Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-12 / 264. szám

IMS. november hó 12., kedd SEPOJ8AO 8 (Dallal jé BARDOS LAJOS HEVESEN Szitáló ködben, hideg no- példa nincs az országban. Ar- ezt a kulturáltan éneklő együt- vamberi napon került sor egy ra nem találunk precedenst, test, minden elismerés azoké szívet-lelket melegítő megmoz- hogy egy járás harminchét az embereké, akik a távoli fal- dulásra — Hevesen rendezte sarkában tanító pedagógusok vakból gyűlnek össze, s ének- meg a megyei tanács művelő- összegyülekezzenek napi mun- lésük azt mutatja, hogy nem dési osztálya, a járási tanács kájuk után a járás székhelyén fürödnek ebben az „áldozat- és a népművelési tanácsadó és énekeljenek a késő esti ban”, hanem igyekeznek a a megye közel 150 karnagya órákig, példát mutatva azok- legjobbat, a legművészibbet részére a továbbképzést, nak, akiket ugyancsak a dal nyújtani. Reméljük, hallunk amelynek előadójaként Bárdos szeretetére, a dal szárnyalásé- még az együttesről, s országos Bajos Kossuth-díjas zeneszer- ra akarnak megtanítani. Túl fórumon nyerik el munkájuk ző, a Zeneművészeti Főiskola azon, hogy a lelkes karnagy: eredményeként a dicséretet, tanára foglalkozott a megye Szabó Tivadar —, hozta össze (á) kóruséletének irányítóival. . ___________________________________________________ A hevesi járásban nagy lel- f kesedéssel és akarással műve­lik a bárdosi jelszónak meg­felelően a falu embereit: „Dal­lal élni jó”. Ez a járás méltán nyerte él azt a tisztséget, hogy rendező­je legyen egy bemutatónak, amelyik vendégelőadója a „szakma” legkiválóbb képvise­lője. És a karnagyok, a zenetaná­rok, a kórustagok csaknem az egész megyéből itt voltak. Fá­radságot és időt nem kímélve ültek vonatra, autóbuszra, hogy meghallgassák azokat a tanácsokat, amelyek megfoga- dása a kórustagokból is kivált­ja a megelégedést: dallal élni jó... Az előadás, amelyik a kó­rusvezetés gyakorlati problé­máit fejtegette, nem szorítko­zott csupán elméletiekre. Bár­dos Lajos, a 42 esztendeje dol­gozó karnagy rutinjával azon­nal, valóban a gyakorlatban mutatott rá a jó kórusvezetés hármas szabályára, s a karna­gyok legnagyobb örömére a példák sokaságával, velük együtt mutatta meg, mi a he­lyes és mi a nem követendő példa. A nagyon értékes két óra záróakkordjaként a karna­gyok elénekelték a „Forr a vi­lág” kezdetű kánont, Bárdos Lajos vezényletével, s szünet után meghallgatták a szakmai bemutatót. Elsőként a hevesi ifjúsági kórus mutatott be néhányat repertoárjából, majd a hevesi járási pedagógus kórus ének­számaiban gyönyörködtek a karnagyok. Bárdos Lajos sza­vait szó szerint kell idézni, mert az mutat rá legjobban arra, hogy milyen nagy dolgot cselekedett a hevesi járás', amelyik éveken keresztül há­tul kullogott a megye kulturá­lis életében. — Sokat járom az országot, ismerkedem a kórusokkal, hallgatom a felnőttek és a gyermekek énekét, és most meg kell mondanom, hogy ilyenre Színes bolgár szőttes A MajahovtKski t-eg* iinr*' »sere tufáéról A hazánkban vendégszerep- meg (Édes hazám, Hol van az lő szófiai Majakovszkij-együt- a szép ország? Hej, Balkán, tes vasárnap este Egerben lé- szülőföldem!), partizándal' pett fel, a művelődési házban, énekelt és magyarul, kedve- A hangverseny házigazdája, az sen Kodály Esti dalát. Tömör egri Kisipari Szövetkezeti Bi- hangzású kórust ismerünk zottság telt házzal várta a meg. A szófiai fiatalok ízelítőt bolgár fiatalokat és a műsor adtak a déli szlávok, a tenger forró siker jegyében zajlott le. mellett, a balkáni hegyekben A nyolcvantagú énekkar a kedves hangulatú bolgár nép­daloktól a Verdi-kórusig jól felépített műsort adott elő. A bolgár hazafiságot szólaltatta Az ösvény nem ér véget MOLNÁR GÁBOR (RÓ BÉLAPÁTFALVÁN Titokzatos, rettenetes hírű, kor felgördült a függöny, s lő történetei, munkája, tervei félelmetes erejű állatok képei Bajusz Mihály könyvtáros üd- az°k érdeklődését is felcsigáz- néznek farkasszemet azzal, .. ... ,, , ,„f ták, akik eddig még nem for­aki Molnár Gábor könyveit gatták a könyveit. A tervek lapozgatja. Hatalmas testű érdeklődőket. Molnár Gábort js érdekelték az embereket —, óriáskígyók, falánk kajmánok, nem kellett bemutatni: nagy hogy mi sarjadhat még ki a kígyóölő pókok és pókölő da- sikerű könyvéinek híre meg- hároméves élménygyűjtésből? lapjait, n a hol ‘ ' az ^ ü gyesség ve, előzte'. ÉPP^n azért az író is “ Megírom a brazil Rózsa eszére, találékonyságára és „eltekintett” a kötelező bemu- Sándor történetét, a Lampo- fegyverére támaszkodó ember tatkozástól: helyette felejthe- in-t, és dolgozom a Vitai Bra- a legerősebb — állat. teilen élményeiről beszélt, sü életrajzán. (Vital Brasil A „Pálmakunyhó az őserdő- amelyek végül is íróvá avat- alapította a Sao Pauoló-i Du- ben”, i,Jaguárországban”, „Az ták. Három évet töltött az tantan Intézetet, ahol a ki­óriáskígyók földjén” vadász- észak-brazíliai ősvadonban, s gyóméreg elleni szérumot ké- és gyűjtő-történetei megra- ennek a három évnek élmény- szítik.) gadják az ifjúság és a roman- folyamából táplálkozik három „Ahol az ösvény véget ér” tikára, egzotikumokra érzé- évtizedes irodalmi munkás- _ írta egyik könyve címlapjá- keny felnőttek képzeletét, s sága. ra az író. Az ösvény nem ér szívesen elolvassák Molnár Kétszázan ülhettek a terem- véget _ fordítja vissza a d- Gábor könyveit. Bélapátfal- ben, amikor beszélni kezdett met> — mikor saját munkájá- ván is népes olvasótábora van § mikor az érdekfeszítő, izgal- ra, útikönyveire terelődik a az írónak, akit vasárnap lát- más előadás végére ért, há- ^ Tehát üjabb csemegékre tak vendégül a kultúrotthon- rcanszázan tapsoltak. Közben ban. A vendéglátás egybeesett egy másik eseménnyel: ezen a napon adták át rendeltetésé­nek az újjáalakított könyvtá­rat. Bélapátfalván rendezték be az első szabadpolcos szak- szervezeti könyvtárat Heves megyében, s ma már a hat­százötven olvasó nemcsak az irodalom, a könyvek bőséges választékában gyönyörködhe­tik — Ízléses környezet, han­gulatos, modern bútorokkal berendezett könyvtár fogadja, amikor kiválasztja olvasmá­nyait. A könyvtárátadással egy időben könyvkiállítást és könyvvásárt is rendezett a helyi földművesszövetkezet: a bevételi napló tanúsága sze­rint is nagy sikerük volt a Molnár-könyveknek. Kétszázan ülhettek a kul­túrotthon nagytermében, ami­Tűsoltószertárat avattak Verpeléten község élő bolgárok1 lelki- és gondo laiivilágából. Nemes hazafiú: érzés, évszázados melódiák (Aratók) szólaltak meg. Jó­kedvű, de komoly játékosság (így van ez!) is tarkította a sok tapssal fogadott összeállí­tást. Hriszto Arisztínov karmes­ter fegyelmezett énekeseket dirigált, szólistái (Liiiana Pet- kova és Michail Gorinov) ugyancsak részesei a sikernek. L. Haralampiev zongorakí­séret mellett két dalt éne­kelt (Hegyek hőse, Grozdiani ifjú lány). A fiatal tenor ízelí­tőt adott a bolgár népballadai hangulatból. A női vokál-együttes mo­dern bolgár és osztrák tánc­számokat mutatott be. A tánckar műsora kellemes meglepetésként hatott az egri közönség számára. A bolgár Előkészületben 60 folytatásban 200 rajzzal állandóan nyitogatták az aj- számíthatnak a Molnár-köny- tót, s aki „bekukkantott”, vek kedvelői, bentmaradt. Az író lebilincse- (ki) sok Vasárnap reggel 9 órakor a családtagok, a kezdődött az ünnepség. Ez al- lakója. kálómból Verpelétre érkezett Elhagyott, romos épulet- dr. Micskó Rudolf vezérőr- bői jó szertárt, őrszofoát, rak- nagy, országos tűzrendészeti tárt és klubhelyiséget építettek parancsnok, Bonusz János, a maguknak a verpeléti tűzol - megyei tűzrendészeti osztály- tők. Csak a legszükségesebb parancsnokság képviselője, anyagokra, futotta az állam Oszlánci István, a járási tűz- pénzből, de a verpelétiek ősz- rendészeti alosztály parancsno- szefogtak, társadalmi munka ka. Haár Károly vezetésével ^ építették fel új otthon a- . , , ,,, kát A közös munka sikere felvonult a verpeléti tuzolto- ünnepelték vasárnap, műsor­ság teljes létszámmal, de az új rai, ünnepi ebéddel és tűzoltó- tűzoltószertámál gyülekeztek bállal. jtttfl(/Via­tpncGwrvA'iTOzATM • táncmotívumok, a bolgár nép» zene egy nagykultúrájú nép gazdag élményvilágát elevení­tették meg. Mi, magyarok, • 'néFóségteljes lassúból indít- iuk a legtöbbször hangulata­inkat és a táncos mutatás fok­ról fokra szilajodik fel a csár­dás pattogó és sodró ritmusá­ig. Itt a mediterrán égtáj fia­taljai táncoltak, finoman rafi­nált és monoton zenére. Ru­hájuk mozgásukkal együtt élénk, harsogó lelkes tobzó­dás. Kedélyes a hangulat» amelyet árasztanak. Ezek a fiatalok a bolgár hegyi falvak lakóit idézték, ahol sok rózsa terem és fűszeres italoka isz­nak. A Röcsenice (bolgár nem­zeti tánc) csak elindította a jókedv lavináját a színpadon; a trákiai férfitánc, a kapálóa tánc és a Szófia környéki gyűjtésből származó táncszvit lendületével magával ragadta a közönséget. A táncszámok közül kettőt stílusuk és mondani valójuk miatt ki kell emelnünk. A ré­gi női tánc, tizenkét lány vé­gig libegő-lebegő kompozíció­ja élményszámba ment. A ne­mes vonalú régi bolgár nép­viselet színei és a nők vissza­fojtott érzelemvilágát kifejező mozgás együtt kitűnő koreog­ráfiái alkotás. Modem törekvésre mutató** a Babák című kompozíció. A stilizált mozdulatok, a bét csúnya lány, a katona és a fu­volás fiú faluvégi évődése merész kifejezési formákat szólaltattak meg. A koreográ­fiáért fél kell jegyeznünk a* együttes művészeti vezetőjé­nek, ChiriTL Haramlapiev-aeÜ a nevét. A bolgár együttes vendég­szereplésének kapcsán él keÖ mondanunk azt a nem új ke­letű megjegyzésünket, hogy ilyen létszámú kórusok, vagy tánékarok nem kapnak kellő atmoszférát és levegőt egy ilyen teremben, mint amilyen a művelődési házé. Az ének­számoknál a terem szűknek bizonyult, a tánckamál a szín­pad zsúfoltságát éreztük. A felszabadult énekléshez jó akusztikát, a jókedvű tánchoz a lendületes mozgást lehetővé tsvő színpadot kell biztosíta­ni. Ha vendégeket fogadunk, ne csak a szívünket tárjuk ki előttük, hanem a jó szereplé­si lehetőségeket is adjuk meg. (farkas) A stewardess magához tér Ugyanebben a pillanatban francoise Authie stewardess újra magához tért. Fűben fe­küdt, még mindig csapóülésé­hes szíj azva, amellyel együtt a robbanás ereje kiröpítette a gép tatjával együtt. Körülötte a gép szerteszét szóródott ron­csai égtek. Kétméternyi távolságban kollegináját, Jacqueline-t pil­lantotta meg csurom sárosán, égő szoknyával. Francoise csak ekkor ébredt teljesen tudatá­ra annak, ami a géppel történt. — Gyorsan, Jacqueline, gyorsan el innen! — kiáltott társnőjére. Mindketten felugrottak és futásnak eredtek. Néhány lé­pés után kerítés állta az útju­kat. Átmásztak rajta, közben Francoise alaposan lehorzsol­ta a bőrt mindkét karjáról. De ez volt az egyetlen sérülése, amit a szörnyű katasztrófában teenvedett, Állandó robbanások robajá­tól kísérve tovább rohantak, Se újabb kerítésbe ütköztek. Már nem volt annyi erejük, hogy átmásszanak rajta. Akkor egy férfi és egy nő sietett a se­gítségükre, monsieur Hubert és felesége, akik a repülőtérrel szomszédos kertes házak egyi­kében laknak. A házaspár szemtanúja volt a katasztrófá­nak. Hubert nem vesztette el lélekjelenlétét. Létrát hozott, a két lány átmászott a keríté­sen és Huberték a házukba vitték őket. Ekkor teljesen összeroppan­tak Jacqueline Gillé idegei. Eszeveszetten kiáltozni kezdett: — Engedjetek a többiekhez! Segíteni kell rajtuk! Sürgősen áthivták a szom­szédban lakó orvost. Jacqueli­ne csillapító injekciót kapott és megnyugodott Az orvos ke­zelésbe vette és amikor lehúzta a stewardess lábáról a haris­nyát a harisnyával együtt égett bőre is lejött Időközben a repülőtér tűz­oltósága is a szerencsétlenség színhelyén termett, de már semmit sem segíthetett, már nem volt mit menteni. A párizsi Orly repülőtér igazgatósága azt állítja, hogy ezen a repülőtéren van a világ legjobban felszerelt tűzoltósá­ga. Felszerelése közé tartozik többek között három motoros habfecskendő, amelyeknek ka­pacitása 18 000 kiló oltóhab. A tűzoltó-torony megfigyelő­je rögtön a gép indulásakor észrevette, hogy valami nem megy rendjén. Amikor azután látta, hogy a gép fékezni kezd, rögtön riasztotta a tűzoltósá­got. Ennek köszönhető, hogy a habfecskendők már egy perc­cel a robbanás után a szeren­csétlenség színhelyén voltak. Nemcsak az égő géproncso­kat kellett eloltani, több la­kóház is veszélybe került A gép kabinja áttörte egy ház falát a falakra és a tetőkre égő benzin fröccsent. Az ön­kéntes tűzoltók az égő háztető­ket oltották, a repülőtéri tűz­oltóság habfecskendőivel elfoj­totta a géproncs hatalmas lángjait és fokozatosan a gép törzsébe hatolt A mentőszolgálat egymás után kiszedte a holttesteket a géproncsból. A környékbeli házakból összesereglett embe­reknek borzalmas látványban A repülőtér tűzoltósága már egy perccel a robbanás után a szerencsétlenség helyén volt és habfecskendőkkel eloltotta az égő géproncsot. tatjában ült Még életjelt adott Egy mentőkocsi rögtön a Corchin kórházba szállította, de nem sokkal később kiszen­vedett ö volt a légi katasztró­fa 131. áldozata. A repülőtér körül, a kis há­lelett a szerencsétlenségnek áldozatul esett szőke kislány játékbabája. s. Közben az újságírók rábuk­kantak Lucien Buisine közren­dőrre, a katasztrófa egyik szemtanújára és faggatni kezd­gép a szerencsétlenség után él attól kezdve három percenként újabb gép szállt fel vagy 1 kedett le. Az élet ment tovább. (Következik: Mi okoxta borzalmas szerencsétlen Ml OKOZTA A NA6/ KATASZTRÓFÁKAT volt részük. Szemük láttára egymás után emelték ki a roncsból az elégett, eltorzult holttesteket. Délután négy óra tájban a mentők rábukkantak MarceJ Lugon-Moulin pincérre, aki a két stewardesszel együtt a gép zak udvarán és kertjében szer­teszét bőröndök, táskák hever­tek számtalan sok emléktárgy- gyal együtt, amit az amerikai műpártoló egyesület tagjai körutazásuk emlékéül összevá­sároltak. Mégis egy nagy alvó­baba volt a legmegrendítőbb ték a szerencsétlenség körül­ményeiről. — Mintha egy szörnyű film játszódott volna le előttem, —' mondta a rendőr. Közben a repülőtéren újra helyreállt a forgalom. Már dél­után két órakor felszállt az első

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom