Heves Megyei Népújság, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-20 / 246. szám

"!|| ■ 9 fsGYŰTTES PÉCSI

A film — korunk művészete

v.

A film és a társadalom

A pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesének vendégjátéka a Petőfi Színházban. pécsi Nemzeti Színház baletiegyüttese bemutatta „Balettest 1963.” cimü műsorát.

A képen: Az Etűdök N0 3. cimü jelenetből.

I960, második felében az Állami Balettintézet végzett növendékeinek egy csoportja, Eck Imrének, az Állami Operaház balettmüvészének vezetésével önálló együttest alakított. Ag együttes nemrég mutatta be Szokolai Sándor Iszonyat balladája, Gujcsics Tihamér Változatok egy találkozásra es Hidas Frigyes Concerto a szivárvány színeire cimü balettjét. A koreográfiákat tervezte és rendezte Eck Imre.

Árvái Eszter és Tóth Sándor a „Concerto a szivárvány színeire” című balettben.

MTI Foto — Molnár Edit, Friedmann Endre felvételei.

Greco-festményt fedeztek fel egy texasi városban

KATONA JUDIT:

Cf.ö-tij.Áp.cLFtfrn.

A fák alól m fisz kiált, alkanyat leng a hídon

a szél hajlongva most kapott egy karcsú nyírt derékon.

Lombok színében ég a nyár míg nézlek elmerültem A parton rőtszín víz mereng égett füvekre dűltem

Angol

detektfvregéhyfrók

kongresszusa

Londonban nemrég zajlott le az angol detektiv- regényirók kongresszusa. A megbeszéléseken összeállították az ideális detektív- regény jellegzetességeit:

1. A bűnöst már ' az első fejezetekben szerepeltetni kell (persze, az olvasónak sejtenie sem szabad, hogy ő az);

í. Minden természetfeletti vagy elvont megoldás kerülendő;

3. A regényben nem szabad titkos szobáknak és titkos folyosóknak szerepelni;

4. Nem szabad ismeretlen mérget alkalmazni;

5. Nem szerepelhetnek titokzatos kínaiak;

6. A mesterdetektivnek nem szabad titokban tartania semmiféle nyomot, vagy bűnjelet;

7. A detektív nem lehet gyilkos;

8. A könyvben nem szerepelhetnek ikertestvérek.

(A „Basler

Nachrichten"-bői)

Ah — mondtam magamnak és még egyszer ah! Itt az ideje, hogy te is írjál már egy igazi, új magyar drámát, szoc. rel. takaróval, de epeda-rugók- kal. Ez megy most, ez kell most. Már az ősember biológiája olyan volt, mint a maié, nyilván a holnapi ember is fenékkel ül az ágyra, e dráma tehát örök lesz. Hősök fel az ágyra, munkára fel, „hass, alkoss, avarapíts”-betétet az OTP-nél!

Bergenfelkeisten főmérnök tisztes családapa, két és fél gyermek apja, egy egész feleség férje és tízezres üzem vezetője, megismerkedik az Operaház mögött egy lánnyal. A lány romlott, de még nem egészen. Valahol egy pont még romlatlan benne. Bergenfelc/l^y tél (ífjtjiq

avagy a sötétség titka még avagyabb: szoc. rel. dráma« alul kilógó ágylábbal

keisten főmérnök lázasan keresni kezdi ezt a pontot. Pofont kap a lánytól. Lelki depresz- szió, aztán a lány önként megmutatja. Az önkéntesség elvének ilyen tökéletes igazolása meghatja a főmérnököt, s fejet hajt a lány előtt, aki beleszeret Bergenfelkeisten fejebúbjának világos tónusába. Rögtön elmennek a bárba. Zene. Twist. Konyak. Mámor. Agy. A főmérnök családja természetesen a Balatonon nyaral.

Második felvonás. Ágy. Konyak- A család félúton a Balatonon és a Karpfeistein utca között. A főmérnök szabadulni akarna a lánytól, a lány a főmérnöktől. Középen egy ágy üresen, két szélen két ágy nem üresen. Kü- lön-külön. Ok. A főmérnök a tónussal a fején, a lány a tiszta ponttal a lelkén, amely most szemmel láthatóan nagyobbodni kezd. Most dől el! 'Drámai konfliktus. Katharzis ét lelki tusa- Am akkor ajtó nyílik, s rögtön belép rajta, meglátszik, hogy régi asz- szony, főmémökné fajta- Sikoly. A két gyermek leköpi apját, az anya felpofozza a két gyereket és megesküszik a középső ágyra, hogy itt semmi sem történik. A látszatot óvni kell.

Harmadik, de utolsó felvonás. Bergenfelkei- stenné a férje lelkére igyekszik hat—ni. Nem megy. Most már hét— ni, sőt nyolc—ni, de ennyivel sem megy.

Tíz—ninél a főmérnök

kezd meghatódni. A lány fejest ugrik az ágyról, hogy lelke tiszta pontja nem tisztulhat tovább. A gyerekek bejönnek, felmossák a meghalni akaró lány nyomát és kiviszik. Marad a főmérnök és a fómémökné. Párbeszéd. Mindegy, hogy miről. Aztán bekúsznak a középső ágy_ ba. A dolgokat tisztázni ketl. Tisztázzák. A gyerekek be, letörlik apjukról, amit rákentek a felvonások és függöny.

A dráma kész. Keresem a színházat, amelyik bemutatja. A Nemzetinek nem

édom. Juszt se. Még rövidebbre húzzák a főhősöm nevét. Amilyenek! i

tegrt)

(Szlovák György rajza)

haladó művészek és csoportig

alkotásai.

Melyek voltak a filmtörténet nagy korszakai? A tízes évek* ben az amerikai iskola. Nos, nézzük meg Griffith Türelmet* lenség-ét, Chaplin filmjeit; haladó gondolatokat fejeznek ki. A húszas években a szovjet filmművészet mellett a legje* lentősebb a német filmgyártás volt. Érmek az iskolának reá* lista társadalomábrázoló film* jei máig példaként emlegetett alkotások; rendezőit a fasiszta Németország kegyetlen terrorral üldözte vagy hallgattatta el. A harmincas években a franciák jelentik a világszin* vonalat. Jean Renoir, a Fran* cia Kommunista Párt választási filmjét készítette. (Miénk az élet.)

Ha pesszimista és kicsit idea.

lazáit módon is, de Camé próbált először a kapitalista or* szagolt rendezői közül munkása hősöket filmre vinni. A négy* venes évek: az olasz neorea* lizmus dicsőségének esztendei. A Róma nyílt város, a . Bicikli* tolvajok, a Reménység útja, a Két krajcár reménység, a Csoda Milánóban, a Nincs béke ag olajfák alatt, eleven vádirat a fasizmus és a szociális problémákkal nem törődő Itália el* len. S most a francia »új hűt* lám” fiatal rendezői is gyek* ran elvi és számunkra nyilvánvaló hibákkal, de tiszta szándékkal és a béke' érdekében készítik filmjeiket. A mai Nyugat-Németországban (Ró* zsák az államügyésznék) H. Thiele (Rose-Marie), Hoffmann (Csodagyerekek) Käutner

(Azokban a napokban) Wield (A híd) a legjelentősebb alkotások.

Georjf Wilhelm Pabst, kiváló német polgári filmrendező, a némafilm és a korai hangosfilm remekművének alkotója, 1949-ben a Cinema olasz folyó* iratnak adott nyilatkozatában ezt mondotta:

»A REALISTA filmművészet

megtaníthat idegen népek és.s országok megértésére, amíg ’ belátjuk, hogy minden ember egyforma, hogy ugyanazokra a célokra törekszik: az életre, a szabadságra, és a boldogság keresésére. Ha a filmnek sikerülne ezt a feladatot betöltenie, sem az újságok, sem a propaganda nem tudnák felszítani gyűlöletüket más emberek és más népek iránt. Nem olyan film kell tehát, amely csak banális időtöltést nyújt, hanem olyan, amely kivonva technikai eszközeit a spekulációs érdekek rabszolgasága alól, célul tűzi ki maga elé, hogy megfelelő témák kidolgozásával a népek közötti megértést és kibékülést szolgálja: ez szerintem a jövő filmművészete”.

