Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-01 / 256. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963. november 1., péntek As anyagi osstönsésneh vannak jó tapasztalatai is Megjegyzések a Százezrek-fedczet nélkül című cikkhez A Népújság október 20-i számában Százezrek fedezet nélkül címmel cikk jelent meg, amelyben utalás történt arra, hogy a Megyei Népművelési Tanácsadó feldolgozta a májusi felmérés anyagát. Ügy érzem, néhány, észrevételt tenni kell az ^pilített cikkel kapcsolatban, nem arrn vonatkozóan. ami a cikkben benne volt, hanem inkább, ami'kimaradt belőle. A cikkel általában — és részleteiben is — egyetértek. Helyesen állapítja meg, hogy nagyon elszaporodott a munkaegység-jóváírás gyakorlata, amely alapvetően helytelen és hibás, meg kell szüntetni, mert nemcsak elvi károk származnak ebből, hanem még nép- gazdaságilag is komolyabb következményei lehetnek!! Bár fontos a negatív oldal megmutatása, de szólni kell az előremutató, helyes tapasztalatokról, a követendő útról is, amely segítséget ad a kérdés helyes és célszerű megol- 1 dásához. És ezzel kapcsolatban is adott a vizsgálat nagyon sok tapasztalatot. Adácson a továbbtanulók számára a végzettség megszerzése után ennek megfelelő munkaterületet és beosztást biztosítanak. Abasáron a tsz- vezetősége elnökképző iskolára küldte az elnökhelyettest és a tanulás ideje alatt biztosította családja számára az eredeti jövedelem 80 százalékát. A továbbtanulók részére a tsz fizeti a tandíjat, tankönyvek árát, s az előmeneteltől függően tanulmányi segélyt ad. Gyöngyöshalászon kilencezer forint tanulmányi ösztöndíjat szavazott meg a tsz. Gyöngyösorosziban a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára egy, az Agrártudományi Egyebemre ugyancsak egy főt küldtek ösztöndíjjal. Nagyrédén, akik közép-, vagy felsőfokú szakképzettséget szereznek, ennek megfelelő beosztást kapnak és természetesen jövedelmük is növekszik. Heréden ’s biztosítják a tanulni akarók számára, a tanulással járó legalapvetőbb eszközöket és feltételeket. Boldogon a szak- technikumiban tanuló 12 személy részére ösztöndíjat szavazott meg a tsz-vezetősége. Ugyanakkor az egyetemen tanulóknak is adnak ösztöndíjat, s velük előre szerződést' kötöttek, hogy a diploma megszerzése után ezek az új szakemberek, a boldogi tsz rendelkezésére állnak majd. Azt hinnénk, hogy az egyre szaporodó jó tapasztalatok nagy visszhangot Váltanák ki a tanulni kívánók körében. Pedig sajnos, sok esetben hiába a tsz jó szándéka, nincs jelentkező! Vámosgyörkön például a tsz még az általános iskolát végzők számára is (szerintünk hibásan) hirdetett tanulmányi ösztöndíjat és nem akadt rá egyetlen egy jelentkező sem (!!) Annál rosszabb ez, mert ezzel mezőgazdasági szakközépiskolára akartak beiskolázni embereket, ezzel is enyhítve a tsz szakember gondjait, (szakmunkások kellenek Vámosgyörkön is, s azontúl már most szükség lenne a tsz- ben 2 szaktechnikumi, egy felsőfokú végzettségű szakemberre, s a vezetésben egy egyetemet végzett szakemberre, stb.) Persze, ez kétoldalú probléma. Karácsondon például a tanulmányi ösztöndíjat a közgyűlés jóváhagyta, de a vezetőség a vizsgálat idejéig még egyetlen szerződést sem kötött! Vajon nem lenne, jelentkező a tagok közül? Nagyon helyes volt, hogy a Népújság felvetette ezt a kérdést, s abban is tökéletesen igaza van a cikk írójának, hogy ezen a téren legfőbb veszély a munkaegységjóváírás gyakorlata. Nagyon fontos tehát, — éppen a műveltségi offenzíva meggyorsítása érdekében — ezzel foglalkozni s kimondani: Igenis, helyeseljük az anyagi ösztönzők alkalmazását a műveltség-gyarapítás során! De, hogy konkrétan milyen területen s milyen formában, az nagyon sok tényezőtől függ! Helyes tehát: a dolgozók iskolarendszerű felnőtt-oktatási formájának keretében akkor, ha ez összefügg a szakképzettség megszerzésével, vagy magasabb fokú szakképzettség elsajátításával. Igen helyesnek tartjuk — általában — olyan általános. iskolai végzettség megszerzése érdekében, amely például egyúttal szakmunkás képzést is biztosít. Ez a forma nem lehet általános, ennek kikísérletezése folyamatban van. Helyesnek tartjuk továbbá a közép- és felsőfokú szakmai végzettséget adó felnőtt oktatási formák során is. Ide soroljuk például a technikumi végzettség megszerzését, vagy felsőfokú, speciális, illetve általános jellegű mezőgazdasági végzettség megszerzését. Egyébként ennek eldöntését nem lehet mereven kezelni. Az a lényeg, hogy ennek hasznát necsak a dolgozó lássa, hanem elsősorban a szűkebb értelemben vett közösség is, másodsorban az egész társadalom. Helyesnek tarjuk továbbá különböző szakmai képzettsé-, get és végzettséget nyújtó, nem iskolarendszerű oktatási formák keretében is. Ilyenek: a szakmunkásképzés, szaktán- folyam, általános vagy különleges brigádvezetői tanfolyam. Továbbá a vezetés színvonalát emelő egyéb tanfolyamok, magasabb szakmai végzettséget nyújtó más tanfolyamok során. Itt figyelembe kell vennünk egy tényezőt: Nem zárhatjuk ki az anyagi ösztönzésből, például a könyvelői, számviteli, vagy más adminisztratív képzettséget adó formákat sem, hiszen ezek is hozzájárulhatnak a magasabb szaktudás megszerzése után a szervezettebb. rentábilisabb vezetés és munkaszervezés kialakításához. Helytelennek tartjuk az anyagi ösztönzők alkalmazását bármilyen közművelési forma keretén belül (például: előadások, előadássorozatok, tsz- akadómiák, szakkörök.) Helytelennek tartjuk továbbá az általános iskolai végzettség megszerzése során, ha az nem jár együtt szakképesítéssel, vagy más közép- és felsőfokú általános jellegű felnőttoktatási forma keretében, ha az pusztán az egyén számára jelent előnyt. Természetesen itt csak általánosságban mozoghatunk, mert nagyon sok konkrét tényező dönti el adott esetben az alkalmazás helyességét, vagy helytelenségét. Azért kellett ezeket elmondani, hogy a tények birtokában is ráirányítsuk a figyelmet a helyes anyagi ösztönzők alkalmazásának fontosságára, a műveltség gyarapítása során. Schillinger Attila a Megyei Népművelési Tanácsadó vezetője „Háry János” Észtországban Észtország legrégibb színháza, a Tartu-i „Väinemöinen” Színház hemutatta Kodály Zoltán „Háry János” című operáját. A premier nagy sikert hozott. Karel Idr, az opera rendezője közölte az APN tudósítójával, hogy a kiváló magyar zeneszerző, akivel a színház’ már régóta levelezésben áll, értékes tanácsokat adott az opera rendezéséhez. Kodály Zoltán gyönyörű operájával a moszkvaiak is megismerkednek — jelentette ki Karel Idr —, mivel a Väinemöinen” Színház moszkvai vendégszereplésekor a Kreml színházában is bemutatják a „Háry János”-t. Örömtől sugárzó arccal ment végig a folyosón és valóságos táncléptekkel nyitott be irodája ajtaján. — Mi van, Mátyus kartárs, miért ez a nagy öröm? — kérdezte kollégája a másik íróasztal mellől... . — Ö, nagy nap ez a mai, nagy nap — lelkendezett Mátyus. — Kirúgott az. igazgató. Úgy kirúgott, hogy a lábam se érte a földet és még utánam is kiáltott, „Mátyus kartárs nem feledkezem el magáról, nyugodt lehet!” így mondta! — Meg van maga őrülve? Annak örül, hogy kirúgta az igazgató? — ’ Természetesen. Hat éve dolgozom a vállalatnál, de azt sem tudta, hogy .a világon vagyok. Ha köszöntem, átnézett a fejem felett... S most már ismer. Most már nem feledkezik meg rólam. Ő mondta! — zihálta Mátyus egyre lelloe- sebben és megdi- csőült arccal huppant le íróasztala mögé. Hiába, nagyszerű érzés, ha végre észreveszik az embert. (-6) A tizennyolc esztendőssé Vált ENSZ-ről sok érdekességet, közöttük színes apróságokat mondanak el az évforduló tiszteletére. Leírják például, hogy a titkárság épületének negyedik emeletén dolgozik Jimmy Rinaldi, az Egyesült Nemzetek Szervezetének hivatalos és kizárólagos koncesz- szióval rendelkező — cipőpu- colója. Jimmy kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, harminc nyelven tudja felajánlani szolgálatait, s bizonyos korlátozott terjedelmű társalgást folytatni a cipőpucolás témakörében. Megérteti magát egyebek között burmai nyelven, valamint az indonézekkel és arabokkal is. Az ENSZ-tagállamok szaporodása természetesen új és új feladatok elé állítja őt, legutóbb féltucat afrikai dialektusban sajátította el a szükséges kifejezéseket. Naponta hatvan pár cipőt tisztít meg, s bár a dolog természeténél fogva nagyon „alacsony színvonalon” ül, bizonyos politikai következtetésekre is eljutott. Megállapította például, hogy amikor derűsebb a nemzetközi égbolt és nyugodtabb a légkör, sok vevője van, feszültség idején csökken a forgalom. Elmondotta, hogy a kubai affér idején senki nem törődött cipője tisztaságával, — a moszkvai atomcsendegyezmény aláírásának napjaiban azonban rendkívüli módon felszökkent a vevők száma. Ezzel a megállapításával Jimmy Rinaldi a nemzetközi helyzet kommentátorainak sorába emelkedett, s mi csak azt kívánjuk neki, hogy legyen mindig sok munkája. > * it,i *• *• JÁTÉK (Selm eczi Tóth János felvétele) A jogi ismeretterjesztésről Az elmúlt év bizonyította a hatvani járás területén is, hogy a jogi tárgyú előadások iránt igen nagy az érdeklődés. Általában száz-kétszáz hallgatója volt egy-egy ilyen előadásnak. A járási pártbizottság, a TIT helyi szervei, a jogi bizottság és a Járási Tanács művelődésügyi osztálya, s a mezőgazdasági osztály megállapodtak, hogy az új népművelési évben minden tsz- és munkás-akadémián, valamint előadássorozatokba 2—2 jogi tárgyú előadást iktatnak be. A jogi ismeretterjesztés felelősségteljes munkájában egyre komolyabb feladat vár jogászainkra is. Még színvonalasabbá kell tenni előadásainkét, természetesen anélkül, — hogy ezt a, közérthetőség rovására tennénk! Helyes lenne, ha a TIT és a művelődési otthonok a témához vágó kisfilmeket biztosítanának pl. a büntetőjog területén, elsősorban a közlekedéssel kapcsolatos bűncselekményeit és a fiatalkorúak bűnözésével kapcsolatos előadástémákhoz. — A filmválaszték bőséges, s az anyagiak is rendelkezésre állnak majd a kölcsönzéshez. Jól bevált az a gyakorlat, hogy a jogi előadások hozzá- szólásos jellegűek voltak. Számos érdekes kérdést tettek fel a dolgozók, s azok helyes megválaszolásával sok olyan problémát sikerűit megoldani, ami feltétlenül pozitívan elő- segítette^a törvényesség megszilárdulását. Csak üdvözölni lehet azt a javaslatot is, hogy az előadók az üpem vagy termelőszövetkezet vezetőivel - folytassanak megbeszélést az akadémiák vagy előadássorozatok megkezdése előtt, milyen témákról hangzik majd ej. ismeretterjesztés, md az, ami a dolgo- zókat leginkább érdekli. (Rőczey) ®®S®0®®®®®®0®®SSE®®SB®®S®®EBE®®SE®®B®ESE®E®SBBS®BBBS®ESS®®E®®S®®®SBEB®S®®®B®B®®S®B®SSHBa Úgy nyolcvan felé járhatott Vica néni, mikor azon vette magát észre, hogy olyan egyedül maradt ebben az életben, mint a mezőn felejtett kóró. Minden termőgabonát elhordták mellőle, csak éppen ő nem kellett senkinek. Hogy mégis tartozzék valakihez, nagy dologra határozta el magát. Fejébe vette, hogy ezentúl hivatásos „szegény rokon” lesz, aki appellái a távolabbi unokahugok és sógorok szánalmára. Alázatosan meghúzza majd magát cselédszobák pókhálós zugaiban, s elhordja azokat a levetett holmikat, amelyek ■ még penészes naftalinszagú kofferek mélyén az ezer- nyolcszázas évekből megmaradtak. Már ahöl és akinél megmaradtak ... Vica néni igazi jó lélek volt. Eltökélte, hogy nem lesz válogatós, nem lesznek extra kívánságai, sőt ő lesz a rokonság őrangyala, vagy ha úgy tetszik, házőrző kutyája. Eleinte ment is minden, mint a karikacsapás, illetve ahogyan Vica néni elképzelte. " Mindjárt Gáboréknál kijelentette, hogy ő úgysem fog sokáig élni, mert már abban a korban van, amikor az emberek inkább a temetőben feküsznek, mint a rekamién, azonkívül úgy fog élni körükben, hogy észre sem veszik létezését. Gáborék valóban átadták Vica néninek a légi cselédszobát, « cA konyhából télen beengedték neki a meleget, és ha Gábor felesége tésztát sütött, soha sem felejtették el megkínálni. Gyöngyélete volt hát Vica néninek Gáborék- nál. Csák az volt a baj, hogy a „szegény rokon” rosszul számította Id a halála idejét. Nem ő költözött el ebből a sokat szidott árnyékvilágból, hanem Gábor halt meg hirtelen agyvérzésben, úgy, hogy Gábor felesége kénytelen volt felszámolni a szerény kis háztartást és gyorsan Pestre vonulni az egyik lányához, ahol állítólag úgyis régen szükség lett volna reá. Szegény Vica néni feje felett eladták hát a házat cselédszobával együtt. Kénytelen volt újra más hely után nézni, mert szerencsére volt még néhány rokon, akinek belátására számíthatott. El is került Martaimhoz, akinél még remekebb helye akadt az egykori ebédlőben aludt egy díványon. Nem is ment volna tovább ekkora úrimódból, ha Mariannt nem ragadja'el a hálál, hirtelen és kegyetlenül. Dehát a halál ilyen szeszélyes. Hiába sírta tele Vica néni a világot, hogy ő már úgyis egy-két év múlva a föld alatt lesz, bizony szegény Mariann került ki helyette a temetőbe. Vica néni szomorúan emlegette mindenütt eme halálnak különös tévedését, s mikor Vil- mosékhoz költözött, határozottan állította, hogy pontos túlvilági értesülései vannak afelől, hogy most már csakugyan ő következik. Végre is nyolcvanhatodik évét betöltötte, igazán nincs sok keresni valója az életben. Tulajdonképpen ezt gondolta róla mindenki, sőt Vilmosék is, ha nem is emlegették. Vilmoséknál a mosókonyhát rendezték be számára szobának, s mivel újmódi szerint ők házonkívül mosattak, úgy látszott, hogy Vica néni az az egykét hátralevő hónapját- igen kellemesen eltölt- heti náluk. El is töltött néhány évet igen kellemesen, s talán eltöltött volna még többet is, ha Vilmost ki nem kezdi a rák, s a' felesége is utána nem költözik hamarosan súlyos szívbajával. De hogy Vilmosék ilyen hűtlenül itthagyták szegény Vica nénit, ö kilencven évével kénytelen volt új honfoglalásba kezdeni. Szerencsére még életben volt Szidónia, akinek a konyhájában akadt egy csepp kihasználatlan hely... Szidónia képviselte hát az utolsó reményt. — Téged csak nem éllek túl? sóhajtotta Vica néni. — Na... na... — csóválta a fejét kétkedőn Szidónia. És Szidóniának lett igaza. Egy tüdőgyulladás őt söpörte el az élők sorából, és Vica néni maradt, pedig már erősen közeledett kilencvenötödik születésnapjához. Vica néni mint mondom, jó lélek volt, s azért rettenetesen bánkódott, hogy a halál így hitét rontja országvilág előtt. Mert hát ő volt soron, igenis ő van soron már tizenöt éve, nem is érti, hogy az a mafla kaszás hogyan csinálhat ilyen balfogásokat! Gondolt tehát egy merészet, s hogy ne ■ kelljen több rokont eltemetnie, sürgősen felvételét kérte egy szegényházba. „Szociális otthon” — így hívták már akkor azt a kastélyt, ahová Vica néni, mint elnyűhetetlen élőlény bevonult. Az otthonban nagy érdeklődéssel fogadták. Mindenki tudta róla, hogy mennyit hányódott mostanában, s hogy mennyire nem szimpatikus a halálnak,, ha az mindig, ilyen csúnyán bánik vele. Szegény Vica néni úgy érezte magát, mint valami örökéletre predesztinált női matuzsálem. Kezdte már elhinni, hogy ő nem is képes meghalni, ő azért született, erre a csodálatos világra, hogy túléljen néhány emberöltőt és tanúbizonyságot legyen igaza... Hiába Tapasztalatait és további terveit bőbeszédűen közölte új társa* ságávai, a szociális ott- hon tipegő öregeivel. Csak egy dolog zavar* ta. Akadt oitt valaki aki még nála is öregebb volt — Zsigmondi bácsi. Igaz, hogy csúszol feküdt, de mint a személyi adatokból kibányászta, egy hónappal mégis előbb látta meg annak idején a napvilágot. Ez mód felett izgatta Vica nénit. Eddig mindig 6 emlegethette legjogosabban a halált, őneki volt fenntartva a legközelebbi hely a temetőben. Féltékeny- kedni kezdett hátZsig- niondr bácsira. Sőt, ette már az irigység is... Rontja az ő nimbuszát. Menne már, hálna már meg az öreg’sürgősen* hogy ő lehessen a reklám, akit az idegeneknek bemutatnak, akiről az újságírók írni fognak. De a halál igazán szeszélyes. Ezúttal is kitolt Vica nénivel, csakhogy megint ne legyen igaza ... Háiba készült Vica néni a ki- lencvennyolcadik születésnapjára, nem érte meg. Pedig nagyon finom uzsonna lett volna a tiszteletére ... Meg is siratta mindenki, akár emberi értékei, akár az elmaradt uzsonna miatt. Még Zsigmond bácsi is könnyezett, főleg azért, hogy ágyban kellett rostokolnia és nem vonulhatott fct kárörvendően a temetésre'. így hált meg mégis Vica néni, a szegény rokonok gyöngye, a hosszú élet titkának hordozója, a földi halhatatlanság példaképei Szabó Ibolya
