Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-22 / 273. szám
1963. november péntek 9 mrojiAo ZOLGÁLÁT és TEREMT 5. Poszeidón birodalma A tenger istene, Poszeidón A kikötőváros lakói mind- S milyen magával ragadó a és Pállasz Athéné, a bölcses- ezek ellenére nagyon baráteá- tenger, amelyet szigetek szá- ség és előrelátás istennője, jgosak, szívesen kalauzolják az zai barázdálnak a görög fel- meg akarván nyerni maguké idegent, vagy fényképeztetek ségterületen, amilyen szép a nak a főváros népét s bebizo- le magukat néhány drahmá- sirályok játéka, a méltóság- nyitani az embereknek, hogy ért a szikladomb oldalára teljesen úszó fehér tengerjáró ki a hasznosabb; vetélkedni feeskefészekként ragasztott hajók vonulása, olyan félel- kezdtek. viskójuk előtt, s amelyen — metesen komor Pireus munkáPoszeidón leghatásosabb mily groteszk látvány — ott snk és munkanélküliek által érvként belevágta háromágú lengedez a nagyméretű nem- lakott városnegyedeinek élete, szigonyát az Akropolis* szikla- zeti lobogó, hirdetvén; a nem- Különösen estefelé. Az apró tömegébe és a szigonyutotte zeti érzés mindennel többet jehárom résen sós víz fakadt fel lent még azoknak is, akiknek vendéglők tulajdonosai ellen- a sziklából. Pállasz Athéné, a hellászi haza még munkát kezést nem tűrő hangon invi- hogy túlszárnyalja a tenger sem tud biztosítani, tálnak butikjaikba, amelyek a urát, isteni erejével olajfát a görög munkaerőtartalék bárányhústól, az olaj és a vaj =Öw^,vét immáron meghaladja a három- keveredett szagától terhesek. ... vJLi—p,* istenüknek. A ezért aztán Hellász, a A' kiismerhetetlen, két-három okoskodtak NATO-közösség szegény roko- lépésnyi széles labirintusokban S skf vizünk fan S hisz itt kétségbeesve nyújtja ke- a deszkapalánk oldalú, ta- Sos zét a nyugati nagybácsiknak, pasztott falú kis házak között — amelyekben a tenger, az olajfa értékesebb, mert nemcsak eles éget, de pénzszerzési lehetőséget is ád és... Athéné istennő dicsőségére emelték templomukat. Poszeidón birodalma az ult- ramarinkék tenger maradt, amely annyi dicsőséget hozott már ennek a hajósnépnek és most sem másodrangú tényező, hiszen a hajózás ma is fontos bevételi forrása az országnak. A világ hajóparkjának tekintélyes része itt horgonyozz rakodik a pireneusi kikötőkben, s a görög hajópark űrtartalmát tekintve harmadik helyet foglalja el a világon. Görög matrózok tízezrei szolgálnak a sebes haladású tengerjárókon, és apró parti gőzösökön s a* országnak évenként 108 millió dollár értéket hoz a hajózás. Athén testvérvárosának, a 300 ezer lakosú Pireusnak is ez adja a megélhetési lehetőséget, a tenger, a hajózás, az idegenforgalom; Ide térnek meg a szivacshalászok, matrózok, s újabban Görögországban kifejlődik egy furcsa iparág is. A korszerűtlenné vált hajók elejét és végét levágják, a közepét meghosszabbítják és húsz-huszonötezer tonnás olajszállítókat alakítanak belőle. Mindez ígéretes... De kevés. Píreusban, a Földközi-tenger legnagyobb kikötővárosában hozzak most is — és már mióta — újabb munkaalkalmakat, gazdasági fellendülést várnak a alig fér be a vaságy és egykét ülőalkalmatosság — nehéz tekintetű férfiak ődönge- nek, lányok nevetnek az öltözködésükből nyilvánvaló idegenekre, dollárt sejtve zsebükben, amelyért ők bájaikat kínálják. De