Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-30 / 202. szám

4 népújság 1963. angnssttts SK, péntek Az idén is megvették a Colosseumot HORTI MOZAIK Hihetetlennek tűnik talán, de gyakran megtörtént, hogy valaki meg akarta venni a Co­losseumot. Az Eiffel-tornyot már eddig is több ízben meg­vette néhány naiv gazdag, s ugyanígy a Colosseum is több­ször „gazdátf’ cserélt. Igaz, hogy sohasen\ fizették ki érte valódi értékét, ami több millió dollárra rúg, de az agyafúrt, körmönfont szélhámosok leg­többször busás előleget csikar­tak ki nagyravágyó milliomo­soktól. A római lapok az idén is már szinte csodálkozva írtak arról, hogy eddig még nem akadt, aki megvette volna, s FEJLŐDÉS... — Nehéz lesz jegyet kapni, anyjuk, megint egy neorea- lista film megy.... (Szegő Gizi rajza) úgy látszott, az idén már nem lesz min mosolyognia az olasz főváros lakosságának, amikor ismét bedőlt egy amerikai mil­liomos. Az amerikainak nagyon tet­szett az építmény, de nem úgy, mint amatőr művésznek: nagyszerűen beleillett volna üz­leti terveibe. Amikor egy szélhámos ban­da megtudta, hogy az amerikai élénken érdeklődik a Colosse­um megvétele iránt, két ele­gáns úr fölkereste szállodai szobájában. Ügy mutatkoztak be, mint Róma város tanácsá­nak tagjai. Nyilvánvalóan tud­tak egyet-mást az amerikairól, és vagyoni állapotáról. A kö­vetkező mesét mondták el ne­ki: a Colosseum nagy veszély­ben forog, mert feltört a talaj­víz. A szakemberek szerint a talajvizet mindenképpen le kell csapolni, mert rövid idő alatt tönkreteszi a gyönyörű építmény alapjait, és a Colos­seum könnyen összedőlhet. Er­re azonban rengeteg pénz kell, a községi tanácsnak pedig nincs elegendő anyagi eszköze, mert többek között lakásokat is kell építenie, az olimpiai já­tékok költségeit is fedezni stb. Ezért a tanács úgy határozott, hogy jelentéktelen, úgyszólván jelképes összegért bérbe adja vagy eladja a Colosseumot an­nak, aki hajlandó megmente­ni a veszélytől. A bérlőnek 30 évig joga van használni, az­zal a kikötéssel, hogy nem szabad lebontania. A gazdag amerikai termé­szetesen tűzbe jött, mivel a tu­risták belépőjegyet fizetnek, ha meg akarják tekinteni az ókornak ezt az építészeti re­mekművét. A belépőjegy árát még növelni is lehetne, folytatta gondolatmenetét az amerikai businessman, ha kü­lönféle attrakciókról gondosko­dik az ember. Gyorsan tervet készített, hogy egy mesés étter­met nyit teraszokkal, amelyek­ről gyönyörű kilátás nyílik az olasz fővárosra. A milliomos elvileg bele is egyezett az üzletbe. A két „tanácstag” azonban valamifé­le kezességet is kért, de termé­szetesen igen udvariasan. Még azt is megemlítették, hogyha az amerikai erre nem hajlan­dó, kénytelenek lesznek más vevőt, vagy bérlőt keresni, mert a dolog nagyon sürgős. Az amerikai nem akarta kien­gedni kezéből a „jó üzletet”, és kétmillió lírát fizetett ki a tanácstagoknak. Az úriembereknek ezután egyszerűen nyomuk veszett, az amerikai néhány nap múlva elment a községi tanácsba ér­deklődni utánuk. A tanács­tagok falrengető kacagásba törtek ki, amikor meghallották, miről van szó. rai Joachim körzeti orvos épp­úgy, mit az albizottság többi tágja, szívesen végzik ezt a felelősségteljes, de szép mun­kát. ★ Az Erkel Művelődési Ház­ban Demeter Zsuzsával, a kul­túrház művészeti előadójával találkoztam. Ebben az évben alakította meg a bábszakkört általános iskolások bevonásá­val. A mintegy 20 főnyi kis csoport máris országos sikert ért el. A kiváló járási és me­gyei szereplésük