Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-17 / 217. szám

1983. szeptember 17., kedd fJEPDJSAö A jó eredmény még nem minden A mezőgazdaság szocia- lista átszervezésének befejezése után a közös gazda­ságok mind nagyobb számban válnak évről évre megalapo­zottabbá, érnek el mind jobb gazdasági eredményeket. Ez örvendetes jelenség és tükrözi, hogy nem volt hiábavaló az a sokoldalú erőfeszítés, amely a termelőszövetkezetek mielőb­bi megszilárdítását igyekszik szolgálni. Ugyanakkor azonban ezek­nél a viszonylag rövid idő alatt jó eredményeket felmu­tató gazdaságoknál számos je­lenség arra mutat, hogy a gaz­dasági eredmények mellett, egyik-másik gazdaság belső élete, nem a tsz-demokrácia alapelveinek megfelelően ala­kult M. Annak ellenére, hogy a jobb gazdasági eredmények kedvezőbb lehetőséget terem­tenek a helyesen értelmezett tsz-demokrácia teljes kibonta­koztatásához, egyes tsz-vezetők a belső rend megszilárdítása ürügyén magatartásukkal és vezetési módszerükkel nem egy esetben megsértik a tsz- demokráciát. Mindinkább el­maradoznak a kollektiv meg­beszélések, az ügyek minden­nemű intézése néhány ember kezébe összpontosul, a meggyő­ző szót az ellentmondást nem tűrő hang, a parancsolgatás váltja fel. Figyelmen kívül hagyják az emberek panaszait, észrevételeit, jogos sérelmeit, megfeledkezve arról, hogy a tagság számára a megélhetés biztosítása mellett ezek az ap­ró-cseprőnek látszó, de az egyes emberek számára Jelen­tős ügyek emberséges kezelése és elintézése a legfontosabb. Ezek a jelenségek annál is inkább nehezen érthetőek és magyarázhatóak, mert az egyes gazdaságok első lépései­nek megtételénél a dolog ter­mészetéből fakadóan a veze­tők és a tagság között lénye­gesen több súrlódási felület, nemegyszer ütközési pont is volt. Mindenekelőtt a közös gazdaságok első tégláinak le­rakásánál, az állagok és felsze­relések, a vetőmag összeadása, készpénz-hozzájárulás, stb. M Ivei magyarázható, hogy az első nehézségek le­küzdése, a javuló gazdasági eredmények mellett számos helyen lazul a vezetők és a ta­gok közötti kapcsolat, hogy útón-útfélen a tsz-demokrácia lebecsülésével, esetenként fi­gyelmen kívül hagyásával le­het találkozni? A tapasztalatok azt mutató ják: ezek a jelenségek a leg­több esetben abból fakadnak, hogy egyes vezetők az elért si­kereket saját egyéni érdemük­nek tekintik, megfeledkeznek arról, hogy az elért eredmé­nyek mindenekelőtt az egész tagság becsületes és szorgal­mas munkáján alapul. Az ilyen helytelen szemléletből erednek azok a furcsa kijelen­tések, amelyekkel egy-egy ve­zetőnél találkozni lehet: pél­dául új istállót építettem, új gépet vásároltam, felfrissítet­tem a tenyészállományt, stb. A tsz-demokrácia lebecsülésé­nek, a tagokkal való kapcsolat elhanyagolásának a veszélye fokozódik helyenként azáltal is, hogy a szövetkezetekbe mind nagyobb számban beke­rülő szakemberek egy része a szorosan vett szakmai kérdé­seken túl nem tartják felada­tuknak az emberekkel való foglalkozást. Figyelmen kívül hagyják munkájuk végzése so­rán, hogy a termelőszövetkeze­tek szakirányítása más köve­telményeket támaszt a szak­vezetőkkel szemben, mint ré­gen az uradalmakban, vagy jelenleg is az állami gazdasá­gokban. Jó néhány szakember­nek ebből ered az a felfogása, hogy mindenki végezze el a sa­ját feladatát. Nekem a mun­kák szakmai irányítása a fel­adatom, a tagoké pedig az, hogy dolgozzanak. Az én mun­kámba ne szóljon bele senki, én ahhoz jobban értek. Számos termelőszövetkezeti gazdasági és szakvezető úgy vélekedik, hogy betartja a tsz-demokráclával kapcsolatos követelményeket, mondván, hogy rendszeresen megtartják a brigádértekezleteket, a köz­gyűléseket, mondják el a ta­gok ott a véleményüket és észrevételüket. Az ilyen veze­tők mintegy mentesíteni akar­ják magukat attól a fontos fel­adattól, hogy az embereket napról napra türelmesen meg kell hallgatni, ügyes-bajos dol­gaikat a lehetőségek határain belül igyekezni kell elintézni. Nem véletlen tehát, hogy napjainkban számos szövetke­zetből érkeznek olyan levelek, melyekben a tagok bátran bí­rálják a vezetőket- követelik, hogy egy-egy ügyben az illeté­kes szervek tegyenek Intézke­dést, segítsenek a panaszok or­voslásában. Amikor egy-egy ilyen esetben kivizsgálásra ke­rül a dolog, számos vezető vé­rig sértődik és úgy teszi fel a kérdést, hogy bennünket, ve­zetőket már nem véd meg senki? Felvetődik az a kérdés, vajon egy-egy konkrét eset kapcsán ki ellen és miért kel­lene megvédeni a szövetkezet vezetőjét. A termelőszövetkezetek ve­n zetőinek ma már érez­niük kell, hogy a vezetés mi­lyen felelősséggel jár. A közös gazdaságok vezetése nagy kö­rültekintést, megfontoltságot és messzemenő igazságosságot követel meg. Nem engedheti meg magának egyetlen vezető sem, hogy kivételezéssel, enge­dékenységgel, feledékenység- gel támadási felület képződjék ellene. Ki tudja megvédeni azt a vezetőt, aki esetenként megfeledkezik erről. Aki fel­háborodik, ha egy-egy intézke­dését kifogásolják és képtelen elismerni, amikor tényleges hi­báit felróják, sőt azon fára­dozik, hogyan torolja meg a rajta esett sérelmet. Ha a vezetőnek Igaza van és tényekkel tudja Igazolni, hogy a magatartásával, ténykedésé­vel kapcsolatos észrevétel alaptalan, akkor nem kell megvédeni, a tények önmagu­kért beszélnek. De ha az alap­jában vett jó munkát Itt-ott hibák torzítják, ha egy-egy esetben olyan intézkedést tesz valaki, ami megtámadható, akkor ember legyen a talpán, aki azt a vezetőt — bármilyen poszton Is van — meg tudja védeni. A közös gazdaság természet­szerű velejárója, hogy min­den egyes termelőszövetkezeti tag egyben gazdája is a gazda­ságnak. Joga van megjegyzé­seket, észrevételeket tenni. A vezetőknek pedig éppen a kö­zösség érdekében meg kell kö­vetelni a rendet és a fegyel­met, a becsületes, jó munkát a közösség minden tagjától. Ma már a termelőszövetkezeti ta­gok többsége eljutott oda, hogy maga lép fel olyan esetben, ha valaki alaptalan rágalmakkal, demagógiával, rendbontó szán­dékkal ie akarja járatni a ta­gok által megválasztott és a tagok bizalmát élvező vezető­ket. Ugyanakkor a legjobb in- dulatú emberek is elfordulnak az olyan vezetőktől, akik ese­tenként megfeledkeznek arról, kiktől kapták a bizalmat és ez a bizalom mire kötelezi őket. Számos olyan fcsz-vezetőt is­merünk, akik hosszú évek óta ugyanazon a vezető poszton dolgoznak. Élvezik a tagság bizalmát és időről időre újra megválasztásra kerülnek. Egy- egy közösség vezetése sok gonddal, sok nehézséggel jár, de ugyanakkor megtisztelő, szép feladat. Az a vezető, aki részrehajlás nélkül intézi az ügyeket, mindenkor támaszko dik a tagság véleményére, em­berségesen jár el a legkisebb ügyeiktől kezdve a legnagyob- baklg, az nem szorul védelem­re. A z Hyen vezetőket nem n tudják kikezdeni a rosszindulatú megjegyzések és rágalmak, mert azokat a kö zösség ereje utasítja vissza és fojtja el már csírájában. Náfrádi Sándor A dolgozók 75 százaléka tanul Milyen tanulási lehetősége­ket biztosítottak a Gyöngyös— domoszlói Állami Gazdaság dolgozói részére az új oktatási évben? — erre a kérdésre adott tájékoztatást Molnár! Gusztáv párttitkár. Három üzemegységben tar-! tanak pártoktatést, míg a ne­gyedikben, Domoszlón, a köz­ségi pártszervezet szeminá­riumán vesznek részt a dolgo­zók, összesen 75-en, köztük 25 a párton kívüli. Hárman je-1 lentkeztek a Marxista-Leni­nista Esti Középfokú Iskolára, az Estó Egyetemre és a szako­sított filozófiai oktatásra egy- egy dolgozó jár. A szakmai továbbképzést külön szervezték a vezetők és külön a beosztottak részére. Száz-százórás tanfolyamokat tartanak a könyvelők, bérel­számolók, kertészeti és gépé­szeti középkáderek részére, amikre összesen 78 jelentkező van. Az állattenyésztő, nö­vénytermelő és kertészeti dol­gozók 70 fős csoportja szintén százórás tanfolyamon vesz részt. Szakmunkás-képzésre 16-an járnak, technikumba 10-en, képesített könyvelői tanfolyamot 6-an, felsőfokú [ technikumot 5-en végeznek. Havonta üzemegységenként egy-egy világnézeti, ismeret- terjesztő előadást rendeznek, a gazdaság állandó dolgozói­nak háromnegyed része taxiul az idén. az „elcsapott ellenőrök1 ii Ki vitatná hogy szükség van-e a ter­melőszövetke­zetekben az ellenőrző bi­zottságra? Hi­szen bármeny­nyire is igyek­szik a közös gazdaság tag­jainak nagy része, hiába törekednek arra, vezetőik, hogy mitiél tökélete­sebben ellássák munkájukat, felületesség, hiba, apróbb- cseprőbb lopások mégis akad­nak, — esetenként még bűn­esetek is, amelyeknek meg­akadályozásában és felderí­tésében nágy szerepe lehet a hivatásszerűen működő el­lenőrző bizottságoknak. De hogyan lássák el fontos munkájukat e bizottságok tagjai, ha egyéni gazda ko­rukban nem foglalkoztak ilyesmivel, s nem Ismerik még eléggé a szövetkezetek könyvelésének rejtekútjalt, hiszen köztudomású, senki se született jó ellenőrnek. Ebből kiindulva szervezte meg a Pétervásári Járási Ta­nács a termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságának okta­tását, ahol felvilágosították őket az eredményes ellenőr­zés titkairól. A több hetes továbbképzé­sen részt vevő ellenőrző bi­zottsági tagok ezután beleve­tették magukat a munkába, hogy a gyakorlatban is hasz­nosítsák a tanfolyamon ta­nultakat, s mindenféle vesz­teségtől, kártól megóvják a közös vagyont, ...És ekkor valami történhe­tett. Az első időben rendkívül lelkiismeretességgel összeállí­tott vizsgálati anyagok ér­keztek a bizottságoktól a fú­rási tanácshoz. Aztán viharos ütemben fogytak a vizsgálati jegyzőkönyvek, s mind több hír szivárgott ide arról, hogy itt is, ott Is, Bodonyban Is, Derecskén is, Bocsón is, és más termelőszövetkezetekben, új ellenőrző bizottságot válasz­tottak. Hogy ml történt? A munkájukhoz értő el­lenőrző bizottsági tagokat, akik pártatlanul feltárták a tagság és a vezetőség mu­lasztásait, egymás után kül­dözték el, késztették lemon­dásra, s tették lehetetlenné hivatásszerű működésüket. Tény az, hogy szépen el­fogytak a képzett ellenőrző bizottsági tagok, s a dolog egyelőre úgy áll, hogy a já­rási tnnács megtanítja az el­lenőrzés fortélyaira a bizott­ság tagjait... a téeszek meg elcsapják őket. Mert melyik nemtörődöm, hanyag embernek, vagy tol­vajnak van szüksége okos ellenőrre? K. E. Repülőgépek szórják a műtrágyát Mesőt árkány ban Másfél nap alatt 12 ember egyharl munkáját végzik el Kevés búzájuk termett az idén a mezőtárkányi Ezüstka­lász Tsz tagjainak. Alacsony volt a termésátlag, amely az elmúlt évekhez képest vissza­esést mutatott. A szövetkezet vezetői és szakemberei az esetből levonták a tanulságot és ezekben a napokban teljes erővel hozzáláttak a jövő évi gabonatermés jó előkészítésé­hez. A szövetkezet jövőre 700 holdon termel kenyérgabonát, és a 700 holdas terület túlnyo­mó többségét már megfelelően előkészítették. Munkához lát­tak a szövetkezet traktoristái, és augusztus óta négy erőgép rendszeresen szánt. Két gép kettős műszakban végzi a szán­tást, a többi pedig nyújtott műszakban dolgozik. A gépek kitűnő munkát végeznek a kel­lően megpuhított, átázott ta­lajon. A traktoristák igyeke­zetének köszönhető, hogy ed­dig 578 holdat szántottak. A napokban különös dolog hívta magára a község lakói­nak figyelmét. Repülőgépek jelentek meg és köröztek, majd az Ezüstkalász Tsz földjei fe­lett hozzáláttok a műtrágya szórásához. Igen nagy segítsé­get jelentett a szövetkezetnek a növényvédő gépállomás re­pülőgépes segítsége, hiszen a két gép másfél nap alatt az őszi vetések alá felszántott ta­lajra 578 mázsa pétisót szórt ki. Ezt a munkát 12 embernek egy hónapig kellett volna vé­geznie, s így a repülőgépek se­gítsége sok munkaerő-megta­karítást jelentett. A műtrágya leszórása után, most már a tárcsázást végzik a szövetkezet gépei, és a meg­felelően előkészített talajon a vetést is megkezdték. Két erő­gép már teljes erővel végzi a vetést, s utána a többi is be­kapcsolódik. A megfelelően előkészített talaj, a műtrágyá­zás, s a traktoristák jó mun­kája biztosíték arra, hogy jö­vőre magas termésátlagot ér­nek el a mezőtárkányi Ezüst- kalász Tsz-ben. Cs. t. — Majd meglátjuk, ügy vagy te ezzeű, mint a háborúval. A véreng­zés ellen prédikálsz, de magadban vagy mások előtt azt mondod, hogy a háború szükséges, a háború szük­séges rossz! — Kell az időnként — mondotta csendesen Halászy. — A háború olyan szükséges valami, mint a zi­vatar. — Zivatarra nincs szükség, csak csapadékra —■ vág közbe Bieder­mann. — Persze, ha a pusztulás filozófiá­ját elfogadjuk, akkor Halásziy bará­tunknak kell igazat adnunk, aki azt tartja: a természet tűzben és vízben születik újra, az emberiség vérben és könnyben... — így Gárdonyi. — Néhány lélegzetvételnyi hall­gatás után ismét Halászy beszélt: — Híres hadvezérek és tudósok mondják, hogy a háború nagy lökő erő. Háború nélkül szinte nincs ha­ladás. Nagy Péter, minden oroszok cárja például azt tartotta, hogy a háború megvetése föltétlenül elő­idézi az általános pusztulást. Mindig példának hozta fel a görög biroda­lom hanyatlását: békeszeretetük okozta bukásukat. — Hagyjuk a meddő vitákat — szólalt meg Gárdonyi. — Ügy érzem, hogy helyem a békéért küzdők tá­borában van. Gyűlölöm a háborút, a vérengzést, és most is vallom; ad­dig nem érdemli meg az ember az ember nevet, míg minden kardból ekevas és ágyúból harang nem lesz. — Nem szereted a harangzúgást., Géza! — nevetett Halászy. De már búcsúzott is. — Aztán ne feledd, amire kérte­lek... Az író kérdően nézett rá. — Igen, igen. A könyvre gondo­lok. Ne add ki a könyvet. Megígé­red? % cOKOS \ n / * ft f 5^ Miklós] Jr&­ti fár&bjJkei 37 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — Nem bánom. További jó barát­ságunkra megígérem. (Az Arany, tömjén, mirha című munkát az író halála után József fia átdolgozta, 1924-ben jelent meg.) ★ Igaz vagy vélt híreket latolgatnak az emberek a városban. Híre jár, hogy kitört az orosz forradalom, Pesten a hadi üzemekben sztráj­kolnak. Egyesek tudni vélik azt is, hogy győzött a kommunista forradalom Oroszországban és a kor­mány békeajánlatot tett a központi hatalmakhoz. Mindezek a hírek a Diófakút ut­cai ház lakóit már nem érdeklik. A napokban Jött meg a hivatalos érte­sítés Legányi Gyula főhadnagy ha­láláról. Mindenki szó nélkül, hang­talanul végzi megszr»kott dolgát. Ferenc, ha beni; hál, már pirkadat­kor az emeleten kopog nehéz léptei­vel. Indul a tanyára. Csak este tér meg. Szavát sem hallani. Vasárnap még korábban kel. Hátival, nyak- lédikóval, kerek és őrt ókapákkal indul a hajnali vonathoz. Máskor a Homok utcában, a téglagyár agyag- bányáját túrja egész nap. A meg­szállottak szorgalmával és igényte­lenségével dolgozik estig. Legtöbb­ször egy darabka kenyér és néhány szem gyümölcs a tápláléka. Má- zsányi súllyal Indul a síneken, fel az Agyagoson a Dlófakútig. Színte­len arca Ilyenkor megtelik vérrel, szemei kidüllednek, izzadtság önti el. Szennyes inge átnedvesedik mire eléri a portát. Karjait leengedi, a kapák a földre hullnak. A hátival betámolyog az ajtón. A szobában csend van, Mariska szólni sem mer. Néhány kanállal mer a párolgó ételből. Ferenc bele­kóstol, aztán félretolja. A kis Rózsi mellé áll, felnevet. Ferenc megnyu­godott, arca visszanyerte pergament színét. Mikor beköszöntött a tél, Mariska Ferenc részére ágyat tett a nagy búbos mellé. A téli rövid napok alkalmasak a nyári gyűjtemény vá­logatására. Ferenc kalapácsa töri, feszíti a köveket. Csodálatos ten­geri növények, állatkák, csigák megkövesedett rajzai gazdagítják gyűjteményét. Néhány ritka példány felkerül a Földtani Intézethez. Szakemberek, könyvek, szaklapok jönnek a házhoz. Ferenc nemcsak kőzeteket, hanem népdalokat, mesé­ket és népszokásokat is gyűjt. ★ Tavasszal, mire a tanyán megkez­dődött a szőlőmunka, megérkezett a katonaságtól Mezei János, és meg­kérte Mariska kezét. Az esküvő örömét fokozta a köz­ponti hatalmak békekötésének híre. Bresztlítovszkban békét kötöttek Oroszországgal. A több éves há­ború után biztató reménysugárt je­lentett mindenki számára a béke, Ekkor már naponként és csapa­tostól érkeztek haza a harctereket elhagyó katonák. Andrássy külön békét kért. Pesten ismét tüntetések voltak. Megalakult a Magyar Nem­zeti Tanács. Lemondott a király. A sok kedvező hír és esemény, a pokol szennyéből és szenvedéseiből hazatérő emberek ellepték a Vasút utcát. Volt, aki a földet csókolta, mások a járókelő idegenek nyakába borultak. Volt, aki csomagocskáját feje fölé dobálva, majd maga előtt rugdalva ment a Líceumig, ott habzó szájjal összeesett. Mária harmadik gyerekét várva vette tudomásul hazaérkező férje tervét: — Utat építünk! — mondotta Le­gányi —, utat Egerig. — Csak nem akarja elherdálni, amit távollétében összegyűjtöt­tünk? ... Minek az a csinált út? — tiltakozott Mária —, megjárja ne­künk a földút is! Csináltassa a város, vagy Noszvaj, akinek szüksége van rá. — Jó! Maga fújja a magáét, ér. meg végzem, amit jónak látok .. i Köves úton szállítjuk a termést Egerbe a tanyáról. János Mariskával ott fogja mérni a városban a I<egá nyi-borokat. Az én fajboraimat... Mit értetek ti ehhez? Azt hiszitek, hogy kapálásból, meg permetezés bői áll az élet? ősszel kitört a forradalom, és Ma­riskának a Diófakút utcai házban megszületett első gyermeke. ★ A régi rend felbomlott, az új rend még nem alakult ki. Az Iskolákban nincs rendszeres tanítás. A diákok sem az órára járnak, hanem a vár­ba. A katonaság elhagyja a kaszár­nyákat. A raktárakat feltörték. Ro- hamsisaktól kezdve a kocsilámpáig mindent visznek. Csajkák, kulacsok, oldaltarisznyák, töltényhüvelyek he­vernek szerte a földön. Ott folyik az osztozkodás a Sötétkapu alatt. A sánci fiúk lámpákat gyújtanak, a halomba száradt viaszos-levelű koszorúkból fáklyákat készítenek, és a kazamaták nyirkos, ismeretlen út­jait járják. Vásottak és neveletle­nek. Milát, mint a hatalmas harma­dikat, nem egysz.er megkergetik, hol Czintnerékhez, hol Gárdonyihoz menekül. Egy alkalommal Setét főszerkesz­tőt találja az írónál. Jobb karján nemzetiszín szalag. Épp búcsúzik* Amikor elmegy, Mlla szorosan az író mellé ül. így szerette az esté­ket is. jó Időben a kerti pádon, az őszben itt benn, a csendes falak kö­zött, beszélgetve. — Pihenjen többet! Este feküdjön korábban, hagyja a szellemekkel folytatott társalgásait és az időt rabló tUkos/rásokat. Szellemek nin­csenek. — Jó, rendben van — bólint rá. — És a titkosírásé könyvek? — Azok megmaradnak az utókor­nak, hadd törjék a kobakjukat a fi­lológusok. De most meséljen nekem arról a zárdában nevelkedett lány­ról, aki fellázad az élettelen élet el­len. Tetszik nekem ez a fordulatos történet, Mar írogatom is. (Eolytatfukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom