók nyomán 14 újabb solidus fordult ki a földből. Elhatározták a kutatás folytatását, de csak az elektronikus műszerrel, mert régész-szakvélemény szerint más módon most már minden pró* bálkozás kilátástalan lenne.

NAG/

Ml OKOZTA

KATASZTRÓFÁKAT

Egy kísérlet nyomra vezet

. A szakértők nem nagyon hisznek ebbe^ a feltevésben, hiszen mielőtt a gépet forgalomba állították, minden részét, a pilóta- és az utasfülkét is a legalaposabb nyomáspróbának vetették alá.

A Comet 11 000—12 000 méter magasan repül. Ebben a magasságban sokkal ritkább a levegő, mint a talaj mentén, vagyis ellenállása is jóval kisebb. A ha.j tószerkezeteknek ilyen magasságban 6okkal kevesebb üzemanyagra van szükségük. Ha alacsonyabban repül a gép, üzemanyag-fogyasztása olyan nagy, hogy nem tud any- nyit magával vinni, amennyi az óceán átrepüléséhez szükséges, vagy pedig kevesebb utast és más terhet szállíthat, de eb-, ben az esetben nem lenne versenyképes és kifizetődő.

Viszont az ilyen nagy magasságban való repülés miatt bonyolult műszaki problémákat kell megoldani. 12 000 méter magasan olyan kevés oxigén van a levegőben, hogy az emberi szervezet hamarosan elpusztul. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a gépben, az utasok és a személyzet fülkéjében nagyobb legyen a légnyomás és sűrűbb legyen a levegő, mint a gépen kívül és a fülkéket légmentesen el kell zárni a. külvilágtól. A fülkék levegőjét mesterséges úton látják el a szükséges oxigénnel. Amikor a gép 12 000 méter magasan repül, olyan nyomás van a kabinokban, mint a szabadban 2400 méteres magasságban.

A belső és a külső nyomás különbsége erősen igénybe veszi a kabinfalakat, ezért a legszívósabb, legellenállóbb anyagot használják fel. Ugyanis, ha az anyag engedne a nyomásnak, a gép éppen úgy szétpattan, mint a túlságosan felfújt léggömb.

A Comet-gépeket természetesen a forgalomba állítás előtt nyomáspróbának vetették alá, most mégis elhatározták, hogy újabb próbát tesznek a géppel és addig helyezik nagy nyomás alá, amíg az anyag elfárad.

De hogyan és hol hajtsák végre a kísérletet, hogy gyakorlati és tudományos következtetéseket vonhassanak le belőle?

Ha a levegőben kísérletezEgy Comet repülőgépet irályba helyeztek és váltakozónyomásnak és szélrohanmak vetették alá, hogy megállapítsák, mi okozta a két borzalmas katasztrófát.

nek, akkor a gép anyagelfáradás esetén éppen úgy szétmegy, mint a két katasztrófa

alkalmával.

Ekkor az egyik szakértőnek az az ötlete támadt, hogy a viz alatt kell végrehajtani a kísérletet, mert akkor a megfigyelők pontosan nyomon követhették a gép anyagában bekövetkezett minden változást.

Ez nagyszerű ötletnek bizonyult, mert ma mér világszerte

mindenütt víz alatti nyomáspróbának vetik alá a repülőgépeket.

Rekord idő alatt óriási, 33.6(1 méter hosszú, 6 méter széles és 4.8 méter magas acéltartályl építettek, pontosan akkorát hogy a Commet beleférjen, Szárnyai két oldalt kiálltak a tartályból. A tartály tetején közlekedni is lehetett és a

szakemberek korszerű műszerek segítségével mindenkor megállapíthatták, hogy mi történik a belsejében. Periszkópok segítségével a gép törzsének alsó felületét is állandóan megfigyelhették.

A gép elhelyezése után vízzel töltötték meg a tartályt és a gép belsejét, de úgy, hogy a gép belsejében nagyobb legyen a nyomás. Vagyis ugyanolyan nyomásviszonyokat teremtettek, mint amikor a gép nagy magasságban repül.

Néháy perccel később az automatikus szivattyúk kiszivattyúzták a víz egy részét a gép törzséből, úgyhogy kiegyenlítődött a nyomás. A műveletet minden néhány percben megismételték.

Ugyanakkor a szárnyfelületeket érő léglökéseket és rohamokat is utánozni kezdték. Megfelelő szerkezetet konstruáltak és a gép számyfeiületét megfelelő időközökben sok kisebb léglökés és utána erős légroham érte, vagyis a szárnyakat ugyanolyan megterhelésnek vetették alá, mint a levegőben.

Napokon át tartott a kísérlet, akkor bekövetkezett, amire csak titokban és rettegve számítottak ...

Az egyik ablak burkolólemeze felszakadt A rés egészen apró volt kezdetben, de lassan növekedett, egy, két, öt, tíz cen- timétemyire, majd hamarosan sgy méternyire.,.

— Leállítani a gépeket! — .Hasította a kísérletet ellen- Wi szakember a nyom'. .l vai- oztató széirohamot okozó szerezet kezelőjét.

Következik:

.4 filmszola# vUuoímH t*— '