Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-16 / 164. szám

IMS. július 16., kedd

NEPÚJ8AO

s

>

mz SZKP Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez

(Folytatás a 2. oldalról)

azon vannak, hogy figyelembe véve Korunk viszonyait, megtalálják a szocializmus győzelméhez vezető legbiztosabb utat és kitartóan harcolnak a nemzeti függetlenségért a demokráciáért és a szocializmusért.

Az SZKP Központi Bizótt- ságá hangsúlyozza, hogy a szovjet kommunisták és más szocialista országok testvérpártjai felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak békepolitikájukkal a munkásosztálynak, a kapitalista országok dolgozó népének. A szocializmus országai a békének általuk kivívott feltételei között jelentős sikereket érnek el a gazdaságfejlesztés területén, egyre nagyobb győzelmeket aratnak a tudomány és technológia területén, javítják a dolgozó nép életfeltételeit, fejlesztik és tökéletesítik a szocialista demokráciát, megnyerik a világ minden országában élő népek szívét és agyát.

A szovjet kommunisták tán- toríthatatlanul követik Lenin útmutatását, hogy „a nemzetközi forradalomra a legnagyobb hatást gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk”.

Kitűnik azonban, hogy vannak olyan elvtársak, akik eldöntötték: V. I. Lenin tévedett.

„Mit jelentsen ez? A bizalom hiányát abban, hogy a szocializmus országai gazdasági versenyben le tudják győzni a kapitalizmust? Vagy pedig olyan emberek álláspontjáról van szó, akik szembekerülvén a szocialista épí- . tés nehézségeivel, elvesztették a kedvüket, s nem látják annak lehetőségét, hogy a nemzetközi forradalmi mozgalomra gazdasági sikereikkel, a szocializmus saját országukban végrehajtott sikeres építésének példájával gyakorolják a legnagyobb hatást? ök a forradalmat inkább egy más — számukra rövidebbnek tűnő úton akarják megvívni. Egy győzelmes forradalom azonban a nép munkájával és csak a nép munkájával szilárdíthatja meg és fejlesztheti sikereit, csak ezzel bizonyíthatja be a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben”.

„A kínai elvtársak gőgösen és sértő módon nem kevesebbel és nem többel vádolják Franciaország, Olaszország, az Egyesült Államok és más országok kommunista pártjait, mint opportunizmussal és reformizmussal, ,parlamentáris kretinizmussal’, sőt még azzal is, hogy a .burzsoá szocializmus’ felé sodródnak. Milyen alapon? Azon az alapon, hogy ezek a kommunista pártok nem hangoztatják az azonnali proletárforradalom jelszavát, bár a kínai elvtársaknak is meg kell érteniük, hogy ezt a forradalmi helyzet kialakulása nélkül megtenni nem lehet”.

Az SZKP Központi Bizott'ga a továbbiakban hangoztat, ja: a kínai kommunisták, midőn ellene fordulnak mindannak, ami jelenleg a fejlett kapitalista országok kommunista pártjait foglalkoztatja, nem mutatják a szolidaritás minimális érzését sem a kommunisták iránt, akik az osztályharc élvonalában harcolnak a tőke ellen, s nem mutatnak semmiféle megértést ez országok adott feltételei iránt sem, a sajátos út iránt, amelyet a munkásosztály forradalmi mozgalma ezekben az országokban követ. „A forradalom nevében” a kínai elvtársak valójában éppen azokat az utakat utasítják el, amelyek a forradalomhoz vezetnek. Olyan irányvonalat próbálnak a mozgalomba becsempészni, ami ahhoz vezet,

hogy a kommunista párt elszakad a tömegektől, a munkás- osztály a monopóliumok uralma, a kapitalizmus ellen vívott harcában elveszti szövetségeseit”.

A kínai elvtársak nem értenek egyet a kommunista vi- lágmózgalommal a különböző országoknak a szocializmusba való átmenete formáinak kérdésében.

Ismeretes, hogy az SZKP és más marxista-leninista pártok — amint ezt a moszkvái értekezletek dokumentumai és az SZKP programja világosan leszögezi — abból indulnak ki, hogy lehetséges a szocializmusba való békés és nem békés átmenet. Ennek ellenére a kínai elvtársak azt vetik pártunk és más testvérpártok szemére, hogy csak a békés utat ismerik el.

Az SZKP Központi Bizottsága ezután megjegyzi, hogy a kínai elvtársak a forradalmi- ság alapfeltételeként mindenben és mindenütt a fegyveres felkelést látják. Az SZKP Központi Bizottsága leszögezi: A kínai elvtársak ezzel tagadják a szocializmus győzelméért vívott harc békés formáinak lehetőségét, noha a mar- xizmus-leninizmus azt tanítja, hogy a kommunistáknak a forradalmi osztályharc minden formáját: az erőszak és az erőszak nélküli formát is ki kell használniok.

Az SZKP Központi Bizottsága, tanulmányozván a nemzetközi munkásosztály és az ázsiai, afrikai, latin-amerikai népek nemzeti felszabadító mozgalma harcának párhuzamát, emékeztet arra, hogy a kínai elvtársak olyan „elmélettel” hozakodtak elő, amely szerint korunk fő ellentmondása nem a szocializmus és az imperializmus, hanem a nemzeti feszabadító mozgalmak és az imperializmus között van.

Ezek a kínai elvtársak szemmel láthatólag a legköny- nyebb módon akarnak népszerűséget szerezni maguknak az ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek szemében. Ez az „elmélet” azonban ne tévesz- szen meg senkit.

Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy ennek az „elméletnek” valódi célja elszigetelni a nemzeti felszabadító mozgalmat a nemzetközi munkásosztálytól és vívmányától: a szocializmus világrendszerétőL Ez azonban éppen a nemzeti felszabadító mozgalomra jelent súlyos veszélyt.

Az SZKP Központi Bizottsága ismételten kijelenti, hogy „mind a nemzetközi munkás- osztály, mind a nemzeti felszabadító mozgalom jövendő győzelmeit tartós szövetségük és együttműködésük, közös érdekeikből fakadó együttes harcuk biztosítja az imperializmus ellen”.

„Lenini pártunk a nemzeti felszabadító mozgalmat a világforradalom folyamata szerves részének tekinti, az imperializmus ellen irányuló hatalmas erőnek látja”.

Mi magyarázhatja a KKP téves álláspontját korunk fő problémái iránt? Talán az, hogy a kínai elvtársak teljesen elszakadtak a valóságtól, hogy demagóg, betűrágó módon közelítik meg a háború, a béke és a forradalom kérdéseit, hogy nem tudják megérteni korunk adott feltételeit? Vagy talán az, hogy a kínai elvtársak által a „vílágforradalom- ról” csapott fülsiketítő lárma mögött más célok rejlenek,

amelyeknek semmi közük a forradalomhoz.

Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele rámutat: Mindez leleplezi annak az irányvonalnak hibás és ártalmas voltát, amelyet a KKP vezetősége a világ kommunista mozgalmára akar erőszakolni. A kínai vezetők az „általános irányvonal” látszatával semmi mást nem tesznek, mint felsorolják a munkásosztály legáltalánosabb feladatait, anélkül azonban, hogy tekintetbe vennék az adott időt, s az osztályerő jelenlegi irányvonalát, anélkül, hogy megfelelően mérlegelnék a jelenkori történelmi időszak jellegzetességeit.

Az SZKP Központi Bizottsága hangsúlyozza, hogy a marxista-leninista pártók

meghatározták közös irányvonalukat, kidolgozták a nemzetközi kommunista mozgalom jelenlegi szakasza irányvonalának alapfeltételeit. Ennek az általános irányvonalnak lényege röviden: harc a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és szocializmusért.

„A KKP Vezetőinek kórunk legfőbb politikai és elméleti kérdései iránt tanúsított nézeteit nem lehet elválasztani gyakorlati tevékenységüktől, amelynek célja aláásni a világ szocialista táborának és a nemzetközi kommunista mozgalomnak egységét.”

Az SZKP Központi Bizottságának nyílt levele ezután tényeket idéz, amelyekkel a kínai vezetők nemcsak a szocialista tábor, hanem az egész kommunista világmozgalom egységét is aláássák, semmibe veszik a proletárnemzetköziség elveit, durván megsértik a testvérpártok viszonyának normáit.

A KKP vezetősége különböző pártellenes, kiközösített csoportokat szervez és támogat, amelyek szembefordulnak az Amerikai Egyesült Államok, Brazília, Olaszország, Belgium, Ausztrália és India kommunista pártjaival. A KKP-hoz tartozó elvtársak különösen élénk tevékenységgel próbálnak felforgató munkát végezni az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai országok kommunista és munkáspártjaiban. A kínai vezetők élesen támadják azokat a kommunista testvérpártokat és vezetőiket, amelyek és akik nem akarnak letérni a nemzetközi kommunista mozgalom általános irányvonaláról.

Az SZKP Központi Bizottságának levele végezetül kijelenti: Dicsőséges lenini pártunk egész történelme folyamán engesztelhetetlen harcot vívott a jobboldali és a baloldali opportunizmus ellen, a trockizmus és a revizionizmus ellen, a dogmatizmus és a szektarianizmus ellen, a nacionalizmus és a sovinizmus ellen, ezeknek minden megnyilvánulása ellen mind az országon belül, mind a nemzetközi küzdőtéren. Pártunk megacé- lozódott és megerősödött a marxizmus—leninizmus tisztaságáért folytatott harcában, s nem fél a modern szakadá- rok semmilyen kirohanásától sem, akárhonnan jöjjenek is azok”.

„Az SZKP Központi Bizottsága a párt és az egész szovjet nép előtt felelősségének teljes tudatában kijelenti, hogy teljes erőnkkel megtettünk és megteszünk mindent a Kínai Kommunista Párttal való egységünk megszilárdításáért, Lenin zászlaja alatt a kommunista világmozgalom egységéért, a szocialista világrend- szerhez tartozó országok egységéért, a gyarmatosítás ellen harcoló minden nép hatékony megsegítéséért, a béke ügyének megszilárdításáért, a kommunizmus nagy eszméinek győzelméért az egész világon”,

99Az SZKP magasra emeli a leninizmus nagy

A 1

A Szovjetunió diciő kofnfriu- ni8tá pártja, amelyet Lenin teremtett és nevelt, amely a forradalom füzében, a szocializmus és a kommunizmus felépítéséért vívott harcban edződött meg, minden energiáját a marxizmus-leninizmus hagy eszméi niegvalósításának szenteli. AZ SZKP a szovjet kormány, az egész Szovjet nép a szocialista országókhoz, a világ kommunista és munkáspártjaihoz fűződő viszonyának az alapját a proletárintemacionalizmus elvei képezik, írja a Právda hétfői vezércikkében.

A Pravda vasárnap közölte áz SZKP Központi Bizottságának a pártszervezetekhez, a Szovjetunió minden kommunistájához intézett nyilt lóvéiét. A Központi Bizottság ebben a levélben ismerteti pártunknak a nemzetközi kommunista mozgalom igen fontos kérdéseiben elfoglalt, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának 1963. június 14-i levelére vonatkozó álláspontját.

Az SZKP Központi Bizottsága nyílt levelének nyilvánosságra hozása összefügg a KKP vezetőinek barátságtalan cselekedeteivel, a nemzetközi kommunista mozgalomban általuk megkezdett Vita kiélezésére irányuló törekvésükkel, pártunk álláspontjának általuk történt tudatos elferdítésével és azoknak az indokoknak a helytelen magyarázatával, amelyek alapján mi egy ideig nem közöltük a KKP június 14-i levelét.

A kínai elvtársak, akik gyengeségként értelmezték türelmünket, a vita kiélezésének elkerülésére irányuló törekvésünket úgy kezdték beállítani, mintha mi el akarnánk titkolni a szovjet kommunisták, a szovjet nép előtt a kínai vezetők nézeteit. Ezt a tényt hazug színben állítja be a Renmin Ribao június 13-i vezércikke is, amely újabb és újabb támadásokat intéz pártunk ellen.

A kínai elvtársak aknamunkája, a legutóbbi levél tartalma és hangneme, az az arcátlanság és szívósság, ahogyan a testvérpártok viszonyában elfogadott normák ellenére terjesztik ezt a levelet, szükségessé tette e dokumentumok értékelését. A Pravda az SZKP Központi Bizottságának nyílt levelével együtt közölte a KKP Központi Bizottságának június 14-i levelét.

Az SZKP Központi Bizottságának nyűt levele igen nagy jelentőségű dokumentum. Ezt a dokumentumot az első szavától az utolsóig áthatja a marxizmus-leninizmus iránti hűség szelleme, a kommunizmust építő szovjet nép érdekeiről, a szocialista országok összeforrottságának megerősítéséről, a nemzetközi . kommunista és munkásmozgalom egységéről, a nemzeti felszabadító harc fejlesztéséről, a béke megőrzéséről és megszilárdításáról való gondoskodás.

A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Kínai Kommunista Párt kapcsolatai hosszú éveken át jók voltak. Pártunk, minden szovjet ember örült a nagy kínai nép sikereinek az új élet építésében, büszke volt ezekre a sikerekre. A Szovjetunió nagy segítséget nyújtott a népi Kína gazdaságának fejlesztéséhez. A Kínai Népköz- társaság fennállásának 10. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi fogadáson Pekingben N. Sz. Hruscsov elvtárs azt mondotta, hogy Kína hős munkaszerető népe megmutatta, mire képes egy nép, ha kezébe ragadta a hatalmat.

Bizonyos ideje azonban komoly nézeteltérések mutatkoztak egyrészről a KKP, másrészről az SZKP és a többi testvérpárt között. A kínai elvtársak „helyes magyarázat” címén elferdítik a moszkvai értekezletek nyilatkozatait, e történelmi dokumentumok igen fontos tételeit, külön álláspontra helyezkednek és ragaszkodnak ehhez a különállásponthoz korunk alapvető kérdéseiben.

Az SZKP minden lehetőt

Pravda hétfői vezéreit:

elkövetett a nézeteltérések leküzdésére, számos lépést tett, hogy marxista-leninista elvi alapon helyreállítsa a nézetek egységét. Más testvéípártok is tettek ilyen erőfeszítéseket. A KKP vezetősége azonban semmibe vette a közös érdekéket, folytatta hibás irányvonalának megvalósítását és a marxista-leninista pártokkal való nézeteltéréseinek elmélyítését.

Mi hát a véleményeltérések lényege egyrészről a KKP és másrészről az SZKP és. a nemzetközi kommunista mozgalom között?

A vita középpontját olyan kérdések képezik, amelyek minden nép alapvető érdekeit érintik: a háború én a béke, a szocialista világrendszer szerepe és fejlődése, a személyi kultusz ideológiája és gyakorlata ellen vívott harc kérdései, a nemzetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc strátégiájának és taktikájának kérdései.

A nemzetközi kommunista mozgalom pontos és világos választ adott ezekre a kérdésekre. A kommunista pártók egyhangú véleménye szerint ebben óriási szerepet töltött be az SZKP XX. kongresszusa, amely új szakaszt nyitott az egész kommunista mozgalom fejlődésében. Ez az értékelés bekerült az 1957-es és 1960-as nyilatkozatokba, amelyeken a kínai vezetők aláírása is szerepel.

Korunk alapvető kérdése a háború és a béke kérdése^ Ez a kérdés ma élesebben vetődik fel, mint eddig bármikor és régi mértékkel mérve nem lehet ma megközelíteni. Az emberiség előtt ez a választás áll: béke és békés együttélés, vagy pusztító háború. E tekintetben nincs helye a hallgatásnak: az új háború, ha megengedik, hogy kirobbanjon, termonukleáris háborúvá válik és százmilliók elpusztításához vezet.

Az SZKP ée a többi marxista—leninista párt a reális helyzetből kiindulva úgy véli, hogy az új világháború elhárítása teljes mértékben megvalósítható feladat. A kommunisták történelmi szerepe: megszervezni és vezetni a széles néptömegeknek a termonukleáris háború elhárításáért vívott harcát.

De mi a KKP vezetőinek az álláspontja? A kínai elvtársak olyan téziseket propagálnak, hogy a háborút nem lehet elkerülni, amíg van imperializmus, hogy a békés együttélés illúzió és nem képezheti a szocialista országok külpolitikájának vezérelvét, hogy a békéért vívott harc akadályozza a forradalmi harcot.

A kínai elvtársak még azt is kijelentik, hogy fel lehet áldozni a háborúban százmilliókat, mert „az elpusztult imperializmus romjain”, más szavakkal, a termonukleáris háború kirobbantásának eredményeképpen „felépül majd a gyönyörű jövő”.

Az SZKP Központi Bizottsága kijelenti — hangzik a nyílt levél —, hogy mi a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini politikáját folytatjuk és fogjuk folytatni. Pártunk ebben látja a szovjet nép és minden más ország népe iránti kötelességét. A béke biztosítása azt jelenti, hogy a leghatékonyabb módon elősegítjük a szocialista rendszer megerősödését, vagyis fokozzuk a forradalmi harcra, a világméretű forradalmi folyamat egész menetére gyakorolt hatását.

A KKP-nak komoly nézet- eltérései vannak az SZKP-val és a többi marxista—leninista párttal a sztálini személyi kultusz következményei ellen vívott harc kérdésében is. Az egész kommunista mozgalom helyesen megértette és támogatta a harcot a marxizmus— leninizmustól idegen személyi kultusz és káros következményei ellen. A szovjet nép, a marxista—leninista testvérpártok méltóképpen értékelték azt a merészséget, bátorságot és valóban lenini elvszerűséget, amelyet pártunk és központi bizottsága tanúsított a

ke

személyi kultusz következményeinek felszámolásásért folytatott. küzdelemben.

Annak idején a kínai vezetők is helyeselték ezt a tevé- kénységet. A kínai vezetők beszéltek az SZKP XX. kongresszusának óriási nemzetközi jelentőségéről. Most azonban a kínai elvtársak éles fordulatot vettek. Magukra vállalták a személyi kultusz védelmezőinek szerepét.

Ma az egész világ látja, hogy mit jelent pártunk politikájában a lenini irányvonal győzelme. Éppen a gyakorlat bizonyítja meggyőző erővel, hogy országunk életében milyen nagyszerű eredményekhez vezetett a XX., XXI., XXII. pártkongresszus vonalának megvalósítása.

A kommunista társadalom felépítésének az SZKP XXII. kongresszusán egyhangúlag elfogadott programja a reménység fákyájává vált az egész emberiség számára. A szovjet emberek fülének furcsa és különös, hogy a kínai elvtársak gyalázni igyekeznek az SZKP programját, a kommunista társadalom felépítésének nagyszerű tervét. A kínai vezetők halmozzák a marxizmustól távol álló ítéleteket a Szovjetunióban levő osztályharcról, az SZKP programjának az össznépi államra és az össznépi pártra vonatkozó állítólag hibás tételeiről.

Az élet megmutatja — hangzik az SZKP Központi Bizottságának nyűt levele —, hogy az SZKP, miután össznépi politikai szervezetté vált, megerősítette kapcsolatait a tömegekkel, még nagyobb erőre tett szert, kitűnik még maga- sabbrendű fegyelmével. A munkásosztály ideológiája a marxizmus—leninizmus a szocializmus győzelmével az egész nép ideológiájává vált. A munkásosztály célja, a kommunizmus felépítése össznépi cél lett. A marxisták—leninisták természetesen csak örülnek a kommunista ideológia befolyása ilyen megerősödésének.

Elmondhatjuk, hogy Lenin halála óta még pártunk soha nem volt ilyen erős, az új élet felépítésével összefüggő legmerészebb feladatok megoldására ennyire képes, mint ma.

A testvérpártok a nemzetközi helyzetben végbement változások pontos elemzése alapján kidolgozták a korszak marxista—leninista értékelését, amelyet kifejtettek a moszkvai értekezlet dokumentumaiban, meghatározták közös politikájukat, a kommunista világmozgalom stratégiáját és taktikáját. A békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívott harc — ez a marxista—leninista pártok általános politikájának lényege. a jelenlegi szakaszban a nemzetközi kommunista mozgalom vezérvonala. Az SZKP és a többi marxista- leninista párt úgy véli, hogy korunk központjában áll a nemzetközi munkásosztály és annak dicső szülötte: a szocialista világrendszer, amely a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik.

V. I. Lenin arra tanított bennünket, hogy gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk a legnagyobb hatást a nemzetközi forradalomra. Világméretekben erre a küzdőtérre került át a harc. Oldjuk meg ezt a feladatot és akkor kétségtelenül és végérvényesen győztünk nemzetközi méretekben.

A Szovjetunió kommunistái és más szocialista országok kommunistái szilárdan magukévá tették a nagy Lenin hagyatékát.

ök úgy vélik, hogy a szocialista világrendszer megerősítésén, a kapitalista országokban levő munkások forradalmi osztályharcán, az ázsiai éa afrikai népek nemzeti felszabadító harcán, a békeharcon, az agresszív háborúk ellen vívott harcon, a széles néptömegek antimonopoiista harcán keresztül vezet ma a világforradalom útja.

(Folytatása a 4, oldaloa$