Heves Megyei Népújság, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

1963. november 17., vasárnap NEFOJMO s Milliók a sínek és utak mentén 316 méter J KRITIKA? Nincs és nem kapnak ele­gendő vagont, ezért a Mátrai Érc- és Ásványbánya Vállalat felnémeti üzemében a földre öntögetik a mészkőlisztet. Több mint 42 ezer tonna árut a szabad ég alatt tárolnak. A munkások és a vezetők min­dennap aggódva kémlelik az eget: vajon lesz-e eső, meny­nyit mos el és mit hagy meg a hegynek is beillő mészkőliszt- kupacokból? A félnémetiek talán nem igénylik és nem sürgetik a va­gonokat? Dehogynem. A III. negyedévben 178 ezer tonna áru elszállítására- kértek ko­csit, de csak 130 ezer tonná­nyit kaptak. Nem jutott több, mert vagont, teherautót sürget hónapok óta a TÜZÉP és a MÉK, a gyárak és az építőipar. Megyénkben az idén 29 500 vagon tüzelővel kell többet szállítani, azaz majdnem 50 százalékkal többet, mint há­rom évvel ezelőtt. A 4-es szá­mú AKÖV-nek a tavalyihoz képest 25 százalékkal emelke­dett az áruszállítási feladata, 2,7 millió tonna áruval szem­ben az idén mintegy 3,4 millió tonna súlyt kell továbbítania. És nagyobb távolságra, mint bármikor. A vasutasok között szállóigévé vált, hogy náluk januártól december végéig tart a csúcsforgalom. Gyors ütemben növekedtek a felada­tok és sokkal lassabban sza­porodnak a szállítóeszközök és még kevés helyen segít gép a rakodásnál. A szállítómunká­sok iparkodnak, többségük el­ismerést érdemel szorgos mun­kájáért, a feláldozott vasárna­pokért és az éjszakai virrasz­tásokért. Az eredmény sem maradt el. Augusztus 10-én 1192 vagon tüzelő várt kiszál­lításra, hetekig türelmetlen­kedtek a megrendelők. Most három-négy nap alatt házhoz szállítják a kifizetett tüzelőt, késedelmek és nehézségek után az építőipar és a gyárak is megkapták a legszüksége­sebb anyagokat. Szólni kell azonban a hiá­nyosságokról és a most megol­dandó feladatokról is. A Köz­úti Üzemi Vállalatnak még mintegy 30 ezer tonna kővel adósa a MÁV és az AKÖV. Szállítani kell, gyorsabban és folyamatosan, hogy a munká­sok és a hengerek fennakadás nélkül dolgozhassanak az út­építéseken — amíg az idő en­gedi — és majd ha kitavaszo­dik, elegendő kő legyen az utak mentén. Megyénk két cukorgyárába eddig folyama­tosan gördültek a nyersanya­gokkal megrakott vagonok, de sok ezer tonna répa vár még szállításra. A 42 ezer tonna felnémeti trágyamészpornak már a földeken lenne a helye, mert a javított talaj 20—25 százalékkal több termést ad. A késedelmes szállítások miatt közel egymillió forint a Mát­rai Érc- és Ásványbánya Vál­lalat kára, de mennyivel több lesz a népgazdasági kár, ha az EGY PANNI húz el a beto­non. Fiatal nő tartja a kor­mányt, gázt ad a motornak, amelytől a kis masina még in­kább nekirugaszkodik. Később a motoros letér a betonról és a dülőúton át a közeli tanyák felé veszi az irányt. Itt a szán­tások, vetések között már csak baktat a motor, vezetője szem­mel láthatóan kerüli a na­gyobb buktatókat. A szalmakazal mellett meg­áll. A lány leszáll • róla, vala­mit igazit, aztán a répaszedők- höz siet. Régen láttam ekkora sárgarépatáblát. Valami negy­ven lány küszködik itt a föld­del, míg végül kupacokba, prizmákba kerül az idei ter­més. A lányok viccelődnek, jókat nevetnek, aztán amikor eljön a négy óra, biciklire ül­nek és elindulnak Heves felé. Negyven kerékpár, negyven mackós lány Iparkodik kijutni a betonra. Csöngetnek, előz­nek, versenyeznek... A „Panni” gazdája — mint később kiderül, agronómus. A Hevesi Állami Gazdaságban dolgozik, mint mezőgazdasági mérnök. Tavaly végzett a Bu- danesti Kertészeti Főiskolán. Üres, zöldséges ládákra te­lepszünk, a szalmakazal mel­lé’ A lány kezében kesztyű, rajta zöld bőrkabát, ujjai kö­őszi eső, a téli fagy tönkrete­szi a nélkülözhetetlen talajja­vító szert és ha az egymillió­hoz hozzáadjuk azt az össze­get is, ami a terméskiesésből származik. Egymillió forint kár egyetlen vállalatnál! Nincsenek megbízható ada­taink, hogy a késedelmes szállítások miatt mennyi áru ment tőnkre megyénkben és ki tudná felbecsülni, hogy hány millió volt a minőség­romlás és mennyi többletkölt­ség származott abból, hogy anyagra és szállitóeszközre várakoztak? Nyersanyagban és építőanyagban az idén nem lett volna hiány, főzelékfélék­ből és gyümölcsből több ter­mett, mint amennyire számí­tottunk, de nem győztük a szállítást, igy sok millió több­lettől estünk el. Vajon a ke­A Csongrád és Heves me­gyék közötti párosverseny mel­lett kiváló bolt és kiváló dol­gozó cfm elnyeréséért indult verseny az idén a megye föld­művesszövetkezeti egységeiben. Ez ideig 10 szocialista bri­gád alakult, 79 taggal. Válla­lásaikban célul tűzték ki az udvarias kiszolgálást, a hiány nélküli elszámolást és a tervek túlteljesítését. A pétervásári járásban most újabb szocia­lista brigádok alakultak. A parádi és pétervásári földmű­vesszövetkezetekhez tartozó zünkbol kicsúszott milliókból nem futotta volna a szükséges járművekre, vagy legalább a felére? Nehéz leckét adott az elmúlt tél és — bár ellentmondásként hangzik — az idei nyár gaz­dagsága is. Ki tudja, hogy mit hoz a ránk köszöntő tél és mi­lyen termést érlel a következő nyár? KI merné állítani, hogy nem segíthettünk volna többe; magunkon, ha az idén keve­sebb lett volna az állásidő, ha gyorsítottuk volna a kocsifor­dulókat, ha eredményesebb lett volna az együttműködés a szállítók és a fuvaroztatók kö­zött, ha következetesebben megvalósítják a MÁV és az AKÖV intézkedési terveit? A tapasztalatokat le kell szűrni: a növekvő feladatok szervezettebb, jobb munkát és több szállítóeszközt követel­nek. F. L. boltokban, vendéglőkben hét szocialista brigád alakult, 39-en tűzték célul a szocialista brigád cím elnyerését. A pé­tervásári földművesszövetke­zet ez évben me: yitott új áruházának három osztályán, is brigádot alakítottak a dől-1 gozók. Az eddigi eredmények alap­ján most a pétervásári és tar- náleleszi kisvendéglőkben is elhatározták, hogy a következő héten ők is létrehozzák a szo­cialista brigádokat (szabó) magas a leningr&di televíziós adó­állomás tornya, 16 méterrel maga­sabb a párizsi Eiffel-toronynál. Szocialista brigádok alakultak a földművesszövetkezeteknél láttam Bergengóciában Mit Tegnap, cégem megbízásából, elutaz­tam huszonnégy órá­ra Bergengóciába. Hazánkból igen ke­vesen járnak ebbe a rendkívül érdekes országba, a legtöb­ben Hencidán, vagy Boncidán járnak, de Bergengóciába már csak a nagy távolság miatt is alig-alig jut el valaki. így tehát végigjárva ezt az or­szágot Bergentól Gó­ciáig, úgy érezhettem magam, mint valami felfedező, akinek mindent jól meg kell néznie, meg kell je­gyeznie, fel kell ír­nia, hogy hazatérve cégéhez és ha­zájához, minél rész­letesebben számol­hasson be hosszú bergengóciai tartóz­kodása, bergengóc tapasztalatairól. És most már hol­nap van, itt ülök az íróasztalomon, igazi bergengóc módszer szerint, a papír a földön, s fejjel lefelé — nehogy a gondolat kigyühessen a fejem­ből — jobb lábam ujjai közé fogott író­géppel rovom a soro­kat, mit láttam, mit tapasztaltam Bergen­góciában. A munka sem nem kevés, sem nem könnyű! írok egy cikksorozatot a helybeli Zsumál de Jó számára „Bergen- től Góciáig’’ címmel, harminc folytatás­ban,, nagyon kevés képpel. Ezután az Országos Telerádió- központnak színes mozikot állítok össze Bergen és Góc cím­mel, négy részben, sok szöveggel. Szól­tam a „Nevess ma többet, mint tegnap" mozgalom központi intéző csoportjának is, amely ezek után felkért, hogy „A ber­gengóc nevetési mód­szer és a hasizmok masszírozása” cím­mel tartsak egy nyolcrészes előadást, külön is kitérve a bergengóc humor társadalmi vetületére a kapitalizmus osz­tályviszonyai között. Tárgyaltam egy ki­adóval is, éppen há­rom és fél perccel ezelőtt, amikor még bergengóc módszer szerint az íróasztal alatt ültem, s a ki­adó boldogan fogad­ta javaslatomat, hogy mindazt amit leírok, elmondok, fel­olvasok, értekezek, összegezek, azt ő ki­adja bergengóc vá­szonkötésben, a ber­gengóc és magyar barátság kiépítésének jegyében. Arra ugyan kevés volt az a vacak hu­szonnégy óra Bér­gengódábcn, hogy megkössem a ma­gyar—bergengóc gombcsere-akciót, de hát lehet még utazni ebbe a szép országba máskor is, másnak is, s a magyar nad­rág se esik le azon­nal, ha nincs elegen­dő gombunk. De ez az idő annak igazán elegendő, aki nyitott szemekkel jár egy idegen országban, s amit lát, meg is tud­ja írni mindenhová, ahol csak elfogadjak. Hadd ismerkedjék meg a magyar dol­gozó nép Bergengóci- ával és velem. Kü­lönben is takarékos- sági hónap van, s úgy illik, hogy egy kis pénzt vigyek be az OTP-hez. S a pénznek igazán nincs bergengóc sza­ga. (egri) cT’tídór báeiL (Mókája zőtt napszemüveg. Először úgy tűnik, láttam már valahol, de később rájövök: csak hasonlít valakihez. Rövid, barna haja, vastag szemöldöke, szigorú te­kintete határozottságot áruiéi. A BESZÉLGETÉS a motor­ról indul, a Panniről van szó, amelyen ideérkezett. — Ezer kilométert fut velem havonta — meséli. — Amikor kikerültem az iskolából, a gaz­daság igazgatója először lovat akart adni, de aztán mégis a Pannira esett a választás. — Tudott vezetni addig is? Pataki Éva, az elsőéves agronómus, nevetve rázza a fejét. — Első utam egy kerítésnek vezetett. Azóta leszaladtam már néhány ezer kilométert és megszereztem nagy motorra is a jogosítványt. Most egy Jáwáról álmodom. A nagyszerű motoros karri­eren csodálkoznom kell, köz­ben észreveszem, hogy a lá­nyok a negyven biciklivel ki­érnek a műútra. Kavarognak egy ideig, aztán libasorban in­dulnak hazafelé, — Velük dolgozom együtt. Alig fiatalabbak nálam, de nagyszerűen megértjük egy­mást. Évike, így szólítanak, pedig az iskolában mindenki csak Évának hívott. Néhány­szor mondtam nekik, de ők buzgón kitartanak az Évike mellett. — Hogyan lett agronómus? Évike egy pillanatra megle­pődik, izegni-mozogni kezd a rozoga gyümölcsösládán. — Tulajdonképpen a nagy­apám örökébe léptem. Azt hi­szem, neki köszönhetem a „kertészvért”. A nagyapámat Tódor Pencsikovnak hivták, bolgár volt. Gyerekemberként került Magyarországra és mint bolgárkertész dolgozott sokáig a Balaton mellett. Többször megfordultam náluk és meg­csodáltam a- nagyapám kert­jét. — Nézd csak a paprikákat! ■— mutatta büszkén. A sok munkától, a sok víztől nőttek ilyen nagyra. A sors úgy hoz­ta, hogy egyik barátnőm szü­lei szintén kertészek voltak. Hozzájuk is gyakran elláto­gattam és mér gimnazista ko­romban elhatároztam, hogy nagyapám nyomdokába lé­pek. ő boldog volt, amikor megmondtam elhatározásomat. Azt mondta: — Kislányom, te már ta­nult kertész légy, ne ilyen sze­gény iskolázatlan, mint a te Tódor nagyapád. Így lettem azután a nagyapám tanácsa szerint mezőgazdasági mér­nök. A SZALMAKAZAL fölött,, amelynek tövében ülünk, ká­rogó varjak húznak el s fel- gallyainak a közeli fákra. A répaföld fölött párák gyűlnek és messziről hűvös szél hozza az éjszaka leheletét. Valamit kérdezni szeretnék, de Évike megelőz. — Azt akarja kérdezni, meg­bántam-e, "hogy mezőgazdász lettem? — mondja nevetve. — Nem! Azt hiszem ez elég hatá­rozott és komoly válasz. Havi kétezret és lakást kapok a gaz­daságtól, a munka pedig olyan, amilyen már itt szokás. Nyá­ron hajnaltól este 9-lg dolgo­zunk, télen pedig duruzsoló kályha mellett, hosszú-hosszú délutánok, még hosszabb esték következnek. Hogy unatkozom-e? 400 kötetes Különben meg se néztem volna őket, mert olyan csú­nyák, ízléstelenek, porosak, piszkosak, de nagyon ráértem és bosszankodtam. Negyven percet késett a pesti vona,‘. az egri, persze, nem várta meg, és se magyarázat, se semmi — csak éjfél után indult a következő. Ha a hi­deg be nem kerget a füzes­abonyi állomásnak ebbe az egyetlenegy elviselhető hő­mérsékletű és illatú helyi­ségben, az étterem melletti kisebb váróterembe, észre se veszem őket. A terem egyik sarkában szerződéses marhahizlalásra biztat egy plakát, kicsit odább a szerződéses disznó­hizlalás előnyeiről akar meg­győzni egy másik. Eddig minden rendben, nem mint­ha ezek a. bekeretezett, vagy csak a falra szegezett pa­pírdarabkák ízléses plakát- művészeti alkotások i lenné­nek, de legalább néni lehet azzal gyanúsítani őket, hogy „elavultak”. Amit például nem lehet elmondani arról, amelyik novemberi hidegben arra figyelmezteti az utaso­kat, hogy a légy fertőző be­tegségeket terjeszt, — de még ez is ha-gyján, mert ta­nulni sohase és sehol se ké­ső. Még az ellen sincs kifo­gása az embernek, hogy ki­írják egy nagy táblára, mi­szerint tisztaság, fél egész­ség, mert ez biztosan igaz, de ez a plakát annyira ko­szos és olyan régóta épen, egészségesen a falon van, hogy kezdek kételkedni a piros betűk igazában. Meg aztán ,-Vigyázz az állomá­sok tisztaságára.” Soha nem jön rosszkor ez a figyelmez­tetés, de ha valaki körülnéz a mellékhelyiségekben pél­dául, mit gondoljon — nem­csak az utasokról, hanem magukról az állomási felelő­sökről is: vigyáznak-e ők kellően a tisztaságra? Egy­általán: ilyen helyiségekben lehet-e vigyázni a tisztaság­ra? Ha rövid belföldi útjaim­ra hordozható televízióval indulnék, és útközben el­romlana, mert miért ne rom- lana el éppen útközben — bizonyára megörülnék an­nak a hirdetménynek, amely a füzesabonyi pályaudvaron tudtomra adja — soha jobb helyen —, hogy a Keleti­pályaudvaron javitó-szolgál- tató kisiparosok állnak ren­delkezésemre. Földhöz ragadt fantáziá­mat viszont nagyon felcsi­gázta az a szépen bekerete­zett, üvegezett fénykép, amely egy lenge balettruhá­ba öltözött balerinát ábrá­zolt. Alatta stilizált írott be­tűkkel ez állt: „Kölcsönöz­hető: Miskolc, Zsolcai kapu 12. Jelmezkölcsönzö Válla­lat.” A következő képen ugya-nez a, balerina állt, most szemérmesen lesüti a sze­mét, bizonyára azért, mert esküvői ruhába öltöztették. Viszont a felirat maradt, mert a balerina így is köl- csönezhetö — cím, mint fen­tebb. Nagy nemzetiszín szalag tekeredik bokrétába a búza. szárán — ez a plakát arra biztatja a tétlenkedő utast, a-ki most éppen a MÁV jó­voltából időmilliomos, hogy menjen el a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállításra. A kiállítás elsejétől huszonhar- madikáig tart nyitva, s ked­vezményes jeggyel lehet Pestre utazni. De egy szolid, nem túl feltűnő betűkkel szedett sor tréfásan hátba vág, és felvilágosít, hogy ez a bizonyos kiállítás tavaüy volt, szeptemberben. Most meg már november van, hatvanháromban. De szeptemberben is történt egy olyan esemény„ amiről nem maradhatott le a plakátgyüj- temény. A két hónapja in­duló kritikai lapot, a „Kriti­kát” harangozta be, meg­ígérte, hogy szeptember ti­zenötödikén megjelenik a Kritika,.. Kritika ... Kri­tika ... Kritika volt ez? Vagy Ál­lomásfalra hányt borsó? — zár. A Legfelső Bíróság ítéletet h‘rde1etf az egri pálinkapanania ügyében Annak idején beszámoltunk olvasóinknak arról a pálinka­panamáról, amelyet a Heves megyei Szeszipari Vállalatnál fedeztek fel s amelynek kap­csán az egri megyei bíróság 1963 április 22-én hozta meg ítéletét. A Legfelső Bíróság az ügyben 1963. október 7-én tartott nyilvános fellebbezési tárgyalást, október 16-án hir­detett ítéletet. Az ítélet a napokban könyvtáram, rádióm van, az­tán ott van a levélírás. Apá- mék Békéscsabán laknak. Ott autóbuszsofőr és él-hal a lá­nyáért. Nyáron bizony kurták a haza írt levelek, de télen pó­tolok minden mulasztást. Ilyen­kor sorra veszem az osztálytár­saimat Is. Az osztályunkból 27- en jöttünk erre a pályára. A tervei? — Nagyszerű terveim van­nak, hiszen még fiatal vagyok, de ezeket nem árulhatom el. Egyet azért mégis elmondok közülük. Elhatároztam, min­den nyáron elutazom egyszer külföldre, s mire megöregszem bejárom a fél világot, mint a mesében mondják, túljutok az Öperencián. Megcsodálom az Alpokat, a Kárpátokat, meg­nézem a Fekete-tengert, nagy­apám szülőföldjét, aztán meg­nézem azt is, nagyobbra nő-e máshol a dinnye, a paprika... ILYENKOR, novemberben már egyszerre beköszönt a sö­tét. Elbúcsúzom Évikétől és hazafelé indulok. Amikor a műútra érek, megállók még egy pillanatra. Hallom a kis motort, amint pöfögve igyek­szik ki a tanyák közül. A szür­kületben a parányi lámpa fénye úgy világít, mint egy szentjá­nosbogár... Szalay István érkezett meg az egri megyei bírósághoz, amely szerint: a Legfelső Bíróság Tóth Ká­roly elsőrendű vádlottat a tár­sadalmi tulajdon sérelmére is-« mételten és bűnszövetkezetben elkövetett sikkasztás miatt mondja ki bűnösnek* ezért őt az elsőfokú bíróság által ki­szabott négy év és négyhónapi szabadságvesztésre* mint fő­büntetésre, a közügyektől öt-< évi eltiltásra, mint mellék- büntetésre; Salamon István másodrendű vádlottat, a társadalmi tulaj-' dón terhére ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett sikkasztás miatt háromévi szabadságvesztésre* mint fő-* büntetésre, a közügyektől ötévi eltiltásra, mint mellék- büntetésre; Leprcs Sándor harmadrendű vádlottat, a társadalmi tulaj­don sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben elkövetett sikkasztás miatt egyévi sza-í badságvesztésre ítéli. A harí madrendű vádlott büntetésé közkegyelem alá esik. A ke­gyelem hatályát veszti, ha a vádlottat a kegyelmi elhatá­rozást követő 3 éven belül el­követett szándékos bűntett mi­att elítélik. Borics Béla negyedrendű vádlottat a társadalmi tulaj­don sérelmére ismételten és bűnszövetkezetben, elkövetett sikkasztás és felbujtói minő­ségben elkövetett lopás miatt, valamint az ötrendbeli magán­okirat-hamisítás miatt halmaza­ti büntetésként az elsőfokú bí­róság által megállapított két év és tízhónapi szabadságvesz­tésre és a közügyektől három­évi eltiltásra, mint mellékbün­tetésre ítélte. Tóth Károly és Salamon Ist­ván vádlottak esetében a Leg­felső Bíróság a vágyóméikor zást mellőzte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom