Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-15 / 190. szám

4 NEPÜJSAG 1963. augusztus 13., csütörtök jm LLfLáq, az egri zöldséges boltokban Ahol sok az áru és ahol kevés — Gyorsabb szállítást kérnek a vásárlók Milyen Eger gyümölcs- és zöldségellátása? Van-e elegen­dő jó minőségű, friss áru? A háziasszonyok idejében hozzá tudnak-e jutni ezekhez? Ilyen kérdésekre kerestünk választ, amikor meglátogattuk a város öt zöldség- és gyümölcsüzletét. MÉK 2. számú boltja Az épülő színház mellett télen-nyáron egyformán nagy látogatottságnak örvend a MÉK 2-es számú zöldség- és gyümölcsboltja, amely ezen a napon is zsúfolásig van vevők­kel. Negyed tíz. Most érkezett meg az áru. A vásárlók türel­metlenül várják a lepakolást. Egy kiszolgáló veszi át az árut: Nánasdi Zoltánná, aki azt sem tudja, hirtelen mihez kezdjen. A tehergépkocsiról egy férfi kényelmesen, lassú tempóban hordja mérlegre a paradicso­mot, paprikát, káposztát, sár­gadinnyét, őszibarackot és fél tíz is elmúlik, amikor végez az átadással. Ezután kerülhet sor a kiszolgálásra. A vevők pa­naszkodnak : — Miért nem állítanak be másik kiszolgálót is? Igazaik van! A bolt eredeti­leg is kétszemélyes, de a másik asszony már két hete beteg, s az illetékesek nem gondoskod­tak helyettesítéséről. — Karfiolt kérek! — mondja az első vásárló. — Sajnos, nincs! — Görögdinnye? Később hozzák! — Kaptak-e már fokhagy­mát? — Három napja egy dekát sem . . . A párbeszéd után megkérde­zem: — Milyen az áruellátás? — Változó — válaszol az el­adó. — Ma is későn hozták az árut. Paradicsom, paprika, dinnye, vöröshagyma, fejeská- poszta van elegendő, de nincs szőlő, fejtőbab, karfiol, körte, almai főzőtök, fokhagyma, kel­káposzta ... MÉK 20. számú üzlete A Lenin úton fából készült pavilon*, amely előtt mindig sorba állnak a vásárlók. Most is nagy tömeg tolong az ablak­nál. Gáspár Györgyné alig győzi a kiszolgálást. — Húsz perce hozták a friss árut, s ilyenkor legtöbb a vá­sárló — mondja, s közben 60 kilogramm paradicsomot mér ki az egyik háziasszonynak be­főzéshez. — Milyen az áruellátás? — Gyakran előfordul, hogy nem kapom meg a kért árut — válaszol Gáspámé és kezembe nyomja az aznapi rendelést. Ezek szerint nem kapott ez az üzlet szőlőt, görögdinnyét, al­mát, körtét, karfiolt, fejtőba­bot, sőt 200 kilogramm sárga­dinnyéből is 40 kilogrammot vissza kellett küldenie, mert már törődött áru volt. És a vevők hogyan véleked­nek? Kovács Jánosné: A szezon­árukból van bőven. A paradi­csom, paprika szép és jóminő­ség. Egy a baj, hogy nem min­dig hozzák idejében az árut, s többször le kell jönni meg­nézni, hogy itt vannak-e már... Hadnagy utcai lakótelep: 8. számú MÉK-üzlet élénk színével, messziről ma­gára vonja az arra járók figyel­mét. Az üzlet előtt négy-öt vevő várakozik. Páka Istvánná elárusító udvariasan kérdi: mit vásárolnak? — Karfiol van? —t- Az nincs, de paradicsom, paprika, ká­poszta, dinnye, uborka, burgo­nya korlátlanul kapható. Felém fordul. — A fejtőbab, karfiol, szőlő, akna és általában* a gyümölcs- félék nagyon keresett cikkek, de sajnos a központban sincs belőlük. Augusztusban — ami érthetetlen — még egy fej fok­hagymát sem kaptam. Ma 50 kiló sárgadinnyét hoztak ki, de mind visszaküldtem, mert rossz minőségű, törődött volt. Tegnap 162 kiló sárgadinnyé­ből 60 kiló megmaradt. Rossz volt, ehetetlen. Strand-pavilon: 19. számú bolt A vásárlók itt is sorbaállnak, türelmetlenül várják, hogy rá­juk kerüljön a sor. A pult mö­gött két asszony megállás nél­kül méri, adja kifelé az árut. A pult mögött nehezen tudnak mozogni. A sok gyümölccsel, zöldségfélékkel megrakott lá­dák minduntalan akadályoz­zák a szabad, gyors mozgást. — Kicsi a hely, sok az áru és sok a vásárló — panaszkodik Prokaj Istvánná kiszolgálás közben. — Reggel hat órától este hétig mindennap így megy. Hosszú szünet után tudjuk csak folytatni az előbb meg­kezdett beszélgetést. Kérdé­seimre röviden válaszol, de így is megtudom, hogy ebben a különösen forgalmas pavilon­ban sem leheti kapni szőlőt, kukoricát, almát, körtét, bur­gonyát, kelkáposztát, görögj dinnyét, fejtőbabot, annál in­kább paradicsomot, paprikát, őszibarackot} uborkát, hagy­mát, répát és a többi idény­árut, amelynek minőségével sajnos nem mindig vannak megelégedve a vásárlók. Az 1-es számú üzlet közel van a várfeljáróhoz. Vi­szonylag csendes képet nyújt a többi üzletekhez képest. Csu­pán néhány vásárló tartózko­dik bent az ízlésesen berende­zett helyiségben. Szinte jólesik az embernek itt megállni, mert minden van korlátlan mennyi­ségben. Van elsőosztályú para­dicsom, dinnye (sárga és görög is!), kelkáposzta, uborka, fok­Régi dolog, hogy Hatvan­ban nehézkes a tüzelőellátás. A torlódás egyik oka, hogy néhány környező község la­kossága is a hatvani TÜZÉP- telepről kénytelen beszerezni téli szükségleteit. Már nem egyszer fordult elő, hogy este 10—11 órakor kezdték a sorbánéi lást, hogy reggel jusson még részükre meg­felelő szén s ne csak lignit. Boldogról, Herédről, Nagy- kökényesről és Kerekharaszt- ról többen állnak sort, mint a hatvaniak s így a város dolgozói hátrányos helyzet­ben vannak. Segíteni lehetne, ha a köz­ségek részére külön telepet létesítenének, vagy a községi tanácsoknál lehetne az igé­nyeket bejelenteni, így nem lenne torlódás a telepen. Torlódás? — Enyhe kifeje­zés. — Szinte napirenden vannak a tettlegességek, du­lakodások s van mit hallgat­niuk a TÜZÉP dolgozóinak, hiszen mindenért őket szid­ják. A korszerűtlen, szűk he> lyiségben százan is szorong­nak, a pénztárablak előtt. A nagy hőségben és idegen kör­nyezetben egymás után ájul­nak el az asszonyok. Tasri- gálják, lökdösik egymást és nincs senki, aki határozott módon rendet teremtene Hétfőn megpróbálták azt a módszert, hogy egyszerre csak kisebb embercsoporto­kat engedjenek be a vaska­pun s így elkerülhető legyen a torlódás. Ám a kétszázas tömeg benyomta a bejárati kaput s azután már nem volt ember, aki ellenállhatott volna. A hatvaniak egyöntetű vé­leménye, hogy ez így nem mehet tovább! Meg kell ta­lálni a módját, hogy a TÜZÉP dolgozói gyorsan, tolongás nélkül és emberi körülmé­nyek között elégíthessék ki a vásárlókat. (r.) JYLe.Q.im.n a. gijiiköi! Miről árulkodik a fénykép és a kerti törpe — Nem az, aki hanem az, aki — Mindenki előre tudta és mégis — Lám, lám, nocsak, nocsak . . . (Saját tv-tudósitónk- tól.) Öt heti vérfagyasz­tó nyomozás, három valódi, egy ál-halott és egy megpörkölő- dött kabát, valamint kétszer három cent ciánkáli után, egy szemüveges fej segít­ségével 1963. augusz­tus 13-án, este lelep­lezték az Ofélia-lak gyilkosát. Az elvete­mült gyilkos, aki öt héten keresztül álcáz­ta magát és egy bűn­ügyi nyomozó nad­rágja mélyén rejtő­zött, végül is nadrág, illetőleg zakó nélkül a maga teljes mezte­len gyilkosi mivoltá­ban leplezödött le a közvélemény előtt. Levélboriték, gyur­ma, kicserélt töltény­tár, bűvészkedés és amatőr fotózás bo­nyolította mind gu­bancosabbá e kegyet­len bűntény sorozat szálait, amelyet min­den embere a közvé­leménynek igyekezett a maga módján kibo­gozni, s most a szem­üveges tanácsos után, aki végül is lefejtette a gyilkosság rokkájá­ról a fonalat, arra es­küszik. mindenki, hogy ő ezt már akkor tudta, amikor még el sem kezdődött az a bizonyos felvonás az első hullával. öt hétig nyomozott a szemüveg, ölt a ciánkáli és vedelték a kokaint, háromszor volt bólé-vacsora és hetenkint négyszer keresték azt az átko­zott macskát az Ofé­lia-lak berkeiben, mi­közben direkt készül­tek a fényképek, hogy az ötödik hét után, amikor a leleplezés megtörtént, a nézőkö­zönség-esküdtszéket fényképekkel is rá­bírják: Mondi úr volt az, aki úgy termelte a hullákat, mintha részvényese lett vol­na egy temetkezési vállalatnak. Minden jó, ha a vé­ge jó, a hullák felkel­tek, amikor a kamera tovább ment, a gyil­kos lemosta a festé­ket, a tanácsos a sa­rokba vágta az átko­zott szemüveget, az ápolónő megmondta a bűvésznek, olyan pofont kap legköze­lebb, hogy az eget is kokainnak nézi, ha még egyszer zöld­hagymát eszik felvé­tel előtt, a televízió összedörzsölte a ke­zét, sikerült öt hétig ott tartani az embere­ket a képernyő előtt... És az emberek? — Micsoda marha­ság volt — mondják. — Úgyis tudtuk, ki a gyilkos, csak meg akartunk győződni, hogy tényleg jól tud­tuk-e ... Megvan a gyilkos! Az áldozat végül is közbeszólt. Azért fe­csegő egy alak: ha nem szól közbe, még két hétig nyomozha­tott volna legalább a szerencsétlen szem­üveges tanácsos, még két hulla, még két este, még két bőr egy már ötször megnyú­zott sovány Of éliáról! Csak egyet nem ér­tek? Miért kellett mindehhez diliház, nemlétező macska és kokain? Miért? Ha tíz mozim lenne öt­ezer férőhellyel, ak­kor sem tudnék rá­jönni ... (egri) Hol? Egerben, a patak „ha­lasi” gyaloghídjának kes­keny vaskorlátján hétéves formájú gyerek egyensú­lyoz. Társa lelkesen druk­kol és hangosan számol: — Csak négy, csak há­rom lépés... És a távol állók végre fellélegezhetnek. A gye­rek átért. Egy fiatal asz- szonyka hangosan meg­szidja és egy nyakleves is kijut a „légtornásznak”. Az előbb még büszke em­berpalánta megszeppen, de mielőtt éltöme a mécses, bátortalanul megszólal: — Deákkor hói játszunk, néni...? A néni már bánta a nyak­levest, de nem tudott vá­laszt adni. Hozzánk for­dult segítségért, mi csak továbbítani tudjuk a kér­dést . —1>— ____________________— OK OS MIKLÓS 11 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — Hát csak azért, édes jó bará­tom, mert egy fiatal leány nem való kocsmába, ott mindenféle népség megfordul. Ahol emberek italoznak, ott szabadjára engedik a szájukat. Több a fajtalan beszéd a kocsmák­ban. mint a tisztességtudó. De nem akarok én a maga dolgába beleavat- kozni. . Aztán ott is hagyta Benedeket fa­képnél. Felballagott a nagy barázdán az épület tornácáig. Úgy tett, mintha haragudna. Ettől a naptól kezdve a két idős ember kerülte egymást. Benedek nem neheztelt, de elfordította a fejét, ha Mátékovicsot látta. Hogy miért? Közel két esz­tendő telt el így, amíg Mátékovics egyszer mégis megszólalt. ★ Vasárnap kora reggel jó óra hosz- szat volt nyitva a Remé»y utcai pá­linkamérés. Vasárnap Benedek szol­gálta ki a gyéren jelentkező vevő­ket. Ilonka addig az ünnepi ebédet készítette, takarította a lakást. A vidéki szokásoknak megfelelően a déli órákban még valamelyik temp­lomba is elsétált a misére. A Bene- dek-házban ez nem volt bevezetett vasárnapi program. Ilonka nem vá­gyott el otthonról. A nagybácsi azon­ban ösztönözte: egy fiatal leánynak fontos, hogy csinosan felöltözve, vé­gigsétáljon az utcán és megjelenjen a templomban. Hadd lássák, keltsen érdeklődést. Ha mindig otthon ül, akkor sohasem fog férjhez menni. Ilonka szelíden mosolygott ezeken a megjegyzéseken, mert nem foglal­koztatták különösebben a férjhez- menési gondolatok. Nem beszélgetett arról senkivel. Augusztusi vasárnap délután volt. Szelíd augusztusi vasárnap, amikor már megtörik a nap fullaszt» mele­ge. Még messze van a tél, de már fetattek a. nyáreleji vad viharok. Ilyen nyugodalmas délután kerekedtek fel kettesben, Ilonka és a nagybácsi, az almagyari kirándulásra. Másfél kilo­métert sem kellett gyalogoknak a Remény utcai háztól, hogy elérjék a szőlőt. Ilonka ünneplőben, könnyű nyári ruhában. Kezében színes nap­ernyő. Egyetlen alkalommal járt már itt, egy szüreten, akkor ősszel, ami­kor Egerbe került. Már az útra sem emlékezett. Ha egyedül megy, talán oda sem talál. A kis lapos tetejű kunyhó — ahol letelepedtek — csak arra volt jó, ha esett az eső, beállliattak előle. De nem tartottak benne semmit. Szer­számokat is csak nyáron, télire azo­kat is hazavitték. Százéves diófa borította ágait a kis kunyhóra. A fa alatt földbevert pad és asztalka, ahol falatozhattak. Benedek leült. A fa alól pontosan oda látott Mátékovicsék nyaralójá­hoz. Az ajtó nyitva, valaki kint van a szőlőben — gondolta Benedek. — Elfáradtál? — kérdezte Ilonkát. — Dehogyis! — válaszolta Ilonka —, Hova gondol, Pista bátyám. Nem sza­bad nekem még elfáradnom. Egyszerre, ahogyan Benedek felé fordult, látta, hogy egy fiatal férfi tart feléjük. Mikorra Ilonka megszó­lalt, a fiatalember oda is köszönt. — Adjon Isten, Pista bátyám! Ki­rándulás? Benedek a hang irányába nézett, éa ráismert a listai Mátékorásra. — Te vagy az, Józsi fiam! Honnan kerülsz elő? Láttam, hogy a nyaraló ajtaja nyitva van, de nem tudtam, hogy te vagy idekint! — Kijöttem már reggel. Dolgozni akartam. Hozzá is kezdtem, leszed­tem vagy két puttonyra való vajkör­tét, aztán megláttam egy hatalmas vércsét, kedvet kaptam rá. Úgy lát­szik azonban, nem jó vadász vagyok, mert kétszer is rálőttem, de nem ta­láltam el. Harmadik lövésem talált, mégis elmenekült a beste. — Most aztán azt keresed, hogy hová lett? — Igen, dél óta mászkálok, ide bu­kott valahová, Pista bátyám szőleje közé. — Maga ilyen vérengző ember? — szólalt meg Ilonka. — Az ám, be sem mutattam még a húgomat — állt fel Benedek. — Én már meg is találtam a vércsédet. Látod — mutatott délnek —, ott ke­ring a párja, ott lesz alatta. Elme­gyek érte. A fiatalok magukra maradtak. — Nem láttam még magát. — Nem is láthatott, csak egyszer voltam itt Sajnálom, mert gyönyörű hely. — Én jobban sajnálom, mert ha többször járt volna erre, akkor már bizonyára ismerném — mondotta a fiatalember. — Semmit som-mulasztott. Mennyi­vel lenne az magának jobb, ha ré­gebben ismerne? — Gazdagabb lennék emlékekben és bizonyára élményekben is. — Pénteken születtem, s ez rossz ómen, bajt hozhatok emberekre — kötődik Ilonka. ★ Gárdonyi íróasztalának fiókjából a már korábban megkezdett Annus- ka című kézirat került élő. Néhány­szor végigolvasta a megkezdett lapo­kat, de nem találta a folytatás fona­lát. Az ajtó gyakran nyílik, a láto­gatók sűrűn jelentkeznek, képtelen dolgozni. A nyár esős. A tornác- ajtóból látható Mátra sötét felhőten­gerbe burkolózott. Kedvetlen. Maga sem tudja, hogy mit akar, mit sze­retne olvasni. Akszokow, Hellen­bach, Du Prel, Allan Kardec, Friese, Zöllner? Csak beletekint a reinkar­nációról szóló könyvbe, és egyetlen szón megakad a szeme. Előveszi ce­ruzáját: „Elmosolyodol, de olvasd csak tovább!” — írja. A bejegyzés után visszateszi a könyvet. Aztán egy másik. Gustav Freytag: Die Tech­nik des Dramas. Ez jó lesz, mit mond Frey tag a drámáról? Leül, olvas, mindjárt a margójára írja észrevételejt: „Mikor valaki olyat akar, amit senki se akar; ha ezt tovább akarja, annyira, hogy minden barátjával ellentétbe kerül, akkor el kell buknia, — ez a tra­gédia.” „Ha ez az akarat ostobasága, akke® a főhős nevetségesen bukik el, — e* a bohózat. Az egyiket ,akarati- drámának, a másikat ,helyzet’-drá» mának nevezhetjük.” Most jól érzi magát. Olyan jól el­pihent ebben a rövidlábú székben. Mióta betegeskedett, nem bírja a magas székeket. Le is vágatta a szé­kek lábait. Délután elbóbiskolt. A könyv ki­csúszott kezéből, ott hevert a földön. Édesanyja nyitott be, lassan fel­emelte a könyvet, azután távozni készült. Gárdonyi feltekintett, utána szólt: — Édesanyám, elutazom. — Ahogy akarod, fiacskám. Tiszta fehérnemű a táskában, útravalót cso­magolok, ha kívánod. Nem tudom, van-e egyébre szükséged? Az Annuska megkezdett kéziratát veszi magához és már utazik. Egye­lőre maga sem tudja még', hogy hová. Pestig rendszerint eldönti, hogy on­nan merre vegye a további útját. Az idő ismét rossz, kellemetlen a nyár. öbbnyire ilyen hangulatrontó, esős, borús időben menekül otthonról. Arra gondol, hogy vajon milyen lelki okok késztetik az embert akarata ellenére is hangulatváltozásra. Miért van az, hogy a kellemes meleg, nyári nap felvidítja az embert, a borús, zord idő viszont lehangolttá, kedvetlenné teszi? Eszébe jutnak Egerben töltött diák évei. Amikor az ősz valósággal elviselhetetlen volt számára. Amikor október végén be­állt az esős idő, hullottak a fák leve­lei, a természet téli álmához készü­lődött, az ősz tudata, a vegetáció pusztulása olyan fájdalmat váltott ki nála, hogy megbénította cselekvő* képességét. Beteggé tette, míg le néni esett az első hó. (Folytatjuk) hagyma, vöröshagyma, paprika öt féle is, úgyhogy dicséretére válik annak a vevőnek, ha tud olyan árut kérni, amellyel ren­delkezésére nem állnak. — Milyen az áruellátás? — kérdem az üzlet vezetőjétől: Erdei Máriától. — Nem panaszkodhatunk! ,Hat órakor nyitunk., van úgy, hogy nyitás előtt itt van a megrendelt áru. Mindennel tu­dunk szolgálni. * Rövid sétánk során ilyen vé­leményekkel találkoztunk Eger zöldség- és gyümölcsboltjai­ban. Ezekből lemérhető, hogy a legtöbb helyen az idényáruk­ból ki tudják elégíteni az igé­nyeket, de a szervezettséggel, az árukiszállítással, az áru mi­nőségével és elosztásával baj van. Ezen változtatni kell mi­előbb. A lehetőségek figyelem­bevételével gondoskodni kell arról, hogy a termelőszövetke­zetekben megtermelt jóminő­ségű, friss áru mielőbb eljus­son a vásárlókhoz. Fazekas István Mikor lesz rend a hatvani TÜZÉP-telepen ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom