Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-15 / 190. szám
4 NEPÜJSAG 1963. augusztus 13., csütörtök jm LLfLáq, az egri zöldséges boltokban Ahol sok az áru és ahol kevés — Gyorsabb szállítást kérnek a vásárlók Milyen Eger gyümölcs- és zöldségellátása? Van-e elegendő jó minőségű, friss áru? A háziasszonyok idejében hozzá tudnak-e jutni ezekhez? Ilyen kérdésekre kerestünk választ, amikor meglátogattuk a város öt zöldség- és gyümölcsüzletét. MÉK 2. számú boltja Az épülő színház mellett télen-nyáron egyformán nagy látogatottságnak örvend a MÉK 2-es számú zöldség- és gyümölcsboltja, amely ezen a napon is zsúfolásig van vevőkkel. Negyed tíz. Most érkezett meg az áru. A vásárlók türelmetlenül várják a lepakolást. Egy kiszolgáló veszi át az árut: Nánasdi Zoltánná, aki azt sem tudja, hirtelen mihez kezdjen. A tehergépkocsiról egy férfi kényelmesen, lassú tempóban hordja mérlegre a paradicsomot, paprikát, káposztát, sárgadinnyét, őszibarackot és fél tíz is elmúlik, amikor végez az átadással. Ezután kerülhet sor a kiszolgálásra. A vevők panaszkodnak : — Miért nem állítanak be másik kiszolgálót is? Igazaik van! A bolt eredetileg is kétszemélyes, de a másik asszony már két hete beteg, s az illetékesek nem gondoskodtak helyettesítéséről. — Karfiolt kérek! — mondja az első vásárló. — Sajnos, nincs! — Görögdinnye? Később hozzák! — Kaptak-e már fokhagymát? — Három napja egy dekát sem . . . A párbeszéd után megkérdezem: — Milyen az áruellátás? — Változó — válaszol az eladó. — Ma is későn hozták az árut. Paradicsom, paprika, dinnye, vöröshagyma, fejeská- poszta van elegendő, de nincs szőlő, fejtőbab, karfiol, körte, almai főzőtök, fokhagyma, kelkáposzta ... MÉK 20. számú üzlete A Lenin úton fából készült pavilon*, amely előtt mindig sorba állnak a vásárlók. Most is nagy tömeg tolong az ablaknál. Gáspár Györgyné alig győzi a kiszolgálást. — Húsz perce hozták a friss árut, s ilyenkor legtöbb a vásárló — mondja, s közben 60 kilogramm paradicsomot mér ki az egyik háziasszonynak befőzéshez. — Milyen az áruellátás? — Gyakran előfordul, hogy nem kapom meg a kért árut — válaszol Gáspámé és kezembe nyomja az aznapi rendelést. Ezek szerint nem kapott ez az üzlet szőlőt, görögdinnyét, almát, körtét, karfiolt, fejtőbabot, sőt 200 kilogramm sárgadinnyéből is 40 kilogrammot vissza kellett küldenie, mert már törődött áru volt. És a vevők hogyan vélekednek? Kovács Jánosné: A szezonárukból van bőven. A paradicsom, paprika szép és jóminőség. Egy a baj, hogy nem mindig hozzák idejében az árut, s többször le kell jönni megnézni, hogy itt vannak-e már... Hadnagy utcai lakótelep: 8. számú MÉK-üzlet élénk színével, messziről magára vonja az arra járók figyelmét. Az üzlet előtt négy-öt vevő várakozik. Páka Istvánná elárusító udvariasan kérdi: mit vásárolnak? — Karfiol van? —t- Az nincs, de paradicsom, paprika, káposzta, dinnye, uborka, burgonya korlátlanul kapható. Felém fordul. — A fejtőbab, karfiol, szőlő, akna és általában* a gyümölcs- félék nagyon keresett cikkek, de sajnos a központban sincs belőlük. Augusztusban — ami érthetetlen — még egy fej fokhagymát sem kaptam. Ma 50 kiló sárgadinnyét hoztak ki, de mind visszaküldtem, mert rossz minőségű, törődött volt. Tegnap 162 kiló sárgadinnyéből 60 kiló megmaradt. Rossz volt, ehetetlen. Strand-pavilon: 19. számú bolt A vásárlók itt is sorbaállnak, türelmetlenül várják, hogy rájuk kerüljön a sor. A pult mögött két asszony megállás nélkül méri, adja kifelé az árut. A pult mögött nehezen tudnak mozogni. A sok gyümölccsel, zöldségfélékkel megrakott ládák minduntalan akadályozzák a szabad, gyors mozgást. — Kicsi a hely, sok az áru és sok a vásárló — panaszkodik Prokaj Istvánná kiszolgálás közben. — Reggel hat órától este hétig mindennap így megy. Hosszú szünet után tudjuk csak folytatni az előbb megkezdett beszélgetést. Kérdéseimre röviden válaszol, de így is megtudom, hogy ebben a különösen forgalmas pavilonban sem leheti kapni szőlőt, kukoricát, almát, körtét, burgonyát, kelkáposztát, görögj dinnyét, fejtőbabot, annál inkább paradicsomot, paprikát, őszibarackot} uborkát, hagymát, répát és a többi idényárut, amelynek minőségével sajnos nem mindig vannak megelégedve a vásárlók. Az 1-es számú üzlet közel van a várfeljáróhoz. Viszonylag csendes képet nyújt a többi üzletekhez képest. Csupán néhány vásárló tartózkodik bent az ízlésesen berendezett helyiségben. Szinte jólesik az embernek itt megállni, mert minden van korlátlan mennyiségben. Van elsőosztályú paradicsom, dinnye (sárga és görög is!), kelkáposzta, uborka, fokRégi dolog, hogy Hatvanban nehézkes a tüzelőellátás. A torlódás egyik oka, hogy néhány környező község lakossága is a hatvani TÜZÉP- telepről kénytelen beszerezni téli szükségleteit. Már nem egyszer fordult elő, hogy este 10—11 órakor kezdték a sorbánéi lást, hogy reggel jusson még részükre megfelelő szén s ne csak lignit. Boldogról, Herédről, Nagy- kökényesről és Kerekharaszt- ról többen állnak sort, mint a hatvaniak s így a város dolgozói hátrányos helyzetben vannak. Segíteni lehetne, ha a községek részére külön telepet létesítenének, vagy a községi tanácsoknál lehetne az igényeket bejelenteni, így nem lenne torlódás a telepen. Torlódás? — Enyhe kifejezés. — Szinte napirenden vannak a tettlegességek, dulakodások s van mit hallgatniuk a TÜZÉP dolgozóinak, hiszen mindenért őket szidják. A korszerűtlen, szűk he> lyiségben százan is szorongnak, a pénztárablak előtt. A nagy hőségben és idegen környezetben egymás után ájulnak el az asszonyok. Tasri- gálják, lökdösik egymást és nincs senki, aki határozott módon rendet teremtene Hétfőn megpróbálták azt a módszert, hogy egyszerre csak kisebb embercsoportokat engedjenek be a vaskapun s így elkerülhető legyen a torlódás. Ám a kétszázas tömeg benyomta a bejárati kaput s azután már nem volt ember, aki ellenállhatott volna. A hatvaniak egyöntetű véleménye, hogy ez így nem mehet tovább! Meg kell találni a módját, hogy a TÜZÉP dolgozói gyorsan, tolongás nélkül és emberi körülmények között elégíthessék ki a vásárlókat. (r.) JYLe.Q.im.n a. gijiiköi! Miről árulkodik a fénykép és a kerti törpe — Nem az, aki hanem az, aki — Mindenki előre tudta és mégis — Lám, lám, nocsak, nocsak . . . (Saját tv-tudósitónk- tól.) Öt heti vérfagyasztó nyomozás, három valódi, egy ál-halott és egy megpörkölő- dött kabát, valamint kétszer három cent ciánkáli után, egy szemüveges fej segítségével 1963. augusztus 13-án, este leleplezték az Ofélia-lak gyilkosát. Az elvetemült gyilkos, aki öt héten keresztül álcázta magát és egy bűnügyi nyomozó nadrágja mélyén rejtőzött, végül is nadrág, illetőleg zakó nélkül a maga teljes meztelen gyilkosi mivoltában leplezödött le a közvélemény előtt. Levélboriték, gyurma, kicserélt tölténytár, bűvészkedés és amatőr fotózás bonyolította mind gubancosabbá e kegyetlen bűntény sorozat szálait, amelyet minden embere a közvéleménynek igyekezett a maga módján kibogozni, s most a szemüveges tanácsos után, aki végül is lefejtette a gyilkosság rokkájáról a fonalat, arra esküszik. mindenki, hogy ő ezt már akkor tudta, amikor még el sem kezdődött az a bizonyos felvonás az első hullával. öt hétig nyomozott a szemüveg, ölt a ciánkáli és vedelték a kokaint, háromszor volt bólé-vacsora és hetenkint négyszer keresték azt az átkozott macskát az Ofélia-lak berkeiben, miközben direkt készültek a fényképek, hogy az ötödik hét után, amikor a leleplezés megtörtént, a nézőközönség-esküdtszéket fényképekkel is rábírják: Mondi úr volt az, aki úgy termelte a hullákat, mintha részvényese lett volna egy temetkezési vállalatnak. Minden jó, ha a vége jó, a hullák felkeltek, amikor a kamera tovább ment, a gyilkos lemosta a festéket, a tanácsos a sarokba vágta az átkozott szemüveget, az ápolónő megmondta a bűvésznek, olyan pofont kap legközelebb, hogy az eget is kokainnak nézi, ha még egyszer zöldhagymát eszik felvétel előtt, a televízió összedörzsölte a kezét, sikerült öt hétig ott tartani az embereket a képernyő előtt... És az emberek? — Micsoda marhaság volt — mondják. — Úgyis tudtuk, ki a gyilkos, csak meg akartunk győződni, hogy tényleg jól tudtuk-e ... Megvan a gyilkos! Az áldozat végül is közbeszólt. Azért fecsegő egy alak: ha nem szól közbe, még két hétig nyomozhatott volna legalább a szerencsétlen szemüveges tanácsos, még két hulla, még két este, még két bőr egy már ötször megnyúzott sovány Of éliáról! Csak egyet nem értek? Miért kellett mindehhez diliház, nemlétező macska és kokain? Miért? Ha tíz mozim lenne ötezer férőhellyel, akkor sem tudnék rájönni ... (egri) Hol? Egerben, a patak „halasi” gyaloghídjának keskeny vaskorlátján hétéves formájú gyerek egyensúlyoz. Társa lelkesen drukkol és hangosan számol: — Csak négy, csak három lépés... És a távol állók végre fellélegezhetnek. A gyerek átért. Egy fiatal asz- szonyka hangosan megszidja és egy nyakleves is kijut a „légtornásznak”. Az előbb még büszke emberpalánta megszeppen, de mielőtt éltöme a mécses, bátortalanul megszólal: — Deákkor hói játszunk, néni...? A néni már bánta a nyaklevest, de nem tudott választ adni. Hozzánk fordult segítségért, mi csak továbbítani tudjuk a kérdést . —1>— ____________________— OK OS MIKLÓS 11 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — Hát csak azért, édes jó barátom, mert egy fiatal leány nem való kocsmába, ott mindenféle népség megfordul. Ahol emberek italoznak, ott szabadjára engedik a szájukat. Több a fajtalan beszéd a kocsmákban. mint a tisztességtudó. De nem akarok én a maga dolgába beleavat- kozni. . Aztán ott is hagyta Benedeket faképnél. Felballagott a nagy barázdán az épület tornácáig. Úgy tett, mintha haragudna. Ettől a naptól kezdve a két idős ember kerülte egymást. Benedek nem neheztelt, de elfordította a fejét, ha Mátékovicsot látta. Hogy miért? Közel két esztendő telt el így, amíg Mátékovics egyszer mégis megszólalt. ★ Vasárnap kora reggel jó óra hosz- szat volt nyitva a Remé»y utcai pálinkamérés. Vasárnap Benedek szolgálta ki a gyéren jelentkező vevőket. Ilonka addig az ünnepi ebédet készítette, takarította a lakást. A vidéki szokásoknak megfelelően a déli órákban még valamelyik templomba is elsétált a misére. A Bene- dek-házban ez nem volt bevezetett vasárnapi program. Ilonka nem vágyott el otthonról. A nagybácsi azonban ösztönözte: egy fiatal leánynak fontos, hogy csinosan felöltözve, végigsétáljon az utcán és megjelenjen a templomban. Hadd lássák, keltsen érdeklődést. Ha mindig otthon ül, akkor sohasem fog férjhez menni. Ilonka szelíden mosolygott ezeken a megjegyzéseken, mert nem foglalkoztatták különösebben a férjhez- menési gondolatok. Nem beszélgetett arról senkivel. Augusztusi vasárnap délután volt. Szelíd augusztusi vasárnap, amikor már megtörik a nap fullaszt» melege. Még messze van a tél, de már fetattek a. nyáreleji vad viharok. Ilyen nyugodalmas délután kerekedtek fel kettesben, Ilonka és a nagybácsi, az almagyari kirándulásra. Másfél kilométert sem kellett gyalogoknak a Remény utcai háztól, hogy elérjék a szőlőt. Ilonka ünneplőben, könnyű nyári ruhában. Kezében színes napernyő. Egyetlen alkalommal járt már itt, egy szüreten, akkor ősszel, amikor Egerbe került. Már az útra sem emlékezett. Ha egyedül megy, talán oda sem talál. A kis lapos tetejű kunyhó — ahol letelepedtek — csak arra volt jó, ha esett az eső, beállliattak előle. De nem tartottak benne semmit. Szerszámokat is csak nyáron, télire azokat is hazavitték. Százéves diófa borította ágait a kis kunyhóra. A fa alatt földbevert pad és asztalka, ahol falatozhattak. Benedek leült. A fa alól pontosan oda látott Mátékovicsék nyaralójához. Az ajtó nyitva, valaki kint van a szőlőben — gondolta Benedek. — Elfáradtál? — kérdezte Ilonkát. — Dehogyis! — válaszolta Ilonka —, Hova gondol, Pista bátyám. Nem szabad nekem még elfáradnom. Egyszerre, ahogyan Benedek felé fordult, látta, hogy egy fiatal férfi tart feléjük. Mikorra Ilonka megszólalt, a fiatalember oda is köszönt. — Adjon Isten, Pista bátyám! Kirándulás? Benedek a hang irányába nézett, éa ráismert a listai Mátékorásra. — Te vagy az, Józsi fiam! Honnan kerülsz elő? Láttam, hogy a nyaraló ajtaja nyitva van, de nem tudtam, hogy te vagy idekint! — Kijöttem már reggel. Dolgozni akartam. Hozzá is kezdtem, leszedtem vagy két puttonyra való vajkörtét, aztán megláttam egy hatalmas vércsét, kedvet kaptam rá. Úgy látszik azonban, nem jó vadász vagyok, mert kétszer is rálőttem, de nem találtam el. Harmadik lövésem talált, mégis elmenekült a beste. — Most aztán azt keresed, hogy hová lett? — Igen, dél óta mászkálok, ide bukott valahová, Pista bátyám szőleje közé. — Maga ilyen vérengző ember? — szólalt meg Ilonka. — Az ám, be sem mutattam még a húgomat — állt fel Benedek. — Én már meg is találtam a vércsédet. Látod — mutatott délnek —, ott kering a párja, ott lesz alatta. Elmegyek érte. A fiatalok magukra maradtak. — Nem láttam még magát. — Nem is láthatott, csak egyszer voltam itt Sajnálom, mert gyönyörű hely. — Én jobban sajnálom, mert ha többször járt volna erre, akkor már bizonyára ismerném — mondotta a fiatalember. — Semmit som-mulasztott. Mennyivel lenne az magának jobb, ha régebben ismerne? — Gazdagabb lennék emlékekben és bizonyára élményekben is. — Pénteken születtem, s ez rossz ómen, bajt hozhatok emberekre — kötődik Ilonka. ★ Gárdonyi íróasztalának fiókjából a már korábban megkezdett Annus- ka című kézirat került élő. Néhányszor végigolvasta a megkezdett lapokat, de nem találta a folytatás fonalát. Az ajtó gyakran nyílik, a látogatók sűrűn jelentkeznek, képtelen dolgozni. A nyár esős. A tornác- ajtóból látható Mátra sötét felhőtengerbe burkolózott. Kedvetlen. Maga sem tudja, hogy mit akar, mit szeretne olvasni. Akszokow, Hellenbach, Du Prel, Allan Kardec, Friese, Zöllner? Csak beletekint a reinkarnációról szóló könyvbe, és egyetlen szón megakad a szeme. Előveszi ceruzáját: „Elmosolyodol, de olvasd csak tovább!” — írja. A bejegyzés után visszateszi a könyvet. Aztán egy másik. Gustav Freytag: Die Technik des Dramas. Ez jó lesz, mit mond Frey tag a drámáról? Leül, olvas, mindjárt a margójára írja észrevételejt: „Mikor valaki olyat akar, amit senki se akar; ha ezt tovább akarja, annyira, hogy minden barátjával ellentétbe kerül, akkor el kell buknia, — ez a tragédia.” „Ha ez az akarat ostobasága, akke® a főhős nevetségesen bukik el, — e* a bohózat. Az egyiket ,akarati- drámának, a másikat ,helyzet’-drá» mának nevezhetjük.” Most jól érzi magát. Olyan jól elpihent ebben a rövidlábú székben. Mióta betegeskedett, nem bírja a magas székeket. Le is vágatta a székek lábait. Délután elbóbiskolt. A könyv kicsúszott kezéből, ott hevert a földön. Édesanyja nyitott be, lassan felemelte a könyvet, azután távozni készült. Gárdonyi feltekintett, utána szólt: — Édesanyám, elutazom. — Ahogy akarod, fiacskám. Tiszta fehérnemű a táskában, útravalót csomagolok, ha kívánod. Nem tudom, van-e egyébre szükséged? Az Annuska megkezdett kéziratát veszi magához és már utazik. Egyelőre maga sem tudja még', hogy hová. Pestig rendszerint eldönti, hogy onnan merre vegye a további útját. Az idő ismét rossz, kellemetlen a nyár. öbbnyire ilyen hangulatrontó, esős, borús időben menekül otthonról. Arra gondol, hogy vajon milyen lelki okok késztetik az embert akarata ellenére is hangulatváltozásra. Miért van az, hogy a kellemes meleg, nyári nap felvidítja az embert, a borús, zord idő viszont lehangolttá, kedvetlenné teszi? Eszébe jutnak Egerben töltött diák évei. Amikor az ősz valósággal elviselhetetlen volt számára. Amikor október végén beállt az esős idő, hullottak a fák levelei, a természet téli álmához készülődött, az ősz tudata, a vegetáció pusztulása olyan fájdalmat váltott ki nála, hogy megbénította cselekvő* képességét. Beteggé tette, míg le néni esett az első hó. (Folytatjuk) hagyma, vöröshagyma, paprika öt féle is, úgyhogy dicséretére válik annak a vevőnek, ha tud olyan árut kérni, amellyel rendelkezésére nem állnak. — Milyen az áruellátás? — kérdem az üzlet vezetőjétől: Erdei Máriától. — Nem panaszkodhatunk! ,Hat órakor nyitunk., van úgy, hogy nyitás előtt itt van a megrendelt áru. Mindennel tudunk szolgálni. * Rövid sétánk során ilyen véleményekkel találkoztunk Eger zöldség- és gyümölcsboltjaiban. Ezekből lemérhető, hogy a legtöbb helyen az idényárukból ki tudják elégíteni az igényeket, de a szervezettséggel, az árukiszállítással, az áru minőségével és elosztásával baj van. Ezen változtatni kell mielőbb. A lehetőségek figyelembevételével gondoskodni kell arról, hogy a termelőszövetkezetekben megtermelt jóminőségű, friss áru mielőbb eljusson a vásárlókhoz. Fazekas István Mikor lesz rend a hatvani TÜZÉP-telepen ?
