Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-26 / 251. szám

4

NÉPÚJSÁG

1963. október 26., szombat

Amikor rombol a szeretet

NEM MINDENNAPI eset történt Gyöngyösön, érthető, hogy foglalkoztatja a közvéleményt: mindenki beszéli,

Jiogy az egyik szülő megverte gyermeke tanítóját. Mindenki beszéli, mindenki a benfente- sek jólértesültségével tud újabb és újabb részleteket, amik gyakran ellentmondanak egymással. A kérdés tehát: mi történt? Megkíséreltem megtalálni a feleletet.

A szülő:

— Minek ezzel foglalkozni az újságban? Ilyen szegény proli asszonynak úgyse lehet

gaza. Meg akarja írni, hogy mi történt a fiammal? Az a szegény gyerek...! Tessék megnézni: rendesen öltöztetem, nagyon szigorúan nevelem, mert az egyetlen. Három gyerekem meghalt, erre az egyre nagyon vigyázok. Még az utcára sem engedem ki, nehogy rosszat tanuljon a többiektől. Megcsinál ez nekem mindent. Ha valami nem úgy történik, ahogy én akarom, megverem.

— Megszégyenítették a fiamat, kitették az iskolából. Engem nem értesítettek előzőleg. Szabad így bánni egy proligyerekkel? Az én férjem jó munkás, négyezer forintot keres. Milyen demokrácia . 'az, ahol a tanító azt csinálhat a gyerekkel, amit akar?

— Nem, nem verte meg a tanító a gyerekemet; Azért tették vissza légi iskolájába, mert összeverekedett egy másik gyerekkel az osztályban. Azt mondta rá a tanító, hogy az én gyerekem ideges. Miért? Mert mozgékony, mert él?

— Én? Én nem bántottam a tanítót. Ementem hozzá, megkérdeztem, miért csinálták ezt a szégyent a gyerekemmel? kp pen púderozta magát. Kiabált velem, hogy hagyjam el azonnal a lakását. Aranyos tanító néni, miért tették ezt a fiammal? így kezdtem. Az elbocsátó papírt széttéptem előtte és feléje dobtam. Ennyi volt az egész. Nem vertem meg. De ha valami bajom ’.esz, ne találkozzék velem! Nem félek én! Most aztán majd adok neki! Legfeljebb kifizetem azt a néhány száz forint büntetést.

— Tudom, hogy már érdeklődtek felőlem a bíróságnál. Nem tagadom, kaptam már egyszer ötszáz forint büntetést, mert a szomszédomat fejbe vertem a vederrel. Megérdemelte: miért bántotta a gyerekemet. öt nem hagyom! Kérdezze meg a tavalyi tanítónőjét a fiamnak, volt-e panasza a gyerek ellen? Jó tanuló az

SZÉLSŐSÉGES ESET

én fiam. Majdnem kitűnő volt a bizonyítványa. Nagyon szigorúan nevelem, semmit el nem nézek ^eki. De hol élünk? Egy tanító azt tehet a gyerekkel, amit akar? Kicsoda az a tanító?

A TANÍTÓ:

— Még mindig reszketek, ha arra a reggelre gondolok. Éppen a oiacra készültem, amikor a kisgyerek beállít hozzám, hogy az anyukája beszélni szeretne velem: mikor jöhet Mondtam, hogy kilenc óra után már itthon leszek. Alig ment Id a gyerek, az anyja állt előttem. Még most sem tudom, hogy történt, valamit a szemembe szórt; Aztán nekem esett. Ütött.

— Az ijedtségtől semmit sem tudtam csinálni. Csak a karom kaptam az arcom elé. hogy védjem magam. Az anya kiabált, mindenféle csúnyaságot. Végre sikerült a szobába menekülnöm előle.

— Nem, én még sikítani is elfelejtettem, annyira szörnyű volt az egész. A szomszédom az anya kiabálására figyelt fel. Vendég volt nála. ök nem láttak semmit. Csali az orvosi látlelet az egyetlen tanúm. Még a fülbevalómat is kitépte, az arcom pedig megdagadt De gondolni se szeretek erre a szörnyű esetre.

— Amikor a gyerek összeverekedett az iskolában egy másik gyerekkel, egy hét türelmi időt adtunk neki. Csak azután kapta meg az elbocsátóját, mert nem a mi,iskolánk körzetéhez tartozik.

