Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-27 / 277. szám
1963. november 27., szerda SÍPÜ1SSO 8 Amikor magasba jut az em- íber, valami örömmel vegyes szorongó érzés keríti hatalmába. Ezt éreztük azon a túrán, amikor Delphit jelezték végcélnak a programfüzetek. Elmesélhetetlenül szép, érdekes út vezet Delphibe, az egykoron híres, gazdag jóshelyre, ahová a világ minden részéből zarándokoltak sorsukat tudni az emberek. De amíg odaértünk, a tragédiák földjén; Thébai földjén vezetett át utunk, s kíváncsian nézegettük az autóbusz ablakából, mi maradt az egykori fényességes, „hétkapujú” Athénnel is vetélkedő városból, amelyet Nagy Sándor hadai alig huszonnégy óra alatt pusztítottak el. Mi maradt? Szegényes házacskák, pásztormenedékek az oly sokat megénekelt Kithaeron-hegy meredélyein, ahol a tragikus sorsú királyi csemetét, Oidipuszt átfúrt bokával tette ki hatalmát féltő apja az éhhalál martalékának. Egy apró vasútállomás nevezetes még, amelyet a Thé- bait zsaroló szfinxről neveztek el, s amelyet a kopár hegyre kitett csecsemőből felnőtt király győzött le, megnyitva vele újabb tragédiák sorát. Tragédiájának történetét ma már a világ majd minden színházában játsszák. • (Oidipusz király, Heten Thébai ellen, stb.) A tragédiák földjét elhagyva, már a Parnasszus 2500 méternél is magasabbra törő csúcsai vonzották a szemet. A Parnasszus, amely felhokoro- násan, méltóságteljesen ríéz alattvalóira, a kerekded, szőlőligetes, olajfás dombokra, amelyek között immár két órája kanyarog az autóbuszunk, az apró hegyi falvak zegzugos, szűk utcáin manőverezve. Fokozatosan merülünk el a Selphi táj fokozhatatlan szépségeiben, s ez jó is, mert különben úgy járna itt az ember, bűnt a búvár, ha gyorsan merül fél a mélyből. A természet nagy teátruma tx a táj, ahol a nézőteret a S valóban, mintha innen gyűrűznének szét a hegyek, ez lenne a Föld centruma —mindennek kiindulópontja. Itt megérti az ember, miért lett ez a táj az isteneknek emelt templomok, és a misztikum Delphi híres embere Pavlosz Pulidisz, gyorsfcnyképész, aki a rumok között sétálgató Margit angol nagyhercegnő királyi fényképész férjét „lekollégáz- ta” — s „megtanította fényképezni”. földje. Megérti, hogy ide monumentális, s mégis könnyedén harmonikus épületeket kellett emelni. S ami elhangzott a jósnő papjainak szájából, azt el kellett fogadni. Itt el kellett fogadni. Ezért volt nagy híre a del- phi jósdának, ahová sorsának szerencséjének merre fordulását tudakolni négy világtáj héren szikrázó márványfalba. Mikor aztán Zeusz villáma sercent a Parnasszus magasából, jelt adva a Püthiosz- ünnep megkezdésére, csatlakozhatott a menethez, amely gazdag ajándékozóktól volt zsúfolt, akik Apolló istenhez vitték kincseiket. Aztán a szentély legmélyén háromlábú széken ülő, a földből feltörő gázok kábulatában révedező jósnő elé járulhatott, aki értelmetlen szavakat suttogva- zsongva tolmácsolta az istenek szavát az őt körbeülő papoknak, akik továbbadták az isteni megnyilatkozást. S hogy a jóslat jól sikerüljön, valóságos titkosszolgálatot tartottak fenn az egész országban, megismerni anyagi, családi viszonyait azoknak, akik aranyukat hozták a jóslat fejében. E papok nem voltak híján a szellemes rafinériának. Midőn egy anya azt akarta tudni az istenektől, hogy öt lánya után majd Születik-e fia, az isteni jóslatot így tolmácsolták neki a papok: „Fiú nem lány”. Ez a jóslat mindenképpen bevált, attól függően, hogy a mondat első, vagy utolsó szavához ke- rült-e az „elfelejtett vessző”. Majd háborúk jöttek és a hódítók Delphit is fenyegették, ahol nemsokára elhangzott az utolsó jóslat a görögség jövőjét tudakoló követnek: „Mondd meg uradnak — tolmácsolták a jóslatot —■, hogy az isten palotái összeesnek, a babérfák elsorvadnak, a források vizei kiapadnak.” S mintha a jóslatot akarná Igazolni, évszázadokig tartó rabság következett az ógörög „ENSZ-város” lakóira. S az egykori fényes templomok, paloták helyén törpe bokrok nőttek. De a delphi múzeum ma is őrzi a fényességes jóshely emlékeit: a Föld közepét jelző díszes követ, „a Föld köldökét”, a csodával határos módon megmaradt kocsihajtó fiú bronzszobrát, „aki” harmadik évezrede néz méltóságteljes arccal a világba és rendületlenül fogja kezében az összekuszált hajtószárat. Itt láthatjuk egy másik fiúnak, AntinooszA szent út egyik részlete, amelyen a jósnőhöz vonultak az ókori görögök. körbeslmuló dombok és a fel- Jiőszakállú Parnasszus sziklás hegyóriás-társal adják, a díszletet a méltóságteljes hegyi fenyők, a milliószámra tenyésző olajfák, s e méregzöld környezetből égnek törő fehér márványoszlopok — az egykori jósda, a kincstárak, szentélyek romjai. A régi görögök azt tartották erről a tájról: itt van a világ középpontja, s Delphi, a „világ köldöke”. Ma Is őrzik azt a méhkasszerű ékes követ, amellyel a Föld közepét jelöljék meg azon a helyen, ahol .találkozott a két sas, miután jieusz parancsára, ellentétes Í irányba elindulva, körberepül- ék a Földet. emberei zarándokoltak. Képzeletben kövessük ml is útjukat. A hónapokig tartó zarándokút után a szent forráshoz járult a vándor, majd az élelmes delphi lakosoknak áldozott belépődíjával. S míg türelmesen várt a napra, hogy a Püthia elé járulhasson, a romjaiban is pompát sejtető utcákat járhatta, a stadiont, ahol az össz-görög fesztiválok forgatagába vegyülhetett, a hegyoldalba vájt színházat, ahol Apollón és a Püthon-sár- kány küzdelmét játszották, az apró teraszokra emelt márvány-arany szobrokat nézhette, s bevéshette nevét a „vendégkönyvbe”, a hatalmas, fenak szobrát, Hadriánusz császár szépséges szeretőjének istenné kikiáltott márványmását, amint melankolikus bájjal, tökéletes testének fehérségével álldogál a fal mellett. Nem messze őrzik a világ első márványkottáját, rajta Apollón isten himnuszával, a 11 méter magas nádszálon táncoló lányok szobrát, a gigantok és istenek harcát ábrázoló mozgalmas frízt, amelyek mind-mind maradandó élményt nyújtva gyökereztetek földbe a lábat, s hessegetik minél messzebbre a búcsúzás perceit Delphi földjéről. (Folytatjuk.) Kovács Endre 17/elU^A értékek ÜLailOdO emberek A komlói kultúrház igazgatója — agronómus. Kömlőn különben 9 ezer holdas határa van a termelőszövetkezetnek. — 1952-ben végeztem — mondja egy másik mezőgazdasági szakember, aki közvetve legalább ma is szakterületén dolgozik, irányító beosztásban — nos, akkor negyven osztálytársam kezdte velem együtt a pályát, ma ha öt ag- ronómusként dolgozik, sokat mondok. Heves megyében sürgősen hatvan mezőgazdasági szakemberre lenne szükség, ha igényesek vagyunk, s ez az igényesség egyáltalán nem valami hóbort lenne, a szövetkezeti brigádvezetőket figyelembe véve majdnem kétszáz szakembert vár a mezőgazdaság. A legutóbbi felmérések szerint, csak a megyébenjnínt- egy száz agronómus, mezőgazdasági technikumot végzett szakember dolgozik más területen, s az elmúlt három év alatt kereken hetvenen hagyták ott a megye mezőgazdaságát. Sok oka van ennek, s kétségtelen, nem is mindig a termelőszövetkezetek a hibásak a szakemberek eltávozásában. Került el fegyelmivel is szakember, s vagy húsz olyan akadt, akinek lejárt a két-, illetve hároméves kihelyezése. De a kömlői példa nem egyedülálló, de a szakemberhiányt olyan jelenségek tó kísérik, és idézik elő, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A kömlői kultúrházigazgató azért hagyta ott a szövetkezetét, mert mint mondja: — Fogatos brigádvezetőnek minek a mezőgazdasági szakember — lévén legutóbb a szövetkezet foga fosainak vezetője. Másutt olyan nevetségesnek látszó, valójában mégis aggasztóan maradi élvek miatt nézik ki a szakembert a szövetkezetből, hogy „jöttment, nem idevaló, nekünk hát ne parancsoljon ...” S az agronómus, aki Jött, megy is esetleg másik termelőszövetkezetbe, ami a rosszban még csak jobb, de — és ez a gyakoribb — egészen más munkaterületen próbálja aztán keresni holnapját. Azok az erőfeszítések, amelyek most jellemzői országosan, de megyeileg is a párt', a kormány politikájának, hogy a nagyüzemi gazdaság megszervezése, megszilárdítása után, illetőleg azzal egy időben a termelés tó nagyüzemivé, korszerűvé, magas termelékenységűvé váljék — elképzelhetetlenek a szakemberek segítsége, tudása nélkül. Itt az ideje, hogy szembenézzünk annak a tételnek a hamisságával, amely lehetett valamikor, talán nem is olyan régen még igaz is, hogy a magyar paraszt ért a földhöz. Van, nem is kevés, aki a nagyüzemi feltételek között is ért, de még több azoknak a száma, akiknek szakértelme elég volt néhány holdra, de ma már arra sem lenne elég, de semmiképpen sem elég a korszerű mezőgazdálkodás, a nagyüzemi termelés viszonyai között. Az egész világon, a többi tudomány és termelési ág mellett, a mezőgazdaság fejlődése is egyre gyorsabb ütemű, — ezt követeli a világ népszaporulatának szinte négyzetes arányú növekedése, ezt követeli a békés gazdasági verseny, — egyszerűen ezt követeli az éhség megszüntetése egyik oldalt Pár hónappal ezelőtt még tölbb mint hárommilliós lemaradással bajlódott a 4. sz. Autóközlekedési Vállalat. A legnagyobb erőfeszítéssel sem győzték a zöldáru-, a gyümölcs- és terményszállítást, a szén-, kő- és építőanyagfuva- rozásnak is csak késedelemmel tudtak eleget tenni. Zökkenőkkel és nehézségekkel eltelt 10 hónap után vasárnap, Egerben, a Fegyveres Erők Klubjában tartott ünnepségen örömmel jelenthette be Bor- sányi Lajos igazgató, hogy sikerrel járt a nagy erőfeszítés, a -vállalat behozta lemaradását, október végére már valamelyes többleterediményt mutatnak az elszámolások. A személyszállítás fokozatosan teljesíteni tudta tervelőirányzatát és jelentős eredménytöbblettel zárta az év 10 hónapját. A TEFU-ágazat munkásai dicsérendő eredményeket értek el a gépkocsik kihasználása, az állásidők csökkentése és a rakodás megoldásában. Ezeket az eredményeket kell tartósítani és még egy . kicsit javítani. A taxiágazat munkásai élé azt a célt tűzte a vállalat vezetősége, hogy csökkentsék a költség- hányadot. Teljesítették. A iáz hónapos munkaverseny eredményeit Ss kihirdették a termelési tanácskozáson. Első a káli kirendeltség, 437 ponttal, második a pétervásárai 373 ponttal és a legrosszabb a az elmaradt országokban, 8te növekvő igények kielégítése a másik oldalt, a fejlettebb mezőgazdaságokkal rendelkező országokban. , Az idei esztendő, a gabona- termelésben tapasztalt nem kevés fogyatékosság is azt igazolja, hogy régi módszerekkel, apáinktól kapott tapasztalatokkal csupán, a korszerű agrotechnika, az agrártudomány eszközei nélkül szó sem lehet a gabonaprobléma megoldásáról konkrétan, s általában szó sem lehet a mezőgazdasági termelés hozamainak jelentősebt megemeléséről. Mindezekké: szakemberek kellenek! A He vés- megyei termelőszövetkezetekbe is! Kevés „kincsünkkel” — mer még iskolai végzettség szerin is kevés, nemhogy ténylegeset végzett munkájuk szerint - nem bánhatunk fecsérlő, pa zarló módon. Nem most, tí évek múltán sem leszünk ilye: „gazdagok”. recski kirendeltség — 51 ponttal. Senki sem lehet elégedett ; balesetek számának alakulásé vaj. Ugyanig 122 üzemi bal eset történt ebben az évben > vállalatnál. Ebből 47 a gép kocsivezetőknél, 37 a rakodók nál és 38 a karbantartó mun kásoknál történt Annál na gyobb elismerés és dicséret illeti azokat a gépkocsivezetőket, akik hosszabb idő óta bal esetmentesen közlekednek: A: egri kirendeltség három autó- buszvezetője: Husi László, Juhász Lajos és Sós Lajos, vala mint két TEFU-gépkocsive- zető: Takács Miklós és Szoó Géza a balesetmentes közlekedésért kitüntetés I. fokozatát, az arany plakettet, 38 gépkocsi- vezető ezüst és 84 bronz plakettet kapott, 500, 400, illetve 300 forintos pénzjutalommal. Elismerés és dicséret illeti az újítók munkáját. A benyújtott 151 újításból 93-at' fogadtak el, amelyeknek gazdasági eredménye 1 120 000 forint. Talán soha nem állt még olyan nehéz feladat előtt a vállalat, mint az elmúlt hónapokban. A rendkívüli helyzet kemény helytállást és sok áldozatot követelt a vállalat minden dolgozójától. De a kollektíva összefogása sikerrel járt, a közös munka sikere ünneppé avatta a 4. sz. Autóközlekedési Vállalat termelési tanácskozását. Gyurkó Géza — Behozta lemaradását, ünnepelt a 4. sz. ÄKÖV <*£?> <£51 4 kiló eu kű i' “ Kisfiam — mondta a feleségem és felnézett rám, hogy figyelek-e - ha jössz haza, el ne felejts hozni magaddal fél kiló kockacukrot. Kockát és nem kristályt. Érted’ Nem tudom mit gondol rólam ez a nö, akit a sors mellém rendelt, de kétségkívül ostobának tarthat, ha annyit sem tételez fel rólam, hogy képes vagyok megjegyezni fél kiló vacak cukrot, ami kristály, illetve nem kristály, hanem kocka. mert éppen azért kérdezte tőlem, hogy értem-e, hogy megértsem fél kiló porcukor helyett nem kristály, hanem kockaédesítőre van szükség. A kisfiam ezzel távozott, fejében napjának ezernyi problémája és fél kilo kristálycukor.helyett kocka. amelyet beszere*- v,i és hazavinni férfiúi kötelessége, családi tűzhelye biztosi. tása, amelyet mára írt elő eme tűzhely asszonya mammut, vagy bölény beszerzése helyett. Voltaképpen méa hálával is tartozom emiatt! Mégiscsak másfél kiló porcukor, illetve kristály, mint mondjuk egy mamutsonka beszerzése. kevés csonttal. nem is beszélve az aszpikos víziló- nyelvről, amelyet megszerezni, bárki beláthatja, lényegesen nehezebb, mint azt a másfél kiló kristálycukrot. Napom különben a szokásos egyszerűséggel telt el, néhány kisebb és néhány nagyobb problémát kellett megoldanom. Megbízást kaptam, a Szaturnuszra induló űrhajós brigád megszervezésére, aztán szóltak, - hogy készítsem el a Bükk és a Mátra között létesítendő beltenger hídjának tervezetét. Ezrei a aélelőttöm el is telt. délután értekezletet tartottam „A javai előember, vagy a zinantropus" címmel, aztán egy röpgyűlést „A maya ékírás" megfejtésével kapcsolatos tanulmányaim helyzetéről. Közvetlenül a. munkaidő befejezése előtt behívatott a főnököm és megkért, ne felejtsem el, hogy nyolc ev múlva, pontosan délután négy órakor, összeül az Atlantisz expedíció, amely arra az időre nyilván visszatér, — megszervezéséről és az akkor szükséges publicitásról már most kezdjek el gondoskodni. — A cukor? — kérdezte a feleségem, amikor beléptem az ajtón, éppen arra gondolva, hogy az alfa per tangens gyükéből hogyan lehetne kiszámítani a földsugár köbét. — Hogy micsoda? A cukor! — húzta össze szemét vészjóslóan és én már éreztem, hogy valami súlyos mulasztást követtem el, amelyért nem lehet majd eleget pironkodnom. — Tudtam, hogy elfelejted — nézett rám lesújtóan mind a két szemével egyszerre, s keserűen legyintett. — Fiam. rád már vacak fél kiló kristály- cukrot sem lehet bízni. — Kocka volt! — ordítottam fel a gyönyörűségtől, de nejem csak legyintett... — Reménytelen vagy. Kristályt mondtam, de most már mindegy — és otthagyott a szoba sarjcá- han hasznavehetetlen, lassan már szenilis öregemberként. j (e&rf)
