Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-03 / 153. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963. Július 3., szerda Baromfi-farm Mezőszemerén- Export Angliába Az eredményes tenyésztői és gondozói munka természetesen a baromfigondozók szakszerű, jó munkáját dicséri. Dicsérettel kétl megemlíteni Kelemen Ignácné, Jakab Jánosné, Dobó Lajosné, Bukta Ignácné és Horváth Benjáminná nevét, akik már valóságos mesterei a baromfigon- dozói munkának. Munkájuk eredményességét nagyban segíti Ipacs Erzsébet másodéves mezőgazdasági tanuló, aki élethivatásának választotta a baromfitenyésztői munkát. A szövetkezet baromfigondozóinak egy kívánságuk van csupán munkájukkal kapcsolatban, mégpedig az, hogy a Szolnok megyei Építőipari Vállalat határidőre készítse el az új baromfiólat. amelynek felépítése nagyban elősegíti a szövetkezet baromfitenyésztési tervének megvalósítását. Császár István H GST-tanáeshoxá» Buszéban A KGST mezőgazdasági állandó bizottsága a bulgáriai Ruszeban ülést tartott. A bizottság megvitatta a KGST- tagállamok vetőmagszükséglete teljes kielégítésének kérdését, az 1970-ig terjedő időszakra, s javasolta, hogy a tagállamok hosszú lejáratú kölcsönös vetőmagszállítási egyezményeket kössenek megegyezés szerinti mennyiségekre. A továbbiakban megvizsgálta azokat az előzetes adatokat, amelyek a tagállamok traktor, mezőgazdasági gép- és műtrágya-, valamint vegyszerszükségletére vonatkoznak. (Az 1970-ig terjedő időszakban), s úgy határozott, hogy az adatokat jelenteni kell a KGST megfelelő szervének, a mezőgazdaság számára szükséges anyagi-műszaki eszközök fokozottabb termelését célzó javaslat előkészítése végett. A bizottság megvitatta még a mezőgazdasági gépek 1962- ben végzett összehasonlító vizsgálatának eredményeit, s megállapította az összehasonlító vizsgálat 1964-re szóló tervét, maid a mezőgazdasági együttműködés feilesztését célzó több ajánlást fogadott el. ARATÄSI MOZGÓBOLTNÁt — Tessék mondani, pápaszem van? (Fülöp György rajza) — Egyetlen magunkfajta lány sem kapott mostanában olyan reklámot, mint a londoni Cristine Keeler! — jelentette ki egy római „call-girl” az „Oggi” riporterének. A húszéves, jó alakú, szép hajú „modell”-re, akinek John Profumo volt angol hadseregügyi miniszterrel való kapcsolata megrengette az amúgy is gyenge lábon álló, sok problémával küzdő angol konzervatív kormányt, nem kevés nyugati „széplány” irigykedik. Amikor legutóbb kihallgatták kérdőjének, a dr. Ward nevű állítólagos orvosnak — Profumo közvetlen lebuktatójának — tárgyalásán, az igazságügyi épület előtt száz meg száz fiatal lány várta és bámulta meg „a nagy Keeler”-! Egy Susan Harey nevű londoni iskoláslány — illetve volt iskoláslány, mert a Ward-féle leánykereskedelmi hálózatban való belekeveredése miatt kidobták az iskolából — hálózsákkal felszerelve állt Macmillan miniszterelnök hivatala elé. „Addig nem megyek el, míg a mi- \ niszterelnök nem fogad és visz- \ sza nem vesznek az iskolába” — jelentette ki az ifjú, de már nem naiv Susan és állítólag hozzátette: „Nekem Christine Keeler a példaképem, engem nem lehet olyan könnyen elintézni.” A „szép, de veszélyes Christine” — sok nyugati újság így foglalta össze Profumo volt miniszter alkalmi barátnőjének jellemzését, oly piheköny- nyű egyéniség, hogy össze sem lehet hasonlítani őt az elmúlt századok nevezetes kalandornőivel, a politikában is szerepet játszó kurtizánokkal. Christine Keeler csak tünet; személye, helyzete és az ügy, amelynek egyik szereplője lett, csak jelzése annak miképpen Egfy sofőr szenvedélye is fest a valóságban az a hosz- szú ideje ápolt konzervatív legenda, amely szerint az előkelő Oxford, Eton, Harrow neveltjei (mint a milliomos és „előkelő” Profumo is) már csak magasrendű, „hagyományos” erkölcsdségük miatt is vezetésre hívatottak. De szomorú tünet az is, hogy a* Ward-féle női húsbolt alkalmazottja egy csomó angol, olasz, német, francia ifjú nő ideálja. Amikor Christine az elmúlt hetekben végigment egy divatos nyugati fürdőhely sétányán, és azt lehet monda- | ni, a rafinált kis „leányka” egyebet sem tett, csak sétáltatta bájait és „hírnévé”-1, nemcsak idősebb férfiak bámultak utána, hanem fiatal pályatársnők (és pályatársaiő- jelö-ltek) is. Az egész botrány lényegét talán egy ifjú francia költő foglalta össze legtalálóbban. Ő a költők virágos nyelvén fejezte ki az igazat: „Egy ölelkezésre specializált kurtizán csípőjén ring ime, a toryk minden bölcsessége. És úsznak a romlottság fekete vizein...” A. jdt vél a kaszák után áhítozókhoz 'T/ asza ... Csapó ... Tokmány... Sarló ... Bízva hit- tűk, hogy rövidesen eltűnik a földműveseket keserítő szerszámok közül, amikor az első kombájnok „legelni kezdték” a széle-hossza végtelen búzatáblákat és könnyedén végezték el a paraszti munka legnehezebbjét. Mégis, most sok év múltán, hogy az első kombájnok munkához láttak, újból a kaszát pártolók ellen kell hadakozni. Most, 1963 nyarán, amikor a gépek szinte teljesen le tudják venni az aratás, cséplés terhét a parasztemberek válláról, egymás után röppennek fel a követelések az egri, Gyöngyös környéki és más közös gazdaságokban, hogy kézi aratás, részes aratás legyen a gépi betakarítás helyett, nem bánva, hogy újból verejték öntözi majd a csípős porú tarlókat. Kevés tálán a gép, és a kenyér miatti aggodalom véteti elő a kaszát, sarlót, nehogy ott vesszen az élet, a madarak, ürgék prédájául? Gép van! örvendetesen szaporodik számuk évről évre, s az idén már 187 kombájn, 131 aratógép, 65 nagy teljesítményű szalmalehúzó, és 215 szállítógép áll indulásra készen (nem beszélve a termelőszövetkezetek saját gépeiről), hogy időben és megfelelő minőségben elvégezhessék a munkát, amely a parasztcsaládok tízezreinek látástól vakulásig igénybe venné erejét, s minden tudását. S miközben néhány termelőszövetkezetben azon tanakodnak, vitatkoznak, elővegyék-e újra a kaszákat, a gépek munkára készen sorakoznak, legnagyobb érvként azok mellett, akik szeretnék megkímélni a földművelő embert a legnehezebb fizikai munkától, akik szívesebben hallgatják a gépek duruzsolását, mint a kaszák pengéjének suhogását. A gépek felsorakoztak, hogy gyorsan, kevés veszteséggel betakarítsák a termést. Ezt a munkát az elmúlt években is dicséretre méltóan végezték el, hiszen a tavalyi 42 ellenőrzés is azt bizonyította, hogy amíg a kézi aratásnál 10—12 százalékos szemveszteség mutatkozott, addig a kombájnok után alig találtak elhullott szemeket és a veszteség nem haladta meg a 2 százalékot. Joggal szól tehát e levélbeli kérdés a kézi aratás híveihez: miért kell visszatérni a kaszához, sarlóhoz? Ha már nem könnyebb, olcsóbb talán a kézi takarulás? Mi sem könnyebb, mint ennek az ellenkezőjét bebizonyítani. A kombájn 180 forintért vágja, csépeli el egy hold termését. A gépek letakarítják a szalmát, s maris kezdődhet a földön az őszi munka. Az emberek, a gépek, a növény- ápolásnál hasznosíthatják magukat, hiszen a legfőbb munka gondját a kombájnok, aratógépek leveszik a szövetkezet válláról. S mi történik kézi aratás esetén? Amellett, hogy az a legnehezebb, a verejtékben „leggazdagabb” földművelő munka, hosszadalmas, sok részből áll, sok kiadással. Először is le kell vágni, becsomózni a búzát (tizedében, 100—160 kilogramm terményért, amelynek az ára máris meghaladja a kombájnaratás költségét), de még ezután jön a behordás, asztagolás, amelynek idején a termést kiteszik az időjárás szeszélyeinek, s amelyet nagy szemveszteséggel, magas fuvarozási díjakkal tud csak megoldani a szövetkezet. A cseples újabb költséget, újabb munkát jelent. A géprész elviszi a termés 5,1 százalékát. A munkacsapat újabb 6 százalékot csíp el belőle. Emellett sok embert elvon más munkától, s a cséplés- sel lekötött gépek miatt lassan haladhat a szántás, s a jövő évi termés megalapozása... De hiszen ezt nagyon jól ismerik azok, akikhez a level szól, s akik mindennek ellenére ragaszkodnak a részes aratáshoz, a kaszasuhogáshoz, amelytől nem hallják az értelemhez szóló érveket. De végül is, miért ragaszkodnak a részes aratáshoz, ha az nem könnyebb, nem is olcsóbb a gépi betakarításnál? Talán a Péter—Pál napja körül magasra csapó kenyérszerzési vágy ösztönzi azonnali kaszálásra a kézi aratás híveit? Vagy a tengernyi búzamező láttán újra felélednek az ősi ösztönök: vágni, aratni a termést, és minél többet a saját hombárba vinni belőle, és lehetőleg... azonnal! Vágni, kaszával, sarlóval... kézzel tépve, míg egy szál lengedez a tarlón, nem nézve, mi marad másnak... Igen, mi marad másnak? Mert végeredményben a részes aratás sürgetése azoktól indul ki, akik kevés munkaegységei szereztek, rendszertelenül, s ritkán jártak munkába, emiatt attól félnek: az év végi osztáskor kevés búza, árpa jwt majd kenyérnek, takarmánynak. Nem mindannyiunk kenyere miatt aggódva sürgetik tehát a kaszák bevetését (hiszen a kalászosok betakarítását időben tudják a gépek biztosítani), hanem egyéni szerzésvágyuk, személyes érdekeik diktálják gépellenességüket. S ki fizeti meg a többletköltséget, a kézi aratással járó veszteségeket, ha már arra nincsenek tekintettel a kombájnok ellenzői, hogy több hetes kemény munkától szabadítsa meg őket a gép? Nyilvánvaló, hogy a részes aratás a szövetkezeti tagságnak azt a részét sújtja, amelyik rendszeresen dolgozott egész éven át, akik munkájuk után megfelelő természetbeni részesedést kapnak ahhoz, hogy családjukat kenyérrel, háztáji állatállományukat pedig abraktakarmánnyal elláthassál:. Az ő véleményükhöz csatlakozva szólunk tehát azokhoz, akik a részes aratást sürgetik és tétlenségre akarják kárhozta'ni a jól előkészített, óriási összegekért vásárolt hasznos gépeket. Velük szólunk, akik a józanabb többséget, a haladóbb gondolkodást képviselik, s akik a párt és társadalmi szervekkel együtt azt akarják: maradjanak a pajták mélyén a rozsdásodó kaszák és sarlók, a szétszáradt nagy gereblyék, s az idén is kombájnok, aratógépek végezzék el a paraszti munka egyik legnehezebbjét. De találjanak olyan megoldást a kenyérgabona elosztására, amely lehetővé teszi, hogy a szövetkezeti gazdák családjai ne szenvedjenek hiányt házikenyérben, s c háztáji jószágok is hozzájuthassanak a szükséges takarmányhoz. Velük, s értük szólunk, abban bízva: meghallják, megértik szavunkat, amelyet e sorok írója ad a nyilvánosság postájára: Kovács Endre Dühöng a kánikula Naponta tízmilliárd liter vizet párologtat el a Balaton és a Duna A 30—35 fokos rekkenő hőség napok óta terpeszkedik az ország fölött: a városok házrengetege egészen átforrósodott már, a tűző nap szinte „szivattyúzza” a föld nedvesség- tartalmát, a folyók és a tavak naponta több millió köbméternyi vizet „izzadnak el” a rendkívüli módon meggyorsult párolgás révén. Legtöbb vizet veszít a dühöngő kánikulában a Balaton, amelynek kereken 600 négyzetkilométernyi területe jelenleg naponta mintegy 7 millió köbméter, azaz 7000 millió liter vizet bocsát a levegőbe. Ez körülbelül 12 millimétemyi napi vízszintapadásnak felel meg. A Duna magyar szakaszának kereken 350 négyzetkilométernyi a vízfelülete. Párolgása azonban — főleg a víz alacsonyabb hőmérséklete miatt — lassúbb, mint a Balatoné. A magyar Duna-szakasz napi átlagban jelenleg 2,5—3 köbméter, tehát mintegy :;000 millió litert veszít. A toryk bölcsessége zer pulykái nevelnek nézni, hogy azóta milyen szépen fejlődnek. Az elmúlt “Stlentős szállítmánnyal gyarapodott a szövetkezet baromfiállománya: ezúttal 5100 kis pulyka érkezett. Nevelésük, gondozásuk nagy gondosságot igényel. A kis pulykák egyelőre a nevelőházakba kerültek, majd később a tarlókon, lucernásokon való legeltetéssel oldják meg tenyésztésüket. A kis pulykák nevelőházát mintegy 80 holdas lucernás veszi körül, ahol szabadon futkározhatnak, bogarászhatnak majd az állatok. A szövetkezet vezetői elárulják azt is, hogy a felnevelt pulykákat angliai exportra szállítják majd, ami anyagiakban is Sokat jelent a szövetkezet tagságának. Ha már az anyagiaknál tartunk, említsük meg azt, hogy az idén a szövetkezet mintegy 800 ezer forintnyi jövedelmet vár a baromfitenyésztésből. Reális ez a számítás, hiszen a jelenlegi magyar sárga baromfi törzs- állomány hozamából eddig már 56 ezer tojást adtak át az egri keltetőállomásnak, ezenkívül az előbb említett februári jércéktől az idén még mintegy 200 ezer tojást várnak. Mindezt tetézi még az átadott vágni való csibék, és az exportpulykák pénzbeli értéke is. 15 ezer csibét, ötez Mezőszemerén, VSST Termelőszövetkezet vezetői már évekkel ezelőtt felismerek a baromfitenyésztés jövedelmező voltát. Jó példa erre íz elmúlt év gyakorlata is, unikor 25 ezer csibe felnevelé- ével járultak hozzá dolgozó ipünk jobb ellátásához, indezt úgy sikerült megváló- aniuk, hogy korszerűen be- ndezett baromfiólakat, fűt- ; ető csibenevelőket építettek, . órészt saját erőből, és tanfo- vamra küldték a baromfigon- lozókat. Ebben az évben már feb- : uár elején megérkezett hozzá- : uk az első szállítmány: 11 tzer naposcsibe. A jó gondozásnak, a szakszerű csibene- ' elésnek köszönhető, hogy : nájus elején már közel hat- . •zer vágni való csirkét adtak a felvásárló vállalatnak, a öbbi csibe pedig a tsz-ben ■ naradt. Ezekből lesz a jövő '• évi törzsállomány. A baromfi- i gondozók jó munkáját és szakértelmét dicséri az a tény, hogy a 11 ezer csibe felnevelésénél mindössze másfél szá- ' zalék volt az elhullási arány. ; Bármennyire hihetetlenül i hangzik is, ezek az öthónapos ; februári csirkék már letojták i első tojásaikat. Pálos Lajos < agronómus büszkén mutatja a ] külsőleg ugyan még apró, de ] korai, egészséges jércetojáso- i kát. j Május hónap elején újabb ; 4 ezer csibe érkezett a tér- í melőszövetkezetbe, s őröm 1 Oübbenők, makadám, hidak rácsos bordázatán autók kereked alá futó aszfalt. Mint a kertész zsineges körzője, úgy íutnaik, s váltják egymást kör- be-körbe a idiom é teróra számjegyei. Aki a volán mögött ül, Gyöngy Ferenc, az ÉMÁSZ egri igazgatóságának sofőrje, már negyedik éve gondos gazdája a bordó, drappbetétes Moszkvicsnak. Csendes, kevés szavú, magas, szákár férfi. Egyszerű, egy a sok közül — ember. Mégis van valami, ami megkülönbözteti az átlagsofőröktől. Például, ő az egyetlent, aki még nem teljesítette kongresszusi vállalását. Mert nem kis dolgot ajánlott fel Gyöngy Ferenc: 120 000 kim-ig elvezeti a Moszkvicsot, nagyjavítás nélkül — s ebből még 13 000 km hiányzik. Nagy dolog ez a 120 000 km? Feltétlenül: a vezérigazgatóság területén más hasonló kocsik már a harmadik motort nyúzzák; nála pedig még az olajfogyasztás sem nőtt többre, mint az eredeti, gyárilag megállapított norma. Tizenhat éve vezet, huszonöt éves kora óta. Mezőkeresztesen, a MASZOLAJ-nál kezdett. a legrongyabb dzsippen; a család Egerben, ő meg hétfőtől hétfőig úton — Keresztestől Kiskőrösig, Szőnyig, Nagykanizsáig, fúrótoronytól olájkiutakig. Nyolc éve van már az ÉMÁSZ-nál; közben két évig esztergályos képesítést is szerzett, sztahanovista oklevelet. Most nemrég a balesetmentes vezetésért, s a 100 000 kilométeres mozgalomban elért eredményéért tűztek I Félmillió kilométer í * > Newton távcsöve s a padláson I * 1 Csillagok órája j kitüntetést a mellére. Félmillió kilométernyi utat hagyott mér a háta mögött; tizenhat év alatt több mint tizenkétszer kerülhette volna meg a Földet, végig az Egyenlítőn. Az embert nem a lakás négyzetméterei, nem a szoba padlója köü a földhöz. Halnem a szenvedélye. S a volán nem az egyetlen, amit szeret. Csillagászati évkönyvek s más, csillagászattal foglalkozó tudományos kötetek sorakoznak egymás mellett lakásában. És nagy titkot rejt a padlás: háromlábú állványon 125 md- liméter átmérőjű, 1,20 méter hosszú távcső pihen' a szarufák alatt. Kétszázszoros nagyítású, Newton-féle tükrös távcső. ö maga készítette teljesen. — Gyerekkoromban is mindig izgatott az égbolt, a csillagok ... szerettem volna többet tudni róluk... azért is készítettem a távcsövet — mondja szerényen-, szabadkozva, hogy nem ördöngösség, nem nagy dolog az egész; ahogy más összefabrikál egy könyvespolcát!, ő úgy fabrikált egy távcsövet. Szabad idejét a csillagászat tölti ki; távoli világok titkai izgatják, s úgy beszél kedvenc csillagairól, mint más ember a köznapi dolgokról. Látta távcsövén a Jupiter sávjait, a Satumus gyűrűjét, a Hold domborzatát, a Cassiopeia egy csillaghalmazát, s földközelben a Marsot, a tűz- vörös csillagot. (— Nem, embert egy távcsővel sem lehetne látni, ha volnának is. A világ legnagyobb távcsövével, amely az amerikai Polomar- hegyen van, azzal, sem lehet észrevenni 40 méternél kisebb tárgyakat...) Különös szép látvány az Orion-köd: érős fénycsomó benne a „Lófököd” és átláthatatlan' feketeség a „Szeneszsák”; megfigyelte a napfolt- tevékenységet is, a protube- ranciás jelenségeket. (— Hegesztőszemüveget raktam a lencse elé; egyiket elszintele- rritette, a másikat meg elpattintotta a nagy erejű fény; azután egy vászonra vetítettem (ki a képet'.) Gübbenők, makadám, hidak rácsos bordázatán átfutó aszfalt. Fent az ég feszes kárpitja, amit áttör a megszámlálhatatlan csillagfény. A Hold körül ezüstszegélyű felhők, peremükön kötegben csúszik a fény, mint templomok freskóin. Csillagok órája ez. — A Sirius — mondja Gyöngy Ferenc — azért any- nyira fényes, mert tulajdonképpen olyan nap, mint a miénk ... Keze a volánon nyugszik. Az országút nedves szalagján a csillagok fényei. Közöttük suhan az autó. Pataky Dezső
