Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-31 / 255. szám

V

SEPÜJSAG

1963, november ln péntek

Az oroszlán mutatványa

Erhard nyugatnémet kancellár két utazási programot is összeállított. A jövő hónap vége jelé Párizsba látogat, majd Izözvetlenül ezután átrepül a tengeren és Kennedy elnökkel lesz találkozója.

Az első pillanatban az ember megkérdezi: van-e jelentősége a sorrendnek? Előbb De Gaulle és csak azután Washington? Nem valószínű, hogy ebben a programösszeállitásban (legalább is a sorrendben) célzatosság lenne. Tény azonban, hogy egyik találkozó sem ígér kellemes élményt Erhardnak. Két malomkő között őrlődik.

Már programbeszédéből is kitűnt ez. Hangoztatta ugyan, hogy a francia—nyugatnémet szerződést, helyesli és annak szellemében akarja fejleszteni a két ország kapcsolatát, viszont elkötelezte magát az angolszászok mellett is, és olyasmit mondott, ami De Gaulle tetszését semmi esetre sem nyerte meg: szívesen látná, ha Anglia belépne a Közös Piacba.

Erhardnak tehát Párizsban magyarázkodnia kell majd az angolszász rokon- szenv miatt. Washingtonban pedig a francia—nyugatnémet szerződést kell ügyesen értelmeznie. Az új nyugatnémet kancellárt régebben a „gumi-oroszlán” csúfnévvel illették. Ez az elnevezés most annyiban illik rá, hogy oros1ánra emlékeztet, akinek égő karikán kell átugrania: a francia és az amerikai politikai ellentétek égő karikáján. S hogy folytassuk a hasonlatot, ebben a jelenetben De Gaulle az idomító szerepét játssza, aki ostort csattogtat és az amerikaiak a közönségét, amely ha tetszik a produkció, tapsol, ha nem tetszik — nem tapsol.

De mint a cirkuszban, Erhard-oroszlán mutatványánál is az a helyzet, hogy a nagyobb erő a közönség, mert az ő zsebében van a pénz.

T. I.

\ legnagyobb elismerés a nép bizalma

Miként harcos elődei, a Magyar Szocialista Munkáspárt is vészterhes időszakban szólította sorai közé 1956. november 1-én a munkáshatalomhoz, a kommunista eszmékhez hű embereket. Olyan időszakban, amikor sztrájkok bénították az ország gazdasági vérkeringését, amikor disszidensek ezrei lépték át a határt s a zűrzavaros politikai életben nem egy esetben még a fegyverek érveié volt a szó.

Ebben a nehéz időben,

amikor létszükségletté vált a politikai nézetek tisztázása, a rend helyreállítása s a gazdasági élet normalizálása, a Magyar Szocialista Munkáspárt bár még kevés létszámmá! rendelkezett, teljes felelősséggel vállalta c feladatok megoldását.

Hét év telt el azóta. S ha ezeknek a tennivalóknak megoldásáról beszélünk, barát és ellenség egyformán elismeri: az MSZMP hü maradt ígéretéhez, kivezette az országot az ellenforradalom zűrzavarából s megteremtette a gazdasági, kultnrális fejlődés újabb lehetőségeit. Nyilvánvaló lett, hogy a párt politikája, célja egyezik a

magyar nép többségének elképzeléseivel s az alakulás óta eltelt hét év alatt számtalan demonstráció bizonyította: az emberek többsége helyesli, egyetért ezzel a politikával.

Miért e ragaszkodás az ország politikai-gazdasági és kulturális életét szervező, irányító párthoz? A Vili. kongresszuson Kádár eívtárs így adta ennek magyarázatát: „A ml pártunk feladata az, hogy népünk hü szolgája legyen, ez a legfőbb kötelességünk. Sem a párt, sem a marxista—leninista, tudomány sohasem volt öncél. Mindig az elnyomottak felszabadítása és az emberek boldog-szabad életének megteremtése volt a cél... és ezt kell szolgálnia a mi pártunknak.”

Az MSZMP a VIII. kongresszus óta is ennek szellemében dolgozik, ezért kap mind nagyobb támogatást az emberek részéről, azok részéről is, akik nem hordják zsebükben a párt tagkönyvét. S lebet-e nagyobb elismerés marxista párt részére, mint a nép bizalma, egyöntetű támogatása.

NEW YORK (Reuter, AP, TASZSZ):

Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának szerdai ülésén Fedorenko, a Szovjetunió küldötte beszédet mondott. Fedorenko hangsúlyozta, a részleges atomcsendről Moszkvában aláírt szerződés friss áramlatot vitt a nemzetközi életbe és megteremtette a kedvező feltételeket ahhoz, hogy korlátozni lehessen a fegyverkezési hajszát.

Nagy hiba lenne viszont — jelentette ki Fedorenko —, ha megelégednénk az elért eredményekkel, melyek önmagukban még nem vetnek véget a fegyverkezési hajszának.

A Szovjetunió küldötte részletesen foglalkozott a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság előtt álló feladatokkal. A bizottság munkája — mondotta — sajnálatos módon nem kielégítő. A bizottság egyhelyben topog és a genfi tárgyalások kereke — mint ahogy ez

4.

Hajnali négy órakor már bem sokan ültek a játékasztalok mellett, habár a hárem- hölgynek öltözött hálóinges hölgyikék minden igyekezetüket latba vetették, hogy jó hangulatiban tartsák a vendégeket és fenntartsák játszókedvüket.

Levine leült a bártpultnál, felhajtott egy dupla whiskyt és körülnézett a játékteremben. Egy idősebb nő vonta magára a figyelmét a rulettasztal mellett.

Lehetett vagy hetveneszten- dős. Arca olyan volt. mint egy álarc: vastag, fehér púderréteg és azon málnaszínű festékréteg borította. Levinre nagy hatással volt, hogy milyen könnyedén játszik az idős hölgy. Közömbösen vette tudomásul, hogy tétje elveszett és éppen ilyen közömbös maradt akkor is, amikor a cru- pier egy halom bankjegyet tolt elébe.

Levine mellett még egy férfi ül't és láthatóan őt is az előkelő, idős nő érdekelte.

— Az áldóját! — kiáltott lel. —. A rajta levő holmi testvérek között is megér 150 ezer dollárt.

Levine csak most vette észre, hogy az idős hölgy négy, nagy gyémántokkal kirakott krrkötőt visel a jobb karján, mir den ujján gyűrűk csillognak, kisebb körte nagyságú ékköves fülbevalót hord a fülében és a nyakán dupla gyöngysort.

— Tisztára unalomból játszik — jegyezte meg Levine asztalszomszéd j a.

E pillanatban a hölgy felemelte jobb kezét,' és abban a pillanatban egyenruhás sofőr

lépett hozzá, drága prémes köpennyel a kezében. A vállára borította a köpenyt és kivezette a teremből.

— Szeretném tudni, hány ezer dollárt vesztett — szólalt meg újra az ember Levine mellett.

— Nem tudom. Én mindenesetre nyertem vagy 3 ezer dollárt — válaszolta Levine és csak most vette jobban szemügyre asztalszomszédját. Apró, disznószemű, sűrű, fekete hajú, negyven év körüli férfi volt.

— Ne mondja! Igazán nyert? Akkor ön az egyetlen ebben a teremben, aki nem hagyott itt pénzt, hanem elvitt innen. Természetesen a kaszinó tulajdonosait kivéve.

Felhajtotta whískyjét, aztán így folytatta:

— Ha netán most kedve van egy kicsit szórakozni, segítségére lehetek. Egyébként Ed Myers a nevem.

Levine szintén bemutatkozott, azután inkább udvariasságból, mint érdeklődésből megkérdezte:

— Hol, mivel lehet most szórakozni?

— Nem mivél, hanem kivél. néhány kedves lánnyal. Ismerek néhány táncosnőt, nem is laknak messze. Nagyon szívesen rendeznek magán-táncbemutatót szerencsés nyerteseknek.

— Talán majd máskor — — utasította el Levine az aján. latot» Csak ma érkeztem és nem vagyok kellő hangulatban.

Levine-t nem érdekelték a lányok. Pillanatnyilag nem. Fáradt volt, aludni akart. Azután pihenten tovább játszani, amíg együtt lesz néhány százezer dollár. Akkor még mindig lesz ideje lányokkal szórakozni.

Már másnap este kiderült, hogy játékrendszere nem olyan holt biztos, amilyennek kezdetben látszott.

Szinte hihetetlen pechszé- riába került. Csak nagyritkán nyert meg egy-egy tétet. Játékos nyelven szólva, futott a pénze után és folyton növelte tétjeit, hogy visszaszerezze a veszteséget. Egy hétig sem tartott, az egész örökséget elvesztette.

Fáradtan, letörten hagyta el a Fremont streeti játéktermet, ahol az utolsó dollárját is elvesztetté. Céltalanul járkált, befordult egy mellékutcába és sápadt, betegesarcú egyenruhás férfiakkal és nőkkel került hirtelen szembe. Megállt és végignézte, hogyan sorakoznak fel tompa dobszó melleti) négyes sorokba a sötétkék egyenruhás férfiak és nők. felvonult az Üdv Hadseregének Las Vegas-i csoportja.

Az Eldorado Hall nevű kaszinó mellett megállt a menet. Az osztag félkörben feállt, elénekelt egy egyházi éneket, majd a parancsnok rövid beszédet mondott. Mintegy százan megálltak az utcai járókelők közül, meghallgatták a beszédet és csúfondáros megjegyzéseket fűztek hozzá.

Amikor a menet tovább indult, Levine követte egészen egy alacsony, zöld épületig, az Üdv Hadseregének Las Vegas-i szállásáig.

Néhány percig tanácstalanul állt a nyitott ajtó előtt, azután bement. A váróteremben éppen olyan nagy tolongás volt, mint a játéktermekben, csakhogy itt szomorú, letört emberek tolongtak, vagy álltak némán a fal mellett, csodára várva.

Egy szegényesen öltözött, halkan sírdogáló asszonyt pillantott meg először. Egy leányka volt az ölében, egy fiú a szoknyájába kapaszkodott. Magas, szikár férfi állt mellette. Szája hangtalanul mozgott, azután egyszerre hisztérikusan kitört:

— Mindent elvesztettem, mindent elvitt az ördög. Nincs pénzem, nincs üzletem, nincs hazám. Minden elveszett. Arca elé kapta a kezét és hangosan zokogni kezdett.

Az Üdv Hadseregének két katonája lépett hozzá és vigasztalni próbálta.

Levine eleget látott, elege volt a letört emberekből. Szilárdan elhatározta, hogy ezt a sorsot minden áron elkerüli és még egyszer szerencsét próbál.

Amikor a kapuhoz ért. egy elegáns, idősebb hölgy lépett be. Levine rögtön felismerte, katonája lépett hozzá és viselt. Ugyanaz a hölgy volt, akit megérkezésének első estéjén hosszabb ideig megfigyelt a játékteremben. Még hallotta, amikor méltóság tolj esen így szólt az egyik katonához:

— Elvesztettem minden készpénzemet és ékszereimet is. A kocsimban nincs elég benzin, hogy haza utazhassak. Férjem egy centet sem hájian- dó küldeni. Ezért éjszakai szállást kérek részemre és a sofőrömnek.

Levine sietve elhagyta az Üdv Hadseregének otthonát és visszament a Premond Street- re, ahol kocsiját hagyta. A kormánykerékhez ült és odahajtott, ahol előző este hatalmas neonfény-reklám tűnt a szemébe. „Ha kifogyott a készpénze, adja el autóját” — hirdette a fényreklám.

Jóllehet, már este 10 óra is elmúlt, a gépkocsi kereskedés még mindig dolgozott, mert Las Vegasban éjjel-nappal üzemben volt minden.

— Szép kocsi — jegyezte meg a kereskedő. Háromszáz dollárt rögtön kaphat érte.

— Megőrült? Háromszáz dollárt ezért a kocsiért? Hiszen csak néhány héttel ezelőtt vettem, és még vadonatúj, 3800 dollárt fizettem érte.

— Elhiszem, de Las Vegasban senki sem ad többet háromszáz dollárnál. Senki sem kényszeríti hogy itt adja el a kocsiját. Menjen Los Angelesbe, ott biztosan háromszor annyit kap érte.

Levine tanácstalanul állt.

— Egyébként is — folytatta a kereskedő — teljesen mindegy, hogy mennyit kap érte* mert a pénzt úgyis a kaszinóba viszi. Adok egy jó tanácsot: üljön a kocsiba és hajtson el. amilyen gyorsan csak tud. Adja ei a kocsit másutt ahol többet kap érte, és ahol nincsenek játéktermek.

(Folytatjuk.)

„Hz SZKF programja —a mi harci zászlónk!"

Ä Pravda vasércükbe

hív minden szovjet embert, hogy tevékeny harcot vívjon a kommunizmus építése programjának teljesítéséért, önfel- álclozóan munkálkodjék, fokozza a fegyelmet, határozott támadásokat indítson a múlt, a burj.soá ideológia maradványai ellen. „Munkával és csakis a milliók munkájával gyorsíthatjuk meg a kommunizmus építését”.

A Szovjetunió külpolitikájában azon az úton halad, amelyet, a nagy Lenin megjelölt, és amelyet towábbfej- lesztettek a XX. és a XXII. kongresszus határozatai, valamint az SZKP programja — írja végezetül a Pravda. — Ez az irányvonal k’emelkedö győzelmeket. vívott ki. Hazánk továbbra is megmásíthata.tlanul követi a béke és a népek közötti barátság politikáját, harcol a szocialista államok egysegének és összforottságának megerősítéséért, az általános és teljes leszerelésért, a békés együttélés lenini elveinek diadaláéig.

ta. A hétéves terv öt esztendeje alatt csupán a• terven felültermelt érték 37 milliárd rubelt tesz ki.

A párt különös súlyt helyez a leghaladóbb, gazdaságilag ieghatékonyabb iparágak fejlesztésére. A vegyipar ma a kommunizmus építésének igen fontos frontja, erre összpontosítják a párt és a nép erőit, az óriási anyagi tartalékokat. Az SZKP Központi Bizottságának küszöbön álló plénuma konkrét intézkedéseket dolgoz ki a vegyipar — mint re-ndkívííl Perspektivikus gazdasági ág fejlesztésének meggyorsítására.'’

A mezőgazdaság további fellendítéséről szólva, a vezércik k hangsúlyozza, hogy ez a feladat az egész párt, az egész szovjet nép ügyévé vált. A legközelebbi években legalább öt- milliárd púddal kell növelni a szemestermények termelését.

„A pártprogram feladatul tűzte ki az új ember nevelését, a párt lankadatlan figyelmet fordít a nép eszmei-politikai nevelésére, az ideológiai munka tökéletesítésére.” Ezzel kapcsolatban a vezércikk emlékeztet a párt és kormány vezetőinek az írókkal és művészekkel lezajlott találkozásaira, az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénumára, amely kiemelte az ideológiai munka óriási jelentőségét a kommunizmus szélesen kibontakozó építésének viszonyai közepette.

Pártunk, Lenin tanításait követve nem éri be az elért eredményekkel, — mutat rá a vezércikk. Előre kell néznünk kitartóan le kell küzd énünk a nehézségeiket, újabb csúcsokat kell meghódítanunk, engesztelhetetlen magatartást kell tanúsítanunk, a fogyatékosságokkal szemben. A párt felMOSZKVA (TASZSZ):

A Pravda csütörtöki, az SZKP programja elfogadásának második évfordulója alkalmából közölt vezércikkében a következőket írja:

„Az SZKP programja bizonyítja pártunk megingathatatlan hűségét a marxizmus- leninizmushoz. és azt a forradalmi eltökéltségét, hogy már a mai nemzedék életében felépíti hazánkban a kommunista társadalmat. A pártprogram tudományos meghatározását adta a kommunista társadalomnak, sokoldalúan

megalapozta a kommunista társadalom felépítésének útjait és módszereit, megszabta a szovjet állam bel- és külpolitikáját.”

Az elmúlt két év eredményei évtizedekkel érnek fel — folytatja a Pravda. A XX. és XXII. kongresszus határozatai sikeres megvalósításáért vívott össznépi harc évei, a programnak a világ fejlődési menetére gyakorolt, egyre növekvő befolyásának évei voltak.

„A nagy Lenin azt tanította — írja a Pravda —, hogy az új társadalom építésében a legfontosabb a gazdasági élet fejlesztése, a népgazdaság irányítása. A párt tevékenységében a kommunizmus anyagi és műszaki bázisának megteremtésére fordította a fő figyelmet. A {járt minden erőt mozgósít a hétéves terv feladatainak sikeres teljesítésére, a nehézipar további fejlesztésére, a termelékenység nagymérvű emelésére, a tudományos és műszaki fejlesztés meggyorsítására, az ország keleti területei termelő erőinek gyors fellendítésére, szívósan tökéletesíti a népgazdaság irá- nvítását. Iparunk gyorsabb ütemben fejlődik, mint ahogy azt a hétéves terv előirányoztalmazó, t ';kos írásos jelentéseket. Ezért a budapesti katonai bíróság Csorna Sándort nyolc évi, Cc ma Sándomét három évi szabadságvesztésre és teljes vagyonuk elkobzására ítélte.

A vádlottak enyhítésért fellebbeztek. Az ítélet nem iog- erős. (MTI)

A budapesti katonai bíróság 1963. október 28-án tárgyalta Csorna Sándor és Csorna Sán- dorné pécsi lakosok kémügyét. A bírósági tárgyalás során bizonyítást nyert, hogy Csorna Sándor és felesége a nyugatnémet hírszerző szervek részére folyamatosan küldött katonai vonatkozású adatokat tarNyugatnémet kémeket ítélt el a bíróság

A% EmZ-kosgrűlés hírei

be a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. A határozati javaslat támogatói között van a Szovjetunió és az Egyesült Államok is.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gyámsági Bizottsága folytatta a vitát a délnyugat-afrikai helyzetről. A vita során felszólalt Belorusszia, Kamerun és az Egyesült Államok képviselője. A belorusz és a kameruni küldött beszédében elítélte a Délafrikai Köztársaságnak azt a törekvését, hogy bekebelezze Délnyugat- Afrikét. A két szónok hangoztatta, hogy az ENSZ-nek nyomást kell gyakorolnia a Délafrikai Köztársaság kormányára a fajüldöző politika beszüntetése végett.

Az amerikai küldött „óvatosságra” intett a délnyugat- afrikai helyzettel kapcsolatban és kijelentette, hogy a kérdésmegoldását célzó ENSZ intézkedéseknek „szilárdan törvényes alapokon” kell nyu- godniok.

mindenki előtt ismeretes — üres járatban forog.

Fedorenko hangsúlyozta, hogy ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell és új életet kell lehelni a genfi tárgyalásokba. A bizottságot meg kell szabadítani az üres szócséplé- sektől. Ezt a célt szolgálja az a szovjet javaslat, amely indítványozza, hogy az 1964 első felében legfelső szinten hívják össze a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság ülését.

A nukleáris fegyvermentes övezetek kérdésére térve a szovjet küldött hangoztatta, a szovjet kormány szükségesnek tartja e tervek megvalósításának támogatását. Készek vagyunk arra — jelentette ki —, hogy a nyugati hatalmakkal együtt megfelelő mértékben szavatoljuk azt, hogy az atomfegyvermentes övezetek kívül maradjanak a nukleáris fegyverek alkalmazásának területén.

A Jemeni Köztársaság küldötte tizenhét ország nevében határozat-tervezetet nyújtott