ha csak csábítani akar a férfi, akkor a sötét zeg-zugos utcákon nagyon könnyen beleszaladhat a bátyja késébe. Mert az idegen itt egyet jelent az üzlettel, a pénzzel. Az amerikai matrózok elé még a kikötőbe is elmennek, mert valóságos főnyereménynek számítanak. Dolláros zse- bűek”-nek hívják őket és a pireusi lányok anélkül adják el magukat a fess, pénzes katonáknak, hogy Görögor- a család ,.haragudna" érte. őket „a Mert hetekig biztosítja a lány megélheMár lankadó fényű reggelek váltják egymást, s áz ég is Vékony páraréteg mögül kéklik; de olykor még félszikrázik a metszett hegygerinc brónzvő- rös kőfala, mint indián istenek arca. A mester végigjárja a szinteket, a recski kőbánya „emeleteit”; elosztja a munkát, eligazítja az embereket, s mindig ott bukkan fel, ahol a legnagyobb szükség van eszére, tapasztala tára. Testes, vállas ember Molnár József. Sókat próbált, tarka, gazdag élet van mögötte. A háború, s a fogság éveit leszámítva, majd negyven esztendeje a ,,köből él”. S amennyi követ kibányászni látott, kis híján beterítené az ország földjét. Gyermek volt még, amikor a kényszerűen választott szakma útján elindult Somoskőújfaluból. Apja a tarján: acélgyárban dolgozott; négy gyerek volt otthon, s ó, hogy a szülői ház közelében maradjon — kőbányásznak állt. „Spicceléssel” kezdte; a köveket hegyezte a sátorosi kőbányában. A fiatal test azonban nem bírta a piramist építő rabszolga munkát; kitanulta az ácsmunkát, s a bánya műhelyébe került. Két apró gyerek, s az asz- szomy mellől hajtotta frontra a parancs. S ő úgy tért haza hadifogságból a falujába, 45-ben, hogy mindjárt belépett a pártba. Szakszervezeti vezető volt egy évig, akkor elküldték iskolára, hogy tanuljon; mikor az iskolát befejezte, rábízták a tokaji kőbányu vezetését. Félfelé ívelt az útja. Neve ismertté váll a szakmában, s Budapestre hívták, a Kűba- nyaipari Központba, ahol az üzemgazdasági osztályt vezette. 1951-ben, az első ötéves terv létesítményeként helyeztél: üzembe az ország, legkorszerűbb gépesített bazaltbányáját Lesencelstvánd halárában, Uzsapusztán. Szükség volt egy tehetséges, rátermett emberre, s Molnár Józsefet küldték rda. vállalatvezetőnek. Nem sokáig maradt az uzsai kőbánya élén. *A kőbányákat összevonták, egyesítették: megalakult a Kő- és tíavicsipari Tröszt, tapolcai székhellyel. Tröszt igazgatónak a hajdani, sátorosi kőhegyező fiút nevezték ki: Molnár Józsefet. Két év múltán már az észak-magyarországi kőbányák igazgatását bízzák rá. Negyvenhét éves, meglett ■férfi; belefáradt a vándorlásba, az állandó utazgatásokba, min. dig-Tnindig távol a családtól. Kéri, engedjék haza Somoskőújfaluba. Ott kezdte a kőbányászatot, ott él a család, s az lenne szép, ha ott tenné le a szerszámot, a munkát, ahonnan élete indult. Teljesítik a kívánságát, s 1955-ben mehet haza. — Nyolc éven át voltam üzemvezetője a somoskőd bányának. Az lett volna igazán szép, ha onnét mehetek nyugdíjba. De a természet megtagadta ezt tőlem. Elmeddősö- dőtt a bánya, s be kellett zárni — mondja enyhe nosztalgiával. Haja égés en ősz már, szürke, mint az ólom, mint a finom párákba burkolózó égbolt. Arcának barázdái mélyek. A vállára nehezült éveket, az 55 sztendőt nem lehet többé leragadni. — A legnagyobb fiam 30 éves, az egyetemen tanít, Pestón. A lányom