jutalmául 10 napos csillebérci táborozáson vettek részt, ahol Milan Pav­lik Papírlovacska bábjátéká­nak előadásával aranyérmet nyertek az országos döntőn. A szakkör lelkes kis tagjai kö­zött találjuk Agócs Klárát, Tóth Ferikét, Pető Erzsit, Ágoston Mártát és Nagy Irént is. A bábukat s kellékeket sa­ját maguk készítik, sajnos nincs megfelelő helyiségük, ahol műhelyt rendezhetnének be. Az új népművelési évben Tarbay Ede Citromka című bábjátékát szeretnék bemutat­ni nemcsak Horton, de Hat­vanban és a járás más közsé­geiben is. (r) A% illetékesek figyelmébe! Mi történjék az étellel, ha nincs elég pincér? A hatvani Park Szálló II. osztályú éttermében sokan megfordulnak naponta. Két­százötven körül van a közét­keztetésben részt vevők száma, nem is szólva a helybeli és átutazó vendégekről, akik ebé­delni, étkezni szeretnének itt. A napokban érdekes esetnek lehettek itt szemtanúi, sőt szenvedő alanyai az ebédelni vágyó vendégek. Az étterem már déli fél tizenkettőkor megtelt; elsősorban munká­sokkal, akik itt ebédelnek. A „telt házban” mindössze egy idős pincér és egy tanuló for­golódott s szemmel láthatóan nem bírták a munkát, nehezen tűrték a vendégek „megjegy­zéseit”. Többen elmentek fél­órái, háromnegyed órai vára­kozás után. A fizető vendégek étlapok után kutattak, de saj­nos, az étlapkartonok üresen álltak az asztalon. Mások ön- kiszolgáló módon letakarítot­ták az abroszt, tányért evő­eszközt szereztek, de a levest ennek ellenére nem hozták. Az irodában Nagy Mária üzemvezető-helyettes és Vida József konyhafőnök a követ­kező felvilágosítást adták: Egy hónapja új vezetősége van az üzemnek. Sok mindent jobban, másképpen akarnak, mint elődeik, de sajnos, ez nem mindig sikerül. A pincé­rek egyszerűen nem jönnek be időben. Ma például két pin­cér otthon maradt. — Már tönkrementek az idegeim — sóhajtott fel a konyhafőnök és a konyhában lévő rengeteg ételre mutat: — Mi történik ezekkel pin­cér nélkül? Holnapra tönkre­mennek, s mindezt ki fogja megfizetni? Az étlapokkal kapcsolatban elmondják, hogy nincs írógé­pük. Még márciusban elvitték a központba javítani, s azóta nem kapták vissza... A hatvani Park Szálló étter­mében sok minden nincs rend­jén. Lehet, hogy igaza van a konyhafőnöknek, akinek ez a véleménye: „Itt mindenki pa­rancsolni akar.” Ezt az áldat­lan állapotot mielőbb meg kell szüntetni s rendet kell terem­teni, hogy a vendégek elége­dettek legyenek mind az étel mennyiségével, minőségével, mind a személyzet munkájá­val. Annyi bizonyos, hogy a II. osztály „rang” jelenleg in­kább szégyene, mint dicsősége a hatvani Park Szállónak. Ezt különben bizonyítja a pa­naszkönyv egyik-másik be­jegyzése is. (szalay) OKOS MIKLÓS d a. fär&kteöfaedo 22 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — Tudod-e, Sándor, hogy sokszor eszembe jut, amikor fiatal tanító ko­romban teljesen önzetlenül küzdöt­tem a magyar tanítóság helyzetének megjavításáért, mennyi támadást kellett kivédenem. Évekig támadtam Trefortot a Tanítóbarát-ban, és sür­gettem az iskolai reformokat, de alig akadt ember, aki kezet szorított vol­na velem. El is vonultam a küzdő­térről. Amikor Tisza Pista képviselői mandátummal kínált, nem voltam annyira éhes, hogy elfogadjam. A mi becsületünk nem eladó, Sándor. Sose bántam meg, hogy így tettem. Tíz óra elmúlt, amikor Setét dok­tort kikísérte. A pianinón Chopin Op. 32-ének régen ott felejtett nyitott kottája. Vékony ujjai könnyedén szaladtak végig a fehér billentyűsoron. Nem a válóper időszerűsége