AKIRE AZ ANYA hivatkozott:

— Igen, tavaly én tanítottam a gyereket Nekem különös bajom a fiúval nem volt. Amikor év végén bizonyossá vált, hogy a következő iskolai évben nem tanítom tovább az osztályt, az anya azt kérte tőlem: segítsek a gyerekét új környezetbe áttenni, ahol több jót tanulhat a társaitól. Ügy éreztem, ez kötelességem; Így került át a másik iskolába.

— Hogy mi a véleményem? Sajnáltam a gyereket, mert az anyja csak veréssel igyekszik nevelni. Otthon semmit sem enged meg neki. Az udvaruk akkora, mint a tenyerem, még ott sem játszhatta ki magát a gyerek. Ezért volt eleven az iskolában. Többször keveredett bele verekedésbe. De hát... •valahol ki kellett mozognia magát;

Az anya? Volt egy-két izgalmas esetem vele. Előfordult, hogy kartársaim azzal fogadtak az iskolában: vigyázzak, itt

SOK TANULSÁGGAL

van az anya az udvaron, engem vár, és azt kiabálta, hogy megver. Máskor pedig az ahír jutott el hozzám, hogy ne menjek a megszokott úton haza, mert a fiú anyja vár rám, hogy megverjen. Ilyenkor mindig nyíltan megkérdeztem: Miért akar megverni? Ha ez a szándéka, itt vagyok. Aztán megegyeztünk mégis... szót értettünk egymással.

— A gyerek éles eszű, de csupa félelem. Ha a közelébe mentem, már az arca elé kapta a kezét. Szegényke, nagyon hozzászokott a veréshez. A bizonyítványa majdnem kitűnő volt. Magaviseletből négyest kapott.

— Amikor az új iskolába átvették a fiút, a pedagógiai felelősség volt a döntés rúgója. De azzal a feltétellel fogadták be, hogy a gyerek magatartásán múlik minden a továbbiakat illetően. Erre többször és nyomatékosan figyelmeztettem az édesanyát. Ezt a feltételt ismerte tehát és vállalta is.

★

BESZÉLHETNÉNK arról, hogy milyen ellentmondások hangzottak el az anya szájából, milyen szólamokkal igyekezett a tényeket „értékelni”, mennyi nyugtalanság volt a kifejezéseiben. De minek ezt az ügyet tovább bonyolítani. Akire az anya hivatkozott, a gyerek előző évi nevelője, halomra döntött minden érvek minden szubjektív indokként elfogadható érvet. A volt nevelőt nincs miért elfogultsággal gyanúsítani. Amit pedig elmondott,' az anya ellen szól.

Az anya. Az anyai szeretet. A túlfűtött és elvakult anyai szeretet: ez a végső indíték. Mert szeretni is csak okosan lehet, szemellenző nélkül. Ez a gyerekkel szemben zord, kemény és merev szeretet másokkal szemben csak elfogultságot vonhat maga után. Itt a furcsa tragédia forrása; Mert a tragédia már most előre veti szomorú árnyékát: a helytelen nevelés, a drill csak a gyerek lelkének elferdüléséhez vezethet és az anya nem is sejti, ő okozza gyermekének defonmá- lását — szörnyű szeretetével.

Megdöbbentő történeti ami mindenképpen súlyos kárt okoz a gyerek lelkében. Eltekintve most az esetnek a bírósághoz tartozó részétől, szomorú példaként mondottuk el, bízva abban, hogy nem minden tanulság nélkül.

G. Molnár Ferenc

„Szélcsendes”, nyugodt színházi hétről adhatunk jelentést. A „Mária főhadnagy” telt házakkal „fut”, az „Aias”, „A nőuralom” próbái zökkenő nélkül folynak, és a „Doktor úr” szereplői is nyugodt légkörben kezdték el az énéle- és táncpróbákat. A közelgő premier sem jelent ezúttal különösebb izgalmat, hiszen „A nadrág” november 8-i, bemutatóját a darab ötven tájelőadása előzi meg.

★

Köszöntjük a 25. éves színészi jubileumát ünneplő Pálffy Györgyöt:

25 évvel ezelőtt, Kolozsvárról indult el ezen a „rögös, de szép” pályán, s azóta végigjárta úgyszólván az egész Magyarországot. Játszott falun és városban, operettben és prózában, cipelte a vándorbotot és hordott babérkoszorút Néhány nagy alakítására mi is mindig emlékezni fogunk.

Jubileumi jókívánságunk:

teljesüljön régi vágya, és játsz- sza el minél előbb kedvenc szerepét: G. Hauptmann Naplemente előtt című darabjának főszerepét.

Kedves vendége volt a napokban a színháznak. Pécsi Sándor kétszeres Kossuth-dí- jas művész látogatta meg egri kollégáit. Megnézte a „Mária főhadnagy”-ot és őszinte elismeréssel gratulált a darab szereplőinek. Előadás után hosz- szasan elbeszélgetett a színház művészeivel. Elmondta többek között, hogy meghatódva és kellemes érzésekkel nézte végig az előadást, mert ez volt az első operett, amiben színpadra lépett. Koszányi ezredes (Heiédy Gyula játssza) szerepét játszotta, aki azóta lépett kettőt a ranglétrán, mert amikor ő alakította, még csak őrnagy volt.

★

E hét, úgy látszik, a nagy mérkőzések hete volt. Hétfőn délután a színház és MEGYE- VILL labdarúgói tették próJelenleg Hatvanban 5500 rádió- és 1200 televízió-tulajdonos van. Ez a szám azonban szinte hetenként változik, hiszen sok ember gyűjti pénzét tv-re, rádióra, vagy él a részletvásárlás lehetőségével;

Az előfizetők nagy számára való tekintettel létesített a GELKA Hatvanban is kirendeltséget. Természetesen nemcsak a hatvaniak, hanem a környéken lakók készülékeinek garanciális és egyéb javítását is elvégzik.

Az érdeklődés nagy, a munka sok, s dicséretére válik az itt dolgozóknak, hogy a helybárá a kis számú, de lelkes szurkolók idegeit a Stadionban. Humorban, izgalomban és gólban nem volt hiány. Mivel a rádió és televízió elfelejtette közvetíteni a mérkőzést, ezúton jelentjük: 2:4 arányban győztek a színészek.

★

Üj Antónia mutatkozott be vasárnap du. a Mária főhadnagyban. Lehóczky Éva' szerepét Mártha Edit vette át és játszotta el magabiztosan, szépen. Örömmel láttuk, hogy a fiatal művésznő játéka szerepről szerepre csiszolódik, alakítókészsége fejlődik és hangja változatlanul szépen cseng.

★

Végül emlékezzünk meg -gy nevezetes színházi évfordulóról. 175 évvel ezelőtt, 1790. október 28-án tartotta Kelemen László és társulata az első magyar nyelvű előadást Budán, a Várszínházban. Hosszú, keserves harc előzte meg ezt az ünnepélyes és jelentős eseményt, amellyel Kelemen LásZló és társai megvetették az alapját a magyar nemzeti színjátszásnak.

beli javításokat 2—3 napon belül elvégzik. Havonta több mint haltszáz készüléket hoznak rendbe. Csiak ritkán akad elhúzódó javítás, amikor — alkatrészhiány miatt — két- három hetet kell várnia a tulajdonosnak.

A vidéki készülékek szállításához egy gépkocsival rendelkezik a kirendeltség, de ha szükséges, akkor igénybe veszik az AKÖV gépkocsijait is.

Eddig csak rádiókat és tv- ket javítottak, most a hatvani és Hatvan környéki lakosok Örömére közöljük, hogy előreláthatóan januártól bővítik a a részleget, a háztartási gépek javítását is vállalják. Olyan készüléket, amelyekkel eddig Egerbe, vagy Budapestre kellett utazni, s elég sok volt a reklamáció, — a javítási idő hosszúsága miatt. Az új részlegnek már biztosított a tanács helyiséget, jelenleg az átalakítási munkálatok folynak.

Még egy örvendetes hír az ügyfelek részére: munkaszüneti napokon ügyeletet tart majd a szerviz, hogy a meghibásodott készülékeket azonnal javíthassák, illetve azoknak a készülékét is kijavíthassák a helyszínen, akik csak munkaszüneti napokon tartózkodnak otthon.

★

Olcsó ivóvíz a tengervízből

Hongkongban az utóbbi időben rendkívül súlyos ivóvízhiány lépett fel. Az ebből származó súlyos bajok ismét felvetették a tengervízből készült ivóvíz előállításának kérdését, illetve az eljárás gazdaságosabbá tételét. A világ több pontján, egyebek között Los Angelesben és Rio de Janeiro- ban is súlyos gondokat okoz az időnként fellépő vízhiány. Sok tudós úgy vélekedik, hogy egyre népesedő földünknek ez talán a legsúlyosabb problémája.

Ma már nem a technikai eljárás körül folynak a viták, hanem arról, miként lehetne a tengervíz sótlanítását olcsóbbá, kifizetődőbbé tenni. Ennek az eljárásnak ugyanis gazdaságosabbnak kell lennie, mint például a ciszternaépítésnek, vagy az édesvíz tárolása egyéb módozatainak.

Hongkongban a nagy vízhiány következtében külföldről importáltak ivóvizet és sok esetben a benzinnél magasabb áron hozták forgalomba.

Havonta 600 készülék — Jövőre már háztartási gépek javítását is vállalják — Vasárnapi ügyelet Bővül a hatvani GELKA-kirendeltség

fordította; Sárközi Gy

18.

Ám ez a felfedezés sem ijesztette el Bridge-t és továbbra is fogyasztott mindent, amit sikerült fognia a szigeten, vagy a lagúnában. Rövidesen követték példáját nemcsak a matrózok, hanem Clark hadnagy is.

— Nem szégyelli gyengeségét, hadnagy úr? — kérdezte tőle Dudley szemrehányó hangon.

— Mit számít, hogy mitől döglök meg? — felete Clark nem éppen a legudvariasabban. — Az éhhalál bizonyára semmivel sem jobb, mint! a sugárhalál.

. ...A segítség, pedig csak

nem érkezett. Egyszer, igaz,

egy repülőgép szállt el a sziget fölött, de mintegy bosz- szantásképpeh eltűnt a rakétapisztoly, s mire meggyújtották a máglyát, a gép már oly messze volt, hogy nem vette észre a füstöt Éjjelnappal égtele a máglyák, de sem repülőgépet, sem hajót a sziget közelében nem láttak.

— Ügy látszik, hogy az én rádiógrammomat senki nem fogta. Mit gondol, Dudley? — -kérdezte Di xon már nem először.

— Egyszerű a dolog, sír — felélte Dudley Nyugodtan. — Azon a napon borzalmas vihar tombolt.

— Lehetséges volna, hogy szigetünk a fertőzöttség olyan övezetében fekszik, amelyet egyetlen mentőhajó sem mer megközelíteni? — kérdezte Stowne.

— Ez is könnyen lehetséges — bólintott Dudley. — Radioaktív csapadékot hullató felhők rendszerint több mint háromszázötven kilométeres körzeten bélül figyelhetők meg. Ugyanakkor az átható sugárzás nagysága harminchat órán ke- ■

resztül eléri a háromszáz röntgent.

— És harminchat óra után?

— Aztán fokozatosan csökkenni kezd. Tehát türelemmel vámunk kell, míg Tabu-szigetének körzete veszélytelenné nem válik. Akkor majd megközelíti valamelyik hajó — fejezte be szavait Dudley csüggedten.

Az éhség és a szomjúság közbei egyre erőteljesebben jelentkezett. Most már nemcsak az összes matrózok és tisztek itták a kókusztejet és halásztak a lagúnában, hanem Dixon is könyörögni kezdett Stowne doktornak, adjon neki

legalább egy korty kókusztejet. És Francis Stowne legyintett és adott neki.

Ám halat is egyre nehezebben tudtak fogni a lagúnában, mert a vörös korallzátonyok között mind gyakrabban tűntek fel a cápák. Az egyik ragadozó majdnem leharapta Tommy matróz kezét. Ezután az eset után rá kellett folyamodniuk az ehető puhá- nyokra.

— Istenem! — kiáltott fel Stowne doktor elgzömyűlköd- ve, amint megpillantotta Bridge fedélzetmester kezében a puhányokat. — Azonnal dobja el ezt az undokságot! Hisz ez peloris puhány, a radioaktivitás akkumulátora.

— Ugyan, doktor úr! — legyintett a fedél zetmeste r

könnyelműen. — Én már

annyi ilyen szemetet megettem, hogy rövidesem magam is különféle alfa-, béta- és gammasugarakat fogok kibocsátani

— Képzelje csak el — magyarázta Stowne felháborodva az esetet) Dudley mérnöknek —, ez a hülye Bridge peloris puhányokat eszik! — Tudja-e, hogy amikor kifogtak ilyen puhányokat a Csendes-óceánból, radioaktivitásuk kétszer volt nagyobb, mint az óceáni vízé, amelyben éltek.

— Ezek szerint komolyan kell beszélni a matrózokkal — javasolta Dudley. — És ez a maga feladata, doktorkám! Magyarázza meg nekik, hogy az óceán vizének radioaktivitása kétezer kilométernyire a magfegyver-kísérletek övezetétől is, még mindig hússzor nagyobb a normálisnál.

— Talán még azt is jó volna elmondani nekik, hogy kísérleteink eredményeképpen a halak és planktonok radioaktivitása a Csendes-óceán jelentős részében sokszázszoro- san és sokezerszeresen túlszárnyalja az óceán vizének radioaktivitását.

— Miért is ne közölhetné velük? — mondta Dudley olyan hangon, hogy a doktor mindjárt tudta, nem tréfál. — Akkor hát mondja meg nekik ezt is,-hogy a japán kormány kénytelen mosd átvizsgálni sok ezer hajót és sok százezer tonna halat visszadobálni a tengerbe.

Stowne doktor, látva, milyen izgatottan beszélt Dudley ezekről a dolgokról, elhatározta, hogy valóban beszélni fog a tisztékkel és a'matrózokkal.

— Rendben van — mondta minden lelkesedés nélkül. — Beszélek a fiúkkal. — De ahelyett, hogy megrémítsem őket ezekkel a borzalmakkal, inkább néhány gyakorlati tanácsot adok nekik.

Még aznap összegyűjtötte a torpedóromboló megmaradt legénységét és a következő beszédet intézte hozzájuk:

— Tisztek és matrózok! Nehéz helyzetbe kerültünk mindannyian. De mi katonák vagyunk, tehát fegyelmezett és bátor férfiak. Viselkedésünk például kell, hogy szolgáljon azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek majd egyszer...

— A tárgyra! — kiáltotta egy rekedtes hang a matrózok hátsó soraiból.

— Nem a viselkedésünk fog például szolgálni, hanem radioaktív holttesteink szolgálnak majd figyelmeztetésül másoknál: — jegyezte meg az első sorban álló Bridge fedélzetmester rendkívül nyugalommal.

— Nagyon örülök, Bridge, hogy megőrizte humorérzékét — folytatta Stowne tettetett mosollyal az arcán. — Vegyenek példát magáról a többiek. Ahhoz pedig, hogy valóban ne váljunk radioaktív holttestekké, néhány gyakorlati tanácsot akarok adni maguknak, fiúk. Ha már egyszer az itteni halak ilyen, vagy olyan mértékben fertőzöttek, ezen már nem tudunk segíteni. De nem tanácsolom, hogy a tonhalat fogyasszák. Különösen radioaktív. Inkább a makrélát halásszák, szerintem kevésbé veszélyes. És vegyék számításba, hogy mindenféle halban a legtöbb radioaktív anyag a

májban, epehólyagban és szívben található. Húsa tehát kevésbé veszélyes, mint a belső része. Zsigereljék ki és jól mossák ki a hálákat...

Amikor Stowne visszament a tengernagy sátrába, Dixon megkérdezte tőle:

— Miféle tanácsokat adott a matrózoknak, Francis? Tisztában van azzal, hogy ezekkel a tanácsokkal most mintegy hivatalosan megengedte a legénységünknek a radioaktív táplálék fogyasztását?

— De hát, mit tehettem volna, Edgar? Valamit csak enniük kell a matrózoknak. Attól tartok, hogy rövidesen nekünk kettőnknek is át kell térnünk a radioaktív puhá- nyok fogyasztására...

Ám a radioaktív puhányok megkóstolására nem került sor. mert másnap megérkezett Tabu-szigetéhez a Chariti nevű hazai hajó, amely úszó kórházzá volt berendezve — fedélzetén az Eugen Hapwort doktor vezette egészségügyi személyzeten kívül ott volt még a Sirena című újság tudósítója, Sydney Millberry és az ország legnagyobb rádiótársaságának képviselője, Harvey Morrison is.

Alighogy a Chariti motorcsónakja kikötött Tabu-szigetén, elsőnek ugrott belőle partra Hapwort doktor, egy magas, derék férfiú. Francois Stowne örömrivalgással rohant eléje:

(Folytatjuk.)