Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-08 / 184. szám

1963. augusztus 8., csütörtök NEPÜJ8AG s Jövedelmezőségszámítás a termelőszövetkezetekben VIHARBAN A GYARMATOSÍTÓK HAJÓJA — Már nem dudál vígan a portugál!. (Erdei Sándor rajza) ünneplés — kicsiny üzemzavarral A Gárdonyi Múzeum kertjé­ben minden ünnepélyes. A nap egymaga jobban süt, mint egy légió Jupiterlámpa a filmfel­vételeknél. A fák alatt, az ár­nyékban ünneplő ruhás nők és férfiak hallgatják a szónok Gárdonyira emlékező szavait. Mindenki figyel, az a szép és csinosan öltözött kislány is, aki magas sarkú cipőben ágas­kodik a szónok felé. Cipője tű­sarka belefúródik a frissen szórt homokba; a kislány nem tudja változtatni a helyét, nem mozdíthatja a lábát. Mit kell tenni eme kényelmetlen hely­zetben? Kihúzza mindkét lá­bát a csinos cipőből és ott áll az ünneplő tömegben, áhita- tos képpel, áhitatos lélekkel és meztelen lábbal, mint egy egykori kis libapásztor „Az én falum” című kötetből. Hirtelen észreveszi magát, körülnéz, elpirul, becsúsztatja formás lábait a formás és ma­gas sarkú cipőkbe. Megvárja, amíg a szónokot megtapsol­ják, kihúzza a tűsarkdkat — kezével is segít a lábán — o süvvedő homokból és elindul. Szépen, csaknem királynőién, Mindenesetre tudatosan, mint egy szépségkirálynő, aki min­dig tudja, mit kell tennie. (farkas) 4z illetékesek figyelmébe! Panaszkodik az elnökhelyettes Panaszos levelet kaptunk a hapokbah a káli Március 15 Tsz elnökhelyettesétől. Juhász László azt írja, hogy örömmel és keserűséggel olvasta a Nép­újságban megjelent „Eke jár a kombájnok nyomában” című cikket. Örömmel azért, mert megyeszerte halad a szántás, keserűséggel pedig az okból, hogy saját gazdaságukban, sajnos, nem tudnak szántani. Így ír: „Maholnap befejezzük az aratást, a eséplést, de a tarló nem feketedik, nem szántják a gépek. A szövetke­zetnék „elméletben” négy szántó traktora van, gyakor­latban azonban egy sincs. Az igazság az, hogy a szántó trak­torok főjavításon vannak, mert a váltóműszakós elron­totta őket. A gépállomás ve­zetőségétől eddig már nagyon sok ígéretet kaptunk, egy al­kalommal elküldték hozzánk mutatóba egy lánctalpas gé­pet, de hamarosan annak is nyoma veszett. Az elmúlt évben viszonylag időben végeztünk a munkák­kal, mivel az Atkári Gépállo­más detki üzemegysége segí­tett minket gépi munkával. Ügy látszik azonban, ezt va­laki megirigyelte, mert most eltiltották tőlünk a detkieket. A szövetkezetnek 2200 hold földje van, kevés a trakto­runk, ezért vásárolni akarunk erőgépet. Sajnos, úgy értesül­tünk, hogy egyelőre nem ka­punk traktort és annak elle­nére, hogy időben igényeltünk, mégis a „sor végére ütemez­tek be minket”. Azt hiszem, nincs a megyében még egy olyan termelőszövetkezet, ame­lyik ilyen terület mellett csu­pán egyetlen RS—09-es trak­torral rendelkezik. Levele további részében Ju­hász László elpanaszolja, hogy tetőzi a bajt, hogy a gépállo­más is tehetetlen és nem ha­ladnak a munkákkal. 300 hold földet kellene előkészíteni sür­gősen őszi vetés alá, de gép nincs. A levél befejező sorai így hangzanak: „Kérem a szer­kesztőséget, tegye közzé a mi problémánkat, hátha valaki megkönyörül rajtunk és segít­séget fog nyújtani.” ★ A levélhez sok kiegészíteni valónk nincs. Csupán annyi* hogy mielőbb várjuk a gépál­lomás és az illetékes járási tanács válaszát. sz. WairMm% Ha szomjas, igyék vizel-... Zenedíj zene nélkül... Panasz autóbuszügyben... cÁz ani^a ti&tti fúlt... A menekült család ra, néhány nap múlva új la­kást kap nálunk, az NDK-ban. A kezdet azonban nehéz lesz. — Háromért tudok dolgozni. — Két gyermek még odaát van. — Áthozom őket. Angeliké­Megyénk termelőszövetkeze­tei eredményesen haladnak a megszilárdulás útján. Ezt nem­csak a terméshozamok növe­kedése, de a szövetkezeti gaz­dák jövedelme, a közös gazda­ságok anyagi erejének megszi­lárdulása is mutatja. Mind több az olyan szövetkezet, ahol kialakult a helyes vezetés, jó a gazdasági irányítás és „pre­cíz” rend van a könyvelésben is. Igaz, — és emellett nem mehetünk el szó nélkül —, hogy még mindig sok az olyan szövetkezet, ahol a vezetés bi­zonytalan, a könyveléssel baj van és nem lehet megkívánni az olyan fontos munka elvég­zését, amilyen például a jöve- delmezőségszámítás. A jövedelmezőségszámítás pedig a modern szocialista nagyüzem egyik fontos kel­léke, hiszen enélkül bizonyos értelemben csak „vaktából” folyik a termelés. A jövedel­mezőségszámítás tükör, amely­ből a vezetőség és a tagság tiszta képet kaphat a gazdál­kodást illetően. Heves megye termelőszövet­kezetei közül 1959-ben mind­össze egy, a kömlői készített jövedelmezőségszámítást. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának javaslatára 1960- ban négy, 1961-ben húsz és 1962-ben már ötven termelő- szövetkezet végezte el ezt a munkát. A megyei statisztika mutat­ja, hogy 1961-ben egy mázsa búza előállítási költsége 131,82 Ft. Egy évvel később, 1962-ben, egy mázsa búzát már 125,18 Ft-ért állítottak elő a közös gazdaságok. Érdekes megemlí­teni, hogy amíg a termelőszö­vetkezetek egy mázsa búzát kb. 6 óra alatt állítanak elő, ugyanakkor a Szovjetunióban, a fejlett nyugati mezőgazda- sági országokban 3 óra alatt, sőt ennél rövidebb idő alatt is. A tejnél sem kedvezőbb a helyzet. A megye szövetkeze­tei ez idő szerint egy liter te­jet még jóval 3 forinton felüli költséggel állítanak elő, amely igen magas. Még sok időt, költ­séget fordítanak a szövetkeze­tek az egyes termékek előállí­tására, bár a gépesítés fokoza­tos megvalósítása máris pozi­tiven jelentkezik. Hozzávetőle­ges számítások szerint, amíg az egyéni gazdaságok egy má­zsa kukoricát 22—23 óra alatt termeltek, addig éz a szám a termelőszövetkezeteknél most mintegy 15 órára csökkent, — bár még ez a szám is igen ma­ua s A drága termelés fokozza gondjainkat a nemzetközi pia­con, tekintettel arra, hogy egy egész sor ország — közöttük a fejlett kapitalista államok — olcsóbban állítják elő a termé­keket, mint mi, nekünk pedig a világpiaci árakhoz tartani kell magunkat. Az a jelenség, hogy a KGST-tagállamok az utóbbi időben erőteljesebben fokozzák termelésüket és hogy ezekben az államokban szaka­datlanul emelkedik a termelés színvonala, semmit sem csök­kent abból a törekvésünkből, hogy az eddigieknél jobban iparkodjunk olcsóbban, gazda­ságosabban termelni. A napokban lezajlott orszá­gos gabonatermesztési tanács­kozás igazolta, hogy ebben a vonatkozásban is jelentősen léphetnénk előre. A gondosan előkészített talajban, az idő­ben elvetett és jól ápolt búza sokkal többet hoz a jelenlegi termésátlagoknál. Beigazoló­dott, hogy a jól előkészített magágyban idején elvetett vetőmag 4—6 mázsával is na­gyobb termést hoz holdanként, mint az, amely november vé­gén, decemberben került a földbe. A gyenge termésátla­gok növelik az önköltséget, megdrágítják a termelést. Ez­ért fontos — minden közös gazdaság saját érdeke is — hogy a jövő kenyér, illetve i gabonatermés megalapozásá­ról már most, ezekben a na­pokban gondoskodjon. A lehe­tőségek többnyire adottak éí helyes munkaszervezés esetén nem lehet akadálya annak hogy a kenyérgabona még Ok­tober vége előtt mindenütt a földbe kerüljön. Az állattenyésztésben ugyan­csak bőven adódik lehetőséi az önköltség csökkentésére, 32 olcsóbb termelésre. Itt minde­nekelőtt a gazdaságos abrako­lást és takarmányozást kell említeni. Sajnos, ma még min­dig több olyan közös gazdaság van, ahol az állattenyésztők pocsékolják a takarmányt és „hadd egyék, amennyit bír’ alapon túrják az állatok elé Ha azután a jó takarmány el­fogyott, jó a törek is. A mező- gazdasági gépek jobb kihasz­nálása, a lelkiismeretes, szor­galmas munka, mind a gazda­ságosabb és olcsóbb termelést szolgálja. Az idén a termelőszövetke­zetek zöme készít már jöve­delmezőségszámítást, s így mind a vezetőség mind a tag­ság világosan láthatja majd, mit mennyiért termelnek, hol van szükség körültekintőbb gazdálkodásra. Sz. I. telű gondatlanságnak. Pénte­ken elromlott a bányászokat szállító fakarusz, amely No- vajról és Ostorosról szállítja a munkásokat. így a menet­rend szerinti járat vezetője, számítva az ostorosi bérlete­sekre, lehagyott mintegy húsz utast. Indulás előtt azonban megérkezett mentesítő kocsi­ként a GA 54—11-es Ikarusz. Hogy ne menjen üresen, a já­rat vezetője leállította, s fel­vétette a lemaradt utasokat, megkezdte a jegyek kiadását. Alig szálltak azonban fel né- hányan, az autóbusz vezetője túráztatni kezdte a motort, „ugráltatta” a kocsit előre- hátra, azután elindult nyitott ajtóval, amikor még többen a lépcsőn kapaszkodtak. Szeren­csére nem történt baleset. A történet azonban ezzel még nem ért véget. A GA 54—11 rendszámú autóbusz Ostoros előtt a völgyben elakadt. Elfo­gyott az üzemanyag. Ügy gon- 5 dőljük, a kettő együtt, több >mint felelőtlenség. !! Kovács János Antal ! rlovaj még akkor is, ha esetleg ki­sebb lesz a bevétel. Dr. Rőczei Ödön Hatvan ... Olvastuk a szerkesztő­ség egyik cikkét a Vendéglátó­ipari Vállalatról. A cikk, úgy gondoljuk, ráillik pontosan az egri Széchenyi Étteremre. Ott ültünk le frissítőket inni, — megszomjaztunk séta köz­ben. Délután négy órakor akar­tunk fizetni, s bár a zene csak este hattól van, négykor már felszámolták a zenedíjat. Még annyit, miért nem le­het nyári időszakban regge­lizni is ott? Miért kell tolon­gani a többi büfében? A zala­egerszegi kiránduló diákok nevében kérdi: Kiss György ★ ... A minap szemtanúja vol­tam egy szerencsés kimene­... A hatvani MÁV-állomás büféjében történt. Megszomjazott az egyik fia­talasszony. Szódára akart blokkot váltani a büfében, a pénztárnál. Ám ott kijelentet­ték, hogy szódát egymagában nem adnak. Csak málnát, vagy fröccsöt. Ha ezt azzal indokolták volna, hogy a nagy melegben kevésnek bizonyult a gyártott szódavíz, s ez kell a fentebb említett italok mellé, nem is szóltunk volna semmit. De az indok a következő volt: A síóda olcsó! Ha szomjas, ott a kút, igyon abból. Több mint udvariatlanság. És ha valakinél csak éppen 30 fillér van szódára, vagy ha ép­pen azzal tudja oltani a szom- ját, miért ne tehetné? Reméljük, a jövőben meg­tehetik a hatvani büfében, — ka után rohangálás lépcsőn fel-le, új lakásért — sikertele­nül. Lefekszik. Ügy érzi, éveket öregedett, teljesen összetört. A felesége a konyhában a bébi körül foglalatoskodik. Az utol­só napon nagyon csendes volt. — Pihend ki magad te is. Feküdj le — szól ki. Aztán nyugtalan álomba merül. Arra ébredt, hogy a kicsi sír. Mel­lette az ágy üres. Édeskés gáz­szagot érzett. Kitámolygott a konyhába — már későn. Az asztalon, a halott asszony mel­lett egy üres konyakos üveg állt. Ott volt a búcsúlevél is: „Bocsáss meg, kedves Franz. Tudod, hogy ez az első ital az életemben...” Az anya halott, a gyerekek kicsik. S a közigazgatás gépe­zete érzéketlenül kerepel: októ­ber 31-re a lakást elhagyni! Nővére, s az anyósa segített el­helyezni a kicsiket. Angelikát egy katolikus nővérintézet fel­vette ... s ő, Reinke, éjszakáit az építkezéseken töltötte, a csempéken aludt, amelyeket oly szépen tudott kirakni, tü­körsimán, hogy biliárdozni le­hetne rajta... 1962. végén kézen fogta Ma­rinát, Andreast és Matthiast — miután a csecsemőt jó kezek­ben hagyta nővérénél —, s kis csomagban a legszükségeseb­bekkel, villamosra szállt. A friedrichstrassei pályaudvaron odaállt a határőrtiszt elé: — Le szeretnék telepedni a Német Demokratikus Köirtár- saságban.-- Herr Reinke, ön nemsoká­szélesedik az üzlet. És a gyere­kek, akiknek szebb lesz az életük... A Schönberger strassei más­fél szobás lakás azonban ki­csinek bizonyult. Elindultak hát nagyobb lakást keresni. S most kerültek a létért való küzdelem malmába, amely már Nyugat-Berlinben annyi életet morzsolt össze. A gyere­kek, akik eddig a boldogságot jelentették — nehéz leírni is —, lassan teherré váltak. Mert a háztulajdonosok mondták: — Négy gyerek? Nem, így nem lehet! — És a lakásügyi hivatalnok: — Értsék meg, nem kénysze­ríthet jük a háztulajdonosokat! S amikor az ötödik gyerek jelentkezett, kibírhatatlanul ki­csi lett a lakás. Elhatározták, hogy megpróbálnak egy na­gyobbat — ami pedig igen ne­héz — bérbe venni. Amit ta­láltak, távol feküdt munkahe­lyüktől. Amikor Reinke Kromm háztulajdonosnőnél aláírta a bérleti szerződést, úgy érezte, hogy ez a 170 márka, amit fi­zetnie kell a lakásért, még szomorú formában bukkan fel életében ... Az üzlet helyzete 1962. nya­rán labilissá vált. Elmaradt néhány megbízás és néhány sürgősen várt pénz. Látta ezt Kromm gazdaasszony, s azt is, hogy Reinke eddig kéthavi bé­rével tartozik, minden beveze­tés nélkül benyújtotta a fel­mondási keresetet, s bár Rein­ke időközben fizetett, október 9-én megjött a hivatalos fel­mondás hó végi határidővel. Reinke nagyon fáradt. Mun­— Herr Reinke, szeretnénk, ha elmesélné, hogyan 'jöttek át Nyugat-Berlinből a Német De­mokratikus Köztársaságba. — Szívesen. — A családdal jött, ugye? — Igen, a gyerekekkel. Az ötesztendős Marinával, a há­roméves Andreasszal és a kis kétéves Matthiasszal. — És az anyjuk, az ön fele­sége? — A feleségem?... Nem, a feleségem nem jött velünk. Ne­héz erről beszélni. Ő már nem él. ★ 1960. Nyugat-Berlinben nagy építkezések. Egymás után emelkednek a lakóházak, biz­tosítási épületek, üzletek. A la­kásokban kopyhák és fürdőszo­bák, sokak közülük szép, tükör­fényes csempével kirakva. Franz Reinke jó erőben levő férfi, a harmincas évek köze­pén. Kiváló szakember, aki a csempékkel olyan szépen, fi­noman rakja ki a falakat, hogy még biliárdozni is lehet raj­tuk. Franz Reinke alvállalkozó. Keresetéből hol 500, hol 600 márka maradt — az üzlet me­netétől függően — neki és csa­ládjának. 5—600 márka szép pénz, hátha még takarékos­kodni is tudnak belőle! Egy hónapban azonban 30 nap van, s ha egy család hat főt szám­lál, össze keli húznia magát. A Reinke-házaspar nem perleke­dett sorsával, még akkor sem, ha a munka miatt 16 órát kel­lett távol lenniök egymástól. Örültek minden kis rendelés­iek, s úgy érezték, erősödik, nak és GabrieUe-nek olyan jói ­kéi! majd élniük, mint a má-.j sik háromnak. Várjon csak,*•; ha egyszer újra megtalálom az'.- egzisztenciámat! Akkor — ho-< zom őket azonnal! Hát nem ők,.: a gyerekek a legfontosabbak?! 4 (Ford.: Kátal) * Tízezer traktoros t az idei l szántóversenyeken :• •* Országszerte megkezdődtek £a magyar mezőgazdaságban Jitnmár hagyományosan évről £évre sorra kerülő szántóverse- !• nyék. Az eddigitől eltérően £ azonban az idén csak az alap­ifokú üzemi és részben a járási versenyeket rendezik meg, :• ezek győztesei majd jövőre, az £ Országos Mezőgazdasági Kiál- j.lítás idején mérik össze tudá- '{sukat. Az országos szántóver- j.senyeket egyébként ezentúl ••mindig kétévenként, a mező- j. gazdasági kiállítással együtt ítűzik ki. £ A szántóverseny ma már ivalóságos tömegmozgalomnak £számít. Az országban kereken i30.000 szántótraktoros dolgo- £zik, s közülük csaknem tíz- ;• ezren neveztek be. Mivel a ve­télkedés a szántás jobb minő- :• Ságéért folyik, a verseny köz­vetve és közvetlenül is hozzá­járul a talajmunkák javításé­ihoz­£ Az alapfokú versenyek, amit itöbb száz mezőgazdasági üzem­iben rendeznek meg, valamint >a járási versenyek késő őszig, ;,a szántási idény végéig tárta­inak. Ezekről a csaknem tízezer £résztvevő 570 legjobbja kerül ia jövő évi megyei döntőkbe. ^Az országos versenyen minden j-megye két első helyezettje in« -'dúl majd. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom