Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-24 / 275. szám
6 NÉPÜJSAG 1963. itovemSer S3.. Eső — rendelésre A repülőteret sűrű, áthatol- ban a leghatásosabb ez a b. hatatlan köd borítja. Lehet- avatkozás. ne-e eZt a ködöt mestersége- E feladatok megoldásán fásén szétoszlatni, hogy a gépek radoznak most a szovjet hid- fel- és leszállhassanak? Igen! rometeorológia intézetek, köz- A szőlőkben borostyánszínű tűk a kazah hidrometeoroló- nedvet érlelnek a súlyos für- giai kutatóintézet is. tök. De jön a jégeső és tönkre Az intézet repülő laboratóA gép hegycsúcsok között repül. Vajon milyenek ezek felhők, s merre tartanak, s hogyan lehet a felhőből esi „csinálni”? Olga Budánova aerológusnő már húsz éve repül kutató gépen. Gyakran csak mikroszkóppal, 300-szoros nagyításban tudja szemügyre venni a felhőből a tárgylemezre csapódott vízcseppeket. teszi a termést. Lehet-e a sző- riumai tervszerűen és kitartólőt megóvni a jégesőtől? Néha igen! A korszerű meteorológiának olyan földi berendezései vannak, amelyek igen apró kristályokból álló hatalmas füstoszlopokat bocsátanak a magasba, s olyan rakétái, amelyek aktív hatóanyagokat juttatnak a felhőkbe. Eljárásai közé tartoznak még, hogy apróra zúzott szilárd halmazállapotú szénsavat szórnak a felhőkre. Módszerük elvileg igen egyszerű — a felhők cseppfolyós részecskéi az aktív hatóanyagok hatására meg- kristályosodnak, összetömörülnek és télen hó, nyáron pedig eső alakjában lehullanak a földre. A kérdés csak az, hogy mikor, milyen magasságán vizsgálják Kazahsztán különböző körzeteinek felhőzetét. A repülőgépek behatolnak a felhők közé s különféle méréseket végeznek. A tapasztalt „felhővadászok” nagy lelkesedéssel végzik bonyolult s olykor veszélyes munkájukat. A repülő aerológusok a legkorszerűbb műszaki felszereléssel rendelkeznek. Hat-hétezer méter magasságban már mindig hideg van. Itt már az oxigénpalack nélkülözhetetlen. Az aerológus ezért sarkvidéki ruhát, oxigénálarcot ölt... Az eredményeket odalent a földön értékelik. S hamarosan eljön az idő, amikor az esőt meg is lehet rendelni. A vizsgáztató gép Ez év tavaszán részt vettem a leningrádi fizikai-kémiai technikumban egy különös vizsgán. A vizsgát elektronikus vizsgáztató tartotta. A doboz mellső oldalán a műszerlap lászott. Ezen nyomógombok, jelzőlámpák, kivilágított tábla, néhány mm-es furatok. Ugyanott a vizsgálati célt szolgáló lapokon kívül még két kártyaköteg volt. Az egyikben lyuggatott kártyák, a másikban sima kártyák, amelyekre a tanulók nevét írták fel. A tanuló odament az asztalhoz és mindegyik kötegből kivette azt a kártyát, amelyen a neve szerepelt Ezt a doboz falán levő résbe bocsátotta. A másik kártyát rátette az elekt- ronos vizsgáztató programozó berendezésre. Ezután a doboz fedelét lecsukták. A kivilágított táblán megjelent a vizsgáztató kártya száma. A tanuló felvette az asztalról ezt a kártyát és az asztalon hozzálátott a kártyán feltüntetett feladat megoldásához. Megoldotta az első feladatot. Ezután egy átkapcsolóval kiválasztotta a tárcsán a válasz számát. A gép erre azzal felelt, hogy megfelelő jel mutatkozott a kivilágított táblán. A vizsgázó ugyanezeket a műveleteket végezte a feladatok megoldása után. A táblán minden alkalommal feltűnt a jel. Végül a kivilágított táblán látható lett az összes kérdésekre adott átlagos osztályzat. Az ilyen osztályzat a válaszok SÁNDOR BÁ’ FELOLVASÁSA falamon Ödön hangversenyt rendezeti; a Mar- gitszigeten és fölkérte közreműködésre Bródy Sándort is, aki akkoriban éppen a Szigeten nyaralt. Elérkezett a koncert ideje, a terem megtelt szépen és a közönség türelmesen várta a megígért pompás műsort. Az utolsó pillanatban vette megdöbbenve észre Salamon Ödön, hogy a műsor fénypontjai Bródy Sándor nincs sehol. Fölszaladt érte szállására. A híres író éppen egy kanapén heverészett ingújjban, áthatolhatatlan szivarfüstbe temetkezve. A hangversenyrendező kétségbeesetten támadt rá: — De Sándor! Az Istenért! Már kezdődik a koncert! Sándor bá’ a világ legtermészetesebb nyugalmával szivarozott tovább. Látszott rajta, hogy csak a pompás füstkarikák érdeklik és nem törődik az egész koncertüggyel. A szerencsétlen Salamont kiverte a veríték és kezeit tördelte: — De Sándor! Öltözz fel! Az író újabb remek füstfelhőket bodorított, majd megkérdezte: — Minek öltözzem? Salamon Ödön megtörölte homlokát: — Hát csak nem mégy így a pódiumra? Bródy Sándor nagyot nézett és megdöbbenve mondta: — Tán csak nem ígértem meg, hogy fölolvasok? No hiszen, akii or szépen vagyunk! Én bizony megfelejtkeztem róla! Salamon Ödönt az ájulás környékezte, de erőt vett magán és ezt ajánlotta: — Olvass föl talán valamit a régi dolgaidból! Bródy Sándor felsóhajtott: — Nincs itt egy makulányi sem. Nem vagyok én vi- géc, fiúkám, hogy magammal hordjam a portékámat... _A derék hangversenyrendező tehetetlenül kiáltott fö l: — Istenem, istenem! Akkor mit csináljunk? Ezt már Sándor bá’ sem tudta elviselni és előállott a mentő gondolattal: — Tudod mit? Olvasok majd a te dolgaidból valamit és rögtönzők hozzá kommentárt. Salamon szeme föicsillant: — Jó! Van nekem egy könyvem, abba szoktam beleírni az aforizmáimat Mindjárt elhozom néked. Addig te öltözz át És félórával később Bródy Sándor, hóna alá csapva az aforizmás-könyvet, kilépett a pódiumra. Először rövid rögtönzött bevezetővel kezdte előadását, azután kinyitotta Salamon Ödön könyvét és elkezdte mindjárt az elsőnél: — „Kellemetlen, ha egy fiatal özvegyasszony szobájába épp akkor nyitunk be, amikor... bml Bródy Sándor megcsóválta a fejét és abbahagyta az olvasást: — No, ezt nem lehet hangosan olvasni, de térjünk a másodikra: — „Nem mindig az a nő a legdrágább, aki... hm! Ezt sem lehet befejezni! A közönség nevetni kezdett. Bródy Sándor pedig lesújtó pillantást vetett a pódium mellett álló Salamon Ödön felé, aztán nagyot sóhajtva folytatta a harmadik aforizmát: — „Némelyik fiatalember azt hiszi, hogy szerelmes, pedig csak... hm, ezt pláne nem lehet befejezni! A derültség egyre nagyobb lett és Sándor bá’ egyre nagyobb zavarral olvasott tovább. De balszerencséjére valamennyi aforizma olyan volt, hogy csak az első felét olvashatta el, a második részt abba kellett hagynia. (7 légre elérkezett egy olyan aforizmához, aminek már az elejét sem lehetett felolvasni. Itt Bródy hirtelen becsapta a könyvet és gyorsan lesietett a pódiumról. A közönség hatalmas tapsviharban tört ki. Salamon Ödön pedig az örömtől sugározva szorongatta Bródy Sándor kezét: — Gratulálok, Sándor! Óriási ötlet volt tőled, azokkal a félbemaradt aforizmákkal. Olyan remekül tudtad abbahagyni őket, hogy mindenki megértette. Kitűnő volt. így sikerült Bródy Sándor felolvasása — hibáján kívül.: . Révész Tibor QIjö m an dű l i nn a l Szinyei Mersé Pál csak egy évvel az első világháború előtt jutott ki először Párizsba, hogy megnézze a francia mestereket, akiket addig csak hírből ismert. Fiatal festők egész csoportja, akik akkor Párizsban éltek, vették a mestert körül, vitték múzeumokba, magángyűjteményekbe, Végül rávették, hogy nézze meg az annyit vitatott kubistákat is. így jutott el Szinyei Merse Pál Kahnweiler műkereskedő üzletébe, ahol életében először látott Picasso- képeket. Többek között azt a képet, melynek címe: Nő mandolinnal. Nézi, nézi Szinyei Merse Pál a képet, majd megkérdezi társaságától: — Hát tulajdonképpen, hogy vagyunk ezzel a mandolinnal? Hol van a nő, hol van a mandolin? A fiatal festők találgatták? Végre odafordultak a segédhez. Az így felelt: — Bocsánat, uraim, azt én nem tudom. Ezt csak Kahnweiler úr tudja. De most ő nincs itt. Szíveskedjenek megvárni, míg visszajön, majd ő megmondja... minőségétől függően lehet 2-e. 3-as, 4-es, 5-ös, de 1-es nem Ez érthető is, hiszen a tanuló nem hagyja abba a vizsgázást. A kibernetikus gép szigorúan és objektiven értékeli a tanulók ismereteit; Éberen ügyéi arra, hogy mennyi idő alatt kapja meg a választ. Mihelyt letelik a kitűzött negyven perc, működésbe lép egy relé és a kivilágított táblán megjelenik a feP’ irat: „Az idő letelt”, és a gép önműködően kikapcsolódik. Az „elektronikus” vizsgáztatás alatt nem mutatkoznak olyan emberi gyengeségek, amelyek néha a vizsgáztató személyében jelenkezhetnek. A gép tárgyilagossága meglepő. Sikerült megfigyelnem olyan esetet, amikor a gép úgy döntött, hogy meg kell ismételni a vizsgát. Ez úgy történi, hogy a tanuló néhány kérdési összekevert. A gép visszatért a kiinduló helyzetébe és jogot adott a tanulónak, hogy úi kártyát válasszon. A gép programját olyan terjedelemben állították össze hogy 1025 kártya alapján tud vizsgáztatni; Van ebben a technikumba« egy elektronikus „oktató” is. Ez igazi segítőtársa a tanulóknak számszerű vagy szóbeli feladatok megoldásában olyan esetekben, amikor a soron következő kérdés — tisztázására sokáig kellene várni. Ilyenkor a kibernetikus géphez fordulnak, melynek a programozó berendezésére lyuggatott kártyát helyeznek. Ily módon maga a gép adja meg a helyes feleletet. Ezután a tanuló a műszalagon elfordítja a kapcsolót oly módon, hogy számokkal vagy betűkkel megkapja a feladat megoldását. Azután megnyom egy másik gombot és a műszalagon kígyói egy lámpa, „helyes” felírással. De mi történik, ha a tanuló hibás feleletet adott? Akkor egy másik lámpa gyúl ki, amelyen „helytelen” felirat olvasható. A tanuló ilyenkor a „segítség” gombot nyomja meg. Ezt a technikumban „S—O—S”-nek nevezik. Ennek a gombnak nyomására egyszerre több lámpa is kigyullad. Ezeknek az összeolvasása megadja azt a kártyaszámot egy külön kartotékban, ahol a feladat megoldásának egész menete fel van írva, hivatkozva az irodalomra és egyéb forrásokra. Mindezeket a műszereket maguk a tanulók készítették, s technikum műhelyében, a társadalmi szerkesztő iroda rajzai alapján. ti. B;
