Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-09 / 158. szám
4 NEPÜJSAG 1963. július 9., kedd ÖRÖK BARÁTAINK ünnepi kórushangverseny a Kisipari Szövetkezetek Egri Dalkörének 80. évfordulója alkalmából valóját. Meggyőző volt és határozott. A műsor bevezető része után elsőnek a Budapesti Vas- és Fémtömegcikk KI- SZÖV kórusa lépett dobogóra, dr. Faludi Béla vezetésével. A kis létszámú kórus hallatlan finomsággal énekelt, sajnos szabadtéren nem érvényesültek úgy, mintha zárt teremben lennének. Othmayr Kis barna lánya a finomságával, Vidu Zúg a Körös-e a román népi muzsika mély átér- zésével, míg Bartók Négy szlovák népdala hangulatával aratott nagy sikert. A pesterzsébeti Vörös Csillag Ktsz férfikórusát Ko- peczky Alajos vezényelte. Legnagyobb sikerük Sygietins- ki Kakuk című újabb műve volt. Bemutatójuk után a közönség ismételtette a művet. A tatabányai szövetkezeti bizottság vegyeskara imponáló, nagy létszámmal lépett dobogóra és Szilaj Gyula karnagy vezetésével igen szép sikert arattak. Vincze Komárom megyei népdalok című kompozíciójának előadása emelhető ki műsorukból, amelynek egészséges hangvétele igazolta a kórus hírnevét. A műsor első részének befejező számaként Farkas Tinódi históriája Eger vár viadaláról 1552 című műve következett, a KISZÖV egri dalkör és a Debreceni MÁV Filharmonikusok előadásában. Tóth hajósnak, az Operaház magánénekesének szólója tartalmazta Tinódi „gyújtó hangulatát”, a zenekar és a kórus feladatának magaslatán állt s mindezt a zene és városának izzó szeretetével fogta egybe Huszthy Zoltán karnagy. Ezután ismét két összkari szám következett. Verdi Na- bucco című operájából a Rabszolgák kórusa a MÁV Filharmonikusokkal Kopeczky Alajos vezetésével és Kodály Marseillaise-e Nyakas Józsej karnagy vezetésével. Az első hömpölygésével, a második lendületével ragadta meg a hallgatóságot. Ismét egyéni szereplés következett, a Budapesti Bőripari KISZÖV Szabadság férfikara Kiss Dénes karnagy vezetésével. Bartók Négy régi magyar népdala, Kodály Felszállott a pávája és Alekszandrov Poéma Ukrajnáról című műve szerepelt a műsoron. Mindhárom mű bemutatása igazolta, hogy a kórus nagyon komoly teljesítményekre képes. Hallatlan fegyelem, a tudatos éneklés, a mély átérzés méltán aratott nagy sikert. A kaposvári Vi- kár Béla Kórus Nyakas József karnagy vezetésével adta elő hangulatos műsorát. Bach Honszeretet című kórusa a 207. kantátából volt műsoruk legjobb teljesítménye. Viszont Sykorski Mazurkájánál kicsit kapkodtak, ami a mű roman- tikusságát megtörte. Bárdos Tréfás házasítójának hangulata kifogástalan volt. Az egész estét Ránki Dal a népek egyetértéséért című műve zárta az összkar, a MÁV Filharmonikusok és Tóth Lajos szólista előadásában, Nyíri József karnagy vezetésével. Befejezésül dicséretet érdemel a hangverseny minden részvevője, elismerés illeti egybehangolt, jó munkájukért a rendezőket is. Szabó Tivadar TASARNAPI TÚRA: EGER—BUDAPEST—EGER Szombaton ünnepelte megalakulásának nyolcvanadik évfordulóját a Kisipari Szövetkezetek Egri Dalköre. A délutáni órákban megrendezett ünnepi közgyűlésen dr. Kádár László üdvözölte az ünnepeiteket, majd dr. Simon Lajos, az OKISZ elnökhelyettese méltatta a dalkör munkásságát s átadták az OKISZ elnökségének elismerő okleve- ét, az énekkar két tagjának, Kántor Imrének, az Egri Cipész Ktsz dolgozójának és Sdry Gyulának, az Egri Fodrász Ktsz dolgozójának a szövetkezet kiváló dolgozója ki- üntetést. Részt vett az ünnepi közgyűlésen dr. H. Nagy Anna, Heves megye országgyűlési képviselője és Karniss Pál, a KISZÖV elnöke. Mintegy félezer dalos gyűlt össze az egri Dobó térre az esti órákban, hogy a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából rendezett kórustalálkozók utolsó állomásán ünnepelje a nagy múltú egri dalkört Nagyban emelte az ünnepség fényét a Debreceni MÁV Filharmonikusok vendégszereplése. „Örök barátaink”, ez volt a dalostalálkozó alapgondolata, örök barátság minden művészetben, dalban, irodalomban, zenében, de örök barátság a népek között, a barátság és béke gondolatának elmélyítése az emberekben. A honvédség fúvószenekarának nyitánya után dr. Faludi Béla, az OKISZ képviselője nyitotta meg a műsort. Bevezetőjében köszöntötte Huszthy Zoltán karnagyot, aki már negyven éve fáradhatatlanul dolgozik Eger zenei életéneK fellendítéséért. Ezután szólalt meg a Debreceni MÁV Filharmonikusok előadásában Erkel Ünnepi nyitánya. Huszthy Zoltán egy fiatal karnagy ambíciójával, mély átérzésével és a muzsika hallatlan szeretetével vezényelte a zenekart. Liszt Köszöntőjével az összkar a 80 éves egri dalkört köszöntötte, Szilaj Gyula karnagy vezetésével, majd Kodály A magyarokhoz című művét Kiss Dénes szólaltatta meg a tőle már megszokott nagyvonalúsággal. A két összkari üdvözlést Bárdos Ének a dalról című kórusművével köszönte meg az egri dalkör, Nyíri József karnagy vezetésével. A kórus nagyon szépen tolmácsolta a mű mondanicjmhtr az akta előtt Pacolai Tihamér főügyintéző ajtaján halkan kopogtatnak ... — Tessék! — emelte fel stemp- lihez hasonló fejét Pacolai és idegesen nézegette a szürke megjelenésű férfit, aki megzavarta őt két ügy főintézése közben... — Jó napot kívánok ... Én vagyok az Ember — mondta az, majd szerényen és óvatosan leült egy szék sarkára ... — Én meg Pacolai vagyok.. Mivel szolgálhatok? ... — Lényegében semmivel... Mondom, én vagyok az ember ... — Ezt már hajlottam, sőt azt is megmondtam, hogy én ki vagyok ... — idegeskedett Pacolai, mert már viszketett a tenyere egy jó stempli-ütésért az előtte fekvő aktára __ — P edig, kérem, én nem tudok mást mondani, minthogy én vagyok az Ember, vagy közelebbről az az ember, akit ön nem lát meg az akták mögött... — Kit nem látok? Hol nem látok? Beszéljen már értelmesen. Vagy csak azért jött, hogy zagyva- ságokkal tartson fel itt engem? Nekem rengeteg a dolgom, kérem.. — A világért se tartanám fel magát, kedves Pacolai kartárs, csupán azért jöttem el, mert tetszett mondani a legutóbbi értekezleten, hogy az akták mögött nem látjuk meg az embert ... Így, ilyen önkritikusan tetszett mondani és ez engem rendkívüli módon meghatott, sőt elgondolkoztatott. Hátha nemcsak önben, önökben van a hiba, hanem bennem, az em berben is, aki mindig bujkál ott, az akták mögött. Hát most azért jöttem, kérem, hogy segítsek.. Én vagyok az Ember. Az az ember, akit eddig nem láttak meg az akták mögött — lépett közelebb a férfi szerényen, határozottan, szemmel láthatóan telve segítő szándékkal ■.. Paeolai egy ideig szájtátva nézte a vele szembenálló alakot, aztán dühösen megrázta a fejét és ráförmedt a férfire: — Menjen a fészkes fenébe innen, jó ember.. Hát így nem látom meg maga mögött az aktákat! fegri) — Na és bukósisak? — Itt van az oldalkocsiban — szed elő a férfi két vadonatúj fejvédőt. — Nagyon meleg ez most — magyarázkodik az asszony. — És ha karamboloznak? — Tizenkét éve vezetek. Még soha nem történt semmi bajom — magabiztoskodik a férfi. Nem akarjuk az ördögöt az országúira festeni: de a baleset veszélye állandóan fennáll! S attól nem véd meg az oldalkocsiban tartott bukósisak! „Ex a DIVAT!* Gyöngyös utolsó házainál fiatal, trapéz nadrágot és élénk piros színű pulóvert viselő leány áll az út szélén. Előttünk már egy Skodának és egy P-70- esnek hiába integetett. Megállunk. Nem is kérdezi, hogy hová megyünk, beszáll. Bőven van hely, otthonosan helyezkedik el a széles bőrülésen. — Hová vigyük a hölgyet? — Hát nem Pestre mennek — kérdezi inkább csodálkozva, mint ijedten. Nyert. Odamegyünk. Eléggé beszédes, sok mindent elmond magáról. Fesztelenül beszél: — Pesten dolgozom. Máskülönben gyöngyösi vagyok. Tegnap jöttem haza, ugyancsak autóstoppal. Egy három és fél tonnás Csepel hozott. Idős, morcos ember volt a vezető, alig beszélgettünk. Kis szünetet tart, cigarettát kér, s aztán folytatja: — Anyuék nem voltaik itthon. Igaz, hogy már két hete nem válaszoltam levelükre. De igazán megírhatták volna, hogy elmentek nyaralni. Egyik barátnőmnél aludtam. — Nincs pénze? A zsebéből kihalászott pénztárcájából két százast és né* hány gyűrött tizest halász 3cL Kedvezményes vasúti igazol* vány a is van. — Akkor miért utazik autóstoppal? — Így izgalmasabb, minden fiatal ezt csinálja. Ez a divat! — tart egészen Pestig szóval útitársunk. Senki sem ver bottal Késő este van, amikor visz- szafelé indulunk. Az országutakat világító szemű, gyorsan haladó járművek szántják. Hatvan előtt halkan szitkozódik gépkocsivezetőnk: — Nem veszi le a reflektort! Még megállapíthatatlan márkájú gépkocsi közeledik felénk, reflektorával vakítva. Aztán közelebb érve hirtelen megáll, lámpái kialszanak. A zöld Opel utasai odaérkeztünk- kor már kiszálltak, az egyik férfi a motorházban matat. — Kifogyott a benzin ... — legyint. — Miért nem vették le a reflektort? Nem látták, hogy szembe is jön jármű? — méltatlankodik még mindig „pilótánk”. — Az asszony vezetett. Most tanul. Még nincs jogosítványa. Nem találta hirtelen a kapcsolót — mentegetőzik a férj. _ ? S bár ők „megdobtak” reflektorral, mi „visszadobjuk” őket egy kis benzinnél, s így folytathatják útjukat. De most már a férfi vezet. Újra üresek az egri parkolóhelyek. A vasárnapra Egerbe érkezett személygépkocsi. és autóbuszkaravánok már elhagyták a várost, hazatérték városukba az egri kirándulók is. Tóth István ARATÁSI portyán Minden erejével süt a nap, a hőség óriási. Igazi kánikula van. Gépkocsink kasza alá érett táblák között fut Hevés irányába, ahol most már két hete megkezdték a kalászosok betakarítását. Az üli mentén a sárga táblákban kombájnokat lehet látni, gépeket, amelyek fáradhatatlan kitartással, szorgalommal végzik a munkát. Már a hevesi Új Barázda Termelőszövetkezet 40 holdas őszi árpa táblájánál járunk, ahol egy kombájn dolgozik hajnal óta. A szövetkezet elnökével, Jakab Antallal megállunk a tábla szélénél és figyeljük a gép munkáját. Keveset beszélünk, inkább csak a szemünk gyönyörködik a látványban. A gépkolosszus mint egy hajó úszik a szőke fodrokban, s rendületlenül vágja, nyeli magába az érett kalászokat. A gép nyergében Sinkovics Sándor ül, olajbarna bőrén patakzik az izzadság. Tekintete a gép fölött őrködik, figyeli a vágóasztal munkáját. — Üj gép, SZK-4-es — magyarázza — tegnap este állt ebbe a táblába. Elégedettek vagyunk munkájával. Míg ezeket mondja, figyelem arcát, tekintetét. Egész lényéből elégedettséget olvasok ki. Elégedett a gép munkájával, az aratás, a betakarítás ütemével. 300 hold vágnivalójük van az idén, e területet, ha az idő Üj gép, SZK-4-es kombájn vágja az őszi árpát a hevesi Űj Barázda Tsz határában. A,gép nyergében Sinkovics Sándor ül, aki Hornos Istvánnál együtt figyelemmel kiséri a gép munkáját. (Fertő: Kiss Béla) Minden második körnél megtelik a Csontos Miklós vezette SZK-3-as kombájn „gyomra” az átányi Dózsa Népe Tsz őszi táblájában. A levágott és elcsépelt árpát ezután pótkocsis vontatóra „ürítik”, amely a szövetkezet raktárába szállítja. is kedvez, ez az egy gép időben levágja, a tsz-tagok pedig továbbra is a növényápolást végezhetik. — Ma már nem jelent különösebb gondot az aratás — indokolja az elnök elégedettségét — tágjaink a gépi munka mellett döntöttek, hogy „naprakészen” altjainak a többi, nagyobb jövedelmet ígérő növények ápolásával. Szinte észre se vesszük, hogy aratás van, a vágástól á behordásdg mindent a gép végez el, az emberek csak a gépek felügyelői és kiszolgálói. Hasonló szavakkal, elégedettséggel fogadnak bennünket a tarnaörsiek, a hevesvezekényi- ek és az átányiak ás. Az átányi Dózsa Népe Tsz 30 holdas őszi árpa táblájában már két kombájn dolgozik kora reggeltől késő estig. Nyolcpercenként tesznek egy kört a táblában, és minden második körnél vontatóra öntik az elcsépelt termést. Mint Sike Antal, a szövetkezet elnöke elmondja, az idén 600 hold vágndvalőtfuk volt, s erről a területről a termést ez a két kombájn, valamint a1 tsz saját aratógépe takarítja be, a szövetkezeti tagok pedig továbbra is növényápolással, szénabetakarítással foglalkoznak. — Két és fél hét alatt végeznek a gépek az aratással — mondja az elnök, — igyekszünk „szorítani” a munkát, mert másodvetést is tervezünk. Édescirkot, kölest és 10 hold uborkát vetünk másodvetésben. Járjuk a határt, a földeket*, a hevesi járás közös gazdaságait. Mindenütt aratnak, géppel végzik a munkát. Vasárnap, hétköznap folyik az aratás lankadatlanul, megállás nélkül. 40<J hold őszi búzát, 200 hold rozst; 500 hold tavaszi árpát és 1500 hold őszi árpát takarítottak be a kombájnok a megyében. Ezek a számok azt bizonyítják a gé* pék nemcsak megkönnyítették, hanem meg is gyorsították aá aratási munkák elvégzését. Érezni lehet: ebben az évben időben raktárba kerül majd a£ „Élet”’, Fazekas István Kora reggel van. Még üresek Eger parkolóhelyei, a szokásos vasárnapi személygépkocsi- és autóbuszkaravánok még nem érkeztek a városba. De már forgalmas a 3-as számú fő közlekedési út; az egriek személygépkocsikkal, motorkerékpárokkal hagyják el a várost, s az út másik oldalán, Eger felé robognak a járművek. Bukósisak ax oldalkocsiban Egy fekete oldalkocsis Pannónia húz el mellettünk. „Megy nyolcvannal” — jegyzi meg a gépkocsi vezetőnk. Bukósisak nélkül vezet a pan- nóniás, s a mögötte ülő nő haját is szabadon kuszálja a szél. A kerecsendi kisvendéglő előtt érjük utol őket. Motorjuk az út szélén pihen, gyümölcsöt vesznek. Beszélgetni kezdünk, kiderül, hogy egriek. — Jól jöttek... — Megy ez a masina még százzal is. Gabonatermesztési tapasztalatcsere Kompolton Gabonatermesztéssel foglalkozó szakemberek számára hasznos tapasztalatcsere-látogatásra került sor tegnap Kompolton a kísérleti intézetben. A tapasztalatcserén és bemutatón, amelyet a Füzesabonyi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya szervezett, a járás termelőszövetkezeteinek elnökei, agronó- musai és növénytermesztési brigádvezetői vettek részt. A kísérleti intézet vezetői több értékes előadást tartottak* majd a fajtakísérleti parcellák termelési eredményeinek is* mertetésével ért véget a látogatás. wvwwwwwwwawww
