Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

1963. október 6., vasárnap SÍPOJ8AO s bírósági krónika Alkalmi tolvajok M. S. alkalmi munkásként keresi kenyerét, pedig tisztes foglalkozása is volt valaha, képzettségének megfelelően: pedagógiai főiskolát végzett és tanított is. Most elvált, alkal­mi munkás és ha a helyzet úgy hozza magával: alkalmi tolvaj is. Ez év júniusában, az egri Széchenyi utcán összetlálkozott O. A segédmunkással és meg­állapították, hogy az egyik ház kapualjában egy strandszatyor hever őrizetlenül, egy fürdőkö­pennyel együtt. Mindkettőt el­emelték. A szatyorban két für­dőnadrág volt. Az egész szer­zemény háromszáz forintot éri). M. S. nagylelkűen odaadta a zsákmányt O. A.-nak. A sikeren felbuzdulva, még aznap újabb lehetőség után kutattak a tettesek és az alka­lom ismét kínálkozott a Bar- takovics utcában. A csendes helyen állt egy autó, s amíg O. A az autóból kiemelt egy szarvasbőr nadrágot és egy melegítő felsőrészt, addig M. S. figyelt. Az autó tulajdonosa lakása ablakából azonban szemmel tartotta O. A.-t és M. S.-t: a második erélyes fel­szólítására a tolvajok a zsák­mányt bedobták az autótulaj- doson lakásának ablakán. A meglopott férfi nem nyugo­dott bele a történtekbe: beje­lentést tett a rendőrségen, pontos személyleírással együtt. A rendőrség a tolvajokat még aznap este elfogta a Bercsényi utcában. A lopásért a tettesek három hónap szabadságvesztést kap­tak, ötszáz forint pénzbünte­téssel. Az ítélet jogerős. RágaEmazásért 5GQ forint pénzbüntetés B. S. és T. S. szőlőszomszé­dok má.r hosszú idő óta hara­gos viszonyban állnak egymás­sal. Ez év* júliusában T. S. egyik ismerősétől arról érte­sült, hogy a szőlője végében tábla olvasható az alábbi fel­írással: Háromszáz új karót hordott el T. Más alkalommal változott a szöveg: Sándor, hordd vissza a háromszáz karót! Ezért áll fenn a veszedelem. T. S. rágalmazás miatt fel­jelentést tet/t B. S. ellen a bí­róságnál. A tárgyaláson széles körű bizonyítás után sem állapíthat­ta meg a bíróság, hogy B. S. táblán közölt felszólításának bármilyen jogos alapja lett volna. Gyanúsító megjegyzé­sek, pletykák alapján tartotta tolvajnak T. S.-t, és ezért írta a felszólító táblákat!. Az egri járásbíróság dr. Medgyesi tanácsa B. S.-t öt­száz forint pénzbüntetésre ítél­te. (farkas) Félezer holdon aratták le a rizst Megyénk déli részén folyta­tódik a rizsaratás. A mai napig 500 holdon aratták le a rizst, amely a vetésterületnek több mint felét teszi ki. A rizs aratásával egy idő­ben hozzáláttak a csépléshez is és öt cséplőgép, egy kom­bájn végzi ezt a munkát. Szakemberek véleménye sze­rint az idén jó rizstermést takaríthatnak be a közös gaz­daságok, és jelentős jövede­lemre tesznek szert a rizsből. A pélyi, a kiskörei szövetke­zetek, amelyek már hagyomá­nyos rizstermelőknek számíta­nak, nagy gonddal és szak­értelemmel végzik a betakarí­tást. Abszolút biztonság Egy hónap alatt: 45 millió cigaretta megy „füstbe” Heves megyében — Parancsolj... — Köszönöm... — s az uj­jak között már pühul a fehér rudacska, fellobban a gyufa lángja, kékes-szürke füetfelhő száll a levegőbe. Mindennapos mozdulatok. De Heves megyében csak szeptember hónapban 45 mil- liószor lobbant ez a láng, a megye lakói harminc nap alatt közel félszázmilliószor gyúj­tottak cigarettára. Jól „dol­goztak” a szivarkedvelők is, az elmúlt hónapiban 111 ezer szi­vart füstöltek el, s a pipafe­jekben 92 ezer csomag dohány égett hamuvá. A megye négy dohányelosz­tója — az egri, a káli, a hat­vani, és a gyöngyösi — 28 féle cigarettával, 9 különböző szi­varral és nyolc dohányféleség­gel látja el a megye „füstked­velőit”. A különböző dohány- készítményeket hazai gyárak állítják elő, csak a pipakedve­lők szívhatnak külföldi do­hányfüstöt tüdejükre; kínai pipadohányét. A Kossuthot, a Tervet és a Munkást az egri, a többi dgarettaféleségefcet pe­dig a budapesti, a pécsi és a sátoraljaújhelyi dohánygyárak állítják elő. A szivarok az eg­ri, a pipadohány pedig a deb­receni gyár készítményei. Legnagyobb tábora a Kos­suthnak van, ebből a cigaret­tából az elmúlt hónapban a megyében 27 millió fogyottéi. A további sorrend: Munkás 8 millió, Terv 5 millió és Fecske 3 millió. A Fecskét szívók szá­ma hónapról hónapra nő, el­sősorban a Terv és a Szimfó­nia rovására. Amióta kapható ez a füstszűrös cigaretta, több mint kétmillióval csökkent a Terv forgalma. A legkevesebben a drága, különleges cigarettákat szív­ják, a Budavárt, a Luxust és az Operát. Egyből-egyből alig öt-hatezer darabot. Viszonylag keresett az ugyancsak borso­sabb áru füstölni való, a Tuli­pán és a Mentha. Havonta hatvan-hetvenezer talál „füs­tölőjére”. A szivarféleségek között a Csongor vezet, egy hónapban 112 ezernek a füstje száll a le­vegőbe. Már megszokták a szi­varkedvelők, és sokan vásárol­ják a két „legfiatalabb” szi­vart: az Extrát és a Kubát. Kedveltek az úgynevezett idénycigaretták is: , Szeged, Bányász, Gyöngyösi szüret és Galopp. ft i.) SZAPPANBUBORÉK (Foto: Selmeci Tóth János) Na végrei Igazán itt volt már az ideje, hogy ne csak mindig a kis­mamákkal, de a kis­papákkal is törődjenek. Fogalmuk sincs az asz- szonyoknak, milyen szenvedés. milyen• Ideg­őrlő, őrjítő, szinte ki­bírhatatlan nyelni a het­venedik cigaretta füstjét és róni a harmincadik kilométert azon a folyo­són, ahol . . . nos, ahol a kismamák megindul­nak az útnak, hogy maj- i dán nagymamák legye­nek. Az angliai Romford kórházában ,,alvó”-szo- bát rendeztek be az apák számára, hogy pi­henten, frissen fogadják a hírt a folyosó másik oldaláról. Kitűnő és el­ismerésre méltó kezde­ményezés, ám hazai vi­szonylatban minden bi­zonnyal további ötlettel gazdagítják: háztömb­bizalmi igazolása is szükséges lesz majd, hogy az apa valóban kispapa, tehát joga van az alvószobához. A szak- szervezet is szót emel majd am.ely szerint a szülési segély mellé, a kispapáknak alvási se­gély és öt liter születési bor is jár. Ikreknél 15 liter, mert progresszivi­tás is van a világon. (~ó) Ráchegyi látogatóban Segítsék jobban a gyermekváros! építkezést 1 Az épülő gyermekváros már lassan úgy néz ki, miniS terve­zői elképzelték, s ahogy a le­endő, végső arcában gyönyör­ködhetünk majd:.igaz, a fala­kon nincs még vakolat, néhol hiányzik a tető, néhol pedig — például a majdani nyolc- tantermes iskola helyén — Vele, vagy nélküle e% itt a kérdés Amikor Kajeváe megtudta, hogy a gonibkerekitő tanfo­lyam ellenőrző bizott­ságát megszervezték, belédöbbent a felis­merés: kihagyták eb­ből a bizottságból. Öt. És ebből. A bizott­ságból! Gyanús. Meg is mondta nejének, született Élettárs Amáliának, hogy iga­za volt a rég meg­halt Kajeváe nagy­apának, aki százszor is elmondta: „Ne köpj az ágy meUé, mert reggel te is fel­kelsz ...” S itt van, kihagyják. Pedig nem is köpött az ágy mel­lé. — Mert te mindig csak hajtod magad, más meg helyezke­dik — vélte Amál és Kajeváe mélyet és keserveset sóhajtott. Hát valóban, érde­mes volt? Kellett ez neki? Ügy érezte, hogy nélküle egysze­rűen megoldhatatlan a legkisebb gomb ke­rekítése is, s lám, az első ilyen tanfolyam, az első ilyen tanfo­lyami legeslegelsö ellenőrző bizott­sága és őt kihagy­ták. Egyébként, ha jól belegondol a dol­gokba, ez várható is volt. Pöszméte főosz­tályvezető a mült héten, délután 4 óra 12 perckor összevon­ta a szemöldökét, amikor elment mel­lette. Már akkor érezte, hogy kezdenek összecsapni a feje v\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\v^ homlokú Kajevácot neje, született Élet­társ Amália... — Bele kell dögleni a munkába... Hát képtelenek nélkülem egy lépést tenni.. Mégis bevettek a bi­zottságba. Most ülé­sezhetek, ellenőrizhe­tek, futkoshatok. Ér­demes sokat és jól dolgozni? Még több terhet raknak az em­berre. Nélkülem moz­dulni sem tudnak — ingatta a fejét Kaje- vác és mélységesen meg volt bántva. S fenn az égben, az a magasságos jó Atyaúristen megtö- rölte homlokát és széttárta két ősz ke­zét a tehetetlenségtől. (egri) felett a hullámok, de nem számított arra, hogy a közelgő tragé­dia ilyen vészes gyor­sasággal csap le rá. Mert lehet a leg­kevesebb kétség is afelől, hogy máris ki­felé áll a rúd ja? Nem tagja a bizottságnak, mert úgy vélik, hogy nem képes ellenőriz­ni, márpedig, ha nem képes, akkor nem ért megfelelően a gomb- kerekítéshez, ha pe­dig nem ért, nyil­vánvaló, semmi ke­resnivalója a válla­latnál ... ... másnap reggel megtudta, hogy tagja a bizottságnak, csak tegnap nem vette észre a saját nevét. — Mi van veled? — kérdezte a felhős AMIKOR először találkoz­tunk, még „új fecskének” szá­mított a munkahelyén. Csupán néhány napja látták libbenő szoknyáját a folyosók fordulói­nál, vagy a csukódó ajtók mö­gött, de már is megszerették. Nem a külső kellem, a termé­szetes báj, a szeretetne méltó tulajdonság döntött, hanem, mert... jó munkaerő volt. Ha a napi kötelező feladatait el­végezte, új tennivalók után futkosott. Gépelt... könyvelt... számlázott! A vélemények pe­dig...? — Aranyat ér...! — bólogat­tak elégedetten a főnökei. — No, nézd a kis csibét... ”be akar vágódni a góréknál” — húzták ed szájukat a mun­katársak nőtagjai. — De azért csinos ... És az apró bevásárlá­sokat is elintézi helyettünk. —Isteni dereka van... — csettintett nyelvével a kövér anyagkönyvelő, és íróasztalá­nak füféfiókijából tekintélyes felvágott szeleteket varázsolt elő. Az öregek új nyakkendőt vá­sároltak, a fiatalok pedig lo- vagias szolgálatokat tettek, és a jutalomképpen kapott mo­soly részükre felért a megdi­csőüléssel. A nők kozmetika­számlájának grafikonja is ug­rásszerűen emelkedett. Mim­cA lilAwnő szoknya h az ajtérh möyölt denkd versenyképes akart ma­radni. És ő ...? Dolgozott szor­galommal, mintha észre sem venné a személye körüli for­rongást. Akikor télutója volt. És most, amikor a vállalatnál jártam­ban újra találkoztunk, a Mátra zöldjébe már az ősz színei ve­gyülnek. AZ ÍRÓASZTALA előtt ült és a körmét csinosította, férfi- szem számára titokzatos szer­számokkal. — Ügy látom, foglalatosko­dik...! — A kölcsönös üdvöz­lés után így próbáltam céloz­gatni az áradó unalomra. ,— Egyéb híján... — hanya­gul vállat vont. — De mégis, a munkaidő... — Hol él maga, ember... — és olyan csodálkozva nézett rém ártatlan szemével, mint amikor a felnőtt szemléli a csecsemő naivitását — Talán azt képzeli, hogy itt törik mia­gukat az emberek? — Másként emlékeztem... — Amikor új voltam itt, be kellett dolgoznom magam... De nézzél A véletlen látszatát keltőén megnyitott ajtó résén keresztül irodák sora tárult elém. Az egyik asztal körül élénken be­szélgető nők csoportja. — Az a magas barna ott kö­zépen az ügyvédné... Most jött vissza a városból. Isteni szöve­tet vásárolt És amint látja, lesz téma délutánig. — Két sug- dolózó, nevetgélő férfire mu­tat: — Azok a képzelt nőügye­ikkel tralitálják egymást. Egyébként mindkettő kimon­dott papucsférj. És látja ott azt a magába mélyedő fiatal­embert a számlahalmazok mö­gött? Naponta négy-öt szerel­mes levelet ír... vőlegény. — Végre munka ... — kiál­tottam fel megkönnyebbülten egy terjedelmes íróasztal körül ülő, gondoktól redős homlokú férfiak csoportját megpillant­va. ö csúfondárosan nevet. — Hát nem tudja, hogy ma szerda van? A lottószelvény bedobásának utolsó napja. Ök most tippelnek. Komolyan még ássák az alapot, valamely árva kotrógéppel. Aki április­ban itt járt ezen a részen, a Rác-hegyen, nehezen hitte volna, hogy ilyen gyorsan be­épül. Csak egy számadat: ez évre 9 millió forintos tervvel indultak, s előreláthatóan két­millió forinttal túlteljesítik ezt a tervet. Mindez — az építőiparban kissé talán szo­katlan lelkiismeretes munká­nak köszönhető, s az is, ha határidő előtt (1964 december) már a jövő nyáron elkészül, hogy több mint 300 gyerek találjon új otthonra. „Előrehaladott állapotban” találtuk az igazgatói és a ne­velői lakásokat, az ablakkere­teket már beállították a kol­légiumi épület falaiba. Ez épületet még az idén tető alá kellene hozni — ám óriási baj van: nincsenek ácsok. S az „ácshiány” miatt nem tudják elkezdeni a kultúrhelyiságet, az ebédlőt, a konyhát, vala­mint a kazánházat befogadó épületet, s nem tudják a ne­velői lakásokat sem tető alá hozni. Jelenleg három ács és néhány segédmunkás van, ez pedig kevés. Sürgős intézke­désre van szükség és sürgős segítségre, hiszen igen sok gyermek jövendő hajlékáról van szó. K. G. űzik, száz szelvénnyel játsza­nak. Bosszankodva fordultam el, ő mentegetőzött. — Ne csodálkozzék és főleg ne nehezteljen1! Amióta átszer­vezték a vállalatot, annyian vagyunk, hogyha dolgoznánk, a felének sem jutna munka. Ennek a vége pedig racizás lenne. Egyszóval ez a mi kis házi szocializmusunk. így min­denki jól érzi magát. Van bol­dog egymás mellett élés, de nincs munkaharc. Végzett a körömfényesítés- sel és valami elfoglaltságot ke­resve nézidególt maga körüL Csakhamar felcsillant a szeme. — Jöjjön! Van itt egy csen­des zug, ahol ihatunk egy há­zilag főzött feketét. A ROSSZUL világított, szűk kis helyiségben hárman dol­goztak. Az ajtó nyikordulásá- ra még a fejüket sem emelték fel.. Itt már valóban érezni lehetett a komoly munka ízét. Ö az egyik fiatal lányt szó­lította meg. — Édesem, főzzél két duplát! Egy Ismerősöm van1 it? — Ne zavarjuk őket! — igyekeztem visszahúzódni. — Ne féltse őket, majd be­pótolják! Utóvégre valameny- nyien újak még. Laczik János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom