Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-29 / 201. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 29., csütörtök Bátori kis tükör... A bátori asszonyokat nem­csak szűk pátriájukban isme­rik, de szorgalmuk híre túl­szárnyalta már a falut övező dombokat, hegykoszorúkat is. — Tulajdonképpen 58 női dolgozónk van — magyarázza Mőlnó)r János, a szövetkezet elnöke —, de ha a határt jár­juk, ennél sokkal több asz- szonyt, lányt találunk a földe­ken. Hetvenen mint besegítők dolgoznak a családokra szét­osztott területen. Munkájuk, szorgalmuk előtt a férfiak is kalapot emelnek. Így dicséri az elnök a bá­tori nők munkáját. — Mennyi nő van a vezető­ségben? A kérdés kissé váratlanul éri az elnököt, aki a követke­zőképpen válaszol: — Tisztséget nem akarnak vállalni. Sok a munkájuk ott­hon. A vezetőségben csupán egy, a munkacsapat-vezetők között pedig két nő van. Eny- nyi elég is... (?!) És mit szólnak ehhez azasz- szonyok, akik a gerincét al­kotják ennek a szövetkezet­nek, akiknek munkája nélkül a szövetkezet nem tudna lé­tezni? A szövetkezet majorjában, mákcséplés közben beszélge­tünk a tsz asszonyaival. Mol­nár Piroska munkacsapat­vezető egy fél kosár érett szil­vát hoz. — Szomjúság ellen... — te­szi le a kosarat a földre és a kosár körül gyülekező asszo­nyok között megkezdődik a beszélgetés. Leginkább a fér­fiakról esik szó. — Ok csak a kaszálást, zsá­kolást szeretik — magyarázza Hwnyák Petemé. — Az idén még egy kapavágást sem tet­ték a közösben. Nekünk kel­lett bekapálnunk a kukoricát, a burgonyát, s a többi növényt is. — Pedig ez se könnyű do­log — vágja rá Guba Bernát- né. — Csinálják csak kora reggeltől késő estig ... — Azért nem kapálnak a férfiak, mert kevés rá a mun­kaegység — vélekedik Gubán hajosné. — Az aratást, kazalozást, zsákolást, állattenyésztést, fu­varozást sokkal jobban meg­fizetik, mint a mi munkánkat — szól közibe a munkacsapat­vezető, aki a vezetőségnek is tagja. — Az az igazság, hogy kevés a férfi, jobban megfizetik őket, mint minket. Míg a nők egy munkaegységet tudnak szerez­ni, addig a férfiak 1,5—2 mun­kaegységet teljesítenek. — És az egyenjogúság? — Ha az asszonyok szólnak, a férfiak lehurrogják: nemér­tetek hozzá asszonyok vagy­tok! A gondolkodás, a tervezés & férfiak dolga — összegezi valamennyiük véleményét özv. Nagy Lászlóné. — Már azt is szemünkbe vágták: így is sokan vagytok, túl sok az az egy nő is a veze­tésben! Az elnök szó nélkül hallgat. Arcáról látom: meglepte az asszonyok véleménye, hiszen a bátori asszonyokat eddig csak hallgatásukról, csendességük­ről és szorgalmukról ismerte. — Nem mindenben van iga­zuk — vélekedik az elnök. — Akik csak innét élnek, mindennap dolgoznak, azokat mi is jobban támogatjuk. Koós Ernővé például 44 munkaegy­séget teljesített az elmúlt hó­napban. Az igaz, hogy kevés a férfi, de egész évben akad munkájuk, a nők viszont csak áprilistól októberig dolgoznak. Arról meg igazán nem tehe­tünk, hogy a vezetőségbe csak egv nőt választottak be... És vélemények hangzanak el pró és kontra. Az azonban fel­tétlenül igaz, hogy a bátori termelőszövetkezetben nem becsülik meg eléggé a női dol­gozókat. A nőknek mindig a nehezebbje jut a munkából, mindig azt a feladatot kell elvégezniük, amelyet gyengéb­ben fizetnek, amelyre alacso­nyabb a norma. Vajon meg­kérdezték-e már az asszonyok­tól: ki akar az állattenyésztés­ben dolgozni? Pedig akadna nem is egy közülük, aki szíve­sen vállalna itt is munkát. Többet kellene törődni az asszonyok téli foglalkoztatásá­val is. A vezetőségbe illene több nőt beválasztani. így jobban tudnák érdekeiket védeni a munkák elosztásánál és meg­szervezésénél. Akkor talán pontosabban meg tudnák álla­pítani, hogy egy-egy munka elvégzéséhez mennyi munka­egységre van szükség és nem az asszonyokon spórolnának a férfiak javára. Mert így hiába is emelt szót Molnár Piroska Asszony, a kapa mellé! Kiváltságos férfiak Ki állhat a kormány­rúdhoz ? a tervezésnél, a női munkákra nem emelték a munkaegysé­gek számát, csak a férfiakéra, s azért tudnak most ők a ta­valyinál is többet keresni. A nők érdekeit jobban kép­viselhetné a szövetkezeti nobi- zottság, amely, sajnos, csak papíron létezik ebben a gaz­daságban. A nőbizottságnak kellene szót emelnie, s ha kell, harcolni is az asszonyok érde­keiért. Ha a nőbizottság tevé­kenyen működne, akkor meg tudnák győzni a „harcos” fér­fiakat arról, hogy a nőknek is több helyük van a vezetésben, az irányításban. Akkor az asszonyok nem „irigykedné­nek” a férfiakra, (mert egyes munkák előtt deci pálinkát kapnak), ha a nők napján és anyák napján a nőbizottság szervezésében a férfiak egy- egy szál virággal és egy tábla csokoládéval kedveskednének a nőknek. ( Ezt ugyan minden nőbizottság nélkül megtehet­nék!) A bátori asszonyok szorgal­masak — ezt még a férfiak is elismerik! — és több beleszó­lást kérnek a vezetésbe. Több beleszólást, hiszen a munka nagyobbik része rájuk szakad, a nagyobb terhet ők viselik. Méltán elvárhatják hát, hogy — a közgyűlésen ne csak a munkát szabják rájuk — hall­gassák meg véleményüket, s ha javaslatot tesznek, ne férfi- hurrogás legyen a válasz. A szövetkezet lelke, motorja — az asszonyok; a kormányrúd mellett is jobban ott a he­lyük! Fazekas István A NEW YORK-I HADIIPAROSOK KLUBJÁBAN — Micsoda „békés egymás mellett élés" az, ami mellett mi éhen halhatunk?! (Gerő Sándor rajza) 3Cő oetésre m éltó példa ! Válaszol az illetékes Teljesítik a boconádi lakosság kérelmét A Népújság 18-i száma Szél­jegyzetében a boconádi lakos­ság kérelmét tolmácsolta. A kérelmet indokoltnak tartjuk, az 1963—64-es téli menetrend­nél, amely ez év október 27- től lép életbe, vasárnaponként 12 óra 35 perckor egy járatot indítunk kórházlátogatásra. A járat 3 óra 50 perckor ér­kezik Gyöngyösre és onnan 19 óra 10 perckor — a jelenlegi menetrend szerint indul visz- sza. Zentai Mihály 4. sz. AKÖV Érdekes tanácskozást tar­tottak a napokban Sarudon, a megye legnagyobb terme­lőszövetkezetében. A megbe­szélésen részt vettek a ter­melőszövetkezet vezetői, a tanács, a tömegszervezetek irányítói. Ott volt Vajda László, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának ve­zetője és Orosz Miklós, a Füzesabonyi Járási Tanács elnökhelyettese is. A szóban forgó tanácsko­záson a falu, a termelőszövet­kezet előtt álló legfontosabb problémák megoldásáról tár­gyaltak, így az őszi szántás, vetésről, a soron következő fontos tennivalókról. A szö­vetkezetiek elmondták, hogy a háztáji gazdaságokban mintegy 340 vagon istálló­trágya gyűlt össze, amellyel 1000 hold föld műtrágyázá­sát lehet biztosítani. Elmond­ták, hogy a községben 2400 holdat kell ősszel elvetni. A jelenlevők közös intézkedési tervet dolgoztak ki, amelyet teljes erővel támogat a ta­nács, de támogatják a tömeg­szervezetek is. E szerint az ősziek vetését október 20-ig befejezik, november 10-re pedig elvégzik az összes ta­lajmunkákat. A tanácskozás érdekessége, hogy ezekkel a mindenkit érintő problémákkal itt nemcsak a termelőszövetke­zet foglalkozik, hanem a. községi tanács éppen úgy, mint a tömegszervezetek. A közös erőfeszítések bizonyo­san eredménnyel járnak és ezt az intézkedési tervet Sa­rudon valóra is váltják. (pilissy) 19-67 ügyeletes villanyszerelők Egri Cseng a telefon. — Halló, tizenkilenc-hat- vanhét, fogyasztói áramszol­gáltatási hibajelentés. — Reggel óta nem ég a la­kásomban a villany, legyenek szívesek küldeni egy szerelőt. — Igen, azonnal ott lesz... — s a bejelentökönyvbe beke­rül a panaszos neve és lakcí­me, máris indul a villanysze­relő kijavítani a hibát. Naponta tizennyolc-hússzor cseng telefonunk, s az egri áramszolgáltatási hibajelentés ügyeletes villanyszerelői sorra járják a panaszosokat. Havon­ta átlagosan hatszáz esetben kérik az egriek a villanyszere­lők segítségét „A szomszédom villanyszámláját fizetem Délben a Hadnagy utca A/l- ből kértek egy villanyszerelőt telefonon. — Sofkallom a villanyszám­lám, a szerelők hibásan kötöt­ték be a villanyórákat. Sze­rintem az én órám a szomszé­dom fogyasztását méri — ma­gyarázta Gyulavári Endre. A szerelő először hitetlen­kedvé csóválta a fejét. Né­hány perc múlva azonban ki­derült hogy a panaszosnak volt igaza. A hibát kijavítot­ták, s megszűnt a „szomszéd­viszály”. — Ha valahol nem ég a vil­lany, a hibát csak egyszerűen „sötétnek” jelöljük. Egy rossz háztartási gép üzemeltetése, és máris nekünk akad dol­gunk. Leggyakoribbak a sötét bejelentések— mondja Csifári Tamás, amikor visszafelé in­dulunk. „Elveszett“ egy fázis Még be sem léptünk az ügyelet ajtaján, Ambrus Jó­zsef bejelentő már mondja is a következő címet: — Éppen most telefonáltak a Söripari Vállalattól. Egy fá­zis kiesett, állnak a gépek. Motorkerékpárral hamar odaérünk. A négy ügyeletes villanyszerelőt csak néhány hónapja „motorizálták”, eddig évtizedeken keresztül kerék­párral járták naphosszat az egri utcákat. Csend van a Söripari Válla­lat nagytermében. A három fázisú árammal meghajtott gé­pek kezelői már türelmetlenül várták a szerelőt. Fogók, el­lenőrző lámpa kerül elő a tás­kából, néhány mozdulat a vil­lanyórán, a kapcsolók leellen­őrzése, és újra zúgnak a gé­pek, tovább dolgozhatnak a Söripari Vállalat munkásai. Műemlék­berendezések — Most nyáron viszonylag kevesebb a munkánk. De majd jön az esős ősz, csak győzzük erővel. Miért van „haragban” az eső a villanyszerelővel? Régi „háborúskodás” ez. Az egri épületek nagy része évszáza­dokkal ezelőtt épült, s évtize­dek óta vililanyvilágításúak. Elég egy kisebb eső, a falak átnedvesednek, és kész a rö­vidzárlat. Percenként cseng az ügyelet telefonja, ha a város huszonegy villanyszerelője csak hibát javítana, akkor sem győznék a munkát. — Bár évről évre egyre több elavult, régi berendezést cse­rélünk ki, még mindig sok műemlékház műemlék-vil­lannyal is „dicsekedhet”. De az „objektív” hibákon kívül másra is panaszkodnak a szerelők: — Nagyon sokan használnak még mindig régi, életveszélyes vasalókat, villanyzsánórokat, amelyek a legkönnyebben csapják ki az épületek bizto­sítékait. Ha csak a lakó bizto­sítéka „ment ki”, akkor leg­több alkalommal nem szólnak nekünk. Túlbiztosítanak, és legközelebb már az órában, vagy az oszlopon lesz a hiba, ami sokkal több munkát je­lent. Ez év elején például az egri OTP-nél okozott a túlbiz­tosítás komoly tűzkárt. Húsz éve éjszakás Huszti József az egyik leg­régibb villanyszerelő Egerben. Húsz éve dolgozik az ügyele­tes szolgálatnál, húsz éve éj­szakai ügyeletes. Túl van a hatvanon, ez év decemberében megy nyugdíjba. „Hivatalo­san”, mert társai nem hiszik, hogy Józsi bácsi máról hol­napra meg tudna válni a vil­lamos áramot szállító vezeté­kek birodalmától. Meséli: — Elmúlt már éjfél, amikor zörögtek az ablakomon. Sür­gős javításra volt szükség, a tejüzem nem kapott áramot. Kerékpárra ültem, s egy óra múlva már ismét aludtam. De reggel a boltokból nem hiány­zott a tej, a tejfel, a vaj. Az áramszolgáltatási hibabe­jelentés telefonja gyakran cseng. Szerelőket hívnak, akik­nek keze nyomán fényt kap­nak a lakások, dolgoznak a gépek. Tóth István OKOS MIKLÓS írd öl fCiräLyfz&hmv 21 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Mátékovics szorosan a fiatalasz- ézony mellett ült, és kezét fogta. Ismeretlen és kielégítetlen vágyak, titkok megismerésének körtánca tartotta őket , ébren: Ilonkától Józsefig és Józseftől Ilonkáig. És ebben az ismeretlen világban csak két ismert volt: az öreg Mátékovics alakja és egy könyv. — Tudja, az a könyv — szólalt meg Mátékovics —, amit magától kaptam; amit az író tisztelete jeléül magának ajánlott, az a könyv egé­szen megzavart... — Érdekes könyv. Engem is le­nyűgözött Még ma is úgy érzem, hogy megmozdított bennem vala­mit... — válaszolta Ilonka. Mátékovics elengedte a fiatalasz- szony kezét. Felállt. — Tényleg érdekes. Nem tudom megértette-e? — Ezt még én sem tudom. De meg akarom érteni. — Az író azt mondta, hogy magá­ról írta könyvét. És telve van Ma­riska iránti szerelemmel. — Az lehet, de én nem vagyok Mariska. — Nem az a döntő, hogy mi a fő­szereplő neve, hanem az, hogy kinek a személyére ismerünk a Hatalmas harmadik Mariskájában. Így értek Egerbe. Biborszínű volt a hajnal. Nyáron a Két katicabogár novel­láit rendezi sajtó alá. Közben a Mar- git-legendát és a középkori kolostori életet tanulmányozza. Margit ezer Miatyánkot és ezer Üdvözlégyet mond el szerzetestársai örök boldog­ságáért. Száz és száz ostorcsapás te- Títi földre a fiatal lányt. Gárdonyi íróasztala tele van klast- í'omi szabályokkal, latin szertartás­könyvekkel, egykorú feljegyzésekkel. Ügy érzi azonban, hogy mégsem elégségesek ismeretei. Legalábbis egyes tételek magyarázatra szorul­nak. De hol vegyen egy rendfőnököt, egy szakértőt?! Ismét Halászy segít az írón, aki ajánló sorokat ad Palus- csák Pál dominikánus rendfőnökhöz. Pestre utazik. A kétnapos pesti tartózkodás kissé fel is villanyozza. Paluscsáktól re­ményen felül kap tájékoztatást és útbaigazítást. A véletlen összehozta Fesztyvel. — Elfelejtitek az egykori barátot. Á, öreg begubózott firkász, elvan ő ott magának Egerben! Így véleked­tek ti, fővárosiak rólunk — mondotta iróniával. — Nem is hiszed, milyen hamar meglátogatlak Egerben! — feleli Feszty. A vonaton már épül a regény. Feszty Margitot nem látta, de bájos alakjából formálódik Margit király­lány. A meseszövés láza újból elviszi Tóth Ilonkához, aki királynői ter­met, más, izgatóbb, nem olyan lágy, mint Feszty Margit. Margit alázatos, I s szerefetre méltó, Ilonka uralkodó. Még az út fáradalmait sem pihente ki. Másnap este elsétált a Remény utca felé. Csend ülte meg a házat és környékét. Benedekék ablakát be­lepte a por. Az üzletajtóról hiány­zott a lakat. A bádogborítású ajtó­lapok egymásra hajtva, takarták az üres ivót. — Elköltöztek a fiatalok — mondo­gatták a szomszédok. — Az öreg Benedek meghalt, a lány meg férj­hez ment, itt hagyták a házat. — Nem tudják, hová költöztek? — Az Angyalosi-házba mentek lakni, valahol a Mária utca környé­kére — mondotta a szomszédasszony. Leverten érkezett haza. ★ Alkony táján Setét Sándor, az ügyvéd és hírlapíró köszöntött „jó estét” Gárdonyira. — Csak azért nem bántott a ku­tyám — mondotta nevetve Gárdonyi —, mert megérezte rajtad a fiskális szagot és úgy gondolta, hogy még a kutyának sem jó ügyvéddel kezdeni. Setét egészségi állapota felől ér­deklődött. — Ha azt mondanám neked, hogy szinte szerzetesi életet élek és nem is látszólagost, hanem ténylegest, ak­kor sajnálnál. Pedig így van. Kopogtatás után Mariska sietett be párolgó feketével és a tálcát a mély bőrfotelek előtt terítve álló, ke­rek asztalkára tette. — Ügy látom, eltanulod keleti ba­rátaid szenvedélyeit... — A többes számot nem értem. Szenvedély? Kávé? Néha úgy érzem, hogy egy pohár bor is megzavarja a fejem. Szorító érzések ezek a halán­ték táján, a tarkón, az orrtő kör­nyékén, és így kávé vagy tea jár ki a vendégnek is. Tehát ez nem szen­vedélyem — mondotta Gárdonyi —, de mi a másik, a többi... ? — A felszolgáló, Gézám, az semmi? Hát lehet egy ilyen csinos fiatalasz- szony mellett csak úgy elmenni? Mariska arcát elfutotta a pír és szótlanul kisietett a szobából. — ö a család Mariskája. Te még nem ismered, Sándor. A szomszéd­ban lakó fiatalasszony. Anyám egyet­len segítője. Első pillanattól kezdve, hogy Egerbe betettem a lábam, itt van velünk. Már családtag számba megy. Szeretik a fiaim is, édes­anyámnak pedig pótolhatatlan segít­ség. De mi a legújabb a politikai életben? A szépíró, ha nem is politikus, lehet figyelmes ember. Ha egyébért nem, az illendő udvariasság kedvéért megkérdi a laptulajdonos Egri Üjság főszerkesztőjét, hogy mi újság a poli­tikában? Gárdonyi bodor felhőket eregetett pipájából, és mosolygó szemeivel Setét doktorra tekintett. — Jó. Megadom magam — mon­dotta Setét, miközben az író által kínált szivarra gyújtott. — A kép­viselői választói törvény megalko­tása, átalakítása, illetve módosítása van napirenden. Fontosságához mér­ten — „mint a nemzeti lét érdekeit legközelebbről érintő kérdés” —, fog­lalkoznak vele a politikai pártok és napilapok. A kormány javaslatot ígér, és ez rövidesen a parlament elé kerül. A választójog általános kiterjesz­tésében legtöbben nemzeti veszedel­met látnak. Szerintük a vagyoni és értelmi cenzus okvetlenül fenntar­tandó, mert e nélkül nemcsak a magyar parlament, hanem az egész magyar közélet színvonalának ha­nyatlása következik. Bölcsesség és lelkiismeret helyett alacsony érde­kek és demagógia jutnak uralomra! — Hát még mindig ennyire vakok, ennyire rövidlátók az ország urai...? De mi a közhangulat? Mit akar az ország, mit akar a nemzet? Te tájé­kozottabb vagy. Ezt figyelmen kívül hagyják? — Hm ... Érdekes, hogy minden társadalmi réteg a másik rovására akar választójog birtokába jutni. A munkásság egyáltalán, a polgárság többsége nem gyakorolhatja állam- polgári jogait, mert nincs választó­joga. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom