Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-27 / 226. szám
1963. szeptember 27., péntek NBPÜJSAG 3 EGYENLŐSÉG, BAR KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK — „Most egy dolog szükséges: az egyetértő törekvés, hogy lélekben őszintén lépjünk az egységes, egyetemes együttműködés útjára” — mondta Lenin 1918-ban, amikor a jövő szocialista népeinek az együttműködésről, a közös tervezéssel irányított gazdasági életről beszélt. Az 1849-ben létrehozott Közös Gazdasági Segítség Tanácsa ezt a világméretű kommunista gazdaságot, Lenin merész elgondolását vetíti elénk a jelenbe. Az együttműködés a benne részt vevő országok érdekeit fejezi ki és újabb nagy lépés az új életüket építő, egy cél felé törekvő népek barátságának az útján. „A szocialista országok a fejlődés olyan szakaszához érkeztek most — írta egy cikkében N. Sz. Hruscsov, — amelyben megértek a kedvező feltételek ahhoz, hogy gazdasági és politikai együttműködésüket új, magasabb szintre emeljék. Ezen a fokon különös jelentősége lesz a népgazdasági tervek összehangoltságának, a nemzetközi szocialista munka- megosztásnak, együttműködés, nek és a termelés specializálá- sának, ami biztosítja a szocialista országok eredményekben mutatkozó fejlődését, szerves kapcsolatát egymással.” A kommunista és munkáspártok központi bizottságai első titkárainak 1962. júniusában tartott moszkvai KGST- tanácskozása igen jelentős állomása volt a szocialista országok együttműködésének. „A nemzetközi szocialista munkafontosabb teendőként. A KGST végrehajtó bizottsága jóváhagyta a tervet, amely egyensúlyba hozta a tagállamok fűtőanyag- és energiafelhasználását, egy sor határozatot hozott, az egyes országokban támasztott ez irányú igények leghatékonyabb kielégítésének a módjára. Jelenleg az egyes országok beruházásainak a koordinációját végzi a KGST. A beruházási tervek egybehangolása természetesen összefügg az arányok megállapításának, a termelő erők szétosztásának és a munka legcélravezetőbb megosztásának a feladatával. Különösen a gépek és gépi berendezések néhány legfontosabb fajtájának a gyártását kellett elosztani a tervek egybehangolásához, például a modem fémforgácsoló szerszámgépek, a golyóscsapágyak, az adagoló és csomagoló automaták gyártását. A tökéletesebb specializálás és együttműködés szempontjából jelentős a tudományos kutatómunka és műszaki tervezés egybehangolása is. A KGST illetékes bizottsága és a szabványosítással foglalkozó intézet úgy látta jónak, ha több szabványukat egyes országok felszámolják. Ezzel valóban emelkedett a specializálódás és kooperáció foka. A júniusi értekezlet után új KGST-szervek jöttek létre, hogy kidolgozzák az egyes problémacsoportok megoldásmódját, így alakult meg, többek között — az említetteken -------------------------« _______________ kí vül — az egyesített energia- rendszerek központi diszpéoser- igazgatósága, a statisztikai, a valuta-pénzügyi kérdésekkel foglalkozó szerv. Nagy figyelmet szentelt a KGST a nemzetközi kereskedelmi forgalom kérdésének, hogy a kétoldalú megállapodás és elszámolás rendszerét a szocialista országok közti sokoldalú kapcsolattá fejlessze ki, ami ugyancsak a további, alaposabb specializálást és a szorosabb együttműködés lehetőségét mozdította elő. A júniusi értekezlet határozata a KGST végrehajtó bizottságának a megalakítására a tagállamok minisztertanácsainak az elnökhelyetteseiből, még nagyobb tekintélyt adott a tanácsnak. A végrehajtó bizottság akkor ül össze, amikor annak szüksége felmerül, de kéthavonként egyszer feltétlenül üléseznie kell. Ekkor vitatják meg a beérkező javaslatokat és teszik meg esetleges javaslataikat maguk az egyes országok képviselői is, elemzik az időközben kialakult helyzetet, intézkednek a további fejlődést szolgáló teendőkről. Egy év nem nagy idő. A szocializmus országai azonban ilyen rövid idő alatt is igen jelentős mértékben tudták erősíteni gazdasági helyzetüket, biztosítva a további győzelmeket a kétféle társadalmi rendszer békés egymás mellett élésének körülményei között. N. Faggyejev, a KGST főtitkára. Répaszáliítási gondok Besenyőtelken A besenyőtelki termelőszövetkezet az idén 220 holdon termelt cukorrépát. A répabetakarítás most már sürget, de a termelőszövetkezet nem tudja ezt a munkát olyan erővel végezni, mint ahogyan szeretné. Az ok az, hogy a cukorgyár csak napi két vagon répát vesz át s így az ásás csak vontatottan haladhat. A szövetkezet vezetői szeretnék meggyorsítani mind a répaszedést, mind a szállítást, de a gyár ragaszkodik az említett kis tételű répa átvételéhez. Az illetékesek azzal biztatják a termelőszövetkezetet, hogy majd október 15. után tudnak csak nagyobb tételű répát átvenni. Tudjuk, a cukorgyáraknak sem kis gond a szállítás, viszont az is érthető, hogy a termelőszövetkezet még jó időben szeretné elvégezni a répával kapcsolatos munkákat. Ezért helyes lenne, ha a két érdekelt fél találna valamilyen módot a répaszállítás meggyorsítására, s közösen, jóakarattal, egymás érdekeinek figyelembevételével oldanák meg ezt a problémát is. A jóakaratai segítségen, a közös megértésen nagyon sok múlik. sz. megosztás alapelvei” c. okmányban rögzítették le a programot, azokat a határozatokat, amelyek a továbbiakra újból megszabták a KGST munkáját, az egyes országok erőfeszítéseinek az összehangolását. S ez eredményezett az egyes országokban is olyan sikereket, amelyeket legjellemzőbben talán az á tény fejez ki, hogy a KGST-országok- ban termelt javak mennyisége egy év alatt kétszerese lett a Közös Piac országai termelésének. Megnőtt a mezőgazda- sági beruházásoknak és azoknak az iparágaknak a beruházási összege, amelyek elsőrendűen fontosak a mezőgazdaság fejlesztése szempontjából. Az eredmény? Az, hogy 1962- ben az előző három évhez képest ugrásszerűen emelkedett a mezőgazdasági termelvények mennyisége, s ma négyszer annyi, mint amit a Közös Piac országai elértek. A júniusi értekezlet akkor a nyersanyag-, fűtőanyag- és energiabázisok maximális fejlesztését és ésszerű önköltség- csökkentését jelölte meg a legmegtalaltAk A HELYÜKET Két-három hónapja annak, hogy a nyolcadik osztályt végzett tanulók sírva búcsúztak el kis iskolánktól. Azóta új tanév kezdődött, s mi örömmel hallunk hírt régi tanítványainkról. Közülük többen az új füzesabonyi gimnáziumba járnak. Kicsit félve indultak, de most már boldogan újságolják: milyen jó odajárná, kedvesek az új tanárok és szép a környezet. Több tanuló helybe, vagy vidéken termelőszövetkezetbe szerződött mezőgazdasági tanulónak. Kasza István, akiből juhász lesz, Kovács Ferenc kertésztanuló, Mező Ilona tejkezelő egyforma kedvvel és lelkesedéssel beszélnek munkájukról, Ragosai János pedig nem győzi dicsérni a szigorú gépészt, aki jó szerelőt nevel belőle. Az életre készülnek régi növendékeink, s mi örülünk, hogy mindannyian megtalálták helyüket. Szarvas Istvánná Dormánd bejArö diákok Délben diáksapkás fiúk, lá- nyolc hada tódul ki a hatvani Baj za J ózsef Gimnázium kapuján. Szétszóródnak a szélrózsa minden irányába, igyekeznek haza, vagy a kollégiumokba. De nem mindegyikük jut hamar a családi asztal mellé. Sokan vidékről járnak be tanulni. Bizony nem könnyű a dolguk, hiszen sokan reggel 6 órakor kelnek,, hogy elérjék a vonatokat, autóbuszokat, s délután 4—5 óra mire hazaérnek. Igyekeznek is kihasználni a rövid időt, s a váróteremben, a vonaton nemcsak beszélgetnek, tanulnak is. Panaszuk is akad, aminek orvoslására a MÁV-ot kérik. Zsúfoltak a vonatok a hót végén, gyakran a lépcsőn utaznak a diákok is. Ilyenkor segítség lenne az is, ha a gyermekkocsi peronjára felengednék őket. Nehéz dolog bejáró diáknak lenni, fáradságos is, de mindannyian szívesen vállalják a tanulásért Fehér István ‘ Adáas KISZ-ESKÜVÖ CSÄNYBAN A községi kultúrotthon klubtermében esküdtek egymásnak örök hűséget Varga Mihály agronómus és Mészáros Katalin gyógyszertahi asszisztens, a KISZ-vezetőség tagjai. A KISZ-esküvő szervezésében részt vett a községi tanács, az állandó bizottság, a KISZ és az általános iskola úttörőcsapata. Ez volt a községben a második KISZ-esküvő. A fiatalok a községi tanács elnöke előtt mondtak igent egymásnak, s a hivatalos aktus után a párt és a tömegszervezetek vezetői köszöntötték a boldog fiatalokat. Mosóczi Ilona Csány A Népújság szeptember 1-i számában valóban aktuális problémát vetett fel a színjátszás, a kultúra iránt érdeklődő nagyközönség előtt, amikor az új népművelési év küszöbén, új színházi évad kezdetén Gyöngyös és Hatvan színházi kapcsolatairól ír. S a régi, de annál időszerűbb probléma felvetése után Szőllősi Gyulának, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatójának szeptember 20-án közölt hozzászólása már arra készteti az olvasót, és toliforgatót egyaránt, hogy végre „nevezzük nevén a gyereket!” — hol a hiba, mi lenne a megoldás? A múlt valóban elszomorító képet mutat: az egri színtársulat jó néhányszor vendégszerepeit már városunkban, zenés darabbal éppúgy, mint prózával, s bizony sokszor üresen maradt 20—30 széksor a nézőtéren. A közönséghiánnyal kapcsolatban különböző véleményeket hallottam: „a Gárdonyi Színház rossz darabokkal jön Hatvanba”, — „nincs színvonal, látszik, hogy vidéken játszanak”, stb. — Es ha voltak is valóban gyengébb színpadi produkciók, nem engedhetjük, hogy emiatt távoltartsanak a városból egy olyan színtársulatot, amely művészi munkásságával országosan megbecsült és elismert. De nem is itt van a hiba. A VITA: A megoldás Hozzászólás A tervek és a számok bűvöletében című cikkhez hatvani irodalmi színpad sem dicsekedhetett nagy közönséggel. Némelyik előadásán csak 30—40 érdeklődő jelent meg, a Vörösmarty Művelődési Házban. Volt, amikor 150—200 bérlet kelt el, s csak ötvenen hallgatták végig az igazán nagy gonddal összeállított, színes műsort. Hol van hát a hiba? — Mért nincs közönség? Természetesen csak Hatvanról beszélek. Mindenben egyetértek a Népújság megállapításával, s véleményem szerint a legsúlyosabb hibára rá is mutatott a cikk, amikor így ír: A művelődési ház igazgatója dönti el, — az ő véleményétől függ, milyen előadásokat láthatnak a dolgozók. Vagyis, nem azok határozzák meg — még csak véleményüket sem'kérik ki! —, hogy milyen darabokat vagy műfajt szeretnének látni, akik a függöny felgördülése után a közönséget alkotják majd. Az egyik megoldás tehát' ott lenne megtalálható, hogy ne a kultúrotthon igazgatója, hanem a város dolgozói döntsenek valamilyen formában arról, a színházi évadban milyen előadások kerüljenek bemutatásra. A múlt bizonyította azt is, hogy Hatvannak van, s méghozzá igen hálás közönsége, ha kedvére való a produkció. Zsúfolásig telt nézőtérrel dicsekedhetett a Vörösmarty Művelődési Ház a magyar nóta-, könnyűzenei és táncdalesteken éppúgy, mint az Országos Filharmónia és a hatvani zeneiskola hangverseny- estjén, amikor Barta Alfonz, Csermely Ilona, Német Éva és még sokan mások vendégszerepeitek a város zenés színpadán. Telt ház volt az operaesteken is, amikor Gencsy Sári, Forgács Éva, Radnai György és Király Sándor gyönyörködtették a hallgatókat. De zsúfolt ház volt a Liszt Ferenc Kultúrotthonban, a hatvani MAV-zenekar hangversenyestjén is. A hatvaniak szeretik a prózát is, csak kedvükre való legyen: S ha majd maguk a dolgozók fogják eldönteni, mit szeretnének hallani és látni, lesz közönsége városunkban is a tájoló Gárdonyi Géza Színháznak. A másik hiba: nem kielégi tő a közönségszervezés sem! Néhány plakát nem pótolhatja a városi, üzemi kulidrmunkások aktív közreműködését. De úgy hiszem, elérkezett az ideje annak is, hogy a bérletrendszert városunkban is meghonosítsuk. A Gárdonyi Géza Színház műsorterve mindig változatos volt. S a bérletrendszer bevezetésével kerülhetne a hatvani színpadra operett és próza, klasszikus mű és mai tárgyú színdarab is. Persze, vannak bosszantó „apróságok” is, így például, hogy az előadás kezdetét megelőző fél órával még nincs nyitva a kultúrház pénztára, hiányosak a színpad technikai berendezései. Összegezve: bizonyos vagyok abban, hogy ha városunkban a dolgozók választják majd ki, mit szeretnének látni a színpadon, az egri színészek mindent megtesznek a színvonal érdekében, meghonosítjuk a bérletrendszert, lelkiismeretesebben szervezzük a közönséget, s egy kicsit több pénze lesz a kultúrháznak is a modem színpadtechnikai kellékek beszerzésére, — csak hadd jöjjön a Gárdonyi Géza Színház Hatvanba,' — nem lesz többé panasz a közönségre! Dr, Rőczey Ödön Szüret (^ijöngij üúariánbiut A szorgos asszony! kezek után telnek a vedrek, a puttonyok és A kádak. Kiss Jánosné nemcsak a vidámságban, de a szőlő szedésében is az élen jár; Tatár Lajos puttonyába önti a leszedett szőlőt. Dél van. az ebéd ideje. A sok édes szőlő elfogyasztása után bizony mindenkinek jólesik a zsíros harapnivaló. A szüretelők tüzet gyújtanak, szalonnát csurdítanak. Nemcsak a hegyoldalakon, hanem a pincékben is élénk most az életi Az Eger—Gyöngyösvidéki Pincegazdaság gyöngyöstarjáni pincészeté^ ben, ahová a helybeliek viszik a termést, modern gépsorokon préselik a szőlőt. Az így nyert mustot ezután lefokolják: milyen erősségű borra számíthatnak majd?! Dr. Sinkó Flórián tsz-elnök és Kiss József átvevő elégedetten állapítják meg: — 19 fokos mustot szűre* teltek. (Foto: Kiss Béla)
