Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-06 / 182. szám
1963. augusztus 6., kedd NÉPÚJSÁG 3 Az ország köszöntötte a százéves halhatatlant GÁRDONYI EMLÉKÜNNEPSÉG AGÁRDON Megfiatalodott a hajdani cselédház, ahová is slz egykori 48-as hadnagyot, Kossuth Lajos fegyvergyárosát, — Ziegler Sándor gépészkovácsöt, a Világos utáni kényszerű bujdosás internálta. A ház, amelyben száz esztendeje, 1863 augusztus 3-án először hangzott el a Ziegler család másodszülött gyermekének, Gézának a sírása. A születők mindig sírással köszöntik az életet. Megfiatalodott a ház, ahol száz esztendeje megringott a bölcső és békére dajkálta az először sírót. A ház akkor külön állott a cselédházak sorától, és külön a kastélytól, — és külön az ispán úr lakásától is. A társadalom senki földjén, a nincs- telenség mezsgyéjén állott És a ház 100 esztendőt várt, hogy méltóvá tegyék a benne születetthez, az agárdi gépészkovács fiához, — akit Ziegler Gézaként írtak a keresztlevélbe és Gárdonyi Gézaként a halhatatlanságba. Ezt a legendát és költői emlékeket hordozó tájat látták meg először a táguló gyermekszemek és ez a táj telt meg újabb és újabb legendákkal, a visszaemlékező író tollán. Az első gyermeki eszmélést holtáig hordja az írói lélek. A ház falán egyszerű emléktábla, — méltó az író minden feltűnést elkerülő egyszerűségéhez: ITT SZÜLETETT GÁRDONYI GÉZA MAGYAR 1RÖ 1863. AUGUSZTUS 3-ÁN. Egyszerű emléktábla a ház falán, — a hajdani cselédház falán, amelyet az újjáépítők szinte az utolsó pillanatban mentettek meg a végső pusztulástól. A nemzedékeket hazaszeretetre tanító, — tanító — szülőházát Szinte perzselő a hőség, de a tó felől — a hűvös vizét fürdésnek kínáló tó felől emberek jönnek. Gyalog, kerékpáron és az ingajáratot teljesítő autóbusz is egyre csak, egyre hozza az embereket. Autók jönnek, távoli vidékekről, megyék és városok küldöttei hozzák az emlékezés koszorúit. Megyék és városok, ahol Gárdonyi élt, tanított. Iskolamesterként, újságíróként és íróként. Heves megye és Eger, Veszprém megye, Győr megye, Szeged város, Somógy megye, Budapest, csak akiket a hivatalos delegációból feljegyeztem. Heves megyét és Eger városát Kácsor Jdnosné, az MSZMP Heve?; megyei Végrehajtó Bizottságának tagja, a városi pártbizottság titkára, Dorkó József, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Kocsmdr János, az Egri Városi Tanács VB elnöke és Jenei János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa képviselte. Dr. Lengyel Dénes, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóhelyettese, a tanító Gárdonyi érdemeit méltatja avató beszédében. Pereg az ünnepi műsor, most a fehérvári Vörösmarty Irodalmi Színpad fiataljai bájos kedvességgel mondják el a szülőföldről írott visszaemlékezéseket, majd Bereg Kati és Bodor Tibor nagyszerű tolmácsolásában, két humoros elbeszélést. A veszprémi Petőfi Színháztól Majczen Mária, a győri színháztól Demjén Gyöngyvér, Gárdonyi László érdemes művész keltett életre néhány Gárdonyi-verset és elbeszélést. Az egri színész-delegáció — Fekete Alajos, Csapó János, Herédy Gyula és Pa- láncz Ferenc — az egri színházavatásra írt prológust adta elő. Rekkenő a meleg, — de az emberek hallgatják az író szavát, — a tanító szavát. A ház falán koszorúk, á megemlékezés koszorúi és a múzeumban az első látogatók ismerkednek az író életével. A műsor végén odajött hozzám egy bácsi. Azzal kezdte, hogy 81 éves és azért utazott ide, mert egyszer látta Gárdonyit. Hatvan évvel ezelőtt, az egri színházavatáson ő volt az ügyeletes tűzoltó. — Köszönöm, hogy még egyszer meghallgathattam a prológust. Köszönöm, hogy maguk is szeretik Gárdonyit. Ennyit mondott és a kezemet szorongatta és én a szülőföld nevében megköszöntem, hogy eljött. A szülőföld köszöntötte az írót? Nem, ez az avatóünnepség sokkal több volt. Az egész ország köszöntötte a százéves halhatatlant. Felavatták a megyeszékhely új szállodáját: a Hotel Eger-t Tegnap délután, Egerben átadták rendeltetésének az új idegenforgalmi szállodát, amelyik csaknem kétszerese a Park Szálló befogadóképességének. 80 szobájában egyszerre 196 vendégnek nyújt kényelmes ellátást. A megjelent vendégeket Bíró József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, lvády József, a megyei tanács elnökhelyettese, Kocs- már János, a városi tanács vb-élnöke, a társvállalatok vezetői és meghívottak — megtekintették a szálloda termeit és szobáit, a tetőteraszt, amelyről nagyszerű kilátás nyílik a Város minden pontjára és a környező hegyekre. A szálloda halijában a megjelent szakemberek megbeszélést folytattak Eger idegenforgalma lehetőségeinek növeléséről, S a szükséges beruházásokról. A beszélgetésen részt vett Lázár Géza, a Belkereskedelmi Minisztérium vendég- látóipari főosztályának vezetője, Rózsa Miklós, az Országos Idegenforgalmi Szállodák és Éttermek igazgatója is. A szálloda első lakói között van 33 jereváni turista, akik őszinte örömmel jöttek a városba, amelyiknek török kapcsolatai emlékeztetnek az örmény főváros történelmi múltjára. Füstbe ment százezrek .;; A népi hasonlat idézése helyénvaló, mert szó szerint, a valóságban is füstbe mentek a százezer forintok Petöfi- bányán... Hatvannégy tömbépület emelkedik a lakótelepen, köztük az a nyolc is, amelyeket dühös kitörésekkel, durva szitkokkal, bosszúsan panaszkodva emlegetnek lakói: — „Nem lakások ezek, kérem, hanem ... valóságos gázkamrák!” — „Csoda, hogy eddig még nem történt szerencsétlenség!” Mi az, ami hírhedté tette a nyolc tömbépületet? A kémény! A nyolc épületét ugyanis termof or-rendszerű — előregyártott idomokból készített — kéményekkel látták el. Kivitelezése, tervezése (?!) annyira szakszerűtlen, sikerületlen, hogy a füst ott keres utat magának, ahol talál; a füst mindenhol „megy”, csak épp a kémény járatán nem. Nyomait, jegyeit ott hagyja a lakások falain, ízléstelen, éktelen koromrajzai előütköznek mindenhol. S nemcsak hogy nem esztétikus, de egészségrontó is ez az állapot. Mesélik, előfordult már az is, hogy a padló alól tört fel a füst, meg falak repedésein át szivárgott a szobába, a konyhába. Máskor, kis hiján, szerencsétlenség történhetett volna: az egyik család egy éjjel békés álmából riadt fel, s az orrukig sem láttak a gomolygó füstben! Az egyszer megelőzték az ostoba tragédiát, de vajon máskor is így sikerül majd?! „Nem lakások ezek, gázkamrák, csoda, hogy még nem esett áldozat!” — mondják a nyolc épület lakói. Mondják már régóta, de nincs foganatja szavuknak, nincs orvossága panaszuknak. És évről évre a szállító és szolgáltató üzem tetemes összegeket, rengeteg munkát kénytelen beleölni az épületekbe. Am a pénz, a munka mit sem ér; haszontalan és hiábavaló minden igyekezetük, hogy javítsanak a helyzeten, s a kéményekbe tereljék a füstöt, mert a kéményréndszer kiképzése, tervezése alapvetően hibás. Panaszkodnak a lakók, s az építők, akik lelkiismeretükio hallgatva, évről évre megprói* bálkoznak a lehetetlennel. Panaszkodnak, de nincs foganatja szavuknak, nincs orvossága panaszuknak. Legalábbis az eddigi tétlenség, a probléma megoldatlansága ezt bizonyítja, Ébresztgetjük az illetékesek lelkiismeretét, felelősségérzetét: addig cselekedjenek, amíg nem késő! (pataky) Mindenki első akart lenni a pultnál Reggeli pillanatkép az áruházban Bármilyen furcsán hangzik, a szezon végi kiárusítás láza már vasárnap este elkezdődött. Kikerültek az árak a kirakatokba, s egyszerűen lehetetlen volt hozzáférni a hatalmas ablaksorhoz, annyian álltak előtte. Végül valamiféle alakzatba rázódott a tömeg, s szépen, sorbaállva az egri Állami Áruház előtt, alaposan megnézegették a leértékelt árukat. Tegnap aztán mindenki első akart lenni a pultoknál. Ötödiké volt, a fizetések minden munkahelyről zsebben, messze még a nyár vége, kellenek a nyári holmik. Nyolc óra előtt már kinyitott az áruház, az ajtókat majd benyomták a vásárlók. Az eladók becsülettel állták a rohamot, csak úgy oergett kezükben az áru. Ebben a pokoli zsivajban kereskedő legyen a talpán, aki eny- nyit számol! Húsz és harminc százalékot kell levonni az árakból, s ha valamikor, ilyenkor aztán elválik, ki a legjobb a szakmában. A vevők nagy része nem tudja abban a pillanatban, hogy mit is akar venni, csak tolong, csak első igyekszik lenni. — Mit tetszik vásárolni? — nyomakodok én is közelebb. — Még nem tudom. Előbb megnézem, mi van leértékelve. Tessék mutatni azt a csíkos fürdőköpenyt! — De ez régi árban marad, kérem! — Akkor azt a rózsaszín blúzt! Még vagy három-négy fajta teljesen különböző árut leszedet, aztán vett egy — zoknit. Nem szezonvégit. Különös, de nem az elárusítót idegesítette fel, hanem a körülötte állókat, akik viszont határozott szándékkal jöttek. A nagyarányú vásárlást mutatja az első órák forgalma, amely az egri Állami Áruházban közel 200 ezer forint volt az első két órában. (á) Baleseti Augusztus 3-án Kápolnán Tóbiás Mihály kerékpárján haladt és akkor kanyarodott be balra, nagy ívben, amikor vele szembe jött egy műhelykocsi. A kerékpárost, aki nem adta meg az elsőbbséget, 8 napon túl gyógyuló sérüléssel szállították kórházba. A kerékpárban 500 forintos kár keletkezett ★ Augusztus 4-én Heves és Tenkközött Jakab Albert akkor haladt át motorkerékpárjával a vasúti átjárón, amikor a sorompót már engedték lefelé, ö még a fejét lehajtotta, hogy át tudjon bújni a sorompó alatt, de a mögötte ülő Földes Mária már erre nem ért rá, megütötte a sorompó. Súlyos sérüléssel szállították a kórházba. A motoros ellen megindult az eljárás, krónika Ugyancsak vasárnap, az esti órákban, Hatvan és Csány között, a rossz makadám úton Kátai István csányi la- k06 oldalkocsis motorkerékpárját szeszes ital hatása alatt vezette. Gyorsan hajtott és felbukott Húsz napon túl gyógyuló sérüléssel kórházba szállították. Ellene megindult az eljárás, ★ Augusztus 5-én Eger—K erecsend közötti műúton Nagy Károly szilvásváradi lakos az Állami Gazdaság tulajdonában levő motorkerékpárral balra kanyarodott nem biztosította az elsőbbséget a vele szemben haladó motorkerékpárosnak és összeütköztek. A szembe jövő motorkerékpár vezetője és egy pótutas, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Nagy Károly ellen a büntető eljárás folyamatban van. Magyar könyv sikere a londoni nemzetközi nyomdaipari kiállításon Londonban nemrégiben nyüt meg a XI. nemzetközi nyomdaipari kiállítás. Ennek keretében a British Museum termeiben bemutatják az elmúlt öt évszázad csaknem kétszáz legszebb könyvét. A XX. századot harminc könyv képviseli a világ minden tájáról. Ezek között magyar képzőművészeti termék szerepel, Omár Cháj- jám Robáiyát című műve, amely 1959-ben jelent meg a Magyar Helikon könyvkiadónál. (MTI) „Olyanok, mint a méhecskék..." A KALI ÜT PORA, meg az emberkínzó hőség, a szőlők közé ékelődött apró házba kergetett; enyhülést keresve. A tőkék felett idegesen vibrált a forró levegő, s itt, távol minden lakott helytől, a tikkadt akác- sorok barázdálta szőlőben, mintha a világ végére érkeztünk volna. A ház, amelynek nyitott ajtaján beléptünk, ideiglenes szállást ad a Gyöngyös—Eger- vidéki Állami Pincegazdaság dolgozóinak, akik itt, a hevesi homokon ápolják a szőlőt, s térnek fedél alá ebédidőben, vagy zivatarok által kergetve. A falon újságkivágások, képek, s alája tintával írt, keresetlen sorok. Egy rézkarc alá, amely béke után óhajtozó asz- szonyokat ábrázol, iskolásírással valaki odakanyarította: „Sikert és győzelmet kívánunk a békéhez”. Ezek az újságkivágások keltették fel a figyelmet a ház „lakói” iránt, s a kellemesen hűvös szobában nézelődve. egy naplókülsejű füzeten akadt meg szemem. Kiss József brigádvezető, észrevéve a pillantást, büszkélkedve emelte le a gondosan bekötött füzetet, s be is mutatta rendeltetését. — A Győzelem brigád naplója ... szocialisták akarnak lenni. Kíváncsian lapoztam a füzetbe, vajon mi foglalkoztatja itt, a távoli vidéken»* a katonás sorokban húzódó tőkék munkásait, miként akarnak szociaMiről „árulkodik" lista módom élni, dolgozni, gondolkodni azok a lányok, asszonyok, akiknek neve e naplóban szerepei. Mi érdekli őket, mit találnak említésre méltónak. Szeretnek vitázni a lányok. Ez húzódik végig a napló oldalain. Nemsokára az elején arról kezdtek vitát, ki a legjobb színész a könnyűműfaj világában. A szűkszavú feljegyzésből tudjuk meg, hogy KalóczJcainé Latabárra esküszik, viszont Arany Klára Rá- tonyinak szánja a babért. A többieknek is eltérő a véleménye, de néhány oldallal odább, már egyöntetűek az álláspontok. Kovács Ella Gárdonyi ismertetője után, szinte egymás kezéből vették ki az író Lámpás című könyvét. Gárdonyit tehát „befogadta” a brigád. Filmvitákról, divat-eszmecserékről szóló oldalait a brigád naplójának karikatúrák, illusztrációk díszítik, s a vita eredményét rögzítve azt olvashatjuk: győztek a haladó gondolkodású asszonyok, akik a divattal szembeni maradi nézeteket egytől egyig száműzték, s „bizalmat szavaztak” a nadrágviseletnek éppúgy, mint a tűsarkú cipőnek, mert sok ellenzői akadtak még a faluban e két öltözék-darabnak. A BEJEGYZÉSEK rapszodikusan váltják egymást. A témák változatosak, érzik raituk, hogy az élet diktálta. A divatviták után a nők számára fontos eseményről emlékeztek a brigádnapló? meg: a moszkvai békekongresszusról, szép rajzokkal díszítve a napló eme oldalát. És aztán... társadalmi munkára indultak a Győzelem brigádbeliek. Ragó Zoltánná házát segítettek felépíteni szabad óráikban. Ám a házépítés fáradtságát rögtön feledtették a becsű leakassza megalapítása körüli események, amely a bajba jutott brigádtagok segítését oldja meg. Nemsokára tudták meg itt a „világ végén”, hogy emberek keringenek megint a világűrben. A pillanat nagyszerűsége — leküzdve anyai aggodalmát —, ilyen bejegyzésre sugallta Domán Ferencnét. „Én is fel- küldeném két fiamat...” A brigád életének tükre ezután újból földi dolgokra vetődött. „Beteg egy brigádtagunk ... Tulajdonképpen nem is beteg, csak egy kis babával szaporodott a falu (le is rajzolták), Kalóczkai Ottóménak kislánya született.” Ezt együtt ünnepelte a brigád, de nemsokára elszomorította őket a hír: egy fiatal lány, élete feláldozásával mentett meg egy ismeretlen idős asszonyt. Megrendülésüknek és együttérzésüknek így adták jelét naplójukban, a hírt kommentálván: „Múlófélben lévő virágért elhervadt egy bimbó.” Idézhetnénk vég nélkül a Győzelem brigád naplójából s jegyezhetnénk fel hasznos, szép tetteiket oldalakon át — de már így is bocsánatot kell kérnünk, a brigád lányaitól* asszonyaitól, hogy távollétükben, hét végi pihenőjük alatt lapozgattunk írásaik között — idézhetnénk még hosszan bizonyítván, hogy érdeklődésük nemcsak az emberi örömökre, bajokra, az ország és világ eseményeire, de munkájuk tökéletesítésére is gyakorta fordul* amelynek alapelvét így határozták meg: „Vidáman, pontosan és szépen dolgozni.” S hogy ez nem maradt írott szó, arról a szépen gondozott szőlő, de brigádvezetőjük, Kiss József is tanúskodott, akivel együtt bukkantunk rá a lányok naplójára. — Olyanok, mint a méhecskék: szorgalmasak, összetartók — mondta róluk. — Azt nézik, kinek miben segítsenek. Emiatt még szó is éri őket.. mert tudja, errefelé még nem nagyon értik az ilyesmit. S HA NEM ÉRTIK őket, ha önzetlenségüket, segíteni akarásukat. az új erkölcsök szerinti életüket fejcsóválva, hümmögve fogadják is némelyek, ha kérdezik tőlük, miért avatkoznak „férfidolgokba” lány és asszony létükre, magyarázatképpen csak megmutatják naplójuk formás külsejű s mély tartalmat rejtő jelmondatát: „Szocialista módon élni, hogy példánkat többen is kövessék.” Kovács Endre