hozta el Sán­dort a Takács utcába? Évek óta nem járt a Sáriéban. Csak történne vala­mi! Holnap ír az ügyvédnek Pestre.' Már fél álomban volt, amikor a bal lábában görcsöket érzett. Negyvenöt éves ember, még nem öreg, de vi­gyáznia kell, óvatosan kell élni! — nyugtatta meg magát. ★ Kora reggel végigsétálta a nagy kertet. Augusztus van, de már meg­jelentek az ősz hírnökei, a hulló le­velek. Le-lehajolt, hogy száraz levél­től szabadítsa meg a most nyíló rózsabokrokat. Mennyi szín! Száz és száz: a korall- és zsemleszíntől a liláig, bordóig. Minden változatban rózsák pompáznak. Néhány szálat lemetszett, és magá­val vitte dolgozószobájának vendég­asztalára. Észre sem vette, hogy Ma­riska már gondoskodott friss vízről és néhány szál, hajnalban vágott harmatos virágról. — Melyik is lehet az az Angya- losi-ház? — tépelődött pipatömés közben. Itt laknának közel a Mária utcában? Tóth Ilonka és férje, Máte- kovics József... ! Ezután „kicédulázta” Szent Margit című regénye szereplőit. A kolostor negyvenkét apácájának neve kerül negyvenkét kartonlapra. Származá­sukat, jellemük néhány vonását, élet­korukat tartja számon ezeken a tá­pokon. Ilyeneket: ráncos homlokú, kényes, ideges, kifelé vágyó, rút vénlány... A tizenhét szerzetesről ugyanígy feljegyzéseket készít. Egyet­len kivétel Jancsi fráter. Magáról mintázza a parasztfiúból lett ker­tészkedő barát alakját. Esős az ősz. Olyan szobai mun­kára való idő van. Máskor az ilyen időt utazással töltötte, most azonban szorgos, rendszeres munka folyik az író műhelyében. Majdnem egész ősszel, október ele­jétől november derekán is túl, még mindig keresgél, olvas. Az írással alig halad és gyakran megtörténik, hogy félnapi munkáját semmisíti meg, csak azért, mert többet követel önmagától. Alkotnom kellett egy férfialakot — írja önmagáról —, akinek sorsa az apácák visszafogott, rejtett életének is tükre. A kertészkedő Gárdonyi ke­resve sem találhatott jobb foglalko­zást Jancsi fráternek, mint a kolos­tor növényeinek gondozását. Hiszen ő, a virágok szerelmese, gondos aty­ja, minden növénynek dédelgetője, csak ő írhatott a virágok életéről és leikéről. A munka lassan haladt. A napi termés negyed vagy fél ív. Ebbe a műhelybe csak Lisztovszky Mariska léphetett be. Annyira gondos, hogy nem mozdítja el helyéről a legkisebb papírdarabkát sem. A látszólag rendetlen, összevissza­ságban halmozódó kézirattömegben Gárdonyi a legnagyobb biztonsággal eligazodik. Édesanyja is inkább csak „beszól”. A két nagyfiú reggel és este beköszön, csókkal üdvözlik édes­apjukat Délben az új házban, az asz­talnál találkoznak. Napközben elke­rülik még a házat is, hogy édesapju­kat ne zavarják. November vége felé oszladoznak az Eged felett a nehéz felhők. Gárdonyi mégiscsak vonatra ül, és újból meg­látogatja a Margitszigetet Munka- módszerében szinte hagyomány már az utazás. Akár a mű megkezdése előtt, akár írása közben az utazás mindig felfrissíti. Utazásairól haza­térve termékenyebb, munkabíróbb. ★ Olvad a hó, tavaszodik. Az esti ha­rangszóra félbemarad az írás. Gárdo­nyi nem szereti a harangszót, zavarja munkájában. Kimegy az ambitusra, és föltekint a csillagos égre, pász­tor- és földművelő népek nagy ka­lendáriumára. Keletre fordult már a Göncölszekér rúdja — állapítja meg, és látni már a pásztorok ragyogó csillagát, az Arcturust, amely Andrá­sig nem megy le az égről. Mátyás is elmúlt, ilyenkor már zuzokol a vad­galamb az erdőn, szelíd szólására fölébred a hóvirág, a tavasz első hír­nöke. Márciusban, a kora tavaszi nap­fényben nagy sétákat tesz a több holdas parkban. A fakadó bokrok alján megjelenik az ibolya, a gólya­hír, a mezei jácint, a boglárka, a tüdőfű és a kankalin. Most derűs, s arról, hogy lábaiban időnként gör­csös fájdalmakat érez, nem szól sen­kinek. A Margit-legenda végleges címe: Az Isten rabjai. Április elején, a jó idő hatására kikívánkozik a szoba falai közül. Felkeresi pesti ügyvédjét, hogy tájé­kozódjék válóperének állásáról. Füredi tele van bocsánatkéréssel. Lassan halad az ügy. De szolgáljon mentségére, hogy már többször járt Győrött, illetve Győrszigeten és Dab- ronyban. — Sajnos, ezek az utazások — mon­dottá kedvetlenül — majdnem ered­ménytelenek voltak. Muraközi József ügyes ember — a születési és a há­zasságkötési okmányok, amelyek a vérrokonságot igazolnák —, egysze­rűen eltűntek. Van azonban válóok éppen elegendő. Van paragrafus is. Én úgy gondoltam, hogy az áltálad írt és elmondott bontó okokat az 1894. évi XXXI. te. 80. §-ának a) és c) pontjában foglalhatnék össze. — Egyetlen kérésem van — mond­ja Gárdonyi —, ez pedig, hogy most már induljon a per. Tárgyalást aka­rok! Mire Egerbe visszatért, olvasta a pesti tápokban, hogy nagyszabású történeti regényen dolgozik, amely még az ősz folyamán megjelenik. Mosolyog. Hol van a regény? Még májusban is adatokat gyűjt az első részhez. Júniusban kezdi a második részt. Margit alakja is elmosódó. Tíz esztendeje, hogy elhagyta Pestet. Megszakadt a közvetlen, mindenna­pos kapcsolat a Feszty családdal és Margittal. Feszty Margit bája, Tóth Ilonka jósága, Margit félénksége és Ilonka állhatatossága, Margit közö­nye és Ilona áldozatkészsége: talán ez a királylány? Élő hangulatot akar teremteni főhőse, a királylány alakja körül. Elhatározza, hogy megkeresi Ilonkáékat. (Folytatjuk) fejezni. Persze, arcot is szíve­sen látnánk tőle. BALOGH László éteri lebe­gésben látja és festi az egri utcákat, épületeket és város­részeket, a Sáncot, a Dobó téri hidat és a Reggelt, hogy a vá­ros felett teljes színpompájá­ban felkel a nap. Megannyi motívum sűrűsödik aztán kép­pé, élménnyé egy gobelin-terv­ben. Balogh László tüzes szí­nekkel és vas-szorgalommal építi képpé az ismerős egri tájakat, azok formáit: nemes lokálpatriotizmus árad képei­ből. Három egri festőt leptünk meg e kiállításon, csaknem otthoni kabátban és papucs­ban; az alkotás izgalmát el nem vesztett képeiket vettük szemügyre. Azt mondják, hogy újabb fiatal festők követik majd őket a klubban képeik­kel. S ez a jelentkezés, ez a művészi kitárulkozás valóban visszhangot érdemel. (farkas) Három fiatul festő képei as egri művelődési hásban vers fájó ritmusát és a költő gyermeki fájdalmának vigasz­talanságát. (Képeket látva és róluk el­beszélgetve jólesik nyomon követni az önmagával is vitá­zó művészt.) KISHONTHY Jenő négy olajfestménnyel jelentkezik ezen a tárlaton. A képek címei önmagukért beszélnek: Csend­élet, Rózsacsokor, Virágcsend­élet, Ellenfényes táj. Kis- honthy finom és passzív han­gulatokat rögzít a vásznon. Mintha az örök dolgok érde­kelnék, a szépség „köznapi ki­adásban” és filozófiában meg­mártva. A virágban és az asz­talt leborító kelmében az ar- tisztikumot keresi, az ellenfé­nyes tájban is az egyszerűség rendkívüli kiadása foglalkoz­tatja. Ezek a most bemutatott képek alkalmat adnak arra, hogy Kishonthy fejlődését szemügyre vegyük: a mester­ség rafinált titkait kutatja, hogy majd később a lélek mé­lyebb rezdüléseit is ki tudja HÁROM EGRI fiatal festő — Balogh