Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-28 / 149. szám

4 NEPOJSÄG 1963. június 28., péntek Eger gyöngyei: az új szőlőfajták Utóhangok egy borbírálathoz és az Egri Csillagok—3-as faj­tajelöltek szintén jól vizsgáz­tak, mert az előbbi a Leányká­val, az utóbbi pedig a Medoc noir-ral került összehasonlí­tásra, és szoros versenyben voltak a pontozást illetően. Az Egri Csillagok családjába tartozó fajtajelöltek pero- noszpóra-ellenállása kb. 40—50 százalékos. Ezek a fajták is termesztési értékmutatójuk alapján jelentenek messzeme­nő előrehaladást az új ellen­álló szőlőfajták előállításában. A szocialista nagyüzemek­ben messzemenő lehetőség kí­nálkozik az új szőlőtermesz­tési módszerek elterjesztésére. A szőlőtermesztés korszerűsí­tésére azonban nemcsak az új agrotechnikai eljárások beve­zetéséről, hanem az új szőlő­fajták minél gyorsabb elter­jesztéséről is szó van. A fajta­kérdés azért is fontos megha­tározója a szőlőtermesztés fellendítésének, mert az új te­lepítések alkalmával a telepí­tésre kijelölt szőlőfajták 30— 40 évre meghatározzák a szőlő- termesztés jövőbeni színvona­lát. A távlati fejlesztési tervben szerepel a direkt termők tel­jes felszámolása is. A direkt termők helyett megfelelő el­lenálló és minőségileg is kifo­gástalan, új szőlőfajták kelle­nek. A magyar borok világ­hírnevével nem egyeztethető össze a direkt termők további fenntartása, azért ezek fel­számolása — 50 ezer holdról van szó — sürgős feladat. A szőlőkísérleti telepen elő­állított és bemutatott, vala­mint a gyors elszaporításra al­kalmasnak talált fajtajelöl- tekből ebben az évben kb. 20 ezer rügydugványt tudunk ké­szíteni. Ez a mennyiség nem sok, éppen hogy alapját képe­zi az üzemi kísérletnek. Ezért az a tervünk, hogy az egri tsz- ekkel szerződést kötünk, hogy telepítéseikben tegyék lehető­vé a fajták kipróbálását. Ez a kérdés megoldhatónak látszik. Minden bizonnyal az eredmé­nyek, gyakorlati tapasztalatok alapján ezen az úton is sokkal gyorsabban vezethetnek ered­ményjavuláshoz. Elmondhatjuk, hogy az egri telepen az elmúlt években sok új értékes fajtajelölt született, amelyeknek további nemesí­tése, bemutatása emelni fogja majd a telep munkájának színvonalát. A IllCPrlpÍB telep szá­ll 14l»l I H l! porító ka_ paritását növelni kell, hogy évenként 40—60 kh területnek megfelelő szaporítóanyagot le­hessen előállítani. Csak is így és ilyen ütem mellett remél­hető az, hogy az új szőlőfaj­tákban rejlő nagyobb biológiai érték és minőség érezhető eredményjavuláshoz vezessen népgazdasági szinten is. dr. Csizmadia József tud. kutató * 1 KORÁNYI FRIGYES (10211-1913) Ma este rendezi Eger­ben a Korányi emlék­ünnepséget a Tbc Tár­sadalmi Bizottság. A íven esztendeje halt meg Korányi Frigyes, a ma­gyar orvostudomány és köz- egészségügy egyik' megalapító­ja, a magyarországi tuberku­lózis elleni küzdelem megte­remtője. A Béke-világtanács javasla­tára világszerte megemlékeznek róla, mint az emberi fejlődés nagy harcosáról. Egyénisége, pályafutása példája lehet min­den orvosnak, tudósnak. 