Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-09 / 185. szám
4 NEPÜJSAG 1963. augusztus 9., péntek Borsodnádasdi Lemezgyár — 1963 Egyetértenek vele IJ a egy orvos meghal — általában a családjának okoz szomorúságot — és a betegeinek. A halál híre nem is terjed túl a rokonok, az ismerősök körén, esetleg az anyakönyvi hírek között megemlítik a helyi lapok. Dr. Ward angol orvos halálának híre nem rekedt meg a szőkébb családi és ismeretségi körben, bár ami az utóbbit illeti, nem is volt szűk. A Profumo-bot- rány egyik főszereplőjét, aki előkelő pácienseit „összehozta” a call girl-ökkel — bíróság elé állították, s a doktor az ítélet- hirdetés előtt öngyilkos lett. Halálának hírét telexek röpítették világgá, s a telexek ütemes kattogására rezonáltak a szerkesztőségi írógépek és a rotációsok, — mert dr. Stephan Ward halála politikai esemény Angliában. Az orvos, aki „kifuttatta” Christian Keelert, aki „kigolyózta” Profumót, aki meggyorsította a Macmiller^ kormány lejtőre került szekerének rohanását a szakadék felé — elköltözött az élők sorából. Vagyis nem egy egyszerű orvos szenderült örök álomba a nagyobb mennyiségű altatótól, hanem a század Angliájának egyik legnagyobb politikai erkölcsbotrányának bűnbakja és fővádlottja, aki akarva-akarat- lanul, a több száz „felhajtott” kurtizán kezével, lábával, testével ásta a Macmillen-kor- mány sírját. Vagy inkább „csak” — mélyítette. Mert a Közös Piac bástyáit sikertelenül ostromló konzervatív kormány, a kielégítetlen szociális követelésekkel „dacoló” tory adminisztráció úgyis kijelölte már a saját helyét — a históriában. A kormány még örülhet, hogy dr. Ward és a kurtizánok is egyetértettek vele. — zár SZAKÉRTELEM ~ Hm!... Ez alighanem valami hibrid! (Balogh Bertalan rajza) DCilátás - a — Aranybányája lehetne ez a völgy Parádfürdőnek — így szólt a Mátra egyik hódolója az üdülősor magasságából letekintve. — Aranybánya? Hiszen ez egy szemétdomb. — Elég nagy szégyene ez a Mátrának, pedig micsoda remek tavat lehetne itt létesíteni ... s magyarázta lelkesen, hogy az üdülőhely szélén éktelenkedő szemétlerakat helyén, amely a patak partján húzódik, kis völgyzáró gáttal valóságos tengerszemet alakíthatnának ki, amely sokat lendítene Parádfürdő tekintélyén, s nem utolsósorban szépségén. Egyelőre azonban csak a szemétdomb éktelenkedik, amely egyre gyűlik, gyűlik, szaporítójaként a legyeknek, Bz eső nem várja Amikor esik a nyári eső, utat tör magának, amerre csak tud, Kormos Mátyásék Szederkény utcai házában például a szoba felé. A múltkori nagy eső után — akkor éppen Budapesten voltunk — úszott az egész lakás, másnap nem győzték teregetni, szári tgatni holmijukat. Ne gondolja senki, hogy régi az épület. Űj az, alig két esztendeje, hogy' a boldog háztulajdonosok beleköltöztek. Nagyon örültek a saját háznak, de örömükbe hamarosan üröm cseppent. Egyéves sem volt a ház, amikorra a cserepek egyharmad része tönkrement. A hosszú tél aztán betetőzte a dolgot, tönkrement a cserép kétharmad része. Tavasz óta minden ki- adósabb eső megáztatja a lakásuk belsejét is. Reklamáltak már fűnél- fánál. Az üzem — a Mályi Téglagyár, amely a rossz cserepeket gyártotta, két esztendővel ezelőtt — azt válaszolta panaszukra, forduljanak a TÜZÉP-hez, mert magán- felekkel nem tárgyalnak. A TÜZÉP-en felvették a jogos panaszt, igazat is adtak nekik, az I. osztályúnak minőszemetdoinbra rovaroknak, csúfjaként ff Mátrának. — Mennyivel kellemesebb fogadtatása esnék akkor a Mátra vendégeinek, ha kék vizű tó boríthatna fátylat a „szemét illatú múltra" — áradozott tovább a Mátra csodá- lója, aki lelki szemeivel szinte látta a sudár fákkal övezett tavat, a horgászok örömét, a csónakázók kedvencét. De vissza kellett rántani őt ábrándjaiból a szemétdombos jelenbe, mondván: ez nemcsak a jóakarat, de pénz kérdése is. Aztán akaratlanul is felvillant e sorok írója előtt is a jövendőbeli tó képe, s éppen ezért a „kis ajtót nyitva hagyva", zárja sorait. Hátha mégis lehetne ... Kovács E. meg a döntést sített cserép valóban selejtes, továbbították is a gyárnak a panaszt, telefonon sürgették a választ, — de eredmény sehol. Az Eger—salgótarjáni TÜZÉP egri központja tehetetlen az ügyben, — s amint mondják, még legalább negyven hasonló ügyben, mert az ÉM Északmagyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat nem vállal felelősséget egy év után a legyártott árukért. A korábbi gyakorlat az volt, hogy a vállalat elődje, a Bor- sod-Heves megyei Téglagyári Egyesülés a hasonló panaszokat méltányolva, három éven belüli reklamációt elfogadott. Kicserélték a rossz minőségű cserepeket. Az utód, bár maga is tudja, hogy a cserepek rosszak, nem hajlandó engedni álláspontjából. Folyik a vita, most már lassan tárcaközi szinten, s közben folyik, csurog-csepeg a negyven panaszos lakásába az eső. Nem lehetne vajon gyorsabban határozni a vitában? Mert bizonyos, hogy ilyen cserepek miatt nemcsak negyven Eger környéki ember panaszkodik. — d.— OKOS MIKLÓS a. fCir&kjfA&k&K RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Szarvassy Margit fényképe kerül ilyenkor elő az írómappa lapjai közül, hosszan nézegeti. Hat esztendeig várt rá Pesten. Hitt abban, hogy megbarátkozik a házasság gondolatával, hogy a Szarvassy Margit iránt érzett szeretető majd csak legyőzi benne a házasságtól megcsömörlött embert. Nem sikerült. Feláldozta szerelmét, hogy szabad maradhasson, hogy semmilyen irányban ne legyen lekötelezett, hogy egyedül az irodalomnak, a művészetnek élhessen. Úgy jönnek a látogatók, vagy fogadják, ha Pesten jár: „az egri remete”. Mennyire igaz? Így éli le az életét? Csak a számára pihentető és felüdülést jelentő festészet foglalkoztatja a „nő”-vel. Nőket fest és mindent. Krisztus képet, Napóleonit, Sándor fiát, kompozíciókat egy-egy regénytémához, virágos réteket. Mintha az élet csak tarkán hullámzó virágos mező lenne! Még csak az sem probléma, hogy hová, vagy mire rakja pihenő idejének szórakoztató ecsétvonásait. Ha más nincs, a szekrények ajtó- betétjei is megfelelnek. Kis képekhez jó az egyszerű palatábla. Az Egri csillagok befejezése után Az én falum egyik elbeszéléséből írta A bor című színművét. Ugyanakkor ecsetje már nagy, kéthajcs palotát vagy templomot fest, ahol az áldozati oltár előtt tűz ég. Körülötte katonák, hadvezérek, oldalt táltosok csoportja. Kezd kirajzolódni a következő regény képe. * Még negyven éves sincs, javakorabeli' ember, neves író, nem gazdag, de anyagi gondjai most már nincsenek. Szépen megélnek. Nem férfiszépség, egyszerű jó kiállásúnak mondott ember, aki nem élheti le életét társtalanul. Álmai zavarosak, telve vannak női arcokkal. Csak Feszity Margit képe határozott. Behunyt szemmel, akár órákon át tudja maga elé idézni, látni. A csendes elmélkedés, valami megnyugtató bizonyossággal tölti el. El kell jönnie, akiire vár... Aki már útban van, valahol, valahonnét, aki számára rendeltetett, aki boldoggá teszi, aki kárpótolja mindenért.... Nem türelmetlen. Megszólaltatja kedves hangszerét, hegedűjét: Darumadár, gyere velem, Szállj előttem, daru, szállj! Hulló csillag a szerelem, Fáj a lelkem, nagyon fáj. Vígy el innen napkeletre, Darumadár, engemet... Nem tudok én itt maradni, Mert a szívem megreped ... Szereti ezt a Dankó-dalt, talán ez a legkedvesebb dala. Bánatát, örömét ezzel fejezi ki. Halk hegedű, máskor pianínó vagy1 cimbalom csi- títja vágyait. Nagy megnyugvással, frissülten lát az ilyen lás kikapcsolódások után munkához. Az Egri csillagok szép jövedelmet hoz a Gárdonyi-portára. A postás mindennapos ebben az évben a háznál. Könyvek, folyóiratok és a levelek tömege érkezik az író címére, de tékintélyes összegű pénz is. Légrády- éktól soronként kapja a honoráriumot. Mindez csak látszólag jelent gavallériát. A regény — mint Lég- rády elismerte — nagy sikert jelentett a lapnak. Üjból mestereket hivat a házhoz. Most megvalósítja régi tervét, a tetővilágítást. Nagyszerű gondolat és kitünően bevált. A Sáncban és később a városiban is elterjedt a mendemonda: „az eget vizsgálja”, „befalazta tta magát”. Olcsó kerítésfalat huzatait a telek Takács-utcai frontján, és bejáratot csináltatott az új ház felől. Két oldalt orgona- és csipke- garád védte a portát, no meg egy szürke puli. A kis pad is a kerítésen belül került. Részegek ezután csak az útszéli árok partjára ülhették. Hűvös, esős volt a nyár. A tavasz- szal ültetett, Törökországból hozott magvak mind kikeltek és szépen fejlődtek. Fenyő és tuja, török jázmin és a sok növény nevelése különös örömet jelent az írónak. Boldog, ha kertészkedhet. Metszi, ápolgatja fáit, és arra gondol, hogy néhány évtized múltán milyen nagyra nőnek. Az építkezés megint végére ért. Valahogy úgy volt ez a kezdeti években, hogy a Gárdonyi-háznál mindig építkeztek, festettek, sose fogytak ki a munkából. Az író minden munkát szeretett, csak a takarítást nem. Attól menekült. Lisztovszky Mariska ilyenkor azt javasolta: — Tessék az úrnak valahová elutazni, mire visszajön, minden ragyogni fog. Ügy is volt. Gárdonyi vonatra ült, és felutazott egy-két napra a fővárosba. A Feszty-ház nyugtalanította. Előfordult nem is egyszer, hogy az ajtóból visszafordult, mert Szarvassy Margit otthon volt. Egyébként azonban mindinkább ritkultak ezek a látogatások, amelyek nem is a jó b°-' pcsztynek és a bizakn&sána’- 4 Fetztynének szóltak, inkí elemnek, Jókainak; és a halovány arcú, Gárdonyit nagyon tisztelő kisleánynak, Feszty Margitnak. A szorgalmas, Gárdonyi-regényt olvasó leány a Sacré-Coeur-ban nevelkedett, és- fogalma sem volt aífelől, hogy az író szerelemmel közeledik hozzá. Szakadó esőben ért haza Pestről. Napokig ki sem mozdulhat virágjai közé. Színműírással bajlódik két éve, szándéka, hogy valami jó drámát írjon, de nem, nem megy. Néhány ív papírt dob táskájába és újból vonatra ül, viteti magát Pest felé. Alig hagyja el a vonat Füzesabonyt, már meg is van a cím. Kint szakad az eső. A címhez drámát ír. Most már megy az írás, egymás után telnek meg a papírlapok. Ludason már nincs mire írjon. Egy iskolás fiú segít a papírhiányon-. Pestről tovább utazik céltalanul. Olyan erővel lepik el a gondolatok, olyan simán- szaladnak a papíron a kész sorok, hogy szinte képtelen most abbahagyni az írást. Mire Nagyváradra ér a vonat, kész a színmű vázlata. Leszáll a vonatról, szétnéz az állomáson. Kisétál az állomás előtti térre. Gondolkozik, mit tegyen? Utazzék tovább, vagy megszálljon itt a városban? A jegypénztárnál egy fiatal nő áll az író előtt, aki Szászrégenbe kér jegyet. Az író a távozó nőre nézett. Arca valósággal megbabonázza, mozdulni sem tud helyéből, csak a siető utasok kifakadásaira ismétli meg gépiesen a hallott szavakat: Szászlégen. Mire azonban kitámolyog az induló vonathoz, eltűnt az ismeretlen nő. Felszáll a vonatra és végigrohan a kocsikon, de mind hiába, nem volt* szerencséje. Beült a párnázott ülésű kocsiba, kényelembe helyezte magát, és hunyott szemekkel újból és újból a lányra gondol: Valahol láttam görögös arcát... mélytüzű szemeit... a száját... Biztosan- tudom, hogy már valamikor a szemébe néztem... Vagy valakire hasonlít? Szarvassy Margitra? Nem. Feszty Margitra? Talán. Gyermekkori lányismerőseim közül valaikire? Nem tudom, nem tudom, de valahol, valamikor már találkoztunk. Meg is érezte, hogy nézem, vissza is fordult és félénken, alázatosan rám tekintett. Az egymást kergető kérdések és találgatások köz; ben elnyomta az álom. A festői környezetű Borszéken bérel szállodai szobát. A hideg júníiri szobába kényszeríti. Fűtött szobába írja A bor című színművét. Nyojy napon át dolgozik drámáján, am- a század eleji magyar drámaírás lentős állomása. A próbák idején Pesten tartózk. dott. Szabad idejét Fesztyéknél tö' tötte. A sikeres bemutató után egy alkalommal Feszty Margit elutazása került szóba, akinek az orvos egészsége helyreállítására már a bemutató előtt Meránt ajánlotta. Gárdonyi tájékozatlanul kérdezte tőle: — Margitka, hát maga el tudott volna menni az én premierem előtt? Óriási kacagás futott végig az asztalon. (írja Fesztyné.) Halálra csúfolták. „Igazi drámaíró, alti azt képzeli, olyan fontos a darabja, hogy egy fia tál lány emiatt fogja az életét koc kára tenni. Hallatlan, milyen elbiza - kodott ez a Göre.” A naív, érzékeny lelkületű falusi tanítót mélyen sértette a gúny. Igyekezett jó képet vágni, de lelkében olt maradt egy fullánk. (Folytatjuk) kát s hirtelen a munkáról beszél: — Sav- és lúgálló, rozsda- mentes acéllemezt kísérleteztünk ki. Két évig tartott a munka, de megcsináltuk s kidolgoztuk a gyártási technológiát is. Idén már gyártanak éhből a fajtából 200 tonnát. Tizszerte értékesebb, mint a normál, hagyományos lemez. ★ A gyár: öreg; ősszel üli centenáriumát. Ök négyen: fiatalok. Lentről indultak s nagy ivet futott be pályájuk. Emil nagyon udvarias, őszinte, kellemes ember, komolysága megnyerő s rokonszenves. Feri azok közé tartozik, akit két szóval így jellemeznek: „belevaló legény”. S gyakran hozzáteszik azt is: ,,a mi emberünk”. Pista kiegyensúlyozott, markáns egyéniség. Imre szereti a mókát, tréfát, a jókedvből is hirtelen vált át szigorra; ha parancsol, nem mint „főnök” teszi, hanem mint idősebb barát. Csodálkoznak ennyire ellentétes emberek barátságán? De hát igazi barátság csak olyanok között szövődhet, akik különböznek egymástól. Hasonló jellemű és kedélyű emberek között elkerülhetetlen az éles összeütközés. És elkerülhetetlen a szakítás. E baráti négyesben az egyik oldal megfontoltsága, őszintesége kiegyenlíti £ másik oldal fiatalos, forró hevét, dacos vagány- ságát. Sokat mond róluk az a tény, hogy fiatal koruk létére a törzsgárda tagjai. Pataky Dezső rá, akkor lövök is! ötvenhét- ben két hónapig a csehi bányánál voltam. Geológusok mellett, a kutatófúrásoknál. Onnét eljöttem a gyárba, a laborba. Innét meg tovább a ná- dasdi, Karácsonylova-i bányába, ahol három évig csil- léztem. Karcagon letöltöttem a katonaidőmet s aztán ideszegődtem megint a laborba. A kétéves szaktechnikus képzőt én is elvégeztem. Kohász metallógus a címem, úgy mint Emilnek. 28-qs „veteránok" A huszonnyolcas az évet jelenti. Mihályi Imre és Kormos István p. három évvel számítanak „öregebbnek”, mint előző két társuk. — Jártál már a cingyárban? Az ónozóban, ahogy másképpen is mondják — magyarázta Pista. — Én ott kezdtem 52-ben, mint segédmunkás. Képesítés, szakma nélkül addig ér az ember valamit, amíg ereje van. Én tanulni akartam s nem megragadni a fényes lemezeknél. Itt a gyártelepen nyílt meg az esti technikum, beiratkoztam és elvégeztem. Kohásztechnikusként érettségiztem, aztán az ózdi szaktechnikus képzőn technológiát tanú.'am. Két évig, mint a többiek. Magas, szőke fiatalember Kormos István. Hat év? KISZ- titkár a kémiai laboratu-iatn alapszervezeténél. S alapító tagja volt a pártnak is.* Mihályi Imre, a labor helyettes vezetője, 58-tól, mióta megnősült, Borsodnádasdon lakik. Nevetve mondja: csak a tüdeje nádasdi, mert a szíve, az Balatonba húz. Tizennégy éves volt, mikor először átlépte a lemezgyár kapuját, s azóta annyiféle munkát megpróbált, hogy számukat sem tudja. Kifutó volt; üzeneteket, leveleket vitt ide- oda, egyik üzemirodából ki, a másikba be. Rövid időre utána belekóstolt a laboratóriumi munkába is; de volt utókalkulátor, könyvelő, rovancsoló, megint laboráns, aztán üzemtechnikus és végül művezető itt a laboratóriumban — s ennek hét éve már. Huszonhárom dolgozó tartozik a „keze alá” s közülük hatan, balatoniak. Magáról nem szívesen beszél, ügyesen kerüli a válaszoA gyár: öreg; ősszel üli centenáriumát. Mihályi Imre, Kormos István p., Bóta Emil, Kormos Ferenc h. laboránsok: fiatalok. Iskolatársak voltunk, tizenöt éve magam is egy padot koptattam velük a balatoni iskolában; aztán mit sem hallottam róluk. Most mint megbecsült, elismert s tanult szakemberekkel találkoztam velük a jó hírű borsodi gyárban. Kollégák Bóta Emil és Kormos Ferenc h. Születési évük: 1938. Ahonnan sorsuk kikanyarodott, ahonnan mindennap munkába járnak: Balaton. Ha csak szikár ténymegállapításokban szólanék is róluk, életrajzuk nem férne el egy fél oldalon. . Ehelyett beszéljenek életükről ők maguk... Emil? Apám gyerekkorától itt dolgozik. Én se tettem más- . ként, csak előbb Hatvanban elvégeztem a vegyipari tech- ' nikumot. A peremartoni rob- ' banóanyaggyárban két hónapig ' gyakorló technikus voltani; áthelyezéssel jöttem Nádasdra, minden kerülő nélkül, egyenesen ide a laborba. A „nehéz” ' időkben KISZ-titkári posztot ' láttam e] Balatonban s itt a ! laborban is. A „nehéz” időket 57-re értettem, közvetlenül az ellenforradalom után. Talán nem tudod: a gyárban először mi bontottunk zászlót, nálunk alakult meg elsőnek a KISZ. És tovább? Két éven keresztül Ózdra jártam. Hetenként háromszor. Ha esett, ha fújt, akkor is. Szaktechnikumi képe- ■ sítést szereztem. De most már ne faggass... Igen, persze, adtak törzsgárda-jelvényt. Ez ; is fontos? Na, ne viccelj. Kérdezhetek most már én is va- 1 lamit? Mit szólsz a kínaiak- 1 hoz?... Feri; Fiú, nem lesz baj, hogy engem vallatsz? Mert én csak rosszat tudok mondani « az életemről... ... Ügy mint Emil, elvégez- 1 lem a vegyipari technikumot és 56-ban leérettségiztem. I Csak én tovább gyakornokos- : kodtam Peremartonban. Hat hónapig. Ügy, hogy ott ért az : ellenforradalom is. Fegyverrel : kellett őrizni a gyárat, hogy < illetéktelenek nehogy lőszerhez : jussanak. Ugyan, mit nevettek ezen? Ha szükség lett volna :
