Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-12 / 135. szám
1968. június 1J„ csütörtök NÍPÜJSAG 3 ■» A háztáji gazdaságok szerepe az önellátásban és az árutermelésben Az elkövetkezendő években előrehaladásunk nagymértékben attól függ, hogyan tudjuk emelni a mezőgazdasági termelés színvonalát. Amikor a termelés emelésének lehetőségét említjük, nem esupán a több sz.áz, vagy ezer holdas Szocialista nagyüzemekre gondolunk, hanem a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságaira is. Pártunk politikájának sarkalatos tétele, hogy miközben minden erővel támogatja a közös gazdaságok erősödését, nem hagyja figyelmen kívül a háztáji gazdaságokat sem. Erre vonatkozóan a VIII. kongresszuson a Központi Bizottság beszámolójában ezeket mondotta Kádár elvtárs: „... mind ez ország, mind a szövetkezeti tagok ellátásában, sőt a közös gazdaságok erősítésében is nagy a szerepe a háztáji gazdaságoknak.” A háztáji gazdaságok nép- gazdasági jelentőségét mutatja, hogy jelenleg ezek rendelkeznek az ország szántóterületének 10,6 százalékával. Ez a szám Heves megyében meghaladja a 11 százalékot. A szőlőkre vonatkozóan azt mondhatjuk, hogy megyénk szőlőterületének 30,6 százaléka a háztáji gazdaságok területéhez tartozik. A háztájiban 66 125 sertést tartanak, az itt található szarvasmarhák száma pedig eléri a 19 500-at. A megye háztáji gazdaságai adták a múlt évben a hústermelés 40,6 százalékét (országosan 46, 1 százalékát), a tojástermelés 79,4 százalékát Heves megyében. Ezek a számok Igazolják, hogy a háztáji gazdaságok a termelőszövetkezeti családok belső ellátása mellett jelentős volumenű mezőgazdasági terméket áruként is értékesítenek. A háztáji gazdaságok fő feladatának kétségtelenül a szövetkezeti családok önellátását kell tekinteni. És hogy ez az önellátás mennyire fontos, mutatja az a szám is, hogy amennyiben a családok által önellátásra hizlalt és levágott sertések száma 10 százalékkal csökkenne, akkor országos szinten pótlásra 420" vagon húst kellene a központi ellátásból biztosítani. Emelkedjen a hdtjáji állatállomány Megyénkben, de országosan is, a háztáji állatállomány csökkentését kellett tudomásul venni. Az állatszámlálás adatai a következőket mutatják. Heves megye szarvasmarha-állománya 1962. III. 15-én a háztáji gazdaságokban 23 475, 1963. március 15-én lg 4g6. A tavalyihoz viszonyítva ezen belül a tehénállomány kétezerrel esőkként. Ugyancsak kétezerrel csökkent a háztáji sertésállomány is, ahol különösen az anyakocák csökkenése jelent számunkra gondot. A csökkenés okainak vizs- gálásán.ál mindenekelőtt a takarmányhiányt kell említeni, amely a múlt, csapadékszegény esztendő következménye veit. így állott elő olyan helyzet több faluban, hogy a szövetkezeti tagok nem a háztájiban állítják elő a családjuknak szükséges tejet, vajat, hanem a tsz-től vásárolják meg, a csarnokból viszik haza, így van ez Aldebrőn, Kömlőn, de másütt is. A megyei, a járási és a községi szervek, de maga az állam is, minden rendelkezésre álló eszközzel segíti a szarvasmarha-, a sertésállomány — ezen belül a háztáji jószágok — számszerű fejlődését, Többek között az állam egész évre kiterjesztette a felvásárolt tej literje utáni 20 dkg-os korpa juttatást. A tej felvásárlási árát 20 fillérrel megemelte. A leszerződött borjak, a vemhes tehenek és üszők után a háztáji gazdaságok állami áron abraktakarmányhoz. jutnak, stb. Takarmányt a „ssűzfőldekrőlu Minden központi erőfeszítés kevés azonban, ha maguk a szövetkezeti tagok, a tsz-ek vezetősége nem gondoskodnak a helyi lehetőségek kihasználásával arról, hogy már most biztosítsák a háztáji jószágok téli takarmány-szükségletét. Az idei csapadékosabb időjárás kedvező, gazdagabbak a kaszálási lehetőségek is. Mégis sok helyen árkokban, dűlőutak mentén, a gyengébb minőségű réteken, az ún. „szűzföldeken” megvénül a fű, a széna, senkinek sincs gondja arra, hogy ezek termését betakarítsa. Szakemberek véleménye szerint az idei csapadékosabb időjárás mellett az eddig le nem kaszált és nem hasznosított területekről (árokpartok, erdőszélek, vízmosások) biztosítani lehetne egy-egy község háztáji szálastakarmány-szük- ségletének nagyobbik részét. Nagy lehetőségek, országos érdekek Ma már többen világosan átják, hogy a háztáji gazdasá- :ok termelésének támogatását a közős gazdasagok tovább szilárdítása, szakadatlan erősítése mellett kell folytatni. Ez azonban nem jelenti azt, —, amint arra egyesek gondolnak —, hogy a közös gazdaság erősödésével együtt kell járni, a háztáji gazdaságok elsorvasztásának. Ebben a vonatkozásban azok a szövetkezetek járnak el helyesen, ahol a háztáji gazdaságokat közös erőfeszítéssel legalább azonos szinten tartják a közös gazdaságokkal, sőt ahol lehet, a törvényes kereteken belül — állandóan segítik az ott folyó termelést- Mindenkinek meg kell értenie, hogy a háztáji gazdaságok nem tekinthetők „átmeneti' gazdasági kategóriának” ég a tsz által kiadott törvényes nagyságú háztáji gazdaságok termelésének fejlesztése fontos nemzetgazdasági érdek is. Bizonyítékul érdemes megemlíteni, hogy a Szovjetunióban — harminc évvel a mezőgazda- sági átszervezés után — a háztáji gazdaságok adják ma is a mezőgazdaságban termelt ösz- szes termékek húsz százalékát. A háztáji árutermelésben rejlő lehetőségeket tehát ki kell és ki lehet használni. Különöl sen nagy lehetőségek kínálkoznak háztáji baromíitartás- ban, a szerződéses hizlalásban, amely a szövetkezeti gazdának több jövedelmet, a népgazdaságnak pedig az eddiginél több árut biztosít Érdekes megfigyelni, hogy a jól gazdálkodó tsz-ek tagjai általában jól termelnek és szépen pénzelnek a háztáji gazdaságból is és az erősebb szövetkezetek nagyobb segítséget tudnak nyújtani a háztájinak. Ez egyben azt is igazolja, hogy a háztáji gazdaságok többtermelése semmiben sem gátolja a közös munkát. Ma már szövetkezeti parasztságunk tudja, hogy életmódját, jobblétét elsősorban a közös fejlődése határozza meg, ugyanakkor jó vezetéssel, okos szervezéssel nem kerül, ellentétbe egymással a közös és a háztáji érdek. Ennek a két érdeknek harmonikus öszhangba hozása jelentősen segítheti elő a második ötéves tervben meghatározott mezőgazdasági célkitűzések megvalósulását is. Szalay István Ritka szakma nagy tudású szakembere AZ ALACSONT műhelyajtó felett kifakult betűkkel tábla hirdeti: VII. számú Autójavító porlasztó beállító üzeme. Az olajszagú műhelyben csak Klárik Lajos szakmunkás tartózkodik, — A mester? — Egy Warsawa üzemanyagfogyasztását ellenőrzi a próba- útón. Azonnal jön. Míg Debreczeny József por- lasztóbeállítóra várok, jut Idő körülnézni a műhelyben. Az egyik sarokban régi típusú íróasztalon különböző nyomtatványok hevernek, toll, tinta társaságában: ez az „iroda”. A falak menti polcokon különböző típusú autók karburátorai várnak javításra, vagy már szállítójeggyel ellátva, újból üzemelésre készek. A műhely közepén nagy, zöld gép terpeszkedik: adagolásmérő. S a szerelőasztalon különböző szerszámok, motoralkatrészek adnak alkalmat rendeltetésük találgatására. Kintről autózúgás hallatszik, megérkezett a mester. A kezében tartott benzineskannát leméri és már mondja is a gépkocsivezetőnek : — Tíz kilométeren egy kiló Üzemanyagot fogyasztott a kocsi, ez száz kilométerre megfelel 13,33 literes fogyasztásnak. Minden rendben. AZ EREDMÉNYT egy füzetben is feljegyzi, s aztán beszélgetni kezdünk. Először a néhány perccel ezelőtti munkáját magyarázza: — A porlasztók javítása, beállítása után próbaúton ellenőrzőm a fogyasztást. Á próbaút tíz kilométer hosszú: egyrészt városi forgalomban vesz részt a gépkocsi Gyöngyösön, s aztán Gyöngyössolymosra megyünk ki. Látszatra nem egy különös foglalkozás a Debreczeny Józsefé, autókkal foglalkozik, a motorok egyik fontos alkatrészét, a porlasztókat javítja. De ha már azt is tudjuk, hogy az országban mindössze tizenegy porlasztóbeállító dolgozik, s Heves megyében egyedüli szakember Debreczeny József (még a szomszédos megyékből is járnak hozzá autótulajdonosok), akkor már bizonyos tisztelettel nézünk erre a szakmára — 1919-ben szabadultam, lettem segéd Tiszafüreden — mesél a kezdetről az idős mester. — Három évvel később elvégeztem a fémipari szakiskolát. Négy éve dolgoztam már a szakmában, amikor letettem a motorvezetői vizsgát. S az emlékek peregnek. Mintha csak tegnap történt volna, Debreczeny József úgy beszél a sok munkahellyel, élményekkel, emlékekkel tarkított múltról. Huszonöt évig Gyöngyösön, a MÁVAUT-nál dolgozott. majd éveket öltött Keszthelyen, Egerben, Salgótarjánban és Petőfíbányán. 1953- ban Petőfíbányán, a bányászoknál végzett munkájáért magas pénzjutalomban részesítették, amelyet maga a közlekedés- és postaügyi miniszter adott át. — ÖRÖKKÉ EMLÉKEZETES nap. Az egész családdal utaztam fel Pestre, átvenni a jutalmat . . ; 1954- ben egy szaktanfolyam elvégzése után nyitották meg Gyöngyösön a porlasztóbeállító szolgálatot, amelynek vezetője, s egyetlen munkása lett. Azóta is egyedül dolgozik. Néhány hónappal ezelőtt ugyan kapott egy segítséget és Klárik Lajost, hamarosan megtanította néhány szakmai „titokra”, hogy elláthassa majd a gyöngyösi autószervizben ezt a munkát. — Utánpótlás? — Nincs tanulóm. Nem könnyű ez a szakma. Először az autószakmát kell kitanulni, s a porlasztóbeállítás még egy külön mesterség. Nem szívesen vállalja senki a hosszú tanulóéveket, amikor más szakmákban sokkal hamarabb felszabadulhat. Pedig Debreczeny József EPILÓGUS , Beáztak az egri telefonkábelek Tegnap délelőtt több hibajelentés után állapították meg az egri posta műszaki fenntartási részlegének dolgozói, hogy Egerben a Csiky Sándor utcában és a városi rendőrkapitányság előtt elhelyezett telefonkábel-aknák közötti szakasz,em a kábelek beáztak. , Közel 25 méteres szakaszon nedvesedett át egy 416 szálbél álló kábel- Teljesen használhatatlanná vált csaknem 40 szál, és így több telefonkészülék felmondta a szolgálatot. Félő volt, hogy a pétervásári vonalat is ki kell iktatni, de ez a veszély elmúlt. Jelentősebb intézményt — a laktanya egyik vonalán kívül — nem érint a meghibásodás.. Tóvá)rí József, a posta műszaki fenntartási részlegének vezetője, érdeklődésünkre elmondotta, hogy táviratilag kértek Miskolcról új kábelt, és minden bizonnyal ma már újra használhatják a telefontulajdonosok készülékeiket. Zsúfolt nézőtér, lelkes közönség előtt játszották kedden este az egri Gárdonyi Géza Színház művészei Brecht Koldusoperáját. Ezen az estén kissé ünnepélyesebbek voltak a színészek, s a harmadik felvonás utáni taps háromszoros búcsút jelentett. Búcsúztak, a színészek egy nagy sikerű előadástól: utoljára csendültek fel a Koldusopera akkordjai, az egri közönséggel együtt búcsúztak az 1962—63-as évadtól: Egerben befejezte évadját a színház, és végül búcsúztak a rossz- templom épületitől is, amely több mint két esztendeig adott ideiglenes otthont a színháznak. 1961 őszén várakozásién izgalom előzte meg az ünnepi gongot, s amikor szétnyílt a függöny, s kigyulladtak a reflektorok, Shakespeare szólt a színpadról. Most az évad utolsó előadásán Brecht gondolatait tolmácsolták a színészek. A két előadás között két évad telt el, siker és balsiker váltotta egymást, volt, hogy nagynak, hatalmasnak tűni a nézőtér, de gyakran szűknek is bizonyult, Hói lelkes taps, hol közöny fogadta a színészek játékát. És hányszor szépültük a jé öreg épületet: kiesi a színpád, nem férnek a díszletek, nines1 megfelelő előcsarnok, s nem valami tökéletes az akusztika sem. Mennyit tűrt ez az épület, amelynek falait nem a művészet, isten szolgálatára emelték egykor. De alkalmazkodtak a boltíves falakhoz a színészek, a műszakiak, de a közönség is, Bár a búcsú mindig megható, fájdalmas pillanatokat jelent, mi most mégsem siratjuk az öreg épületet. Igaz, az utóbbi időben megszoktuk kissé, de mégis már a jövő, az új színház felé tekingetünk. Így vegyül öröm a búcsú perceibe, s bár két évadon keresztül jól szolgált az öreg épület, gondolataink már az új színházban járnak... (márkusz) A miniszter közbeszól Nem tudná az ember nevessen-e vagy bosszankodjon, amikor hallja, hogy az egri cukrászüzem új épületének létre- hozásáhoznem kevesebbre, mint a belkereskedelmi miniszter szavára volt szükség. Legmagasabb szintre kerül a 38 egri cukrász ügye, holott már régen megérdemelték volna a korszerű üzemet, az egészséges és emberi körülményeket. Hogyan is történt az eset? Valamikor régen, amikor államosították a cukrászdákat, a hajdani uradalmi istállót szeLeueleinkből — A sarud! Tiszamente Tsz- ben megkezdték az arankairtást. A tarlóporozás utón most részben vegyszerrel, részben a hagyományos módon, kaszálással és a fertőzött terület fel- égetésével. A munkához, a vetőmag termeltető vállalat szakemberei is segítséget adnak. (Slmonka Béla) — Több mint 21 és fél ezer forint bevétel volt a hatvani könyvesboltban a könyvhéten. Az eredményben nincs benne az üzemi könyvterjesztők forgalma. már elmúlt hatvanéves, az idén nyugdíjba mehetett volna, ha... méltók ki központi cukrászüzemnek az akkori illetékesek. Nem nagyon tetszett a cukrászoknak, mert hiszen ők tudják legjobban, hogy ahol sok ember számára készítenek ételféleséget, ott legalább a tisztálkodási lehetőségeket és a jó munkakörülményeket kellene megteremteni. Évek teltek el, hob panaszkodtak, hol nem. Közben a szakszervezet és a közegészségügyi hivatal felszólította a Vendéglátóipart Vállalatot, a tanács illetékes osztályát, hogy ez így nem lesz jó, be fogják csukatni az egészet. Megépült a Bistro, korszerűsítettek egy sereg üzletet, de a cukrászműhelyben maradt minden a régiben. A munkakörülmények egyre romlottak. A kapacitás növelésére új gépeket kaptak ugyan, de ezzel, s később a tanulók beállításával, egyre szűkült a munkatér. Alig tudtak egymástól mozogni, nehézkessé vált az anyagmozgatás, a raktár sem, de a dolgozók egészségügyi követelményei sem érték el a megkívántat, így a KÖJÁLL és a szakszervezet egy állásponton, de kü- lön-külön határozatot hozott az üzem becsukására. Ezt csak a két szerv legmagasabb felügyelete, az egészségügyi vagy a belkereskedelmi miniszter oldhatta fel. A belkereskedelmi miniszter Ígéretet tett arra, hogy egy évre felfüggesztve a határozatot, intézkedik az új cukrászműhely megépítéséről, Intézkedés, rendelkezés jött-ment Eger és a főváros között, s íme, ma már a cukrászműhely 38 dolgozója örömmel nézegette a napokban a Kereskedelmi Tervezőiroda által leküldött terveket, amelyiken ott állnak a korszerű gépekkel, nagyméretű munkatermekkel, raktárakkal férfi- és női mosdókkal, zuhanyozókkal, előkészítő termekkel megépítendő épület képei. A Lenin út és Külső sor út sarkán nagyszerű, kertes környezetben elhelyezkedő hatalmas, földszintes épület váltja majd valóra a cukrászok elképzeléseit. Az új üzemben 60 fő számára biztosít kétműsza- kos termelést a vállalat. A tervek itt vannak, egyetlen dolog van csak hátra —• minél előbb megkezdeni a munkát, s a lehető legrövidebb időn belül megépíteni a műhelyt, ahol majd egészséges jó körülmények között dolgozhatnak a cukrászok. (ádám) — Ha lenne helyettesem, meg magam is menni akarnék. Nem érzem még öregnek magam, szívesen dolgozom. Olyan jó érzés, hogy még mindig érek, tudok valamit. Meséli, hogy a. legnagyobb öröm számára, amikor behoznak egy túlfogyasztott gépkocsit, leellenőrzi a fogyasztást és a javítás után már hibát lan járművet vezethet újra 1 gépkocsivezető. . — Negyvenhárom éve dolgozom a szakmában, s még- sincs saját gépkocsim. Olyan, ami csak az enyém. De naponként több autót javítok, s ezeket mind egy kicsit a magaménak is érzem. Az elmúlt évben nyolcszázötven porlasztót javított meg Debreczeny József, s az idén sem lesz kevesebb. A falon egy újságból kivágott kép függ. Liszt Ferencet ábrázolja. — Fiatalabb koromban hegedülni is tanultam, és nagyon szeretem még most is a í zenét. MÍG BESZÉLGETÜNK, keze addig sem pihen, különböző motoralkatrészeket mos íe olajban. Hatvan évéről csak ősz halat ráncos, de derűs ábrázata árulkodik. Keze fiatalos fürgeséggel nagy biztonsággal jár az alkatrészek és a szerszámok között. Tóth István TÉL CL mpíf-b-CUL Nap nap után Jóval plusz húsz tok tőié kúszik a hőmérő szála, de az egri jéggyárban a hideg jégrtáblák a telet idézik. Az üzem dolgozói naponta 1000 tábla jeget készítenek.
