Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-19 / 296. szám

4 NÉPÜJSAG 1968. december 19.. csütörtök Halálra ítélték Debrecenben az egri Mátyás Lászlót tásos és nem hivatásos nép­művelők figyelmébe ajánlani, amely elsősorban hozzánk szól, nekünk nyit ablakot hazánk népművelési munkájára, ered menyeire és problémáira, va­lamint a külföldi népművelés­re is. El kell jutnunk a népmű­velésnek arra a fokára, amely az ágazatokban való gondolko­dás helyett a nevelési célok­ban való gondolkodást eredmé­nyezi. Elengedhetetlenül, fontos, hogy népművelőink egységben tudják látni és hasznosítani a hagyományos népművelési for­mák mellett az újakat, hogy korszerűbbé, a ma emberéhez szólóvá változtathassák a nép­művelés gyakorlatát. Ehhez a munkához viszont nagy segít­séget, további támogatást vá­runk a „Népművelés”-!»! is! Nagy Andor A hatvani üzletsoron... Egv hét meg majdnem a ka­rácsony — de az utcán megje­lent fenyőfák és a fényes ki­rakatok hagyományos díszítései máris az ünnepek hangulatát varázsolják elénk városszerte. Megsokasodtak a járókelők, megszaporodtak a „gondok” Hatvanban is; ajándékozás lá­zában, izgalmában ég napok óta a Zagyva-part. Kora reg­geltől késő délutánig telve van az üzlet vásárlókkal — délelőtt inkább vidékiekkel, ebéd után meg a helybeliek­kel, ki mikor ér rá... A hatvani kereskedelem ala­posan felkészült az év végi nagy szezonra. Sokmilliós áru­készlettel bő választékkal állja az ajándékozók meg-megújúló ostromait. Mit keresnek, mit visznek leginkább az emberek, minek van a legnagyobb ke­letje? Nehéz lenne erre hatá­rozott, pontos választ adni, hi­szen ilyenkor annyi minden gazdára talál.. i Kétségtelen azonban, hogy nagy sikerük van az úgynevezett szezoncik­keknek, a különféle téli hol­másképp kezdte: — Hát, te, a fene a kis bokádat, mért nem csíná’sz valamit? Elegáns mozdulattal emel­kedtem fel. A mackóhoz raen­— Mi ez? Színpadias mozdulattal mu­tattam a szekrényre: — Kinyitottam! A mester abban a pillanat­ban meglendítette kezét, és iszonyatos pofont kent le bal orcámra. Hol a kulcs? — szi­szegte dühösen. Előkoiortam a rozsdás kul­csot, átnyújtottam. Vérig vol­tam sértve, úgy éreztem, eget- rázó igazságtalanság történt velem, s abban a percben gyilkolni is képes lettem vol­na. Fehér úr ezzel mit sem tö­rődött. ötven évét mghazud- toló fürgeséggel a mackónál i'WWWWWÍ'í'W'í'JW — Marha! öt pengőt se füze* tett volna ... Még fel sem ocsúdhattam, ocLakintről lépések hallatszott tak. A mester a mackónál ter­mett újra, és mire az ajtó ki­nyílott, már durúzsoltatta is az amerikánert. Egyekfalvy megállt az aj tó ­ban, onnan érdeklődött: — Jó napot! Kinyitják, ké­rem, sikerül? — Megfúrjuk, képviselő úr. — Válaszolta Fehér készsége­sen. Közben azon ügyeskedett, hogy a fúrót ne moccantsa el a páncél ajtajáról, mert az igaz kellemetlen lenne, ha a gaz­dának véletlenül eszébe jutna kinyitni a bezártalak hitt aj­tót. Eltörtünk öt fúróé, telerak­tuk szerszámmal az egész szo­bát. És végül, az esti vonat in­dulása előtt húsz perccel ki­nyitottuk a kulccsal, a mackói), csekély hatvan pengőért. Már világítottak az ablakok az esti. szürkületben, amikor végre ha­zafelé indultunk. Én mentem elöl, a mester utánam. De mint­ha semmi közünk nem lenne egymáshoz egy szót sem vál­tottunk. Jó fele útján járhatt tunk már, amikor végre az öreg beszélni kezdett: — Meg kell tanulni