Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-12 / 239. szám

4

REF ti JSÄö

»903. október IS.; -awüttba'

or Om PÁRBESZED

Tizenöt esztendő társadalmat formáló harca bontakozik ki, a két és fél óra hosszás filmen — vitathatatlan eredményeivel, hibáival. Egy történelmi időszak embertpróbá- ló éveiről hallunk párbeszédet, őszinte, helyenként önmarcangoló vallomást Herskó János filmjében.

Lelkesen üdvözölhetjük új magyar filmünket művészi hitvallásáért, őszinte igazmondásáért egyaránt. Az író-rendező egy házaspár sorsán keresztül ábrázolta a másfél évtized társadalmi rezdüléseit, a bizalmatlanságot, hiúságot éppen úgy, mint az újraegymás- ra-találás nyiladozó jeleit. A fűm hősei nem kívülről figyelik az események sodrását, élvezői, s egyben szenvedői ők az élet vibrálásának, sőt részesei, építői is.

Judit és László kommunisták, a mozgalom harcosai, még ismeretségük is a pártnál kezdődött Múltjuk is közös. Negyvenöt tavasza mindkettőjüknek szabadságot hozott: Juditot a koncentrációs táborból, Lászlót Horthy börtönéből szabadították ki a szovjet seregek. És peregnek a filmen az első évek lelkesítő eseményei: újjáépítés, ifjúsági mozgalmak, de jönnek a túlkapások, a személyi kultusz nyomasztó napjai is. Horváth Lászlót koholt vádak alapján letartóztatják, négy esztendőt ül a börtönben; Ez alatt az élet megy tovább. Felesége kétségek gyötrelmek között keresi az igazságot —csakúgy, mint ebben az időben oly sokan mások is. Nem volt, elég ereje a hűséghez, de ugyanakkor nem vált árulóvá. Sem a szerelemben; sem az elvekben.

Herskó nagy körültekintéssel ábrázolja, az ötvenhat előtti eseményeket. Felvillantott képei, jelenetei beszédesek, hűen adják a kor hangulatát Lászlót felmentik, visszatér az életbe, sőt vezető állást kap, de a társadalomban már nem tud helyreállni a bizalom és ezt fejezi ki a tükörkép: nem élhet együtt Judit és László sem; Nincs köztük kibékíthetetlen ellentét, szeretik is egymást, de a hiúság, fásultság, meg nem értés gátat áll közöttük;

S közben új szelek fújnak. A Petőfi-kör vitái, tüntető fiatalok, s ott találjuk közöttük Juditot is, akit a jobbért, a szebbért való törekvés állított a sorba, de — és ezt nagyszetj magyar film

rűen mutatja a film — meneteltek ott már sokan „más” célokért is.

És következnek 56 őszének sorsdöntő napjai. Ki, hogyan állja a próbát? — erre a kérdésre is válaszol a film, szinte kegyetlen alapossággal. Ezekben a jelenetekben bontja ki a rendező László nagyszerű jellemvonásait: nem a sértődés, hanem a féltés adja kezébe a fegyvert, s ez már egymagában is megszabja melyik oldalon áll. Micsoda kálváriát járnak a film hősei — csakúgy, mint az egész ország! Az emberek, akik érthetetlenül szemlélik az eseményeket, a pártmunkás, akit félrevezettek, de ugyanakkor ő is megtévesztője lett másoknak. Vagy Judit, aki egykor örömmel fogadta a felszabadító tankokat, s most riadva figyeli a harckocsik dübörgését.. És a nép sorából felcsillant írótehetség, aki „jószándékú” műveivel

újabb és újabb sodrást adott a felzaklatott indulatoknak. v

S mindezt nem látványos

képekkel fejezik ki a film alkotói, inkább a lélek, a belső vívódás, az indulatok apró, de jelentős rezonációit ábrázolják.

Ritkaságnak számít a magyar filmművészetben az írórendező. Herskó Jánosnak

négy évi munkával sikerült olyan filmet írni és rendezni, amely művészi kifejezésmódjával, korhűségével, szocialista hitvallásával méltán sorakozik a nagy filmek közé. Nem állítjuk, hogy hibamentes alkotás. A második rész viszszatérő jelenetei, amelyek nem adnak, újat, nem más szemszögből mutatják az eseményt, didaktikusnak hatnak. Szólni kell arról is, hogy a Párbeszéd ürügyén Herskó mindent el akar mondani a tizenöt esztendőről, s így a sok részletben itt-ott elvész a lényeg. Ügy látszik Herskó, a rendező mindent filmszalagra vett, amit Herskó, az író megírt. Bátrabb vágásokkal, esetleg húzásokkal tömörebb, s így . rövi- debb is lehetett volna a film.

Dicsérendő a rendező, a szereplőgárda jó kiválasztásáért is. Az epizód szerepekben is tehetséges színészeket, jó alakításokat láthattunk (Sztankai István, Törőcsik Mari, Csákányi László, Pécsi Sándor, Gábor Miklós, Berek Kati, Molnár Tibor. Avar István).

A két főszerepet Sem j én Anita és Sinkovits Imre alakította. Sinkovits Imre felejthetetlen alakítást nyújtott László szerepében. Érvényesíteni tudta jellemábrázoló képességeit, és az érzelmek gazdag skáláját fejezte ki hangjával, játékával; Elismerésre méltó alakítást nyújtott Sem- jén Anita is, aki az egyetem bölcsészkaráról tette első filmbeli kirándulását, s Békés Rita kifejező, árnyalt hangján szólalt meg.

Illés György képei szépek, kifejezőek, és mindenkor a cselekmény mondandóját szolgálják. A siker részese a zene is, amely Vincze Imre munkája;

Márkusz László

r

rOitiL a Ulefőit

Mintegy háromszáz új előfizetőt kapcsolnak be az idén még Gyöngyösön az új automata telefonközpontba. Sok, eddig kielégítetlen kérés teljesül tehát * az új telefonközpont üzembe lépésével.

Mégis, sokan beszélnek mostanában Gyöngyösön a telefonról. Éppen az új távbeszélő állomások felszerelésével összefüggésben. Hogy miért? Mert az egyik igénylőtől csak négyszáz forintot kémek, a másiktól pedig tizennégy ezret. Hogy lehet ez, csodálkoznak az emberek? Micsoda furcsa elbírálással állnak szemben?

Ez a vita késztet bennünket arra, hogy némi tájékoztatást adjunk. Ugyanis minden azon múlik, hogy a telefonkábel vagy légvezeték kész van-e már a kérelmező lakásáig. Ha igen, csak néhány száz forint a telefon felszerelése. Ha nincs, akkor minden létező költséget, niég a telefonoszlopot is az előfizetőnek kell megtérítenie. Innen származik a beszerelési költségek között mutatkozó különbség.

(gmf)

V_

___________J

El

csábított munkaerőit- kilátszott rendelkezések

Nemcsak játékoscsábít is van. Munkaerőcsábítás is. S az utóbbi különösen akkor veszélyes, ha az amúgysem korrekt eljárást, még a törvények, a rendelkezések megsértésével is tetézik. Ezekben a napokban, hetekben megfeszített erővel folyik a munka a földeken, hogy gyorsan és eredményesen végezze el szövetkezeti parasztságunk a betakarítást és az ősziek vetését. Ilyenkor, ilyen körülmények között minden munkáskézre égető szükség van. ilyenkor jogtalanul, a törvényt megkerülve munkaerőt elvonni a szövetkezetekből, — vétkes felelőtlenség. Még akkor is, ha mondjuk mint a Selypi Cukorgyárnak, saját magának is munkaerő gondja van, a gyárat is szorítja a terv, a munka...

Mégis semmisem indokolhatta, hogy a gyár a gyöngyöspatai termelőszövetkezet vezetői akarata és beleegyezése nélkül több mint 30 embert vitt el és vett fel, annak ellenére, hogy vagon- szám ott áll még a szőlő, amit szedni, szállítani kell. Gyöngyöstarjánból meg pest- környéki termelőszövetkezetbe vittek el kubikus munkára 15 szövetkezeti tagot, olyan szövetkezetbe, amelynek „profilja” többek között ama bizonyos és sokat emlegetett parkosítás. Ki tagadja, hogy a park szép. Jé és szívet-lelket gönyörködte- tő valami, de ki tagadhatná, hogy a gondosan elmunkált föld, a betakarított határ legalább ilyen szívet gyönyörködtető? S ezeknek az embereknek ismét és újra nem adott, mert nem is adhatott engedélyt a szövetkezet vezetősége lévén annyi a tennivaló Gyöngyöstarjánban is.

Nem elszigetelt és nem csak idei jelenség ez a tervszerűtlen, csak a „saját portát” néző munkaerőgazdálkodás, amelyre nem adott áldást, csak az, aki csábított, s amelyet mindenkinek el kell ítélnie, még annak is el kellene, ki, vagy amely szerv ezt megtette. Az elmúlt évben is több ízben szót emeltünk a törvényekre hivatkozva, de a józan megítélésre is apellálva. Most ismét hivatkozunk és egyben abban is reménykedünk, hogy kell lennie olyan rendeletnek is, amely lehetővé teszi a fele- lősségrevonását is, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy megértsék, akiket illet: csak terveszerűen, csak közösen, csak a népgazdaság érdekeinek megfelelően lehet gazdálkodni, — még a munkaerővel is.

(gy •. ó)

Érdekes kisérlel: externátus

Budapesten és vidéken is egyre több középiskolás és egyetemista fiatal kéri felvételét diákotthonba, kollégiumba. Bár ma már hazánkban csaknem 270 kisebb-nagyóbb befogadóképességű diákotthon működik — lakóinak száma meghaladja a 33 ezret Sok jelentkezőnek az idei tanévkezdéskor már nem jutott hely.

A művelődésügyi minisztérium ezért újszerű megoldással, az úgynevezett extemátusi rendszer bevezetésével'' kísérletezik. Ennek lényege az, hogy magánházaknál, családoknál biztosítanak szállást, azoknak a diákoknak, akik nem kerülhettek már be az otthonba, vagy a kollégiumba;

A kísérlet első néhány hetében összesen 1800 középiskolás fiatalt helyeztek el családoknál; Jelentős kedvezmény számukra az is, hogy átlagosan havi 150 forintos térítésért a kollégiumban, vagy diákotthonban reggelit, tízórait, ebédet és vacsorát kapnak, s a bentlakókhoz hasonlóan a tanárok őket is segítik a napi felkészülésben. Ha a kollégiumi tanulószobában kevés a hely, rendelkezésükre bocsátják az iskolai tanulószobát. Az externátusi elhelyezésben levő fiatalok — bár csak „kültagok” — teljes jogú részvevői a diákotthon életének, s természetesen kötelezettségeik is csaknem teljesen azonosak bentlakó társaikéval; (MTI)

E hét legnagyobb színházi eseménye a tegnap esti Mária főhad- nagy bemuta- tója volt. Az előadás értékelése a kritikus feladata. Mi csak annyit jegyeztünk fel, hogy a premier közönsége kitűnően szórakozott. sokat tapsolt az igazán szívvel-lélekkel játszó művészeknek, köztük Leh’oczky Évának. A közönség nem is sejtette, hogy a művésznő milyen sajgó szívvel gondolt két jelenet között a Londoni Operaházra, ahol ugyanezen az estén a Don Paaquale Norina szerepét kellett volna elénekelnie. A kitüntető meghívást fájó szívvel mondta le, mert művészi kötelessége Egerhez kötötte.

Feljegyeztünk az est folyamán még egy mondást. A szünetben két elragadóan bájos kislány böngészte a színház műsorfüzetét. Miután gondosan végigolvasták a vendégként fellépő Jászai Lászlóról

írt sorokat, az egyik megszólalt: „Ja, könnyű neki, volt kitől örökölni a tehetségét.” ★

A premier után zártkörű banketten ünnepelte a színház igazgatósága az új évad megnyitását, amelyen részt vett á színház valamennyi dolgozója. ★

A jó pap — és a jó színész — holtig tanul! — tartja a színházi mondás. A Színművészeti Szakosztály és a színház igazgatósága is segíteni kívánja a színészek szakmai fejlődését, ezért egy alkalommal „próbamentes napot” tart a színház, amikor is meghívott előadók szakmai előadásában részesülnek művészeink. Ma délelőtt, 11 órakor, dr. Székely György, a Színháztudományi Intézet igazgatóhelyettese „A modern dráma és a korszerű színház,, címmel a színészeknek Tur- csányi Emil pedig a „XX. század zenei irányzata” címmel a zenészeknek tart előadást;

★

„A nadrág Londontól New Yorkig” — írja az Esti Hírlap. A cikkből megtudjuk, hogy Dunai Ferenc komédiáját, — amelynek egri bemutatója november 8-án lesz, a Vígszínházon kívül tíz vidéki színház mutatta Be. Ezenkívül Jugoszláviában, a Szabadkai Népszínházban most játsszák, a londoni Duke of York Színházban folynak a próbái, majd a színház turnéra indul vele Richmond-ba, Manchesterbe és Sheffieldbe, végül Londonban fejezik be a turnét. Műsoron van a darab a Broodway, valamint tóba német, francia, és más színházakban is; ,

fordította: Sárközi Gy

6.

— ügy látszik, a szélvihar

itt (születik a szigeten... —

szólalt meg végül Queltch.

Hazard tábornok arca elkomorult és kérdőn pillantott Medowsra.

— Könnyen lehetséges — felelte szinte közömbös hangon a professzor. — Ennél határozottabb választ nehezen tudnék adni. A felrobbantott bombát annyira titkolták, hogy én semmi biztosat nem tudok róla. Az itteni hegyi kőzetek vegyi összetételéről pedig nemcsak hogy én nem tudok semmit, hanem úgylátszik, Dixon tengernagy törzskara sem.

— Ezek szerint helyzetünk... — kezdte Queltch, de a tábornok ingerülten félbeszakította:

— Kíméljen meg bennünket jóslataitól, Queltch.

A tábornoknak valami olyasmit kellett volna mondani, ami kissé megmagyarázná a helyzetet és felélénkítené beosztottjait, de ő maga is lassan kezdte elveszíteni maga- biztosságát. Mégis úgy tett, mintha nem nyugtalanítaná az újabb komplikáció, s egyáltalán nem kételkedne semmiben. Órájára pillantott, intett Old hadnagynak és igen élénk hangon megszólalt:

— Nos, uraim, kérem, fáradjanak asztalhoz! Ideje meg!, vacsorázni! Eddy, ossza ki kérem, az újabb élelmiszerada- gokafc

A „Big Joe” foglyai némán vették át a szánalmas adagokat.

Eddy Old szopogatni kezdte kis csokoládé darabját és nagyot sóhajtott:

— Ha legalább egy korty vizecske volna!

Senki nem válaszolt neki, jóllehet mindnyájan szomjasak voltak, a víz pedig a szomszédos szakaszban volt, amely től el voltak vágva.

— Es hogy állunk a szellőztetéssel, professzor úr? — kérdezte Hazard tábornok,

megszakítva a nyomasztó hallgatást.

— Nem szivároghatnak be hozzánk a levegővel együtt radioaktív anyagok is?

— Nem hiszem — felelte Medovs, s pillantást veteti egyik mérőműszerére. — A töltött részecske számlálók egyelőre nem mutatnak semmi ilyesmit. Ugylátszik, hogy a szűrő szellőztető berendezés kifogástalanul működik.

— Most pedig, takarodó! — adta ki a parancsot a tábornok. — Persze, sem párnák, sem epedás matracok nincsenek, de rendelkezésünkre áll három asztal. Nyugodalmas jó éjszakát, uraim!

A többiek lassan elfoglalták helyüket az asztalokon, közben irigyelték a tábornokot, aki két összetolt, puha bőrfotelben helyezkedett eL Csali egyedül Queltch babrált még mindig az adóvevő-készülékkel. Kicserélte a csöveket és új, sokkal nagyobb kapacitású akkumulátorral kötötte össze. Aztán kikapcsolta a hangszórót, felcsatolta a fülhallgatókat és óvatosan csavargatni kezdte a' hangológombot.

Medows professzor mozdulatlanul feküdt, arccal a falhoz fordulva, s komor gondolatokba merült. Hazard tábornok is láthatóan egyáltalán nem törődött a rádiótechnikussal. Csupán Old hadnagy leste éberen összehúzott szemhéja alól.

Eltelt legalább egy fél óra, de az óvóhelyen még mindig nem tudott elaludni senki. Hazard tábornok is nyugtalanul forgolódott helyén és olyankor foteljének rugói meg-megnyikordultak. S amikor Queltch már azt hitte, hogy végre elaludt, Hazard hirtelen feléje fordult és megkérdezte tőle:

— Nos, talált valami érdekeset, Queltch?

— Rádióállomásainkat rosz- szul lehet hallani, sir — szólalt meg Queltch. — Főleg a japánok és kínaiak beszélnek. Meg valamelyik francia 'állomás. S úgy rémlik, mintha a mi „Big Joe”-inkről...

— Eh, biztosan valami hülyeséget fecsegnek! — legyintett Hazard megvetően. — Joöb, ha kikapcsolja és lefekszik. Holnap sok munka vár magára.

Queltch nem szívesen telje— Ha érdekli, tábornok úr, adjon parancsot Quelteh-nek, hogy kapcsolja be a készüléket.

Queltch teljesítette a parancsot. Medows nem kelt fél az asztalról, hanem úgy ' kezdte hallgatni a francia nyelvű adást és röviden lefordította Hazardnak az értelmét,

— Valóban egy hatalmaserejű termonukleáris robbanásról beszélnek. Sőt a Szent Patrick szigetéről is ... Állítólag egész felszíne radioaktív... Hogy a repülők, akik túlala- csonyan szálltak el fölötte, sugárbetegséget kaptak. Még a repülőgépiekkel is történt valami...

sítette a tábornok parancsát, de álig helyezkedett el asztalán, mikor ismét meghallotta Hazard hangját.

— Maga nem alszik, mister Medows?

— Nem, tábornok úr — felelte a professzor, még mindig a fal felé fordulva.

— ügy tudom, maga tud franciául?

— Tudok, tábornok úr.

— Talán meghallgatnánk miről fecsegnek?

— Rendben van, Queltch! — szólalt meg Hazard elégedetlen hangon. — Eleget hallgatta már azokat a neuraszténiás franciákat. Mindenféle zagyva- ságot összefecsegnek.

A titok többé nem titok

Queltch pcn'oíf'h <•* órak ■

meghallotta• ..Omar' nívójúiéi.

Gyorsan válaszolt és átállt vételre. A Morse-jelekéles, szaggatott hangja beüvöltötte az óvóhely kongó helyiségét és mindenkit lábraállított.

— Nos, mi újság van nálunk? — kérdezte Hazard türelmetlenül, s kínzó fájdalmat érzett egész testében: az ösz- szetolt fotelekben eltöltött éjszaka megtette a magáét.

Queltch nem válaszolt. Tovább jegyezgette a radiogram rejtjeles számait, amikor pedig megpróbálta megfejteni, sehogyan sem sikerül neki.

— Meddig akar még ott piszmogni? — emelte fel hangját a tábornok.

— Meg kell kémem őket, hogy ismételjék meg a rejtjel- kulcsot, sehogyan sem tudom megfejteni...

— Kérje csak őket, de minél előbb!

Amikor végre mindent tisztázott, s megfejtette a rejtjeles üzenetet, Queltch izgatottan olvasta fel:

„Sajnos, a homokkal nem sikerült fertőtlenítenünk a sziklájukat. Más intézkedéseket foganatosítunk. Két óra múlva álljanak vételre. Ne veszítsék el bátorságukat. ,Omár”-.

A foglyok némán hallgatták végig a közleményt. Meg sem próbálta senki, hogy megjegyzéseket fűzzön hozzá. Mindnyájan nagyon kívánták, hogy azok a „más intézkedések” sakkal eredményesebbek legyenek. De a kételkedés már gyökere^ vert a szívükben. Me- dows professzor a legkevésbé '-'■szóit tévedni ebben.

(Folytatjuk.)