Heves Megyei Népújság, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

I mepojsflio 1963. december 1„ vasárnap Erhard továbbra is elutasítja a háborús károsultak követeléseit Nagyszabású tüntetésre készülnek Bonnban megállapított összegét semmi­lyen körülmények között sem lépik túl. Ez gyakorlatilag a hadi károsultak követeléseinek újbóli elutasítását jelenti. Az államtitkár még hozzátette: Erhard kancellár nem hajlan­dó „fenyegetés nyomása alatt tárgyalni”. S mivel a háborús károsultak bejelentették, hogy december 10-én nagyszabású tüntetést rendeznek majd Bonnban, Erhard nem hajlan­dó megjelenni és beszédet mondani azon a december 4-ére meghirdetett gyűlésen, amelyet a Háborús Károsultak Szövetsége tart majd a bonni Beethoven Halle-ben. BONN (MTI): A bonni kor­mány szombaton délelőtt tar­tott minisztertanácsi ülésén Erhard kancellár beszámolt párizsi és washingtoni látoga­tásairól. Majd a kormány hosz- szabb vitát folytatott a hábo­rús károsultak követelésének kérdéséről, amely az utóbbi időben a nyugatnémet belpoli­tika egyik elsőszámú problé­májává vált. A háborús káro­sultak (hadirokkantak, hadi­özvegyek, hadiárvák) ugyanis ellátmányaik azonnali feleme­lését sürgetik, s arra hivatkoz­nak, hogy ezt a kormány már korábban megígérte. Erhard viszont takarékossági szem­pontokra hivatkozva, elutasít­ja ez a követelést, illetve csak részben hajlandó azt ki­elégíteni. Bonyolítja Erhard helyzetét — mint már jelen­tettük — az utóbbi hetekben az is, hogy Strauss, a CSU el­nöke, aki úgylátszik, ilymódon próbál olcsó népszerűségre szert tenni, a háborús károsul­tak követeléseinek azonnali ki­elégítése mellett foglalt állást. Ez viszont azzal a következ­ménnyel fenyegeti Erhardot, hogy a parlamentben esetleg kisebbségben marad ebben a kérdésben. A szombati minisztertanács Után von Haase államtitkár kö­zölte: a kormány elhatározta, hogy a jövő évi költségvetés­nek 60,3 milliárd márkában Rdenftuer Párizs és Washington hibé^ül^ét sürgeti * BONN (MTI): Adenauer a Bonner Rundschaunak adott nyilatkozatában kijelentette: meggyőződése, hogy Johnson elnöklete alatt változatlan ma­rad az Egyesült Államok poli­tikája, a német kérdésben és a nyugat-berlini problémát il­letően. „Johnson realisztikus politikus — mondotta a volt kancellár — és az a benyomá­som, nagyon világosan látja, hogy milyen veszély fenyeget bennünket Keletről.” Események — sorokban RÓMA: Rómában befejeződött a mesterséges holdak igénybe­vételével megvalósítandó táv­közléssel foglalkozó, harmadik európai értekezlet. Elhatároz­ták egy állandó szerv megala­kítását. ANKARA: Török lapjelentések szerint Ajdemir ezredest és a május 21-i államcsíny-kísérletben való részvételért halálra ítélt három társát kegyelemre ter­jesztik fel a török nemzetgyű­lés elé. Ennek értelmében a halálbüntetést életfogytiglani börtönre változtatnák át. LONDON: Az angol királyi sebészeti intézet most kiadott tanulmá­nyában rámutat, hogy Nagy- Britanniában balesetek követ­keztében évente átlag 20 000 ember halt meg, kórházi ke­zelésre szorul 300 000. Az' ipa­ri balesetek évi átlaga 200 000. A baleseti sérültek naponként 13 000 kórházi ágyat foglalnak el. BONN: A nyugat-németországi egészségügyi hatóságok meg­állapították, hogy az utóbbi időben Argentínából importált nagy mennyiségű fagyasztott nyúlszállítmány túlnyomó ré­sze paratífuszt okozó bakté­riumokkal fertőzött. WASHINGTON: Az Amerikai Egyesült Álla­mokban a megélhetési költsé­gek állandóan emelkednek, s ez év októberében „rekord­szintet” értek el. A Munkaügyi Minisztérium jelentése szerint a közszükség­leti cikkek árindexe 1963. ok­tóberében 107,2 volt (az árin­dex 1957—1959-ben a százzal volt egyenlő). Különös mérték­ben drágultak a ruhaneműek, a lakbérek és a szállítási dí­jak. VARSÓ: A LEMP Központi Bizottsá­gának XIV. plénuma szomba­ton délelőtt folytatta munká­ját. A szombat reggeli Trybu- na Ludu teljes egészében, öt oldalon közölte a Politikai Bi­zottság referátumát. A többi lapok részletes ismertetést ad­nak a beszámolóról. Johnson elnök hét főből álló vizsgálóbizottságot alakított, amelynek feladata: kideríteni a néhai Kennedy elnök ellen elkövetett merényletnek, va­lamint a gyilkossággal gyanú­sított Lee Harvey Oswald meggyilkolásának hátterét. Az elnöki vizsgálóbizottság tagjai: Earl Warren, az Egyesült Ál­lamok Legfelsőbb Bíróságának elnöke, — Richard Russel sze­nátor, a szenátus katonai bi­zottságának elnöke, — John Sherman Cooper volt indiai nagykövet, — Hale Boggs képviselő, a képviselőház de­mokratapárti többségének ve­zetője, — Allen Dulles, a Köz­ponti Hírszerző Szolgálat volt főnöke, — John McCloy volt nyugat-németországi főbiztos, leszerelési szaktanácsadó — és Gerald Ford képviselő. A bi­zottság megalakításáról a Fe­hérház közleményt adott ki. „Az elnök utasítja a különbi­zottságot, tegyen jelentést ta­pasztalatairól és következteté­seiről az elnöknek, az amerikai népnek és a világnak”. •­A bizottsági jelentés elké­szültének határidejét nem tűz­ték ki. Az elnök által kijelölt cso­port megalakításáról a kong­resszus republikánus és de­mokratapárti vezetőivel előző­leg a Fehér Ház konzultált. A bizottságban mind a köztársa­sági, mind a demokratapárt szerephez jutott. Johnson el­nök a vizsgálóbizottság tag­jaival megbeszélést folytatott. A Fehér Ház egyidejűleg kö­zölte, hogy a volt elnök meg­gyilkolása óta 185 000 részvét- nyilvánító levél, s több mint ötvenezer részvéttávirat futott be. Üjabb érdekes adalékok ke­rültek napvilágra az elnökgyil­kossággal gyanúsított Lee Har­vey Oswald zavaros politikai múltjáról. Az azóta már el­hallgattatott Oswaldot a szélső- jobboldali amerikai ultrák igye­keztek sebtében „marxistának” kikiáltani. Miss Pauline Bates gyors- és gépírónő nyilatkozott Dallasban a sajtó képviselői­nek. Elmondotta, hogy Lee Har­vey Oswald 1962. júniusának elején visszatért az Egyesült Államokba a Szovjetunióból, ahol előzőleg állampolgársá­gért folyamodott, de azt meg­tagadták tőle. Oswald mindent megtett, hogy azt a benyomást keltse: az amerikai külügymi­nisztérium megbízásából idő­zött a Szovjetunióban. Vissza­térése után, 1962. júniusában, Kekkonen látogatása Hruscsovnál és Brezsnyevnél Az angol pénzügyminiszter meg akarja gátolni az ipari béremeléseket MOSZKVA (TASZSZ): Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke szombaton a Kremlben látogatást tett Nyikita Hrus­csovnál, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökénél. Nyikita Hruscsov kedvesen mosolyogva fogadta Kekko- nent. Megemlítette, hogy ma a Moszkva-kömyéki erdőbe men. nek vadászni és tréfásan hoz­záfűzte: „Kérem, ne sajnálja a töltényt”. Ezután arról beszél­gettek, hogy mind Finnország­ban, mind pedig a Szovjet­unióban, pontosabban Moszk­vában, hasonló az időjárás. Urho Kekkonen megjegyez­te, hogy a Moszkva-kömyék tájjellege Finnországéhoz ha­sonlít. A Finn Köztársaság elnöke Hruscsovhoz fordulva megje­gyezte: Egy éve nem láttam önt, de semmit sem változott. Kekkonen szombaton felke­reste Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnökét is. Brezsnyev kremlbeli dolgozó- szobájában fogadta a finn ál­lamfőt. Ojsághtr: Bécsben felis­merték Karl Silberbauer egy­kori Gestapo-tisztet, jelenlegi rendőri elügy clot, Anne Frank és családja elhurcolóját. „1942. június 14, vasárnap. Pénteken, június 12-én már reggel hatkor felébred­tem. Érthető, hiszen akkor volt a születésnapom .„ Alig múlt hét óra, amikor... fel­bontottam a születésnapi csomagokat Első pillantá­som Rád esett, igen, Rád, aki ott vártál rám. Úgy érez­tem, Te vagy a legkedve­sebb ajándék, amit ezen a napon csak kaphattam.” A tizenhárom éves Anne Éránk üdvözölte e szavakkal fezt „a keményfedelű füzetet, amely a kevély ,napló’ névre hallgat”. Ebbe a füzetbe írta li Majna-Frankfurt-i születésű lányka a maga nemében pá­ratlan naplóját. Négyéves ko­rában, 1933-ban menekülnie kellett hazájából, mert Német­országot elárasztotta a barna pestis, s ő véletlenül zsidónak született. Néhány gondtalan, boldog gyermekév következett Amszterdamban, majd... — de erről szóljon ő maga; ,4942. június 20, szombat ... 1940-ben azután véget értek a Hollandiában töltött nyugalmas idők: előbb kitört a háború, majd jött a kapi­tuláció, a németek bevonul­tak Hollandiába, és elkezdő­dött a zsidók üldözése ... mennyi szégyenletes, meg­alázó rendelkezés!" A náci megszállás második évében már nem volt elég a sárga csillag, a sok szégyenle­tes rendelkezés, elindultak a szállítmányok a haláltáborok­ba. A Frank családnak ismét menekülnie kellett. De hová...? ■ Bátor holland antifasiszták se­gítségével rejtekhelyét rendez­tek be egy üzietház hátsó trak­tusában, és 1942. július 8-án EMBEREK, EMLÉKEZZETEK!... a Van Daan családdal be­vonultak búvóhelyükre. Itt, a halál elől ideig-óráig védelmet nyújtó prinzengrachü házban írta Anne szeretett naplóját, a fasiszta barbárság egyik meg­rázó dokumentumát- Teltek- múltak a hónapok, rettegés és remény, rettegés, majd újabb reménysugár felvillanása vált­ják egymást. Az életkedvvel teli, napfényre, mozgásra vá­gyó gyermeklánynak borzal­mas a bezártság! De a kül­világból kapott hírek, az ab­lakból látottak türelemre, ki­tartásra intik. „1943. január 13, szerda ... Szörnyű események tör­ténnek a külvilágban. Éjjel­nappal tart a szerencsétlen emberek elhurcolása... El­szakítják egymástól a csa­ládtagokat ... A holland ke­resztények is rettegnek már, mert fiaikat Németországba küldik. Mindenkinek van oka a félelemre ... Nekünk itt aránylag jól megy a so­runk. Jobban, mint sok mil­lió embertársunknak... A környékbeli gyerekek vé­kony blúzocskákban, facipő­ben, sapka, harisnya és ka­bát nélkül szaladgálnak és senki sem törődik velük. A gyomruk üres, egy-egy szál sárgarépát rágcsálnak... Bi­zony, bizony, odajutottunk Hollandiában, hogy a gyere­kek az utcán megállítják a gyalogjárókat és kenyeret koldulnak ... Nem marad más hátra, mint magunkra erőszakolt nyugalommal be­várni ennek a szerencsétlen­ségnek a végét. Csak várunk mindnyájan, zsidók is, ke­resztények is; vár az egész földgolyó és sokakra már csak a halál vár.”­Elmúlt a tél, elmúlt a nyár, de a hőn óhajtott szabadulás késik, nagyon késik... Mind nehezebben viselik el az em­bertelen helyzetet Nem törté­nik velük semmi különös: csak várnak és félnek, a legkisebb jó hímek is örvendenek, és a legjelentéktelenebb apróságon is civódnak, tehetetlenségük­ben egymást marják. A be­zártságban töltött idő kegyet­len vasfoga felőrli idegeiket. A kis Annenak is egyre nehezebb magára erőszakolnia a nyugal­mat „1943. október 29, péntek ... Ügy érzem magam, mint az énekesmadár, amely­nek kegyetlen emberek ki­tépték a szárnyát, s a vak- sötétben nekirepül szűk ka­litkája rácsának. ,Rejülj ki a szabadba, kacagj’ — kiáltja bennem egy belső hang, de nem hallgatok már rá. Le­fekszem a díványra s alszom. Ezzel ütöm agyon az időt, így szabadulok meg a csend­től és a szörnyű félelemtől, amely sajnos, nem hagy el egy pillanatra sem.” Az élet örök törvénye utat tör a külvilágtól elzárt falak között; a vidámságra termett, de pusztulásra ítélt lánykában új érzés sarjadzik. Meleg ba­rátság. halk gyermekszerelem szövődik Anne és Van Daanék kamasz fia között. Szerelem és felkészülés a jövőre — ez tölti be Anne minden percét „1944. április 4, kedd ... Nem maradok művelet­len. Fejlődnöm kell, hogy új­ságíró lehessen belőlem. Mert újságíró szeretnék lenni! Ér­zem, hogy tudok írni, egy­két kísérletem jól sikerült... ez a napló meg maga helyett beszél, de ... van-e valóban tehetségem? Majd meglát­juk ... Ép a halálom után is tovább szeretnék élni! Ezért vagyok hálás az Istennek, hogy olyan adottságokkal jöttem a világra, amelyek segítségével tanulhatok, ír­hatok, papírra vethetem mind azt, ami bennem él. Az írás megnyugtat, elmu­lasztja a bánatomat és visz- szaadja bátorságom. Persze, nagy kérdés, tvdok-e majd valami nagyszerűt alkotni, s lesz-e belőlem valaha is író vagy újságíró. Remélem, biz­ton remélem... Hát csak így tovább; bátorság, majd csak sikerül; mert ha törik, ha szakad, író lesz belőlem.” Igen, a napló ékes bizonyí­téka, hogy író lett volna, igazi író... Északon és Keleten dia­dalmasan tör előre a szovjet hadsereg; a szövetségesek had­műveletei lassan, nagyon las­san haladnak, és a fasiszta fe­nevad utalsó nekirugaszkodá­sában mind féktelenebből tom­bol. A még fel nem szabadult területeken könyörtelenül fo­lyik az embervadászat, és a hóhérok már kiszimatolták a Frank-család rejtekhelyét is. De ők erről mit sem tudnak, s Anne még reménykedik. „1944. július 15, szombat ... Csoda, hogy még nem adtam fel a reményt, hiszen minden olyan valószínűtlen­nek és megvalósíthatatlan- nak tűnik. És mégis, mind­ezek ellenére ... még mindig hiszek az emberi jóságban. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűrzavarba torkollik. Látom, amint a pusztulásból lassan­ként újra felépül a világ, hal­lom a közeledő égszakadást, amely végül is elpusztít ben­nünket, együtt szenvedek sok-sok millió emberrel. És mégis, ha felnézek az égre, úgv érzem, hogy jóra fordul minden, elmúlik ez a ször­nyűség, s megint béke és nyugalom lesz ezen a vilá­gon.” 1944 augusztus 1-én kelt az utolsó bejegyzés. Három nap­pal később, 4-én a Gestapo pri­békjei betörtek a búvóhelyre. Elhurcolták a Frank és a Van Daan családot. A Gestapo kín- zókamrája, az amszterdami fogház, a westerborki gyűjtő­tábor, majd Auschwitz, végül Bergen-Belsen. Itt pusztult el a kis Anne 1945 márciusában, alig egy hónappal a tábor fel- szabadulása előtt. Ez volt Anne Frank életútja — együtt szenvedett és pusz­tult el az ártatlan emberek millióival. De hol vannak a gyilkosok?! Vajon méltóképpen meglakol­tak-e tetteikért?! Sajnos nem! Ezt mutatják a legújabb hírek is, hiszen Karl Silberbauer, aki a Frank családot is elhurcolta, mind a mai napig büntetlenül él. Sőt, a múlt hét elejéig még rendőrfelügyelő volt Becsben. Bízunk benne, hogy a náciz­mustól oly sokat szenvedett osztrák nép igazságügyi szer­vei mielőbb kiróják rá az ezer­szeresen megérdemelt bünte­tést. És a főbűnösök, a gaztet­tek kiagyalói? Azok talán meg- bűnhődtek már tetteikért? Nem, többségük jólétben él, magas pozíciókat töltenek be és szívósan készülnek az újabb rémségek elkövetésére. Emberek, emlékezzetek! Em­berek, vigyázzatok! Hollósi Tibor LONDON (MTI): Maudling pénzügyminiszter utasította az országos jövedelem ellenőrző bizottságot, vizsgálja meg a hárommillió gépipari munkás­nak adott, 5 százaléknál na­gyobb béremelést, annak vár­ható következményeivel együtt. Mint ismeretes, a bér­emelés -túlhaladja a kormány által engedélyezett 3—3,5 szá­zalékos határt. A miniszter most kétségkívül attól tart, hogy ez valóságos béremelési „földcsuszamlást indíthat el az Iparban. A bizottság a béremelések ellen igyekszik hangolni a köz­véleményt azzal a fenyegető­zéssel, hogy a termelési költ­ségek emeléséhez vezet és csökkenti az angol Ipar ver­senyképességét az exportpiaco­kon. Arra számítanak, hogy ez­zel a beállítással elriaszthatják a munkáltatókat más ipar­ágakban a munkások követelé­sének teljesítésétől. George Woodcock, a Szak- szervezeti Főtanács főtitkára már kijelentette, hogy „A jö­vedelem-ellenőrző bizottság hasztalanul pocsékolja idejét. Nincs sem hatalma, sem te­kintélye, hogy az ilyen ügyek­be beleszóljon.” felkereste Miss Pauline Ba­tes-!, s megállapodtak abban, hogy az utóbbi gyorsírással feljegyzi, majd legépeli Oswald jegyzeteit, megírandó könyvé­hez. Miss Bates mindössze há­rom najJot dolgozott Oswald- nak, aki ezután abbahagyta vele a munkát és kifizette őt. „Azok a jegyzetek, amelyeket leirtam számára, határozottan kommunistaellenes§k voltak” mondotta Miss Bates. A gyors- írónő beszámolójából kitűnt, hogy Oswald sötét képet igye­kezett festeni a szovjet élet­ről. Oswald nagy titokban ké­szítette el feljegyzéseinek pél­dányait. Minden diktálás után magához vette eredeti kézírá­sos jegyzetét, a legépelt olda­lakat, de még az indigót is. Az FBI emberei Dallasban folytatják a nyomozást Os­wald, valamint gyilkosának: Jack Ruby-nak ügyében. A nyomozók vizsgálatot tartanak a városnak azokban a részei­ben, ahol feltehetőleg céllövé­si gyakorlatokból származó, lövedékek által átlyuggatott konzervdobozokat találtak. E nyomokból árra próbálnak kö­vetkeztetni, hogy Oswald — vagy mások — a merénylet el­követése előtt „gyakorolták magukat”. Azt próbálják föl­deríteni, hogy a megtalált pus- kagolyók közül volt-e olyan, amelyet a Kennedy-merénylet- re állítólag használt olasz gyártmányú puskából lőttek ki. Earl F. Rose orvos, Dallas város halottkémje, aki Oswald holttestét megvizsgálta, pénte­ken kijelentette, hogy a Ken- nedy-gyilkossággal -gyanúsított személy fizikailag egészséges­nek tűnt. Agyán semmi elvál­tozást, ami elmebetegségre utalna, nem észlelt. A halotí- kémi jelentésre vonatkozó nyi­latkozat nem tár fel több vizs­gálati eredményt. Ezzel kapcsolatban adott te­levíziós interjút az osztrák fő­városban Franz Heger, a bécsi rendőrség bűnügyi osztályá­nak vezetője. Kijelentette: a dallasi rendőrség szarvashibát követett el, amikor nem vizs­gáltatta meg Lee Oswald gyomrának tartalmát. , A dallasi rendőrség előzőleg ugyanis azt állította, hogy ételmaradékokat talált a könyvraktárban, ahonnan Kenaedyre tüzeltek. Heger, mint mondotta, képtelen meg­érteni, miért nem derítette ki a dallasi rendőrség, mit evett Oswald letartóztatása előtt. „Mi itt Bécsben még a tolva­jokat is megvizsgáltatjuk ilyen szempontból” — mondotta a rendőrtiszt. Az FBI, az Amerikai Szö­vetségi Nyomozó Iroda hala­déktalan vizsgálatát követeli „a texasi őrjöngők” egyik cso­portjának ügyében két ameri­kai képviselő. Grabowski de­mokratapárti és Conte repub­likánus képviselő pénteken es­te követelte, az FBI derítse ki az úgynevezett „Dallas, Texas amerikai ténymegállapító bi­zottságának” hátterét. Azon a napon, amelyen Kennedy el­nök megérkezett végzetes dal­lasi kortesútjára, a Dallas Mor­ning News című helyi lap, fi­zetett hirdetés formájában, egy kolumnás „szózatot” intézett Kennedyhez. Az említett szer­vezet, valamint elnökének, bi­zonyos Bemard Weismannak nevében. A két amerikai kép­viselő, az FBI vizsgálatát kö­vetelve, most megállapította, hogy a közlemény „ádáz, go­nosz és gyalázkodó volt, rossz­indulatú szóhasználatával al­kalmas lehetett fanatikus ele­mek felizgatására”. Mint a sajtó már korábban erről hírt adott, a dallasi lapban megje­lent közlemény durván gya- lázta Kennedy elnök szemé­lyét és politikáját. (MTI) Elnöki vizsgálóbizottság alakult a Kennedy-mer ény let ügyében Újabb érdekes adatok Oswaldról — Titkos feljegyzések — A Dallas Morning; Netcs gyalázkodó „szózata* Kennedyhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom