Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-24 / 197. szám

IMS. áuyuíMu* 24., szómba* NEFOjSAO 3 Tettekre van szükség A tiszanánai gabonatermesztési ankét után Hasznos tapasztalatcser« színhelye volt a közelmúltban a tiszanánai Petőfi Termelő- szövetkezet. A hevesi járási pártbizottság és tanács a me­gye fő gabonatermelő járásá­ban egy ankétra hívta meg a szövetkezeti elnököket, agro- nómusokat, párttitkárokat és a mezőgazdaság szakembereit. A tanácskozás részvevői egyik legégetőbb problémáról, a ké- nyérgabonatermelés növelésé­ről tárgyaltak. Már az ankét elején kitűnt, hogy a jelenle­vők komolyan veszik azt az egész népünket elevenen érin­tő feladatot, amely szerint jövő évtől kezdődően saját erőnk­ből kell megoldani a kenyér- ellátást. Az elhangzott bevezető elő­adás hasznos tanácsokat adott a helyes vetésforgó kialakítá­sára, a vetőszántás jó elvégzé­sére, a vetésre, valamint a nö­vényápolási munkákra vonat­kozóan. Az ankét részvevői meglátogatták a termelőszö­vetkezetek földjeit, ahol talaj­előkészítési bemutatón vettek részt. A Petőfi Termelőszövet­kezetben borsóföldön végez­tek talajelőkészítést, amelybe őszi búza kerül. A Lenin Tsz- ben idei kalászos területen vé­geztek talajelőkészítést szintén kenyérgabona alá, úgy, hogy a tábla egy részére szántás előtt 80—90 mázsa istállótrá­gyát szórtak, másik része vi­szont 110 kg alapműtrágyát kapott. A vetőszántást mindkét termelőszövetkezet 20—22 cm mélyen végezte, amelyet kap­csolt fogassal boronáltak el, majd átlós irányban gyűrűs hengerrel zárták le a talajt. A szakemberek elégedetten nyilatkoztak a látottakról és annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy jövő aratás­kor, amikor visszatérnek erre a területre, már kézzelfogható bizonyságot kapnak a korszerű mezőgazdasági módszerek és eljárások helyességéről, amely a nagyobb terméshozamokban mutatkozik majd meg. Az említett gabonatermesz­tési ankét élénken foglalkoz­tatja a hevesi járás termelő- szövetkezeteit, szakembereit. Már csak az a kérdés, hogy a szövetkezetek elnökei, az ag- ronómusok, a párttitkárok mi­ként kamatoztatják saját gaz­daságukban a látottakat és mit tesznek gyakorlatban a ve­téstervek teljesítéséért, a na­gyobb hozamok eléréséért. El­érkezett az idő, hogy ne csak szavakban sürgessük, de cse­lekedeteinkkel a megvalósulás útjára vigyük a kenyérgabona­problémá megoldását. Ez ügyért mindenkinek dólgozni és küzdeni kell. Sok szövetke­zeti elnök előtt világos már, hogy eSákis jól és időben vég­zett munkával, helyes munka- szervezéssel oldhatók meg ezek a feladatok. Sok múlik e tekintetbén a termelőszövetke­zeti pártszervezeteken, az alapszervezeteken, a falu kom­munistáin. Nékik kell minde­nek előtt példát mutatni és megértetni az emberekkel, hogy a gabonakérdés megol­dása létérdek. Nekik kell szót érteni a traktorosokkal, a gép­kezelőkkel. a szövetkezeti gaz­dákkal, és meg kell magyaráz­ni, hogy a lelkiismeretlen szántás, a gondatlan, kései ve­tés, a talajmunkák elnagyo- lása összességében sok mázsa kenyérgabonától fosztja meg a termelőszövetkezetet, az egész népgazdaságot. Előfordult a múlt évben az egyik közös gazdaságban, hogy a vetőgép néhány csöve felakadt, eltö- mődött és a gépkezelő egész nap nem vette ezt észre. A pártszervezetek, a kom­munisták dolga a felvilágosító munkán túl a példamutatás, a korszerű módszerek széles körű Nem valóságos tenger, in­kább tengerszem, inkább csak tó... A Tóka patak évszázadokon át fáradhatatlanul mosta, vájta a hegyeket; komor kőkupolák, sűrű lombfaerdő, zöld ormok és kopár sziklafalak, csöndes, virágos tisztások, szűk-meredek oldalú, keskeny talpú völgyek tájai, szálas fenyők és csavart, sötétszürke törzsű gyertyánok kísérték útját. Szemtanúja volt a száz év előtti bányászkodás­nak is. Különben más emlí­tésre méltó históriát nem je­gyeztek róla, s a néphagyo­mány sem ismer ilyeneket. A Tóka Olyan patak, mint leg­több hegyi társa. Ha a mese nyelvére fordít­juk a szót, azzal kell folytatni, egy napon különös fordulat történt a patak „életében”. Óriások jöttek s az egyik völgytoroknál ásni kezdték, állványokat ácsoltak. Gyárat építettek lépcsőzetes, hegynek kapaszkodó épületek­kel, tetőkkel. S a gyárnak ne­vet adtak: ércelőmű. A hegy­oldalakban fákat irtottak, sí­tése a gáttestbe. S a tározó tér felső végén befejezéshez köze­ledik a hordalék felfogó kisebb A katlanból a nagy építő­telepek ezerféle hangja hallat­szik. Gépzúgás lüktet, kala­pácsütések staccato-ja csendül a náddal, gyékénnyel fedett fészeraljak alól. Lánctalpak fé­mes sikoltása a gát tövéből. Mintha hatalmas, modern szimfóniát hallana az ember. Dózer gyalulja a földet, döm­perek vasputtonyai púpozód- nak agyaggal, sziklatörmelék­kel. Odább juhlábhenger „lé­peget”. S a gáthoz újabb és újabb teherautók hozzák a bá­nyából kikerült szürke meddőt. 19 méteres víz oszlop, moszat és hínár, új út az erdőn át Készül a gát, mely megállít­ja majd a patak vizét és sze­líd tóvá duzzasztja; 300 000 köbméter víztömeg tükrében nézhetik magukat a hegyek; s az elkészülő kezelőtomyot — melyet bejáróhíd köt össze a gáttal — majdnem 19 méteres vízoszlop öleli körül. Egy-két év múlva a völgy alján hínár és moszat nő a fű helyén, s a tó tükre alatt, a vízben pettyes pisztrángok, fé­nyes testű halak játszanak majd. A víztározótér katlana pere­mén országút szürke szalagja kanyarog most tova; az érc­bányáig, a Károly-lakótelepig. Nem sokáig, mert új utat épí­tenek majd az erdőn át, Ká- roly-vár irányában. Hallatlan nagy munka kezdődik hát itt ismét, mikor lezárják a Tóka patakot, s a gát előtt nagyobb és nagyobb tóvá, miniatűr ten­gerré duzzad a víz. Pataky Dezső A BÖHÖNYEPUSZTAI IKREK — egy filmforgatókönyv vázlatának forgatókönyv vázlata Ikrek vagyunk. Ű az én ikrem, én az ő ikre vagyok, s mi­után ketten vagyunk egymásnak az ikre, ki vonhatná kétség­be, hogy Böhönye- pusztától San Salva­dorig nincs még két olyan iker, amelyik úgy hasonlítana a másikra, mint az egyik tojás a másik hexondodekaéderre. De, ha még ez sem elég, azt is el kell mondanom, hogy mi annyira ikrek va­gyunk, hogyha az egyik ikernek — nem is tudom, hogy me­lyiknek, úgyis mind­egy — megfájdult ott középen, a másiknak is körül kell nézni egy királyi gyalog­hely után. Szüléink és csalá­dunk, a tisztes Suta kis Varga család, amely őseit régebbre vezetheti vissza, mint Böhönyepuszta, egy rettenetes kegyetlen­ség áldozata lett. Az átkos Kiss suta Ta­kács család még át- kosabb férfi tagja, úgy vágta kupán egyik ősömet a kocs­mában egy szódás­üveggel, hogy annak rögtön feltűnt a do­log ... Minek foly­tassam? Úgyis tud­ják. A kupánvágott fej priznic és bosszú után sajgott. A bosz- szút mi hajtjuk vég­re, az ikrek, akik egy nőt szeretünk, bár harminckét és fél másik nő is rajzik kö­rülöttünk, de mi azért vagyunk ikrek, hogy ne csak a gyomrunk, de a szívünk is egytől és egyért sajogjon. Juj, mi lesz ebből? Nem kell aggódni. Semmi. Az egyikünk elpatkol, de ez nem érdekes, mert az ik­rek az egy és ugyan­az, csak kettő van belőlük, indigóval ál­modtak bennünket a világra, s a másolat hiteléül egyikünk megmarad és boldog lesz itt Böhönyepusz- tán, az ősi típusterv­vel készült tornácos kastélyban. S most éppen a bosszút áll- juk: ikrem megtanult jól bánni a szifonnal és a söröspohárral, én meg felcsertanfolya- mot végeztem, hogy ahol kell, ott bosz- szuljunk, ahol kell, ott kötözzünk. És most lihegünk. A bosszútól. Jaj nektek Kiss suta Takácsék. Egy szifonpatronotok nem marad, s kétszer ja) neked, te málé- szájú, bajuszkirály Kiss suta Takács Ber­ci. te böhönyepusztai fenegyerek, nem lesz a tiéd a szépséges Sá­ra leány, a helyi tsz kontírozó könyvelője, akire egy hold háztá­ji szőlő vár. Te nem szereted, de mi igen... Jaj és juj neked! ... és eljött a bősz- szú órája, repültek és pattogtak a szifon­patronok, a söröspo­harak, helyettem har­colt az ikrem és kö­töztem én az ikrem helyett, akit végül úgy talált kupán egy sörös kupa, hogy te­metése holnap lesz, közvetlenül az én lagzim előtt... De leszámoltunk a Kiss suta Takácsékkal! Mi le. Az ikrek. A fene enné meg, csak azt nem tudom, hogy engem ütöttek-e agyon, vagy az ikre­met, az ikremet te­metik-e, vagy én nő­sülök ... S a nősülés előtt azért ezt még­sem ártana tudni. Na, majd megkérdezzük az olvasóktól és a né­zőktől! (egri) neket fektettek, hogy a gyárat a bányával összekössék. A Tóka meg, mintha mi sem történt volna, sietett tovább, perlekedett, viaskodott az útját álló elemekkel. Elkerülte a gyárat. Pedig a nágy gyár szomjazott, kevés volt a vize. Kis idő letelt, s 1952 júniusá­ban a Mélyépterv kőrakat­gátat tervezett a meredek völgy lezárására. Ismét óriások jöt­tek, de most már mások, — és építeni kezdték a gátat. Csak kisebb alapozási munkákat vé­geztek, s részben elkészítették a fenékleeresztőt is. Aztán szedték a sátorfájukat, elmen­tek. A gyár pedig várt és szomjazott tovább. Mígnem 1961-ben új terv készült a gyöngyösoroszi völgyzárógát megépítésére. És harmadszor is óriások jöttek, segíteni a gyárnak, hasznos munkára fog­ni a szeszélyes patakot. A Bu­dapesti Vízügyi Építő Vállalat emberei — 75 kubikos, 19 gé­pész —, akik a kivitelezést vál­lalták, fáradságot nem ismer­ve, helytállással dolgoznak, hogy végképp megállítsák a Tóka futását. Sziklát robban­tottak — egy szálban fekvő an­dezit-tömeg húzódik a meredek völgy tapadós, sárga agyagja alatt — birkóznak az idővel; mert a rendetlen időjárás, az esőzések két hónapra vissza­vetették őket munkájukban. A „tenger" munkásai Hajnal Ferenc főmunkave­zető, 1951 óta, a vállalat szüle­tése pillanatától járja az orszá­got. — Harmincegy méter magas, 7 méter széles gát zárja majd itt a völgyszorost — mondja. — A gát magasságából még há­rom méter hiányzik. Most a kezelőtorony építése folyik, s a kavicsszűrő-réteg, a vizet át nem eresztő agyagmag beépí­Válaszol az illetékes A bervai munkásvonat késésére „A Finomszerelvénygyár és a vasút pere” című cikkel kap­csolatban az alábbiakat közöl­jük: A július 23-án közlekedő, 9240. számú vonat 38 perces késését kivizsgálva, megállapí­tást nyert, hogy a vonat késé­séért a mozdonyvezető, Farkas cSzüf&tL e.Löifutantók... A Déli akna acéltomyánok szomszédságában — kicsiny oázis; gesztenyék lombja rejti az Eger—Gyöngyösvidéki Álla­mi Pincegazdaság halmajugrai üzemegységét. S bár a szőlő­táblák még csendesek, a tőké­ken dús fürtökben most íze­sednek a szőlőszemek — itt már a prések csatornáin must folyik, sűrűn, s kövéren, mint az olaj. — Ez még nem az igazi, csak afféle előfutamok a nagy szürethez — mondja Juhász István pincevezető. — S a must? —Valódi, jó. A Csabagyön­gyéé 17 cukorfokos. Az augusztus közepi nagy esőzések nem tettek jót a ko­rán beérett csemegeszőlőknek; a Csabagyöngyét is az a sors érte, hogy szemei kipattantak, meghasadoztak, étkezésre al­kalmatlanná váltak. Ezeknek A „királyi” Madien 14-15 ezer mázsa szőlő Ötvenkét hordó vár a szüretre! a szőlőknek préselését, sajtolá­sát kezdték meg Halmajugrán. Az első szállítmányok a hal­majugrai Béke Tsz-ből érkezr tek, 300 métermázsa Csaba­gyöngye. S a „bornak ítélt’* szőlőkből azóta sincs hiány; a gépek, melyeket lelkiismeretes tmk-val készítettek fel a szü­retre — kitűnő étvágyúnk. Tibor felelős. A mozdony veze- tőt felelősségre vontuk, s uta­sítottuk az illetékeseket, kísér­jék figyelemmel a munkásvo­natok közlekedését, hogy a jö­vőben hasonló helyzet elő ne forduljon. Az újságcikk azon kitétele, hogy: bizonyára nem fűtik ki a mozdonyt, mert „rámennek” a szénmegtakarítási prémium­ára, tévedésen alapszik, ugyanis § a mozdonyvezető érdekeltté van téve a pontos közlekedés- §ben. Ahány perc késése van a K vonatnak, annyiszor 30 kiló í! szenet vonnak le a szénpré- ymiumból, illetve ahány perc § késést behoznak, annyiszor «•harminc kilóval nő a szénpré- •I mium. § Dr. Pásztor Pál, § MÁV Igazgatóság, Miskolc Gépek etetéséhez készítik az újabb szőlőadagot. (Foto: Kiss Béla) terjesztése, a régimódi, elavult eljárások elleni küzdelem. Jó lenne ha a hevesi járás terme­lőszövetkezeteiben a pártszer­vezetek kiszámítanák és kéz­zelfoghatóan bebizonyítanák, hogy túl az időjárás okozta károkon, milyen terméskiesé­seket okózott az idén a rossz talajmunka, á helytelen vetés, ,.a vetőmaggal való spórolás”, stb. Meg lehetne mutatni azt iS. hogy éz a terméskiesés mit jelent forintban a szövetkeze­teknek, a tagoknak, mennyivel csökkentette az idén a mun­kaegység értékét. Pártszerve­zeteink akkor tesznek jó szol­gálatokat a termelés ügyének, ha az őszi betakarítási mun­kák irányítása, segítése mel­lett komoly gondot fordítanak a gabonatermesztés előttünk álló feladataira. Ez a munka nem könnyű, de elvégzését könnyíti az a tudat, hogy lé­nyegében egész országunk, egész népünk kenyeréről van szó. Barna András, a hevesi járási pártbizottság párt és tömegszervezeti osztályának vezetője. i 3 i ■ Kovács Lajos, Novaj: ! Panaszát közöltük lapunkban? ,az Illetékesek válaszáról külön is ; értesítjük. ) Fülöp Andor, Eger: ) Lapunk eportrovata rendszere­den foglalkozik az Egri Dózsa > eredményeivel, de sok labdarúgó ’szakosztály élete is helyet kér a 'lapban, és így nem tudunk ígére­tet tenni arra, hogy a jövőben ; bővebben közöljük a Dózsa ered- .ményeit. A sportműsort — a je­lentősebbeket értve ezalatt — min­iden szombati számunkban közöl­jük. Ami a nyugdíjasok kedvez- iményes jegyét illeti, e kérést to­vábbítottuk a labdarúgó-szakosz­tály vezetőinek, de javasoljuk,- keresse fel kérésével közvetlen a Iszakosztályt is. Közlemény 1 A Központi Napközi Tábor i Vezetősége értesíti a szülőket, hogy a tábor e bó 24-én befe­jezi működését. E hónap 26-tól az iskolák r.apközi otthonaiba járhatnak a tanulók, de ezt előre kérni kell az iskolák igazgatóságától. Közp. Napközi Tabs* Vezetősége Szabadság és a visontai Re­ménység — szőlőtábláinak ter­mését préselik musttá. S mert szőlőből gazdagon termett e környéken — holdanként átlag 20 mázsa! — a négy tsz 1200 kh területéről 14—15 ezer má­zsa szőlőre számítanak. S na­ponta nem kevesebb, mint 800 mázsa szőlőt dolgoznak fel a gépek. A Déli akna acél tornyának szomszédságában kicsiny oázis az Eger—Gyöngyösvidéki Ál­lami Pincegazdaság halmajug- rai pincészete, ötvenkét hordó vár itt a szüretre; tisztán, hi­telesítetten. ■ A nyitány, az előfutamok, biztatóak. S akkor sem lesz majd fennakadás, ha benépe­sednek, daltól csendülnek aj táblák, s puttonyokba, kádak- ■ ba gyűlik a zamatos, dús für­tű szőlő. (— p —j I Köztük a horinzontális szőlő­prés, amely friss szőlőből órán­ként 25 mázsát, zúzott szőlőből 75 mázsát fogyaszt. Lengyel Zoltán, az Élelmiszeripari, Köz­ponti Gépjavító Vállalat fő­konstruktőre, a gép tervezője személyesen irányította a nagy­szerű masina próbaüzemelé­sét; így most már az új gép is részt vesz a szőlőfeldolgozás munkáiban. — Mikor indulhatnak teljes üzemmel? — Szeptember első napjai­ban, ha megkezdődik az álta­lános szüret. — S a csabagyöngye után mi lesz a következő szőlő? — A Madeleine Royale, a „királyi” Madien... De termé­szetesen az olaszrizlingtől vár­juk most is a legtöbbet. Négy tsz — a halmajugrai Béke és az Űj Elet, a detki Lengyel Zoltán, a horizontális szőlőprés tervezője, ellen­őrzi a gép működését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom