Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
NEPÜJSÄG 3 1963. július 7.. vasárnap Diplomás fiú KI LESZ AZ A SZÁZNYOLCVAN? az Egri Tanárképző Főiskolán — Miért? — El vagyok keseredve, olyan Véletlenül cseppentem a be- Kélgetésbe, amely a gépállomások megyei igazgatóságán zajlott egy frissen diplomázott gépészmérnök, az igazgató és a főmérnök között. A vita szemmel láthatóan a vége felé tartott. Az igazgató homlokát törölve, hitetlenkedve nézte az előtte ülő fiatal férfit, aki mintegy sündisznóállásba merevedve várta az újra és újra felé zuhanó érv- özönt. — Szóval, nem akar Péter- vásárra mehni? — summázta a' vita eredményét az igazgató. — A dolog úgy alakult... — kezd hosszadalmas magyarázatba a fiú, ki tudja hányadszor ismételve mondanivalóját. — De hát mi taníttattuk .. Fizettük a legmagasabb ösztöndíjat..: Mennyi is volt, Imre? — fordul a főmérnökhöz, aki fejből rávágja: — 650 havonta. — A maga kérelmére emeltük fel — lapoz bele az igazgató a fiú dossziéjába. — Itt van. „Várom szíves válaszukat...” S látja, a gépállomás fizetett. És tudja milyen nagy. szükség van Pétervásárán diplomás mérnökre? Mióta várnak ott magára? — Tudom — válaszol a fiú, haján idegesen végigsimítva, de... — Szerződésünk van, hogy az egyetem után Pétervásárán dolgozik... Magas beosztást is elérhet ott. — Igen, de a menyasszonyom tovább akar tanulni és onnan nem tud Pestre bejárni mindennap. — Egyetemista? — Az. — Átmehet levelezőre.;. Még állást is szerzünk neki. Dolgozhat, tanulhat. — Ha Hortra kerülhetnék, onnan bejárhatna mindennap — áll elő „megváltó ötlettel” a fiú. — Naponta 100 kilométereket utazni? — Vannak, akik ezt csinálják, — lovai ja magát bele a fiatal mérnök a bizonyításba. — De Péterkén lakást .is fenntartottunk az ön számára. S tudja mit jelent lakással várni egy kezdő mérnököt? — „.De hát, értse meg, igazgató elvtárs; — Nézd, nem sok időről van szó, legalább egy-két évet húzz ki Péfterkén, hadd lássák állód a szavad, — szakítja félbe jóaka- ratú türelmetlenséggel Győré Imre főmérnök. S érvelnek, bizonyítanak, kérnek. A fiú alig észrevehetően tagadólag ingatja a fejét. Az érvek sokasága fáradtan pereg le róla, hiába igyekeznek bizonyítani, mennyire szükség van rá ott, azon a gépállomáson, amely egyetemi évei alatt kötelességtudó becsülettel küldte számára a havi félezret meghaladó ösztöndíjat. Elköszönt hamarosan, biztató ígéretet sem hagyva, kilépett az ajtón' íme: Varga Sándör, frissen, végzett mező- gazdasági gépészmérnök, aki szerződésben vállalta, hogy egyetemi évei után a Péter- vásári Gépállomáson dolgozik, akinek magas beosztást, lakást biztosítanak, kezdő szakember létére ... tagadólag ingatja a fejét. Ötvös Aladár igazgatóval nézegetjük iratait. Pecsétek, aláírások, szakvélemények bizonyítják, hogy Varga Sándor megtanulta szakmáját s minden bizonnyal több órás előadásban is tudná bizonyítani, milyen szükség van diplomás szakemberekre a Pétervásári Gépállomáson. Szép „feleletet” tudna tehát adni, mennyire várják a várostól távol eső gépállomások a jól képzett szakembereket, de nagyon hamisan csengenének vissza ezek a szavak, ha most mondaná ezt Varga Sándor ... amikor ígéret nélkül behúzta maga mögött az ajtót. Kovács Endre r--------------------------------------------i Horti úttörők sikere Budapesten Korábban hírt adtunk arról, hogy Budapesten, a Csillebérci Űttörőtáborban megrendezésre kerül az ország legjobb úttörő bábcsoportjainak vetélkedője, aíhol megyénket a horti gyerekek képviselik. A horti úttörők nem vallottak szégyent, mert a bemutatott Papírlovacska című bábjátékkal nagy sikert arattak. A zsűri az ország első három legjobb bábcsoportjába sorolta őket és aranyéremmel jutalmazta a tehetséges gyerekek produkcióját. Felvételi Nyílik az ajtó, s kipirult arcú, barna lány lép a folyosóra. A várakozók, akik még előtte vannak a nagy eseménynek,lélegzetvételnyi időt sem hagyva esnek a jövevénynek, s záporoznak a kérdések — ki tudja, hányadszor már az ódon falak között. — Milyenek voltak? Mit kérdeztek? Tudtál-e? Nagyon szigorúak? — Jaj, én következem! Gyerekek, én egy szót nem tudok, még a kezem is remeg — kesereg egy szőke lány, s óvatosan félőn nyitja a tanszék vaskos ajtaját. Bent, a teremben, az asztal mögött ülnek a felvételi bizottság tagjai. Egy szék áll üresen csupán, ide ül a riadt- szemű kislány, Szepesvári Ilona. Az elnök indítja a beszélgetést, s alig telik néhány perc, Ilonán már nyoma sincs az ijedtségnek, kedvesen, mosolyogva meséli eddigi életútját. Erken laknak, Hatvanban végzett, a Bajza Gimnáziumban, és már kicsi korában elhatározta, hogy pedagógus lesz. Nagyon szeretné, és szívesen megy falura majd, sőt, tanyára is! (Reméljük, négy év múlva is ez lesz a véleménye.) A bizottság tagjai nagy figyelemmel hallgatják a kislányt. — Mondja, Ilona, melyik a kedvenc tantárgya? — A magyart szeretem legjobban! — Akkor talán kezdjük az irodalommal — mondja az elnök, s ezzel a magyar irodalom professzora veszi át a szót. — Járt-e József Attila Hatvanban? — Igen. A Hatvány kastélyban. — És bátran, határozottan beszél a látogatás körülményeiről, József Attila életéről, műveiről. Üjabb kérdés, újabb felelet. A kritikai és a szocialista realizmus fogalmát kell tisztáznia. Ez már kissé nehezebben megy. Szóba kerülnek itt Móricz, Mikszáth és Gorkij művei is. A bizottság tagjai sok esetben nem is a tárgyi tudásra, inkább a véleményére kíváncsiak. Az irodalom után egy kis nyelvészet következik. Egy összetett mondatot kell elemeznie. Ezzel sincs komolyabb probléma. Most már csupán a történelem van hátra. — Beszéljen az árutermelés és a pénzgazdálkodás kialakulásáról. Nem könnyű a kérdés, de úgy látszik, Szepesvári Ilona érti az anyagot. Kérdés hangzik el még Hunyadi Jánosról, majd az imperializmus kialakulásáról, ismérveiről kell beszélnie, s máris véget értek az izgalmas percek. — Köszönjük. Két hét múlva értesítjük az eredményről — így az elnök, s amikor becsukódik a kislány mögött az ajtó, kezdődik a vita, az értékelés, elbírálják a feleleteket, az írásbeli dolgozatot, véleményt mond a KISZ képviselője, összeszámolják a pontokat, s megszületik a felvételi bizottság javaslata: jó pedagógus válhat az erki kislányból. ★ Cserny Mária Egercsehiből jött a felvételire. Matematika, fizika szakos tanár szeretne lenni, harmadik szakként a műszaki ismereteket választotta. Egerben végzett, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban. Magabiztosan válaszol a kérdésekre, körültekintő alapossággal, értelmesen fejtegeti Newton gravitációs törvényeit, beszél Keplerről, s mindezt ügyesen összekapcsolja a materialista világnézet igazságaival. Aztán gyakorlati példa következik a fizika tárgyköréből. — 3 kg — 5 C °-os jeget kell felmelegítenünk 10 fokos vízre. Mennyi hő kell ehhez? A táblánál már nem megy olyan gyorsan és magabiztosan a felelet, de azért egy kis segítséggel megszületik az eredmény. Matematika következik. A szögfüggvényekről kell beszélnie. Tangens, kottangens, szinusz, koszinusz... érti, tudja az anyagot. Befejezésül egy algebrai tételt kell megmagyaráznia. Ez már nehezebb. Szemmel láthatóan ideges, kezében megremeg a kréta, s nehezen szántja ai fekete táblát. Míg magyaráz, idegességében a gyűrűt cibálja ujjáról. Mikorra felvételi vizsgája befejeződött, elvesztette önbizalmát. buta vagyok — mondja, s gyorsan becsukja maga mögött az ajtót, s így njár nem is hallja az elnök megjegyzését: nekünk egész más a véleményünk. S kezdődik a vita, az értékelés. Ismeri az anyagot... érti az összefüggéseket... igaz, hogy a példák megoldásánál még gyakorlatlan, de hát majd megtanulja a főiskolán. Szorgalmas, a középiskolában mindig jó tanuló volt, aktív KISZ- tag, megbízólevele is van ... és papírra kerül a javaslat. Így megy ez már napok óta az Egri Tanárképző Főiskolán, ahol a felvételi bizottságok tagjai nagy szeretettel és türelemmel foglalkoznak a jelentkezőkkel, s vitáznak, ha kell, félórákig is, lelkiismeretük szerint. ★ Háromszázhatvanan jelentkeztek ez évben az Egri Tanárképző Főiskola nappali tagozatára, a felvételi létszám pedig száznyolcvan csupán. Hogyan válogatják ki a legmegfelelőbbeket a j elentkezők közül? Somos János főiskolai docens igazgatóhelyettes, válaszol a kérdésre: — Ez évben érdekes változások történtek a főiskolai felvételek rendjében. Ig«n csak megnőtt a középiskolai bizonyítvány becsülete. A felvétel pontszámok alapján történik. Maximálisan 20 pontszám érhető el, s ennek felét a jelentkezők a középiskolából hozhatják magukkal. S nemcsak az érettségi számít, hanem a szaktárgyak jegyeit is figyelembe vesszük az első osztálytól kezdve. Akiknek ezekből a tantárgyakból végig kitűnő volt a bizonyítványa és kitűnőre érettségizett, az 10 pontot hoz magával. A többi pontokat a felvételi vizsga alapján kapja. Itt legalább öt pontot kell szereznie ahhoz, hogy a bizottság javasolja felvételét. Ha a felvételi bizottságok befejezik munkájukat, összeül az úgynevezett csúcsbizottság, s a szabályoknak megfelelően, a pontszámok alapján eldönti: kik lesznek az Egri Tanárképző Főiskola 1963—64. tanévének elsős hallgatói. (márkusz) szovjet földet támadó nácik megismerkednek a félelmes rakétafegyverrel, a gépkocsira szerelhető sorozatvetővel, a „Katyusával”, a német csapatoknál pedig megjelenik a „ködvető” nevű rakétafegyver. nőkéi voltak. Az első, valóban „csodának” szánt fegyverről, a V—1-ről, lapunk következő számában számolunk be. (Folytatása következik.) Kováts Andor A magán-rakétakutaf-ást megszüntetik — A rakéta a háború szolgálatába áll — Páncéltörő-, légelhárító- és bombázórakéták — Csodafegyverek, amelyek nem léteznek vagy mint Rolf Engel, aki a hadsereg és a fegyveres SS közti ellentétektől várta a kutatás fellendülését. Mindnyájukat végeredményben egy cél vezérelte: az államköltségen való kísérletezés biztosítása. Végül is egy „Führer-parancs” zárta le a vitát: „a rakétatechnika egész területén kizárólag a hadügyminisztérium illetéaz egylet tagjait elfogták. A külföldi kutatócsoportokkal minden kapcsolatot megszakítottak. Végül néhány központi irányítás alatt álló kutatócsoportot szerveztek. Ez volt a kezdete annak az útnak, amelynek a végén a második világháborúban ismét megjelenik a rakétafegyver, amelyet az 1866-os porosz—osztrák háLapúnk előző számában Opel rakétarepülőgépéről és a 30-as évek rakétakutatásáról számoltunk be. Az 1933-ban (Hitler uralomra jutásának éve) Németországban sok magánkutató és A fasiszta hadseregek sorozatos vereségei miatt, a II. világháború folyamán egyre pa- rancsolóbbá vált a német hadvezetés számára a katonák harckészségének megóvása. És ezt a „csodafegyver”, vagy pedig a háborút eldöntő „megtorlófegyver” meséjének terjesztésével kívánták elérni. Erre a célra a hitleri hadvezetés éppen a rakétafegyvereket szemelte ki. Ezek hatalmas robbanótöltettel ellátott, vagy repülőformájú, ún. pilóta nélküli gépek voltak, vagy pedig a ma ismert, többlépcsős rakétát formázták. A repülő formájú szárnyas bombák egész testükkel a robbanás erejét szolgálták, a többlépcsős rakétáknak pedig csupán az utolsó lépcsője szállította a robbanóanyagot. Az előbbiekhez tartozott az „X-4” és a „Puma”, az utóbbiakhoz a „Rheintochter" („A Rajna lánya”) nevű 6 méter 30 centiméter hosszú légelhárító rakéta és a 11 méter 40 centiméter hosszú „RHein- bote” („Rajna követe”). Mindezek azonban a „csoda- fegyverek”-nek csak előhírLégelhárító rakétafegyver. A „Puma”, a negyíéncsös „Rheinterte-Ü HALLÓ KÖZPONT! Az ujjak forgatják a tár* csát: 0—01, 0—02. 0—03 ... S a vonal másik végén névtelen női hangok jelentkeznek, távolsági beszélgetéseket kapcsolnak, hibabejelentést jegyeznek, stb. Több mint ezer egri telefonelőfizetővel köti k össze őket a föld alatt húzódó kábelek. Ismeretlenül is mindennapos ismerőseink. 