odahaza pedagógus, meg a vejem is. A ki- ebbik fiú 20 éves. Ö gépésztechnikus. Ki taníttattam minden gyermekemet. Kényszerűségből választotta ezt a szakmát. Majd negyven éve, hogy a kő adja a kenyerét. Nem tudott és nem is akart menekülni a kő világából. Csák pihenni szeretett volna már, s a saját házában, saját ágyában lefeküdni estelente. A bányát bezárták, s ő ismét mesz- szire került asszonyától — a recski bőbányába. Annyi sole vezető poszt, megbízás, funkció után most bányamester. Szombatonként 60 kilométert utazik, vonatozik haza, Somoskőújfaluba. Az év első napjától, mert akkor került ide, Recskre. Ügy ismerik, tisztelik, szeretik a kőbányászok, mintha minőt g közöttük élt volna. Mert Molnár József szívesen osztogatja mindenkinek a szerzett szakismeret és tapasztalat aranypénzeit. Minden munka, úgy szép, vallja most, ha szolgálat és teremtés ötvöződik Benne... Pataky Dezső Más kárán tanul a% okos A tenger fölé meredő sziklákra apró házak tapadnak — a munkásnegyed házai. tőkéjüket szagba, ahol vtárja szorgalmas, jól alkalmazkodó, „keresete” a család olcsó munkaerő”. tését. De a nyugati tőke egyelőre *gaz> ez a számunkra munkások, akik — mert nincs nem mozdul Hellász felé s a nehezen elképzelhető élet nem munka — ott üldögélnek apró, görög gazdagok, Onasszisz, Ni- minden pireusmak. _ , f _ . . .. archos és a többiek is csak A kikotok szamunkra szokatszinte arasszal mérhető hazaik néhány mimót kockáztattak lan erkölcsi törvényei nekik mellett, vagy a „két szék egy meg görögországi gyárak épí- természetesek s ha a vendég asztal” berendezésű apró ét- tésére. S Pireusnak, a kék vi- alkalmazkodik ezekhez, olyan termelt ajtajában. Általuk 30 zű öböl fölött épült kikötővé- ^cretettel veszik korul hogy »-P« gyára, tudnának meg. ~n“if . ÄSS"tto.wS*''*" tölteni dolgos kézzel csak itt partokon lapuló nyomomé- (Folytatjuk.) Píreusban. gyedek. Kovács Endre öreg gyár a Bélapátfalvi Cement- és Mészmű, munkásainak többsége óvek óta dolgozik a kőbányában, a cement vagy a mészüzombesi. Annál meglepőbb, hogy még most is baj van a munkafegyelemmel. A harmadik negyedévben 108 műszak esett ki igazolatlan távoliét miatt. — A cigányok hiányoznak, mit csináljunk velük? — és egyik-másik vezető vállvono- gatással és joviális mosollyal intézné el az ügyet De nem igaz, mások is hiányoznak és a cigányok között is akad több becsületes, * szorgalmas munkás. Kik vétettek mostanában a munkafegyelem ellen? Például: Fazekas Bálint, Halász András a kőbányából, és Tábori Béla hegesztő. De hiszen a kőbányászok szocialista brigádban dolgoznak... Így mutatnak példát? — kérdezgetik megütközéssel a többiek, De akadnak visszaeső bűnösök, akik ismételt figyelmeztetés ellenére engedély és előzetes bejelentés nélkül távolmaradtjaik a munkahelyről. Ilyenek: Válradi Imre, Német Ferenc, Zemtényi Balázs, Radies László és Baranyi Márton. Csak a kőbányáiban 66 műszak esett ki igazolatlan hiányzás miatt. Pedig a bánya a gyár szíve. Ha itt fennakadás van, ha a szükségesnél kevesebb követ adnak le, azt nyomban megérzi az egész gyár, sok ezer forintra rúg a kár. A bányában több embernek nem tudják kiadni a szabadnapot, mert a hiányzók helyére kell állni, tehát a fegyelmezetlenség nemcsak a gyárnak árt, hanem a munkatársakat, sokszor a legszorgalmasabb embereket sújtja. Maholnap nyakunkon a tél és Bélapátfalván még a téli adósság törlesztésén fáradoznak. Előbbre lennének ott is, ha mindenki becsülettel teljesítené feladatát De az igazolatlan hiányzásokon kívül más tények is a munkafegyelem lazulásáról tanúskodnak. Hat százalékra emelkedett a táppénzes állomány. De nem mindenki beteg, akit az orvos kiír, mert az ellenőrzések során rájöttek, hogy a „betegek” másutt dolgoznak. Ezeknek táppénzét megvonta a társadalombiztosítási tanács, és Ismétlődés esetében bizonyára szigorúbb megtorlást fognak alkalmazni. * Mi lett az igazolatlan hiányzások következménye? A vállalat a fegyelmezetlen munkásoktól megvonta a prémiumot, az étkezési pénzt és egy- egy nappal csökkentette a fizetett szabadságot. Zemlényi Balázs három napot hiányzott és ez 608,40 forintjába került. Megérte, hogy havonta egy- egy napot hiányzott? Nem hinnénk, túlságosan nagy árat fizetett érte. A kárvallottak csak önmagukat okolhatják, a vállalat kénytelen volt szigorú rendszabályokhoz nyúlni. F. L. A pireusi kikötőbe*. A Picasso-nyilatkozat — hamisítvány Hónapokkal ezelőtt bejárta a világsajtót Picas sónak az az — állítólagos — nyilatkozata, amelyben a nagy francia mester elítéli a modem művészetet, és saját magát is hóbortok kiszolgálójának nevezi. Időközben Ruzicsköy György festőművész írt párizsi barátainak, s magának Picassónak is a „nyilatkozat” magyarországi visszhangjáról. Ruzicskay György levelére Eduard Pignon, neves kommunista festőművész Picasso közeli barátja az alábbiakban válaszolt: Senary, szeptember 15. Kedves Elvtárs* Bureau úr átadta nekem az ön Picassohoz írt levelét, amelyet én továbbítottam neki. S vállalkozom arra is, hogy nevében válaszoljak. Talán mondanom sem kell, hogy levelemet felhasználhatja úgy, ahogy akarja. Híz az ügy nemcsak minden festőt, hanem minden becsületes embert is felháborít. 1952. táján egy Papini nevezetű olasz Nyugat-Nómetor- szágban megjelentetett „A fekete könyv” című kiadványt Giovanni Papini neve alatt. Ez a könyv „képzeletbeli interjúkat” tartalmazott egy sereg híres emberrel, a többi között Walt Whitman-nel, Picassóval stb. Egy idő óta számos újság és folyóirat megjelentette ezt a cikket olymódon, mintha nem is Papinitől, hanem magától Picassotól származott volna. Picassoról egyesek azt is állítják, mint ö Madridban is nyilatkozatot tett volna — holott mindenki tudja: ő oda sohasem tért vissza —, s ebben elismerte, hogy ő sarlatán stb. Picasso ebben az ügyben számos szidalmazó levelet kapott. A modem művészetnek — és általában a művészetnek — minden ellensége el van ragadtatva a nyilatkozattól, amelyet legszemélyesebb vallomásként fognak fel. Az igazság, mint láthatja, egészen egyszerű, ez a hírhedt cikk csupán egy újabb és különösen durva formája a Picasso elleni támadásnak. Picasso fel van háborodva nemcsak azért, mert a nevében nyilatkozatot jelentetnek meg, hanem azért is, hogy annyi ember rögtön, az első szempillantásra nem ismerte fel a durva hamisítást. Mindnyájan nagyon fogunk örülni, ha ön érvényt szerez az igazságnak ebben az ügyben. Bocsásson meg, hogy én Írtam Picasso helyett, de azt hiszem, ez volt az egyedüli mód arra, hogy gyors választ kapjon. Fogadja, kedves elvtársam, legbarátságosabb érzelme* im kifejezését. Pignon
