Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-03 / 180. szám

Száz éve született az Egri csillagok írója

brody andras:

fjái'dőru/i Qizárél

E. NAGY SÁNDOR:

Az elveszett regény

Z-1 árdonyi Géza születésé- nek százados évfordulója kötelez bennünket, hogy egyre tudatosabban és egyre fokozódó szeretettel foglalkozzunk életének és immár halhatatlanná vált művészetének tanulmányozásával, helyes értékelésével. Irodalomtörténet- 1 írásunkra vár Gárdonyi sajátosan alakuló írói pályájának, magányos elzárkózáshoz vezető életútjának megértése és helyes megértetése is.

A két háború között sokszor nem tudtak mit kezdeni Gárdonyi korai antiklerikalizmu- sával, radikális társadalombírálatával, amelyet az Egerben eltöltött huszonöt éves „remeteség” sem változtatott meg, legfeljebb — éppen a magány miatt — sajátos irányba fejlesztett. A hivatalos irodalom szerette ezt elfelejteni, és így alakult ki Gárdonyiról az az ájtatos kép, amelynek öröksége sokáig megbénította felszabadulás utáni Gárdonyi-kutatásunkat. Talán születésének százéves évfordulója kellett ahhoz, hogy kellő szeretettel, megértéssel, de eszmei alapon álló kritikával is, végre igazságot szolgáltassunk egy becsületes, nagy művésznek, akit csak ellentmondásokkal, háborúval és forradalmakkal terhes kora kényszerített, magányba.

Különösen ellentmondásos és tisztázatlan Gárdonyi emberi és írói magatartása a Tanácsköztársaság idején. Sok megalapozatlan állítás, magyarázkodás bizonyította már, hogy az író tudatosan szemben állott a proletárhatalommal. Ezen állításokkal szemben már elhangzott egy-két bátortalan ellenvetés. Ez az alkalom most nem engedi meg, hogy hosszasan bizonygassam egyik vagy másik állítás igazát, csupán egy-két adattal — amelyek eddig félig ismertek, vagy teljesen ismeretlenek

ötkor vége a napi feladatnak, uzsonnázni a híres New York Kávéházban (ma Hungária) köt ki. Megint zsemle, sötét tejeskávé, a kávéház nevezetes sárga hölgy-szalonjában, — de senki se tudja, hogy a szalont miért nevezik hölgyszalonnak, és miért mondják rá, hogy sárga. Ide még véletlenül sem vetődik nő, és a sárga szín tulajdonképpen sötétbarna. Ez a helyiség az írók és színészek törzstanyája. A fő helyen Üjházy Ede székel, körülötte a Nemzeti Színház jelességei. A másik asztalnál Kiss József trónol, a harmadiknál Molnár Ferenc, a fiatal írók élén.

Nagynéha benéz Mikszáth Kálmán.

Kávéházi zsivaj. Súgott pletykák járnak fülről fülre, szájról szájra. Viták ropognak, kritikák becsmérelnek. Néhányan hangoskodnak. Van olyan is, aki állandóan főszereplő szeretne lenni. De ezekről mindenki tudja, hogy csak statiszták lehetnek ebben a forgatagban.

*

j\/l indenkinek van szava, csak Gárdonyi Géza kávézik csendesen és hallgat. Nem nevet soha, bajusza komoran és mereven szúr a levegőbe. Olykor megsimítja kefefeje tetejét, és ránt egyet rőt és rosszul szabott kabátján.

Egy ilyen rándításnál kiesik a pepita füzet. Az első oldalon nyílik ki, legfelül két szó áll:

Egri csillagok.

Most már lehet tudni, miért járt a „Muzium”-ba. És nemsokára elutazott Törökországba is, hogy megnézze hőseinek környezetét.

Gárdonyi Géza egri lakóháza.

(Egykori képeslap)

voltak — kiegészítsem azt a képet, amelyet eddig Gárdonyi 1919-ben tanúsított magatartásáról ismertünk. Az általam közlendő adatok jól mutatják, hogy a proletárhatalom az írót nem kényszerítette semmiféle belső emigrációba, hanem töretlen akarattal dolgozott, alkotott a forradalom időszakában is.

p árdonyi neve 1919. feb^ ruár 2-án került a Néplap című hetilap élére. („Gazdasági Hetiújság a földmívelő nép számára”.) A lapot ekkor Krúdy Gyula szerkesztette, Gárdonyi Géza Móricz Zsig- monddal együtt szerkesztő- társ volt. A főszerkesztői, címet Szabó Endre, a finom tollú, tehetséges műfordító és költő viselte, aki ekkorra már nagy elismerést vívott ki az orosz klasszikus írók műveinek magyar nyelvű tolmácsolásával.

1919. február 2-án (XXVI. évf. 4—5. szám.) Az olvasóhoz címmel szerkesztőségi cikket olvashatunk a Néplap élén, amelyben többek között ez áll: „Üj neveket lát az olvasó a Néplap homlokán. Írók nevei; amely nevek csak ebben az újságban újak még, mert a magyar népnek, a nemzetnek régen szeretett és megbecsült írói: Gárdonyi Géza és Móricz Zsigmond. A szerkesztő Krúdy Gyula is vagy negyed- százada írogatja regényeit, elbeszéléseit. Ezek az írók úgy jönnek az újonnan született magyar néphez, mint a három királyok Betlehembe, kincsekkel és ajándékokkal megrakodva ... Az a három író, akinek nevével ezentúl minden héten találkozik a Néplapban az olvasó: színe-javát írja munkáinak ebbe az újságba. Mindjárt ma kezdi egyik elbeszélését Gárdonyi Géza, amelyet követ a többi.”

Az említett elbeszélés a Mindenikünk hordoz egy szamárkát című, amely szellemesen, egy afrikai történetet felhasználva, iróniával gúnyolja ki a polgári forradalom előtti rangkórságot, a címek megvásárlását. (A Néplapban az elbeszélés után olvashatjuk a szerkesztő, vagy az író megjegyzését: „A forradalom előtt való hónapban íródott”. Ez a kis megjegyzés félreérthetetlenné teszi az elbeszélés mondanivalóját: a forradalom előtti állapotokat gúnyolta ki.)

1 Ql Q február 23-án újabb

lést találunk a Néplapban, amelynek címe az Egy ember ... Az elbeszélés szegény embere, Balázs, egy elhagyott barlangban mesés ezüst- és aranykincsekre bukkan, és egyszerre akarja azokat házába hazavinni. Zsákokkal meg- rakottan mozdulni sem tud, s

a megerőltetés okozza halálát is. A szegény parasztember * nélkülözések, éhezések után a gazdagság szédületében leli tragikus halálát. Ez a sors emlékeztet Móricz Tragédia című elbeszélésének lázadó hangjához: Balázs éhes kapzsisággal veti magát a mesés kincsekre, hiszen kiszikkadt, nehéz életében ugyanúgy nincs öröm, mint Móricz Kis Jánosának munkával teli szenvedésében.

1919. április 13-án (XXVI. évf. 15. szám) a Néplap közzéteszi „szépirodalmi programját”, amelyben a közeljövő terveiről olvashatunk. Bródy Sándor, Móricz Zsigmond. Révész Béla, Szép Ernő, Krúdy Gyula neve mellett Gárdonyiról az alábbiakat olvashatjuk: „Gárdonyi Géza főmunkatársunk Miliczám, kedves című regényével örvendeztette meg a Néplap szerkesztőjét. A gyönyörű regény, amely Gárdonyi Géza legkiválóbb alkotása, jelenleg Márton Ferenc rajzoló- művészünk, a nagynevű festő műtermében illusztrálás alatt van. Számtalan Márton Ferenc rajz ékesíti a Gárdonyi regény bársonyát. Addig is, amíg a Miliczám, kedves című regény a festőművész ónja alól kikerül, egy új, gyönyörű elbeszélést kezdünk Gárdonyi Géza tollából”.

Az olvasók és az irodalomtörténet előtt — tudomásom szserint — mindmáig ismeretién volt a Miliczám, kedves című Gárdonyi-regény. Sajnos, a Néplap ezzel a számmal meg is szűnt, s csak 1920. májusában indult meg újra. így nem tudhatjuk, hogy melyik volt az „új, gyönyörű elbeszélés” amelyet Gárdonyi a Tanácsköztársaság kikiáltásának idején írhatott s ugyanígy nem ismerjük a Miliczám, kedves című regényt sem.

Filológusokra, irodalomtörténészekre vár a feladat, hogy alapos kutatómunkával megkíséreljék előkerítem az eddig ismeretlen Gárdonyi-regény, a Miliczám, kedves kéziratát. Ha ez a munka sikerrel járna, minden bizonnyal teljesebb kiépet alkothatnánk arról a Gárdonyiról, aki életének utolsó éveiben is nagy munkakedvvel, a nagy íróihoz méltó közlési vággyal dolgozott.

Ügyre újabb adatok figyel1 J meztetnek bennünket, hogy csak a türelmes tudományos munka képes feltárni alaposan Gárdonyi mindeddig sok meglepetést okozó íród munkálkodásának színes sokrétűségét. De minden újabb adat cselekvő munkára ösztönzi azokat, akik szeretik az írót, ezernyi szépséget rejtegető műveit, s akik a Gárdonyi-életmű tudományos alapon való feltárásával szolgálják irodalomOKOS

MIKLÓS

7/vÁ a.

RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBÓL

m Nagyon szeretnék, valamit tudni az utolsó tizenöt év Gárdonyijáról: Hogy jutott a befalazott ablakokig? Ki és mi kisérte odáig? Azt hiszem; erre nincs felelet. Vagy mégis van?

FesztynéM

I.

EZERNYOLCSZÁZKILÉNCVENHÉT. A júniusi nap sugara deleiére állva perzseli a Mártonffy-rétet. Csalán, bogáncs, szamárkóró sínylődik esőt várva a nagy forróságban.

A Sánc alatti völgy üres, sehol egy ház. Messze, a tevehátú Eged alatt unottan pöfékel az érseki téglagyár kéménye. A völgy bal oldalán régen használt viharágyú sötét- tik. A rét fölött, fenn a Sáncon javított, fazsindelyes ház lapul, két szemét az egri várra nyitja.

Nyikorgó szekerek baktatnak fölfelé a Vécsey utcán. A lovak hátán fehér habot ver a hám. A szekerek mellett lilaképű kocsisok. Lovaikat meg-megállítják rövid pihenőkre. A kocsikon oldalukra dőtve szekrények sorakoznak és cimbalom, harmonium, festőállványok, kitömött állatok, madarak, néhány mellszobor és könyvek. Könyvek és könyvek. Ren-. geteg, sok ezer könyv. Legtöbbje öreg. megkopott.

Fiatal, művésznyakkendős, bajú- szos ember áll a Takács utca 24-es métám magányos háza előtt. Csak

néhány évvel haladta túl a harmincat. Még annyinak sem néznék, ha két fiúcska nem ugrálna körülötte. A sovány, szikár ember: Gárdonyi Géza, író. Neve ismert Győrött, Szegeden és Budapesten.

Az egri vár mögött, fenn a Sáncban, a Takács utca elszórt házain ablakok nyílnak. Űj lakó jött a Sáncba. Vajon ki lehet az ismeretlen, fiatal férfi? És milyen lehet a felesége? A sáncbeli asszonyok kíváncsiak, mert csak egy idősebb, hatvan év körüli nő forgolódik a ház körül.

Az író végigsétál a ház tornácán, aztán belép az alacsonyra szabott ajtón. Jobbra két, balra egy fehérre meszelt szoba, nyílik a konyhából. A baloldali lesz a dolgozó, várra néző, várost látó két ablakával. Az író megnyugvással nézi új otthonát. Nirvána lesz ez a kis sziget, a teljes megnyugvásé, ahol csak boldogság számára nyitnak ajtót? Ki tudja.

A soktomyú város felett, a ködösen kéklő messzeségben a Mátra ormai. Milyen magasak ezek a hegycsúcsok? Az Eged felől sas repül a völgyben fekvő város felett. Már csak egy kis kóválygó, fekete pont a messzeségből ide látszó Hajdú-tetőn. Aztán újból nagyobbodik, szinte mozdulatlanul úszik, közeleg, s végül eltűnik a lankásabb Galagonyás hullámzó búzatáblái fölött.

AZ ÍRÓ GONDOLATAI is mesz- szire járnak. Pesti barátok, írók, művészek, akiket nagy elhatározással, egyetlen erős akarattal elhagyott. És a lány, a kedves, a szeretette méltó... Talán csak ez az, ami fáj, ami még mindig visszahúzza. A munka, az írás legyőzött benne mindent, mindent, még a szerelmet is ...

Szemeit végighordozza a házig érő Bolyki-bástyán, a kakukkfüves Zárkándy-bástyán. Nézi a vár felett sorjázó felhőket, mintha Csaba népe haladna-a „Hadak útjáiF’. Mily szép

& erős ez a bástya — gondolja. Hősök vérével áztatott kövek ... Tinódi, Vörösmarty énekét vajon tudná-e valaki szebben? ...

Szekerek állnak a ház előtt. Az író bosszús. Sok könyv megsérült, a szekrények üvegajtói megrepedtek.

— Ha nem Pestről szállítanak, hanem Sopronból, mit sem hoztak volna nekem! — böki oda a kocsisoknak.

Egyelőre törött üvegű szekrények kerülnek az utcai szoba falai elé. t íróasztal a két ablak közé, a könyvek a szoba közepére. Néhány olaj- festmény a falra — az író próbálkozásai —, egy két kitömött madár a szekrényekre és estére tűrhető rend van a szobában.

Csönd üli meg a környéket, a Sáncot és a házat. Zieglemé — Gárdonyi édesanyja —, a hatéves Józsikával és a tízéves Sándorkával már nyugodni tért. A nyitott ablakon át hársfaillatot lehel az esti szellő, valahonnan citeraszó haitik. Az író feláll asztala mellől, széttekint a hevenyészett rendben álló szobán, és nagyot, mélyet sóhajt. Szerencsétlen házaséletére gondol: a Győrött maradt asszonyra, az annyira szeretett nyolcéves Gizellára és a tizenegy hónapi különélés után született Gézára.

II.

NÉHÁNY NAP MÚLTÁN már

elviselhető rend és tisztaság vette körül az írót. Kora reggel, szinte hajnalban ült íróasztala mellé. A délelőttök a legzavartalanabbak, meg hát itt ki is zavarná? Egyelőre még nincsenek új ismerősök, akik minduntalan bekopogtatnak hozzá, ebbe a „remeté’-lakba. Később? ... ki tudja? A házzal is vannak tervei, mert még ugyan alig rendezte el tárgyait, már nem fér. Édesanyja — közel a hatvanhoz — nem sokáig bírja a munkát. Valakiről gondoskodnia kell, aki segítségére lesz. A gyermekek, a háztartás minden gondja az ő vállára nehezedik.

Ezek a gondok csak látszólagosak, hiszen pénzzel nagyrészt megoldhatók. De hát a pénz? Még adóssága is van. Ezektől kell mielőbb megszabadulnia. De hogyan? Éjjel és nappal dolgozni. Leghamarabb látna pénzlt írásainak újrakiadásából.

(Folytatjuk.)

Agárdon ritkán esett picula apja zsebébe, vagy anyja kötényébe.

*

Az egri kenyér, egri sza- Ionná, egri bor, egri dohány nagy öröm okozója az Egerben született Bródy Sándornál. Áhítattal szegi meg a kenyeret, bicskáznak a szalonnából és lehajtanak egy fél pohár bort.

A vendég természetesen a legszehb szobát kapja.

Múlnak a napok, és anyám sem veszi észre, hogy vendég van a háznál. Gárdonyi mégse borítja fel a házirendet, napközben nem is látni.

Sötét van, amikor elmegy, nem is gyújtja meg a petróleumlámpát. A sötétben is hosszan pedri bajszát, úgynevezett tiszaújlaki bajuszpedrővel. Jó hegyesre pedri, az a szokása. Elballag a Seiffert- kávéházba, ez korán nyit. Előbb két vizeszsemlét vesz a tejeidében, ott olcsóbb. Sötét tejeskávét iszik, aprítja bele a zsemlét.

Megy a Nemzeti „Muzium”- ba. Nem engedi a szót kijavítani, ilyenkor majdnemhogy mosolyra fordul bajsza vége. A „Muzium”-ban hordják elébe a temérdek könyvet, szigorúan olvas, és néha-néha egy pepita fedelű füzetbe jegyez- get. Amikor harangoznak délre, abbahagyja a munkát, ebédelni megy. Elsétál a „Blu- mensteckli”-be, a Fürdő utca sarkára. (Ezt az utcát ma József Attila utcának nevezik.) Főtt marhahúst eszik, ecetes tormával.

Ebéd után vissza a „Mu- zium”-ba. Böngészés, jegyez- getés estig.

Tön a hír Egerből: Gár- ” donyi Géza este érke- Ék a személlyel. . Kéri, hogy várja valaki a Bródy családból, mert sok pakkal vesződik. Úgy két hétig marad Pesten, nálunk szállásolja be magát — mint ahogy eddig is szokásos volt.

A jó hírre nevet apám, látszik, hogy örül a látogatásnak. A két író, Gárdonyi Géza és Bródy Sándor régi barátok. Együtt kezdték a pályát, még a múlt évszázadban. A füstfelhős Kammon Kávéházban, a fiatal írók éccakai tanyáján sokat ábrándoztak az irodalom legmagasabb és szent céljairól.

Anyám kissé húzza a száját, mert Gárdonyi nem közönséges vendég, szürkületkor kel és a madarakkal nyugszik le. Ez az időbeosztás a nálunk megszokott házirendnek nem kedvez.

Még nem vagyok gimnazista, de azért én megyek egy nagybátyámmal Gárdonyi elébe. Bedübörög az egri, — a vendég sehol. Aztán a szerelvény legvégéről, egy harmadik osztályú kocsiból kikászolódik Gárdonyi. (Akkor még három rendbe sorolják az utasokat, pénztárca szerint. Természetesein a harmadik a legolcsóbb. De van egy osztályba nem sorozott vagon is, erre az van ráírva: hat lónak, vagy negyven embernek. Ezen utaznak az aratómunkások, a kubikusok és a Pest környéki parasztok.)

Az egri utas rettentő felszereléssel jött meg. Mintha fiz Északi-sarkra utazna.

Két óriási, pohos házike- nyér, lepedő nagyságú hófehér ruhába kötve és úgy szerszámozva, hogy fel lehessen vetni a vállra. Hozzáeszkábál- va fél oldal szalonna, — cukorspárgán alkalmatosán lóg. Öt különböző szárhosszúságú pipa, akkurátusán összekötve. Viaszosvászon koffer degeszre tömve. Hozzásimul a lapos dohányszita. Másik kis koffer, abbén van a szűzdohány. Kiegészíti az egészet egy demi- ason, egri borral telve. Nem piros bor, fehér, a híres egri ápáca-dűlőből. Szakértők szerint ez a legigazibb ital.

Ilyen cakkumpakkal bérkocsiba illene ülni. De a bérkocsi legalább egy forint, — az .indóház” előtt álló lóvasút csak személyenként hat krajcár, gyerekek felét fizetik. Így iát az összes költség tizenöt “ézpénz.

Baj van, egyszer át kell szállni, hogy Budára, a Retek utcába elérjen a különít- nény.

Azt is meg kell mondani, logy Gárdonyi Géza nagyon erősen megnéz minden krajcárt. Sokszor mesélgeti, hogy