0—01. A csengetés után jelentkezik a központ: — Tessék, bejelentő ... — Tizenkettő—ötvennyolc vagyok, kérem jegyezni: Budapest. száznegyvenkilenc— három tizennégyet... Ilyen és ehhez hasonló bejelentés naponta nyolcszáz érkezik az egri távbeszélő-központba. Tíz vonala van a bejelentőnek. és a kis piros lámpák nappal csaknem egyfolytában égnek. Júniusban huszonhétezer volt az interur- bán beszélgetések száma. Az emúlt év végétől Mis- kolccal és Budapesttel közvetlen vonalon beszélhetnek az egriek. Bár ugyancsak a 0—Ölet kell hívni, de az egri központ már — kiiktatva a budapestit — a hívott fővárosi számot kapcsolja. A 0—01 bonyolítja lé a külföldi beszélgetéseket is. Az egri központból havonta mintegy ötven külföldi beszélgetést kapcsolnak a budapesti nemzetközi távbeszélő központon keresztül. 0—08. Ha valaki nem bízik ébresztőórájában. korán kell kelnie, akkor felhívja a 0—08- at, s nyugodtan fekhet le, nem marad le a vonatról, idejében érhet munkahelyére... A „humorérzékkel” rendelkező emberek hátrányára a központ az ébresztő kérése után mégvisz- szahívja az előfizetőt, hogy valóban ő kérte-e az ébresztést. Naponta átlagosan tizenöten kémek telefonébresztést. Az elmúlt hónapban 21-én kérték a legtöbb ébresztőt, huszonegyet 12—34. A számsor négy első számának tárcsázása után hallhatjuk: — Tizenkilenc óra huszonkét per?, negyven másodperc..* — Köszönöm... s „illetlen hallgatás” a válasz. Az elmúlt hónapban az előfizetők több mint harminc- ezerszer tárcsázták ezt a számot, egy napra ezer „óra nélküli” ember jut. Kevesen tudják, hogy az egri központ három közvetlen vonalon Budapestről kapja a pontos időt. Amikor az előfizető a 12—34- et tárcsázza, akkor a fővárosi központban elhelyezett magnetofon hangját hallja. Már harmadik éve. ‘ Ehért „hallgat illetlenül” a pontos idő. Mesélik a telefonközpontban,- hogy többen próbálnák még mostanában is beszélgetni a hanggal. 0—03. Gyakran ég a műszakiak lámpája is. Vonalhibát jelentenek, vagy éppen egy telefonbetyár választotta tréfája célpontjául a központot. — A közélmúlthan egy fiatalember hangját hallottam a kagylóból. Durva, neveletlen hangon randevút kért tőlem. Integettem társaimnak, akik már tudták, hogy miről van szó. Sikerült szóval tartanom „lovagolhat”, s közben a többiek megállapították a hívót. Egy üzem alkalmazottja „be- tyárkodott”. Szóltunk igazgatójának, aki figyelmeztette a fiatalembert, sőt, az illető eljött bocsánatot kérni — hallottuk a „0—03-tól”. A telefonbetyárok mellett a legtöbb gondot a nyilvános távbeszélő-állomások rongálói okozzák a műszakiaknak. Eger-« ben kilenc nyilvános telefon-* fülke működik, de ezek legtöbbször rosszak. Az még a kisebb hibák közé tartozik; hogy sokan gombokkal, pléh* darabokkal, szegekkel kísérleteznek, teszik használhatatlanná a készüléket. Gyakran elő- fordul azonban, hogy a kagylót zsinórostól együtt ellopják, vagy magát a készüléket feszegetik, szétszerelik; Az újjak forgatják a tárcsája 0-01, 0-02, 0-03..; S a vonal másik végén névtelenül az egri. telefonközpont kapcsolónői jelentkeznek..; mmború óta nem láttak a frontokon. Csak most már minden eddiginél sokkal hatalmasabb és pusztítóbb formában ... Egyes kézi fegyverektől eltekintve — mint az amerikai „bazooka”, a német „páncélököl” és „páncélrém" ~— a kés...” Ez az elv azután hosszú időre meghatározta Németországban a fejlődés irányát: a kutatás ezentúl csakis a hadicélokat követte. A különféle űrhajózási egyleteket feloszlatták, a kísérletekről szóló jegyzeteket lefoglalták, különféle érdekcsoport foglalkozott az űrhajózás kérdésével. Egyesek azt remélték, hogy az új rendszer jobban fogja majd őket támogatni, mások — mint Rudolf Nebel —- a rakéták várható katonai Jelentőségére mutattak rá A II. világháború rakétafegyvere, az „X—4”, tulajdonképpen pilóta nélküli rakétarepülőgép.
