Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-21 / 298. szám

4 NEPCJSAO 1963. december 21„ szombat A magányos cédrusnál Van Egerben egy klub, az irodalombarátok köre. Az eg­ri Városi Művelődési Ház ad neki helyet: itt jönnek össze hetenként a klubtagok, hogy megbeszéljék olvasmányaikat, irodalmi élményeiket. Ha az összejövetelre betoppan egy „külső” ember: vegyes érzel­mekkel hallgathatja az elő­adásokat, a felszólalásoka,. vagy különbség van köztük alaposságban, színvonalban, rutinban. Orvos, könyvtáros, jogász, adminisztrátor, peda­gógus mond véleményt: olyan is, akinek szakmája az iroda­lom és olyan is, aki az érett­ségivel minden kötelező kap­csolatot megszakított az iro­dalommal. Juhász Ferencről, O’Neill- rái, Dürrenmattról, Millerről, mai szovjet leöltőkről, kisfil- mekről, a századforduló nagy festőiről rendeznek vitákat, s a, vitatémák közmegegyezés­sel kerülnek a klub program­jába. A témajegyzék egy ki­csit tájékoztat a „jelenlevők” érdeklődéséről. De a klub munkájára legalább annyira jellemző az, amit nem akar, amit bizonyos idő, teljesít­mény után nem is tartanánk természetellenesnek. — Nem akar átalakulni sem irdahrei színpaddá, — de még műked­velő színjátszócsoporttá sem. Egy féléves munka, vita, is­merkedés után került sor a pesti kirándulásra, amikor megnézték azt a drámát (Bo- ucner: Az ajtón kívül), ame­lyet, — mint a színházi pro­paganda-röplap írja — „Egyet­len színház sem akar bemu­tatni, semmiféle közönség nem akar megnézni”, és elza­rándokoltak a Magányos céd­rushoz. a Csontváry kiállítás­ra, látták a jajcei vízesést, a taorminai színház romjait, a csodálatos mediterrán naple­mentét és ismét találkoztak a modern drámairodalomban nem ismeretlen problémával: a háborús pokolból élve elő­került, de lelkileg teljesen le­rongyolódott, hitét vesztett ember tiblábolásával. A drá­ma hatása elemi erejű, véle­ményre, vagy legalábbis ér­zelmekre kényszeríti a nézőt. — És vitákra: mert a gyötre­lem ilyen Iconcentráltsága, a szorongások ilyen halmazata a legközönyösebb nézőt is ki­lendíti nyugalmi állapotából. — Ideális dráma: vita előtt. És ideális „helyzet”: meg­nézi azt a drámát, amiről vi­táznak, vagy a programban szereplő írónak legalább egyik drámáját. — Így az ér­vek,^ az ellenérvek nem, a le­vegőben lógnak, a vita nem rekeszt ki senkit, mert salain látták, — friss az élmény. Mert a klub eddigi munkájá­ban talán ezt lehetett kifogá­solni: a napközben elfoglalt, az irodalomban lassan, és nem rendszeresen tájékozódó klub­tagok „kívül maradtak” a kö­rön, „hagyták, hogy a fejük fe­lett” beszéljenek. — Vagyis az egyik legalapvetőbb okta­tási köijetelmény, módszer itt is követendő: a lelkiismeretes „szemléltetést” nem érdemes mellőzni. — Érdekes dolgot csak az tud mondani valami­ről, alá jól ismeri a témát. Az ,,érdekességhez!’ még hozzájárulna az is, ha a klub időnként meghívná azokat, akik az illető „tárgyban” csak­ugyan tudnak érdekeset mon­dani, — Amikor a század- forduló képzőművészeti irány­zatairól volt szó: egy főisko­lai oktató tartott előadást. A mai kisftlmekről szóló refe­rátumra pesti rendezőt akar­nak megkérni. — És ha drá­máról rendeznek vitát, nem lehetne meghívni valamelyik színházi szaleembert, — mondjuk Egerből? Ha az eg­ri színház képes olyan elő­adást tartani, amely Pesten is érdeklődésre tarthat számot, amelyet figyelemmel lásér a szakmai közvélemény, — ak­isor a színház művészei bizo­nyára tudnának újat, érdekest mondani — azokról a müvek­ről is, amelyeket itt nem mu­tatnak be. És amelyiket bemutatják? — Mert azt is meg lehetne vi­tatni... Mint ahogy lehetne vitá­kat rendezni kiemelkedő fil­mekről, — ezeket bizonyára sokan megnézik, és ' tv-játé- kokról, tv-közvetítésekről is. Ilyen „földhözragadtabb” ambíciókkal is el lehet jutni a Magányos cédrushoz. Iá Téli napok Mivel foglalkoznak as at kárt Új Élet Tas tagjai? Miért nem késsült el időre a 96 férőhelyes istálló ? AZ ŰJ ÉLET TSZ irodájá­nak ablakaiból kivágódó fény- jszlopok éles késként hasítot­ták ét a hideg homályt Itt nem észlelhető a téli nyuga­lom, mert az évből csupán né­hány napot hurcolunk már magunkkal, és a gondos gaz­dát ilyenkor a jövő tervei fog­lalkoztatják, illetve... — ...arról tervezgetünk, hogy a tél folyamán milyen mun­kát adhatunk a tagságnak, — emeli fel az ujját Setter Gé­za, elnök. — És találnak erre lehetősé­get? — szavaim közben a hi­degtől gémberedett ujjaimat igyekszem melengetni a barát­ságosan duruzsoló kályha mel­lett. — Aki dolgozni akar, kap­hat munkát, mert először is megkezdjük a 40 hold szőlő kivágását. Üreg volt már és direkt termő. — Nem érzi meg a szövetke­zet ezt a veszteséget jövőre? — Több volt rá a kiadás, mint amennyi hasznot hozott. Különben is az ősszel 30 hol­dat telepítettünk. — Hallottam valamit az olt­ványtermeléssel kapcsolat­ban... — Félmilliót akarunk jövő­re. Ä vesszők vágása pedig szintén munkát ad a téli idő­szakban. AZ ATKÄRIAK egyik fon tos jövedelmi forrása a kerté­szet. Éppen ezért az előkészítő munkákat, vagy ahogy mond­ják, az alapozást már most megkezdték. Készülnek az új melegágyak, holland mintára. Sőt, negyven darab' már ké­szen várja a tavaszt. Ám, ahogy számítgatjuk, a felsorolt tennivalók csupán száz ember részére biztosítják a téli foglalatoskodást De mi lesz a többi taggal? Mert va­lószínűleg még mások is hasz­nosítani akarják a téli idősza­kot. ■— Amit eddig elmondtam, az a feladataink csupán cse­kély hányada volt — állít meg az aggodalmaskodásban Seffer Géza, — ki akarjuk próbálni a Jignitporos trágyázást. Ehhez 100 vagon lignitport haszná­lunk fel, amit.a következő he­tekben kell a helyszínre szál­lítani. Ehhez jön még a 30 hold szőlőhöz szükséges szer- vestrúgya... Soroljam még to­vább? — Talán az építőbrigáddal kapcsolatban néhány szót. — Ök is hasznosan töltik a telet. Az építőanyagot szállít­ják, és készítik elő tavaszra. Az ácsbrigád pedig tetőszer- kezetek előállításán dolgozik, mert jövőre két 300 férőhelyes önetetős süldőnevelőt építünk. De a dűlőutak tisztántartásá­val is foglalkoznak néhányan. És itt van a fák nyesése. Igaz, ezt nem munkaegységben vég­zi a tagság, csupán a tüzelő miatt. Amikor utoljára Atkáron jártam, a gyerekek könnyű trikókban hancúroztak az ut­cán. A felnőttek pedig még úgy a délutáni uzsonna táján is árnyékba húzódtak a nap heve elől. De a probléma, ame­lyet Seffer Géza szinte jövő­be látóként említett, ma sem oldódott meg. Ám, hadd idéz­zem az elnök akkori jóslatát: — A Mátrai Építőipari Ksz már több határidőt elhalasz­tott a 96 férőhelyes istállónk elkészítésével kapcsolatban. Félünk, hogy a tél idejére sem készül el. Igaza lett az elnöknek, mert az istállóról még ma is hiány­zik a tetőszerkezet. Nincs nád­palló, nincs hullámpala — er­re hivatkoznak. Pedig a szer­ződés értelmében ezekről - az anyagokról a kivitelezőnek kellett volna gondoskodni ide­jében. Az állatokat el tudták ugyan helyezni Atkáron, de a jelenle­gi szészórt megoldás csupán ideiglenes lehet, mert a mos­tani körülmények között az abraktakarmánynak tíz kilo­métert kell vándorolnia, amíg eljut az állatokhoz. Ez pedig többletkiadást jelenj illetve emeli a tej és a tejtermékek önköltségét. Ezért aztán nem is le­het csodálkozni, ha az atkári- ak szűkén mérik a dicsérő jel­zőt, ha a Mátrai Építőipari Ksz-ről esik szó DE KÖZBEN a munkaidő is lejárt. Az irodákból hazafe­lé készülődnek. Az ajtón kilé­pőket porhavat kavaró csípős szél fogadja. A köd is más vi­dékre vándorolt, de emlékül kristályként csillogó zúzmarát hagyott a fák ágain. Laczik János Súlyos mulasztás Máról holnapra fagypont alá süllyedt a hőmérő hi« ganyszála, vastag hótakaró lepte be az utakat. A hirte­len beköszöntött tél kemény próbára teszi a szabadba« dolgozókat, — köztük a köz- tisztaság embereit, az egri úttisztítókat is. Ilyenkor bizony jól jön a forró védőital — csakhogy az Egri Városgondozási Vál­lalat dolgozói — a rendelke­zésektől eltérően — nem na­ponta, hanem egy-két hónap­ra összegezve, természetben kapják meg a cukrot és a hozzávaló kávét! Ezeket is visszamenően! Pedig a rendelet félreért­hetetlenül kimondja: védőital sem természetben, sem pé­pedig pénzben megváltva nem helyettesíthető! Szinte érthetetlen, hogy a vállalatnál lefolytatott soro­zatos ellenőrzés figyelmét el­kerülte a súlyos mulasztás, a súlyos szabálytalanság. A Városgondozási Vállalat­nak a lehető legrövidebb időn belül föl kell számolnia a hibákat, és dolgozói részé­re maradéktalanul biztosíta­ni a forró védőitalt! (sugár) A XX. SZÁZAD KARÁCSONYAI A SAJTÓ TÜKRÉBEN .^XXXXXXXXX-X^XXXXXXXXXXXXXXXXXXVCXXXXXXXXXXXXXXXXXCXXXXXXXXXXXXXXX' TÖRTÉNET A BÜSZKE JUHÁSZRÓL A harmincas évek elején történt, Hortobágyon. Élt ott egy juhász, aki rátartiságáról, büszkeségéről, no meg arról volt híres, hogy művészi farag- ványokat készített. Történt egyszer, hogy egy hortobágyi nagybirtokos, a „gróf úri* ka­rácsonyi csomagokat küldött néhány tanyasi gyereknek. Volt ezekben a csomagokban molyette kabát, kopott sapka, lyukas cipő és még lyukasabb harisnya. Holmik, amiket a gróf úr kisgyerekei játékban elnyűttek, elkoptattak és ame­lyeket a lomkamrától szedtek elő, kinevezve azokat kará­csonyi ajándéknak. A mi büszke juhászunk kis­fiának is küldtek egy formá­jából kivetkőzött sapkát, meg egy lyukas harisnyát. Kará­csony előtti napon érkezett, még nyitva volt a közeli köz­ségben a posta, meg az akkori Hangya bolt. A juhász vett egy szép új sapkát és egy pár harisnyát, a kacatok közé cso­magolta és megcímezve, a grófnak, feladta a postán. Kí­sérőlevelet is írt, amelyben sajnálkozásának adott kifeje­zést, hogy a szegény kisgrófot ilyen vacak holmikban kény­telenek járatni, ezért karácso­nyi ajándékul ő küld a kis méltóságosnak új holmikat így töltötte ki bosszúságát a nagy adakozón, de szeretett volna még több borsot törni a gróf orra alá. Erre akkor lett alkalma, amikor megtudta, hogy a hortobágyi csárdában nagy mulatságot tartanak ka­rácsony másnapján, amelyen a gróf több vendége, köztük egy német gróf is jelen lesz. A juhásznak jó gondolata támadt. Szerzett magának szép civilruhát. A tanítótól kérte kölcsön, alti szerette a csava­ros észjárású, büszke embert. Amikor azután hallotta, hogy a grófi társaság már együtt van a híres hortobágyi csárdá­ban, amelynek falai Petőfit is látták, ő is bement oda. A cigányprímás tátott száj­jal bámult rá, az úri gúnyában is megismerte. A juhász muta­tóujját a szájára tette, a prí­más bólintott, megértette, hogy „inkognitóban” jött el. És ami­kor az új vendég elkiáltotta magát, hogy „Banda, hoz­zám!”, a zenészek kis habozás után ott hagyták a grófi tár­saságot és a juhász fülébe húzták a megrendelt nótát. Az arisztokrata vendégeket néhány pillanatig megbéní­totta az „inzultus”, és amikor magukhoz tértek a csodálko­zástól, egyikük felállt és oda­ment a juhász asztalához. Az a jó szabású kölcsön-civilruhá- ban tisztviselő-félének nézett ki, ezért a monoklis fiatalem­ber udvarias gőggel szólalt meg: — Báró Fehérpataky Guidó vagyok. Társaságom nevében elégtételt kérek. A juhász felállt, kihúzta ma­gát és bemutatkozott: — Gróf Keserű János! A báró meglepetten bámult rá, azután kezét nyújtotta és udvariasan mondta: — Szervusz, kérlekalá&san! Légy oly jó, fáradj asztalunk­hoz, mulass velünk. — Szívesen, kérlekalássan. Átment hozzájuk, ittak és egy idő múlva, a gróf, aki a kopott gyermekholmikat küld­te, megkérdezte: — Neked is itt van a birto­kod, valahol a Hortobágyon? Tudod, én tíz évig éltem kül­földön, nemrégen jöttem át­venni az örökségemet. A juhász topható** — Igen, kétezernégyszáz- tiaennyolc juhom van a szom­szédságban. A gróf elámult: — Jól hallottam, kétezer- négyszáztizennyolcat mondtál, drága pajtikám? Milyen érde­kes! Nekem is pont ennyi ju­hom van. — Tudom, pajtikám! Én őr­zöm? Palást« László erősebbnek, az oköíixék, a kar­hatalomnak a joga döntött.. (Egn Újság.) 1904.1 „Nem illik ugyan,---------ü hogy éppen szent ka rácsony ünnepén keljünk ki a jótékonyság rovására, de mégsem tűrhetjük tovább, mert ami sok, mégiscsak sok. A sok még a jóból is megárt... Minden utcasarkon 2—3 kol­dus: nemcsak az ember erszé­nyét, hanem a türelmét is ki­merítik .. (Heves megyei Hírlap.) 1916. I „Hivatalos hadije- -----i—1-1 lentés! Orosz had­színtér: az oroszoknak a be- szarábiai arcvonal egyes ré­szei ellen megkísérelt támadá­sait az ellenség súlyos veszte­ségei mellett visszavertük. Olasz hadszíntér: A landanói megerősített területet és a tol- mai hídfő mellett levő állása­inkat az olasz tüzérség heve­sen bombázta. Délkeleti had­színtér: A legutóbbi napok ki­sebb vállalkozásaiban mintegy 000 hadifoglyot szállítottak be. Egyébként nincs különös ese­mény. Höfer, altábornagy.” (E gri Újság) 1924.1 „Budapestről jelen­--------—1 tik: a gyárak most azza l lepték meg a kereskedő­ket és a fogyasztóközönségei, hogy mára 300 koronával emelték fel kilogrammonként a kockacukor árát”. (Egri Népújság) 1931. | Az ebédeltetési ak- -----------! cióban ... négy­százhúsz gyermek jut ilyen módon meleg ebédhez napon­ta Egerben. A cipőket, ruhá­kat és szeretetcsomagokat ka­rácsonyra osztották ki a gyer­mekek között... Kilencven szegény iparoscsaládnak, ci­pészmestereknek és szabóknak jutott munka és kereset, 600 gyermeknek meg cipő, ruha és szeretetcsomag, 600 családnak hozta így meg a Jézuska a ka­rácsonyi örömet... ( E ger) 1942.1 a Kormányzó Űr -----------í Budapesten, de­cember 24-én kelt elhatározá­sával dr. Hedry Lőrinc, Heves vármegye főispánjának, a ma­gyar királyi titkostanácsosi méltóságot adományozta. (He vesvármegye) 1913.1 . Hitler Adolf sa­-----------1 ját maga irányítja az Összes hadműveleteket, cso­dálatos hadvezetési tehetsége szinte csalhatatlan ... (Magyarság) 1945.1 .az árak esnek, <s-----------1 ez által a pengő ér­tékesebb lesz a polgár zsebé­ben. A dollár már a hivatalos árjegyzés alá esett... Január 1-tól a bányák államosítva lesznek. Ez a lépés egyenlő egy második földreformmal. A nagyiparnak a hatalmát is megnyirbáljuk... Egyelőre a bányák, a Nemzeti Bank, á nagyipar államosításánál tar« , tunk... a magyar nép a ma­ga boldogságát önmaga fogja megteremteni... (Ig azság) 1954.1 • .Karácsony van. . .......Rózsáéknál is ki­gy últak a fenyőfán a gyertyák és a ... kisgyermek csillogó szemmel nézi a fényes fát és izgatottan veszi elő a sok-sok ajándékot), ródiit, a fehér mac­kóruhát, a hócipőt és a szebb- nél-szebb játékokat. Sok bol­dog karácsonyt kívánunk... és kívánjuk, hogy neked és társaidnak soha ne kell jest sírnod a „Megfagyott gyer­mek” szomorú históriáján... (Népújság) 1958.1 Karácsony: a szere­.------! tét és békesség ün­nepe . Karácsony: a család ün­nepe. Nagyszülők, szülők, gyermekek és unokák ünnepe, az egymást szerető embereiké kiknek szívében nálunk is bé­kesség honol... Itt az ürme# és minden Ms házban, mindé» lakásban boldogság honol... A ntí decemberünk: a boldog gyermekek hónapja, válóban a jóság és a szeretet hónapja, de a megnövekedett és még egy­re növekvő jóságé és szerete- té... (Népújság) 1962.1 . Az egyik karó-,: ■■ ■ ■ ■' csernyi ajándék: az 1963. évi népgazdasági terv... A terv azzal számol, hogy 1963-ban a nemzeti jövedelem az ez évihez képest kb. 7—3 százalékkal nő ... mosógépből 21 százalékkal, hűtőszekrény­ből 46 százalékkal, televízió­készüléktói 27 százalékkal, bú­torból 15 százalékkal nagyobb forgalmat tervezünk. Több mint 15 ezer személyautót ho­zunk be... Állami és magán­erőből több mint 50 ezer la­kás épül... 1963. év folyamán már minden faluban lesz vil­lanyvilágítás ... (Népújság) ­as. n Az idei karácsonyi ünnepek alkalmából lapozzunk bele a mindenkor hűséges krónikák, az újságok vaskos és sárgult köteteibe. Nézzünk utána, az ötletszerűen felütött évfolya­mok karácsonyi példányai hí­reinek ... 1900 I „A városok ragyogó —--------1 palotáitól a falvak utols ó kunyhójáig, az afrikai telepektől a grönlandi jég­hegyekig, mindenfelé kará­csonyt ünnepelnek... a csalá­di élet akárhány helyen földi pokol, békétlenség és kin ta­nyája ... akárhány szegény összetört szívben a remény he­lyett a világgyűlölet, végel- csüggedés kóranyaga fészkelte be magát. A politikai szenve­délyek visszaidézik a közép­kor letűnt századait, amikor az

Next

/
Oldalképek
Tartalom