László, Kishonthy Jenő és Szilágyi Elek tárlatot nyitott az egri művelődési ház ifjúsági klubjában. Tizenhat alkotás lóg a falon. — Azt akarjuk, hogy mun­kánkat az érdeklődők, első­sorban a helyi műértők gyak­rabban vehessék szemügyre. A mi munkánk is akkor és at­tól gyarapszik, ha lemérhetjük alkotásaink hatását barátaink, ismerőseink, hivatott mecéná­saink, a hatóságok, vállalatok és intézmények részéről. — mondatta Szilágyi Elek. — Országjárásom termé­keny volt — vallja Kishonthy Jenő — és amiket most itt ki­állítottunk, csak inkább meg­erősíti hitemet: mindenütt a szemlélődés készítet az ecset­hez nyúlni. — Én szeretem ezt a várost — magyarázza képeinek témá­ját Balogh László. Munkahe­lyem is ide köt, de ez nem je­lent nyűgöt számomra. A három művész közül Szi­lágyi Eleik a legdinamikusabb és éppen ezért a legterméke­nyebb: a nagymarosi élmé­nyekből keletkezett Nagyma­rosi utca mozgalmassága, a Beszélgetők hangulata és a Munkás emberismerete meg­győz bennünket arróil a már elmondott véleményünkről, hogy Szilágyi Elek az élmény lényegét igyekszik adni képe­in. Pasztell-félaktjából erőtel­jes férfivágyak törnek fel, de grafikái szemérmes Urát ismé­telgetnék. A Halászok és a Csónakok lezárt mondanivalót örökítenek meg, ritmusuk könnyed és kerek egésszé for­málódik a térben. A híres Jó­zsef Attiia-vers (Mama) kép- beálmodása egyéni látásról ta­núskodik, bár a megjelenítés­nek és a sorsnak képben való ilyen kivetítése nem adjavisz- «za nekünk maradéktalanul a zeti orvosra van szükségünk. A hortiak szívesen segítenek, ha közös ügyről van szó. A panaszok gyors elbírálása is egyik eszköze a hibák kiküszö­bölésének. — Az új tanácsválasztás óta — mondja Buzma Sándor vb- elnökhelyettes, — új gyakorla­tot folytatunk. A tanács a ta­nácstagok kezébe adja a kör­zeti problémákat. Azok össze­hívják a választókat, kivizs­gálják, megfontolják a pa­naszokat s már véleményezé­sekkel kerülnek azok a ta­nácsülés elé. Ezzel a mód­szerrel a lakosság mintegy 80 százalékát tudjuk aktivizálni, s ez nagyon nagy segítséget jelent a község vezetőinek is. ★ Nemcsak az idősebbek, de a fiatalok körében is adódnak problémák. A gyermek- és if­júságvédelmi albizottság azon­ban példamutató munkát vég­zett a községben. Tagjai a legkülönbözőbb munkaterüle­teken dolgoznak. Székelyfi Istvánná, az albizottság elnöke, szívén viseli a fiatalkorúak sorsát éppúgy, mint Süki Ist­vánná pedagógus, az albizott­ság titkára. Vona Tibor ren­dőr, körzeti megbízott, Kozsda András KISZ-titkár, dr. Nyit­A három termelőszövetkezet fejlődését, erősödését bizonyít­ják azok a számadatok, ame­lyek a napokban megtartott tanácsülésen kerültek nyilvá­nosságra: A Petőfi Tsz. 15—20, az Ezüstkalász 16—18 vagon gabonát adott már át eddig az állami értékesítő szerveknek. Jól jövedelmezett a zöldség- termesztés is. Ebből a terme­lőszövetkezetek több mint négy és fél millió forintot ló­védéi mertek. ★ Egyre változik, gazdagodik a község külseje is. Süki Ist­ván vb-titkár azokról a ter­vekről beszélt, amelyeket még ebben az évben szeretnének megvalósítani. — 36 000 forintos költséggel két vasvázas autóbuszvárót akarunk építeni az utazókö­zönség számára, 100 000 fo­rint költséggel bővítjük a vil­lanyhálózatot, az új piactér lé­tesítése 20 000 forint költséget igényel. Folytatjuk a gyalog­járók építkezéseit, s közsé­günk új orvosi lakással is gya­rapodik, mivel a lélekszámot figyelembe véve, még egy kör-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom