Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-13 / 214. szám
4 NEPÜJSAO 1963. szeptember 13., péntek CpAiíml glmnúziíunoJi Akkor nekünk nagyon rosszul esett, hogy a mi kitűnő gyere-1 keink protekció hiányában ki- maradtak, most már nem bánt. 42 LÁNY ÉS 12 FIŰ SELYPEN — Hová. lányok? — kérdik innen is, onnan is az öt vidám csitritől, ahogy elhaladnak a Zagyvaszántó—Selyp közötti úton kerékpárjukkal. — Megyünk iskolába. Selypre. Az új gimnáziumba! — Nincs ott ilyen, te lány—, vakarja meg a fejét az útőr — lógus a gyökér szerkezetét magyarázza. Belépésünkre egyszeriben várakozásteljes lesz a légkör. Az iskoláról már tudok annyit, hogy 57 gyerek, két osztályban angol, német tagozaton kezdte meg a tanulást. Azt is elmondotta az igazgató, hogy tízen veszik kislány mondja ezt. Látszik, hogy nagyon sokat megvitatták ezt otthon. — Elektrolakatos szerettem volna lenni. Szerencsére itt a villanyszerelés a politechnika anyaga, most mér örülök, hogy itt járok, hiszen itt is lakom — Molnár Gábornak ez a véleménye. — Eleinte nagyon nem tetszett nekem az egész — mondta Havelamt Marika édesanyja, akit otthon, Rózsaszentmárton- ban kerestünk fel. — A?t mondták, a kitűnőeket felveszik Hatvanba, a kollégiumba, végül a négy gyerekből akit felvettek egy se volt kitűnő. Kitűnő tanárok kezében van j itt is a gyerek. Hanem egy , baj azért van ... Hátha lehet rajta segíteni, elmondjuk. Reggel 6,20-kor indul a munkás járat Petőfire. Ott a gyerekek leszállnak s várakoznak a selypi járata. Délután is későn érnek haza. Megoldás lehetne, ha a polgári járatot 8 óra helyett 7 órakor indítaná a MÁVAUT. Ez nem csatlakozik semmihez, előbbre lehetne tenni az indulási időt 7 órára, s akkor a Hatvanba járó gimnazisták is időre beérnének, s nem utazna hajnalban a sok diák. — Már a tanácsot, a MÁVAUT-ot is megjártuk ezzel a kéréssel, de mindenhonnan elutasítottak bennünket. (ádám) Ha megkérdezik egy füzesabonyitól, hogy hová jár majd középiskolába gyermeke, nem Egert, Kait vagy Gyöngyöst említi: — A faluban marad, Füzesabonyban ... Szünet van. A nem búi tágas iskolaudvart diákok népesítik be. Kis felső tagozatosok, és nagy elsős gimnazisták. Együtt játszanak a nagy szünetben, a húsz perc alatt. Nagy részük jól ismeri egymást. Az elmúlt iskolaévben 59-en fejezték be Füzesabonyban az általános iskolát, és ezek közül harmincán iratkoztak be a gimnáziumba. — A nővérem a káli gimnáziumba jár, harmadikos. Nekem már nem kellett elmernem hazulról — mondja elé„benépesítésével” elfér együtt az általános- és a középiskola. Hetente egy alkalommal politechnikai oktatáson vesznek részt. A leányok és fiúk mezőgazdasági gépész, állattenyésztési, kertészeti és kereskedelmi oktatás között válogathattak. — „Boltos” leszek — árulja el politechnikai „foglalkozását” Nagy Feri. — Üjlőrincfal- váról járok be, s délután négykor már otthon vagyok. Egerbe nem engedtek volna cl szüleim, de így én is gimis lehettem. Az igazgató, Várhegyi Ferenc, évek óta meglévő gondjukról beszél: — Uj, nagyobb feladatokat ró ránk a gimnázium, s most még égetőbben jelentkezik a pedagógus-hiány. Nyolc neve1 Biológiaóra Selypen —, itt élek és harminc éve nem hallottam ilyet. — Pedig van. — A lányok leszálltak a bicajról” s beszélgetve érték el a Selypi Általános Iskola kapuját. — Itt vagyunk, János bácsi. Amíg nem lesz új épület, addig itt tanulunk. Az öreg fejcsóválva néz utánuk, s ahogy megáll autónk az iskola előtt, hozzánk fordul. — Hát szabad így kifigurázni az öreget? Még. hogy gimnázium. Olyan elemi ez is, mint a többi. — Amikor azután mi is bizonyítjuk, hogy gimnázium nyílt, akkor nagy nehezen elhiszi. — De majd megnézem én magam is! Éppen ezt tesszük mi is. Az osztályban Gedeon Miklós foio(Foto: Kiss Béla) igénybe a menzát, s