Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-30 / 176. szám

NEPÜJSAG

1963. Július 30., kedd

Július 1-től

új tröszt dolgozik Heves megyében

1963. július 1-i hatállyal a Mátra vidéki Szénbányászati Tröszt és a Külszíni Szénbányászati Vállalat házasságából megszületett a Mátraaljai Szénbányászati Tröszt. Az összevonás lényeges proíilvál- tozást is eredményezett. Az új tröszt a hagyományos mélyművelésű bányák mellett egyesíti a külszíni bányákat Pécstől Miskolcig.

Az üzemek szétszórtsága a felső műszaki vezetőkre bonyolultabb szervezési feladatokat ró. Ezekről a kezdeti problémákról és a megoldások módjáról beszélgettünk dr. Halász Tibor trösztigazgatóval.

— Azzal kezdem, hogy a Mátravidéki Tröszt műszaki garnitúrája, amely a mélyművelést irányította, teljes létszámmal a helyén maradt. Sőt, a korábban Budapesten székelő Külszíni Szénbányászati Vállalat műszaki szakembereinek tekintélyesebb hányada is átjött az új tröszthöz.

— Az átszervezés az üzemeknél hoz valami változást?

— Lényegesebbet nem! Bár a visontai üzemet erősítenünk kell, tekintettel a bonyolult víztelenítési munkálatokra és az üzem hatalmas távlati terveire.

— Suttognak a visontai és a gyöngyösi üzem összevonásáról. Van ennek valami alapja?

Dr. Halász Tibor hevesen tiltakozik.

— Nem lenne ésszerű, hiszen más profilú üzemekről van szó. Az egyiknek a víztelenítés a feladata, tehát egyelőre' beruházásból „él”, a másiknak pedig a termelés. A kettősség csak zavart okozna.

— Az összevonás mit eredményezett a tröszti létszám alakulásánál?

— A két régi központ létszámához viszonyítva 25 fő csökkenést, amely éves viszonylatban másfél millió forint megtakarítást jelent. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megszűnt a két vállalat között fennálló feszült viszony, amely sok esetben a munkára is kihatott. Például: Az ecsédi külszíni fejtés szalagjai egy bizonyos távolságig a Szénbányászati Főkotróhoz tartoztak, míg a másik része a Mátravidéki Tröszthöz. Ez a megosztottság üzemzavar esetén hi- bakenegetést és állandó vitát okozott.

— Most, az „albérlet” megszűnésével tapasztalható már valami eredmény?

— A korábbi 400—420 vagonnal szemben, július első

A Zetor ott állt éjszakánként Takácsék udvarán, kicsi szövetkezet ez, nincsenek műhelyei, gépszínei, s az elnök megengedte.

— Nálad van az a legjobb helyen, Józsi, kerített udvar, fedél alá tudod vinni, meg aztán úgyis te jársz vele.

Mindjárt nem volt olyan üres az udvar sem. Mert amióta nagyobb jószág nincs, valami szomorúság vert itt tanyát, a baromfit hátra telepítette az asszony, az első udvart fű verte föl, papsajt, meg porcsin, kétszer-háromszor egy évben, ha megfordult itt egy szekér, mikor a gabonát, meg a kukoricát hozták, annak a keréknyoma se látszott meg a füvön.

S a gazdaember számára még mindig ijesztő a füves udvar, szegényes, kihalt, mintha nem is laknák a házat.

De most már újra keréknyom látszik. A Zetor keréknyoma.

Takács Józsi lótartó ember volt, szíve szerint nem is any- nyira a jószágnak, mint a gyü- mölcsészetnek a bolondja, az ő szőlőjében termett itt először francia barack, addig csak azt az apró, vad formát ismerték ezen a környéken, és az udvaron is van egy szilvafája, amelynek három ága háromféle termést hoz, még a levele is háromszínű, az egyiké pirosas, a másik fehéres, a harmadik sötétzöld.

ÉVI 3 MILLIÓ TONNA SZÉN — HATALMAS SZÉNTELEPEK NÉHÁNY MÉTERRE A FÖLD ALATT. — A

SZAKMUNKÁSKÉPZÉS ÚJ IRÁNYA

MÉRNÖKÖK ÉS

GÉPKEZELŐK TANULMÁNYÚTJAI.

napjaitól közel 550 vagont termelt az ecsédi külszíni fejtés. De kell is a szén, mert az év végére mindenképpen pótolni akarjuk az eddigi 52 000 tonnás tartozásunkat.

— Mennyi a megnövekedett tröszt éves terve?

— Pontosan hárommillió tonna. Ebből egymilliót a mélyművelésű bányák, míg kétmillió tonnát a külszíni fejtések adnak. Ennél az aránynál már kézzelfoghatóan érzékelhető a szénbányászat fejlődésének iránya.

— Mondana néhány szót a külszíni fejtések és a még feltárásra váró szénvagyon helyzetéről?

Dr. Halász Tibor fürge ujjakkal lapoz az íróasztalán fekvő kimutatásokban.

— Visontával kezdem. 1968. december 1-re az erőműben meg kell indulni az első száz megawattos egységnek. Ehhez adunk mi évi 400 000 tonna szenet. A legnagyobb kapacitást 1972-re éri el a visontai üzem, ehhez azonban a nyitóárok készítésénél meg kell mozgatnunk 28 millió köbméter földet. De Bükkábrányban is kezdjük már a vízkutatást, ahol a visontainál hatszorta nagyobb szénvagyon vár feltárásra. Akad tehát feladatunk és munkánk bőven.

— Milyen terveket és intézkedéseket foganatosít a szakkáder-képzéssel kapcsolatban?

— Az ecsédi külszíni fejtésnél már működik egy nehéz- gépkezelői tanfolyam. Ennek mintájára itt, Petőfibányán is megkezdjük az oktatást 150 fős létszámmal. A tanfolyam hallgatói féléves elméleti oktatás után féléves gyakorlati munkán vesznek részt. Sürget az idő, mert 1965-re Németországból megérkeznek az új gépek, és szeretnénk, ha a szerelési munkákat azok végeznék, akik később a gépekkel dolgoznak. Azok közül pedig, akik már némi gyakorlatra tettek szert idehaza, 20—25 főt Lengyelországba és Németországba küldünk, tanulmányútra. Ds fiatal, új utánpótlásról is gondoskodunk. Pályázat útján, évente 6—8 ösztöndíjas fiatalt küldünk, külföldi egyetemekre. Azokat a műszaki kádereket pedig, akik egy-két évet már eltöltöttek üzemeinknél, szintén kiküldjük az NDK-ba és Lengyelországba, továbbképzésre.

A tervek méltóak ennek a hatalmas ipari létesítménynek a méreteihez. Helyes az út, amelyen elindullak és az igyekezetét bizonyára siker koronázza.

Laczik János

Miért kevés a taxi Egerben?

Olvasóink leveleikben panaszkodnak, hogy gyakran félórákat kell várni az egri Líceumnál levő taxiállomásnál, míg végül üres kocsit kapnak. A taxiállomás telefonja gyakran cseng, de sokszor hiába, nincs bent kocsi.

Zentai Mihály, az egri 4. sz. AKÖV személyforgalmi osztályvezetője, a következőképpen magyarázza a taxihiányt:

— A közelmúltban két taxit kivontunk a forgalomból, de ez még nem jelentene kiesést. Inkább az a baj, hogy nagyon rapszódikusak a taxiigénylések.

Elmondja az osztályvezető, hogy míg az elmúlt szombat- vasámáp csak minimálisan vették igénybe az egriek a taxikat, addig gyakran egy- egy forgalmasabb hétköznapon az összes kocsijuk állandóan

foglalt. Megpróbálták a forgalomban levő taxik számát az igényekhez állítani. Persze, itt lehetnek kisebb-nagyobb eltolódások.

Jelenleg bevált módszer, hogy éjszaka két, reggel 6—8-ig négy, nyolc -órától hat, délután pedig 10—12 taxi teljesít Egerben szolgálatot.

Jelenleg kevés a taxik száma Egerben, s ennek egyik okozója az is, hogy a 4. számú AKÖV két taxit kivont a forgalomból. Látva az igényeket, Ígéretet kaptunk arra, hogy augusztus elsejétől visszakapja a város az elvett két taxit. A kocsik visszahelyezésével és az igények még körültekintőbb felmérésével megszüntethető Egerben a taxihiány.

T.l.

Törpe víxmü létesül Kaiban

Régi problémája Kál községnek a jó ivóvízellátás. Tudvalevő, hogy Kálban jelenleg

sincs artézi kút, a lakosság ásott, vagy fúróit, kutak vizét fogyasztja.

Két héttel ezelőtt megjelent a községben a Vízkutató és Fúró Vállalat debreceni üzemegységének egyik fúróbrigádja, és a tanácsházával szemben levő útszakaszon hozzáláttak a fúráshoz.

A munka azóta is szépen halad. I,efúrtak 200 méter mélyre és most rakják le a csöveket. Eddig még megfelelő vízre nem akadtak, és így tovább folytatják a fúrást 300 méterig. A tervek szerint szeptember végére befejezik a kút fúrását, és üzemkész állapotba hozzák az új kutat. A munka ezzel még korántsem ért véget, mert nyomban felszerelik az 50 köbméteres víztároló gömböt. A szivattyúmotor beszerelése, a csővezetékek lefektetése és a többi hátralevő munka már a jövő évben nyer befejezést és a tervek szerint 1964. március végére a községben 5 kilométernyi hosszú csővezetéken áramlik szét a jó ivóvíz.

I

— Gyűlölöm az életet. Érted? Gyűlölöm! Káosz, felfordulás, rendetlenség, tervsze- rűtlenség, kibírhatatlan. Aminek így kell lennie, az úgy van, aminek itt kellene lennie, az ott van: sehol semmi rend, következetesség, tervsze- rűsé" Mindenütt csak kapkodás, idegbaj ... Ö rettenetes kor, miért szülted fiad e világra. Igazuk van a buddhistáknak: a nirvána, az lenne jó. A tökéletes nyugalom, a

tökéletes semmi. De ez? Ez a téboly és a kilátástalanság. Hát ’ehet ezt nem gyűlölni, hát lehet ezt szeretni.

— Mi bajod van neked ilyen hirtelen ezzel az élettel?

— Ah, te ezt úgysem érted. Te ezt nem is értheted. Nem is haragszom rád, hogy nem érted, mit tehetsz te róla ... Ember, nagytakarítás van nálunk!

(-Ó)

MRN»,

. . . kit edht ke-MáJztül

Pcz egyik este: szombat, amely színvonalában, igényességében kielégített; a másik, vasárnap este, amelyet a „Ketten” című jugoszláv film töltött ki, erősen vitatható megoldással, egy kétségtelen elismerésre méltó művészi szándékot illetően.

SZOMBAT:

Molnár Ferenc „Menyegző” című komédiája, amelyet ügyes és avatott kézzel dolgozott át televíziós játékra Mészöly Dezső, ismét igazolta, hogy Molnár Ferenc virtuóza a színpadnak, de azt is, hogy könnyed humora mögött fellelhető kora társadalmának bírálata is. Nem ítél, hanem ítéltet, nem nevet, hanem nevettet és a Menyegző kispolgárai komikumuk mellett nem nélkülözik a szánalomraméltó- ságot sem.

Nyolcezer pengő hozomány: ennyit ígért Hoffner úr a lányával, Domány úrnak, a jövendőbeli vő, Géza apjának. Fél óra van hátra az esküvőig, s folyik a vita a pénz körül, sajátos molnári humorral, fanyarsággal, makacs kispolgári

ostobasággal, nem éppen korrekt érvekkel és tényekkel védve az álláspontokat, harcolva a nem kis summáért. Géza öngyilkos lett Annusért, — minek hát akkor a nyolcezer pengő. Egy férfi, aki kész öngyilkos lenni a lányért, „ellőtte” jogát a nyolcezer pengőre — ez Hoffner papa véleménye. Domány úr sem rest és leleplezi Annuskát, aki szűzies bájával már anya: egyéves gyermeke van, akit nővére adoptált. S egy ilyen leányanyának csak nyolcezer pengőért lehet elnézni botlását — ez Domány úr véleménye. Vészesen közeledik a násznép indulásának pillanata, s mind vészesebb és maka- csabb a vita is, — mígnem a szerető atyai szívek a fiatalok boldogságára gondolva megegyeznek: Hoffner fizet, Géza és Annuska beevezhetnek' legalábbis a házasság révébe...

Rajz János és Mányai Lajos játszotta gazdag humorral a két apát finom eszközökkel rajzolva meg az adott kor két tipikus kispolgárát, a pénz isNYÁRI NAP

Ez alatt a fa alatt áll a Zetor esténként. Ha meg eső mutatkozik, beállítja a színbe, fedél alá.

Megszerette Takács a gépet. Pedig először úgy volt, hogy gyümölcsösbe kerül, nagyobb telepítést terveztek a Sapka- hegyen, ahol csak gyönge bir- kalegelő van, de aztán elodázták, másra kellett a hitel, meg az erő. Addig is jobb a gépen, mint gyalogmunkán a növény- termesztő brigádban.

— Ügy van az ember a géppel is, mint a lóval — szokta mondani Takács Józsi — a hangjáról megismerem, ha valami baja van. Egy idegen talán semmit se hall még, de én érzem, nem úgy lélegzik, ahogy kellene. — És ilyenkor fölgyújtotta a gangon a villanyt, s késő estéiig elbabrált a gépen.

Néha a kislányt, a hatesztendős Zsuzsikát fölültette a nyeregbe, s vele beszélgetett, amíg a csavarokat igazgatta. Különben senkit nem engedett a Ze- torra, hiszen ezért is jó, hogy hazahozhatja az udvarba, nem kell félni, hogy kontárkezek hozzányúlnak.

Ma hajnalban először a nagy górétól vittek kukoricát a darálóba, aztán reggeli után jött

a telefon, hogy mehetnek a tégláért. Lesz vagy három forduló, eltart estéiig. Zsuzsikát bevihetné a keresztmamához Nagyligetre, elférne a pótkocsin, s az utolsó fuvarral hazahozná, de nem akar semmi kitérőt, jobb, ha korán végeznek, le kellene festeni a kredencet, az asszony még nem is tudja, hogy megvan hozzá a festék.

A téglagyárnál simán ment minden, jó rakodókat is kapott, azt a nagyszájú Zeleit, aki ugyan hangos, lármás, örökké elégedetlen, de bivalyereje van és most is úgy rákja a téglát, mintha üres papírdobozokat emelgetne. A másik meg a szófukar Susán volt, Ze- lei elválhatatlan társa és ivócimborája.

Italkedvelő ember volt mind a két rakodó.

A második forduló már jó délutánra esett. Nem mentek haza ebédelni, nincs most arra idő, csak úgy a körmük közül ettek szalonnát, zöldpaprikái és erre inni kell, beültek még az egyenesi kocsmába egy fröccsre, amiből kettő lett, meg három, és fölbontattak egy-egy májkonzervet, jobbízű az ilyen nyári melegben, mint a szalonna.

Mert sütött a nap hétágra.

Téglarakásnál száll a piros por és csípi gz ember bőrét, mint a paprika, az úton meg visszakavar a szürke por és fekete pontokban megragad az izzadságtól nedves pórusokon. És meleg a motor, és átforrósodik a tégla a pótkocsin.

Még egy fröccsöt.

— Miért? A szegényember dögöljön meg? — érvelt Zelei — Ezt is sajnáljuk magunktól? Hát ki érdemli meg, ha nem mink?

Jege volt az egyenesi kocs- márosnak, meg szódája, ami ritkaság ilyen meleg napokban. És jó hűvös öreg épület ez, vastag tömésfalakkal, meglehet kétszázéves is, azt mondják, betyárcsárda volt valami, kor.

Kint meg megcsapja az embert a forróság, még a szél is meleg, szinte perzseli a kart, a mellet, pedig a levegőmozgás hűteni szokott, legyezgetni.

— Várjatok csak!

Zelei megtöltetett egy csa- tost hideg fröccsel, legyen az útra, betekerte a megvizesített asztalkendőbe, amelyből már elfogyott az élelem és még jégdarabokat is kért a kocsmáros- tól, berakta a kendő ráncaiba.

— Mehetünk.

Ügy ittak aztán, üvegből.

— Hajts, Józsi, ne törődj semmivel.

Takács ■ kellemesen érezte magát, jól dolgozott a motor, mint az egészséges ember szívverése, könnyedén porzott a pótkocsis rakomány dombnak föl, völgynek le.

A falu szélén jártak már, ott, ahol kanyarodik az út. A második fuvarral.

— Fogd meg, Józsi — nyújtotta előre az üveget Zelei a pótkocsiról.

— Nem kell.

— Fogd meg, mert odadobom.

— Várj, míg elhagyjuk a kanyart.

Elhagyták. Itt már egyenes, de lejtős az út, Józsi hátranyúlt az üvegért, és közben fékezni kezdett. Már a kezében volt az üveg, amikor hirtelen1 nagy lökést érzett, hátrabukott a nyeregbtn és elsötétült előtte a világ.

Ismerte jól a gépét, mint a gazda az állatait, a legkisebb szusszanását, zörgését is észrevette. De most nem kévék voltak a pótkocsin, nem darás zsákok, hanem vas-súlyú téglák.

Azok alól szedte ki Takács' Józsit a bivalyerejű Zelei, míg a csöndes Susán beszaladt a faluba., hogy telefonáljanak a mentőkért.

SÍPOS GYULA

lenének két gyenge rabszolgáját. A többi szerepekben Síró Máriát, Sitkéi Irént, Agárdi Ilonát, Somogyvári Pált, Magda Gabit és Görög Marát láthatta a televízió nézőközönsége. A pergő rendezés Pethes Györgyöt dicséri.

Az „operettalbum” oldalai közül messze kiemelkedett igényességével, művészi kompo- náltságával a Dömölky János rendezte Offenbach-est, amelynek keretében az immár klasz- szikus — nem is tudom miért?

— operettszerző reprezentáns alkotásai csendültek fel pergő rendezésben, kitűnő énekesek és táncosok közreműködésével. Norman Thomson koreográfiája újszerű és magával ragadó volt, különösen a Párizsi élet című pantomim-kompozíciója. Thomsonban egyébként kitűnő karaktertáncost is megismerhettünk. Több hasonló jellegű és igényű „művészi kereszt - metszetet” várunk a nem is olyan könnyű műfaj berkeiből!

VASÁRNAP:

A vasárnapest „modern, művészi megoldású filmet” ígéri, az Alexander Petroci rendezte, „Ketten” című jugoszláv filmalkotást. A szándékában kétségkívül elismerésre méltó alkotás, e szándék kifejtésében elmaradt a várakozástól. Modernsége helyenkint moder- neskedővé vált, a lélektani motivációk ábrázolása öncélú és alapjaiban nem megindokolt képsorokat villantott fel. Egy év szerelmének történetéből alig kaptunk valami igazán emberien mély érzést, valami indoklást, társadalmi, lélektani kapcsolatot, a két szerelmes élete, nem hiteles tragédiája szó szerint is fotókban „pergett” a filmén.

Hiába tehetséges az érdekes arcú, szép Deba Loncar, hiába megnyerő Miha Balon játéka,

— a történet vontatottságán sem ők, sem az egyébként jó operatőri munka nem tudott sokat segíteni. Erős nyugati hatás, egzisztencialista módszerek: másfél óra imalom.

... és, ha a két napot mérlegre teszem, a mérleg erősen a szombat javára billen. Ezért elismerés a televíziónak. Vasárnapra — úgy látszik — már nem telt erőből és a műsorból.

Gyurkó Géza