Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-25 / 172. szám

4 NEPÜJSAG 1963. Julius 23., csütörtök Népi ellenőrök vizsgálata nyomán Szociális és kulturális alap a tsz-ekben Heves megye négy járásá­nak népiellenőrzési bizottsá­gai megvizsgálták, hogy a ter­melőszövetkezetek miként használták fel a szociális és kulturális alapot 1962-ben. A hevesi, a hatvani, a gyöngyösi és a pétervásári járás huszon­hat termelőszövetkezetére ki­terjedő vizsgálatnak az volt a célja, hogy megállapítsa: 1. Rendeltetésének megfele­lően használják-e fel a tsz-ek a szociális és kulturális ala­pot? 2. A közgyűlés dönt-e az alap képzéséről és felhaszná­lásáról? 3. Az alapszabályoknak megfelelően dolgoznak-e a szociális és kulturális bizottsá­gok? A vizsgálat során kiderült, hogy a szociális és kulturális alapot a legtöbb helyen nem az irányelveknek megfelelően használják fel, hiszen alig akad egy-két ténylegesen működő szociális és kulturális bizott­ság, s általában valamelyik vezetőségi tag foglalkozik a segélykérelmek intézésével. Se bizottság, se ügyrend A népi ellenőrök megállapí­tották, hogy több tsz-ben ta­valy meg sem alakultak a szo­ciális és kulturális bizottságok, s megalakult és megválasztott bizottságok nagyrésze semmi­féle érdemi munkát nem vég­zett. A vizsgált több mint két tucat tsz közül csak tízben adott élet jelt magáról a bizott­ság A Boldogi Béke Tsz-ben ugyan eljutottak a bizottság megválasztásáig, de a felada­taival — közgyűlési határozat értelmében — a vezetőség fog­lalkozik. Hasonló a helyzet a gyöngyösi Hazafias Népfront tsz-ben is, ahol csak ez év feb­ruárjában választottak bizott­ságot, de megfelelő ügyrend, és „működési szabályzat” hi­ányában nem dolgozik. Az ügyrend hiánya miatt kézzelfogható, könnyen kimu­tatható szabálytalanságok is előfordulnak. Az abasári Rá­kóczi Tsz-ben például pártoló tag is szerepelt az állandó se­gélyezettek között. A vizsgált tsz-ek többsége nem rendeltetésének megfele­lően használja fel az alapot. A jelentéshez mellékelt sta­tisztikából kitűnik, a szociális alap 49,6 százalékát „egyéb” címen költötték el. A halmaj- ugrai Béke Tsz-ben a szociális alap 98 százalékát jutalmazá­sokra fordították, s csak két százalékból adtak segélyeket. Az abasári Rákóczi Tsz 8272,— Ft-ért esőköpenyt vásárolt az alap terhére, s ugyanakkor hat segélykérőt utasítottak el. A gyöngyössolymosi Mátra Tsz-ben hatvanegy tag 1961. évi SZTK-hozzájárulását egyenlítették ki, a markazi Mátravölgye Tsz 10 200 forin­tot adott vízvezetéképítésre az alapból. A gyöngyöstarjáni Győze­lem Tsz a növénytermesztés­ben dolgozó tagokat premi­zálta, a cséplőmunkások ebéd­jegyét fizette, valamint egy kétszázkilencven és egy ezer- egyszázhetven forintos karórát vásárolt az alapból — jutalma­zásra. A szajlai Búzakalász Tsz el­nökének szovjetunióbeli uta­zására 1235 forintot fizettek ki. Kultúráról egy mondat sem . . . (Itt kívánjuk megjegyezni, hogy tudomásunk szerint a szociális és kulturális alap helytelen, szabálytalan kezelé­se miatt eddig nem vontak fe­lelősségre senkit. A szakigaz­gatási szervek a legtöbbször csak azt kívánják meg, hogy a kiadást bizonylatokkal igazol­ják, az már nem nagyon za­varja őket, hogy a bizonylatok honnan származnak, hogy eb­ből az alapból lehetett-e egyál­talán ilyen bizonylatokat sze­rezni.) A hiányos ügyvitel, a gyen­ge adminisztráció miatt a né­pi ellenőrök nem tudták meg­állapítani, hogy hány indokolt kérelmet utasítottak el a tsz-ek, az elutasításokat a leg­több helyen nem indokolták. Jellemző, hogy a hatoldalas jelentés egyetlen mondata sem foglalkozik az alap kulturális részével: a huszonhat tsz-ben nem találtak annyi kulturális kiadást, sem szabályosat, sem szabálytalant, amennyiről ér­demes lett volna külön meg­emlékezni. Javaslatok, tanulságok A vizsgálat gazdag — saj­nos, főleg negatív — tapaszta­latokat szolgáltatott, s ezeken alapulnak a népi ellenőrök ja­vaslatai is. Javasolják, hogy dolgozzanak ki a tsz-ek részé­re valamilyen egységes sza­bályzatot, ügyrendet. A tsz-ek kulturális és szociális bizott­ságait ismertessék meg felada­taikkal, hogy ne következzenek be olyan hibák, amelyet a szabályok, a jogkörök ismere­tében elkerülhettek volna. Ké­szítsenek tervet az alap fel- használására, s időnként ellen­őrizzék is a terv teljesítését. A szociális és kulturális bizottság pedig legalább félévenként számoljon be a közgyűlésnek az összegek felhasználásáról. És szükség lenne arra is, hogy a „kultúra” szó ne csak az alap nevében szerepeljen, — gondoljanak rá akkor is, amikor elköltik a pénzt. (Krajczár) Trösztösífés idején — Az új igazgatók már megbarátkoztak, de mi lesz az új titkárnőkkel... <Erdei Sándor rajza) Szeged városa messzi földön híres szabadtéri játékairól, Sopronban ünnepi heteket rendeznek, Nagyvázsonyban pedig a Végvári napok kereté­ben keltik életre Kinizsi Pál vitézségét. De vajon mit nyújt látogatóinak, a sok ezer turis­tának, a vendégeknek Eger, történelmi múltján, barokk épületein, zsúfolt strandján és jó borán kívül? Nagyon keveset, jóformán semmit. Igaz, sokat fejlődött a város, csinosodtak utcái, épü­letei, színes virágok díszítik a parkokat, de a hét végi csúcs­forgalomban, a váron, a stran­don és a Szépasszony völgyön kívül nem ad más programot vendégeinek, de lakóinak sem. Nem biztosíthat kulturális programot, mert már évek óta hiányzik a városban a szabad­téri színpad. A gyöngyösiek arról panasz­kodnak, hogy egy teljes hóna­pig szabadtéri program nélkül maradt a város. Egerben las­san eltelik a nyár, — és már nem is az első az utóbbi évek­ben — és az egyetlenegy szö­vetkezeti dalos találkozón túl nem volt szabadtéri rendez­vény. A Finomszerelvénygyár és a vasat pere- Harmat és fűszál miatt Kedd reggel 38 percet késett a bervai vonat. Kilencszáz em­ber elkésett a munkából de nem kilenoszázszor 38 perc, az­az 570 munkaóra veszett el, ha­nem jóval több. Ugyanis a ke­rékpáron, busszal és motoron1 érkezők hiába voltak ott pon­tosan', tétlenségre kényszerítet- te őket a késlekedő vonat, mert a 35-ös üzemben szalag terme­lés van, meg kellett várni a többieket. Valami baleset, vagy üzem­zavar történt? Nem. Az elmúlt héten is — csütörtök kivételé­vel — minden nap késett a vonat. Most), legutóbb mi volt az akadály? — érdeklődtünk a gyár termelési főnökétől. A csatlakozás miatt már Egerből 10 perc késéssel indult a sze­relvény. A vár előtt keservesen pöfögött, szuszogott a mozdony, aztán a bervai állomás előtt pár száz méterrel, a domb al­jában megállt. A türelmetle­nebb utasok leugrálták, való­ságos mezei futóverseny volt itt, végig a gyár előtt. Az időseb­bek jóval később ballagtak fel­felé, szintén gyalog. Csak egy­szer hallaná az állomásfőnök, és a miskolci igazgató a mun­kások megjegyzéseit. De a gyár vezetőit is szidják, hogy miért nem intézkednek. Mit tett a gyár vezetősége? Május második felében is rend­szeres volt a késés. Beperelték a MÁV-ot. A Budapesti Fővá­rosi Döntőbizottság augusztus 22-re tűzte ki a kártérítési eljá­rást. Addig késnek a vonatok? Mi az oka & mit kíván tenni a vasút? — ezekkel a kérdések­kel fordultunk Káli Ottóhoz, az egri állomás főnökhelyette­séhez. késhet-e a munkásjárat? Telefon a szolgálattevőhöz, a fűtőházfőnökhöz. Először a csatlakozásra hivatkoznak. Gyenge a mozdony, fű nőtte be a pályát, harmat is volt és elromlott a homokoló. Igaz lenne? A fűszál és harmat is megállítja a bervai vonatot? Lehetséges. Csúszik, „köszö­rül” a mozdony kereke, ezért nem bír felmenni a dombra. Nem igaz. Már kiirtották a fűvet. Nem fűtik ki a moz­donyt, túlságosan „rámennek” a szénmegtakarítási prémium­ra — érvelnek, magyarázkod­nak a vasutasok, sőt itt-ott bírálat is hangzik. De mi az igazság és kinek kell intézked­ni? Farkas Tibor mozdonyvezető és Rácz László vonatvezető vitte a kedd hajnali szerel­vényt. A menetokmányok iga­zolják a bervai munkások vádjait: 5,22 helyett 6 órakor ért be a vonat. Elromlott az egyik homokoló és a 24—25. szelvény között nagy a fű. A terhelés 219 tonna, több a normánál, főleg Ka azt is fi­gyelembe vesszük, hogy a pá­lya emelkedése miatt 80 száza­lék a terhelési szabvány. — Azonnal intézkedünk — mondja a főnökhelyettes. Ka- ranyic József nemcsak a maga, hanem a pártszervezet nevé­ben is ígéri, hogy fokozottan ellenőrzik a munkásjáratot, ha szükséges, két mozdonnyal in­dítják a szerelvényt. Várjuk az intézkedéseket. Jogos és teljesíthető követel­mény, hogy a bervai munká­sok pontosan érkezzenek mun­kahelyükre. Dr. Fazekas László Mért nincs Egerben sza­badtéri színpad, ahol a nyári hónapokban különböző ren­dezvények, műsorok, hangver­senyek szórakoztatnák a kö­zönséget, a vendégeket, a város lakóit? Miért nincs a megye- székhelynek szabadtéri színpa­da, holott szinte önmagukat kínálják a lehetőségek? Nincs még egy városa az országnak, ahol ennyi impozáns, akkusz- tikailag is alkalmas tér talál­ható szabadtéri színpad szá­mára. Jól emlékszünk még, milyen nagy sikerük volt évekkel ez­előtt, a főiskola előtti téren megrendezett dalos találkozók­nak. Ugyanilyen sikere lenne most is egy-egy hangverseny­nek, vagy esetleg egy görög drámának, amelyhez megfele­lő hátteret adna a lépcsőzet, s maga a székesegyház. Nagy­szerű szabadtéri lehetőséget nyújt a tanárképző főiskola udvara is. Remélhetőleg ez év­ben befejeződnek az építkezé­sek, s így e barokk udvar is alkalmas lesz szabadtéri elő­adások számára. A már említett szövetkezeti dalos találkozó a bizonyíték, hogy a szebbnél szebb épüle­tekkel határolt Dobó téren is lehet szabadtéri előadásokat rendezni. A Dobó-szobor, sőt, azon túl a vár, nagyszerű hát­teret biztosít. Ha a Dobó-bás­tyát megemelnék és kivilágí­tanák, még szebb lenne a lát­vány, sőt, sokat javulna a Dobó tér akkusztikája is. (A bástyák kivilágítását a szín­padtól függetlenül is, érdemes megvalósítani.) Nem ért még véget a sor. Fenn a várban is található szabadtéri színpadnak alkal­mas hely: a múzeum előtti tér, a belső várudvar. Háttér a gótikus palota. Nem nehéz LÉTEZIK-E gondolatátvitel? Kitalálható-e távolból egy másik ember gondolata? Olyan kérdések ezek, amelyek na­gyon régen foglalkoztatják az emberiséget, és mindjárt a be­vezetőben szögezzük le, a kér­dés még véglegesen nem oldó­dott meg. Nemrégiben egy kedves, idős barátom azt bizonygatta, hogy ő és felesége kitalálják egymás gon dolatait és ha egyi­kük például egy dallamra gon­dol, a másiknak is éppen az a zenei motívum jut az eszébe. A hasonló esetek megértésé­hez egy érdekes kísérletre utalok. Igaz, ez egy állattal kapcsolatos, de a gondolatátvi­tel mechanizmusa azonos. A produkció során egy ló tudó­sok előtt bizonyította be „számtalan tudását”. Cirkuszi produkciókból meg­lehetősen ismeretesek a „szá­moló” állatok. Dobogással, nyerítéssel, ugatással és más jelzésekkel tudatják, hogy „felismerték” a mutatott szá­mot, elvégezték a megkérde­zett számtani műveletet. Az is eléggé ismeretes, hogy ezek az állatok az idomítok feltűnést nem keltő jeleire hagyják ab­ba a számolás jelzését. Az említett ló azonban más­féle produkciót nyújtott. A számtanpélda eredményét nagy tekintélyű tudósok előtt dobolta ki úgy, hogy gazdája nem is volt a helyiségben! HONNAN szerezhette ez a ló a matematikai képességét, hi­szen köztudomású, hogy az ál­lat agya nem alkalmas arra, hogy számtani műveleteket végezzen. Ez a ló „számolt”, de csak addig, míg az ellenőr­ző társaság a helyiségben volt. amikor viszont a szomszéd dlétezik-e gondolatátvitel ? szobából, ablakon át mutatták meg a megoldandó feladatot, ez a „csodaparipa” is éppen olyan semmitmondóan bámult, mint „matematikailag képzet­len” lótársai. A ló idomítója elmondotta, hogy a számtani feladatok megoldásánál az állat amikor pontosan dobolta ki a megol­dást, cukrot kapott. Igen ám, de a feladatok sorrendjében nem volt semmiféle törvény- szerűség. A ló feltételes ref­lexe nem a példa megoldásá­nak helyességére épül, hanem valami olyan jelet érzékelt az idomítón, mely akkor jelent­kezett, amikor a dobolásos jel­zéssel elérkezett a helyes meg­oldásig. Bizonyára, ezt az iz­galmi állapotot érzékelte a tu­dós ellenőrző bizottságon i®. Hogy mi váltotta ki ezt a ref­lexet, eddig nem sikerült pon­tosan megállapítani, de ezt nem kell feltétlenül a gondo­latátvitelhez kötni, mint aho­gyan a bevezetőben említett idős házaspár gondolatmeg­egyezése is valószínűleg csu­pán feltételes reflexeken alap­szik. Hosszú éveken át éltek együtt és az azonos körülmé­nyek között kialakuló feltéte­les reflexek is bizonyára meg­lehetősen hasonlóak. Ennek viszont az a következménye, hogy bizonyos külső ingerek­re, amelyet tudatosan nem is érzékelnek, idegrendszerük azonos választ ad. A GONDOLATÁTVITELNEK azonban akadnak sokkal bo­nyolultabb. máig sem megol­dott problémái, melyeket so­kan az agyban keletkező elek­tromágneses hullámokkal hoz­nak összefüggésbe. Tény, hogy elektroenkefalográffal, az agyi bioelektromos áramokat érzé­keltetni lehet, bár ezek jelen­tőségét közelről sem ismerjük és csak néhány szélsőséges esetről tudunk következtetést levonni. Az agy elektromágne­ses terének feszültsége viszont olyan alacsony, hogy mai tu­dásunk szerint több mint tíz­ezer kilométernyi kiterjedésű antennát kellene az emberi agyban elhelyezni, hogy ezeket a jelzéseket felfoghatóvá te­gye ... A gondolatátvitelnek tagad.- hatatlanul azonban tárgyi alapja is van. Erre utal egy négy évvel ezelőtt elvégzett kísérlet. Június 25-én, egy ismeretlen ember szállt a „Nautilus” amerikai tengeralattjáróra. A hajó a víz alá merült és min­den napon két előre meghatá­rozott időpontban, a titokzatos vendég öt ábráit rajzolt egy papírlapra, majd a kapitánnyal együtt aláírta és átláthatatlan borítékba zárta. A borítékra már a kapitány vezette rá a pontos dátumot és a „szigorú­an titkos” megjegyzést. Augusztus 10-én véget ért a különös út. A kikötőben fel­bukkanó „Nautilus”-t már kü- lönrepülőgép várta, mely a Légierők Kutatóhivatalának Biológiai Központjába vitte a borítékot. Ebben az intézetben, pontosan a tengeralatti kísér­letek időpontjában, gépi úton kevertek meg több ezer kár­tyát, melyeken az említett öt ábra volt látható. A gépből ki­dobott lapokat egy személy mereven nézte és megpróbált csak a látott ábrákra gondolni. Amikor összehasonlították a gép által kevert kártyák jegy­zékét a tengeralattjáróban ké­szült listával, kiderült, hogy a rádióhullámok hatósugaraiból kikerült helyen, a valószínű­ség számítás adatait messze túl haladva, a titokzatos gon­dolatolvasó minden száz kár­tyából hetvenet eltalált. MI LEHET ennek a kísérlet­iéinek a tudományos magya­rázata? Ha a harminc száza­lékos hibát nem mellőzzük, akkor is egészen rendkívülinek kell tartanunk az eredményt. A kísérlet leírása nem közli, hogy ki volt a „vevőállomás”, márpedig ez a továbbiak szem­pontjából egyáltalán nem kö­zömbös. Mind több bizonyíték jelentkezik ugyanis arra, hogy a gondolat átvitel képessége, ha szerfelett ritkán, de egyes megzavart idegrendszerű egyé­neknél előfordul. A „Science et Vie” című francia újságban egy tudomá­nyos kutató beszámolt arról, hogy 47 éves elmebeteg testvé­re, akinek szellemi képességei egy tizennyolc hónapos gyer­mek adottságainak feleltek meg, folyamatosan beszélni sem tudott, de a jelenlevők gondolatait folyamatosan kö­zölte. A megfigyelést közlő az­zal magyarázza a jelenséget, hogy az alig fejlett értelem nem volt képes ellenőrizni és megváltoztatni a kapott érzé­keléseket. A távolból kapott érzékelé­sekről érdekes kísérletek alap­ján számolt be I. A. Fabri, szovjet professzor. Hosszú éve­ken át tanulmányozta egy rit­ka, éjjeli lepkefajon a „bioló­giai távösszeköttetéseket”. Nyári éjszakán drótkalitkába zárt ebből a pillangó fajtából egy meg nem termékenyített nőstényt. Fél óra múlva való­sággal körüldongták a hímek. Három este 64 hímlepkét fo­gott és ezek közül néhányat festékkel megjelölt, majd 6—8 kilométer távolságban szaba­don eresztette ezeket a pillan­gókat. A lassú repülésű állatok 40—45 perc múlva ismét a drótkalitka mellett voltak, ami azt jelenti, hogy a legrövidebb úton tértek vissza. A nőstény szagjelzést nem adhatott, mert a széljárással szemközt is érzékelték a hímek a hívó jelt. Feltehetően elekt­romágneses sugárzásról lehet szó, melyet valószínűleg az antennaként használt csáp­jaikkal fogtak fel, mert e ré­szük eltávolítása után azonnal elveszítették a nősténnyel a kapcsolatukat. ENNEK a lepkefajnak feltét­lenül szüksége volt távoli jel­adásra, a nőstény „gondolatát” érezték meg a hímek. Ez a ké­pességük a fajták fejlődése során azonban szükségtelenné vált. A magasabbrendű lé­nyekben mind inkább elcsöke- vényesedik ez a képesség — így véli Fabri professzor meg­oldani a kérdést. ■ Mint bevezetőnkben is em­lítettük. a kérdés még nem oldódott meg. A jelenségek alaposabb megfigyelésére van szükség és tudományos érvé­nyességű általánosításra csak azután kerülhet maid sor Veres Pál elképzelni, milyen sikere len­ne itt, ebben a környezetben egy történelmi drámának, mondjuk az Egri csillagoknak. És a népkert? A lombos fák övezte tér szinte kínálja a szabadtéri színpad helyét. öt különböző típusú tér, megannyi alkalmas hely a sza­badtéri színpadok számára. Hol legyen hát Eger város nyári színpada? A legjobb lenne mind az öt helyen. Igen, mind az öt helyen. A szakemberek már érlelik a terveket. Egy összeszerelhető színpadról, 1200—1500 személyes, fémvá­zas, emelkedős nézőtérről, han­gosító és világosító berendezé­sekről beszélnek, amely mind az öt helyen könnyen összeál­lítható. A műsor, a bemutatan­dó mű jellege szabná meg a helyszínt, s ha megvalósul, az egrieken túl, a vendégek ezrei művészi élményt is kapnának a történelmi emlékek és a za­matos bor mellé. Nem lenne rossz természete­sen egy állandó jellegű nyári színpad sem, a népkert hűs fái alatt. Beépített nézőtérrel, színpaddal, öltözőkkel. Optimista elgondolások ezek, de hogyan lesz mindebből va­lóság? De legalább egyből? Es a nyár lassan már a múlté, de jön majd a következő. Ha so­kan és nagyon akarják Eger­ben a szabadtéri színpadot, jólszervezett társadalmi segít­séggel, a következő nyárra már Eger is büszkélkedhet szabadtéri színpaddal. (márkusz) * MfiMA ESTÉK - ÜRES ÓRÁK — miért nincs szabadtéri színpad Egerben ? >>>XVCvN>XX\>>X>XXXXVXVXXXXXXX\>XV\XSXX>XNXVNNNXVCVXVV\X\\>XXXXX\XXXXNXVSX\XXXXX vXSNXX\X\XXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXVXXX\NX\XVCO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom