Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
I mepojsflio 1963. december 1„ vasárnap Erhard továbbra is elutasítja a háborús károsultak követeléseit Nagyszabású tüntetésre készülnek Bonnban megállapított összegét semmilyen körülmények között sem lépik túl. Ez gyakorlatilag a hadi károsultak követeléseinek újbóli elutasítását jelenti. Az államtitkár még hozzátette: Erhard kancellár nem hajlandó „fenyegetés nyomása alatt tárgyalni”. S mivel a háborús károsultak bejelentették, hogy december 10-én nagyszabású tüntetést rendeznek majd Bonnban, Erhard nem hajlandó megjelenni és beszédet mondani azon a december 4-ére meghirdetett gyűlésen, amelyet a Háborús Károsultak Szövetsége tart majd a bonni Beethoven Halle-ben. BONN (MTI): A bonni kormány szombaton délelőtt tartott minisztertanácsi ülésén Erhard kancellár beszámolt párizsi és washingtoni látogatásairól. Majd a kormány hosz- szabb vitát folytatott a háborús károsultak követelésének kérdéséről, amely az utóbbi időben a nyugatnémet belpolitika egyik elsőszámú problémájává vált. A háborús károsultak (hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák) ugyanis ellátmányaik azonnali felemelését sürgetik, s arra hivatkoznak, hogy ezt a kormány már korábban megígérte. Erhard viszont takarékossági szempontokra hivatkozva, elutasítja ez a követelést, illetve csak részben hajlandó azt kielégíteni. Bonyolítja Erhard helyzetét — mint már jelentettük — az utóbbi hetekben az is, hogy Strauss, a CSU elnöke, aki úgylátszik, ilymódon próbál olcsó népszerűségre szert tenni, a háborús károsultak követeléseinek azonnali kielégítése mellett foglalt állást. Ez viszont azzal a következménnyel fenyegeti Erhardot, hogy a parlamentben esetleg kisebbségben marad ebben a kérdésben. A szombati minisztertanács Után von Haase államtitkár közölte: a kormány elhatározta, hogy a jövő évi költségvetésnek 60,3 milliárd márkában Rdenftuer Párizs és Washington hibé^ül^ét sürgeti * BONN (MTI): Adenauer a Bonner Rundschaunak adott nyilatkozatában kijelentette: meggyőződése, hogy Johnson elnöklete alatt változatlan marad az Egyesült Államok politikája, a német kérdésben és a nyugat-berlini problémát illetően. „Johnson realisztikus politikus — mondotta a volt kancellár — és az a benyomásom, nagyon világosan látja, hogy milyen veszély fenyeget bennünket Keletről.” Események — sorokban RÓMA: Rómában befejeződött a mesterséges holdak igénybevételével megvalósítandó távközléssel foglalkozó, harmadik európai értekezlet. Elhatározták egy állandó szerv megalakítását. ANKARA: Török lapjelentések szerint Ajdemir ezredest és a május 21-i államcsíny-kísérletben való részvételért halálra ítélt három társát kegyelemre terjesztik fel a török nemzetgyűlés elé. Ennek értelmében a halálbüntetést életfogytiglani börtönre változtatnák át. LONDON: Az angol királyi sebészeti intézet most kiadott tanulmányában rámutat, hogy Nagy- Britanniában balesetek következtében évente átlag 20 000 ember halt meg, kórházi kezelésre szorul 300 000. Az' ipari balesetek évi átlaga 200 000. A baleseti sérültek naponként 13 000 kórházi ágyat foglalnak el. BONN: A nyugat-németországi egészségügyi hatóságok megállapították, hogy az utóbbi időben Argentínából importált nagy mennyiségű fagyasztott nyúlszállítmány túlnyomó része paratífuszt okozó baktériumokkal fertőzött. WASHINGTON: Az Amerikai Egyesült Államokban a megélhetési költségek állandóan emelkednek, s ez év októberében „rekordszintet” értek el. A Munkaügyi Minisztérium jelentése szerint a közszükségleti cikkek árindexe 1963. októberében 107,2 volt (az árindex 1957—1959-ben a százzal volt egyenlő). Különös mértékben drágultak a ruhaneműek, a lakbérek és a szállítási díjak. VARSÓ: A LEMP Központi Bizottságának XIV. plénuma szombaton délelőtt folytatta munkáját. A szombat reggeli Trybu- na Ludu teljes egészében, öt oldalon közölte a Politikai Bizottság referátumát. A többi lapok részletes ismertetést adnak a beszámolóról. Johnson elnök hét főből álló vizsgálóbizottságot alakított, amelynek feladata: kideríteni a néhai Kennedy elnök ellen elkövetett merényletnek, valamint a gyilkossággal gyanúsított Lee Harvey Oswald meggyilkolásának hátterét. Az elnöki vizsgálóbizottság tagjai: Earl Warren, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnöke, — Richard Russel szenátor, a szenátus katonai bizottságának elnöke, — John Sherman Cooper volt indiai nagykövet, — Hale Boggs képviselő, a képviselőház demokratapárti többségének vezetője, — Allen Dulles, a Központi Hírszerző Szolgálat volt főnöke, — John McCloy volt nyugat-németországi főbiztos, leszerelési szaktanácsadó — és Gerald Ford képviselő. A bizottság megalakításáról a Fehérház közleményt adott ki. „Az elnök utasítja a különbizottságot, tegyen jelentést tapasztalatairól és következtetéseiről az elnöknek, az amerikai népnek és a világnak”. •A bizottsági jelentés elkészültének határidejét nem tűzték ki. Az elnök által kijelölt csoport megalakításáról a kongresszus republikánus és demokratapárti vezetőivel előzőleg a Fehér Ház konzultált. A bizottságban mind a köztársasági, mind a demokratapárt szerephez jutott. Johnson elnök a vizsgálóbizottság tagjaival megbeszélést folytatott. A Fehér Ház egyidejűleg közölte, hogy a volt elnök meggyilkolása óta 185 000 részvét- nyilvánító levél, s több mint ötvenezer részvéttávirat futott be. Üjabb érdekes adalékok kerültek napvilágra az elnökgyilkossággal gyanúsított Lee Harvey Oswald zavaros politikai múltjáról. Az azóta már elhallgattatott Oswaldot a szélső- jobboldali amerikai ultrák igyekeztek sebtében „marxistának” kikiáltani. Miss Pauline Bates gyors- és gépírónő nyilatkozott Dallasban a sajtó képviselőinek. Elmondotta, hogy Lee Harvey Oswald 1962. júniusának elején visszatért az Egyesült Államokba a Szovjetunióból, ahol előzőleg állampolgárságért folyamodott, de azt megtagadták tőle. Oswald mindent megtett, hogy azt a benyomást keltse: az amerikai külügyminisztérium megbízásából időzött a Szovjetunióban. Visszatérése után, 1962. júniusában, Kekkonen látogatása Hruscsovnál és Brezsnyevnél Az angol pénzügyminiszter meg akarja gátolni az ipari béremeléseket MOSZKVA (TASZSZ): Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke szombaton a Kremlben látogatást tett Nyikita Hruscsovnál, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökénél. Nyikita Hruscsov kedvesen mosolyogva fogadta Kekko- nent. Megemlítette, hogy ma a Moszkva-kömyéki erdőbe men. nek vadászni és tréfásan hozzáfűzte: „Kérem, ne sajnálja a töltényt”. Ezután arról beszélgettek, hogy mind Finnországban, mind pedig a Szovjetunióban, pontosabban Moszkvában, hasonló az időjárás. Urho Kekkonen megjegyezte, hogy a Moszkva-kömyék tájjellege Finnországéhoz hasonlít. A Finn Köztársaság elnöke Hruscsovhoz fordulva megjegyezte: Egy éve nem láttam önt, de semmit sem változott. Kekkonen szombaton felkereste Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét is. Brezsnyev kremlbeli dolgozó- szobájában fogadta a finn államfőt. Ojsághtr: Bécsben felismerték Karl Silberbauer egykori Gestapo-tisztet, jelenlegi rendőri elügy clot, Anne Frank és családja elhurcolóját. „1942. június 14, vasárnap. Pénteken, június 12-én már reggel hatkor felébredtem. Érthető, hiszen akkor volt a születésnapom .„ Alig múlt hét óra, amikor... felbontottam a születésnapi csomagokat Első pillantásom Rád esett, igen, Rád, aki ott vártál rám. Úgy éreztem, Te vagy a legkedvesebb ajándék, amit ezen a napon csak kaphattam.” A tizenhárom éves Anne Éránk üdvözölte e szavakkal fezt „a keményfedelű füzetet, amely a kevély ,napló’ névre hallgat”. Ebbe a füzetbe írta li Majna-Frankfurt-i születésű lányka a maga nemében páratlan naplóját. Négyéves korában, 1933-ban menekülnie kellett hazájából, mert Németországot elárasztotta a barna pestis, s ő véletlenül zsidónak született. Néhány gondtalan, boldog gyermekév következett Amszterdamban, majd... — de erről szóljon ő maga; ,4942. június 20, szombat ... 1940-ben azután véget értek a Hollandiában töltött nyugalmas idők: előbb kitört a háború, majd jött a kapituláció, a németek bevonultak Hollandiába, és elkezdődött a zsidók üldözése ... mennyi szégyenletes, megalázó rendelkezés!" A náci megszállás második évében már nem volt elég a sárga csillag, a sok szégyenletes rendelkezés, elindultak a szállítmányok a haláltáborokba. A Frank családnak ismét menekülnie kellett. De hová...? ■ Bátor holland antifasiszták segítségével rejtekhelyét rendeztek be egy üzietház hátsó traktusában, és 1942. július 8-án EMBEREK, EMLÉKEZZETEK!... a Van Daan családdal bevonultak búvóhelyükre. Itt, a halál elől ideig-óráig védelmet nyújtó prinzengrachü házban írta Anne szeretett naplóját, a fasiszta barbárság egyik megrázó dokumentumát- Teltek- múltak a hónapok, rettegés és remény, rettegés, majd újabb reménysugár felvillanása váltják egymást. Az életkedvvel teli, napfényre, mozgásra vágyó gyermeklánynak borzalmas a bezártság! De a külvilágból kapott hírek, az ablakból látottak türelemre, kitartásra intik. „1943. január 13, szerda ... Szörnyű események történnek a külvilágban. Éjjelnappal tart a szerencsétlen emberek elhurcolása... Elszakítják egymástól a családtagokat ... A holland keresztények is rettegnek már, mert fiaikat Németországba küldik. Mindenkinek van oka a félelemre ... Nekünk itt aránylag jól megy a sorunk. Jobban, mint sok millió embertársunknak... A környékbeli gyerekek vékony blúzocskákban, facipőben, sapka, harisnya és kabát nélkül szaladgálnak és senki sem törődik velük. A gyomruk üres, egy-egy szál sárgarépát rágcsálnak... Bizony, bizony, odajutottunk Hollandiában, hogy a gyerekek az utcán megállítják a gyalogjárókat és kenyeret koldulnak ... Nem marad más hátra, mint magunkra erőszakolt nyugalommal bevárni ennek a szerencsétlenségnek a végét. Csak várunk mindnyájan, zsidók is, keresztények is; vár az egész földgolyó és sokakra már csak a halál vár.”Elmúlt a tél, elmúlt a nyár, de a hőn óhajtott szabadulás késik, nagyon késik... Mind nehezebben viselik el az embertelen helyzetet Nem történik velük semmi különös: csak várnak és félnek, a legkisebb jó hímek is örvendenek, és a legjelentéktelenebb apróságon is civódnak, tehetetlenségükben egymást marják. A bezártságban töltött idő kegyetlen vasfoga felőrli idegeiket. A kis Annenak is egyre nehezebb magára erőszakolnia a nyugalmat „1943. október 29, péntek ... Ügy érzem magam, mint az énekesmadár, amelynek kegyetlen emberek kitépték a szárnyát, s a vak- sötétben nekirepül szűk kalitkája rácsának. ,Rejülj ki a szabadba, kacagj’ — kiáltja bennem egy belső hang, de nem hallgatok már rá. Lefekszem a díványra s alszom. Ezzel ütöm agyon az időt, így szabadulok meg a csendtől és a szörnyű félelemtől, amely sajnos, nem hagy el egy pillanatra sem.” Az élet örök törvénye utat tör a külvilágtól elzárt falak között; a vidámságra termett, de pusztulásra ítélt lánykában új érzés sarjadzik. Meleg barátság. halk gyermekszerelem szövődik Anne és Van Daanék kamasz fia között. Szerelem és felkészülés a jövőre — ez tölti be Anne minden percét „1944. április 4, kedd ... Nem maradok műveletlen. Fejlődnöm kell, hogy újságíró lehessen belőlem. Mert újságíró szeretnék lenni! Érzem, hogy tudok írni, egykét kísérletem jól sikerült... ez a napló meg maga helyett beszél, de ... van-e valóban tehetségem? Majd meglátjuk ... Ép a halálom után is tovább szeretnék élni! Ezért vagyok hálás az Istennek, hogy olyan adottságokkal jöttem a világra, amelyek segítségével tanulhatok, írhatok, papírra vethetem mind azt, ami bennem él. Az írás megnyugtat, elmulasztja a bánatomat és visz- szaadja bátorságom. Persze, nagy kérdés, tvdok-e majd valami nagyszerűt alkotni, s lesz-e belőlem valaha is író vagy újságíró. Remélem, bizton remélem... Hát csak így tovább; bátorság, majd csak sikerül; mert ha törik, ha szakad, író lesz belőlem.” Igen, a napló ékes bizonyítéka, hogy író lett volna, igazi író... Északon és Keleten diadalmasan tör előre a szovjet hadsereg; a szövetségesek hadműveletei lassan, nagyon lassan haladnak, és a fasiszta fenevad utalsó nekirugaszkodásában mind féktelenebből tombol. A még fel nem szabadult területeken könyörtelenül folyik az embervadászat, és a hóhérok már kiszimatolták a Frank-család rejtekhelyét is. De ők erről mit sem tudnak, s Anne még reménykedik. „1944. július 15, szombat ... Csoda, hogy még nem adtam fel a reményt, hiszen minden olyan valószínűtlennek és megvalósíthatatlan- nak tűnik. És mégis, mindezek ellenére ... még mindig hiszek az emberi jóságban. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűrzavarba torkollik. Látom, amint a pusztulásból lassanként újra felépül a világ, hallom a közeledő égszakadást, amely végül is elpusztít bennünket, együtt szenvedek sok-sok millió emberrel. És mégis, ha felnézek az égre, úgv érzem, hogy jóra fordul minden, elmúlik ez a szörnyűség, s megint béke és nyugalom lesz ezen a világon.” 1944 augusztus 1-én kelt az utolsó bejegyzés. Három nappal később, 4-én a Gestapo pribékjei betörtek a búvóhelyre. Elhurcolták a Frank és a Van Daan családot. A Gestapo kín- zókamrája, az amszterdami fogház, a westerborki gyűjtőtábor, majd Auschwitz, végül Bergen-Belsen. Itt pusztult el a kis Anne 1945 márciusában, alig egy hónappal a tábor fel- szabadulása előtt. Ez volt Anne Frank életútja — együtt szenvedett és pusztult el az ártatlan emberek millióival. De hol vannak a gyilkosok?! Vajon méltóképpen meglakoltak-e tetteikért?! Sajnos nem! Ezt mutatják a legújabb hírek is, hiszen Karl Silberbauer, aki a Frank családot is elhurcolta, mind a mai napig büntetlenül él. Sőt, a múlt hét elejéig még rendőrfelügyelő volt Becsben. Bízunk benne, hogy a nácizmustól oly sokat szenvedett osztrák nép igazságügyi szervei mielőbb kiróják rá az ezerszeresen megérdemelt büntetést. És a főbűnösök, a gaztettek kiagyalói? Azok talán meg- bűnhődtek már tetteikért? Nem, többségük jólétben él, magas pozíciókat töltenek be és szívósan készülnek az újabb rémségek elkövetésére. Emberek, emlékezzetek! Emberek, vigyázzatok! Hollósi Tibor LONDON (MTI): Maudling pénzügyminiszter utasította az országos jövedelem ellenőrző bizottságot, vizsgálja meg a hárommillió gépipari munkásnak adott, 5 százaléknál nagyobb béremelést, annak várható következményeivel együtt. Mint ismeretes, a béremelés -túlhaladja a kormány által engedélyezett 3—3,5 százalékos határt. A miniszter most kétségkívül attól tart, hogy ez valóságos béremelési „földcsuszamlást indíthat el az Iparban. A bizottság a béremelések ellen igyekszik hangolni a közvéleményt azzal a fenyegetőzéssel, hogy a termelési költségek emeléséhez vezet és csökkenti az angol Ipar versenyképességét az exportpiacokon. Arra számítanak, hogy ezzel a beállítással elriaszthatják a munkáltatókat más iparágakban a munkások követelésének teljesítésétől. George Woodcock, a Szak- szervezeti Főtanács főtitkára már kijelentette, hogy „A jövedelem-ellenőrző bizottság hasztalanul pocsékolja idejét. Nincs sem hatalma, sem tekintélye, hogy az ilyen ügyekbe beleszóljon.” felkereste Miss Pauline Bates-!, s megállapodtak abban, hogy az utóbbi gyorsírással feljegyzi, majd legépeli Oswald jegyzeteit, megírandó könyvéhez. Miss Bates mindössze három najJot dolgozott Oswald- nak, aki ezután abbahagyta vele a munkát és kifizette őt. „Azok a jegyzetek, amelyeket leirtam számára, határozottan kommunistaellenes§k voltak” mondotta Miss Bates. A gyors- írónő beszámolójából kitűnt, hogy Oswald sötét képet igyekezett festeni a szovjet életről. Oswald nagy titokban készítette el feljegyzéseinek példányait. Minden diktálás után magához vette eredeti kézírásos jegyzetét, a legépelt oldalakat, de még az indigót is. Az FBI emberei Dallasban folytatják a nyomozást Oswald, valamint gyilkosának: Jack Ruby-nak ügyében. A nyomozók vizsgálatot tartanak a városnak azokban a részeiben, ahol feltehetőleg céllövési gyakorlatokból származó, lövedékek által átlyuggatott konzervdobozokat találtak. E nyomokból árra próbálnak következtetni, hogy Oswald — vagy mások — a merénylet elkövetése előtt „gyakorolták magukat”. Azt próbálják földeríteni, hogy a megtalált pus- kagolyók közül volt-e olyan, amelyet a Kennedy-merénylet- re állítólag használt olasz gyártmányú puskából lőttek ki. Earl F. Rose orvos, Dallas város halottkémje, aki Oswald holttestét megvizsgálta, pénteken kijelentette, hogy a Ken- nedy-gyilkossággal -gyanúsított személy fizikailag egészségesnek tűnt. Agyán semmi elváltozást, ami elmebetegségre utalna, nem észlelt. A halotí- kémi jelentésre vonatkozó nyilatkozat nem tár fel több vizsgálati eredményt. Ezzel kapcsolatban adott televíziós interjút az osztrák fővárosban Franz Heger, a bécsi rendőrség bűnügyi osztályának vezetője. Kijelentette: a dallasi rendőrség szarvashibát követett el, amikor nem vizsgáltatta meg Lee Oswald gyomrának tartalmát. , A dallasi rendőrség előzőleg ugyanis azt állította, hogy ételmaradékokat talált a könyvraktárban, ahonnan Kenaedyre tüzeltek. Heger, mint mondotta, képtelen megérteni, miért nem derítette ki a dallasi rendőrség, mit evett Oswald letartóztatása előtt. „Mi itt Bécsben még a tolvajokat is megvizsgáltatjuk ilyen szempontból” — mondotta a rendőrtiszt. Az FBI, az Amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda haladéktalan vizsgálatát követeli „a texasi őrjöngők” egyik csoportjának ügyében két amerikai képviselő. Grabowski demokratapárti és Conte republikánus képviselő pénteken este követelte, az FBI derítse ki az úgynevezett „Dallas, Texas amerikai ténymegállapító bizottságának” hátterét. Azon a napon, amelyen Kennedy elnök megérkezett végzetes dallasi kortesútjára, a Dallas Morning News című helyi lap, fizetett hirdetés formájában, egy kolumnás „szózatot” intézett Kennedyhez. Az említett szervezet, valamint elnökének, bizonyos Bemard Weismannak nevében. A két amerikai képviselő, az FBI vizsgálatát követelve, most megállapította, hogy a közlemény „ádáz, gonosz és gyalázkodó volt, rosszindulatú szóhasználatával alkalmas lehetett fanatikus elemek felizgatására”. Mint a sajtó már korábban erről hírt adott, a dallasi lapban megjelent közlemény durván gya- lázta Kennedy elnök személyét és politikáját. (MTI) Elnöki vizsgálóbizottság alakult a Kennedy-mer ény let ügyében Újabb érdekes adatok Oswaldról — Titkos feljegyzések — A Dallas Morning; Netcs gyalázkodó „szózata* Kennedyhez