Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-07 / 261. szám
4 KEPV38AÚ 1963. november 7., csütörtök Nem vártam meg Baranyi Erzsébetet •.. AZ VJ HÁZ a Mező Imre út végén áll, a tizenkettes számot viseli. A lakók szeptember közepén kapták meg a kiutaló végzést és a kulcsot a Hatvani Városi Tanácstól. Itt lakik szeptember tizennyolca- dika óta Baranyi Tibor cukorgyári munkás és családja, fent a második emeleten. Tudtam, melyik ajtó nyílik az ő előszobájába, de lent a földszinten megkérdeztem az első férfit, akivel találkoztam: Ismeri-e őket, hol keressem Ba- ranyiékat? — A cigánytelep széléről költöztek ide, s ha a nagy házban, a másfél szoba, összkomfortos lakásban megőrzik a telep szokásait, itt is úgy élnek, mint a telepiek: akkor már mindenki ismeri őket- már mindenki azt szeretné, ha minél előbb elköltöznének innen. — Nem ismerem őket. Nézze meg a lakók névjegyzékében ... — mondja, s első pillanatra ugyanúgy nem ismeri őket a gondnok se. Megnyomom a csengőt. Kicsit drukkolok, — sokat jártam már cigánycsaládoknál, de most van először csengővel dolgom a küszöb előtt, — a második emeleten. A háziasszony betessékel a szobába. Ném látom, hogy padiós, vagy parkettás-e: a szőnyegek minden négyzetcentimétert eltakarnak, amit szabadon hagytak a bútorok. Nagy, sötétbarna kombinált szekrény áll a fal mellett, az ablak és a rek&mié között. — Hatezer forintot adtunk értük — mondja az asszony —, de székelme már nem jutott. A LAKÁS másfél szobás: a halófülkében is fényezett ágyak vannak. A konyhára nem sokat kell „költeni” — beépített bútorok ,-állnak ki” a falból. De a mennyezetről, a csillár rúdja helyett cérna- szálnyi villanyvezeték nyújtja vi 11 anykörte-u j ját az asztal fölé, s a rádió is egy húszcenti magas széken áll. Feljött a férj is. Hogyan szeretnénk? — Nehezen válaszol, mert csakugyan kellene ide szék, „jól mutatna” a televízió is — de hova teszik majd? Kicsi a szoba, s az első bútordarabok nagyra sikerültek. .. — Miből vették a bútorokat? — Több mint tíz éve dolgoztaik mind a ketten. Mióta nem fuvarozok — bútorra gyűjtünk. — Csakhogy megszabadultunk attól a lótól — így az asszony. — Ha nem jön a fuvarozás, már mennyi évünk lenne’, ami mind beleszámítana a nyugdíjba. — Háromezerért vettem annak idején a lovat, meg a kocsit, de már eladtam mind a kettőt. A lóért egy ötvenest kaptam, a kocsiért meg száz forintot az ócskavas-telepen. Lehetett vele keresni, — de nem volt az biztos pénz. Meg nem nekem való az a szemtelenkedés, tetszik tudni, ami ma a fuvarozáshoz kell. Odamenni a TÜZÉP-re reggel korán. és rimánkodni az asszonyoknak, hogy velem vitessék haza a fát, meg a szenet... Meg aztán dolgoztam én legénykoromban is a cukorgyárban, — visszavettek most is. Betanított segédmunkás vagyok, csőszerelő. Szezonban 1600—1700 forintot tudok keresni havonta, nyáron meg kilencszázat. Feleségem most ezerkettőt kap. A családi pótnőm, aki nem is feleltetett, nem is kérdezett soha.) AZ ASSZONY keresgél a szekrényfiókban: s iskolásfüzet nagyságú fényképeket szed elő. Valamennyin ugyanaz a ház áll, pontosabban: dü- ledezik. — Ebben laktunk, mielőtt ideköltöztünk. Teljesen besötétedik, meggyújtják a villanyt. Hiába van november, húszfokos melegben csak a konyhában kell tüzelni. Kinyitjuk az erkély ajtaját: várjuk, amíg hazajönnek a gyerekek az iskolából. —Tulajdonképpen miért akarom látni őket, miért akarom őket is megnézni, hogy mint néznek ki, hogyan öltözködtek fel, mennyire tiszták? Bemehetek lékkai együtt - három gyerek után — háromezer fölött van a bevétel. KÖRÜLNÉZÜNK a lakásban. Hegedűt, hangszert hiába keresek. — A sógoromnál van a hegedű. Nem zenélek, — mondja a férj. — Két éve voltam utoljára lakodalomban. Azóta csak akkor veszem elő, ha az apósomnak is kedve kerekedik. Ilyenkor ketten játszunk, ő csellózik. Egy kicsit érzem, hogy felesleges a kérdés, de szóban is szeretném hallani a választ, azért kérdezem: nem vágyakozik a „szabad élet” után, amihez olyan sokan ragaszkodnak a cigányok közül? Egyenes válasz helyett arról kezd el beszélni, hogy rövidesen csőszerelő tanfolyam indul az üzemben, ahol szakmunkás-bizonyítványt lehet szerezni, s ott őrá is számítanak. — De még előtte be kell fejezni az általános iskolát, mert annak idején csak négy osztályt jártunk. — A lányunk, Erzsébet is most járja a negyediket: jövőre már akkor se segíthetnének neki a szülők, ha mindenre pontosan emlékeznének, amit az iskolában tanultak. — Orvosnő akar lenni, — büszkélkedik az asszony, aki még most is emlékszik arra a pillanatra, amikor a kislány kis- dobos-avató ünnepségén a tanító néni kezet fogott vide. Nem szokás ez még, — ha cigányokról van szó... (De a tanítónő gratulált nekem, hogy büszke lehetek a lányomra, nagyon jó feje van. Tanuljon is, ha lesz kedve hozzá!) —A kisfiamnak egy darabig nehezen ment az írás, — de segítik a tanítók. Még az iskola után is ott maradnak vele. (Most valami olyasmit várok, hogy az asszony így folytassa: bezzeg a mi időnkben ... de csak így toldja meg: Nekem volt egy olyan tanítótalálók nagyobb rendet, tisztaságot. Lehet, hogy két ajtóval odébb gazdagabb a ruhatár, de itt is van elég: a gyerekeknek négy-öt rend ruhájuk van. (A háziasszony havonta tíz-tizenöt szappant „mos éT’...) Érdemes-e megvárni a negyedik kislányt, megnézni a táskáját, — érdemes-e tovább is „nyomozni”, hogyan él egy cigány-család az új lakásban —, kultúrált környezetben, amikor a szülők dolgoznak, a gyerekek iskolába járnak? Érdemes-e kutatni: nem nézik-e ki őket innen, nem „lógnak”-e ki a többiek közül —, befogadja-e őket a társadalom. — Hiszen a „befogadás” nem a lakáskiutalás percével kezdődött, s ők se akkor tették az első lépést a „bébocsáttatá- sért”, amikor aláírták a lakáskérvényt. — Az egyik szomszédasszony említette, hogy nagyon előhyös lakáscserét lehetne lebonyolítani, ha odaadnánk a magunkét, s elfogadnánk egy rosz- szabbat. Sok pénzt kapnánk ráadásnak — mondja az asz- szony —. de nekünk nem kell az ilyen pénz. Olyan régóta vártunk egy rendes lakásra, már arra is elszántuk magunkat, hogy építkezünk, ha nem kapunk... NEM IS VÁRTAM meg Ba ranyi Erzsébetet. Krajczár Imre Adósság, aineltjeí tör Leszívni kellene! nyében levő közös vasúti, közúti Tisza-hidat Poroszló és Tiszafüred között, javítás miatt, a közúti forgalom elől tam megmutatni, mert most§°raig lezarja. Végre, állványok nélkül! (Fejér István felvétele) — Ez kell az embereknek, izgalom, romantika — nyugtázta minap egyik ismerősöm a kalandfilmek döm- pingjét. Igen, kell és igény is van rá bőven. Csak az a kérdés, mivei ötvözött a romantika, s milyen eszméket hordoz, vagy takar a vásznon pergő kaland. Nem az olasz, francia, vagy angol történelmi mezbe bujtatott kaland- filmeket kifogásolom — legfeljebb a mennyiség ellen emelhetnék vétót. A romantikus, kalandos magyar filmeket hiányolom inkább, azokat, amelyek méltán reprezentálnák történelmi múltunk dicső harcait. A Rákóczi hadnagyát már ötödször tűzték műsorra Egerben, s mindig telt házat vonzott. És ha még jó is lenne ez a film!? Filmgyártásunknak, a magyar drámának, de bizonyos fokig irodalmunknak is szinte behozhatatlan tartozása van történelmi múltunk felé. Pedig milyen nagyszerű, lelkesítő témákat kínál a história! Izgalmasat, kalandosat, romantikusát. Kiaknázatlan területek, korszakok sorakoznak múltunk lapjain. Nincs filmünk a török- verő Hunyadiakról, Mátyás életéről, illenék egy méltó alkotás a kurucok ellentmondással téli, fje hősi csatáiról, Dózsáról, Széchenyiről, Kos- suthról is. A hazaszeretet pátoszéval átitatott romantikus történetet lehetne kerekíteni a szigetvári hősökről, vagy Zrínyiről, a költőről, Eger vár hős védőiről, vagy a Batáriakról, nem beszélve az olyan lehetőségekről, mint Arany Toldijának, vagy Rózsa Sándornak megfilmesítése. A ma embere, bár szívesen fogadja a napjaink szülte témát, de az is igaz, hogy erősen vonzódik a romantikus alkotások felé. De miért ne lehetne kalandos, romantikus filmet alkotni az elmúlt ötven év történetéből. A nagy orosz földet bejárt, legendás hírű Zallca Máté miért nem lehet filmtéma Magyarországon? Vagy az októberi forradalom l&mgjától megperzselt magyar hadifoglyok élete, harca, s hazatérésük a végtelen orosz mezőkről, soha nem nyerhet művészi megfogalmazást? Ki állíthatja, hogy a magyar katona történetében — aki orosz hadifogolyként ismerkedik a forradalom eszméivel, s hazatérve magasra emeli a Tanácsköztársaság zászlaját, majd 4.5-ben pártot szervez, 56-ban fegyverrel védi a munkáshatalmat — nincs kaland, izgalom, szerelem, romantika? Van, méghozzá forradalmi romantika, csak meg kell keresni, s megfogalmazni művészi formában — napjaink szemlélete alapján. Nem szabad felednünk, a romantika, mint művészi irányzat a forradalmakban gyökeredzett, s a szocialista realizmus megőrzi e -romantika legszebb hagyományait. Milyen kár, hogy az eltelt fél évszázad sorsdöntő napjairól, a 39-es dandáron túl, csupán Sándor Iván A harag napja című drámájával és filmjével dicsekedhetünk. A forradalom ünnepének előestéjén egy öreg harcossal beszélgettem Bélapátfalván. Nem volt hős a szó igaz értelmében, nem nyert meg nagy csatákat, egyszerű forradalmár volt, gép puskás a fehérgárdisták ellen, s ugyan- csalc géppuskával védte a Tanácsköztársaságot is. Ismétlem, nem különös eset, mégis egy regény az élete, útja Egertől a Dnyeszterig és vissza, eszméken, csatákon, szerelmeken keresztül. Az öreg veterán moot 66 éves, de van, akt már tál vart a hetvenen, sőt nyolcvan felé közelit. Soruk egyre ritkul, s egyre kevesebben lesznek a nagy történelmi napok hites tanúi, részesei, harcosai. Még nem késő, még talán törleszt- hető az adósság, hogy filmgyártásunk, drámairodalmunk méltó és maradandó emléket állítson egy hősi korszáknak, amely telve volt pátosszal, izgalommal, s ha kell, romantikával is. Még közöttünk élnek a tanúk, és beszélnek... Márkusz László Javítják a poroszlói Tisza-hidat A KPM Egri Közúti Igazgatósága a 33. számú füzesabony debreceni főközlekedési út 32 700—32 800 kilométerszelvé— A báróknak sok pénzük volt és irigyek voltak, mert nem adtak pénzt a szegényeknek ennivalóra. — Mindenki nekik dolgozott, ők voltak a legfőbbek és az övék volt a város, amiben laktak. — Meg gyáruk is voít. Itt volt gyára a Hatvány bárónak is, aki a kastélyban lakott, ahol most a kórház van. — Aranygomöos bársony- tuháfoan jártak. Csinosították magukat, azzal, telt az idejük. Meg sok teát ittak. — Ha már ennyi mindent tudtok a bárókról, van-e valaki közietek, aki a grófokról mondana valamit? — kérdi a tanító néni a hatvani I-es iskolában a tízéveseket. — A gróf olyan volt, mint a király, csali alacsonyabb rangja volt — vágja rá rögtön Si- sa Tamás. — Volt a Balatonon, meg másutt sok nyaralójuk, sok lovuk, sok pénzük, és szolgájuk. Volt olyan ember is, aki Hatvány I. Péter cár, gazdag íőurak Régi méltóságok mai gyermek elképzelésében De§ § 1. 1963. november mindennemű közúti 10-től a hídon jármű — Jo, jó, de milyen volt? — Nagy... Megállt a tudomány. A pénzt, a gazdaságot, sokszor az emberi életét is magáénak tudó hatalmasságokról vajon honnan ez a sok értesülés. De hallgassuk tovább, mit tudnak a gyerekek? — A királyé volt az ország. — Arany hintón járt. — Neki volt a legszebb lánya. c — Mindig sokat evett" és kanapén ült és ha ő abbahagyta az evést, akkor más sem ehetett. — Az ő katonái harcoltak, de ha jó volt a király, akkor a fegyverek berozsdásodtak. — Tóth Józsi mondta ezt a nagyon ügyesen kihasználható nem szólalhatott meg, ha bent nevelési alapgondolatot. Mivolt a grófok között, csak a kabátjukat vette el, meg megkötötte a cipőjük fűzőjét. — Katonája is volt. — Kastélyban lakott. — Milyen lehetett az a kastély, gyerekek? — Egy nagy tér, benne sok fa meg bokor és a közepén egy t»alota. lyen jó érzékkel „organizálta ja és autója volt. — Meglátogatta a beteg miniszterét a kórházban és Er- szébetnek hívják — fűzi hozzá rögtön a fürge észjárású Telek Kati. — Én meg azt láttam, hogy van még császár is, de szakálla van és kicsi és csúnya — legyint Torma Zsuzsa, aki valószínűleg nem így képzelte el a világ leghatalmasabb emberi méltóságát. — Nem is igaz, hogy a ki rály volt a leggazdagabb. A bárónak meg a földesúrnak sokkal több pénze volt, mint a királynak. Volt egy király, aki eladta a városait, mert nem tudott volna máskéntórát venni! — Pisti gának a jólértesült szerepében, az osztályvezető nevelővel mi ketten viszont szóhoz sem tőle. — Még egy nagy hatalmasságról kérdeznélek benneteket. Ki tudná megmondani, milyen ember volt a cár és hol élt? — Mint a király, olyan volt, csak Oroszországban élt. — De volt jó cár is, aki hajókat épített és sok mesterséghez értett, és egy hajósnak, aki őt kimentette a valahonnan a kisgyerek ezt az jutunk, hiszen ez még nagyon sokára, valamikor a hetedik osztályban sorra kerülő törté- netati anyag lesz, s a gyerek egy kicsit keveri is. Ugyan honnan tudja? — A nagytestvérem gimnazista és hangosan tanul. Egy csomó dolgot megtanulok így örök kívánságot — hallgassanak a fegyverek! — Tanító néni! Ma már a király sem jár hintón. Én láttam a televízióban, hogy az angol királynő olyan ruhában ment valahová, mint az én anyukám szokott, csak kalapnovember hetedi'ke van! Ennyi talán elég is. csak akkor lesz teljes ez a ri-ftV :™ port, ha elmondom az eiőzJ forgalma szünetel. menyeket. Bementem a hat- § 2. Fenti idő alatt) naponta 7 vani I-es iskola igazgatói szó-ft óra 3 perctől 15 óra 00 percig bájába, s ott megbeszéltem a£a személyvonatok a hídfőknél III—IV. osztályos nevelőkkel, S történő átszállással közleked- hogy szeretném megtudni, mi-§neh. lyen fogalmaik vannak azok-S' 3. 15,00 óra és 7,30 óra kö- nak a gyerekeknek a régi ha- a személyvonatok válto- talmassagokrol, rangokról, y ^ ..... . . akik még tanulmányaik során K280“*“1 közlekednek, nem jutottak el azok valódid 4. Naponta déli 11,00 órától ismeretéhez. „Hát... megpró-S 11,30 óráig és 12,00 órától 12,30 bálhatjuk, de azt hiszem, csak § óráig történik^ a személyvona- annyit fognak mondani, hogy Siókról az átszállás, amikor a gazdag Volt, hogy sok pénzei hídon való gyalogközlekedés- -rt— volt, mást nemigen...” — vé-y«él a nagyobb csomagokkal bői azt '‘engedte meg* hogy ott iekedtek a nevelők, s megval-§ utazók segítségére a MÁV i- igyóiT vJdkát ahMaka^nert őszintén - magam is. Vi-fDebreceni Igazgatóság 10 fö megmentette ’az életét. Ez épí- szont a leírtakhoz nem fűztem |munkást biztosit, tette a mai Leningrádot. A se™1111!, úgy vetettem papírra, S 5. Terelőútként I/a. Kisköre nevét nem tudom. ahogy a gyerekek elmondták. §—Abádszalók közötti közös Égy pillanatra elállt a lé- Meglepetéssel szolgáltak. Egy- Svasúti—közúti Tisza-hidat illeg zeiem. Honnan tudja ez az szerűen — tudnak mindarról, í. emberpalánta, hogy I. Pétéit ami jóval rövid kis életük y _ tetszeleg ma- mennyire szeretik még ma is" előtt játszódott le, s ha törté-§ sfite KWTienó- hazájában? Hamar fény de- nelem is számukra már ez ar rült a talányra. korszak, nem szabad lebecsül-„közötti Tisza-hidat jelölték ki. ill a mai gyerekek képessé-y ,, ... ,, . „ . geit, akiknek rendelkezésére ft 6' gyalogos forgalom áll a televízió, a vizuális . él- „is a hídon csak naponta déli ményanyag. S mindaz, amiről ^11,00—11,30 között és déli a felnőttek beszélnek - Íme§12;oo-I2,30 között lehetséges, az o gondolataikban megma-fc . ,,,,,, , . rád, s ha kérdezzük őket,» A Tisza-hjd lezarasa azért meglepnek bennünket tájéke- yvalt szükségessé, mert mind a zottságukkal... § vasúti, mind a közúti felépítCs. Adám )£va <’ményt ki kell cserélni a hído»* — Édesapám a nyáron volt a Szovjetunióban és neki mondták el Leningrádban. Nekünk meg ő mesélte. Sok képet is csinált. Tessék megnézni! Itt van az Auróra cirkáló, ezt is ismerem, meg a matrózainak a történetét is, mert édesapa mindent elmondott, amikor hazajött! ElhozII/a., 36. isi úton számú fő közleke- Sajószöged—Polgár