ezt te, fiam, ha mester akarsz len­ni... Különben soha nem vi­szed semmire... Nagyot sóhajtottam, mond­tam magamban egv cifrát, de már a vacsorán járt az eszem. Akkor még nem értettem meg, így akart belőlem embert fa­ragni, a maga módján. Ahogy ő is tanulta... A pofont kihevertem. Amint láttam, a kassza is a fúrást. És még mindketten jó egéwí ségben szolgálunk. mi meghallgatása során Má­tyás László fogadkozott, hogy a vállalatnak okozott kárt na­pokon belül megtéríti, mert jó anyagi körülmények között élő menyasszonya van, aki az ősz- szeget . részére napokon belül kölcsönözni fogja. Mátyás László rettegett a börtöntől és azzal is könnyíteni akart hely­zetén, hogy a pénzt igyekezett minél hamarabb megszerezni. Május 18-án Egerből elutazott és felkereste az egyik Tisza menti községben az állítólagos menyasszonyt, akinek házassá­got ígért. A találkozás alkal­mával felmérte a leendő asz- szony anyagi helyzetét, de azt nem találta kielégítőnek és to- vábbáHt. Más ismerőseit® igyekezett kölcsönöket kapni, és miután az ország különböző részein eredménytelenül járt, elhatározta, hogy sógornőjéhez megy Bihamagybájomba és tőle szép szóval, vagy erőszak­kal pénzt szerez. Május 28-án este érkezett a községbe lopa­kodva és Mirön Lajosék laká­sának udvarán elbújva várt; amíg az asszony hazaérkezik. A tettes két kezével fojtotta meg az asszcmyt és a már élet­telen nő nyakát csak azért hurkolta körül törülközővel, hogy az áldozat fel ne éledjen. Mátyás László a lakásban nem találta meg Mironék megtaka­rított pénzét, mert a tízezer fo­rintos betétkönyvet és a hét­ezer forintnyi készpénzt egy használt mosdótálban rejtette el az asszony. Mátyás László az asszony' nyakláncát és karóráját tudta csak elvinni és a munkahelyén tartózkodó Miron Lajosnak egy ingét és nadrágját. Mátyás László sógornőjének megölése után bújkált az or­szágban, majd Egerben, a Sas út 1. szám alatti bejelentett lakásán fogták el, ahol a nyo­mozó szervek már várták. A Hajdú-Bihar megyei Bíró­ság a nyereségvágyból elköve­tett emberölés és más büntet» tek miatt — több magánostól is csalt ki kisebb-nagyobb ösz- szegeket — Mátyás Lászlót ha­lálra ítélte. Az ítélet meghozatalánál fi­gyelembe vette a bíróság a vádlott többszörösen büntetett voltát. Az ítélet aem jogerős. Kiss János A vagonok kirakásához alkai- mi munkásokat fogadott fel, igazolta azok teljesítményét* és utólagos elszámolásra pénzt vett fel — a szállítási vezető ellenjegyzése mellett — a ra­kodók kifizetésére. Az ellenőr­zés lazasága miatt — a szálli- tásvezqtő utánanézés nélkül aláírta a vagonkirakási kimu­tatásokat — a megtörtént és elszámolható vagonkirakások mellett olyan kimutatásokat is készített, amelyelcen a• Mátyás László által ismert személyek szerepeltek, és akiknek munka­bért Mátyás László nem fize­tett ki. A hamis jegyzékek végösszegeit Mátyás László megtartotta magának. Ilyen ki­mutatást 51 alkalommal állí­tott ki Mátyás László és így 8200 forintot csalt ki a válla­lat pénztárából. A vállalati vizsgálat a .bűn­cselekményt felfedezte. Fegyel­Mint már júniusban jelen­tettük, Egerben fogták el Má­tyás Lászlót, a Heves mégyei Tanácsi Építőipari Vállalat volt raktári dolgozóját, aki május 28-án sógornőjét, Miron Lajosnét Bihamagybajonban megölte. A Hajdú-Bihar megyei Bíró­ság ötnapos tárgyalás során derítette fel Mátyás László bűncselekményét. Az ügyész­ség a többszörösen büntetett 43 éves férfit nyereségvágyból elkövetett emberölés és a tár­sadalmi tulajdont megkárosító bűncselekmények miatt vádol­ta. Az emberölés bűntettének előzményei Egerbe nyúlnak vissza. Mátyás László ez év májusáig a Heves megyei Ta­nácsi Építőipari és Épületsze­relő Vállalatnál dolgozott: raktári kezélőmunkás volt, aki a vagonkirakásokat is intézte. tei maradnak érintetlenül: igé­nyesebbek az emberek, ugyan­azt a regényt elviszik inkább vászonban vagy bőrben. Azt tartják, a könyv legyen dísze is a lakásnak. Viszik á fenyőfákat is, igaz, óvatosságból még csak mér­tékkel, sokan korainak tart­ják, várnak vele. így nem sok fogy, naponta 120—150. Majd később... Vannak kisebbek, nagyobak is. Melyiket viszik inkább? Jobbára a kisebbeket keresik; Embertömeg az utcákon, üz­letekben — nagy Izgalmak, nagy találgatások napjai: mit is vegyen az ember, mi lenne a legjobb, s talál-e kedvére valót? Nem könnyű a dolga senkinek. Az ajándékozás — furcsa —, de h nehezebbek kö­zé tartozik. Kétségbeesni azon­ban mégsem kell senkinek Hatvanban: a bőséges áru­készlet gazdag választékaiból előbb, vagy utóbb, végül is minden vásárló megtalálja a kedvére valót ... Gyóni Gyula miknak; kabátoknak, sínadrá­goknak, sálaknak, kötött kesz­tyűknek, kalapoknak meg a táskának és a félárra leszál­lított fémsarkú bőröndöknek. Kapós az idei újdonság, a fér­fi tomp-sapka, gyorsan szét­hordták a négyféle színben forgalomba hozott női kiscsiz­mákat. Osztatlan örömet kel­tett a hölgyek körében az, hogy a más városokban is any- nyira keresett harisnyanad­rágból Hatvanban lehetett kapni... A műszaki cikkek közül, csaknem valamennyi kávéfőző típus kapható. Na­gyon viszik őket, akárcsak a szép hangulatlámpákat — de a lényegesen drágább rádiók és tv-készülékek, mosógépek, centrifugák közül is sok gaz­dára talál. A mechanikus já­tékok nagy része; már elfogyott — az illatszerboltból főleg az igen olcsó, 20—22 forintos ajándékcsomagok, a különféle kölnik, parfümök és a tetsze­tős bizsu-áruk fogynak. A könyvek közül úgyszólván csak az Olcsó Könyvtár köte­véseket. melyek a Művelődés­ügyi Minisztérium és a taná­csi művelődésügyi osztályok megalakulásához, valamint a mindinkább kialakuló egységes szemlélethez vezettek. Mérföldkő kulturális éle­tünkben, de népünk egész fel- emelkedése szempontjából a televízió megszületése hazánk­ban. A vita ugyan még ma is tart, hogy társ-e vagy vetély- társ a televízió a hagyományos népművelés szempontjából. Azonban egyre többen vannak, akik azt vallják, hogy kulturá­lis forradalmunk legnagysze­rűbb vívmánya a tv, amely ki­szorítja ugyan a megcsontoso­dott, korszerűtlen, hagyomá­nyos formákat és ezzel is csali használ az ügynek, ugyanak­kor egyszerre akár milliók szá­mára teszi lehetővé a kulturá- lóciást. Ismeretes, hogy óriási szerepe' van a tanulásra való ösztönzésben, de az úgy­nevezett „feliér foltok” felszá­molásában is. A következő év is — 1958 — jelentős fejlődésünkben. A párt művelődéspolitikád irányelvei­nek megjelenése a népművelés feladatainak, perspektíváinak megrajzolását jelentette. Szól­nunk kell azonban arról is, hogy felsőoktatási intézménye­inkben ma már hivatásos nép­művelőket és elméleti tudással megalapozott „közkatonákat” képeznek, de említést .kíván az a tény is, hogy hazánk utolsó falvában is kigyuit a kultúrát vivő villanyfény... Mégis a legnagyobb ered­mény, melynek szerény része­sei a népművelők és a „Nép­művelés” is, a szocializmus alapjainak lerakása. A fejlődés egy nagy szakasza zárult le ez­zel, melynek folytatásához épp úgy szükség van a népművelők szorgos munkájára, mint az ed­digiekben. Az élet, a fejlődés, az ízlés, az igény alakulása új, korszerű népművelést követel ma már. Egész közművelődé­sünk újraértékelésére van szük­ség, de nem utolsósorban még képzettebb népművélőkre, akik a megnövekedett felada­toknak is eleget tudnak tenni. A képzésnek — tudvalevő '• * — elengedhetetlen kel­léke az önművelés, az olvasás. S itt első között a jubiláló fo­lyóiratunkat szeretném a hiva­rP íz esztendő nem nagy A idő egy ország, egy nép,' de egy mozgalom életében sem, mégis, ha visszalapozzulc a .már lassan történelemmé érett éveket, akkor döbbenünk rá hogy mennyi minden tör­tént velünk! Életünk fejlődésé­nek, változásainak krónikása­it. a napilapokat, folyóiratokat nézegetve rajzolódik ki ben­nünk a kép. 1954. Január: Petőfi messze tekintő, jövőt látó arcképével új folyóirat jelentkezik a Nép­művelési Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa kiadásában, a „Népmű­velés”. Darvas József beköszön­tőjében a mozgalom vezetőinek figyelmét a népművelési és a termelőm unika a gyakorlatban megvalósuló kapcsolatára, il­letve annak megvalósítására hívja fel a figyelmet. S vajon pártunk VIII. kongresszusa konkrét feladatainkat megraj­zoló tükrében nem aktuális-e ma is e célkitűzés? A mozga­lom, és a termelőmunka ösz- szekapcsölása kötelező feladat­ként áll ma is előttünk. A mú­ló évek rádöbbentettek arra az igazságra, amit Szabó Dezső úgy fogalmazott meg, hogy üres Írassa! nem lehet a Him­nuszt énekelni. Minden eddi­ginél .szebb eszméinket való­ban csak reális, gazdag talajon lehet megvalósítani! Jubiláló folyóiratunkat la­pozgatom s közben a népmű­velési mozgalom sikerei és si­kertelenségei idéződnek fél bennem. Szembetűnő, mint re­agál érzékeny műszerként a népművelés a hazánkban le­játszódó gazdasági, politikai és kulturális eseményekre mind­máig. Az első szám még azt sejteti, hogy óriási perspektíva áll a népművelés előtt, de ma is ezt • valljuk. Változás, mint a célkitűzésnél, itt sem tapasz­talható! Milyen lényegesebb, eseményeknek lehettünk tanúi a 10 óv alatt? Talán egyik leg­nagyobb változás a kulturális, népművelési munkával kap­csolatos szemléiéi — a mozga­lom számára rendkívül előnyös — módosulása, amelyet falva- inkban egyaránt tapasztalha­tunk iiépünk és vezetőink ré­széről. I de sorolhatjuk a művelő­J désügyünk egységes megvalósulására születő törek­Köszöntjjük a tízéves „Népművelésit a mackóra. Közben azért sa­ját lelkiismeretem megnyugta­tására leemeltem néhány kul­csot a karikáról. Azután meg­ropogtattam csontjaimat és lassan munkához láttam. Wertheim-szekrény volt, nem sok reménnyel dolgoztam; Egyik kulcs bele se ment a zárba, másik belecsúszott ugyan, de alig bírtam vissza- ráncigálni, harmadik úgy elve­szett benne, mintha zse­bembe tettem volna be. Ennek ellenére sem csüggedtem. Kivá­lasztottam még néhány kul­csot, már csak azért is, ha a mester megérkezik, lássa, bennem megvan a jóakarat. Egy rozsdás, lapos, semmi jót nem ígérő kulccsal is meg­próbálkoztam. Mozgattam, forgattam, és egyszerre csak kellemes kattanás hallatszott: elfordult a zár! Mondhatom, egyéves gépla­katos pályafutásom alatt még nem voltam ilyen büszke. Csak azt sajnáltam, hogy sen­ki nincs a környéken, aki ta­núja lehetne dicsőségemnek. Később, megelégelvén a dia­dalt, behajtottam a páncél ajtaját és végignyújtóztam egy kényelmes fotelben.. Nem sokáig pihenhettem azonban, mert Fehér úr haragosan be­kopogtatott: — Alázatosszolgája* — köszönt udvariasan. Majd amikor ész­revette, hogy egyedül nekem címezte a beköszöntőt, tüstént termett. Két kattanás hallat­szott és a kulcs eltűnt a zsebé­ben. Majd csak ezután szólalt meg: tem, egy mozdulattal kinyitot­tam ajtaját. A mester megdöbbenve nő­seit rám. (Csont István Ulusztárciója) Egyek István személyesen fo­gadott. Amint beléptem a fa­ragott bútorokkal berendezett szobába, felállt íróasztala mel­lől és a következő szavak kísé­retében a páncélra mutatott: — Nyisd ki, fiacskám, mert a kulcsokat elhagytam! Körültapogattam a kis mac­kót Vastag volt, nem sajnál­ták belőle az anyagot De azért sose lehet tudni, hátha sike­rülne — így gondoltam és a kulcsok között keresgéltem. Amíg én az előkészületeket megtettem, a képviselő úr ott topogott körülöttem és kétség­beesve ecsetelte helyzetét: — Minden irat bennemaradt, pedig nekem még a mai vonat­tal utaznom kell. — Fürkész­ve az arcomba nézett, hogy va­jon megértem-e ennek fontos­ságát. Azután kihúzta magát ás így folytatta: — Holnap ül össze a Ház és az interpellá­cióm be van zárva ebbe az át­kozott szekrénybe. Hát csak nyisd ki, minél előbb! Nem vághattam valami ér­telmes képet, mert dühösen le­gyintett. Mielőtt magamra ha­gyott volna, még megkérdezte: — A mester nem jön? Némi sértést éreztem a hangjában, de azért illedel­mesen feleltem: — Azonnal itt lesz, Fehér úr is ... Amikor magamra marad­tam, törökülésben a szőnyegre telepedtem, onnan pislogtam A ’jó múltkonában otthon jártam. Valami ügyes-bajos dolog miatt a tanácsházán is megfordultam, s miközben ott beszélgettünk, egyszer csak egy páncélszekrényen akadt meg a szemem. Utött-kopott volt már a sarokba állított öreg jószág, és; egyik helyen sebesülés lát­szott rajta. Alaposan szemügy­re vettem és csakhamar kide­rítettem: ismerem én ezt a mackót már régen. Ha emlékezetem nem csal, ezerkilencszáznegyvenegy nya- ; ran történt az eset, amelyen j ma már csak mosolyogni tu- , dók. : Géplakatos tanuló voltam a ] falu leghíresebb mesterénél, ; Fehér úrnál, akinek a műhelye közel az állomáshoz, a legfor- ; galmasabb helyen épült. Azon az emlékezetes délelőttön ép- ] pen valami törött darálókere- 1 két hegesztettünk, amikor egy « sötétkék ruhás, ciírasújtásos ; hajdú megállt a műhelyajtó- ; ban: — Jó napot, mesterek! A ] képviselő úr azt üzeni, keres- 1 sétek fel azonnal, mert elvesz- ] tette a páncélszekrénye kul­csát. I A hajlott hátú mester kicsi i ideig hallgatott, azután,, mint , az gyakorlati emberhez illik, j kijelentette: e — Megyünk... Megfúrjuk a > kasszát! i A hajdú ebben megnyugod- < va elporoszkált a szemközti 1 kocsma irányába. Fehér úr pe- : dig így szólt hozzám: — Szedjed a kulcsokat, t eridj! Negyedóra múlva én is f ottleszek. I Vitázni nem volt tanácsos, így hát elindultam a kisebb koszorúnak is beillő kulcskö- ] teggel a karomon a képviselő i lakása felé. És bár cseppet sem siettem, tíz perc alatt i megérkeztem a tetthelyre, ahol ,a sudár termetű, őszülő halán- 1 tékú képviselő, Egyekfalvy 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom