Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-05 / 155. szám

4

NEPCJSAG

1963. július 5., péntek

Mindenki él, boldogul, aki tanul, de nem mindenki tanul, aki él

— Nálunk mindenki tanul, de ki fog dolgozni — hallottuk a kissé túlzó kifakadást, nem is egyszer az elmúlt hetekben, amikor ismét tanulmányi szabadságot kért valaki a szigorú „főnöktől”.

— A mi gyárunkban minden második ember tanul — olvashatjuk nem is egy jelentésben. De ezek a megállapítások egyéni becslésen alapulnak és messzire kanyarodnak az igazságtól. Ámbár az is a dolog lényegéhez tartozik, hogy az általános és középiskolákban, szaktanfolyamokon, munkásakadémiákon, egyetemen és a politikai oktatás különböző fokain soha annyi felnőtt nem tanult, mint az elmúlt évben.

De hol, melyik üzemben tudják azt pontosan, név szerint kimutatni, hogy ki, hol és milyen fokon tanul? Pedig feltétlenül érdemes lenne az oktatási katasztert megcsinálni. Ebből rögtön kiderülne, hogy a politikai és szakmai oktatás egyik-másik tagozatán ugyanazok a nevek szerepelnek. De sokkal feltűnőbb lenne az, hogy mennyi dolgozó akad az üzemben, aki sehol sem szerepel az oktatási kataszterben, azaz a munkások közül sokan sem szakmailag, sem politikailag nem képzik magukat. Még beszédesebbé válik kimutatásunk, ha a nevek mellett a beosztást és a megkívánt vagy az előírt képzettséget is feltüntetjük. Ha az oktatás, népművelés örvendetes eredményei mellett a követelményeket, az elodázott és az elszalasztott alkalmakat is figyelembe vesszük, akkor nem olyan rózsás a helyzet, mintáz első pillanatban gondolnánk. Az iparban foglalkoztatottak mindössze 30 százaléka szakmunkás, a műszakiak fele sem rendelkezik a beosztásához előírt szakképzettséggel, és

TARNAMERA

UTCÁIN

Így jobban jönnek ki

Annyian jönnek ide a pesti rádiótól riportot csinálni, hogy jobbnak láttuk, ha saját leadóállomást építünk...

(Szegő Gizi rajza)

Rajzolónk ilyennek képzelte a mozi mellett épülő új várótermet és fodrászszalont.

lyamra irányítanak. Eredményeink mellett felnőttoktatásunk egyik lényeges hiányossága, hogy munkásaink széles rétege a mai követelményekhez képest alacsony általános műveltséggel rendelkezik. A szakmai tanfolyamok ma olyar, követelményeket támasztanak, hogy ahhoz a 10—20 évvel ezelőtt végzett 5—6 elem, kevés. Ezt az űrt kel] pótolni folyamatosan és szívós munkával, hogy aztán előbbre léphessünk.

Tanfolyamokat, előadássorozatokat hirdet a szakszervezet, a Gépipari Tudományos Egyesület, a KISZ és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és még néhány szerv. Mennyi kettősség. A kapkodás miatt mennyi szervezetlenség van az oktatási munkában.

Az elmúlt évben megyénkben 60 helyen. 670 előadást tartottak munkásakadémia formájában. De mennyire nagyobb lenne az eredmény, ha a részvevőket jobban kiválasztották volna, hozzáértőbb, gyakorlati és elméleti tudással rendelkező előadókat küldtek volna, ha többet törődnének a szemléltetéssel és az üzem vezetői év közben jobban ellenőriznék az oktatást. Mindez későbbi feladat, de az előadásokat, és tanfolyamokat szervezők munkáját ideiében, még az úi oktatási évad előtt megfontoltan, a legnagyobb körültekintéssel össze kell hangolni, hogy a mennyiségi fejlődés után tartalmilag is jelentősen tovább javuljon felnőttoktatásunk.

Dr. Fazekas László

r------------------------------■'

Ma

gyar művek szovjet folyóiratban

Az Ionosztrannaja Lityera- tura ismerteti az idei Kossutih- díjasok — Lengyel József, Illés Endre és Benedek Marcell — életét, pályafutását. A lap közli Urbán Ernő mongóliai útijegyzeteit, meleg hangú ismertetést közöl Garai Gábor új verseskötetéről.

Rényi Péter, a Népszabadság helyettes főszerkesztője egy jellemző esetről ír: Hans Schmelz, a Spiegel szerkesztője Magyarországon járt és sokat vitatkozott magyar kollegáival a sajtószabadságról, az újságírók jogairól. A szocialista Magyarországon semmi baja sem történt, amint azonban visszatért Nyugat-Németor- szágba, letartóztatták. Rényi így ír Schmelzhez intézett nyűt levelében: „ön mindent lehetségesnek tartott, csak azt nem, ami valóiban megtörtént, így például nem tártotta kizártnak, hogy önt letartóztathatják Magyarországon, a valóságban viszont nem a mi hatóságaink, hanem saját hatóságai vadásztaik Ön után ..

Mérán ahhoz, hogy elégedettek legyenek az emberek falujukkal. Legjobban a vizet sürgették. Érthető! Van olyan része a községnek, ahol kilométernél is messzebb kell menni 1 ivóvízért.

A Dobó utcában ugyanis, meg a fűúton, mély seb tátong az út szélén, a vízvezeték leendő ágya ez. Ezek az árkok tehát a megváltás közeledtét jelzik.

— Egy dologban már elértük a városi színvonalat — mutat a feltúrt utcára a tanácselnök.

_ ?

— Ügy össze vannak túrva, szabdalva az útjaink, mint bármelyik nagyvárosban.

Aztán komolyra fordítva a szót, messziről mutatja az esetlenül földön heverő hidroglo- bus törzsét, amely vízzel látja majd el, jó ivóvízzel a falu nagy részét.

— Majdnem kétmillió forintról van szó.

— S miből tudtak ennyi pénzt összehozni?

— Négy év alatt azért ki- gazdálkodjuk. Kapunk állami támogatást is, 400 ezer forintot pedig a falu lakói „dobnak össze”, társadalmi munkával. Ezek az árkok már az ő kezük munkáját dicsérik.

A falu közepén hosszasan

Új brigád bölcsőiénél

alakokat. Mit akarnak ezek odalent? Kicsodák? Hegyi szállodában szórakozó amerikai milliomosok?

A tizedik körnél úgy látta, hogy ezek ókori ruhában álldogálnak — nyilván valamelyik görög színház játszik a hegytetőn. Visszaintegetett és ez nagyon jólesett az isteneknek. Zeusz kidüllesztette a mellét, Apollón lantjához kapott. Hátha...

És egyre integettek. A lány kis köröket rajzolt az ablakra, próbált mutogatni valamerre kelet felé, hogy ott van a r' dióállomás, azon keresztül lehet vele beszélni.

De hát nem értették.

Honnan tudhatták volna,

hogy míg odafent lakomázta.. idelent az emberek felfedezték a rádiózást is? Lógó orral vonultak vissza a palotába. Nem tudják megértetni magukat a lánnyal — itt a vég, nincs tovább.

— Fejünkre nőttek az emberek — szólalt meg Zeusz — nem kellünk már a lányoknál sem.

És odafordult a villogó szemű Hérához:

— Te asszony, mit gondolsz mennyi nyugdíjat kaphatói ennyi istenkedés után?

MARTHY BARNA

[e- Hat szocialista brigádot r- -5-tottak számon eddig az Egri t-íDohánygyárban. A brigá k ^„szocialista” csáVói: HM t új kollektívával

,§lakatos, v5’ eredő, aszta- §los, s-/vargyártási, szávarka- 'Kelőkészítési osztályok ! újai n a sziverkagyárt, ágazat • • hét dol■ rgo-ója -gy férfi) tett

;i,rw- an és szóban:

í 'óznák, tanulnak it eddig. A brigád /hangúan Pelyhe ő műszerészt vá- zietőjü’kül.

> ülésen Ruby Ist- ... vezető ismertette a lés első vázlatát, v.iki élénk vitát váltott a jó gazda gon- • atolgatta: hogyan megfelelőbb, töké- \ állalások teljesíté- irigá-i vállalta, hogy ci- I -t igatfélgyártmányból yr.abou normához képest

százalékos megtakantast érnél- el a selejtmutatók és a hűli iékok csökkentésével, ugya ’ókor takarékosltodnak a sz.carkapapírral is, 1,5 szándékban, s nem kevesebb, mint 101 százalékos átlagteljesítményt érnek. Legfontosabb feladataik: a kifogásolt cigaretták mennyiségének csökkentése.

Eddig is példás rend, tisztaság uralkodott a brigád munkahelyén, s ígérték, hogy a rendre, tisztaságra ezután még inkább ügyelnek majd. Kulturális felajánlásaik között közös színház- és mozilátogatások szerepelnek, de az a vállalásuk is dicséretes, hogy valamennyien tagjai lesznek az üzemi könyvtárnak, s rendszeresen olvasnak szépirodalmi, illetve műszaki könyveket.

Az új brigád patronálását Zsíros Lajos, a gyár főmérnökké vállalta magára.

Iványi Ilié#

va az elnök, azzal a bizakodással, amelyet falujárásunk során tapasztaltunk, amikor a lakosság igényeinek, kéréseinek megvalósításáról esett szó. S ezek után egyetértettünk # méraiakkal: érdemes volt szól* ni a jelölő gyűléseken.

Kovács Endre

elegendő pénz lesz, járdát kap az út másik oldala is. A mozit szeretnék szélesvásznúvá átalakíttatni. Mindezt a jelölő gyűléseken tették szóvá a mérai választók, s íme, néhány hónap múlva már testközelbe került javaslatuk, a megvalósuláshoz.

i S ez csak a falu közepén

Nemsokára a falu fölé magasodva ontja majd a jó ivó* vizet a falu új szerzeménye, a hidroglobus.

lóban, ahogy összeszámoltuk, 52 autóbusz indulási ideje van feljegyezve egy-egy napra, s mi lesz még később?

A falu központja tovább gazdagodik, női-férfi fodrászat kap helyet a centrumban, ki- foldozzák a foghíjas díszfasort, rendbe hozzák az árkokat, s ha

gyárat „lát” magasodni az elnök. Mi semmit se látunk, csak betongerenda-, sóder- és téglahalmokat, jelző karókat,

amelyek körvonalazzák a majdan felépülő kenyérgyárat.

— Még ebben az évben megkóstolhatjuk a próbaként sütött kenyeret — szól bizakod*

még rosszabb az arány, ha ezt a vizsgálódást a mezőgazdaságban végezzük.

Sokkal jobban állunk a politikai képzéssel? Az élet nap nap után új helyzetek elé állít bennünket, egyre nagyobb és bonyolultabb feladatokat kell megoldanunk. Nemcsak egyeseknek, nemcsak a vezetőknek, hanem mindnyájunknak. Békés építőmunkánk feladatai, a népgazdaság anyagitechnikai bázisának megteremtése, a szocializmus teljes felépítése új, magasabb igényeket támaszt. Az egyre fejlődő népgazdaság művelt, szakmailag képzett, öntudatos dolgozókat igényel, akik helyt tudnak állni a termelőmunkában, de társadalmunk fejlődésének is cselekvő részvevői. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy társadalmunk minél szélesebb rétege, a fizikai munkás és a termelőszövetkezeti tag is, a műszaki és az adminisztratív dolgozók is folyamatosan képezzék magukat.

Intézményesen, megfontolt és egyeztetett tervek szerint kell felkészülni az új oktatási évre. Ismételten hangsúlyozzuk, ennek egyik előfeltétele, hogy üzemenként, hivatalonként és intézményenként megállapítsák. személyenként feltérképezzék, hogy ki, hol tart a tanulásban, milyen politikai és szakmai képzettséget szerzett eddig és mi szükséges ahhoz, hogy ezután is helytáll- hasson.

Az iskoláztatási kataszter elkészítése mindenütt sürgős feladat. Az adatok, a tények elemzése után kell mérlegelni a lehetőségeket. Tervszerűen, ésszerűen, az előképzettség és a tényleges igények alapján irányítsák a felnőttek oktatását és ne pillanatnyi ötletek és ne a kisebb ellenállás diktálja, hogy kit, milyen tanforű nő, kinek se anyja, se apja nem isten... Nem tűrhetjük, hogy egy emberi nő fölénk kerülhessen!

— Már ott van — morogta Héra, de Zeusz leintette.

— Asszonyi beszéd. Ti, férfiistenek, mit szóltok?

Poseidon, aki eddig csak csáklyáját simogatta, felütötte a fejét.

— Egyetlen megoldás van, hogy az isten is megmaradjon és az ember is jóllakjék: fel kell venni istennőnek és kész. Akkor legalább elmondhatjuk, hogy közülünk is tett valaki valamit a tudományért.

Zeusznak egy hang sem jött ki a torkán. Többen, a haladóbbak, helyeseltek. Nagy kópé ez a Poseidon — vagy csak rájött arra, hogy a konzervatív pártnak nincs jövője.

Apollón fogta a lantját és indult az erkély felé.

— Próbáljunk szót érteni ezzel a lánnyal, míg nem késő.

Kiálltak az aranypalota erkélyére és integetni kezdtek. Egy kör, három kör, öt kör... a lány észre sem vette őket... A hatodiknál mintha közelebb jött volna az Olymposzhoz és távcsövével felfedezte az ágáló

Istenek — alkony előtt...

dön Ízületeit. Hát tehet ő róla? De mielőtt Zeusz feléje fordíthatta volna arcát, zúgás hallatszott, s egy fényes csillag húzott el, magasan az Olym- posz felett. Zeusz kitekeredett nyakkal figyelte. Aphrodité tapsolni akart, de Zeusz szemöldöke visszatartotta.

— Ott megy, látjátok? És hiába küldöm utána legjobb villámaimat, fittyet hány rágjuk. Mert ebben a csillagban még villámot is visz magával, mit érek az enyémmel. Egyszóval: ha nem fogunk össze, befellegzik az Olymposznhk és akkor megnézhetjük magunkat.

— Tisztelt istenek tanácsa! — folytatta Zeusz, majd hirtelen javított: Istenek tisztelt tanácsa! Ez az ember nem isten, csak ember volt apja, anyja. Mit tehetünk ellene? És hogyan védjük meg a tekintélyünket?

A többiek még hozzá sem szólhattak a napirendi ponthoz, mikor ismét jött a sas és hozta a déli lapokat. Zeusz belenézett az egyikbe és szakállát tépdesve, felordított:

— Vigyázzatok, istenek! Most meg egy nő jön... egy egyszeAz Olymposz gőgösen fúrta fejét az égbe; Heliosz, a napisten válogatott sugarait küldte oda, nehogy istentársai panaszra menjenek Zeuszhoz, aki mostanában elég morcosán járt-kelt összes termeiben.

Ezen a napon megint bal lábbal kelt fel a főnök és rögtön kérte a reggeli lapokat. Egy sasmadár hozta sebes szárnyakkal a köteget és Zeusz mindjárt belemélyedt az újságokba. Azazhogy... csak egy pillantást vetett az első oldalakra és felhördült:

— Már megint!... Ebéd után Istentanácsot tartunk!

Aznap néma csendben lako- máztak az Olymposzon, hallgatott Apollon lantja és a múzsák ajka, még a moirák is elfeledkeztek a sors fonalának vagdosásáról, miáltal odalent hosszabb lett az átlagos életkor. Zeusz dühödten nyeldeste az ambróziát és sűrűn tölttetett a nektárból, úgyhogy Héra már aggódva nézegetett rá.

— Idesüss! — fordult a napisten felé. — Láttad ezt? Egy ember megint belépett a birodalmunkba és te szó nélkül sütsz odafent, mikor el kellene borulnod a dühtől. Mondjátok, meddig tűrjük ezt?

Démétér, a föld istene behúzta a nyakát, ■— tudta, hogy most ö következik, mert az ember, ki felszállt az űrbe, a fölÁlmosan tikkadoznak a házak, szinte szellő sem rebben az útszéli akácok között, amint nézelődve, beszélgetve sétálunk Tárnáméra görbe utcáin. Csintalan József vb-el- nök a jó gazda jártasságával, szeretetével beszél a tájról, amely szemünk elé tárul. S miközben a jelent mutatja be, látja a jövőt is: mivé formálódik majd faluja. A jövőt is látja, amelyet a méraiak kívánságai, igényei, munkája — és nem utolsósorban — a tanácsi kassza alakít valósággá.

— Mikor a télen jelölő gyűlésekre igyekeztek a választók, nem mertük volna hinni, hogy oly sok minden hiányzik még

időzünk. Bármely égtáj felé tekint az elnök, mindenütt tennivalók kerülnek szeme elé.

— Jó lenne ide egy cukrászdát építeni, örökké rágják a fülemet, hogy Boconádon már van, és miért ne lehetne nálunk is? Kisvendéglő is kellene. Itt ezt a kis tyúkketrecet is szeretnénk lebontani, pedig nevezetes épület... — Csodálkozó arckifejezésünket látva, hozzáfűzi. — Ez volt az első közhasznú épület, amelyet a tanács emelt a falunak ... Váróterem. Helyette modern épül. néhány méterrel odább. Nyakára nőtt a forgalom ennek a kis kulipintyónak. S vaépül, de amint jártuk a méS lékutcákat, amelyek gabonatáblákba, burgonyaföldekbe torkollanak, újabb és újabb javaslatok megvalósulását tapasztalhattuk, s a törődést az emberek kérelmeivel.

— Ebben a kanyarban — állít meg egy pillanatra a Petőfi utca sarkán a vb-elnök — gyenge a világítás. Ide újabb lámpákat kértek a lakók. — S alig megyünk néhány utcányit, már az újtelepiek kérelmét tolmácsolja, akik a régi, keskeny, „egynyomtávú” járdát szeretnék szélesíteni, s ha lehet, az utca másik oldalát is mentesíteni a sártól.

Az út bal oldalán impozáns