Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁSÁBAN G. MOLNÁR FERENC Néhány lépés az út — Ugyan, szép kis szocialista brigád! Nem unjátok még? — kérdezte Jóska, de nem fordult vissza. jpettyes felkapta a fejét Egészen közel lépett Jóskához.. — Mit játszod meg magad? Ügy beszélsz, mint valami előkelő idegen, aki hűvös magasságból szemléli a dolgokat. Persze, egyszerűbb, ha mi kikaparjuk a gesztenyét, te pedig zsebre dugod az elismerést. Hülyeség! Te is tudódj hogy nem igaz. — Most megfordult Végigteikintett a brigád tagjain, akik ott ültek sorban a fal melletti ládákon. Kellemes, vizes színű napsütés bágyasztotta el mindany- nyiukat Mostanában minden délben itt találkoznak, itt ülnek le ebéd után egy cigarettára, és közben megbeszélik a legfontosabb dolgokat is. Legtöbbször Pettyes, a brigádvezető viszi a szót. Jóska, ritkán mond véleményt, öt kevés beszédének ismeri mindenki. A kis Kovács a viccmester. Alig várja, hogy elmondhassa legújabb „szerzeményét”, ezért a komoly dolgokra alig figyel oda. Egyedül Hosszú az, aki komolyan vesz mindent és a legodaadóbb hallgatója Pettyesnek. Hosszú elég komikus figura: csupa kar, csupa láb. Bármit mond, a kis Kovács pukkadozik a röhögéstől. Egyszer-kétszer már megígérte Hosszú a kis Kovácsnak, hogy felkép éli, ha nem szokik le a vihogásról. — Akkor pedig ne leggyints, ha rólunk van szó — kapcsolódott be a vitába Hosszú. — Srácok! Irtó kiasz Hrus- csov-viccem van. Ért hallgassátok meg! Hosszú csak legyintett. Pely- tyes most Jóskához fordult megint — Vállalod vagy nem? Erre felelj! — Nem vállalom. — Ugyan Jóska — állt fel most a kis Kovács, hogy enyhítse a fokozódó feszültséget — Mit udvarolsz neki? — dühösődött el Hosszú. — Nem Vállalja, hát nem vállalja. Meg tudunk mi élni nélküle is. — Nem úgy van. A brigád együtt marad és kész — így a kis Kovács. — Mindenki újjal mutogatna ránk, hogy no, a híresek! Addig rázták a rongyot, míg széthulltak darabokra, akár a magyar válogatott. Jóska most csak dumál, de nem kell komolyan venni. Én ismerem. — Én le — gúnyolódott Hosszú. — Tehát... ? — kérdezte elnyújtott hangon Pettyes. ^ cigarettáját rövid lendülettel a földhöz vágta Jóska és pirosodó füllel fordult szembe a karéjban körülötte állókkal. Unom ezt a cirkuszt! Moziba és múzeumba megyünk, közösen olvassuk el a Rozsdatemetőt, beírjuk a naplóba, hogy vasárnap együtt voltunk a Mátrában, de art elfelejtjük, hogy úgy berúgtunk, mint a tök. Hosszú összenyaklott akár a eollstok. És te, kis Kovács? Vagy én? Te mit akartál azzal a lánnyal ott a Sport Üdülőben? Hm? De akkor senki Sem emlegette a szocialista brigádot! Most igen: gyerünk szemináriumra is közösen. Mutassuk, hogy milyen nagyszerű gyerekek vagyunk mi. Nézzétek. itt a Gagarin-brigád, essen Ití, a szemetek! Csodáljatok és irigyeljetek bennünket, mert még Ilyen brigád nincs az egész vállalatnál. Tessék, lehet jönni hódolni, csak ne tülekedjenek, emberek mindenkire sor kerül. A belépőjegyeket a pénztárnál szíveskedjenek megváltani! Diákok és katonák Ötvenszázalékos kedvezményt kapnak. Tessék, csak tessék! — Ez megbolondult! — csapta össze a kezét a kis Kovács. — Phö! De aranyos vagy — húzta el a száját Hosszú. — Hagyjátok! — tolta félre őket Pettyes. — Most már csak egyet mondj meg: ez a végleges elhatározásod? Mert azt ne várd, hogy udvaroljunk neked. — A leges-legvéglegesebb. — Szállj le a lóról, fiam, aztán elmondom a legújabb Hruscsov-viccemet. — Nem értitek, miről van szó? — csodálkozott rájuk Jóska. — Nem — válaszolt Pettyes. —Ha lennél szives nekünk, szerencsétlen káposztafejeknek megmagyarázni.,.! — hajolt meg Hosszú. — Elég volt a képmutatásból! Értitek? — Mit ordítasz? ~ kédezte a kis Kovács. — Mert ordítani kell. A közösködés már a gyomromra megy. Mert mi ilyen stramm . fickók vagyunk! A tervet mások, mi tudjuk, százhúsz százalékra teljesítjük. Selejt nincs. Ránk lehet szá- mutani! Mi a takarékosságról sem feledkezünk meg. Még szemináriumra is megyünk, hogy a jó öreg Marx és Szabó Pista bácsi, a párttikár elájuljon a gyönyörűségtől. De azt elhallgatjuk, hogy csalunk, becsapunk mindenkit, becsapjuk magunkat és szemérmesen hallgatunk, mint a szirmát vesztett menyasszony az esküvő előtt. — Valami baj van? — húzogatta a kezét , a homloka előtt a kis Kovára. — A sárga ház? Akikor nem ellenkezünk veled! — Nyögd ki végre, mit akarsz! — mondta komolyan; sürgetve Pettyes. — Melyikünk merte megmondani, hogy a norma laza? A kérdés váratlan volt. Mind elnémult. A kis — Gondolod, kis Kovács? — Biztos vagyok benne. — Nem olyan egyszerű ez — bólogatott Hosszú. — A normát nem mi állapítottuk meg. A norma... — Ugyan, te sem hiszel abban, amit mondasz. — Jóskának lényegében igaza van, de... — kezdte él Pettyes. Amikor azonban Jóska arcára nézett, elhallgatott. — Megmondjuk vagy nem mondjuk meg? — szólt közbe Jóska. — Te mit akarsz? — kérdezte á kis Kovács. — Menjünk be az irodába és mondjuk meg, hogy a norma laza. —É6 ha azt kérdik, miért csak most szóltunk? — nézett rá Pettyes. — Miért lapítottunk eddig? Erre mit szólsz? — állt Fety- tyes mellé a kis Kovács. — Kiderül, hogy tudatosan csaltunk. Ez se kutya! — És? — Teljesen megbolondultál! Ezt csak így mondod: És? — A brigád becsülete.. s — Most mit leggyintesz megint? kezdte komolyan Hosszú. — — A brigád becsülete csak akkor lesz meg, ha szembe nézünk magunkkal. A látszat nem számít. Akármilyen jó véleménnyel is vannak rólunk hogy csalunk. Ha komolyan vesszük ezt a szocialista brigádot, hagyjuk abba a csalást. Nekem elég volt belőle. Én tovább nem csinálom. — Cö-cő! — fanyalgott a kis Kovára. — Glóriára pályázol? — Nem könnyű az, Jóska, amit akarsz —- mondta Hosz- szú és a földet piszkálta a cipőjével. — Ha igy, ha úgy nézem, mindenképpen nehéz. — Ahogy akarjátok. Én megmondtam — tárta szót a karját Jóska. — Rám altkor ne számítsatok. lfordult és elindult a műhely bejárata felé. A többi három ott maradt a ládák előtt. Nézték Jóskát. Szót sem szóltak. Jóska már a bejárathoz ért, amikor szinte egyszerre indultak utána. — Hamarabb is megtehettük volna — mondta néhány méter után a kis Kovács. FARKAS ANDRÁS: ógri körkép (RÉSZLET) Ez itt Eger, a csendes, ősi város. Napfényben fürdik és békét sugároz. A várból nézem. Itt a széles ormok Jó ismerőseim. Ha visszaforgok Gyerekkoromba, újra látom. Mi a múlandó a világon. Az évek, mint a legyezők Zizegnek ujjaim között, S amíg a várost figyelem, Csak a mondás ül szivemen, S a hang zeng bordáim között: Akárhány fényes kör pörög, Akárhány hosszú pör pörög, Az ifjúság marad örök, Az ifjúság csak az örök. De nézd a várost! Délutáni házak Tetőin kémények tanyáznak. Az iskolából a fiúk, a lányok Hazasietnek. Ügy leráznak Magukról mindent és a délutánnak Gyors szöcskeként úgy ugranak neki, Mintha somsuknak csak egy napja lenne. S ez nyúlna égszín-kékszín végtelenbe. Lehull a szőlő levele, Elszáll a nóta is vele, Dombról a széles völgybe le. Onnan a pincék mélyibe Siet a tőkék jó leve, Ott majd kiforr tiize-heve, S mire Szilveszter elszeleí, Zamatát kóstolgatni kelL A turisták gazdag raja Csak jön és meg nem áll soha, Az „Egri csillagok” nyomát Kutatja itt órákon át A képzelet törökverő hadak Igaz emlékei után matat A képtárban a csoszog ás Bandukoló élményt jelez, A képek vallanak s e vallomást Illesztik majd a többihez. A Lyceumban, odafent Megejt a könyvek nagy hada, A freskók és az értelem. Az újkor lázas hajnala. A belváros utcáiban Barokk házak zsúfolt sora. A vándornak igaza van: A múltból nem fogyunk soha. A megyeházán Fazola Kapuit annyian fényképezik. Minthogyha épp most szólana, Honnan szerezte művész-titkait Most ünnepeljük Gárdonyit! A háza múzeum, a kert, Ahová lelkünk most benyit Gyerekzsivajban, úgy hever, Mint tűnt álmok búvóhelye. A kert, a fák is úgy vannak vele, Hogy most a zsivajt szeretik, Mert hallgathatták eleget Az elmélázó Gárdonyit Az esti város könnyedebb A délutáninál. A munkának véget vetett És pihenést kínál. Az utcán kedves forgatag, Reklámok fénye hívogat, Színház, mozi, presszó, a tánc Kinyújtja karját: mit kívánsz? Lehóczky Éva énekel — Hallgassuk meg — hát menni kell! Jean Marais vív mindenkivel — Ezt látni kell — hát menni kell! A presszó feketét lehel. Jókedvünk lesz — hát inni kell! A tánc a szerelem — kivel? Az ismeretlen ingerel. Templom-színházban ünnepélyesen, Mozikban csendben összebújva, A presszóban fecsegve szelíden, A táncban fellángolva újra Keresi egyre önmagát Az el nem tűnő délibáb, Az ifjúság. Egy fordulóban áB A karcsú minaret, Mint egy sudár, Nagy gyertyaszáL Tán nem is a földből ered. Inkább a keleti mesék Színes csodáin álL Nem gyújtja benne Imájával nagy Allah mécsesét Az éneklő müezzin estclente, A bit kanócát rég megette Az éhező idő. E gyertyaszál A hit lángját hiába várja már, A ráhunyorgó csillagok Fényénél bánata annál nagyobb, Mert sipkáján hegyes kereszt Ékeskedik félhold helyett, S példázza a nagy életet: A hit gyakorta rajtaveszt. Távol, a Bükk erdőiben A ménes kérődzőn pihen, A síneken dalos vonat Keres új állomásokat. A görbe kis patak csak kergeti A tegnapi papírhajót, Azottan. Ö tudja-értenl, Hogyan, mit súgnak a habok. Mellettem itt, a lengyelek Megkérdik az égtájakat, S tudom, miért Eggyészakad Tekintetünk s északkelet Irányát nézzük. Mondom is: A szem, a szél jó messze viszi, A szív még messzebb. — Hallgatunk, Soká fogamzik meg szavunk. És furcsa, arra gondolok, Amig a gőzös lent dobog, Hogy Soprontól fel Záhonyig, E kicsi ország álmodik, Salgótarjántól Szegedig A szél iszákja megtelik Hazai, édes tiszta Ízzel, Amit a lélek titkon ízlel. Alattunk, mint egy óriás kazán A nékünk termő föld dobog, S most én is, mint az álmodok, A szürke titkot mondom: ez hazám! Enyém csak? Nem, mindenkié, Akit dajkál és felnevel, Akit az édes anyatej, A még édesebb anyanyelv, A hűség emberek között Eltéphetetlen ideköt. Kovács az orrát dörzsölhette. — Százhúsz százalék...! Selectmen tes termelés...! Még guggolva is megcsinálja bárki ezekkel a gépekkel. Hetek óta j 'Ml. csalunk és lapítunk, de me- § gyünk közös kirándulásra, ol-§ vassuk a Rozsdatemetőt... § — A leltározást abbahagy- § hatod — intette le kedvetle-g nül a kis Kovára. — Valami «• igazad van. ;• — Valami? á — Nézd, Jóska! — kezdte 3 Hosszú, de a kis Kovács csak 3 legyintett. § — Ezt únom már — mondta § ki Jóska. § — Tehát úgy gondolod, § kellene? —• § § — Ügy. Még most. Mindjárté — És a többiek? | — Hogy mit szólnak a RSb-s biek? Erre gondolsz? 3 — Rajtunk röhögne minden- 3 ki. Nem állhatnánk meg élőt- § tűk. Ez lenne csak az igazi § cirkusz. Még a szomszéd me- § gyéből is eljönnének a meló- § sok, mint az iskolások az ál- g hogy szólnunk kérdezte Pettyes. latkertbe, hogy nak berniünket megbámul jaSzilágyi Elek: NAGYMAROSI TÄJ