hogy ösz- szesen 12 szem fiú árváskodik a kislányok között. Tíz tanár, egy szakoktató a cukorgyárban, és egy kísérő tanár — ez a hagyományait alapozó új falusi gimnázium tanári testületének létszáma. — S mi a gyerekek, a szülők véleménye? — Én Petőfiről 10 perc alatt itt vagyok, egész délutánom szabad. Ha Hatvanba járnék, valamikor délután 4 óra felé érnék haza — mondja Tóth Tibor, aki Petófibányáról jár át. — Nekünk anyagilag sokkal könnyebb, mert a kollégium nagyon borsos lenne — Have- lant Mária rózsaszentmártomi gedetten Vas Klári. — Erzsi néni az osztályfőnököm továbbra is: „Erzsi néni”, Fü- löp Erzsébet, az egyik gimnáziumi osztály „mamája”. — Régi vágya a községnek a gimnázium. Bár lényegesen több dolgunk van így, szívesen vállaltuk. A gyerekek is jobban járnak. Ismerjük képességeiket az általános iskolából, és így könnyebb tanítani. Az egyik osztály az úttörőszobában kapott helyet. — Tavaly hét tanulócsoportunk volt, az idén már csak hat van — magyarázza a másik osztályfőnök, Studt Sán- domé. — Egy helyiség felszabadult, meg az úttörőszoba lónk Egerből jár ki tanítani, s valamennyien letelepednének a községben, csak nincs hol. A nyolcvanöt füzesabonyi középiskolást jövőre újabbak követik. A környező községek általános iskolát végzettéinek nem kell ezentúl szüleiktől távolra utazniok gimnáziumba, 1964. márciusában megkezdik a jelenlegi általános iskola mellett egy nyolctantermes, központi fűtéses, tornateremmel felszerelt új iskola építését. 1965-ben már új gimnáziumba járhatnak Füzesabony és a környező községek általános iskolát végzett leányai és fiai. (tóth) Testvéri barátság Ki tudja, hol van Zielona— Gora? Magyarul azt jelenti: Zöldhegy. És mégsem hegy, hanem város. Méghozzá: Lengyelország ban. Mielőtt elhangzana a kérdés: miért került ez a furcsa nevű lengyel város a mi újságunkba, hadd mondjuk el, hogy ennek a városnak testvéri kapcsolata van Gyöngyössel. Bár az ilyen „rokonságból” vajmi kevés hasznot húzhat bármelyik fél is, úgy tűnik az első pillanatra. Mégsem így áll a helyzet. Lehet, hogy kissé mesterkéltnek tűnik ez a kapcsolat, hiszen a nagy távolság miatt csak az eszmei testvériség ápolására nyílik alkalom a két város között. Ez lehet az egyik vélemény. A valóság azonban ettől sokban különbözik. Tavaly a gyöngyösi tanács néhány vezetője volt kint Lengyelországban és sok hasznos tapasztalattal tértek vissza a látogatásról. Tanultak a zielona—goraiak- tól, méghozzá városvezetést. Néhány olyan dolgot, a-tní nálunk nem volt meg. És a lengyelek? Kapala Marian, a lengyel népfront városi titkára és Gniewek Kazimierz, a városi tanács vb-titkára nagy elismeréssel szólott a szövetkezeteinkről, a kultúra falusi munkásainak tevékenységéről, a pártnak az emberekről való gondoskodásáról, a gyöngyösi munkások szorgalmáról és újító munkájáról. Nekik ezen a területen nyújtott segítséget a testvéri látogatás. Még ki sem pihenhették a hosszú utazás fáradalmait, városukba hazaérve, de ki tudja megmondani: hány és hány kérdésre kellett már válaszolniuk otthon, amelyek mind rólunk érdeklődnek. Hiszen két város ismerkedik egymással ennek a kapcsolatnak a nyomán. Mélyüljön hát továbbra is a testvériség Gyöngyös és Zielona—Gora között — mindannyiunk hasznára! (gmf) Sikerek és gondok Átkáron Az atkári Üj Élet Tsz elnöki irodáján egy fontos tárgyalás közepébe cseppentem. Az elnök, a főkönyvelő, a főagronó- mus, a párttitkár és a raktáros vitáztak az idei termésről. Kenyérgabonából 119 vagon termett. Ebből teljesítették a szerződéses kötelezettséget, tartalékoltak vetőmagot a jövő esztendőre és így lassan megteltek a kimutatásban szereplő rovatok. Megütötte a fülemet a kukorica vetésterületének szokatlan nagysága, félezer hold. A főagronómus tájékoztatója szerint a termés sem lesz rossz, mert a tavalyinál sokkal jobbak a kilátások. — Szükség van a kukoricára — mondja Scheffer Géza elnök. — Az állatállományunk számban és minőségben az elsők között jár a megyében. Csupán egyet említek: napi átlagban 1000 sertés etetéséről kell gondoskodnunk. — Saját tenyésztés? — Igen. 102 anyakocánk van. — Hogyan állnak a szerződéses kötelezettséggel? — Tervünk 1100 hízó és tenyészállat. Eddig 850-et szállítottunk el. A szarvasmarha-állomány- nyal is méltán dicsekedhetnének az atkának. A 359-et számláló állatállományból 123 a fejőstehén és éves átlagban tehenenként 3300 liter tej kerül a városi fogyasztókhoz. A hi- zómarhák, a tenyészüszők, fiatal borjak mind bizonyítékai a fejlődő gazdaságnak. — Hogyan gondoskodnak a téli takarmányozásról? — A cukorrépa 160 mázsás átlagtermést ígér. Kapunk bőven mellékterméket a gyártól. Úgy tervezzük, hogy a közös állomány ellátása mellett juttatunk a háztájinak is — táié- koztat az elnök. Szó esett a beruházásokról, illetve a beruházások menetének üteméről, amelyek miatt aggódva néznek a tél elé At* káron. A Mátravidéki Építőipari Ktsz egy 96 férőhelyes növendékistálló átadását december 31-re vállalta, bár a tsz vezetősége ezt a határidőt október 31-re kérte. Még csupán a falak állnak. Félő tehát, hogy a határidőben eltolódás lesz. Ez pedig azt jelentené, hogy 100 növendék állat fedél nélkül marad télvíz idejére. Van ugyan építőbrigád a tsz- ben, de az 300 férőhelyes, ön* etetős süldőnevelő építésén munkálkodik. Ez is sürgős, mert ha nem készül el időre, ugyanolyan bajok származhatnak, mint a növendékistállónál. Sajnos, az építkezés problémája sem egyedi eset. Ilyesmivel gyakran találkozhatunk a megyében. Most, a tsz-tagOK kérése az az építőipari munkásokhoz, hogy ők is tegyenek meg mindent, nehogy az esetleges mulasztások, a felesleges, bürokratikus huzavonán kárt okozzanak az állatállományban. Laczik János 34 OKOS MIKLÓS d a. tCiráUjsfcék&K RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Máskor viszont előfordult, hogy úgy üdvözölték egymást, mint a legjobb pajtások, akik sosem válnak meg egymástól. Aztán folytatta mindegyik a maga megszokott napi munkáját. Többször előfordult, hogy elfogyott a másolandó kézirat. Ilyenkor Máté- kovics egy-két estéje szabad volt, beteg édesapját látogatta meg. Néha a felesége is elkísérte. Amikor Ilonka is jön, mindketten vidámabbak. A beteg is, meg a fia is. Ilonka egy-kettőre rendet teremt a lakásban. Felrázza a betegágyat, szellőztet, takarít, főz egy teát, mert még mindig a tea a legjobb Móric bácsinak. Hazafelé tartva a sánciak csodálkozva nézik a Bebek-bástya szorosában karöltve sétáló házaspárt, összesúgva sem tudnak egyebet mondani: — A fene sem érti ezeket a Máté- kovicsékat. Egyik este üzenet várja őket. Mindketten menjenek át Gárdonyihoz. Nem értik, mi az, ami annyira fontos. Átmennek. A vendégeket már terített asztal várja. Néhány baráton kívül — Biedermann, Halászy, Setét Sándor — csak a család tagjai vannak jelen. Setét Sándor köszönti a harminc éves írói jubileumához érkezett Gárdonyit: — Barátunk megtilthatta Légrá- dyéknak, hogy világgá kürtöljék az évfordulót, de barátai szeretetével nem boldogult. Az Akadémia tagjává választásába bele nem szólhatott., az Eger város közgyűlésének határozatát,' hogy az egri takácsok Utcáját Gárdonyi Géza utcára keresztelje, meg nem változtathatja, és így jut ma este e meghitt kis baráti körben kifejezésre mindaz a hála és megbecsülés, az író érdemeinek elismerése, amely nemcsak a barátok őszinte megnyilatkozása, hanem egy város, egy egész nemzet hálája is. Gárdonyi meghatottan válaszolt: — Tényleg igaz, hogy kerültem az ünneplést. Nem gondoltam arra, hogy városom szeretetével én sem bírok. Magyar író nem kívánhat többet a sorstól, mint amiben engem részesített. A legnagyobb örömem mégis ez az este, amikor együtt vagyok szeretteimmel. Nektek is szól ez az ünneplés, barátaim, akik ki így, ki úgy segítséget nyújtotok, akik munkatársaimmá szegődtetek. Köszönöm, nagyon köszönöm, hogy ezt megérhettem. Vacsora után átmentek a nagy dolgozószobába. Gizella zongorához ült. Mila mellette. A férfiak a dohányzóasztalka köré telepedtek, a háború kitörésének lehetőségeit latolgatták. ★ Gárdonyi abból az alkalomból, hogy írói jubileumának harmincadik évfordulóján a Takács utcát Gárdonyi Géza utcának nevezték el, hosszabb köszönő levelet írt a város polgármesterének és a városi képviselő testületnek. „Köszönöm Önöknek azt a szíves és mélyen megható figyelmet, hogy még életemben ide nyújtották nekem azokat a rózsákat, amelyeket csak halotti szemfödelemre várhab- tam volna. Ez a nagy és nemes adomány megerősít engem lankadozó munkabírásomban és szent fogadalmakra kötelez: munkálkodók tovább az Istentől nekem osztott szerszámmal — holtomig — a nemzet művelődéséért és Egerért!” „Üdvözlégy nemes, szép Eger!” így kiált fel, valahányszor utazásairól visszaérkezik a város falai közé. Rajongásig szereti Egert, Ezen a nyáron Erdélyt járja, meglátogatja a Kolozsvárott tanuló Józsi fiát. Szétnéz Nagyváradon, itt született Mila. Sok-sok tervvel érkezik haza. Már az úton, a vonaton szövögeti az Orratlan hölgy történetét. Novelláiból újból összegyűlt egy kötetre való. De mi legyen a címe? Pesttől Egerig ezen töpreng. Amikor leszáll a vonatról, hirtelen támadt gondolata adja a kötet címét: Mesz- sze van odáig. Mila már várja, ott játszanak az ablak alatti hársak alatt Gizellával. Ruhát és főkötőt varrt az ezüstszürke cicának. Gizella arca földerül. — Hol járt? Miket látott? — kérdezi Mila felállva. — Látta-e Nagyváradot? Szép-e? — Szép. Ahol maga született! De boldogabb vagyok itthon. Nem szebb és nem jobb a világ sehol, mint itthon — mondja az író. Kézen fogta a fiatalasszonyt és odavonta maga mellé a hársak alatti padra. — Köszönöm, hogy gondolt rám, amíg távol voltam. ★ Vacsora közben vették észre, hogy Gizella nem ül az asztalnál, — Miért? Beteg talán? — kérdezte Gárdonyi. — Nem, csak még nem jött Ott volt lent a kertben. Art hittem, veletek van ,.: — feleli Zieglerné. — Az író felállt a félbehagyott vacsora mellől. — Megyek, megkeresem. Bejárta a kertet, de Gizellát nem találta. Közben megjött Savósról Sándor, "most már együtt keresték. Gizella azonban nem volt sehol. — Biztosan valamelyik szomszéd* nál társalog — mondotta Sándor. Sehol nem tudtak Gizelláról. Kis Mari átszaladt Mátékovicsék- hoz, Csórjáékhoz, mozgósította az ismerősöket. — Elveszett Gizella, — mondotta, — Itt még sosem volt — mondotta Mátékovics, és átment Gárdonyihoz. Most már mindenki Gizellát kereste. Ki a városnak, ki a Dónát felé, az Almagyarnak vagy az Egednek tartott. Éjfél felé mindenki visszatért, de eredménytelenül. Most már a kétségbeesés lett úrrá a családom. Biztosan szerencsétlenül járt. Elgázolta a vonat. Ekkor Egervártól a Diófakútig végigjárták a síneket. Sehol. Értetlenül várták a reggelt. Amikor pirkadni kezdett, Mátékovics ismét elindult a Vécsey- völgyön az Eged irányába. Az Eger-látóra ért, amikor puskás pásztorember jön szembe. — Egy fiatal, szőke lányt keresek — mondja Mátékovics. — Én meg azt megyek jelenteni. Ott futkározik a tanya iránt tépet- ten, kócosán. Valamit beszél is, de nem érteni. — Nem jönne vissza velem? A Legányi-tanya közelében meglátják a lányt. Csüngő karokkal, tépett ruhában, meztelen felsőtesttel, szemébe hulló hajjal ődöng összevissza. Néha karjait maga elé tartja, botladozik, mintha bekötött szemmel meg akarna fogni valakit. (Folytatjuk) §5 GIMNAZISTA FÜZESABONYBAN