1828-ban született Nagykálló- ban. Apja itt volt orvos, így már gyermekkorában a szülői házban megismerkedett az or­vosi munkával. Megszeretve az orvostudományt 1845-ben a bu­dapesti Orvosi Egyetemre megy. Tanulmányait az 1848-as szabadságharc megszakítja és tevékenyen részt vesz a forra­dalomban. A szabadságharc bukása után sok szenvedésen keresztül lesz csak orvos 1851- ben. Forradalmi tevékenysége miatt kitiltják Pestről, Nagy- kállóba internálják. Itt apja örökébe lép, a nép között él és gyógyít. Lelkiismeretes gyógyí­tó munkájáért megszeretik és a Nyírség híres orvosa lesz. Nem elégszik meg eddigi or­vosi ismereteivel, hanem ta­pasztalatszerzésre indul a prá­gai, párizsi és londoni egyete­mekre. A tudós orvost az akkori felfejlődésben levő or­vostudomány nem tudja nélkü­lözni, megszüntetik internálá­sát és méltó helyre, a pesti egyetem belgyógyászati tanszé­kének élére kerül. A magyar orvostudomány fejlődésének hőskorában a többi nagy nevű orvossal, Balassa Jánossal, Markusovszky Lajossal, Sem­melweis Ignáccal, Bókái János­sal és Fodor Józseffel sokolda­lú tevékenységet fejt ki. Megte­remti a „Korányi iskolát”, a magyar belgyógyászat alapját. A tuberkulózis elleni küzde­lem volt élete nagy célja. A tüdővész elleni küzdelem fon­tosságát megrázó módon sta­tisztikai adatokkal bizonyította be. Az ő idejében 70 000 ember halt meg évente tbc-ben Ma­gyarországon. Kezdeményezé­sére jött létre e szörnyű nép­betegség leküzdésére az első népszanatórium és az első tü­dőgondozó intézet is. A „Tu- bercolózis” című szaklap alapí­tója lett. Széles körű tudomá­nyos munkásságát szinte élete végéig folytatta. A z út, amelyet a tbc le- * küzdése terén megmuta­tott, helyesnek bizonyult. Üt- mutatásai alapján épült fel ha­zánknak a tbc leküzdését szol­gáló szervezete. Ma már elége­detten látná álmai megvalósu­lását, e gyilkos kór visszaszorí­tásáért, leszámolásáért folyó eredményes küzdelmünket. Dr. Pusztai János ig. főorvos Az eső és a kábel Egy hetes üzemzavar Gyöngyösön a déli városrészben Még az elmúlt hét szombat­ján tönkre tette a nagy esőzés Gyöngyösön a déli városrész­ben a telefonkábelt. Beázott. Mintegy százötven előfizető te­lefonja vált használhatatlanná. Teltek a napok, és nem történt semmi változás. — Miskolcról kellett a kábelt megrendelni — közli érdeklő­désünkre a postáról Nagyvári Péter. — Emiatt húzódott el a javítás. Talán csütörtök es­tére, de legkésőbb pénteken ismét üzemképes lesz minden távbeszélő készülék a déli vá­rosrészben. Ennyi a rövid tájékoztató. A türelmetlen előfizetők pedig megnyugodhatnak: csupán egy hétre volt szükség ahhoz, hogy a beázott telefonkábel-részt kicseréljék. És még valami nyugtathat meg minden érde­keltet: a nyári zivatarok idei szakasza már elmúlóban van. (-ár) A HÁLA Eljött hozzám Ka- jevác, régi ismerő­söm és lehuppanva a székre, kicsit reme­gő hangon megkér­dezte, nem zavar-e. Megnyugtattam, hogy zavar, mire még ké­nyelmesebbre fészke­lőévé, kissé megnyu­godva, mondani kezd­te jövetele célját: — örülök, hogy ennyi munkád kö­zött is szentelsz ne­kem néhány percet. Tudod, sohasem vol­tam talpnyaló, dörgö­lődző ember. Lásd, most is megmon­dom, hogy egy tehet­ségtelen, buta fráter vagy, aki az általad tagadott jó isten jó­voltából ülsz ott, ahol másnak kellene ül­nie. De mindegy ... Azt is tudom, hogy undorodsz még a gondolatától is, hogy segíts, mert lusta egy disznó vagy. De mindegy. Azt is tu­dom, hogy ha mégis segítesz, akkor azt szeretnéd, ha erről egy egész világ tud, hogy ezzel is leplezd mindazt a semmit­tevést, ami egyébként napjaid fő jellemző­je. De mindegy, még­is hozzád jövök, mert én nem vagyok talpnyaló, hanem őszinte, nyílt ember, s egyszer már lehet­ne bőr a pofádon, hogy ilyen embere­ken is segítsél... Néhány tűnő pil­lanatig azon gondol­kodtam, hogy rakéta­sebességgel rúgom ki a szobámból^ aztán győzött a józan ész. Ha én ezt most ki­rúgom, képes mind­azt nyilvánosan is el­mondani, elhíresztel­ni, amit nekem fecse­gett itt össze-vissza. S ahogyan én az em­bereket ismerem, ké­szek el is hinni, még­ha nem igaz is. Szí­vesebben hiszünk el valakiről rosszat, mint jót. Ez már így van... Megígértem hát Kajevácnak, hogy ügyében eljárok; se­gítek erőmhöz ké­pest. így is történt. Két hét múlva gya­nútlanul ballagok az utcán, amikor velem szemben ott sétafikái Kajevác... — Na, sikerült a dolog? — kérdeztem szerényen, nehogy ar­ra gondoljon, hogy a puszta kíváncsiságon túl bármiféle hála iránti érzés is lenne bennem... — Igen; sikerült — mondta egykedvűen, aztán könnyed moz­dulattal belém rúgott, majd elegáns ívben leköpött... — De már megbo­csáss... hát ez... ez.. már igazán... — he­begtem teljes«» ta­nácstalanul. — Csak azért volt, nehogy azt hidd, hogy én valamiféle talp­nyaló alak vagyok — veregette meg a vál­tam leereszkedően és ruganyos léptekkel távozott.. j rcg«} peli 8—10 kilométerről a ke­nyeret a nyolc éhes szájnak, mert a tanács nem adja köl­csön a vásárláshoz megígért kocsit. Nem kaptak segélyt, nem kaptak semmit. Ott él­nek az iskola omladozó épü­letében, s szó szerint idézem: — Megvárjuk míg ránk sza­kad, talán aki életben marad közülünk, annak adnak valami rendes búvóhelyet! — ezt az elkeseredett Suháné mondta, s még ezt: — Mikor a két iker szüle­tett, bezzeg nagy volt a sza­ladgálás. meg a virágcsokro- zás, fényképezés az ágyam kö­rül! Azóta felém se néz senki, de nem is bánnám, ha nem jött volna ez az árvíz. Ami kis holmink volt azt is elvitte. Anyám már nyakig volt a víz­ben amikor mentették, és egy perc múlva rászakadt volna a ház! Az ikrek tátott szájjal né­zik, mitől olyan izgatott az anyukájuk. Aztán megunják és eliramodnak. — Még szerencse, hogy a ta­nyaiak nem néznek le ben­nünket! A gyerekeinket enge­dik eprészni, meg a gyümölcs­re. így néha napján jóllaknak. Nyolc gyerek! Tessék csak be­legondolni! — és fájós szívére szorítja a kezét az asszony, aki legjobban érezte magát a kórházban. ★ Két kép — két élet. Senki nem tudja hová születik, de, hogy segíteni is iehet, sőt kell! — ezt nem vitathatjuk el a Suha család reményei köziúf Cs. Ádám Éva Á Szőlészeti “ézTtVg* kísérleti telepén 16 éves múlt ra tekint vissza az a tervszerí szőlőnemesítési munka, ami­nek során új szőlőfajták szü­lettek és amelyeknek a borbí­rálata már megtörtént. A kí­sérleti telepen megoldandc szőlőnemesítési feladatok kö­zött első helyen szerepel a pe- ronoszpórának és a filoxéránal ellenálló szőlőfajták, valamin! új vörösbor-szőlőfajták előál­lítása. Az eddig elért eredmé­nyek a megtartott borbírála­ton figyelemre méltóak vol­tak, mert az új szőlőfajtái nemcsak a korszerű és fejlődé szőlőtermesztési igényeket elé­gítették ki, hanem a bemuta­tott borok minősége is igazol­ta a szőlőnemesítési munka sikerét. A titkos bírálat vég­eredménye nagyon tanulsá­gos volt. mert az ott szerzett adatok jól egészítik ki a faj­tákkal kapcsolatban eddig gyűjtött termesztési megálla­pításokat. A borbírálaton bemutatásra kerültek a legnagyobb ellen­állást mutató fajtajelöltek és vörös bor szőlőfajta-jelöltek. Az Eger—1-et, mint ellenálló vörös fajtát, egy vegyes ka­darka borral kellett titkosan bírálni. Az eredmény egy egész ponttal magasabb érték az Eger—1 javára. Az Eger—2 a mézesfehérrel került össze­hasonlításra, s az eredmény pontszámban döntetlennek számít, azonban a fajták kö­zötti termesztési érték az Eger—2 javára mutat, mert a peionoszpórával szembeni el­lenállása gyakorlatilag 80 szá­zalékos, szemben a mézesfehér 0 százalékos ellenállásával. Ebben a csoportban került először bemutatásra az Eger— 3-as fajtajelölt, amely az Othellónak már nem is ve- télytársa, hanem teljes érté­kű helyettesítője. Színanyaga 100 százalékkal intenzívebb annál és a kémiai vizsgálatok szerint egyáltalán nem mutat­ja azt a reakciót, ami az Othel- lóra jellemző. A kísérleti telep nemesítő munkájának legna­gyobb sikerét az elmúlt esz­tendőben éppen az Eger—3 je­lentette. Bemutatásra íffiíS? —2-es vörös bor fajtajelölt is, amely egy szőlőfajtában egye­síti a bikavérbor „házastár­sait”. Az Egri Csillagok—2-es ! „ __az egri II. számú kór­> h áz szülészeti osztályán húr- ' más ikrek születtek ... most ■ Dudás Sándorné egyszerre i három édes, apró, fekete sze- j mű kislánynak lett az édes­anyja... az édesanya és a 1 három pici a legjobb egész­ségnek örvend ..(Népúj­ság, 1954. március 14.) — Hogy hívnak téged? — kérdem egy szép, szőke kis­lánytól az andomaktályai föld­művesszövetkezet udvarán. — Dudás Zsuzsa vagyok — feleli a gyerek, miközben buz­gón söpri a pincelépcsőt. — Akkor te is egy vagy a Dudás ikrekből? No, akkor megkérlek, hívd elő anyuká­dat és testvéreidet, eljöttünk meglátogatni benneteket. Pillanatok alatt eltűnik, majd visszajön és kíváncsian megáll mellettem. — Mi az. Zsuzsika? Nem jön anyukád? — Jönni jön, ha hívom, de én Margit vagyok, Zsuzsi a testvérem. — Ez is elszaladt. Végül megérkezik anyuka, nyomában a három szöszivei. Most aztán voltam bajban! Ügy hasonlítanak egymáshoz, mint a tojások. Próbálom ki­válogatni Margitot és Zsuzsát, akikkel már találkoztam. Nem megy. Végül kacagva kilép a leg,kisebb. —Én Ági vagyok, és engem meg is lehet ismerni, mert egy-két centivel (!) kisebb va­gyok mint a másik két testvé­rem és én vagyok a legfiata­labb! — öt perccel utánunk szü­letett — biggyeszti él a száját Margit, de lehet, hogy Zsuzsi — Meg azzal, hogy neki van a legjobb bizonyítványa — toldozza Margit. Vagy Zsuzsa? Kétségbeejtő! Nem tudom megkülönböztetni őket. Nem­csak, hogy a ruhájuk egyfor­ma, de a szemük színe, a fül­bevalójuk — igaz, Áginak ez sincs — a lábujjuk is pontosan olyan, mint a másikuké. — És anyukának milyen se­gítséget adtok? — Mindenben segítenék. Ági főzni, Margit meg Zsuzsi taka­rítani és a lakást rendben tar­tani segít nekem — válaszol helyettük anyuka. — Nincs ISTVÁN É „Még alig haladt át az óra mutatója a 12-esen Szilvesz­ter éjszakáján... megszüle­tett az új esztendőben az el­ső, majd. mindjárt a második gyerek is megyénkben. Suha Ferencné verpeléti lakos ... ikreknek adott életet. Ilonka és István édesanyjukkal együtt egészségesek.. (Népújság, 1960. január 6.) — Már nem Iáknak itt — tájékoztat a verpeléti tanács, ki kellett költöztetni őket, mert a Tárná áradásakor ösz- szedőlt a házuk. Most Jakab- domb-pusztán lehet rájuk ta­lálni. Ami ott fogadott?! 1963 de­rekán — szörnyű. S mindez a nemtörődömség miatt. A- kis panaszom, jó gyerekek. És — egészségesek! Egyszerre három egykorú gyereknél ez sem utolsó dolog! Amilyen nagy kofák voltak eddig, most olyan szerényen sompolyognak el. Mire kifelé tartok, már mind a helyén van. Ági a konyhában, Margit a pincelépcsőn, azazhogy az talán a Zsuzsi, na, mindegy, akkor az udvart Margit, job­ban mondva Zsuzsi söpri. Egy­szóval: anyuka legyen a tal­pán, aki megkülönbözteti egy­mástól ezt a három eleven tojást?! > ILONKA Suha ikrek, akiknek hogyléte felől immáron több mint há­rom év múlva érdeklődünk, nagyon édes kis barna gyere­kek. Ilonka haja szőke árnya­latú, göndör, olyan mint egy angyalka a régi festmények­ről. Pontosan olyan meztelen is, de a többi hat testvérük nemkülönben. Esik az eső. Nem ijednek meg tőle, de ha megijednének is, akkor se len­ne sok teteje, mert legfeljebb bemehetnének a tanács által „kiutalt” életveszélyes pusztai iskolába, ahol hónapok óta tengetik az életüket. Az ikrek anyja írástudatlan asszony, akinek fogalma sincs, hol kell panaszt tenni, ha a „hatóság” nem tartja be az ígéretét Sú­lyos-szívbeteg, de naponta <s­IIK R i K ÁGI — ZSUZSI - MARGIT Megjelent a Béke és szocializmus júniusi száma ra állítani, s az ország teljes függetlenségét és demokrati­kus fejlődését biztosítani. Rendkívül tanulságos E. Gi- ereknek „A párt és a gazdasági építés” című tanulmánya. G. Matthews, a „Daily Wor­ker” főszerkesztője Angliának a Közös Piacba történő belépési kísérlete kapcsán igen figye­lemre méltó cikket írt „Az im­perialista szövetségesek és az imperialisták közötti ellenté­tek” kérdéséről. A folyóirat gazdag tartalmá­ból megemlítjük még a Latin­amerikai Szabadkereskedelmi Egyesülésről írt leleplező cik­ket, az olasz választásokról ké­szített kommentárt és a spa­nyol foglyok helyzetéről szóló interjút. A folyóirat vezércikket kö­zöl Vilié Pessinek a Finn KP főtitkárának tollából „Az alko­tó marxizmusról és a forradal­mi politikáról” címmel, amely fontos elvi kérdéseket tárgyal a békés egymás mellett élés poli­tikájával és a forradalom bé­kés és nem békés útjának konkrét feltételeivel kapcsolat­ban. D. N. Aidit cikke „Az in­donéz kommunisták harca az ország teljes nemzeti független­ségéért”, feltárja, mi az oka annak, hogy az indonéz gazda­ság a csőd szélén áll, s rámutat arra, hogyan lehet az indonéz nemzetgazdaságöt a saját lábá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom