Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-05 / 207. szám
4 NEPOJS AG 1963. szeptember 5., csütörtök CSIKÓALMOK í= Mi leszel, ha megnősz? <- Traktor! (Balogh Bertalan rajza.) 27 OKOS MIKLÓS J a. tcir&kteék&K RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — A mai választási rendszer kerületi beosztásai is aránytalanok. A homonnaá és fehértemplomi járásban átlag hatezer szavazó választ egy-egy képviselőt. Míg Erdélyben A brud bányai Verespatak 171, Bereczk 189 és Erzsébetváros 207 választóval küld az országgyűlésbe egy-egy képviselőt. — Az ország tizennyolcmillió lakosából mindössze egymillió ötvenezernek van választójoga... Elképesztő — csóválta fejét Gárdonyi. — Franciaországban száz lakosra 28, Németországban és Belgiumban 22, Angliában, és nálunk csupán 6 választó esik. — Ez mind igaz, Gézám — állt fel a bőrhuzatiú fotelből Halászy és léiéi járkált a szobában —, de mégsem tudnám azonosítani magam olyan választójogi reformmal, amely német vagy éppen- francia mintára oldaná meg a választójog kérdését hazánkban. Inkább maradjon meg mai rendszerünk hibáival együtt, semmint olyan változtatás történjék azon, ami a magyarság vezető erejét kétségbe vonja. — A választói jog alapja a természeti jog, — magyaráz tovább Gárdonyi — s így az minden állampolgárt, minden embert megillet. Minden ember egyenlő, tehát legyenek egyenlők a jogok is, amelyekben részesednek. Azért, mert egyes állampolgárok kedvezőtlenebb anyagi viszonyok között élnek, mint mások, a szavazati jogtól megfosztani nem lehet őket. ★ Másnap Gárdonyi megmutatta fiainak a savósi birtokot. Az Eged oldala sárgállott a György- virágtól, leveleit bontogatta a csipke, bimbózott a kökény, villogtak a napfényben a gyöngyvirág sodrott levelei. A szőlők gyümölcsfái virágba borultak. Beérnek a két domb közé ékelődött birtokra. Tavaszi csend. Még a csermely is suttog, hogy el ne rezzentse az inni járó madarakat. Szívszaggató hangok szakadnak ki a fenyves mélyéből. Megszólal a fülemüle. A két fiú apjához szaladt. — Kibeszéli a meséjét — mondotta fiainak. Aztán leheveredtek a selymes fűre, és Gárdonyi mesébe kezdett: — Aédon irigy asszony volt. Irigyelte, hogy sógorasszonyának, Nio- bénak tizenkét gyermeke volt, neki meg csak egy: Itilosz. Elhatározta, hogy megöli Niobénak a legöregebbik fiát. Kést fent, és éjjel belopózott abba a szobába, ahol Niobé fia az ő saját fiával együtt aludt, s végrehajtotta tettét. Amikor megvirradt, szömyülködve látja a borzalmat; mit tett. Tévedésből saját fiát, Iti- loszt ölte meg. Zeüsz irgalomból fülemülévé változtatta, és azóta szép tavaszi éjjeleken jajszóval hívja megölt fiát: — It-It-Iti-Itiiosz, Itilosz! Itilosz! A két fiú néhány pillanatig hallgatott, aztán elvágtattaki a nyaralóhoz. Útban hazafelé a Legányi-szőlő előtt haladtak el. A nyaraló ajtói zárva voltak. Gárdonyi felfigyelt a zárt ajtókra. Lejjebb az úton csinos lány igyekezett feléjük. Melléjük érve köszönt. Gárdonyi rátekintett: — Legányi Mariska? — Igen, az vagyok. — Ilyen későn kifelé? — Ide jövök, a nyaralóhoz — mondotta. — Most jön haza Ilonka a kórházból, elkészítem az ágyát, hogy lepihenjen. Szaladok, mert mindjárt itt lesznek. Kocsin jönnek! — — Beteg a fiatalasszony — mondotta magának. ★ Az augusztus hó 8-ra kitűzött árvaszéki tárgyalásra 7-én este megérkezett Gárdonyi Gézáné, Csányi Molnár Mária. Gárdonyit a váratlan látogatás annyira kihozta a sodrából, hogy képtelen egyetlen szót is váltani volt feleségével. — Ne tedd ezt — kérlelte édesanyja. — Beszélj vele, hiszen mégiscsak a gyermekeid anyja... Nem zavarhatod ki a házból, mint egy betolakodó idegent. Gárdonyi kérlelhetetlen volt. Sem az asszony meggyötört arca, sem zokogása, sem Ígéretei nem tudták elhatározása megváltoztatására bírni. — Nekünk, csak annyi közünk van még egymáshoz, hogy a két gyerek ügyét megnyugvásra elintézzük, aztán mindörökre elváltak útjaink. Hogy helyzetét könnyebbé tegyem — mondta —, Gizella leányunk további nevelését, majd férjhez adását, kielégítését magamra vállalom. A fia nevelése a maga dolga. Az asszony hangosan felzokogott. — Ne legyen kegyetlen — könyörgött —, ne vegye el Gizellát... — De Gizella ide menekült — vág vissza. — Hát nem tud róla, hogy az új esztendő másnapján éjjel hozzám menekült? Vele szemben kellett könyörületesnek lennem, hogy felejtessem, ami miatt elmenekült az anyja házából. Hogy mi volt az ok, nem tudom! Nem is keresem! De a lány itit marad, majd én felnevelem. Erre ne legyen gondja. Jó éjszakát! •—Gárdonyi visszavonult hálószobájába, és magára zárta az ajtót. Másnap az árvaszéki tárgyaláson bejelentette, hogy a Gizella leányáról való gondoskodást a jövőben kötelességének tekinti. Az árvaszék így csak Gárdonyi Géza kiskorú gyámsági ügyét tárgyalta. ★ Űjból elérkezett az ősz. Az Isten rabjainak megjelenése óta alig végzett valami említésre méltó munkát. Nem bírta a zajt, a lármát, a látogatókat. A csendet, a nyugalmat akarja. Képtelen dolgozni. Külön gond, hogy Gizella hallgatag, csendes, magába mélyülő, beszédtelen. Füredi tárgyalással biztatja. Talán október? Lehet, hogy később, korábban semmi esetre sem. Szeptember húszadikán ebbe a felparázslott hangulatba vágott le a Religio-ban dr. Dudek János egyetemi tanár cikke az Isten rabjairól. „ Mit tagadjam — írta Dudek —, amit (az Isten rabjai) olvasása közben annyiszor éreztem, Gárdonyi nagyon alatta maradt tárgyának. Gárdonyi, úgy látom, nem előtanulmány nélkül fogott rajza megírásához. Tanult, mi volt a venia, a cilicium, a szerzet külső konstrukciója? De az intézmények szellemébe, a kor leikébe nem hatolt bele... Mint a vezető személy, a Jancsi fráter, mind különösen a hozzá kapcsolt motívum oly kicsi, oly jelentéktelen' és annak a kornak a bemutatásához annyira méltatlan, hogy ez magában is eléggé bizonyítja Gárdonyi rátermettségének fogyatékosságát, egy ilyen nagyszabású regény megírásához. .. .Mintha csak azért írta volna könyvét, hogy aki elolvassa, az a szerzetességet tartsa a leggyarlóbb intézménynek a világon, hogy alaposain elmenjen tőle a kedve. De különösen az apácaélettől. (FolytatjukI I népet, a saját fajtáját, hogy elárulja: azért folyik évtizedekig gyűlölség két szomszéd család között, mert Manconi nem tűrhette jó szemmel, hogy a szomszéd a válaszfalépítés közben elkerített egy kicsiny részt az ő udvarából. Micsoda tragikus fintor ez, mennyi ismeret halmozódik fél a drámai indítás megett? Giuseppe Dessi kitűnően válogatja meg hőseit, az asszonyokat, akik félig tébolyodottan, mindenesetre eszelősen vallanak egy lelkiállapotról, amely ma is él és lobog az olasz délen. A férfiak durvák, mint a csendőrök a hatalom birtoklásától, vagy szenvelgők, saját vétkeik miatt. A rádiószínház Varga Géza rendezésében, Nemes Mária fordításában állította a drámát a hallgatók elé. Kiss Ferenc, Máthé Erzsi, Majláth Mária, Kállai Ferenc, OUy Magda, Horváth Ferenc és Makláry János a játék erősségei. A darab dicséretére el kell mondanunk, hogy a rádió mellett ebben az esti órában Garcia Lorca jutott az eszünkbe, mert a játék hősei hasonlítottak a nagy spanyol költő szenvedélyes asszonyaihoz. A belső rémület és remegés mintha azok rokonaivá tette volna őket. G. Dessi hiteles világot teremt, hiteles jellemekből. (farkas) tatták, de nem lehetett rábizonyítani semmit, mert — mint az új vizsgálóbíró nyomozása során kiderült, — nem is volt gyilkos, nem is ölhette meg Lucia Giorrit. Mégis hallgatott annak idején is és most sem védi magát különösebben. Miért nem? Mert biztos alibijét olyan asszonnyal kellett volna bizonyítania, akivel szemben ő volt kegyetlen és irgalmatlan. Az új nyomozás minden valódi és vélt sebet feltép. Az új eljárás a csendőrparancsnoknak alkalom arra, hogy hatalmát fitogtassa és ostobaságával bajt bajra halmozzon. A pap a lelkek feletti hatalmával próbál eligazodni a szenvedélyek és a lelkek erdejében, de az önzés és a meg-megújuló hisztéria eltorlaszolja útját. Antonio Sollai, a világos agyú bíró is belebotlik saját lábába, mert határozott intézkedése hiányában az ártatlan Man- conit megöli a csendőrök golyója. Az igazi gyilkos, a Gior- riak családjából való, az az ember, akit a család messzire küldött a felelősség elől. Küldött vagy engedett, a tragédia szempontjából közömbös. A tragédia azért következik be, mert azt a lelkek kívánják, a hősök sem így, a tragédia nélkül, sem úgy, a tragédiában megnyugodni nem tudnak. Dessi azzal csapja arcul ezt a szenvedélyeiben vak szicíliai Az eddigi híradások szerint G. Dessi, a mai olasz színpadi szerzők között is a legjelentősebb helyek egyikét foglalja el. S amikor a rádióban — kitűnő szereposztásban — végighallgatjuk ezt a déli temperamentummal fogalmazott, a szicíliai emberek lelkét és gondolkodásmódját tükröző drámai játékot, lehetetlen nem arra gondolnunk, hogy ez a történet a verista irodalom egy késői alkotása, Mascagni Parasztbecsületének féltestvére: annyi itt a gyanakvás, a régmúltból eredő, szomszédot gyűlölő, átkokat és hiedelmeket szóró asszony és férfi, hogy ember legyen a talpán, aki a szenvedélyek és kitörések eme tobzódásában világosan látja a bonyolult folyamatokat feloldó lehetőséget. Asszonyok ja- jongnak, megszállottságukkal és hiedelmeikkel sodorják előre az eseményeket, tekintélyekhez folyamodnak, mert úgy érzik, hogy megnyerhetik azokat maguknak. Uj bíró jön a faluba, aki értesül arról, miért gyűlölik egymást ebben a szicíliai hegyi településben az emberek. Lucia Giorrit tizenöt esztendővel ezelőtt meggyilkolták. Mindenki azt fecsegte, hogy a haragos szomszéd, Pietro Manconi ölte meg. Ezt a nemes gondolkodású férfit le is tartózAZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS Giuseppe Dessi rádiójátéka Ritmikus mozgás, talajtorna és akrobatika Táncművészeti tanfolyam kezdődött az egri művelődési házban lünk majd a sztepp- és színpadi tánc oktatására is. — A balettező kislányok és kisfiúk hogyan illeszkedhetnek bele ebbe az új tanfolyamba? — A balettesek nem kerülnek most sem hátrányos helyzetbe, mert a tanfolyam tananyagának szükségszerű része továbbra is a balett-tréning. — Hogyan kívánja megismertetni a szülőket és a kiváncsiakat az új művészeti formával? — Ügy tervezem, hogy havonta nyilvános órákat tartunk, az év végi záróvizsga pedig összefoglalja majd egész évi törekvéseinket. A tanfolyam már megkezdődött és útjára indult egy olyan oktatási forma Egerben, amiről eddig csak képeslapok riportjaiban olvastunk. » m -—m m m -—. —■—». m m —•—», m --a, f művészete: a tánc, a ritmikus mozgás, a talaj torna és az akrobatika ötvözete. Fiatal művészeti ág, ezért ezt a kezdeményezést úttörőnek kell tekinteni Egerben: eddig ugyanis csaknem kizárólag Budapesten folyt ilyen jellegű oktatás. Mi elsősorban a nem hivatásos táncosok nevelését tekintjük feladatunknak. A szülők többsége a gyermek mozgáskészségét kívánja fejlesztetni. Ez az oktatási forma egyszerű, játékos és természetes és ezért — reméljük — eredményes is lesz. — Aki a tanfolyam részvevői közül a táncművészetet élethivatásául akarja választani, az is megkapja nálunk a megfelelő alapot a további képzéshez. A tantervben időt szenteA címben szereplő eseményről plakátok jelentek meg az egri hirdető-oszlopokon és tudtára adták a mamáknak és papáknak, hogy a négyéves korú gyerekeket már be lehet íratni a tanfolyamra. A táncművészet szó azonban joggal meghökkentette az érdeklődő szülőket, mert még a legelfogultabb anyai szeretet sem hiheti el, hogy az ő kislánya, kisfia négyesztendős korára táncművészetet produkálhat Ezért kerestük fel a tanfolyam vezetőjét, Kelemen Mártát, az Egri Gárdonyi Géza Színház szólótáncosát, hogy az esetleges félreértéseket eloszlassuk. — A művelődési ház keretében működő táncművészeti iskola a művészi torna oktatását tűzte ki célul maga elé, — mondotta Kelemen Márta. — A művészi torna a mozgás percig tartott csupán az út. Ismerős környezetben csakhamar ráakadunk a keresett címre. Bodor Béla, Kertész utca 14. szám. Vígan hancúrozó gyermekek és szomorú szemű fiatal- asszony fogad. — Én is beteg vagyok — mintha szomorúságának okát igyekezne' igazolni. — A férje...? — A városba ment.. . talán a kerékpárjára vásárol valamit. Tegnap érkezett haza Budapestről, kivizsgáláson volt. — De miért nem pihen, hiszen beteg? — Jön ő néhány perc múlva. De bizony nem jött. Még az utcán, a városba menet sem találkoztunk. A SOK KÖZÜL csupán néhány jellemző esetet igyekeztünk kiragadni. Betegek, akik pihenve, türelemmel várják a gyógyulást. Betegek, akik különféle elfoglaltságukra hivatkozva — ami egyébként nemcsak káros a gyógyulásra, hanem törvénytelen is — visszaélnek az adott lehetőségekkel. Éppen a betegek érdekében kell erős rendszabályokhoz folyamodni, hiszen kárt okoznak könnyelműségükkel, nemcsak önmaguknak, de a róluk gondoskodó társadalomnak is. Laczik János Jókora vargabetűvel értünk Ecsédre. Hársfa utca 22. szám. Takaros, új épület, zöld rácskapuval, a tetőn televízióantenna. Nagy András, a XII-es akna villanyszerelője, éppen a fodrásztól érkezett. — Rendbe hozattam magam egy kissé, mert holnap a kórházba megyek kivizsgálásra. — A fürdő semmit nem használ? — Pillanatnyilag úgy érzem, hogy semmit... az ízületeim úgy fájnak, mint azelőtt. Talán ha még egyszer elmehetnék ... HORT CSUPÁN egy ugrás- nyira van Ecsédtől. Hosszas keresgélés után találtunk rá a Magyari utca 14. számra. — Nincs idehaza a férjem — válaszol kérdésünkre, kissé ijedten Tonna Ferencné, — kocsit keres... deszkát akarunk hazahozatni. Még beszélgettünk néhány percig, amikor megérkezett a „beteg”. Vígan hajtotta a kocsi élé fogott lovat, a kocsiderékban pedig a szóban forgó deszka zörgött. — El kellett mennem érte... — mentegetődzik —, kirakták a kapu elé, ott nem maradhat. — Na igen ... de hát mégiscsak betegállományban van? — Már hétfőn mehetek dolgozni ... — De ma még csak péntek van, és holnap is táppénzen lesz! Horttól Gyöngyösig néhány — . A REGGELI órákban indultunk. Utunk célja, hogy meglátogassuk a gyöngyösi XII-es akna dolgozóit, akik hosszabb rövidebb ideje betegállományban várják a gyógyulást. Utunk első állomása Gyöngyöstarján, Petőfi utca 73.. Kovács Lászlót odahaza találtuk. Éppen az orvostól jött. — Hetek óta injekciókat kapok, az ízületeim mégis fájnak — mondja panaszosan. — Már magam sem tudom, hová menjek. Talán, ha maszek alapon megpróbálnám ... — Nem kapna gondosabb kezelést. Az orvosok így is mindent elkövetnek — igyekszem megnyugtatni. — Talán ha fürdőre menne, Hajdúszoboszlón tröszti üdülő van . .. — Megpróbálom ... szeretnék meggyógyulni. Tovább indulunk Gyöngyöspata felé. Hosszas kacskarin- gózás után találtuk meg a Táncsics utca 30. számot. A kopogtatásra belülről némaság, kívülről az ingerült kutyaugatás válaszolt. A házigazda, Hevér Ferenc, már a kiskapuban ér utol bennünket, kissé lihegve, szabadkozva — Elnézést, de a kertben voltam... a szilvafáról nyesegettem a gallyakat. — De hát mégis, betegállományban...! Mi a baja tulajdonképpen? — A fülem fáj. Huzatos és poros helyen nem tudok dolgozni. — Pedig jelenleg is eléggé erősen fúj a szél. A bányában sem lenne nagyobb huzat és akadna könnyű munkahely is, ahol por sem férkőzhetne a füléhez. És annyit sem kellene dolgoznia, mint idehaza. AZ ORVOSI rendelőben ár. Kovács Ernővel találkoztunk. — Csupán egy hónap óta vagyok Gyöngyöspatán ... nem ismerem még az embereket. Bár a kartonokat már áttanulmányoztam és láttam, hogy akadnak olyanok szép számmal, akik szeretik a táp- pénzállományt. Dankó-telep, az úgynevezett Cigány-part. <- Mezei István itt lakik valahol ...? — Ott a fák között — intenek a lombok közül elővillanó horpadt tetejű ház felé. Mezei Istvánt nem találtuk odahaza. A szomszédban lakó kisfiú állítása szerint még a reggeli órákban eltávozott. Sőt gombát szedni is eljár néhanapján az erdőbe. Pedig szívbeteg és egyike azoknak, akik a legtöbb időt töltik betegállományban. DOKTOR ÚR, KÉREM... Egy befegellenőrzés tanulságai
