Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-24 / 249. szám

2 REPOJS AG 196S, okióber 24., csütörtök Sztrájkolnak a francia vasutasok Waldeck Rochet a kormány stabilizációs tervéről A francia vasutasok szerdán huszonnégy órás sztrájkba lép­tek. A vonatok hajnali négy óra után csak a legközelebbi állomásig folytatták útjukat. A sztrájk az ipari üzemeket is erősen érintette. A városok környékén lakó munkások egy része nem tudott eljutni mun­kahelyére. Kedden este a közalkalma­zottak, a postások, egészség- ügyi dolgozók szakszervezete is elhatározta, követi a vasuta­sok példáját. A sztrájk idő­pontját pénteken állapítják meg. A villamos- és gázművi dolgozók szakszervezete is sztrájkra készül, mert a kor­mány képviselőivel folytatott tárgyalása eredménytelenül végződött. A közalkalmazottak és az ál­lami üzemek dolgozói 10—12 százalékos fizetésemelést kö­vetelnek, a kormány mindössze fél százalékot hajlandó adni. A stabilizációs tervre hivatko­zik, amely nem engedi meg, hogy tavasszal tett bér­emelési ígéreteit beváltsa. Pompidou miniszterelnök és Gischard d’Estaing pénzügymi­niszter stabilizációs tervét ked­den a nemzetgyűlésben is éle­sen bírálták az ellenzéki kép­viselők. Duffaut szocialista képviselő taktikai manővernek bélyegezte a stabilizációs ter­vet, amely ürügyül szolgál a kormánynak ahhoz, hogy ki­bújjon a dolgozóknak tett ígé­rete teljesítése elől. Waldek Rochet, a Francia Kommunista Párt parlamenti csoportjának elnöke visszauta­sította a pénzügyminiszternek azt az érvelését, hogy az inflá­ció a megnövekedett fogyasztás következménye. A bérek vá­sárlóereje — mondotta Wal- deck Rochet —, ma átlagban alacsonyabb, mint 1957-ben volt, holott a termelés a hiva­talos adatok szerint, öt év alatt 30 százalékkal növekedett. A tőkés társaságok hatalmas nye­reségei és a költségvetés 29 százalékát kitevő katonai ki­adások okozzák az inflációt — szögezte le Waldeck Rochet. Ezután rámutatott: a kormány az atomütőerőt a francia nagy­ság és függetlenség eszköze­ként igyekszik feltüntetni. — Mi ezzel szemben úgy látjuk, — hangoztatta az FKP főtit­kárhelyettese —, hogy a békét és Franciaország biztonságát veszélyeztető, rendkívül költsé­ges vállalkozásról van szó. Dobi István fogadta az úi svájci nagykövetet Dobi István, az elnöki ta­nács elnöke szerdán bemutat­kozó látogatáson fogadta dr. Adalbert Kochot, a Svájci Államszövetség új magyaror­szági rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét. Gagarin és Tyereskova sajtóértekezlete MOSZKVA (TASZSZ): Jurij Gagarin és Valentyína Tyereskova külföldi útjukról visszatérve kedden Moszkvá­ban sajtóértekezletet tartottak. Az űrhajósok Kubában, Mexi­kóban, New Yorkban az NDK- ban szerzett élményeikről szóltak. Jurij Gagarin hangoztatta, hogy Kubában otthonosan érezte magát, hiszen a sziget- országban már első látogatá­sa idején is rengeteg barátot szerzett. „Nagyon megszeret­tem a szocializmust építő hősi kubai népet” — fűzte hozzá Valentyína Tyereskova. Az űrhajósok elismeréssel szóltak arról, hogy Kuba la­kossága milyen nagy elszánt­sággal fogott hozzá a forgószél okozta károk helyreállításához. A kubai nép legyűri a termé­szeti csapás következményeit és felépíti a leromboltakat — jelentette ki Gagarin.. Jurij és Valentyína ezután beszámolt a Nemzetközi Pol­gári Légügyi Szervezet Mexi­kóban tartott üléséről. Gagarin szavai szerint az értekezlet igen érdekes volt és a tanács­kozásokon fontos eredmények születtek. Emlékeztetett arra, hogy Mateos mexikói elnök jelenléte különleges fontossá­got kölcsönzött az ülésnek. Az értekezleten számos or­szág küldötte vett részt, köz­tük olyanok is, akik a nagy magasságokban történő repü­lés technikáját tanulmányoz­zák — hangsúlyozta Tyeresko­va. Az űrhajósnő megelégedés­sel utalt Jerry Cobb amerikai pilótanővel folytatott beszél­getésére. New York-i látogatására térve Gagarin kiemelte az ENSZ-közgyűlés ama határo­zatának jelentőségét, amely megtiltja, hogy nukleáris fegy­vereket küldjenek a világűrbe. Walter Ulbricht és Otto Grotéwohl köszönő távirata Dobi Istvánhoz és Kádár Jánoshoz Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke és Otto Grotewohl, a Német Demokratikus Köztár­saság minisztertanácsának el­nöke táviratban köszönték meg Dobi Istvánnak, az elnöki tanács elnökének és Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnökének a Német De­mokratikus Köztársaság meg­alapításának 14. évfordulója alkalmából küldött jókívánsá­gaikat. Újabb kalóztámadás »uba ellen HAVANNA (TASZSZ): A Kubai Forradalmi Fegy­veres Erők Minisztériuma saj tónyilatkozatban közölte, hogy az ellenforradalmárok újabb kalózakciót hajtottak végre Kuba ellen. A nyilatkozat sze­rint október 21-én éjszaka a kubai repülőgépek Las Villas tartomány déli partvidékén két motorcsónakot észleltek, amelyekről diverzánsokat és fegyvert tettek partra. Hasszán nyugaton keres diplomáciai támogatást PÁRIZS (MTI): Párizsban katonai és diplo­máciai fronton is súlyosnak ítélik a szaharai konfliktust. Haile Szelasszié eredménytelen közvetítési kísérlete után egyelőre kevés lehetőséget lát­nak a békés megegyezésre. A tárgyalások legfőbb aka­dálya — mutat rá az Humani- té —, hogy II. Hasszán nem hajlandó visszavonni csapatait Algéria területéről. Teljesen érthető, hogy az algériai kor­mány katonai erősítéseket küld Dindjoub és Hassi Beida tér­ségébe, ahol két hét óta tulaj­donképpen megszakítás nélkül folyik a harc. Algéria ma teljesen mozgó­sított ország képét mutatja — hangoztatja a tudósító — a fellahoktól a köztársasági el­nökig mindenki kész megvé­deni a forradalmat. A francia polgári lapok is rámutatnak, hogy a nemzet­közi közvélemény nagy része Algéria oldalán áll. A Marok­kói Monarchia állapítja meg a Le Monde — el van szigetelve Afrikában és kellemetlen helyzetbe került az arab or­szágokkal széniben. A marokkói uralkodó Euró­pában keres diplomáciai se­gítséget. II. Hasszán királv pá­rizsi nagykövete és sógora, Mohammed Cserkaui kedden látogatást tett De Gaulle-nál és Franciaországot kérte fel a közvetítésre. A látogatás után francia részről félhivatalosan közölték, hogy Párizs „meg akarja őrizni szigorú semle­gességét a két ország konflik­tusában”. Bár' II. Hasszán király nagy becsben áll az Elysée Palotá­ban, a francia kormány tar­tózkodik a nyílt állásfoglalás­tól, ami kedvezőtlen visszhan­got váltana ki nemcsak Algír­ban, hanem a többi arab ál­lamban is. ★ Pénteken egyébként Párizs­ba érkezik Besir Bumaza, Ben Bella kormányának képvise­lője, hogy Jean De Broglie- val, az algériai ügyek állam­titkárával tárgyaljon a két or­szág gazdasági kapcsolatairól. ESEMÉNYEK .— lorokhmt BECS: Szerdán délelőtt a genfi vá­rosháza épületében megkez­dődtek Piccioni olasz és Kreisky osztrák külügyminisz­ter tárgyalásai a déltiroli kér­désről. Bécsi politikai körök­ben borúlátással kommentál­ják a megbeszéléseket. A Neues östterrejch című bécsi lap szerdai jelentése sze­rint, az Alt-Ausseenél fekvő sóbánya beomlott aknája mint­egy 1400 Budapestről és Győr­ből, a nácik által elhurcolt festménvt rejteget. A Magyar- országról származó műkincsek között állítólag, Rembrandt és Tintoretto művek is találha­tók. ROMA: Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meg­hívására szerdán Rómába ér­kezett a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának küldöttsége, amelyet Edward Gierek, a LEMP Poli­tikai Bizottságának tagja ve­zet. HANOI: Hanoiban véget ért a dél­vietnami néppel vállalt szoli­daritás nemzetközi szakszer­vezeti bizottságának alakuló értekezlete. Az értekezlet több határozatot fogadott el, ame­lyek felszólítják a világ szer­vezett dolgozóit, támogassák az amerikai imperialisták és a Ngo Dinh Diem-féle diktatúra ellen küzdő dél-vietnami né­pet. BONN: Heinrich Lübke, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke szerdán négyhetes ázsiai kör­útra indult. Lübke elsőnek Te­heránba, Irán fővárosába ér­kezik. NOVOKUZNYECK: Nagysikerű hangversenyt adott a nyugat-szibériai Növo- kuznyeckban Simor András hegedű- és Freymann Magda zongoraművész. A két magyar zeneművész jelenleg hangver- senykörúton tartózkodik a Szovjetunióban. LIMA: A perui főváros 5000 hajlék­talan lakója a közeli napok­ban földet foglalt Lima köze­lében fekvő San Pedro hegy­vidéken, hogy ott kunyhót épít­sen magának. A nincstelenek ellen rendőrséget vezényeltek ki. BELGRAD: A Belgrádi Politikai Tudo­mányok Főiskolájának meghí­vására N. R. Mitronov rektor­ral az élen a jugoszláv fővá­rosba érkezett a moszkvai párt­főiskola több tanára. MOSZKVA: Bandaranaike asszony, cey­loni miniszterelnök, aki hiva­talos látogatáson a Szovjet­unióban tartózkodik, szerdán Moszkvából Leningrádba uta­zott. A repülőtéren Koszigin. a szovjet Minisztertanács első elnökhelyettese és más hivata­los személyiségek búcsúztat­ták. ★ Tulsi. Giri nepáli miniszter- elnök' és külügyminiszter szer­dán a Kremlben felkereste Nyikita Hruscsovot, a szovjet Minisztertanács elnökét. Hrus­csov és Tulsi Giri baráti be­szélgetést folytatott, amelyen jelen volt Gromiko szovjet külügyminiszter és Szin.gn. Nepal moszkvai nagykövete. LONDON: A Richmond Theatre-ber telt ház előtt nagy sikerrel mutatták be Duna Ferenc „A nadrág” című darabját, ame­lyet dr. Bardoly Lajos, magyar származású amerikai színház: vállalkozó rendezett. DJAKARTA: Az indonéz sajtó szerdán közzétette Sukarno elnöknek a felforgató tevékenység meg- gátlásáról kiadott dekrétu­mát. Mint a dekrétum megál­lapítja, a felforgató tevékeny­ség „veszélyezteti a nemzet életét és biztonságát” s ezért az elkövetett államellenes cselekmény súlyosságától füg­gően, halállal, életfogytiglani, vagy húszévi elzárással bünte­tendő. BRASILIA: Lemondott a brazil oktatás­ügyi miniszter. Lemondását azzal indokolta, hogy ideoló­giai meggyőződését nem tudja összeegyeztetni a kormány jcbbra-tolódásával. Értesülé­sek szerint más, baloldali mi­niszterek is lemondásuk be­nyújtását tervezik. BANGKOK: Kilenc nap óta sztrájkolnak a singaporei katonai támasz­pont munkásai. A dolgozók munkakörülményeik megjaví­tását követelik. w'm\wK pOQtfA] ,VT I i/J^ _ fordította; Sárközi Gy nekünk a „Big Joe”. Ügy ott­hagytuk, mint eb a Szaharát, de még csak észre se vettük, amint a záto­nyokhoz csa­pódtunk ... — Ki tudja, — ellenkezett egy másik — talán ez sem véletlen? Szán­dékosan is ne­kicsapódhat ­tunk... Torpe­dórombolónk most már a ra­dioaktivitása miatt úgysem alkalmas sem­mire. — Ugyan már, ne beszelj zöldeket! — tört ki magából egy harmadik bizalmatlanul. — Pedig tudjátok-e, srácok, hogy hasonló okokból már el­süllyesztettünk néhány hadiha­jónkat? — avatkozott a matró­zok beszélgetésébe Bridge fe­délzetmester, akit Dudley okos embernek tartott, olyannak, aki gondolkozni is tud. — Mi több: elárulom nektek, hogy nemrég kivontattunk a nyílt tengerre és ott süllyesztettünk el egy olyan hajót is, amely öt évvel ezelőtt a hidrogénbom- ba-kísérletek övezetében tar­tózkodott. Ki mint vet, úgy arat... Reggel Dudley mérnök, mint a legnagyobb rangú tiszt, át­vette a torpedóromboló meg­maradt legénységének a pa­rancsnokságát. Csoportokra osztottfe a matrózokat, s min­den csoport élére egy hadna­gyot állított. Megparancsolta nekik, hogy a leggondosabban fésüljék át a szigetet. Amikor pedig a csapatok kutyafuttá­ban bekapva néhány kétszer- sültet, széjjelszédedtek, Dud­ley, Bridge fedélzetmester tár­saságában megfelelő táborhely keresésére indult. Észrevette, hogy a fedélzetmester felsze­dett egy, a pálmafáról lehul­lott kókuszdiót. Szigorúan rá- paran csőit: — Bridge, eszébe ne jusson inni a kókusztejből. Megtil­tom! — Miért, Dudley úr? — cso­dálkozott a fedélzetmester. — Sajnos, óvatosnak kell lennünk, Bridge. Rendbehozom mérőműszereinket és mind a ketten megvizsgáljuk ezeket a kókuszdiókat, az édesvizet és mindent, ami csak fogyasztás­ra számításba jöhet. Többé egyetlen kérdést sem akarok hallani erről a témáról! Értet­te? — Ö, hogyne, minden vilá­gos! — felelte a fedélzetmester unottan. A kutató csoportok külöböző időpontokban tértek vissza. Még tizenhárom matrózt és hét altisztet hoztak magukkal. Bambuszrudakból összetákolt hordágyon cipelték Dixon ten­gernagyot. Mellette sántikált Stowne doktor. A tengernagy csukott szem­mel feküdt, feje be volt pó- lyázva. — Mi történt? — kérdezte Dudley suttogva az orvostól. — Nem komoly — felete az orvos. — Motorosunk közvetle­nül a part előtt zátonyra futott és összetört, mi pedig megse­besültünk kissé. A gépész víz­be fúlt. Minden holmi, ami a motoroson volt, a víz martalé­ka lett. — És az adóvevő? — Az is. — Tegyék a tengernagyot a pálmafák alá, az árnyékba, én pedig parancsot adok egy lomb­sátor összeeszkábálására. Maga pedig, doktorkám, menjen Clark hadnaggyal és részesít­se elsősegélyben a parton ma­radt, pár súlyos sebesültet. — Igen, de sem gyógysze­rem, sem műszerem ... — tár­ta szét karját Stowne zavar­tan. — Akkor is oda kell mennie, — felelte Dudley keményen. — Ez kötelessége. Estére elkészült több lomb­sátor. Az egyikbe bevitték Dixon tengernagyot. Magánál volt, nem nyögött, semmire nem panaszkodott, • de még mindig nem bírt lábra állni. Dudley a lombsátrak előtt sorakoztatta egész csapatát és rancsnokság már valószínűleg lépéseket tett keresésünkre. Mi, sajnos, semmit sem tu­dunk közölni magunkról, mi­vel egyetlen adóvevőnk sincs. De vannak rakétáink, és azok­kal jelzéseket adhatunk le ab­ban a pillanatban, amint hajó­kat veszünk észre az óceánon, vagy repülőgépeket a levegő­ben. Ezért már a mai naptól fogva, külön óceáni és légi megfigyelő szolgálatot fo­gunk tartani. No, meg az­tán ... Dudley kis szünetet tartott és figyelmesen végignézett az embereken, akik eléggé ren­detlenül sorakoztak fel előtte. Csaknem valamennyien sza­kisebbfajta beszédet tartott: ne­kik: — Tisztek és matrózok! A sors ide vetett bennünket, er­re a nem éppen vendégmarasz­taló szigetre és senki nem tud­ja, meddig kell itt maradnunk. Remélem, nem sokáig. A pa­kállasak voltak már és na­gyon kimerültek. Három matróznak a keze be volt köt­ve. A pólyát trikójukból ké­szítették. Az egyik gépész bambuszbotra támaszkodott. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ezek az emberek egytől egyig éhesek és szomjasak. Emiatt bizonv Dudley mérnök­nek nem volt könnyű befejez­nie beszédét. — Így tehát — folytatta kissé lejjebb eresztve a hangját és már nem nézett az előtte sora­kozó matrózok szemébe, — figyelmeztetni kívánom magu­kat egy s más dologra. Isten a tanúm, fiúk, milyen nehéz beszélnem erről. Természete­sen tudják, hogy a szigetünk pálmafáin termő kókuszdiók ehető gyümölcsök. Fogyasztá­sukat azonban Dixon tenger­nagy nevében határozottan megtiltom. Úgyszintén tilos az esővizet inni, amely tegnap az orkán alatt hullott a szigetre. Ez a víz különösen veszélyes. Sőt attól félek, hogy a hal is, amelyet egyiküknek-másikuk- nak sikerült fognia a korall­zátonyokon túli lagúnában, fogyasztásra alkalmatlanná válik. Ennyi az egész, amit mondani akartám. Remélem, megkímélnek kérdéseiktől e tilalmak okát illetően? Dudley várt egy keveset, aztán mivel senki nem kér­dezett semmit, sietve oszolj-t parancsolt. Amint a tenger­nagy sátra felé indult, hallot­ta, hogy a háta mögött az egyik matróz sötéten felneve­tett: — Búcsúzóul még átadhatta volna nekünk a „Big Joe” üd­vözletét ... — Robinson Cruzoénak po­koli szerencséje volt, hogy még jóval azelőtt került egy lakatlan szigetre, mielőtt az emberiség atombombákkal töl­tötte fel fegyverraktárait — filozofált Stowne ugyanakkor a tengem a'-- farában. A homokon ült Dixon hord­agya mellett és a tengernagy pulzusát mérte. (Folytatjuk.) 16. —- Síkerült-e megmenteni Valami hírközlő készüléket? — Jóformán semmit. Az fedő-vevő még a csónakba szálláskor esett a vízbe. Fegy­vereink is odavesztek. Csupán egy láda rakétát, a rakéta­pisztolyt, meg egy géppisz­tolyt sikerült megmentenünk csodával határos módon. — Hát az élelem? — Csak egy láda kétszer-^ Sültünk van. — Nem valami ragyogóan állunk... — sóhajtott fel a mérnök. — de hát mit tehe­tünk? ... Mindenki helyezked­jen el, ahogy tud és feküdjön le aludni, holnap sok munka vár ránk. Dudley a tábortűz közelében álló pálma alá heveredett le. Félálomban hallotta a matró- :zok beszélgetését. — Igen, szólalt meg egyiküK ^gondolkozva —, jól befüíótt

Next

/
Oldalképek
Tartalom