Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

1963. július 14„ vasárnap NEPTJ JSÄG s drehet pár dekával kevesebb ? ELLENŐRZŐ KÖRÚTON EGERBEN Jutalomkiránduláson — külföldön Kassa, Eperjes, Lőcse, Tátra- lomnác, Zakopane, Beszterce­bánya, Zólyom és Losonc, a je­lentősebb állomásai annak az ötnapos társasutazásnak, ame­lyen megyénk negyven peda­gógusa jutalomképpen vett részt A csoport több tagja most járt először külföldön, számukra fokozattan izgalmas volt ez az utazás. S nem is csa­lódtunk, felej líhetetlen, élmé­nyekben1 gazdag napok voltaik. A Magas-Tátira meredek szik­lái, a csorba-tó kék tükre, Za­kopane különleges szépsége örökre emlékezetes marad. A magyar, csehszlovák, és lengyel nép történelme nagy­számú érintkezési pontot tart nyilván s ezek emlékei elmé­lyítették történelmi ismerete­inket. Örömmel láttuk a ma elért eredményeket is. Épülő üzemek, iskolák, üzletek, la­kóházak hívták fel magukra figyelmünket. Különösen nagy benyomást tett ránk a lengyel pedagógusok nagyszerű vállal­kozása. 1966-ban ünnepük a lengyel állam megalakulásá­nak 1000. évfordulóját, s ezt az évfordulót lengyel kollégá­ink ezer új iskola felépítésé­vel kívánják megünnepelni. Nagyon hasznos is volt uta­zásunk, mert a földrajzi tájak szépsége, a történelmi emlékek romantikája, a lengyel és cseh­szlovák nép barátsága olyan tény- és élményanyag, ami jó­tékonyan segíti az oktatói-neve­lő munkát. A fényképfelvételek, képes­lapok a szemléltetést szolgál­ják kitünően. Így kapcsolódott a szórakozás tanulással. Szebb jutalmait, eredményesebb „to­vábbképzést” kívánni sem le­hetett volna. Dráviczki Imre 1 A Népújság és az Állami Biztosító njjLQAp njjArl i^4iamy,ftAlyÁzala Hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön közöljük a pályázat kérdéseit. Egy-egy alkalommal négy kérdést teszünk fel, mellettük három választ közlünk. Pályázóinké nak kell kitalálniuk, melyik a helyes válasz. A megfelelő* nek tartott választ alá kell húzni. , A pályázat 9 fordulós: egy-egy fordulóban nyolc kér­dés szerepel. Aki a rejtvénypályázat ideje alatt hetenként teljes találatot ér el, részt vesz a hetenkénti jutalomsorso­láson is, amelyen tíz 50 forintos könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki. A nyertesek névsorát hetenként közöljük a Népújságban. A beérkezett válaszok ntán ugyancsak hetenként közöl­jük a helyes megfejtések szövegét Egy személy csak egy szelvénnyel pályázhat. Akik július 14-től szeptember 12-ig rendszeresen bekül­dik a szelvényeket és legalább nyolc héten keresztül a leg­több találatot érik et részt vesznek a főnyeremények sorsolásán. Nyerhetnek: I. díj: 1 külföldi út a Szovjetunióba (8 napos)* H. díj: 1 világvevő rádió, m. díj: 1 fényképezőgép, IV. díj: 30 kötetes könyvtár, V. díj:,l kerékpár, VI. díj: 1 15 köves karóra, VII—X. díj: 200 forintos vásárlási utalvány (4 darab). A heti nyolc kérdés megfejtése az újságból kivágott kél szelvényen egyszerre küldendő be a Népújság Lapkiadó Vállalat címére, Eger, Bajcsy-Zsilinszky utca 1. szám. A borítékra kérjük ráírni: REJTVÉNYPÁLYÁZAT! Kérdések: Milyen gyümölcsfából v, legtöbb Magyarországon? restsúlyának hányszorosát ké­pes felemelni a hangya? Mikor alakult Biztositó? meg az Állami Ml az Állami Biztosító propa­ganda-jelmondata? Válaszok: Szilva 50­szeresét 1949 Biztosítás biztonság Alma 39­szorosát 1950 Jő úton Jái ha biztosi! Barack 20­szorosái 19M Biztosítás« mindenki­nek szük­sége van A megfelelőnek tartott választ kérjük aláhúzni. A pályázó neve: •**.•»••*•*••••••••• Pontos címe: (Kérjük olvashatóan kitölteni) ARATÁS! ARATÁS! ARATAS! HAT KOMBÁJN dolgozik a csányi határban. Három az Űj Élet, három a Petőfi Tsz táb­láin. Hronyecz Sándor, Bo- hács Sándor és Szita Miklós a Brino-dűlőben fogtak munká­ba. Hat vontatóra van szükség, hogy a terményt elszállítsa. Egy új SZK—4-es kombájn vezetőjével beszélgetek. Egyet­len mozdulattal tolja hátra svájci sapkáját és törli meg izzadó homlokát Hronyecz Sándor. — Jól haladunk a munkával — mondja egy kis szünet után. — Egy hete jöttünk ki a szö­PIROS A UTÓ vetkezetbe, az első nap eltelt a gépek beállításával, Szita Miklós kollégám később fogott rendet, mégis levágtunk már 170 hold gabonát. Dolgozunk vasárnap is. Hronyecz Sándor nem elő­ször arat, harmincegy éves, de már 1949 óta foglalkozik a gé­pekkel. Sokfelé megfordult már. A GÉPÁLLOMÁS vezetői nagyszerű munkásnak ismerik és a Hatvan környéki termelő- szövetkezetek is dicsérik mun­káját — 1956-ban jöttem Hortra ^/vvwvvvvwv/WWW\a>y Aztán az autóba tuszkolják., A slusszkulcs a helyén van,' csak néhány percre ugorhatóit, be valahová a. sofőr. Felbőg a' motor, a lomha jármű neki-', lendül. Hátul fülsüketítően< csörömpölnek az alumínium', kannák. • — Gyorsabban... — rúg-', iossa a gázpedálon tartott Iá-< bőt Frici. I Már egy szélesebb utcában, robognak, Katus vidáman éne-', kel. • t — Miért nem mentem mozi-' ba? — töpreng, s bár fázik.', ingét felül is kigombolja. « Agya tisztult valamit, de, nég néha el-elmosódik előtte1 i távolban összeszűkülő út. ' — Vigyázz!'— sikolt élesem Katus. Frici felüvölt. \ Egy leány vág az utcasarkon\ űébük. Rémülten tárja szét< tarjait. A kocsi jobb oldalat így pillanatra megemelkedik.1 Valamin keresztülfutottak a\ cerekek. Frici kirántja a' tlusszkulcsot, a teherautó hir-\ elen megáll. Fejükkel kive-\ •ik a szélvédő üvegét. S — Jutka! — kiált fel, és ac vezetőfülkében várja meg lyorsan érkező rendőröket. \ Megvirradt. A nap besüt azS iblakon. A többiek hangosam teszélgetnek. Nyílik az ajtó,5 it l^ívják. Kihallgatásra vi-': zik. A cipők ütemesen kop-S vannak a fényes kövön: meg-l iIted... megölted ... megöl-á ted ... Tóth István “■ — meséli. — Kormos traktort kaptam és már azon a tava­szon szántottam. Voltam sze­relő, aztán kaptam egy univer­zális Zetort. Hat évvel ezelőtt arattam először aratógéppel. Kombájnra 1960-ban ültem, de azóta minden nyáron ara­tok. Az idén hat SZK—4-es kombájnt kapott a Horti Gép­állomás, egy az enyém — si­mítja végig tekintetével a nagy gépet. — Bajjal indult az idei ara­tás — komolyodik el a tekin­tete. — Tüsköt kaptam és öt kaszaujjat kellett cserélnem, de nem okozott különösebb - fennakadást, mert alaposan » felkészültünk minden esetle­ges hibára. Ki sem hívtuk a ? műhelykocsit, szétszedtem a »ferdefel vonót, kicseréltem a 'hibás alkatrészeket. Egy nap 5 kiesést okozott, de azután „rá­dolgoztam”. Különben nem »panaszkodik a gépre, annak > ellenére, hogy ú j.> Először arat 5 az idén ez a gép, jól felkészí- »tették a -szerelők és fennaka­dás nélkül dolgozik a brigád í többi gépe is. Az ilyen hibákat f maguk javítják, valamennyien »értik, ismerik gépüket. A há- ^ rom kombájnosra 1360 hold l gabona learatása vár. 20—25 ? holdat arat naponta egy-egy »gép. Munkahelyük legalább 10 S kilométerre van a falutól, l ezért érdeklődtem ellátásuk > felől. J — Gondoskodnak rólunk — i hangzik a megnyugtató válasz. * Hozzák az ebédet, a gépek ; leállnak, megszűnik a fülsike- ^ ti tő motorzúgás és a kombáj- Jnosok pihenőt tartanak. A «gépállomás megyei igazgatósá­gának egyik tagjával megnéz­ek a tarlót, jóval 10 centimé- | térén aluli, hétcentis az átla- >gos magasság. > — ILYEN TARLÓVAL meg­állják helyüket a megyei ver­senyben is — állapítja meg [elégedetten és gyors számítást ■ végez. Ha ilyen tarlót hagynak [az egész területen, több mint 10 ezer forint prémiumot kap­nak hárrrfán. ; Megérdemlik (P. EJ cat mutat. Eszébe jut valami a moziról, meg Jutkáról, iskola, randevú, de aztán izgató pu­haság nyomódik mellének. Ka­tus áll szorosan vele szemben, érdeklődéssel néz fel rá. — Elgondolkozott a kisfiú? — kérdezi selypítve. — Hagyd már — mordul fel Frici. — menjünk el valami klassz helyre ... — Mert sietett... nem akart megvárakoztatni... — kínoz­za a gondolat. Fáradt, de alud­ni nem tud. — Inkább konyakot szállí­tana tej helyett — teszi kezét az út szélén álló teherautó ki­lincsére Frici. Az enged a nyomásnak, kinyílik, csaknem felborítja a belekapaszkodó fiút. — Gyerekek, autózzunk! — kiált diadalmasan Katus. Eleinte eayikük sem érti. Frici kapcsof hamarabb. — Ez eszembe se jutott.. . Gyerünk... Most bizonyítsd be, hogy milyen sofőr vagy ... — veregeti vállát. — Nem lehet... nem sza­bad ... — szólal meg először, amióta az utcára kijöttek. — Félsz, kisfiú? — anyásko­dik Katus. — Csak egy jó , hecc lesz... egy helyben üléstől, de nem változtat testhelyzetén. ,— Nem is kérdezed, hogy hol dolgozom? — lazítja meg nyak­kendőjét Frici. — Sehol... A múlt hónapban filmfelvételnél statisztáltam, de már elfogyott a dohány. , Anyámék azt hiszik, hogy még mindig a pult mögött haj­longok. Nem nekem találták azt ki. Katus eltart, a rokonok még nem rúgtak ki, majd csak lesz valahogy ... — beszél, egy­re akadozóbb nyelvvel Frici. — Nem hozok többet! — mondja határozott hangon a pincér. — Micsoda hely, még ki sem szolgálják az embert... — mél­tatlankodik hangosan Frici. Feláll, bizonytalan léptekkel a kijáratot keresi. — Fizess, Ka­tus — szói hátra — borrava­lót ne adj... Csak amikor az utcára, a friss levegőre érnek, érzi hogy sokat ihattak. Közrefogják Ka­tust, az beléjük karol, de ta­nácstalanul topognak. — Na ... Mi lesz? ... — kér­dezi a leány. Ö még viszony­lag biztosan áll a lábán, né­hány pohár italt ügyesen meg­spórolt. A sarki villanyóra fél nyol­halkan a kérdést. A sötétben csak hangos szuszogás, horko­lás jelzi, hogy a többiek elalud­tak. Frici közelebb húzódik Ka­tushoz, megcsókolja. Róla egé­szen megfeledkeznek. Int a pin­cérnek. — Fizetni... — Hagyd a fenébe. Még egy kört — szól az asztalukhoz ér­kező pincérnek. A poharak kiürülnek, s most már Frici kiapadhatatlanui be­szél: — Egy osztálybulin jöttünk össze — fogja át Katus vállát. — Jól vongglott. Tudod, hogy mindig oda voltam a csörgé­sért. Csak jövőre érettségizik, de már kész nő — emeli fel szabad karját elismerőleg. — Na... — mondja inkább önmagának tetszelegve, mint felháborodva Katus. Kezdeti, a leány keltette el­lenszenvét már lassan elködösí­ti az ital. Érzi, hogy a konyak a fejébe szállt, s azon töpreng, hogy vajon miért is akart ő moziba menni? Elviszik előlük a kiürült poharakat, a hamu­tartót is kicserélik. — Nem tudtam fékezni... elém ugrott... — mormolja magában. Lába zsibbadt az — Lehet pár dekával több' — kérdezik gyakran a vevők tői a boltok elárusítói. — Lehet pár dekával keve sebb? — hangzik az ellentétei válasz. Az utóbbit ugyan nem kér dezik, de vajon hányán ellen­őrzik. hogy a kifizetett kétki- lós kenyér tényleg két kiló vagy a csomagolt liszt, cukor margarin tényleg annyi-e mint amennyinek lennie kel­lene? Az első kérdésre — igenlő válasz után — megfi­zetjük a különbözetet, de í második, el nem hangzó kér­désből következő súlycsonkí­tást senki nem tartja számon A kereskedelmi felügyelőve: ellenőrző körutat tettünk Eger­ben. „Fogyókúrázik" a kenyér ? Egy kétkilós kenyér súlya 192 deka, az egri 90-es számú önkiszolgáló csemegeboltban. (Igaz, erről nem a bolt dolgo­zói tehetnek, a nyolcdekás el­térésért a sütőipari vállalat fe­lelős.) Az egykilós fehér ke­nyerek súlyából három-négy deka hiányzik. Az előírások szerint a szabályos súly 95— 105 deka között lehet, de a kenyerek csak kevesebbek, még véletlenül sincs egy sem egy kiló felett. Az sem növeli a sütőipari vállalat hírnevét, hogy a negyedkilósnak „kiki­áltott” bucik, a mérlegre ke­rülve „makacsul ragaszkod­nak” a 21—22 dekás súlyhoz. A higiénikusan műanyagba csomagolt csirke szállítójegyén súlyként 88 deka olvasható, azonban amikor a mérlegre tesszük, a mutató csak a 82-es vonalnál áll meg. A hiszékeny Vásárló hat dekával csapódik be. s ennél az egy csirkénél több mint két forintot fizet rá. Csal a mérleg A 92-es ifjúsági önkiszolgáló boltban mindjárt az első gyá­rilag előrecsomagolt áru súlya nem egyezik a mérlegelésnél Négy félkilós kagylótésztából 7 deka hiányzik. Két kiló só­nál öt dekával kevesebbet mutat a mérleg. A Dobó téri 95-ös számú csemegeüzletben próbavásár­lást csináltunk Kértünk fél kiló lisztet, negyed kiló cuk­rot, 10 deka kekszet és 15 de­ka „Barackmag”-csokoládét. Az elárusító kimérte az áru­kat, blokkolt, s aztán hívtuk az üzletvezetőt: „próbavásár­lás”. Visszamértük az árukat, valamennyinek a súlya egye­zett. De amikor egy másik mérlegen is ellenőriztük a súlyt, akkor azok rendre ke­vesebbnek mutatkoztak ««»n/'vvvwvx/wwwwv/vuni Vajon meghalt-e? <— A fél­homályba süllyedt fogdában durva hangok felelnek. A többi előzetes csendet követel, aludni akarnak. Moziba készült. Jutka isko­lában volt. Hattól-nyolcig megnézhet egy filmet, s akkor még találkozhatnak a megbe­szélt helyen. Tanácstalanul né­zett szét a zsúfolt eszpresszó­ban. — Lóri! Már meg sem is­mersz? — hallotta a háta mö­gül. Frici. Volt iskolatársa. Micso­da szerencse, hogy még üres szék is van az asztala mellett. — Katus... — húzza a bemu­tatkozásnál furcsán a szó vé­gét a szőke, élénk színű rúzzsal festett leány. Frici csak egysze­rűen a menyasszonyának neve­zi. — Pincér! Három kis’konyak — szól az asztaluk mellett el­haladó kiszolgáló után a volt iskolatárs. — Nem, csak egy feketét iszom, és már rohanok is. Ne haragudj, mozijegyem van ... — de már előttük is állt széles szájú poharakban az ital. — Dehogy hagysz itt benün- ket. Mi is csak éppen most jöt­tünk. Katusnak a mutter ja elad­ta a telket, és a harmincezerből ötöt legombott a lányának. Ezt megünnepeljük — koccantak össze a vékony poharak, — A fején mentem keresztül? — ismétli sűrűn, egymás után, ' — Ügy látszik, rossz az mérleg — magyarázkodott a üzletvezető. — Akkor miért használják Nem féldeci a féldeci — Kérek két féldeci unicu mot — hangzott el a kérés i Zalár utcai Zöldhordó italbolt ban. A pénztáros elvette a pénzt a csapos nagy gyakorlattal töl totte meg a poharakat, s cső dálkozott, amikor előkerült • mérőhenger. Nem volt hiába való az ijedtsége. Lehet, hog; a nagy „gyakorlat” bosszult; meg magát, de tény, hogy ; két féldeciből egy fél cent hi ányzott. Tíz féldecinél ez má: egy plusz féldeci. S ára sen megvetendő: 4 forint 40 fillér Az autóbuszmegállói büfé nél már jobban vigyáznak, ; két féldeci aranykörte éllen őrzésekor: az ital felső szintjf a 100-as helyett a 97-es vona­lon van, de ez megbocsáthat* ennél a „körömlakk” italnál. A flekken tartja a súlyát Minden redben van a strand előtti 19-es MÉK zöldség-gyü­mölcs árudánál is. Pont akkor érkezünk, amikor egy általá­nos iskolás fiú megpakolt sza­tyorral távozni készül. Vissza­mérjük az árut, a két kiló pa­radicsomnál, a két kiló papri­kán^, egy kiló burgonyánál és fél kiló'uborkánál nincs el­térés. A blokk is pontos. Még nem készült el a strand kisvendéglője, egyelőre ­Szocialista fc értekezlet Szocialista módon eím, dol­gozni és gondolkodni. E hár­mas jelszó szellemében gyűli össze az elmúlt hét második felében a KPVDSZ megyei bizottságának szervezésében a földmű vess zövetikezetek, az ál­lami kereskedelem, a vendég­látóipar és a pénzintézetek hat­van brigádvezetője megyei ta­nácskozásra Egerben. Várhegyi Tib ornak, s KPVDSZ szervező titkárának szavai után Hencz István me- gyebizöttsági tag tartott vita­indító előadást. Az előadd el­í szükségmegoldásként — a : Park Szálló büféi látják el a , strand vendégeit. Találomra megmérünk öt flekként, ponto­san 35 deka. — Nem érdemes azért az egy-két dekáért kockáztatni — mondja a büfének vezetője, Havas József. „Hűtlen" szállítólevelek A Ráckaputérnél halad egy lovaskocsi, szénnel és fával megrakva. Visszafordítjuk a kocsit; ellenőrző mérlegelés. A szén 10 mázsa, a fa egy, a ko­csi súlya egyezik. Szállítóleve­let kérünk a fuvarostól. Hosz- szasan keresgél zsebeiben, s aztán megjegyzi: — Nincs, eldobtam™ • vagy elvesztettem..; — Általános hiba, hogy nem vigyáznak a fuvarosok a szál­lítólevélre, Pedig ez az egyet­len bizonylat, amellyel rekla­málhatnak a megrendelők — mondják a 303-as TÜZÉP-en. Az ellenőrző körút tapaszta­latai vegyesek. Több helyen becsületesen szolgálják ki a vásárlókat, de bővebben akad még példa súlycsonkításra is. Nemcsak a boltok elárusítói, hanem a különböző árukat szállító vállalatok is felelősek azért. A kereskedelmi ellenő­rök is sokat tehetnek. Gyako­ribb, szigorúbb ellenőrzések megszüntethetik a visszaélése­ket. A vásárlók érdekei kíván­ják meg: ne legyen egy deká­val sem kevesebb! (t. i.) rigádvezetők ^-Egerben mondotta, hogy a brigádok egy­re erősödnek, szerepük mind nagyobb jelentőséggel bír. A munka a szocialista bri­gádoknál különösen figyelem­re méltó, hiszen nagyszerű mumkasikereket érnék el a ter­melésben. Az előadó részletesen foglalkozott még a brigádok működésével és problémáival is. Ezután vitára került sor. A felszólalók munkasikereik mél­tatása mellett a gazdasági ve­zetők nagyobb segítségét is kér­ték feladataik megoldásához.

Next

/
Oldalképek
Tartalom