Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-28 / 149. szám

2 NEPCJSÄG 1963. június 28., péntek GÁTON A SOR“ a júliusi atomtárgyalásokról „NYU A Pravda MOSZKVA: Zsukov, a Prav­da szemleírója a lap csütörtöki számában közölt „Nyugaton a sor” című cikkében előzetes hírmagyarázatot íűz a jövő hónapban Moszkvában sorra kerülő angol—amerikai—szov­jet tanácskozásokhoz a nukleá­ris fegyverkísérletek beszünte­téséről. A tárgyalásokra kijelölt ma­gas rangú angol és amerikai diplomatáknak meg kell érte­niük, hogy a találkozó sikere attól függ, mit hoznak tarso­lyukban, állapítja meg Zsu­kov. A nyugati diplomácia az idegen területek fölött végzett kémrepülések után most an­nak a feladatnak a megoldá­sára összpontosít mindent, hogy a fegyverzetek leszerelés nélküli ellenőrzésének ürügyé­vel szabad teret biztosítson az amerikai felderítőszolgálat szá­mára. A cikk hangoztatja: az angol és az amerikai diploma­ták minden cselekedete a nuk­leáris kísérletek beszüntetésé­nek kérdésében ennek van alá­rendelve. Az úgynevezett fel­ügyeletre csupán az amerikai katonai felderítőszolgálatnak van szüksége, amely szovjet területen levő „célpontokra” vadászik. Az amerikai elnök honfitársai azonban sohasem bocsátanak meg azoknak, akik sorsuk felett döntenek, ha az angol—amerikai kémszolgálat sötét céljai érdekében elutasí­tanák a megállapodást. Zsukov végezetül megálla­pítja: abból kell kiindulni, hogy az ellenőrzés nemzeti eszközei, a megállapodó felek országa területén elhelyezett, korláto­zott mennyiségű automata el­lenőrzőállomásokkal együtt — mint ezt az angol tudósok ja- vasoltákí s a szakértők egyön tetű véleménye szerint is — tökéletesen biztosítja a meg­egyezés betartását. A moszkvai nőkongresszus bizottságokban folytatta munkáját Kemény Kennedy elnök a követke­ző évben ötmilliárd dollárt szeretne külföldi segélyekre fordítani. Nem könnyű rá­kényszeríteni ezt az ötmillí- árdot az amerikai adófizetők nevében döntő kongresszus­ra, hiszen valamennyi kong­resszusi tag tudna hirtelen legalább két-három olyan problémát említeni, amelyek megoldása sürgetőbb, mint az ötmilliárd dollárt „segélyre fordítani”. De az elnök nem pesszimista, hiszen a segély- program élére nemrég olyan ember állt, aki bizonyára ha­táron túlra tudja menteni majd az ötmilliárd dollár min­den egyes centjét. Ez az olyan ember: Bell. Bell meggyőződéssel vallja, hogy a segély „elsődleges célja Amerika biztonságát szolgálni”. Ez döntő érv, hi­szen Amerika biztonságát szerte e nagyvilágban szolgál­ják az amerikai lokátorok, támaszpontok, repülőterek, megdöntött és életben tartott kormányok: ezek fenntartása többé-kevésbé nyíltan a ha­diköltségvetés terhére tör­tént. Bell majd teljes követke­zetességgel érvényesíti azt a „keményebb vonalatí” a segé­lyezéseknél, amelyet a kon­zervatív elemekből összeállí­segély tott állandó bizottság meg­hirdetett. Keményebb vonal a segé­lyezéseknél ... A segély el­sődleges célja Amerika biz­tonságát szolgálni... önkéntelenül felmerül a kérdés: Ki ad itt segélyt — kinek? Természetesnek tartanánk, ha annak a biztonságérzete szilárdulna meg, aki kapja a segélyt. Mert furcsa segély az, amely végül is az adako­zó magabiztosságát fokozza, az adakozót fenyegető ve­szélyt hárítja el. Ha nem ez a helyzet — akkor hogyan lesz „kemény a vonal” mint kell értelmezni azt, hogy ez­után kemény vonal követke­zik? Csak nem úgy, hogy az Amerika biztonságát szolgáló „adományt” kemény feltéte­lek mellett kapják azok, akikre Amerikának szüksége van — éppen biztonsága ér­dekében? — Mert akkor nem sok különbség lesz a mosta­ni és a régi segélyek között. Akkor Bell sem „triblizheti ki” az akadékoskodó hon­atyákat, akik közül néhá­nyat jobban érdekel az ála- bamai lakáshiány, mint az, hogy az amerikai szakértők milyen stratégiai falvakat ~építenek Dél-Vietnamban. — zár. MOSZKVA (TASZSZ): Teg­nap a moszkvai Nemzetközi NokongressziLS hat bizottság­ban folytatta munkáját A bi­zottságok, amelyek reggel kezdték az ülést, sorrendben a következő kérdésekkel foglal­koznak: A nők a békéért, a le­szerelésért és a népek közötti barátságért; A nők a nemzeti függetlenségért; A nők társa­dalmi és családi jogai; A gyer­mekek és az ifjúság egészsége, nevelése és oktatása. Az ötödik bizottság a nemzetközi demok­ratikus nőszövetség program­ját, a hatodik bizottság pedig a kongresszus általános okmá­nyát dolgozza ki. (MTI) Feketehimlő Stockholmban — A SVÉD fővárosban újabb feketehimlő-gyanús be­teget szállítottak kórházba. Május óta a városban 23 sze­mély betegedett meg fekete- hirrúőben. Négyen belehaltak a fertőzésbe. A városnak fer­tőzött területté való nyilvání­tásáról szóló rendelet június 20-ig marad érvényben. Események — sorokban PÁRIZS: A Párizsban tartózkodó II. Hasszán marokkói király csü­törtökön másodszor is felke­reste De Gaulle elnököt ée megbeszélést folytatott vele a két ország kapcsolatairól. ELISABETH VILLE: Két fegyveres bandita — Csőmbe volt csendőrei — szer­dán kirabolta az Elisabeth- ville-ből Észak-Rhodesiába ve­zető úton Paul Davis rhodesiai angol alkonzult. BUDAPEST: Incze Jenő külkereskedelmi miniszter meghívására Z. B Idipcharima kereskedelmi és iparügyi miniszter vezetésével háromtagú nigériai delegáció érkezett csütörtökön hazánkba. BUKAREST: Csütörtökön a bukaresti ál­lami cirkusz vendégeként két és fél hónapos turnéra a román fővárosba érkezett a magyar jégrevű együttese. A főváros­ban harmincegy előadást tar­tanak. HÁG A: Wilhelm De Kort, a holland katolikus párt parlamenti cso­portjának vezére, szerdán visz- szaadta Julianna királynőnek kormányalakítási megbízatását VATIKAN VAROS: Rusk Londonban LONDON (AP): Dean Rusk amerikai külügyminiszter Ber­linből repülőgépen Londonba érkezett, hogy előkészítse Ken­nedy elnök és Macmillan brit miniszterelnök hétvégi megbe­széléseit. Az amerikai külügyminisz­tert a londoni repülőtéren Bru­ce, az Egyesült Államok lon­doni nagykövete fogadta. Rusk tegnap megbeszéléseket foly­tatott Lord Home angol kül­ügyminiszterrel. Rusk szombaton a gatwicki repülőtéren fogadja az Íror­szágból oda érkező Kennedy elnököt, majd Birch Rove-ba, a Macmillan miniszterelnökkel folytatandó tárgyalások szín­helyére kíséri Kennedyt flz angol sajtó Kennedy és Macmillan találkozásáról A találkozó „titkos alkuhoz“ vezet? LONDON (MTI); Angol saj­tókörökben erősödik az a be­nyomás, hogy Macmillan és Kennedy találkozója valami­féle titkos alkuhoz vezethet, annál is inkább, mivel mind a ketten kölcsönösen egymásra szorulnak. Kennedynek szük­sége van Macmillan támogatá­sára a vegyes személyzettel el­látott NATO-haderő megvaló­sításához, különös tekintettel De Gaulle várható ellentáma­dására a frankfurti beszéd után. Az angol miniszterelnök viszont Kennedy együttműkö­désére szorul az atomfegyver­kísérleteket tiltó egyezmény létrehozásához, és pedig lehe­tőleg a hármas csúcstalálkozón Hruscsovval. Az amerikai saj­tó ebben az egymásra utalt­ságban sejti az alku körvona­lait. A Newsweek londoni tudósí­tója úgy tudja, hogy Macmil­lan a következőket fogja aján­lani Kennedynek: teljes angol támogatást a Kennedy javasol­ta vegyes személyzetű haderő tervéhez, ha annak ellenében az Egyesült Államok, Angliával karöltve, csúcstalálkozót kér Hruscsovtól ősz elejére. Mac­millan ezt régóta kívánta és most, amikor hatalmi pozíció­ját súlyosan megrendítette a Profumo-ügy, kétségbeesett szüksége van ilyen „nemzet­közi sikerre”, vagy legalább annak látszatára. Macmillan ügy számít, hogyha Kennedy- vel és Hruscsovval csúcstalál­kozón vehetne részt, amelyen aláírnák az atomfegyverkísér­leteket betiltó egyezményt, helyreállított tekintélyét arra használhatná, hogy javítsa pártja esélyeit az általános vá­lasztásokon és hogy „becsület­tel vonulhasson vissza”. Kemény összetűzésre került sor a dél-koreai rendőrség és a szöuli egyetemisták között, akik tiltakoztak Suh Doo Soo-nak, az egyetem elnökének elbocsátása miatt. A rendőr­ség könnygáz-gránátokat használt és az összetűzés során 50 diák megsebesült, 175-öt pedig letartóztattak. A képen: Jelenet a diákok és a rendőrök heves össze­tűzéséből. (MTI Külföldi Képszolgálat) A pártépítés időszerű kérdései Sándor József elvtárs beszámolója a MUOSZ-ban Csütörtökön hivatalosan kö­zölték a Vatikánban, hogy az egyetemes zsinat szeptember 29-én, a második ülésszakkal folytatja munkáját. Az ülés­szak előkészítését már a jövő héten megkezdik a vatikáni hivatalos körök. WASHINGTON: A havannai egyetemi diákok szövetsége mintegy 50 diákot meghívott az Egyesült Álla­mokból, hogy töltse június vé­gét és júliust a szigetország­ban. A 21 főből álló első cso­port már megérkezett PÁRIZS: A párizsi Metro dolgozói csütörtökön reggel béremelési sztrájkba léptek. BUENOS AIRES: Kétszáznegyvenezer argen­tin elemi iskolai tanító és kö­zépiskolai tanár sztrájkol. A sztrájk az összes állami isko­lákra kiterjed és így 3 700 000 tanuló nem járhat iskolába. LONDON: Macmillan miniszterelnök pénteken kinevezte Profumo, az erkölcsbotránya miatt le­mondásra kényszerített angol hadseregügyi miniszter utód­ját. A hadseregügyi miniszteri székbe a 49 éves Joseph God bér eddigi külügyi állammi­nisztert ültette, aki az ENSZ- ben, valamint a kelet—nyugati leszerelési értekezleteiken is képviselte Angliát gokról, amelyek nem rendel­keznek kellő alappral. Megemlí­tette, hogy a hevesi járásban az egyik tömegmozgalom trá­gyakihordó bizottságot is ala­kított. Ezzel csak lejáratjuk a társadalmi munkát, e bizott­ságok szerepét. Kevesebb bizott­ságra van szükség. Mindenki munkahelyén végezze elsősor­ban a munkáját. Néhány erős, operatív bizottságra szükség van, de azok ténylegesen tár­sadalmi úton dolgozzanak. Saj­nos, elég gyakori nálunk, hogy a társadalmi munkát fizetett munkaidőben végzik az embe­rek. Ez nem társadalmi munka, ez csupán önámítás, hát még ha hozzávesszük hogy ugyan­annak az egy embernek (ember- csoportoknak) valódi vagy ál­társadalmi munkáját legtöbb­ször az összes tömegszervezet magának könyveli el. így jön­nek ki a milliós, félreveztő nagy számok. Szolidságot e té­ren is. Az előadás befejező részében Sándor elvtárs a falusi párt- szervezetek helyzetéről beszélt. Arról, hogy bár falun is a párt eszméje irányít, hiszen a tsz-ek 96 százalékában dolgozik a pártszervezet, mégis ezekre a szervekre ráfér a segítség, az erősítés. A beszámoló után a jelenle­vők kérdéseket tettek fel, töb­ben hozzá is szóltak. nül, megzavarodva kapkodtak, sőt, tehetetlenül álltak, önál­lóság nélkül elképzelhetetlen az élet. De az önállóságnak fe­lelősséggel kell párosulnia. Ezután Sándor elvtárs a de­mokratikus centralizmusról beszélt. Megemlítette, hogy a párt- és kormányhatározatok­nak nagyobb tekintélyt kell szerezni. Természetesen a köz­ségi szervek határozatainak is. De itt jobban figyelembe kell venni az országos szemponto­kat, a központi kérdéseket. Ez is a centralizmus kérdése! Az a jelentős önállóság, amelyet pártbizottságaink él­veznek, egy elvű, de sokszínű pártmunkát jelent. Nem lehet a pártmunkát sem uniformi­zálni. Vita folyik sokszor afe­lett, helyes-e társadalmi ta­nácselnök-helyettes, vagy az ugyanilyen J. B. titkárhelyet­tes? Ez sem kaptafa, van ahol esküsznek rá, mert jól bevált, jó tapasztalatokat hozott. Más­hol viszont idegenkednek a gondolattól. A központi veze­tés csupán általános elveket alakít ki a pártépítésben, a he­lyes gyakorlatot helyileg lehet és kell kialakítani. Ezt követően az előadó bizo­nyos negatív jelenségeket is­mertetett. Beszélt arról a ren­geteg sok társadalmi bizottsá­sek sem oldják meg Volt már Magyarországon a pártnak több mint egymillió tagja, s ez csak hígította, rontotta a vezetőszerepet. A kérdésre tehát csak ezzel válaszolhatunk: A párt vezető szerepe mindenekelőtt az előt­tünk álló feladatokkal függ össze. Politikai. ideológiai, kulturális és gazdasági felada­tainkkal. Csak egy példa: ha erősödik az ország gazdasági­lag, nő az életszínvonal, ezzel együtt nő a párt tekintélye, vezető szerepe. Nagyon fontos hangsúlyoz­nunk a választott szervnek szerepét, jelentőségét. A sze­mélyi kultusz időszaka erre is figyelmeztet bennünket. Egy ember gyakran tévedhet, egy kollektíva már kevesebbszer. Tisztáznunk kell végre azt is, hogy választott szerveket csak választott szervek irányíthat­nak. A központtól lefelé, az alapszervekig. Itt vetődik fel a választott szervek és az appa­rátusok viszonya. Saját múltunk arra is figyel­meztet, hogy nagy önállóságot biztosítsunk minden területen. Azelőtt nem neveltük az em­bereket önállóságra. 19S6-ban. a Központi Veze­tőségben történt árulás után, lent a pártbizottságok fejetle­nunisták a tömegszervezetek- 3en is. De mindegy, hogy a transz­missziókat hogyan irányítsuk, togyan használjuk fel őket a él érdekében. Gyakori ta­pasztalat, hogy a párt és ta­rács vb-k úgyanazt a napi­rendét tárgyalják. A hevesi járásban történt, májusban, hogy a járási tanács vb-a megtárgyalta a tavaszi mun­ka előkészületeit, másnap ugyanazt tárgyalta a járási pártbizottság vb-je is. Mi baj történt volna, ha a pártban ezt nem tárgyalják meg? Sem­mi! A tanácsban is értelmes, hozzáértő szakemberek dol­goznak, ott is megfelelő hatá­rozatot hoznak. Ezzel csak az időt pocsékolták, az ilyesmit el kéne már kerülni. Kíméljük meg az embereket a tartalmat­lan értekezletektől, az ismét­lésektől. A mostani időszakban és a kommunizmusban is, a párt vezető szerepét állandóan erő­sítenünk kell. Mit kell tenni? Természetesen ezt nem oldják meg az óhajok, sem a direk­tívák. A múlt vezetése bizo­nyította, hogy az óhajok és a valóság között milyen nagy a szakadék. Azt is tudnunk kell. hogy a párt vezető szerepét egyszerű, szervezeti intézkedé­( Tudósítónktól.) Június 26-án, szerdán dél­előtt Sándor József elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a párt és tömegszer­vezetek osztályának vezetője, a pártépítés időszerű kérdé­seiről tartott előadást a sajtó képviselői előtt, a Magyar Sajtó Háza Rózsa Ferenc ter­mében. Az előadás lényebében nem hivatalos formában, hanem inkább kötetlen beszélgetés keretében történt. Az alábbiakban a beszámoló tartalmi kivonatát közöljük. Az MSZMP VIII. kongresz- szusán hozott határozatok megvalósítása a feladat, min­denekelőtt a kommunistáknak, de az egész ország dolgozó né- i pének is. Ezért a pártépítés kérdéseit is csak ezen keresz­tül vizsgálhatjuk. Nekünk a proletárdiktatúra szerveivel, a párttal, az államapparátussal, s a különböző áttételekkel (tö­megszervezetekkel és tömeg- mozgalmakkal) kell a határo­zatokat megvalósítanunk. Ezért ma már nemcsak hely­telen, de tarthatatlan is az a nézet, hogy mindent a párt csináljon, hogy mindent a pártnak kell végrehajtania. A jelszó már elég régi: a tömeg­szervezetekben is pártmunkát végeznek az emberek. De ezt a ielszót az életben, a gyakor­latban is végérvényesen el kell ismerni. Ezt kell érezniök a kommunistáknak a pártban, hogy ezt érezhessék a kom­gig terjedő kölcsönt biztosít a nagybirtokosoknak. Az ilyen megpróbáltatások­nak kitett kisgazdaságokra gyors pusztulás vár. PÁRIZS (MTI): Franciaor­szágban, a kormány agrárre- formja következtében 800 000 kisgazdaság napjai meg van­nak számlálva. Ezek a gazda­ságok — mondják — nem életképesek, át kell tehát cso­portosítani a földterületet úgy, hogy az ilymódon nyert gaz­daságok megművelésénél gé­peket lehessen alkalmazni. E célkitűzés elfogadható len­ne, ha gondoskodnának a kis- parasztok „átcsoportosításá­ról” is és biztosítanák nekik a megélhetést. Ezzel a ionban nem törődik a kormány. A va­lóságban a „haladás” és racio­nalizálás ürügyén a kisparasz- tokat meg akarják fosztani földjeiktől, hogy azután a nagybirtokosoknak juttathas­sák. A nagybirtokosok a kivált­ságok egész sorát élvezik, nem is beszélve arról, hogy a nagy földbirtok és az elegendő pénz már egymagában is előnyt je­lent. A kormány azonban még ennél is többet akar nekik nyújtani. Üjabb rendeletekkel gyorsítja meg a kisgazdaságok megszüntetését. Az egyik rendelet leszögezi, hogy ezentúl már nem része­sülhetnek felszerelési köl­csönben azok a parasztok, akiknek gazdasága túlságosan kicsi. Egy másik rendelet biz­tosít ugyan az öreg parasztok­nak csekély kártalanítási se­gélyt életük végéig, de ez csak amolyan ösztönzés, hogy föld­jüket a hivatalos szerveknek adják el, amelyek azt azután átjásszák a nagybirtokosok ke­zére. Végül pedig a mezőgaz­dasági hitelt ezentúl csak olyan földműveseknek folyósítanak, akik életképesek, tehát elég nagy területen gazdálkodnak. A rendelet 120 000 frank össze­Nyolcszázezer francia kisgazdaság napjai meg vannak számlálva... Hogyan játssza át a kormány a földet a nagybirtokosok kezére

Next

/
Oldalképek
Tartalom