Mindez természetesen nem azt jelenti, mintha a szocialista országokban készült filmek a társadalmi rendszer fölénye folytán eleve jobbak lennének a kapitalista országok filmjeinél, hanem azt, hogy a haladó szellemű, vagy szocialista szellemű filmek jobbak, igazabbak a többieknél. Lehetséges, sőt, gyakori eset, hogy a rendező eszmei, vagy művészi bizonytalansága, a mondanivaló tisztázatlansága, vagy az alkotók tehetségének korlátái miatt a szocialista országokban gyenge, vagy kifej ezeten rossz filmek születnek. Ahhoz tehát, hogy egy film igazán művészi értékű és szocialista szellemű legyen, nem elég azt egy bizonyos országban elkészíteni: a filmnek haladó szellemet kell árasztania.

Pintér Dezső

szony kenyeret szel. Lámpa. Pihenés. Bibliai boldogság. Ha időnként rosszul megy a munkásoknak, az ő bűnük. Isznak. Gonosztevőkkel cimboráinak. Egy szegény asszony kirohan a házból, hogy a folyóba ölje magát, de egy nemes szívű járókelő megmenti, akiről természetesen kiderül, hogy annak a gyárnak igazgatója, amelyikben a szívtelen férj dolgozik. A megszégyenített munkás megbánja viselkedését. Visszaveszik a gyárba. Tíz helyett dolgozik és boldog.”

Ma már burkoltabb a kapitalista propaganda, de most is helytállóak Ehrenburg megállapításai. Különösen a valóságtól elszakadt és a régi dicsőség megkopott maradványain élő hollywoodi filmgyártás dolgozik napjainkban is hasonló, naiv eszközökkel. Ezeknél a film mákony, amelyet olcsó pénzért kell mérni a tömegeknek. Születnek Hollywoodban jó filmek is, amelyek igen magas színvonalon, hatásosan érik el eszmei céljaikat. Itt a második világháborúról szóló filmekre gondolunk. Ezek látszatra megvetik és elítélik a fasiszta terrort, de részleteiben igazolni igyekszenek a. német hadsereg és kormányzat tetteit, tompítják felelősségüket, hamis színben tüntetik fel a szovjet államot és a háborúban vitt szerepét. Elmondhatjuk, hogy ma a háború és a fasizmus kérdései köré összpontosul a bur- zsoá filmpropaganda. (Szerelem és halál órája; a háború elkerülhetetlensége: Világok

harca; továbbá koreai témájú és ,,vasfüggöny”-filmek.) Ez a tendencia természetesen a forgalmazásban is megnyilvánul.

Luighi Chiarini: „A film, ötödik nagyhatalom” című . könyvében felsorolja, miképpen vágták kd a haladé olasz filmekből a kapitalizmus számára kellemetlen képsorokat és miképpen próbálta bojkottéira a sajtó ezeket a filmeket. (Legújabban: Fellini Édes élet és a katolikus cenzúra.) „A cenzúra nem engedélyezte a Talpalatnyi föld című magyar filmet, mert gyűlöletet szít a társadalmi osztályok között. Kérdezem ezután, hogy szabad-e még filmet készíteni a francia forradalomról? — írja Chiarini:

HA ÍGY ÁLL a dolog, akkor kétségtelen, hogy a filmművészet számára az igazi terület, a szocialista filmgyártás. Filmtörténeti tény, hogy a világ legjobb filmjeit a huszas évek közepén, a szovjet rendezők hozták létre. Ezek a filmek akkor lázba hozták az egész világot Olyan polgári rendezők, mint Emst Luhitsch szóltak rajongva a szovjet filmekről. Vajon véletlen-e ez? S vajon véletlen-e az, hogy a szovjet rendezők mindjárt elméleti munkákkal is felléptek? Semmiképpen sem. Hangsúlyozni kell ezt a tényt, mert a felszabadulás utáni első évtized filmkritikája és filmpropagandája nálunk annyira válogatós nélkül dicsért minden szovjet filmet, a gyenge, vagy akár selejtes alkotásokat is, hogy a köztudatban némi titkolt gyanakvás fogadja a Pa- tyomikin-nak és a többi filmnek világra szóló sikerét. Az esztétikai alapfogalmak megteremtői szocialista művészek voltak. De ha továbbmegyünk és sorra vesszük a világ film- művészetének nagy alakjait, vagy művészileg jelentős mozgalmait és csoportosulásait, azt láthatjuk, hogy a jó filmek nagy részben szocialista, vagy

BALÁZS BÉLA írta 1924- bgn:

»A világ mindenfajta szemléletének alapja egy bizonyos világnézet. A film a kapitalista nagyipar terméke és ez egyelőre meg is látszik rajta... A film talán az egyetlen művészet, amely a kapitalizmus édes gyermeke, szellemének feltétlen hordozója. De nem marad örökre az... A kapitalisták szalonjai elgyönyörköd- tetók szemünket, de mozdulataik semmitmondók számunkra. A kapitalista témájú film külső ragyogásának és gazdagságának célja azonban túlmegy a dekoratív hatás keresésén, éppúgy, mint a feudális tárgyú történelmi filmek gazdag pompájának célja is más. Ezeknek a filmeknek dekoratív pompájával gyártóik a bennük szereplő figurák emberi értékeit akarják jelkép>ezni. Megkísérlik a külső világot az alakok belső életére vonatkoztatni, ahelyett, hogy a belső, lelki világot fejeznék ki, látható, 1 szimbolikus formában, mint ahogyan az minden igazi művészet első feladata. A kapitalista filmekben az idill is jóval többet jelent, mint a közönség elbájolását. A fékevesztett idillizmus különösen az amerikai filmekben már határozottan tudatos propaganda jellegét ölti. Mint ahogyan valaha a szegény és jogfoeztott népet a túlvilág! boldogság ígéretével vígasztalgatták, úgy próbálják meg ezek a filmek elterelni a figyelmet az élet igazságtalanságairól és kétségbeesésében azzal vigasztalják, hogy a családi élet csöndes, meghitt boldogságát mindenki elérheti... A kapitalista kultúrának ez a légköre ellentmond a filmművészet lényegének. Ahhoz, hogy a film olyan igazi nagy művészetté váljék, amely méltó rejtett lehetőségeihez, a környező világ általános átalakulására van szükség. Ez az átalakulás megteremti majd a film számára életet adó szellemi légkört is.”

Balázs Bélának 1924-ben leírott szavai a filmesztétika történetében először mutatnak rá teljes határozottsággal, hogy a kapitalizmus a maga szolgálatába igyekszik állítani saját szülöttét, és felismerve a filmnek a tömegekre tett rendkívüli hatását, a nincstelen és munkanélküli, vagy minimális bérből élő munkásosztályt ábrándvilágába akarja ringatni. Erről néhány évvel később Hja Ehrenburg egész könyvet ír „Az álomgyár” címen.

„A KAPITALISTÁKNAK

egyéb gondjuk sincs a moziból nézve, minthogy a munkásoknak jól menjen. A pénz különben sem boldogít: a filmvásznon rengeteg szerencsétlen milliomost lehet látni. Az egyik azért szerencsétlen, mert víztiszta brilliánsait ellopták, a másik azért, mert lánya egy festőhöz ment feleségül, a harmadik azért, mert a „Rio Tin- to” részvényei zuhantak. Ezek mind sírnak. Viszont a munkások kivétel nélkül, valamennyien boldogok. Az asztal megterítve. Széles vállú óriás jön haza a gyárbóL A háziaszA texasi Austin városban egy középiskola falán lógott az a festmény, amelyről most megállapították, hogy minden valószínűség szerint, eredeti Gre«wnű. Szakértők úgy nyilatkoztak, hogy a Krisztus megkeresztelését ábrázoló kép-A A A .A — MS PS ^s Ms a Ms ^s PS — A MS

Greco egyik korai műve, valószínűleg még Velencében festette. A képet mindenesetre a helyi bank széfjében helyezték el, míg eldől, hogy valóban a XVI. századi művész vagyont érő alkotásaié.