Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-23 / 196. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963, augusztus 23., péntek Fiatalok önmagukról. ei/i/niás között MAJDNEM CSATTAN már a hangja, de a türelmetlenségét nem tudja titkolni, amikor közbevág: — Csak azok beszélnek így, akik megfeledkeznek saját fiatalságukról! A fiatalok így, a fiatalok úgy...! Es amikor ők voltak fiatalok? Merem állítani, hogy a mai fiatalok között a rendes, tisztességes, komoly ifjak vannak túlnyomó többségben. Akad néhány nagyszájú, feltűnést kereső, és róluk általánosítanak sokan. Miért? Nem generációs vitát folytatunk. Csak a mai fiatalokról beszélgetünk. Négyen vannak körülöttem. Húsz éven aluliak. Hevülékeny természetű Simkó István, aki nagyon büszke arra. hogy Kossuth falujából, Monokról származik. Nyíltan mondja el véleményét, de megfontoltan, még akkor is, amikor elönti a fiatalos tűz. Mellette ül Tompa Mária, aki Kálba való és gimnáziumi tanulmányait cserélte fel a mezőgazdasággal. Ö már nehezebben bírható szóra, kicsit bátortalan is, de nem rejti el véleményét. Ebben hasonlít hozzá Győri Tibor, aki Gyöngyöshalászt mondhatja szű- kebb hazájának. A legcsendesebb, gyakran csak egy-egy szóval válaszol, Boda Lajos, aki furcsa nevű községből származik: Kétpóról. Kétszer is megkérdezem a község nevét, míg le merem írni. Van azonban mind a négyüknek közös tulajdonsága, nem is egy, azon kívül, hogy fiatalok, hogy a Gyöngyös —Domoszlói Állami Gazdaság Csókáspusztai üzemegységében dolgoznak: valamenynyien szeretik a mezőgazdasági munkát, azt fel nem cserélnék semmi mással, legszívesebben a kertészettel foglalkoznak és mind a négyen szakmunkás bizonyítványuk birtokában, kertésze/ti technikumot végeztek. — Azért hagytam abba a gimnáziumot, mert az érettségivel nem sokra mennék — mondja Tompa Mária. — így szakmám lesz. — En nagyon szeretek tanulni — vágja ki Simkó Imre azonnal. — Jó dolog az, amikor egyre több ismeret birtokába jutok és segíthetek másokat is. Ezt nem'azért mondom, mert fel akarok vágni, miért tenném? Csak a gépek ... ha azokról kell valamit megtanulni...! De a gyümölcsökről mindent! — Nekem apám azt mondta — néz maga elé Győri Tibor —, hogy tanuljak, mert csak így vihetem többre, mint ő. — Csali így boldogulok — ennyit mond a tanulásról Boda Lajos, mintha szégyellné az egyszerű megállapítást. Ennyit az indítékokról. De a tanuláshoz hely és idő is kell. Hogy tudják ezt biztosítani? Egész nap munka a szőlőben, a gyümölcsösben, nem is akármilyen: oszlop felállítása, permetezés és még néhány egyéb, fizikailag is kimerítő munka. Es még tanulni? VÉGIGNÉZTEM a gazdaság helyiségeit. A szállásokon pap- lanos ágyak, a lányoknál fürdőszoba is van, a folyosókon mindenkinek külön szekrény. Tágas, tiszta ebédlőben étkeznek, jó és bőséges a koszt. A klubszobában különböző játékok, a nagyteremben televízió, de a könyvtár sem hiányzik, működik néhány szakkör és sportszakosztály — panaszkodni itt aztán senkinek sem lehet, az biztos! Havonta tizenöt forintot fizetnek a szállásért és egy ebédért négy forintot. Van itt minden, mintha nem is pusztán laknának, több kilométer távolságra a legközelebbi helységtől. A szórakozási lehetőségekkel elégedettek valamennyien, de hiányzik a tanulószoba. Ahol nyugodtan készülhetnének. Amikor a szórakozás során az udvarlást is említem, összenéznek, de nem tagadják, hogy érdekeltek valamennyien. — Az csak természetes! — mondja Simkó István. — A vezetőség nem szól ellene? — kérdem. — Miért szólna? — kérdi vissza Győri Tibor. — Beszélik, hogy esténként ... — nem tudom kifejezni. — Beszélik! — heveskedik most Tompa Mária. — Köny- nyű gyanúsítgatni. — Azért, mert a fiatalok elmennek sétálni kettesben! — vág közbe Simkó István. — Hol beszélgessenek nyugodtan? A klubszobában vagy az épület előtt? Még egy lóca sincs, ahová leülhetnének! — És a szőlőben a lócát keresik? — furakodik elő belőlem a kérdés. — Azt nem, de ... Azért, mert leülnek egymás mellé! Miért kell mindjárt mindenre gondolni? — ÉN MÁR NEM merem megmondani, hogy állami gazdaságban dolgozom — veszi át a szót Tompa Mária. — Pedig, higgye el, nagyon rendesek itt a fiatalok. Ha akad a szerződésesek között olyan lány, annak mindjárt híre megy. Azt nem lehet titkolni. Akkor annak mennie kell. Lassan mind a négyen ellenem támadnak, mintha nekem kellene bebizonyítaniok, hogy az emberek olykor könnyelműen ítélnek és általánosítanak. Pedig ez senkinek sem használ. Ök maguk vigyáznak egymásra a legjobban: féltik a hírüket. Évek óta itt dolgoznak ők, négyen az állami gazdaságban, jól ismerik egymást, nem is kívánkoznak el innen. Hivatásból választották ezt a munkát, nem pedig szükségből. És tanulni akarnak, minél többet tudni, még akkor is, ha ezért anyagi áldozatokat kell hozmok, ha minden szabad idejüket rá kell áldozniok: akkor is megéri. — Csak a színház hiányzik — sóhajt Tompa Mária. A másik három bólint, ezzel is kifejezve, hogy egyezik a véleményük. Mosolyognom kell, de belül hangosan kacagok. Hát nem nagyszerű az, hogy négy egészen fiatal ember Csókás-pusztán a színház miatt elégedetlenkedik? De hiszen ott van a tv! Azt mondják, az is más. Még sem kell őket félteni, mert megtalálják a színházat is, nem is messze: Karácsondon. Nemcsak a községi színjátszó csoport előadásait nézik meg, hanem gyakran szerepelnek itt egri és fővárosi színészek is. ÍGY ÉLNEK és gondolkoznak ők, négyen a mai fia+alok közül. Van bennük türelmetlenség: mindennel szemben, ami rossz, ami nem természetes, és lelkesen védik a jót, az igazat. Azt is mondhatom róluk, hogy elégedettek: általában és helyzetükkel, sorsuk alakulásával. Pedig tanyán élnek. Igaz, hogy a naptár 1963-at mutat. G. Molnár Ferenc igp i®j| SÍM« Randevú a vízen Ízlik a szamóca Filmgyáraink jelentik A PANNÓNIA FILMSTÚDIÓ műtermeiben befejezték a FARKASOK KÖZT VÉDTELEN című NDK és a PRÁGAI TRÉFACSINÁLÓ című szovjet —csehszlovák film szinkronizálását. Bruno Apitz ismert regényének filmváltozatát. Az öt töltényhüvely és a Királyi gyermekek alkotója, Frank Beyer rendezte. A film szinkronrendezője Vas János, és a főbb szereplők hangját Bárdy György, Dömsödi János és Horváth Ferenc tolmácsolja. A PRÁGAI TRÉFACSINÁLÓ, a Svejk írójának, Haseknek állít emléket; a fordulatos, szatirikus hangú film szinkronváltozata Moldoványi József rendezésében készült, a szinkron szereplői: Avar István, Márkus László, Kállai Hona és Kollár Béla. Két érdekes film szinkronizálása folyik a stúdióban. Tony Richardson — az Egy csepp méz alkotója — rendezte Alan Sillitoe novellájának angol filmváltozatát, A HOSZ- SZÜTÁVFUTÓ MAGÁNYOSSÁGA-t. Szinkronrendezője Vas János, magyar hangok: Koncz Gábor, Árva János, Kelemen Éva. Két különös, szatirikus történetet dolgoz fel a GENGSZTEREK ÉS FILANTRÓPOK című lengyel film: szinkronrendezője Vár- konyi Gyula, s a szereplők: Garas Dezső, Angyal Sándor és Suka Sándor hangján szólalnak meg a filmben. Halló, itt a hallgató l Hotel Universum Gyárfás Miklós A hallgató az alkotmány ünnepi rádióműsort több részletben meghallgatta, mert magas színvonalú és érdekes volt, Gyárfás Miklós „bizakodó rádiószatírája kisebb szorongásokkal” pedig az esti órák bölcselkedésre ingerlő hangulatát feszültséggel töltötte meg: gondolatokat robbantott fel előttünk és apróbb-nagyobb gúnyolódással arra ingerelte a hallgatót, hogy korunk nagy gondjaival labdázgasson el a hallgatás közben és azután is. Valahol a galaktikák között, a mindenség különböző pólusairól, különböző töltetű, értelmes lények adnak randevút egymásnak, egy műbolygón levő szállodában, a Hotel Uni- versumban. Magányos és pártkereső emberek érkeznek ide űrhajókon, a vegyi civilizációból, a „flik-flaknak” nevezett sportcivilizációból, a matematikai galaktikából, az Os-ént imádó pszichológiai szférákból. Nem értik meg, nem érthetik meg egymást, mert a közös nyelv hiányzik, az önzés nem engedi érvényesülni a megértést. A Hotel Universum igazgatója azonban azért jó üzletember, mert érdekességgel szolgál: a magnetofonnal felfogott emberi hangra, az abban rejlő emberi üzenetre teszi kíváncsivá galaktikai vendégeit. Ez a csel megoldja a Hotel Universum vendégeinek lelki gondjait: van, akiket összehoz, van aki végérvényesen az emberi célok iránt válik fogékonnyá. Az ötlet, a Hotel Universum ötlete, az oda kihelyezett emberi lények találkozásának ötlete csak alkalom arra Gyárfás Miklósnak, hogy új könrádiószatirája tösben, mai aktualitással felvesse a modern kor gyógyítható félszegségeinek és veszélyes őrületének, az esetleges hidrogénhalálnak, az általános pusztulásnak apokaliptikus szorongásait. Szatíraformában és csak annyira komolyan, hogy a hallgatóban ne aludjék egészen nyugodtan a kényelmesülő lelkiismeret. Csipkelődik olyan kérdésekben is ez a bizakodó szatíra, amelyek mindennapi életünkkel, a mai emberek magatartásával kapcsolatosak. Mosolygunk a frappáns ötleteken és azon vesz- szük észre magunkat, hogy a célzások a nagy igazságokon túl nekünk is szólnak. Gyárfás Miklós kitűnően szerkeszti párbeszédeit, csaknem aforizmaszerű tömörséggel a lényeget közli hőseiről, s azok tiszta logikával az író filozófiáját hirdetik egyértelműen. Olyan eleven ez a rádiójáték, mint a nagy festő ceruzája, amit a nagy kompozíció egy részletéről előbb tanulmányként készít magának. Az az érzésünk, hogy az ilyen játékok nemcsak szórakozást nyújtanak a rádió hallgatóságának, de érlelik a megszülető nagy magyar drámát is. Decsényi János muzsikája színesen hangsúlyozta a szatíra légiességét és modernségét. A szatírát jeles gárda elevenítette meg: Pécsi Sándor, Kálmán György, Ruttkai Éva, Kiss Manyi, Ráday Imre és Gábor Milliós egyaránt karakterformáló erővel oldották meg hálás feladataikat. A nádiószatírát Barlay Gusztáv rendezte. (farkas) Nyolc asszony ismét keresni tud Az egri városi tanács szociális előadóját szinte naponta keresték fel az elmúlt hónapokban néhányon azok közül, akik hosszú betegségükből felgyógyulva, csökkent munkaképességgel kértek valami munkát. Nyolc asszony. Nyolc édesanya, akiknek nagy gondja, hogy a család nehézségei közepette a maguk kis keresetével is segítsenek. Mind olyanok, akik állandóan dolgoztak, akik megszokták a kereső munkát. S most, súlyos betegségükből felgyógyulva, könnyű munkát kerestek. Megindult a „lavina". Hol? Milyen munkakörben? Melyik vállalatnál? A szociális előadó útja Zárad Józsefhez, a Háziipari Szövetkezet igazgatójához vezetett. Azonnal megértésre talált a kérés. De hogyan? Minden munkakör betöltve. Csak valami új dologról lehet szó — mondotta. Mácsai Istvánná felkereste Kovács Árpád bácsit, aki az idegenek körében nagyon keresett kosárfonással tölti öreg napjait. Beszélt vele. O meg is ígérte, hogy szívesen, „ingyen és bérmentve” megtanítja az asszonyokat művészetére, ha a Háziipar foglalkoztatni tudja őket. Ott örömmel és megértéssel fogadták a hírt. Most már csak anyag kellett, üvegek, bevonó PVC-fonál. Ismét kilincselés, de eredménnyel. Bö- ta László, a Vendéglátó Vállalat igazgatója, Németh Tibor, a Lakatosárugyár igazgatója, Sugár Rezső, a Vas és Fém Ktsz részlegvezetője, mindmind felajánlották segítségüket, hogy a nyolc édesanya munkát találjon, s adtak anyagot bőven, hogy elkezdhessék a kosárfonást. fi fCfrák&éfz&K OKOS MIKLÓS ... 17 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Ilonkában ismeretlen érzés lobbant; vágyakat ébresztő érzés, amit csak fokozott a férfi hangja. Ezt a hangot szerette először. Éjjel, álmában, erdőben, utcán, mindenütt megismerte volna. Az író Ilonka kezét fogva, hallgatott. — Nincs időm a magam dolgával törődni. írásnak élő, boldogtalan ember vagyok ... Régi szándékom azonban most keresztül viszem — mondotta —, elválok. Ha magát közelemben tudom, erős leszek. Nem is kérek többet magától csak a közelségnek ezt az érzését. Hiszen emlékszik, nem kerestem, nem kutattam, csak éreztem, tudtam, hogy valahol van, és majd egyszer találkozunk, mert nekem rendeltetett. Ha hinne abban, hogy nincsenek véletlenek, hogy a sors keze van a mi találkozásunkban, akkor ez boldoggá tenne. Tudni fogom, hogy amikor eljön az ideje, majd eljön hozzám, és örökre az enyém marad. Hogy most menyasszony, az a maga dolga. Ezt úgy oldja meg, ahogyan akarja. Csak engem ne hagyjon kétségekben, ígérje, mondja, hogy velem van és velem marad ... — Az én életkörülményeim is változást sürgetnek. Szinte halaszthatatlanul. A nagybácsi beteges. Nagyváradra nem vágyom vissza. A házasság lenne az egyedüli kiút ebből a helyzetből. Nem tudom, mi volna a helyesebb? Egyet azonban biztosan mondhatok: akárhogyan is alakul sorsom, bennem mindig megtalálja azt, akit hisz és tud. Csodálom, nagyra becsülöm, és ha van ilyen — mint ahogyan mondja, „rendeltetés” — akkor ott vagyok, ott leszek ön mellett. ★ Gárdonyi úgy érezte, hogy visszanyerte kora ifjúságát. Most már biztosan tudta, hogy hírneve mögött megbúvó boldogtalansága lassan majd ködként oszlik szét, és ha későn is, de mégiscsak elérkezik ebbe a Takács utcai házba a rég várt boldogság. — Mit akarsz te ott! — mondotta hangosan a sarokba állított emberi csontváznak. — Még megijesztenéd azt a lányt! Ha egyszer idejönne... ! Meg kellett volna hívnom? ... 0, korai reménységek. Mindenesetre a csontvázat kitesszük a kamrába. Érezze majd itt otthonosan magát az a lány, ha egyszer a házban megjelenik. A csontváz a múlt, és az ő életük Ilonkával a jövő, kikelet. A néhány esztendővel korábban vázlatokban előkészített, Fehér Anna című népballada dramatizálásán dolgozik. Ez a betyártörténet már régóta foglalkoztatja. A Sacré-Coeurben nevelkedett Feszty Margit, és a csupa jóság Tóth Ilonka a női eszményei. Ezért talán tisztább is a betyárkörnyezetben élő Fehér Anna, talán kissé valószínűtlen is. De a volt falusi tanító ismeri a falut, ismeri az egykor körülötte zajló falusi életet, ismeri alakjait. A darabot a Király Színházhoz, Beöthy Lászlónak viszi. Beöthy mór régen kért darabot Gárdonyitól, aki még mindig neheztelt a Nemzeti Színház igazgatóságára. így most örömmel tett eleget Beöthy korábbi kérésének. Kedvét csak fokozta, hogy nem kisebb művész, mint Fedák játssza Fehér Annát. így került operettszínpadra Gárdonyinak a Fehér Anna népballadából készült népdrámája. A bemutatót még novemberben megtartották. A közönséget, a köny- nyű műfajhoz szokott operettek közönségét elképesztette az új hang. A regényíró Gárdonyit, az Egri csillagok szerzőjét, sokáig tapsolta, ünnepelte a közönség, de nem ünnepelte a Fehér Anna népdráma megalkotóját. A kritika is inkább kísérletnek tartotta, mint komoly művészi alkotásnak. Egyesek szerint a színpadi feldolgozás szélesebb arányaiban szétfolyt a ballada drámaisága, mások szerint a darab tragikus tárgyánál fogva nem kívánkozik színpadra. A századeleji pesti polgárság szemében érthetetlen, hogy a lókötő betyárnak, Fehér Lászlónak hogyan maradhat tiszta és romlatlan a húga, Anna. Kétkedéssel fogadta a közönség Horváth főbíró szószegését is. Egy főbíró — a kritikát irányító polgári közönség számára — csak szava- tartó ember lehet. Gárdonyi József apja feljegyzése nyomán azt írja Fehér Anna bemutatójáról, hogy „a Fehér Annát alakító Fedák Zsazsa a végjelenetben rövidlátó szemmel keresi a szolgabíró asztalán a papírvágó kést, de nem leli. Az elhibázott mozdulatra a közönség felszisszent, a művésznő szerepéből kizökkenve, Fehér Anna elméje elborulását úgy jelenítette, hogy természetellenesen hatott, így épp a darab csattanóján érzett, hogy Fedák drámai művészete nem bírja a magasságot”. ,,A darab kilenc előadás után érdeklődés hiányában lekerült a műsorról.” A bukott darab csak 1919-ben került ismét színpadra. Ekkor látják meg, hogy az író a Fehér Annában „visszatér a népköltészet kiapadhatatlan forrásához: a balladához”, és innen kiindulva akarja megteremteni az új magyar népdrámát. ★ A nyár mozgalmasnak ígérkezett. Megszaporodtak az író pesti útjai. A Király Színháznál Gárdonyi-bemutatóra készülődtek. Közben egy „jó” pesti ügyvéd után néz, aki házasság- bontó perében ellátja jogi képviseletét. Bródy tanácsára Dr. Füredi Mór ügyvédre esik választása. Nem mintha Egerben nem találna „jó” ügyvédet. Fesztyéket azonban már nem keresi fel. Gárdonyi maga sem tudja ennek magyarázatát adni, néhány ráérő órája is akadna pesti idejéből és mégis— Gárdonyi Egerbe költözésének híre a Parthenon tagjait, különösen Fesztyéket, hűvösen érintette. Nem értették Gárdonyi hirtelen vidékre váló távozását, és úgy magyarázták elhatározását, hogy ez a barátságuktól való elvonulást jelenti. Fesztyék hiedelme kifejezésre jutott abban is, hogy a Parthenon szépirodalmi kör alakuló ülésére Gárdonyit meg sem hívták. Az író soha nem gondolt erre, távol állt tőle a szándék, hogy ezt a barátságot megszakítsa. Szerette a Feszty—Jókai-házat, ahol Feszty monumentális alkotásai legalább annyira hatással voltak fogékony lelkére, mint Jókai meséi. Feltehető, hogy Gárdonyi a Bajza utcai ház nélkül más lett volna, mint amivé itt lett. (Folytatjuk
