Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-07 / 131. szám
IMS. június 7., péntek NEPÜJSAG S Jelző és mirtusz Vizsgáznak a jövő mezőgazdászai Szép- cl park, — dt kinek? Ragyogó délután, a napsugarak vidáman hancúroznak a gyerekekkel együtt az egri Dobó téren. Egyikük nagy pettyes labdával szalad elő. Nosza! Repül a labda... ... de félúton megáll. Egy zordon külsejű, pipaszúró botos idős ember elkapja és haragosan ráripakodik a kicsikre: — Mit gondoltok? A tietek ez a tér? Mars innen hazafelé, itt nem lehet labdázni! S a megszeppent 7—8 évesek ijedten iszkoltak haza. Am az egyik harcias mama lerobogott a térre és megkérdezte: — Mondja, uram! Talán a magáé ez a park? Park? Hol van itt park? Amikor megépítették, azt mondták hogy játszótér lesz. Idetettek négy virágágyat, s most mit gondol, hol fognak játszani ezek a szegény belvárosi gyerekek? — Nekem ahhoz semmi közöm! Ez ^ parancs, hogy itt nem lehet labdázni! A vitához csak egyetlen kommentárt: kié hát valóban az a Dobó tér, ha a gyerekek nem játszhatnak rajta? S ha egyszer-egyszer be is esik az a labda, milliós kárt nem okoz, de 20—25 gyerek jól érzi ott magát. Az udvarokon nem lehet játszani, mert beültetik a talpalatnyi helyet is virággal. Az összes lehető szabad teret meg a város parkosítja. Rövidesen kénytelen majd a belvárosi gyerek az úttesten, vagy a szobában elővenni a labdáját,.. 3600 nyomás óránként Vj nyomdagépet szereltek be az elmúlt napokban Egerben, a Heves megyei Nyomda Vállalat géptermében. A csehszlovák gyártmányú, Maxima Front típusú nyomógép — amely óránként 3600 nyomást végez el — teljesen automatizált. A gép beszerelésit csehszlovák szakember, Jozef Mer- várt, a gyártó cég dolgozója végezte el. (Foto: Kiss) Megkezdődött az első országos városépítési tanácskozás Az Egri Járási Tanács második emeletén szokatlanul nagy volt tegnap a csend. Néhányat könyvet lapozgattak, az egyik sarokban izgalomtél remegő kézzel matematikai táblázatot keresett táskájában egy fiatalasszony. Az iménti csend megszakadt Nyűt az ajtó, s máris -körülvették a kilépő, ősz hajú osztálytársat. — Hogy sikerült? Milyen tételt húzott? — válaszolni sem tudott mindenre, csak a jegyét mondta boldogan. — ötös! Azután ismét csönd lett a folyosón. Bement a következő vizsgázó... Az egri járás jövendő mező- gazdasági szakemberei vizsgáztak tegnap magyarból, matematikából, kémiából, fizikából és állattenyésztés tanból. A Gyöngyösi Mezőgazdasági- Technikum kihelyezett második osztályának 28 hallgatója' adott számot eddigi munkájá-1 rój a vizsgabizottságnak. Egy-, szerre több teremben is feleltek a tanulók. Az Országos' Tervhivataltól Lány falvi Són.-' dór ellenőrizte a vizsgáztatást,, 6 töltött© be az elnöki tisztet. Magyarból Egyed János, a' Bobó Gimnázium tanára, fizi-, kából Gyarmati Gizella, a Gárdonyi Géza Gimnázium tanárnője vizsgáztatott A Gyón-; Nyugdíjasok figyelmébe! . A nyugdíjasok részére meg-, kezdték az 1963. évi tüzelőutal-i ványok kiküldését. Az utalványok kézbesítése június 30-ig; befejeződik. Ez évben sokkal, több tüzelőutalványt kapnak a1 nyugdíjasok, mint az elmúlt! években. A rendelkezésre álló« keretből elsősorban azoknak az' igényét teljesítették, akik a« múlt években is kértek utal-] vényt. , Ezúton közli az intézet, hogy1 akik június 30-ig nem kapják! meg a tüzelőutalványt, azok-« nak az igényét nem tudta ki-', elégíteni. Erről külön értesí-« íést a nyugrií «ásóknak nem; Küldenek. (MTI) gyösi Mezőgazdasági Technikum tanárai — Szurovecz János, Firkó János, Szabó Endre, Szepessy Béla, Somody Miklós — számoltatták be levelező hallgatóikat. Hodászi Miklós, az iskola igazgatója is eljött, s-ahol helyet foglalt az elnöki asztalnál, mindenütt jó feleleteket hallott. A tanácsteremben kémiából vizsgáztak a hallgatók. Hatan ültek az asztalok mellett, előttük a tétel, fehér papír és írószerszám. Kovács Elemérné jelentkezett. — Tizennyolca« tétéi — mondta Szurovecz János tanárnak, és először elfogődottan, majd egyre magabiztosabban beszélt a telített szénhidrátokról, határozott kézzel vázolta ÍSMMVVWWMMWAÓWS l A SZÉLSŐ HAZAKNÁL a (szűk völgy kiszélesül, az egy- »mást kísérő hegyvonulatok »széttolódnak, végét ér az „öreg Jfal«": Istenmezeje. S egy ka- > nyárodó után elénk tárul a fia* jtalabb település — Szárazág! ÍAz országút két oldalán, s az (enyhe lejtésű dombra is fel- s kapaszkodva, magas homlókú, »mutatós házak, villalakások (emelkednek; a kertekben illa- »to zó, sokféle színben pompázó 'virágok, rózsaszínű amerylli- Sszek, gladíoluszok, nőszirmok, ? tearózsák. Kedves színfolt a »tájban ez a település, akár egy »új városnegyed. Itt, a száraz- (ági telepen lakik Fodor Sán- >dor, harmadvezető vájár, ben- ^tonitbányász. A Murányi-bringád tagja. ( — Hat éve építettem ezt a »házat, most már valahogy job- jban mutat, de még rengeteg a » rendi tenivaló. 5 Pont tizenkettedik éve bá- »nyászkodik, s fiatal még, 30 »éves, — csak a szakmában szé- Smít „idősnek”. Tizennyolc éve- (sen, a mezőgazdasági munkától »szabadulva, a rosszküttetői bányában ismerkedett mestersége (titkaival, fortélyaival. Ugyanígy, mint Juhász István, esa- (pattársa, aki az állami gazdagságot hagyta ott a karbidlámpáért, s hatodik éve járja a sföldmélyi vágatokat, dolgozik »elővájásom Brigádjukról, a táblán a metán szerkezeti képét, majd a cellulózról, a papír és a műsélyem gyártásáról felelt hiba nélkülFelelete ötös! Mai« Ottó az alh időkről és a liszt feldolgozásáról adott feleletet. Erőse István a szénvegyületek jellemzését, felbontását és a keményítő gyártást kapta tételül, g a jelenleg is a mezőgazdaságban dolgozó fiatalember jó felkészülésről adott számot. A magyar irodalom szóbeli ég írásbeli vizsgáján kapott ötöse mellé, kémiából i» megkapta a jelest. A 28 vizsgázó ma délelőtt még elméletben és gyakorlatban tesz bizonyságot a tanultakról. P. E. Délutáni beszélgetés munkáról9 brigádról9 életről A parlamentben tegnap megkezdődött az első országos városépítési tanácskozás, amely a magyar városok és községek fejlesztésének legfontosabb elveit vitatja meg. A magyar építésügynek több mint 600 kiváló szakembere vesz részt a kétnapos megbeszélésen. Dr. Perényi Imre egyetemi tanár, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektora tartott vitaindító előadást. Elmondotta, hogy a múlt év elejéig csaknem hatszázezer új lakás épült az országban, a felszabadulás óta. Az elmúlt időszakra jellemző volt a rendkívül gyors városiasodás, a nagy települések lakosságának rohamos növekedése. Ez világszerte jellemző tünet. Másfél évszázaddal ezelőtt az emberiségnek csak 2,4 százaléka lakott 20 OOQ-nél népesebb településen, de 1950-ben már a 20,9 százaléka és a kétezredik évben pedig, előreláthatóan, az embereknek a fele lesz nagyvárosi lakos. Magyarországon máris a lakosoknak negyven százaléka, tehát mintegy négymillió ember él városban. E nagy fejlődés miatt kellett meggyorsítani a városrendezési munkákat, így a 63 magyar városból 24 már általános rendezési, * többi pedig egyszerűsített rendezési tervet kapott, Nagyor jelentős ez a munka, de az « szépséghibája, hogy csak lí általános tervet lehet korszerűnek tekinteni, a másik 5 mái lényegében elavult- Az egyszerűsített rendezési tervek pedig csak átmenetileg, csupán rövid időre adhatnak segítséget a városfejlesztéshez. A következő évtizedekben nem űj városok telepítése, hanem a régiek bővítése és átépítése lesz a legfontosabb feladat. A városrendezőknek messzire kell látni, hogy kialakíthassák azt a korszerű települést, amely már a kommunizmus embereinek igényeit is kielégíti. Ezért nagy segítséget jelent a magyar tervezőknek is a kommunizmus építésének szovjet programja. Ennek alapján tudják, hogy a fokozottabb kulturális, szociális és sportolási lehetőségek megteremtésére olyan sok közintézményt kell tervezni, amely össze sem hasonlítható a jelenlegi helyzettel. Az eddigi vizsgálatok alapján, kevés magyar helység rendelkezik annyi lakossal, mint amennyinek részére ésszerű lenne önálló, vagyis a lakosság teljes közintézmény-ellátását biztosító települést kialakítani. Ennek legalsó határa húszezer személy, s mindössze 47 város népessége éri el ezt a számot. Sok település viszont nemsokára beléphet ebbe a kategóriába, mert az ipar nagyszabású átszervezése, új gyárak építése és a mezőgazdasági nagyüzemek kialakulása segíti ezt a folyamatot. Ez az átalakulás megváltoztatja a népesség foglalkozási arányait és gyorsítja a külterületi tanyavilág megszüntetését. Közművekkel, közintézményekkel ellátott mezőgazda- sági településekre költözik a lakosság, az eddiginél jóval ritkább, de arányosabb, nagyobb és jó közlekedéssel rendelkező településhálózat ajakul ki az országban. mindegyikük számára az a hat év, amit együtt töltöttek eddig el; de éppúgy rekordereknek kellene lenniők az élet más területén, a tanulásban, művelődésben, mint a munkában. Kedve» színfoltja a nyár eleji tájnak. — Szárazág. A terebélyesedő, egyre zömökebb, új bányásztelepülés. Nézem a kertes villákat: tiszta, rendes udvarok, gondozott kis virágszőnyegek mindenütt, s még nagyobb rend, tisztaság belük a szobákban, a lakásokban. Es az emberek belülről? A riportidő rövid, a ezekről nem nagyon esett szó a beszélgetésben. Mégis, azt, hiszem, cseppet sem túlzók, ha nem akarok most, idilli fényben ragyogó képet festeni a brigádról; mert az emberek még korántsem olyanok, mint a por- ták. A tíz ember, akiket távirati stílusban ismertem meg, jó brigádot alkot; de van még a lelkekben takarítanivaló. Es nemcsak Murányiék esetében igaz ez. A lelket, szellemet nemesíteni, az emberi arculatot élesebbre mintázni, ehhez nemcsak nekik kell még több erő, eszköz és lehetőség, A legnehezebb méterek azonban már mindenképpen mögöttük maradtak, Pataky Dezső térért megküldve, högy mi- : előbb elérjék a több millió i tonnát rejtő bentonitmezőt. S októberben országos rekordot értek el, 102,20 méter vágatot . hajtottak ki, kézi rakodással,# minden „urasági”, kiszolgáló személyzet nélkül. S most májusban is 128,7 százalékos teljesítményt értek el, MILYEN EMBEREKBŐL áll a brigád, van-e széthúzás, s ha valami hasznosat javasolnak, magáévá teszi-« azt az üzemvezetés? — ezzel a riport, tervvel állítottam be Fodor Sándorhoz. Kurta, elejtett szavakból rakhattam össze a képet: nincs köztük részeges, vagy zabolátlan, családot, s munkát szerető emberek mindannyian. Talán a kultúrát, a művelődést is meg kellene ugyanúgy „szorítani”, mint a csákányok nyelét. Nem tanul közülük senki; a szemináriumon, a szakszervezeti „akadémián” azon részt vettek — és slussz! Az emberi magatartást tekintve, igaz, nincs baj a p«srtájukoíi, jó próbatétel volt nia írásához”, erejüket, képes, ségiiket kipróbálva, vállaltai ők is küldetést, igényesebb utat, hogy szocialista modor dolgozzanak, s rendezzék b< életüket. S mit változtak < munka sodrában, a brigád, közösségében az emberek? összerázódtak, összeforrtak, a föld mélyi világban kényszerűé? egymásra utaltak között barátság szövődött — ennyive: érzékelhető a fejl«5dés, gyors címszavakban jelezve. 1962 júniusában neveztek b< a szocialista vetélkedésbe, > szocialista címért küzdő brigádok versenyébe. — Mit tettek egy esztendő alatt? — Amit vállaltunk, teljesítettük — mondja Fodor harmadvezető szűkszavú szerénységgel. S tudom, többet is tettek, mint amennyit vállaltak, amire ígéretet adtak. Kezdettől fogva a hangyabolyosi új bentonitbányában dolgoznak; ők tették az első ásónyomokat és sokáig egyedül hajtották a vágatokat — minden centiméamelynek rajtuk kívül mé| nyolc tagja van, jó vélemény- nyel vannak az emberek. A legjobb három csapat közöt szerepelnek, mióta összedugtál, fejüket, s megszületett a közös határozat: megszerezzük a szocialista címet! ÖTVENHÉT ÓTA dolgoznál együtt. S nem véletlenül! Együvé telepítették, egy munkahelyre osztották be őket, fiatalokat: rajta, mutassátok meg mit tudtok, mennyit értek „Fantáziát látok magukban .. — mondta nekik Hajnal Tibo 1 üzemvezető, s tudta, munkahelyüket gyakran látogatva, tapasztalta, hogy bízhat bennük Nem vállaltak mindjárt nag> terhet, gerincroppantó feladatokat. Mint a tehetséges zeneszerző, aki elhivatottan készül küldetésére, s először kis könnyű dalocskákat komponál -— úgy tettek ők is. KlSZ-bri- gádot, ifjúsági csapatot alakítottak; s csak a sikeres „dal” után —• trükor mint ifi-brigád eredménnyel megálltát a sarat — f ogtak hozzá a „szimíóegyéni igény, nem a megfontolás, ízlés szabja meg a gyarapodás mértékét és irányát, hanem a vetélkedés. Ha a sógorék zongorát vettek, vegyünk mi is. Ha mosógépet, akkor mi is ... Ha telihálót, akkor telihálónak lennie kell ennek a lánynak is .., Igaz, van miből, egyre többnek, s egyre inkább van miből vírtuskodni, megvédeni a pletykától a ház elejét ... Nem gyűjtenek már falun se földre, nem kell már kétségbeesetten kuporgatnl az öregkorra.., De a zsúfolt, tiszta szobákat, itt lenne már az ideje, hogy átalakítsák, lakott, kényelmes, kulturált szobákra. Persze, hogy nem megy ez az egyik napról a másikra. Persze, hogy nem könnyű dolog egyik napról a másikra legyűrni azokat az árnyakat, amelyek most ugyan nem fakanapén üldögélnek, hanem a televízió előtt... De hogy üldögélhetnek, hogy helyet kaphatnak, az bizony még a múlt ittmaradt és indokolatlan privilégiuma ... Nem tiszta szobákra, hanem tisztán tartott otthonokra van szükség! S egyáltalán nem valamiféle harmadrendű „kulturális misszió” falun és városon egyaránt ezekkel is foglalkozni. Adjunk jó filmet, jó könyvet, televíziót, de kényelmes és lakott szobákba, ahová már nem kúszhat be a maradi pletyka, ahol már nem kell félni a 19 éves lánynak, hogyha gyorsan nem rak mirtuszt a fejére, majd ad rá vén jelzőt helyébe — a falu ... Gyurkó Géza szoba kopott esettségében nemcsak megható volt, mint valami relikvium, memento a múltból, de még így is otthonosabb, meghittebb, kényelmesebb. Érzett a levegőjén, apró kis tárgyain, hogy lakják, hogy itt élnek: hogy emberi lak, s nem hencegő kiállítás... Ki tagadhatná, hogy ha élet- színvonalunk az elmúlt évben nem is emelkedett olyan ütemben, ahogyan megterveztük, de mindenesetre az elmúlt években olyan ütembén igen, hogy az az egyén, az ország gyarapodása nagyon is szembetűnő, nagyon is lemérhető. Mégis — s ezt is nehéz lenne tagadni, az ezernyi eredmény mellett — az anyagi gyarapodást nem követi — természetszerűleg — ugyanolyan tempóban a gondolkodás, az életforma gyarapodása, gazdagodása. Ezernyi béklyó, régi szokás köti még gúzsba a lelkeket, akik megtanultak dolgozni, alkotni, gyarapodni, de még nem tanultak meg közülük sokan ennek megfelelően élni. Tarnaörsön beszélgettem egy idősebb szövetkezeti gazdával: — Hát azt egyszerűen nem bírná el egyetlen lányos asz- szony sem, hogy az ő lányának ne legyen olyan bútora, vagy ruhája, mint a szomszédék lányának. 0 sem alábbvaló a másiknál... — Szóval, amolyan virtúsko- dás ez, asszonymódra.,, — fiát olyasmi — bólintott egyetértőén,., Nos, ez a szocialista virtuskodás” amennyire örvendetes, annyira elgondolkodtató is. Nem a szükségletek, nem az A vénlány, aki „szerencsére” mégsem lesz az, alig érte el s 19. évét. Férjhez megy. Jövendőbelijét szereti, kedveli, de talán még várt volna a házassággal, ha a falu ítélete sommásan nem sújtja a 19 éves lányokat azzal az idegesítő és egyben gyanúsítgató „vén” jelzővel. De hát a falu szája kötelez, meglesz a házasság, nem vénlány, hanem fiatal asszony lesz belőle, s így az anyakönyvi bejegyzés lakaiként kerül a falu szájára. A közelmúltban, éppen elap hasábjain, arról számoltunk be, hogyan él az új ház lakója ... Hogyan? A háromszobás, villalakás udvarának sarkában megmaradt nyári konyhában. A ház belekerült majd kétszázezer forintba, be is bútorozták, tiszta is, mint a kripta, üres is, rideg is, éppen úgy, mint a sírbolt. Mert nem élnek benne az emberek... Az egyik falusi bányásztelepülés lakásába úgy léptem be, e „rózsadombi villa” ajtaján, hogy egy pillanatra megtorpant a lábam. A modem, de azért egyébként tágas lakás, mint valami bútor, porcelán, függöny- és terítőraktár zsúfoltságában szinte harsogta a jólétet, de az ízlés, az otthon kényelméhez való értés hiányát is. A konyhából itt is kisebb, udvarra néző szoba nyílt, régimódi dívánnyal, olcsó, festett asztallal, szekrénnyel bútorozva. Ez a „garnitúra” lehetett ama szilárd pont, amelyet megragadva, amelyen lábukat megvetve kiforgatták, ha nem is a világ, de az üzletek sarkait a ház lakói. A kis
