Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-27 / 148. szám

1963. június 27., csütörtök NÉPÜJSAG 8 Dr. visszaeső Megkezdődött a gyermekek nyaralása Amikor ezeket a sorokat írom, egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem leszek-e a cikk nyomán jóma­gam is egy bírósági tárgyalás hőse. Mert dr. Haray Béla, bükkszéki körzeti orvos, min­denkit feljelentett, feljelent, s vajmi kevés garancia van arra nézve, hogy eme szokásáról ez­után letenne. A bükkszéki körzeti orvos neve nem isme­retlen az újságolvasó, még ke­vésbé ismeretlen a törvények embere előtt, az elmúlt másfél évtizedben így vagy úgy, de mindig talált módot arra, hogy keresse az összeütközést a tör­vénnyel és számára, sajnosán, ezekből az összeütközésekből rendre és okkal ő húzta a rö- videbbet. Jelenleg is bírósági eljárás folyik ellene, többrendbeli ok­irathamisítás és magzatelhaj­tás kísérlete miatt. E cikknek nem feladata, a cikk írójának sem szándéka, hogy elébe vág­jon a bírósági tárgyalásnak, vagy hogy kijelentse: dr. Ha­ray Béla ebben és ebben bű­nös, elítélendő. Ez a bíróság dolga, amely minden bizony­nyal, rövid időn belül, ha csak újabb óvással, paragrafuscsa­varással nem sikerül a körzeti orvosnak néhány héttel ismét elodáznia a tárgyalást, meg­hozza ítéletét. Ami dr. Haray ügyében most az újságba kí­vánkozik, az nem annyira bí­rósági, mint inkább orvoseti­kai ügy, s amely teljesen füg­getlen attól, hogy dr. Haray Béla ügye milyen mértékben vonható a BTK rendelkezései alá. A bükkszéki körzeti orvos kibírhatatlan ember. S nem­csak Bükkszéken az, de an­nak találták az elmúlt alig há­rom esztendő alatt legalább öt helyen. Üldözési mánia-e, avagy törtetés, ezt döntsék el, ha szükségeltetik a pszicho­lógusok, de a bükkszéki kör­zeti orvos mindenütt és min­denkit feljelent, mindenütt és mindenki után nyomoz, adato­kat gyűjt, aligha találkozott, legalábbis az utóbbi években, olyan emberrel, akiről neki ne lett volna meg a lesújtó, s egyben vádnak is beillő véle­ménye. Amikor meglátogattam dr. Haray Bélát otthonában, tel­jes két órán keresztül ecsetel­te ügyét — el kell ismerni, múltját nem tagadó őszinte­séggel — a nevek egész tele­fonkönyvét sorolta fel közvet­len és távolabbi környezeté­ben, beosztottjait, feletteseit illetően egyaránt, de ezek kö­zött, ha emlékezetem és jegy­zeteim nem csalnak, egy sem akadt olyan, aki neki nyílt, vagy burkolt ellensége ne len­ne, aki ilyen, vagy olyan for­mában ,,tetteivel” ne szolgál­tatott volna már adatokat a körzeti orvos patológikus archívumába. Egymagában már ez a tény is elgondolkodtató, ha egy or­vosról van szó. De különösen elgondolkodtató volt az, hogy dr. Haray magatartása bete­geivel szemben is messzeme­nően kifogásolható, nemcsak elvár, de kér is, s nemcsak kér, de számon kér is. Jegyző­könyvek egész garmadája, vallomások vastag kötete iga­zolja, hogy lényegében rövid hónapok alatt szembekerült mindenkivel a járásban, leg­közvetlenebb munkatársaitól kezdve, a járás vezetőiig egy­aránt ... — Mi örömmel várunk or­vost ide, hisz nem könnyű kapni a pétervásári járásban, örömmel vártuk dr. Harayt is, bár igazság, hogy megelőző munkahelyein viselt dolgairól nem sokat tudtunk. De most még nagyobb örömmel válnánk meg tőle — ez a járási tanács elnökének, a járási tanács el­nökhelyettesének is a vélemé­nye ... A kép tehát meglehetősen plasztikus: íme egy ember, aki egész magatartásával alapve­tően megsértette az orvoseti­kát, tudatosan és immáron ki tudja, hányadízben szembeke­rült a törvénnyel, visszaélt azzal a lehetőséggel, hogy né­pi államunk újra és újra, messzemenő türelemmel mó­dot adott, hogy dr. Haray a maga választotta hivatásnak éljen. Aki úgy gondolja, hogy a bükkszéki körzeti orvos ügye egészen friss keletű, esetleg néhány hetes, vagy egy-két hónapos, — az messzemenően téved. Lassan már egy eszten­deje lesz, hogy nem sokkal I Bükkszékre való érkezése | után, ismét zászlót bontott alapvető természete, hogy panaszok áradata indult és ér­kezett, hogy megállapítást nyert az okirathamisítás, hog\ vallomás Íratott a magzatel­hajtás kísérletét illetően, sőt. már előzetes letartóztatásban is volt. Mindezek ellenére dr Haray Béla ellen felettes szer­vei fegyelmit nem folytattak le, felfüggeszteni nem függesz­tették fel, — az, aki évek óta mélységesen sérti az orvosi társadalom becsületét, aki visszaél azzal a jogos tisztelet­tel, ami az odaadó, lelkes és önzetlen orvosaniknak méltán kijár, még ma is teljes jogú tagja az orvosi karnak. Ügy gondolom, a büntető eljárástól függetlenül, sőt, ha BTK-ba ütköző cselekedetet nem követett volna el, akkor is, itt lenne már az ideje, hogy dr. Haray Béla, jelenlegi bükkszéki körzeti orvos ügyét egyszer, s mindenkorra lezár­ják az arra illetékesek. Mert a törvény nemcsak ítél, de kötelez is! Gyurkó Géza a SZOT üdülőiben Június 20-án megkezdődött az lei gyermeküdültetés évadja. Augusztus végéig öt turnusban összesen mintegy 21000 gyer­mek tölt el két hetet az üdü­lőkben, körülbelül a fele a Balatonnál — Almádiban, Szán­tódon, Szabadiban, Lellén, Bog­láron és Máriafürdőn — fele pedig hegyvidéken, így többek között Parádfürdőn, Parádsas- várom, a Szabadsághegyen, Kő­szegen, stb. I Uj gyógyszer a gyermekbénulás ellen Az amerikai egészségügyi minisztérium engedélyt adott egy új típusú gyermekbénulás elleni vakcina használatára. A vakcina annyiban jelent hala­dást a Sabin-cseppekhez ké­pest, hogy egyszerre véd mind a három típusú gyermekbénu­lás ellen. Elnevezése Trivalent Orimune, dr. Albert Sabin munkatársai dolgozták ki. cAiiző-ny^ cl ttUfcui Egy fiatal sofőr lopás miatt kénytelen munkahelyet vál­toztatni. Itt, a telepen ismerkedik meg egy egyedülálló, nála évekkel idősebb asszonnyal. Kettőjük drámája az Asszony a telepen című magyar film, amelynek főszerepeit Ruttkai Éva, Schweiz András f. h., Halász Jutka f. h. és Benkő Gyula játssza. fi filmet a gyöngyösi Puskin Filmszínház, június 27-től július 1-ig tűzte műsorára. BÚZÁS GYULA 1903—I9íl3 Tegnap délután az egri Donáth-temetőben az egykori harcostársak, hozzátartozók, ismerősök, barátok, elvtársai­nak részvéte mellett helyez­ték örök nyugalomba Búzás Gyulát, a munkásmozgalom régi harcosát. A megyei pártbizottság sa­ját halottjának tekinti Búzás Gyula elvtársat, aki már fia­tal korában bekapcsolódott a munkásmozgalomba, vállalva a letartóztatásokat, az üldöz­tetést, s a gyakori elbocsátá­sokat, amelyekkel sújtották a kommunista eszméket hir­dető ácssegédet. Búzás Gyula elvtárs Ede- lény községben kapcsolódott be a munkásmozgalomba, mint a bányamunkások szak- szervezetének tagja, később pedig Egerben részt vett a szociáldemokrata párt és az építőmunkások szakszerveze­te helyi csoportjának meg­szervezésében. Tagja volt az illegális kommunista pártnak, elveiért 1933-ban börtönre ítélték, ennek ellenére to­vábbra is kommunista meg­győződése diktálta cselekede- I teit. Elvtársaival együtt csa­tároz a szociáldemokrata pártban fellépő jobboldali nézetek ellen, részt vett a kommunista sajtótermékek terjesztésében, s rendszeres nevelőmunkát folytatott, bár­merre dolgozott is a megyé­ben. A felszabadulás után négy évig megyei tűzoltó- parancsnokként dolgozott, később a párt gazdasági funk­cióba helyezte, amelynek el­látását egyre súlyosbodó be- tegsége akadályozta, de mint nyugdíjas is részt vett az egri pártszervezetek tevé­kenységében. Búzás Gyula elvtárs életét, munkásságát egykori harcos­társa, Dancza János méltatta a gyászszertartáson, amelyen részt vettek a megye és a vá­ros párt- és gazdasági veze­tői is, A megyei pártbizottság kép­viseletében Kácsor Jánosné, az egri városi pártbizottság titkára, Libertiny Sándor me­gyei rendőrfőkapitány, a me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagjai és Grégász József, a megyei pártbizottság előadó­ja adták meg a végtiszteletet az elhunyt harcostársnak. A kötelesség gyárkapuján kívül HATALMAS tenyerében szinte elvész a telefonkagyló, amint az asztalra könyökölve, határozott hangon beszél. — Rendőrség? A panasz­irodát kérem. A kimutatásokat böngésző gépíró kislány is felüti fejét a szóra, mintha azt kérdezné te­kintete: „Valakivel baj van, Zsi­ga bácsi?” S ez a Valaki azokra a fiatalokra értendő, akik Gócza Zsigmondnak, a MÁV Gyöngyösi Kitérőgyártó Üzemi Vállalat osztályvezető­jének felügyelete alatt dol­goznak, s indulnak el a mun­kásélet verejtékes, örömös út­jain, szinte gyermekfejjel a kamaszkor szertelenségét épp­úgy magukkal hordozva, mint a felnőtt komolyság csíráit. — Panasziroda? — kérdi most már türelmetlenül az osztály- vezető, s míg kapcsolják az illetékest, a telefonkagylót el­takarva magyarázza. — A cigányokkal sok baj van ... De különben minden­kivel nehéz. Mi más korban voltunk fiatalok, s aki meg akarja érteni őket, annak át kell állnia az ő lelkivilágukba, csak így lehet formálni, jó út­ra vezetni őket. szenzáció volt a gyárban) La­katos Sanyi, a cigányfiú, már szépen leírja nevét e törődés eredményeként. És említhet­nénk Eperjesi Ferit is, aki itt szerette meg a gyalus szakmát s rendes mestere akar lenni, de fordulhatnánk bizonyítékért Czibolya Pistához is, aki a sze- leburdiságban vitte el a pál­mát, amíg be nem iratkozott a vasúti technikumba s a komoly felelősséggel járó tanulás em- bemyi emberré tette, kiérde­melvén ezáltal a megtisztelő „öreg” jelzőt. Nem hagyják őket magukra Sorsuk alakulását aggódó figye­lemmel kíséri a KlSZ-szerve- zet, Várhelyi Pistáék, a kis Czeltner, a pártszervezet titká­ra, Varga Lénárt s mindazok, akik számára nem közömbös, mi lesz a gyárban felnövekvő munkásnemzedékből. Munkahelyi kötelességük nem terjed odáig. Nem írja élő semmiféle üzemi rendtartás számukra, hogy a moziban, sportpályákon a szocialista együttélés szabályainak betar­tására ösztönözzék a fiatalokat, Egy angol ezredes világraszóló csalása — Ki lett a győztes a hagyo­mányos és a rakéta tüzérség versenyében ? — Bem apó rakétái 4. Mint előző számunkban em­lítettük, a múlt század elején az európai rakétakutatás újjá­éledésének forrását Indiában kell keresnünk. Itt ugyanis az 1799-i seringapatami csatában vetették be az indiaiak ezt a fegyvert az angolok ellen. Sir William Congreve angol had­mérnök ezre­des, majd ké­sőbb tábornok, innen hoz­ta el magá­val a „mintát”, hogy később Európában a „rakéta felfe­dezőjének” ad­ja ki magát. Congreve elő­ször 1806-ban Boulogne ost­románál ve­tette be az in­diai tapaszta­latai alapján szerkesztett rakétát. A kö­vetkező évben az angol—dán háború folya­mán, 1807. áp­rilisában. az angol csapatok mintegy 20 ezer, hajókról Lapunk előző számaiban a rakétáknak a mondák kö­débe vesző eredetéről, azok első alkalmazásáról, Nagy Péter cár kutatóintézeté­ről, valamint a rakéta első „békés" felhasználásáról számoltunk be. Eredeti rajzok Bemnek a rakétákat ismertető művéből. indított rakétáikkal Koppen­hágát lőtték. A rakétaeső nyo­mán támadt tűzvész a dán fő­várost teljesen elpusztította. A Congreve-féle rakéták súlya 10 kilogramm körül mozgott és hatótávolsága elérte a 3 ki­lométert. Ez a találmány ké­sőbb — mint világító rakéta — Európa minden hadseregé­ben elterjedt A múlt század közepétől kezdve a rakéta már a tüzér­ség komoly versenytársává lesz. Kazimierz Siemienowicz lengyel tűzértlszt például már 1650-ben megjelent művében részletesen leírta ezt a fegy­vert. Mindezek az adatok megcáfolják Congreve „talál­mányát". A hadmérnököket a terve­zésben két fontos szempont vezérelte: a lövedékekkel mi­nél pontosabb találatot lehes­sen elérni és a hatótávolságuk minél nagyobb legyen. A ra­kéták ekkor még teljesen bi­zonytalan irányíthatóságával szemben a múlt század 60-as éveiben az ágyúk csőgyártá­sánál bevezetik az ún. „huza­golási”; az ágyúk csövén be­lül barázdákat vájnak, amely a lövedéket hossztengelye kö­rüli forgómozgásra készteti. Závárzatot alkalmaznak, amely hermetikusan elzárja hátulról a kiinduló ágyúlövedék útját, úgyhogy a gázok nyomóható­A röppedagógiai értekezést nem tudja befejezni, mert hal­lózik a rendőrség. — Mi a panaszom? Kérés inkább. Azt szeretném tudni, a kis Lakatost miért hívták be a rendőrségre? Mert nem jelent meg ma munkában. Közrendes ügy? Nem róla van szó? Kiről? Gáborról? O is hozzánk tartozik. Igen? Szóval, csak tanúként hallgatták meg őket. (Es közvetíti a rendőrsé­gen hallottakat.) Járókelőket támadtak meg a városszéli ci­gányok, kisebb-nagyobb zsaro­lásokkal molesztálták őket. De nem az én fiaim — emeli fel ujját megkönnyebbülten, majd újra a készülékbe beszél. — Jól van, akkor igazoljuk a mulasztást. Mit javasol? Per­sze ... Nem hagyjuk őket ma­gukra. S rögtön meg is vitatja ja­vaslatát, milyen jó lenne, ha a város üzemeinek, társadalmi szervezeteinek vezetői, peda­gógiai érzékkel bíró aktívái vállalnák egy-egy cigánycsalád patronálását, rendszeresen fi­gyelemmel kísérnék életük alakulását. Nem hagyjuk őket maguk­ra ... MINTHA EZEK a szavak visszhangzanának az elmon­dott történetekből, a papírok­ból, amelyek azt mutatják, hogy az üzem vezetői, társa­dalmi szervei számára nem közömbös, miként élnek a gyár fiataljai, ha műszak végezté­vel kilépnek az üzem kapuján. Szívósné esete kívánko­zik ide elsőnek, aki nagymama létére úgv tanul mint, egy élet­re készülő, szorgalmas diák, és tanít is. A Gócza-ifiket, a gyár csökkentett munkaidőben dol­gozó fiataljait, akik közül (nagy hogy segítő tanácsaikkal, te­gyék könnyebbé a családalapí­tást, megakadályozzák, hogy a fiatalos szertelenség a bűn út­jára sodorja a kevés élettapasz­talattal rendelkező fiatal mun­kásokat. Mindegyiküknek sok a mun­kája, más fontos ügyeik is akadnának, mégis... melléke­sen megtanítanak olyan fiata­lokat a könyv szeretet éré, mint Szalmást Imre, akit nemrég a börtön kapuja félé sodortak a rossz barátok s aki most, ha nem kapja meg kedvenc író­inak (Móricz, Mikszáth) köny­veit a gyár megbízottjánál, a városi könyvtárban is felhajtja a jó olvasnivalót. S MIKOR FŰJNAK a gyár­ban a műszak végét jelezve, ezek az emberek a kötelesség gyárkapuján kívül is maguk­kal viszik a felelősséget a rá­juk bízott fiatalokért, akiknek nevelése, tanítása önként vál­lalt kötelességükké lépett edő S akik nagy pedagógiai érzék­kel alakítják sorsukat, vigyáz­va, hogy ne sértse őket a szi­gor, de mégis lássák a? utat, amely a mélybe és a magasba vezet. Megcsillantják előttük a jövőt, a becsületességre s a lehetőségeikre apellálva igazít­ják lépteiket a jelenben, ne­hogy fiatalos botlásai temető­ivé váljanak a reményteljesen bimbózó, ígéretes emberi jel­lemvonásaiknak. Kovács Endre sa csakis előre, a lóvédéi mozgatáséra irányulhat. Be vezetik a hátultöltő ágyút, i lövegcsőnek hátrasiklását biz tosító fék- és visszalökőberen- dezést szerkesztenek. Ezek i technikai megoldások a tüzér­ségi „hagyományos” 1övegei hatótávolságát egyre emelil és emellett igen jó találati le­hetőséget is biztosítanak. A. múlt század végéig azutár egyre újabb és újabb lövegtí- pusok keletkeznek. A verseny­ben a rakéták lassan teljeser elmaradnak a hagyományoi tüzérség fejlődésétől. A hadi­technika ilyen irányú fejlődé se egyben irányt szab, sői majdnem gátat vet a rakéts tökéletesítésének. Feltétlenül érdeklődésre tarthat számot, hogy Bem apó szabadságharcunk legendás lengyel származású tábornoka már fiatal tiszt korában rend­kívül nagy jelentőséget tulaj­donított a rakétáknak. Kísér­leteit 1815-ben kezdte el. Er­ről szóló jelentését „Megjegy­zések a tüzrakét&król” címmel a lengyel haderő főparancsno­kának terjesztette be. Különö­sen a hajtóanyag előállítására vonatkozó nézetei igen érde­kesek. Bem rakétái három részből állottak: a salétrom, kén, szén és enyvből készített hajtóanyag tartályából, a gyúj­tófejből és a repüléskor az egyensúlyt biztosító szerkezet­ből. Adataink vannak arról, iogy Bem e munkássága ré­zén a lengyel hadseregben 1823-ban lovas rakétaüteg ala­kult és 1831-ben már a rakéta- űzérség a hadsereg szervezet- :zerű alakulatává vált. (Folytatása következik.) Kováts Andor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom