Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-11 / 212. szám

4 NEPOJSAG 1963. szeptember 11., szerda Az egri olvasók kérdezik: Hol a taxi ? — Miért olyan elhanyagolt a Bródy utca? Miért a fiivön ? — Lehet-e árok así út közepén ? Egy példa sok tanulsággal Miért termeltek holdanként hat mázsával több búzát Füzesabonyban, mint Szihalmon ? vetettük ecUüt A 9 óra 55-ös vonattal akar­tam elutazni. Vonatindulás előtt negyven perccel hívtam taxit, 10 perces türelmes tár­csázás után' lesétáltam a taxi­állomásra, — hátha csak a telefon rossz. Húsz percet ácsorogtam a taxiállomáson, — de kocsi nem jött, se kicsi, se nagy. Végül is a vonatot lekés­tem. A következő vonat 12 óra 25-kor indult, és — tanulva a reggeli eseten — indulás előtt egy órával lementem a taxi­állomásra. Csekély 35-en vára­koztunk. mivel az elsők között voltam felfértem rá. Kérdeztük a gépkocsivezetőt, miért nincs elég taxi, azt felel­te, ő most jött vidékről, s a taxik egy része a garázsban áll, mert az AKÖV vezetői szerint nincsenek kihasználva. Ehhez meg kell jegyezni, hogy amiga taxi-állomáson jártunk, félper­cenként csengett a telefon. So­ha nem található taxi az állo­máson sem, pedig egy-egy vo­nat érkezésénél szinte a lehe­tetlenséggel egyenlő felprése- lődni a buszokra. — Nem lehet ezen változtat­ni, hiszen végeredményben az AKÖV van az utasokért és nem megfordítva? Székely Béláné Eger Azt is mondhatnánk talán: Eger legelhanyagoltabb utcája a Bródy Sándor utca. Néhány esztendővel ezelőtt három mé­ter széles út volt itt, macskakö­vekkel kirakva, azonban a laza talajból kimosta az eső a köve­ket, 30—40 centis árkok húzód­nak az út közepén. A savanyí­tó üzembe, és a nyomdába való teherautóközlefkedés eléggé ve­szélyes vállalkozásnak számít. Rontotta az utat az is, hogy a trafóház elhelyezése során 4—5 alkalommal ástak árkot, s az ÁVESZ nem gondoskodott az út helyreállításáról. A csak­nem embermagasságú gazról már sokszor esett szó, s a köz­lekedés újabb akadályáról is „gondoskodtak” már. Az utcát egyetlen lámpa világította meg, néhány napja ez is kialudt, s hiába akartuk bejelenteni a hi­bát, az egyik helyen azt felel­ték, az nem az ő reszortjuk, a másik helyen fel sem vették a kagylót. A felsorolást folytathatnám Elnémult a rigó. Az esteli csöndben az őszi bogár szomorú pri-pri dala szól már. A távoli szőlőkben panaszolja , szüntelen: elmúlt, odavan a nyár* a meleg nyár! így változik búsra az én hegedűm is: fejemre az ősz dere, az ősz dere száll. Gazdagon érik a szőlőm, csűröm se üres, de pri-pri: odavan a nyár, — a nyár .:. — Né higgye, nincs még vége, nincs oda a nyara, nincs oda a nyár... A szeptember is kedves, és az októbernek is vannak még meleg napjai. — Igen. A gyermekeim. Ha vissza­néznek a házra, látni fogják, hogy az én szeretetem ragyogja át min­den napjukat. Öreg korukban így fognak szólni: Az én apám jó em­ber volt! — Látja, Mila — mondotta —, ez a szeptemberi meleg és az ok­tóberi napfény. Ez, és nem több. — Most aztán igazán megyek, mert kikapok otthon. Felállt. Gárdonyi a kapuig kísérte Milát. ★ Anya és fia ketten vacsoráztak. Zieglerné vitte a szót Milára: — Gyakran vendég mostanában ez a fiatalasszony. — Igen, igen, szeret ide jönni; Olyan irodalomrajongó. — Látszik rajta — jegyezte meg Zieglerné. — Mindig fehérben jár, mint valami kislány. — Most lilában volt. — Szóval fehérb'en, vagy lilában. — Milyen jól megfigyelte. Pedig legelőször zöldben volt. — Milyen jól tudod — mosolyo- dott el Zieglerné. v — Több pihenésre van szüksége édesanyámnak. d RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — És neked? — Nekem is. Ezért gondoltam arra, hogy a fiatalasszony majd se­gít. — Segít? Ugyan, mit tudna ő se­gíteni? És kinek? Neked, vagy ne­kem? — Mindkettőnknek. — Nekem ne segítsen. Nekem ott van a segítség, Mariska. Mit segít­hetne itt? — Az én házamat tartja majd rendben. — És akkor mi lenne, olyan ház­vezetőnő? . : : — Ez, az, Ilonka? — ejtette nehe­zen és fontolgatva a szavakat az író. — Igen, ez a nagysága; — Az. Olyasmi, házvezetőnő. Aki mindent elvégez, édesanyám. Aki az ablakokra vitrázsokat készít, az aj­tók fölé drapériákat. Virágot a vá­zákba és tisztán tartja a beporoso­dott könyveket. — És ki takarítja ki a szobákat, ki súrolja a padlót és ki tisztítja az ablakokat? Azt is ő? — Biztosan; ★ A Vadász utcai házban nagy ese­ményre készülődtek. A délceg hu­szárszázados, Klinkhamer Ferenc, aki Irénnel hosszabb idő óta beszél­gető viszonyban volt, megkérte a kezét. Matyi esküvője után Irén is a házasság mellett döntött. Tavaszi esküvőre készült, ami egyben azt is jelentette, hogy el­hagyja a szülői házat. Jövendőbeli férjének előnyös szerződést ajánlott az egyik budapesti pénzintézet. Ez kedvező alkalom volt arra, hogy a katonapályának végleg búcsút mondjon. Esküvő után Ilona és férje gyak­ran felkereste a Vadász utcai házat. Móric bácsi nagyon egyedülállónak érezte magát nemcsak a házban, ha­nem a világban is; — Nem sokáig élek — mondo­gatta —, mindenkim elment, ma­gamra maradtam. Ide jöhetnének lakni, Ilonka! Hely az van bőven, elférünk. Ilonét valami fojtogatta. — Nem, nem — tiltakozott hirte­len. — Annyi hányódás után jutot­tunk ehhez a házhoz. Erre, mindig ilyenre vágytam. Nem tudnék tőle megválni. Ä Sánc olyan, mint egy kis város a város fölött. ★ Egy este férj és feleség átmentek Gárdonyihoz. Arról volt szó, hogy a fiatal Mátékovics segíteni fog Gár­donyinak a kéziratok tnásolásában és rendezésében; A kapu már zárva volt. Hentzi pillanatok alatt ott ter­mett, és dühös csaholással ugrált a kapura. Ilona néhány szóval lecsen­desítette. Hentzi elhallgatott, Gár­donyi könnyű léptekkel igyekezett a kapuhoz. — Nem tudom ezt a kutyát any- nyira megnevelni, hogy legalább a barátaimat el ne ijessze. A dolgozószobába vezette látoga­tóit. A kerek, dohányzóasztalon he­vert a nagy körökké! és az ábécé be­tűivel teleírt papírlap, ezen egy szét­nyitott, hieroglifákkal teleírt füzet. — Egyiptomi vagy szanszkrit írás? — kérdezte Mátékovics. Gárdonyi mosolygott. — Hm, alig. És azt hiszem, senki a földön, soha egyetlen betűt sem fog ezekből az írásokból elolvasni. Mátékovics és Ilonka először egy­másra néztek, majd kérdező sze­mekkel mindketten az íróra. — Igen — folytatta —, nehéz volna ezeket megfejteni. Nézzétek csak közelebbről! Mátékovics kezébe vette a füze­tet Ilona is fölé hajolt. — Annyira piciny ákombákomok — nevetett —, hogy leírni is művé­szet, hát még tudni, hogy melyik, mit jelent. — Nézze nagyítóval, Mila — nyújtott az asszony felé egy lencsét. Mátékovics felfigyelt a Mila névre, de aztán újból elmélyedt az írásban. — Inkább kínai írásjelek — mon­dotta. — Nem, nem. Egyáltalán nem kí­nai írásjelek. Leginkább a magyar rovásíráshoz hasonlítanak. De igen sok bennük az asszír-, ind- és héber vonás. Gót-, örmény-, görög írásje­leket is figyelembe vettem, amikor ezt a titkosírás-rendszert kialakítot­tam. — És mi a gyakorlati haszna? — kérdezte Mátékovics. — Egyelőre még magam sem tu­dom. Még csak a kezdetén tartok. Megalkottam egy titkosírást, amellyel bizonyos irányú kutatásaim eredmé­nyeit akarom rögzíteni. Távoli égzengés, morajlás hallat­szott be a nyitott ajtón. Néha szemet bántó villanás hasított a borús esté­be. Gárdonyi fájdalmas arccal nézett vendégeire, és ujjaival végigsímított halántékán. Később úgy patakzott a víz az ambitus előtt és a virágágyak között, mintha dészából öntötték vol­na. ★ Másnap gyönyörű, tavasznak is be­illő meleg, napfényes őszre virradt. Az éjjeli meleg eső másodtavaszt ho­zott. Kakukkfű szórta illatát a kert­ben és újból nyílott az ibolya. A Ki­rályszékre magasodó garádok alatt megbújt a fehér tisztesfű, a zsályák és mentók. Üjra hajtott a bazsalikom és a levendula. Kora reggeltől dolgozik; Kétkötetes munkát tervez. Az első könyv 13 agg­legényről szólna. A hosszú hajú veszedelemhez is bőven van forrás­anyaga: a szőlősgyörki anyai ház ese­ményei, a Karódon töltött időkből vett idillikus témák. Most szereplőkben is bővelkedik. Sok-sok lány alakja van, részben a Sáncból, részben Eger kör­nyékéről: Péczely Paula és Blanka, a szilvásvárad! főerdész leányai. Ebéd után Tordai Ányos látogatja meg, csizmásán, redingot-féle csá­szárkabátban, kalapját kezében lógat­— Remek időnk van. A poétáknak is a szabadban a helyük! — Kedvem volna egy kirándulásra, — válaszolt Gárdonyi. — Rajta hát, azért jöttem, még úgysem láttam a Savest. Alig félóra múltán parasztszekér állt meg a ház előtt Noszvaji kocsis viszi az írót és a tanárt a savósi bir­tokra. — A mi helyünk itt lesz a hátsó ülésen. Elől a kocsis ül és egy kedves vendégünk, Mátékovics Józsefné( Ilonka — rendelkezik Gárdonyi. (Folytatjuk) fél méter széles betonjárdát létesíteni a Dobó térnek az út felőli oldalán? Ferencfalvi Ferenc, Jó lenne végre igazságot tenni a szomszéd-vitában az egri Agyagos utcában. A 13-as számú ház tulajdonosa, hogy levezesse az esővizet, kereszt­be húzott egy árkot az úton. Az utca felső részén lakó mo­tortulajdonosok így csak nehe­zen tudják lehozni a motort, — az rongálódik, ütődik az ár­kon keresztül. Már elmentek a legkülönbözőbb helyre is panaszt tenni —, mindenütt el is ismerték, hogy szabálytalan­ság történt és helytelen árkot nyitni keresztbe egy úton —, de tenni még semmit sem tet­tek. Nem lehetne érvényt sze­rezni a panaszosok érdekében hozott határozatnak? Elek Ernő, Eger. a Krakker-féle ház tatarozásá­val, amelynek befejezése után ott maradt a kőtörmelék, vagy a szeminárium falához épített szeméttárolóval, amely állandó­an fedetlen a legyek nagy örö­mére, de úgy gondolom, ennyi is elég ahhoz, hogy a város gazdái rendet teremtsenek ezen az utcán is. Csathó Ernő, Eger. Városunk egyetlen nagyobb tere, a Dobó tér, sajnos, nem a legszebbek közé tartozik. Nyugati oldalán — az Állami Áruház és a patika között hú­zódó sávot füvesítették. A gya­logjárók ezt nem veszik figye­lembe, letapossák a füvet, sza­bályos gyalogút vezet már az út mentén. Van tehát parkosí­tás és még sincs. Esős, sáros időben különösen csúnya ez a rész. Fel is merül a kérdés, nem volna jobb egy kicsit a gyalogjárókhoz ieazodva más­Ahol a kultűrmunka valóban belső ügy amatőr színjátszóknak is to­vább kell fejleszteniük a be­szédgyakorlatokat, belső szak­köri életet kell élni, de tanul­mányozni kell a művészettör­ténelmet is. Ezeket a terveket a gyakorlatba is átvisszük, mihelyt újra helyet kapunk a járási kultúrotthonban. Már több mint tíz év óta vezeti Jankovics Jenő ezt a nagy múltú, sok sikert magá­nak mondható színjátszó cso­portot. Harminc állandó tag látogatja a próbákat, de szer­vesen hozzájuk kapcsolódik a Zeltner Imre által vezetett tizenhat főt számláló népi tánccsoport is. A két csoport jó kooperációjából születnek meg a nézők által közkedvelt zenés-táncos műsorok. Az egész évi munkát egyhe­tes balatoni üdüléssel jutal­mazta a vállalat szakszerve­zeti vezetősége. Igaz az is, hogy az ehhez szükséges ősz- szeget a csoport saját munká­jával, az előadások bevételei­ből teremtette elő. A tervek, amelyeket az év hátralevő időszakára maguk elé tűztek, nagyok, de méltó­ak az eddig elkönyvelt sike­rekhez. (laczik) — A Nebántsvirágot már előadtuk Mátraházán, de az ősz folyamán ugyanezzel, a kör­nyékbeli községeket is felke­ressük. — És Gyöngyösön ...? — Az újjáépített Városi Mű­velődési Házban karácsonykor szeretnénk először színpadra lépni szintén a Nebántsvirág- gaL Nagyon hiányzik már a kultúrház. Csak a próbák mi­att is, amelyeket jelenleg itt, a gyári ebédlőben, vagy vala­melyik csoporttag lakásán tartunk meg. — Hallottam, hogy a tavasz- szal Szolnokon játszanak? — Az Amerikából jöttem cí­mű darabot adtuk elő az or­szág nyolc legjobb amatőr színjátszó csoportjának a fesz­tiválján. — Mi volt ennek az összejö­vetelnek a távlati célja? Hosszas gondolkodás után felel. — Tömören meghatározva: Az amatőr színjátszás jövőjét egyengetni. — Milyen személyes tapasz­talatokkal tért haza? — Csupán a korábbi terve­im helyességében erősítettek meg a szolnoki tanulságok. Az A gyöngyösi MÁV Váltó-és Kitérőgyártó Üzemi Vállalat színjátszó csoportjának hírne­ve már túlnőtt a város hatá­rain. A többnyire lelkes fiata­lokból álló együttest szívesen fogadják a környező falvak­ban, városokban. A közel­múltban pedig a rádió részére vették hangszalagra a „Felese tréfa” című, gyöngyösi prob­lémákkal foglalkozó szatirikus műsorukat. De alighogy túlesnek az egyik bemutató szokásos iz­galmain, máris új tervek fog­lalkoztatják az együttest, és személy szerint Jankovics Je­nő művészeti vezetőt, akit ki­váló kultúrmunkájáért ebben az évben tüntettek ki Szocia­lista Kultúráért érdemérem­mel. — Nem állhatunk meg — mondja —, mert az egy hely­ben topogás a csoport fejlődé­sét akadályozná. A szatirikus műsorról még annyit, hogy őszre egy újabb műsort terve­zünk. Ezt Is, mint az előbbit, gyöngyösiek írják majd. Sok témát várunk és kérünk a kö­zönségtől. — Más terveik is vannak még ebben az évben? FRISSEK MEG [ az idei gabona terméseredmé­nyek már ismeretesek. Az át­lagokat, sajnos, számok jelzik, és emiatt több termelőszövet­kezet nem tudta gabonaérté­kesítési tervét teljesíteni. A füzesabonyi Petőfi Termelő- szövetkezet viszont maradék­talanul teljesítette a szerződés­ben vállaltakat. Tizenegy má­zsán felül volt a holdanként! átlagtermés búzából, ugyanak­kor a szomszédos Szihalom községben csak szűkén volt meg az ötmázsás átlag. Hat mázsa volt tehát a különbség ott, ahol egyforma a föld, azo­nosak az adottságok. A kérdés ezek után nyilvánvaló: Mi az oka a füzesabonyiak jó ered­ményének? Erről beszélget­tünk a Petőfi Tsz „főhadiszál­lásán” Gál János főagronómus- sal. — Közel ezer hold búzát vetettünk a múlt1 évben, 300 hold volt az intenzív és 640 hold a hazai fajta. Evek óta bevált gyakorlat nálunk, hogy nagy gondot for­dítunk az elővetemények ki­választására. Nemcsak az a célunk, hogy táperőben gaz­dag legyen a talaj, hanem az is, hogy idejében elvégezhes­sük a talaj munkákat. Vetésterületünk egy részén pillangósokat vetettünk. Két­százötven holdon vörösherét, lucernát és borsót. Az idén a búza-vetésterület 35 százalékát teszik ki a pillangós elővete­mények. Fontosnak tartjuk, hogy a korán lekerülő kapások he­lyére, amelyek legalább két éven belül trágyát kapták — gabona kerüljön. A terület felén tavaly salátát, mákot, uborkamagot, korai burgonyát termesztettünk, a többi helye­ken pedig egyéb kapásnövé­nyeket. Az előveteményt mindenütt korán betakarítjuk, hogy a ta­lajmunkát még augusztus, de legkésőbb szeptember elején elvégezhessük. A vetést szep­tember közepén, október első felében, az optimális időben befejezzük. Nagy figyelmet fordítunk a talajmunkákra. Az az elv nálunk: amit délutá­nig leszántottunk, azt még es­tig lezárjuk. Nem késlekedhetünk ezzel, mert a talaj minősége, nedves­ségtartalma szinte órák alatt romolhat. [A JO TERMES 1 dgggSa mennyiségű vetőmag is. Mi az intenzív fajtából 140—150, a hazaiból pedig 120—130 kilo­grammot vetettünk holdan­ként, annak megfelelően, hogy milyen volt a talaj tápexeje. Gondosan kezeljük az in­tenzív búzavetéseket. Csak ki­fogástalan területen vetjük és évente növeljük az arányt. Az idén már 400 holdba kerül kül­földi búza. Véleményünk szerint nem mindenütt fordítanak gondot a vetés mélységére. Mi a búzát tárcsás vetőgéppel, 6—8 cen­tis mélységbe vetettük eddit is. Néhány szót végül az ered­ményekről. — A megfelelő mélység kö­vetkeztében nálunk nem volt kifagyás, csak kis terület szen­vedett víznyomásos kárt. A teljes érésben kapott hőütés sajnos érzékeny terméskiesést okozott. Június végén ugyanis a 30 fokon felüli hőségben megszorultak a szemek és be­állt a hőütés. A kár miatt csupán 11,20 mázsa volt ná­lunk a holdankénti átlag, így a termésünk nem érte el a tervezettet, de azért teljesíte­ni tudtuk gabonaértékesítési tervünket, 22 vagon gabonát adtunk el az államnak. A tervteljesítést segítette az aZ intézkedés is, hogy a gépállo­mások kombájnmunkáját pénzben egyenlítettük ki. Az agronómus szavaihoz csatlakoztak a szövetkezet ve­zetői és elmondták azt is, hogy a szomszédos Szihalom köz­ségben nem ilyen kedvező a helyzet. Igen gyenge volt a búzatermés, amely elsősorban saját hibáik következménye. A múlt évi vetés Idején a ve­tőmag 30—40 százaléka a föld tetején volt, amely az egyik oka az alig ötmázsás átlag­termésnek. Hogy ez és a többe hiba meg ne ismétlődjék, a Petőfi Tsz vezetői most patro­nálják a szihalmiakat. A fü­zesabonyiaknak az a vélemé­nyük, hogy ha az alapvető agrotechnikai és termelési fel­tételeket Szihalmon betartot­ták volna, úgy az idén nem lenne hatmázsás különbség. Most ők is segítenek abban, hogy jövőre az övékhez ha­sonló termést érjenek el. A TESTVERI | örömmel fogadják majd a szi- halmi termelőszövetkezetben.» P. E. Egerfarmoson élénk vita során a felszólalók elmondották, hogy az egyesü­lés óta sokkal jobb eredmé­nyeket értek el. A gyűlés vé­gén hozott határozat hangsú­lyozza, hogy emelni kell a községekben nyújtott szövet­kezeti szolgáltatások színvona­lát. Célul tűzték ki a kiváló földművesszövetkezet errn megszerzését. Szabó E>. Küldöttgyűlés A Szihalom és Vidéke Kör­zeti Földművesszövetkezethez tartozó helyi szervek küldöt­teinek első félévi ülését tar­tották Egerfarmoson. A közel 100 küldött előtt Hangárd Márton, a szövetkezet elnöke számolt be az első hat hónap alatt végzett munkáról és az elért eredményekről. A hosyjímoló után kialakult

Next

/
Oldalképek
Tartalom