Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-28 / 175. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI MŰVELŐDÉSI HÁZ IRODALMI KÖRÉNEK KIADÁS,‘BAN 1878 SZEPTEMBERÉBEN Gárdonyi Gélu u zát az édesapja — Ziegler Sándor — beíratta az egri érseki tanítóképzőbe. Ziegler Sándort régóta foglalkoztatta az a gondolat, hogy Géza fiából tanító legyen. Már káli tartózkodásuk idején is azzal vitte gyermekét a falu tanítójához, hogy foglalkozzék, beszélgessen a fiával, hadd okosodjék, mert tanítót szeretne belőle nevelni. Terve megvalósítását nyomora és egyre elhatalmasodó betegsége még inkább siettette. A három gimnáziumi osztály elvégzése után aztán Ziegler Sándor határozottan döntött: a leghamarabb kenyeret biztosító, szerinte a falusi társadalomban vezető helyet szerző pályára, a tanítói pályára kell gyermekének lépnie. Az apai akarat, a nyomor parancsa vitte tehát Gárdonyi Gézát a szegények egyetemére, a tanítóképzőbe. Egri diákévei nyomorúságos, küzdelmes, csalódásokkal teli, kevés örömmel színezett diákévek voltak. Elsős képzős korában a Magazin utcában lakott. Antali Borcsa nyomorúságos diáktanyáján. Négy diák szorongott a kis zugban, ahol a lárma, diáktréfa, kártyacsata, borivás keserítette a csendes magány után vágyó Gárdonyi lelkét. Egy évet mégis kihúzott ezen a diáktanyán. Másodikos korában An- talfi szabóékhoz költözött, egy fáskamrából átalakított, vakolt deszkafalú viskóba. Szűk kis helyiség volt ez, ahová sem a kályha, sem a látogató diákcimbora nem fért be, de legalább egyedül lehetett. Harmadéves korában, amikor Antalfiék lakást változtattak, Gárdonyi is velük ment, és két iskolatársával együtt került közös szobába. A Z OTTHONI NYOMOR, a szülők nincstelensége egyre erőteljesebben éreztette hatását az egri diákon. A káli községi elöljáróság igazolása szerint Ziegler Sándor 1879-ben már annyira munkaképtelenné vált, hogy nemcsak gyermeke taníttá- tási költségeihez nem tudott hozzájárulni, de családja mindennapi kenyerét sem tudta már megkeresni. A tanítóképző első osztályának elvégzése után, 1879. augusztus 6-án Gárdonyi Géza alázatos, könyörgő hangú levelet írt az egri érseknek. Elpanaszolta benne a sorsát: apja betegségét, anyja küzdését a család mindennapi kenyeréért, magára utaltságát. Esedező mondatokat írt kérvénye záró soraiban: -..Kérem azért Excellenciádat, kegyeskedjék tekintetbe venni szegénységemet, s méltóztas- sék részemre a segélyt megadni, hogy pályámat folytathassam...” A folyamodványra az egri érsek a tanítóképző igazgatójának közbenjárására évi 60 forintnyi segélyt utaltatott ki Gárdonyi Gézának. Az új iskolai év újabb fájdalmat hozott Gárdonyi Gázának: 1879. október 6-án eltemették édesapját. A szegénység mellé most már a nagy gyász is, az otthoniakért való aggódás is ránehezült fiatal diák szívére. A tanári kar megsajnálta a küzdő, nyomorgó tanítójelöltet, s kérték az érseket, hogy Gárdonyi tanulmányi segélyét évi 100 forintra emeljék fel. S végül is havi 8 forint lett az érseki adomány. Hogy ez mennyire csak morzsa volt a dús érseki asztalról, azt Gárdonyi feljegyzése igazolja. A harmadik év megkezdésekor azt írja magáról a naplójába, hogy olyan szegény, mint a templom egere. Az érsektől kap nyolc forintot, diákok tanításából keres öt forintot, tizenhárom forint az egész havi jövedelme. Ebből tizenegy forintot fizet Antalfi Pálnak szállásáért, mosásáért, élelmezéséért. A megmaradó 2 forintból akar ruhát szerezni, könyveket, írószereket vásárolni, reggelizni, uzsonnázni, a különféle kiadások költségeit fedezni. Ebben a nyomorban valóban csak így lehetett felsóhajtani: „Isten majd segít!” Bizonyítványai azt mutatják, hogy Gárdonyi Egerben sem tartozott az iskolai értelmezés, a tanári megítélés szerinti szorgalmas, jó diákok közé. Azonban az még ma is meglepő, hogy harmadéves korában, az első félévben megbukott olvasásból, nyelvtanból, helyesírásból és írásbeli dolgozatból. Ez a bukás akaratlanul is felidézteti az egri érseki képző magyar irodalom tanárát, Répássy Jánost. T GAZ, HOGY A KATOLIKUS hitoktató A Sárospatakon hittanból utóvizsgára utasította Gárdonyit, az is igaz, hogy a pesti gimnáziumban harmadikos gimnazista korában az első félévben megbukott földrajzból, de Egerben abból a tárgyból kapott elégtelent, amelyiket osztálytársai vallomása szerint is a legjobban szeretett. A magyar irodalmat Gárdonyi nem úgy tanulta, mint a hittant, és nem úgy szerette, mint az akkori középiskolai tankönyvek stílusában és szemléletében megírt földrajzot. Igaz, hogy az anyagi gondok elvehettek Gárdonyi kedvét a tanulástól, hogy édesapja halála, az árván maradt család sorsa roskasztóan hathatott rá, hogy a diákköri szerelem inkább ábrándozásra, mint iskolai kötelezettsége teljesítésében sarkallta, mégis elgondolkodtató, hogy csupán abból a tárgyból kapott elégtelen osztályzatot, amelyikből sokkal szélesebb körű, kulturáltabb olvasottsággal rendelkezett, mint amilyent abban az időben a tanítóképzőben megköveteltek. Elégtelent kapott írásbeli dolgozatokból ő, aki osztálytársai nagy részének a dolgozatait készítette. Akkor bukott meg Gárdonyi a magvar irodalomból, amikor már az irodalmi siker, az írói ambíció szorongatta. Az is meglepő. hogy az előző két osztály mind a négy félévében, magyar nyelvből jeles osztályzata volt Egerben. Akik az érseki képző jó hírnevét féltették a Gárdonyit ért diáktragédia miatt, azok Gárdonyi egyetemes, nagyfokú hanyatlásában keresték a bukás okát. Igaz, hogy tanítástanból a jó érdemjegyet elégségesre, az írásbeli dolgozatok külső alakjából a tiszta osztályzatát rendesre rontotta le a harmadik év első félévében, de az is igaz, hogy ekkorra a második év év végi bizonyítványának a német nyelvből kapott jó jegyét jelesre, a természetrajz jó osztályzatát jelesre, orgonálásból és népénekből az elégséges jegyeket jelesre, a gregorián elégséges osztályzatát jóra és a rajz jó eredményét jelesre javította. Talán ezek alapján még azt is lehetne mondani, hogy Gárdonyi — édesapja halála után az árván maradt családért érzett felelősségétől indíttatva — a harmadik év első falu lakóinak például ezt „ Répássy írta dalt kellett volna énekelniük: „A szalóki partokon, fehérük egy szép torony, Nekünk is van szép templomunk, és kimeszelt fehér tornyunk! Ihajla!” A Füllentő legközelebbi számában ezt is olvashatták az egriek: „Rébusz: Mennyire van Makó Jeruzsálemtől? Első díj: egy elhasznált levélbélyeg. Második díj: Egy törött szódavízgyártó üveg. Legalábbvaló díj: Répássy János összes költeményei.” Nem is adott ki Répássy többet verseskötetet! A sértésekhez, támadásokhoz nem szokott, hiú, öntelt tanár addig kutatott, vizslatott, érdeklődött, amíg meg nem tudta, hogy Ribizke álnév viselője Gárdonyi Géza. Bosszút is állt a vakmerő diákon, megbuktatta magyar irodalomból. Gárdonyi még a képesítő vizsga előtt Gárdonyi Géza, az egri diák felében szorgalmasabb munkába kezdett. Csupán Répássy János tanár tantárgyaiból mutatott feltűnő hanyatlást. Nemcsak magyarból bukott meg, hanem történelemből, a második év jeles osztályzata után, a harmadik év első felében a diákot elégséges osztályzatúnak minősítette. Sőt, Répássy Gárdonyit ekkbr, és a képesítő vizsgán is, történelemből meg akarta buktatni, csupán azért kegyelmezett a diáknak, mert ezzel teljesen elvesztette volna a tanítóvá válás lehetőségét. Pedig Gárdonyi történelmi érdeklődése és tájékozottsága — a ma is megtalálható néhány lapos, kezdő tanítóskodása korából származó feljegyzéseinek tanúsága szerint, — olyan magas fokú, mint az irodalmié. A szándékától elállt tanár ezért a maga megnyugtatására, csak odamorogta diákjainak: ..Ziegler csak Ziegler marad!” Igaz, hogy Répássy hivatalnok-tanár volt, aki nem tudott és nem is akart közel férkőzni tanítványai leikéhez, nem törekedett megismerni a diákok életkörülményeit, nem tudta bontogatni növendékei szárnyait, de ezzel sem lehet Gárdonyi bukását magyarázni, hiszen ő akkor is ilyen tanár volt. amikor jeleseket osztogatott. Itt valami másról, a diák és a tanár között támadt összeütközésről van szó. P ARDONYI GÉZA az olvasás mellett ^ egri diáksága idején is irogatással töltötte legszívesebben a szabad idejét. 1881. május huszonkettedikén, diákos vággyal és lelkesedéssel ezt írta naplójába: „Istenem, beh szeretnék az irodalmi pályára lépni!” Másodikos képzős korában Drukk címmel litografált, rajzos, tréfás diáklapot szerkesztett. Ot szám megjelenése után, az érdeklődés hiánya és a közönyös fogadtatás miatt azonban meg kellett szüntetnie. Gárdonyi ezután a Frici című mérges kis hetilapba kezdett írogatni. Írhatott ebbe a lapba mindenki, akinek csipkelődő kedve volt. Gárdonyi a Deres rovatot töltötte meg, Karikás, később pedig Suhogó név alatt. A cikkírók álnevet használtak, mert a Frici az érseki városban főképpen a papokat és a papok tányémyalóit csipkedte. Gárdonyi nagy merészségére vallott ez. hiszen érseki tanulmányi segélyben is részesült, egy ideig ingyen-kosztos is volt, de a nyomorúságos diáktanyán tengődő fiú nem nézhette megjegyzés nélkül a fényes úri házak papi lakóit. A szerkesztőnek az volt a véleménye, hogy Gárdonyi nem is karikással, hanem fur- kósbottal dolgozott. Az ő írásainak az élét mindig tompítani kellett, hogy se a szerkesztőnek, se a lapjának ne legyen semmi baja. Egy idő után Füllentő címmel jelent meg a lap. A címlapot Gárdonyi rajzolta: a Füllentő mind a nyolc betűje egy-egy emberalakot ábrázolt. Ekkor Gárdonyi Ribizke álnéven írogatott, az egri társadalmi élet fonákságairól. Különösen gyakran kigúnyolta Lipcsey Adám diáktársa közreműködésével a tanítóképző tehetségtelen, vallásos témájú cikkeire, „írói sikereire” büszke irodalomtanárát. A városban mindenki tudta, hogy a Répafi és a Répa Matyi elnevezések Répássy Jánosra utalnak. Maga a tanár is olvasta a Füllentőt, tudta, hogy róla van szó. sőt kezdettől fogva azt is sejtette, hogy ezeket a gúnyolódó sorokat valamelyik diákja helyezi el a lapban. A katedrán is gyakran szidta azt „a haszontalan pimaszt, aki nem átallja a tanárát aposztrofálni”. Még az osztályban is többször kifakadt: „De hát ki lehet az a hülye, ez a Ribizke. aki ezeket az ostobaságokat firkálja!’” A Füllentőről pedig az volt a véleménye, hogy „az ilyen újságokat nem olvasni kell, hanem ki kell dobni arra a bizonyos helyre”. Egy időben Egerben és környékén is elterjedt és népszerűvé vált a „Nincs mennyország, se pokol” kezdetű pajzán nóta. Az érseki aulában, papi körökben nagy volt az ijedelem: mi lesz az erkölcsökkel, a Papi tekintéllyel, ha ez a nóta sokáig dívik. Ki is adták a parancsot a verselgető papoknak, hogy írjanak „jó erkölcsű” verseket, dalokat, a pajzán nóta népszerű íek csökkentésére. Répássy is irt egy e . kötetre valót, meg is jelentette az érsek i . lére. A szalókiaknak, az Eger melletti kis is félelemmel és rettegéssel készült Répássy tárgyaiból. A vizsga idején azt írta naplójába hogy minden tárgyból jól felelt, csak történelemből és alkotmánytanból adott Répássy olyan kérdéseket, amelyekre nem tudott feleletet adni, pedig ezekből készült a legjobban, mert az az előérzete volt, hogy Répássy nagyon megforgatja. p ARDONYI CSIPKELŐDŐ, szatirikus '-r diákírásai eltűntek, csak az iskolatársak emlékezetében éltek hosszú ideig. Érdemes megjegyezni, hangsúlyozni azt, hogy Gárdonyi diákszeme — osztálytársai visszaemlékezései szerint — meglátta a társadalmi ellentétet, a diáknyomor és a papi jólét közti lázító különbséget. Nemcsak humoros, kacagtató diákélmények leírásával bíbelődött az érseki képző diákja, hanem kezdetleges, gyerekes stílusa társadalmi mondanivalót is hordozott. Itt szerzett olyan élményeket, amelyek később A lámpás megírására késztették. Az egri tanítóképzőben folyó irodalomtanítás nem lelkesítette, nem sarkallta többre, egyre magasabbra a növendéket. Ezért az irodalmi érdeklődésű diákok — köztük Gárdonyi Géza is — egy iskolán kívüli önképzőkört szerveztek. Elnökké Buda József harmadévest, alelnökké pedig Gárdonyit választották meg. Az egyik kis diákszoba falai között irodalmi viták, előadások, felolvasások hangzottak el. Az önképzőkörnek „kiadványa”, Zsengetára is volt, azonban ennek ma már egyetlen példánya sem található. Gárdonyi később is, nagy író korában is, mindig kedvesen emlékezett vissza az irodalmi körre, ha egri magányában néha-néha meglátogatták régi diáktársai. Már Egerben kitűnt, hogy Gárdonyi menynyire szereti a gyermekeket, s mennyire le tudja bilincselni meséjével a kisebbeket. A nálánál 5—6 évvel fiatalabb tanulók a város feletti nagy pástra jártak játszani: sárkányt ereszteni, labdázni, verekedni. Amikor lehe- veredtek, a közelben szemlélődő Gárdonyi hozzájuk ment, mesélt nekik, tanította őket okosra, szépre. Egyik alkalommal a mellettük legelésző szamarat látva, a szamárról kezdett mesélni. Volt ebben a mesében természetrajzi ismeret, mitológia anyag, ismert, máshonnan vett meserészlet, mesemotivum, s különösképpen volt benne intő, okosító példázat, tehát mindaz, ami később az író Gárdonyi meséiben megtalálható. Gárdonyiban már egri diáksága idején élt a nép, az ország különböző vidékein lakók megismerésének vágya. A népismeretre jó alkalmat adott az a körülmény, hogy Egerbe, a csodatevő Mária képéhez minden szeptemberben 20—30 000 ember zarándokolt az ország minden részéből. Még Erdélyből, Horvátországból is jöttek a búcsújárók, s napokig tanyáztak a templomban, kolostorban, utcán, különböző házaknál. Gárdonyi ilyenkor a zarándoknépet bújta, közéjük vegyült, beszélgetett velük, kérdezte, faggatta őket. Megismerte beszédjüket, gondolkodásukat, szívüket, népviseletüket. Szinte megismerte Magyarország népét. Annyira érdekelte a néprajz, hogy bármelyik népviselet legkisebb ruhadarabbjáról is tudott beszélni. A Z ANYAGI GONDOK okozta keserűsé- get olykor-olykor elűzte a diáktréfák, diákcsínyek jó íze. Gárdonyi is gyakran átjárt tanítványával a magánórák hefejezése után a Csoóriék udvarára, a Servita utcában lakó diákok kedvelt találkozóhelyére, ő volt a legidősebb, hosszú szárú pipája pedig különösképpen növelte a tekintélyét a kisdiákok szemében, ö volt ezen az udvaron a játékmester. Leggyakrabban versenyfutást rendeztek, s aki lemaradt, annak Gárdonyi a nyaka közé vágott a pipa szárával. Játszótársaiból énekkart is szervezett. Csoóri nagymama ablaka alatt áhítatot színlelve gyárán énekeltek azért, hogy a vallásos öreg nénitől ezüst húszasokat kapjanak. S amikor kezükben csillogtak a fényes pénzdarabok, egyszerre vége lett az áhitatos hangulatnak, kacagva, nagy zsivajjal rohantak a servita barátok udvarába uzsonnára aludtejet vásárolni. Soványsága miatt gyakran incselkedtek vele diáktársai. Ilyen kérdésekkel heccelték: „Miért is nevezed te magadot olykor-olykor Gárdonyinak? Miért nem inkább Agárdinak? Hiszen olyan sovány vagy, mint az agár, meg különben is Agárdon születtél!” Ekkor sem szerette, ha gúnyt űznek belőle, ha nevetés tárgyává tették, de ilyenkor mindig megjegyezte: „Igaz, hogy Agárdon születtem, de tudjátok, úgy volt az, hogy én már a bölcsőmben megkezdtem a vándorlást. Már keresztelni is átvittek Gárdonyba. Ha már egyszer Gárdonyban kereszteltek, úgy gondoltam, hogy Gárdonyira kereszteltetem a nevemet is. Legalább erről emlékezem arra, hogy ebben a. faluban is jártam.” / Az egri diákéletet megszépítette egy rövid ideig tartó diákszerelem is. Gárdonyi Géza magántanítványának volt egy angyaltekintetű, kökényszemű, szőke kis leánytestvére, a kis Ház Rózsika, akinek a látására kigyúlt a tanítóképzős szive. Váltogatták egymást a boldog üzenetek, amíg a levelek a mama kezébe nem kerültek. Ezzel a rózsaszínű álmok szertefoszlottak, s a boldog diákszerelem bánattal zárult. Így élt Gárdonyi Egerben, küzdve, olykorolykor kevés örömet érezve. A diákévek nyomora előkészítés volt arra az időre, amikor majd véres verejtékkel kellett a kenyerét megkeresnie. IVI IT ADOTT AZ EGRI tanítóképző örökségül, útravalóul a néptanító Gárdonyinak? Tudjuk, hogy Gárdonyi Géza édesapja akaratából, elhatározásából került a tanítóképzőbe. Pedagógiai vonatkozású feljegyzéseiből, Az én falum novelláiból az is közismert, hogy kiváló pedagógiai érzékű, tudatos nevelői munkát végző, gyermekszerető pedagógus volt. Esetleg feltételezhető — bár Gárdonyi feljegyzéseiben sehol nincs adatunk rá —, hogy jó nevelővé válását elősegíthette a tanítóképző is. Az egri képző hatását másban kell keresnünk. Az érseki képző legfontosabb célkitűzése az volt, hogy a katolikus egyház elveihez ragaszkodó, utasításait engedelmesen és következetesen végrehajtó tanítókat formáljon. Olyan pedagógusokat igyekezett nevelni ez az iskola, akik a plébánosok, az egyházi iskolák tényleges vezetői rendelkezéseinek nem mondanak ellent. A falusi egyházi iskolákban az 1880-as években nem a tudományos ismeretnyújtás, hanem a vallásos szellemiségű nevelés volt a legfontosabb célkitűzés. Gárdonyit nem hagyta érintetlenül az egri érseki képző katolikus levegője. A vallásos érzületet ez az iskola mé'vitette el benne. Azonban az érseki képző fő célkitűzése. Gárdonyi dogmatikus, vakon engedelmeskedő katolikussá formálása mégsem sikerült. Gárdonyi vallásossága itt a képzőben és tanítói munkálkodása során nem hivatalos elveket valló papi, dogmatikus vallásosság, hanem népi színezetű vallásosság volt. <3 arra a Jézusra tekintett fel, aki az irgalmas szamaritánusról mondott példázatot, aki ta- nítványait a lenézett és megvetett halászokból és vámszedőkből hívogatta, aki szegénységben élt. s akinek a szeeénveken esett ,meg a szive, aki a gyermekeknek tárta ki Karját, s aki a szervert üzenetét hirdette. Ennek a néni színezetű vallásosságnak Oárdonvi tanítói munkálkodása ideién volt bízónvos szociális tartalma is: azokkal a szegénvekkel való törődést bfrd„tte akíUet a társadalom lenézett. és útszélre dobott. Ezért írta a kezdő tanítóknak: Mikor először lépsz az iskolába, Legyen arcodon Jézus nyájassága, szólítsd köréd a kisgyermekeket, és simogasd meg •fejecskéjüket. S ha látsz közöttük rútat, rongyosat, gyermeki arccal búbánatosat, ismerd meg benn, a korán szenvedőt, s öleld magadhoz, és csókold meg őt. rz A NÉPI SZÍNEZETŰ vallásosság az egri reverendás- tanárok nevelőmunkája ellenére alakult ki Gárdonyiban. Édesapja szemlélete, tanítása elevenen élt benne, az egri diákyomor és a papi életforma közti különbség közvetlen látása elriasztotta a hivatalos egyház felfogásától és gyakorlatától. A Pöhölyék című nagyobb elbeszélésében a papi szemináriumnak hátat fordított fiatalember szavai Gárdonyi nézeteire utalnak. Gyémánt- gyűrűvel, gesztikulálva nem lehet az evangéliumi szegénységet hirdetni. A papoknak a koldúsokat kellene ágyukba fektetniük, és a vándorlegényekkel kellene ebédelniük. A plébánosodnak kellene a községben a legszegényebbeknek lenniük, mint ahogy Jézus is az volt. A Mester nem gyűjtött kincseket; nem méltóságoltatta magát; nem viselt aranyláncot, nem hagyta temetetlenül a halottat, míg a stólát le nem fizetik érte stb., stb. Nincs egyetlen pap sem, akit Krisztus megölelne! Tudjuk, hogy a tanítói évek keserű élményei és olvasmányai hatására egy rövid időre ez a népi színezetű vallásos hit is megingott benne, de végül mégiscsak ez a vallásosság lett a talaja, kiindulási pontja Gárdonyi teljes eltévelyedésének egri magánya, a társadalomtól való elfordulása idején. Gárdonyi Géza az egri tanítóképző nehéz örökségét egy életen át, hordozta. Hegedűs András, a győri Felsőfokú Tanítóképző vezető tanáaS
