Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-18 / 114. szám

4

NÉPÚJSÁG

1963. május IS., szombat

1 LOTTO nyerőszámai

A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint Kisvárdán, az Ady Endre Művelődési Házban megtartott lottósorsoláson, a 20. játékhéten a következő nyerőszámokat húzták ki:

1, 25. 46, 48, 49.- NYUG AT-NÉMETORSZÁG ipara és mezőgazdasága jelenleg több mint 700 ezer külföldi dolgozót foglalkoztat. Statisztikai adatok szerint a nemzetek szerinti megoszlás a következő: 350 ezer olasz, 87 ezer spanyol, 69 ezer görög, 53 ezer holland, 47 ezer osztrák és 50 ezer török dolgozik az NSZK-ban.

— 40 VILLANY és 3 kézi összeadó gépet kaptak a megye termelőszövetkezetei. A gépek elosztásánál előnyben részesültek az önköltségszá- mítást végzett termelőszövetkezetek.- LENGYELORSZÁGBAN színházi súgókat segítő tranzisztoros készüléket szerkesztettek. Tulajdonképpen miniatűr rádióvevőről van szó. amely a színész füle mögé erősíthető, parányi antennája pedig a parókában van elrejtve. A színész így szabadon mozoghat a színpadon és nincs meg benne as a törekvés, hogy ne távolodjék el túlságosan a súgó- lyuktól.

— 20 FORINT előleget fizetett az április hónapban ledolgozott munkaegységekre a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet. Az előlegfizetéskor közel háromszázezer forintot osztottak szét.- EGY DÜSSELDORFI hang- lemezgyár háborúellenes dalokat hozott forgalomba a nyugat-európai békemenetek számára. A dalok közül négyet Angliában, egyet az Egyesült Államokban, egyet Franciaországban és kettőt az NSZK-ban komponáltak. Á haladó újságok a hírt kommentálva, főleg Fred Dallas: „Stroncium 90” és Boris Vian: „A katonaszökevény” című dalát emelik ki.

— 25 HOLDON termesztenek dohányt az idén a verpeléti Petőfi Tsz-ben. A dohánypalánták kiültetését egy hete kezdték meg és naponta harminc—negyven asszony

végzi ezt a munkát.- PIETRO GERMI folytatni akarja a „Válás olasz módra” című filmjét. Gefálu báró, akit ezúttal is Marcello Mastroian- ni alakít, a filmben nagy állami méltóságba kerül és újabb ürügyet talál, hogy megszabaduljon legújabb feleségétől is, akit Stefánia Sandrelli alakít.

— A HATVANI Városi Tanács az idén a gimnáziumban folyó politechnikai oktytás továbbfejlesztésére 125 ezer forintot fordít, ugyanakkor a termelőszövetkezeti ipari tanulók képzéséhez hétezer forinttal járul hozzá.- A SARKVIDÉKEK élete azt bizonyítja, hogy az igen alacsony hőmérséklet sem öli meg a mikrobákat. Ellenkezőleg: konzerváló hatása van. Élő vírusokat találtak évszázadokkal ezelőtt megfagyott emberek holttestében.

— EZER HOLD szőlőt, 398 hold gyümölcsöst telepítettek az idén a megye termelőszövetkezetei. A szőlőtelepítések még tartanak, hiszen a szőlő- telepítési terv 1416 hold.- MŰSZAKI ÉRTEKEZLETET tartanak ma délelőtt a Heves megyei .Közúti Üzemi Vállalatnál. A műszaki értekezleten a bevezetendő új normákkal kapcsolatos kérdéseket tárgyalják meg.

— MA ESTE a KISZÖV egri kultúrtermében nagyszabású bált rendez az egri kisipari szövetkezetek KISZ- szervezete.

Könyvek a zárak mögött

A tsz-mintaalapszabályzat kötelezi a termelőszövetkezeteket arra, hogy bizonyos ősz- szegei szociális és kulturális célkitűzésekre fordítsanak, hogy szociális és kulturális alapot létesítsenek. Ebből a pénzből — ez pár ezer forinttól több százezerig is terjedhet — rendszerint könyveket is vásárolnak. A könyveket, az újonnan beszerzett „értékeket” a szabályok értelmében leltárba veszik, s biztonságba helyezik, — legtöbbször egy jól zárható szekrény mélyére, ha lehet az iratok, az akták mögé.

De ne általánosítgassunk, — nézzünk néhány konkrét példát! Az egerszóláti termelőszövetkezet is költ könyvekre — tavaly például a 33 ezer forintot kitevő szociális alapjából háromszáznyolcvan- kilencet fordított plakátokra és könyvekre. A tsz leltárában összesen 83 kötetet tartanak nyilván.

Es ez a leltári „állag” meg is marad, nem fenyegeti semmiféle veszély: a kevés könyvet kitűnően őrzi a zár, a hatalmas lakat, amely egy durva, barnára mázolt láda fedelét zárja be. Nagyon ritkán nyitják ki ezt a ládát — könyvügyben, talán április huszon- harmadikán tették ezt, mikor a járási tanács ügyviteli revíziója ellenőrizte a könyveket is. „A tsz birtokában levő könyvekről a külön jegyzék vezetve van (!!), ennek további folyamatos vezetése értelemszerűen tovább folytatandó”. A jegyzőkönyv kilencedik pontjának, s a revizornak sem volt mondanivalója arról, hogy a könyveket senki sem olvassa, a Háború és béke (á: 70 forint) éppen olyan érintetlen, mint amikor megvásárolták, a Móricz-elbeszéléseket levegő és érdeklődő szem nem járta be — soha, hogy „értelemszerűen” fel is kellene használni a „javakat”, arról nem szól a krónika.

— Miért nem adják át a könyveket a községi könyvtárnak?

— Ha megfizeti az árát, akkor esetleg a szépirodalmiakat odaadhatjuk, a szakkönyvekre szükségünk van, — mondja a könyvelő.

Ebben a tsz-ben még a megszorítás is érthetetlen: Miért csak a szépirodalmi könyvekről beszélnek? Hiszen a szakkönyveket, sem forgatják — a zár egyformán „zár” akkor is, ha szépirodalmi munkát kellene az érdeklődő kezébe adni, s akkor is, ha szakkönyvet. Mert nemcsak Tolsztojt nem olvasnak ebből a könyvtárból

(könyvhalmaz inkább), ugyanolyan érintetlen Grábner Szántóföldi növénytermesztés-e, a Zöldségtermesztés, az Erdőmező virágai is, mint a többi könyv.

— Nincs nekünk időnk olvasni — összegezi sokuk véleményét az egyik brigádvezető,

— és az ember a legjobb akarattal sem tudja eltitkolni azt a sejtését: itt az egy tagra jutó 5143 forintos átlagjövedelem és a fényűzési. cikként, szükséges rosszként kezelt könyvtár között van valami összefüggés.

Tanulságos meglepetéssel szolgálhat a kerecsendi termelőszövetkezet könyvtára is. Itt — a nyilvántartások szerint 1962. szeptember 2-től 1963. április végéig 16, azaz tizenhat kötet könyvet kölcsönöztek ki a termelőszövetkezet könyvei közül. A' zsúfolt iroda szekrényébe rejtett könyvekből leginkább a KRESZ-t válogatják ki, az Akik az eget ostromol- ják-ot nem ostromolja senki, Burchettet sem, a Kaucsukot

sem.

Azt mellékesnek és a dolog technikai vetületinek tartjuk csupán, hogy a könyvek fémzárak és lakatok mögött telelnek és nyaralnak, olvasótól nem háborítottam Itt szemléletről van szó, arról, hogy az emberek nem jutnak hozzá ahhoz az olvasnivalóhoz, azokhoz a kulturális javakhoz, amelyekre áldoztak (mert az ő pénzükből került ki az a kevés könyv is, ami mégis a szekrénybe került). A szekrény- és zárszemlélet — amely a könyvekben nem lát mást, mint ügyviteli problémát — veszélyesebb, mint bármilyen zár a maga anyagiságában.

A termelőszövetkezetek könyvtárait vizsgálgatva is felmerül az emberben a kérdés: miért költik a pénzt „hiábavalóságokra” (mert a könyvekből a legtöbb helyen semmiféle haszon nem származik). Annyira megoldhatatlan lenne az, hogy valahogy ^értelmesebben”, hasznosabban költenék el a tsz-nek a könyvekre szánt pénzét? Annyira reménytelen dolog lenne ezt úgy felhasználni, hogy a forint betű formájában ne csak a revizorig jusson el, — hanem az olvasóig is?

Nem hinném. Az egerezőlá- ti könyvelő csak akkor adná át a községi könyvtárnak a szépirodalmi állományt, ha pénzt kapna érte. Nem lehetne — kölcsönben? Nem lehetne úgy felfogni ezt, hogy az valamiképpen úgyis a tagságé

— miért ne lássa hasznát is?

Igaz: néhány községi könyvtáros is akad (a hevesi járásban találkoztam velük), aki nem lenne hajlandó „más” könyveivel vesződni — tehát a „nem az én asztalom” szemlélet eltüntetéséért nemcsak a szövetkezetek tehetnének.

De a megoldást nem ezek a példák mutatják, hanem a gyöngyösi járásban elterjedt módszerek. — Itt a termelőszövetkezetek elhatározták, hogy földjeik arányában bizonyos pénzösszegeket bocsátanak a könyvtár rendelkezésére (esetleg globálisan: a kultúra céljaira, s ebből „kiválasztja” a magáét a könyvtár is), s a könyvtár cserében vállalja azt, hogy a szövetkezetei ellátja könyvekkel, friss irodalommal. Ahol a szövetkezet központja és a könyvtár közel van egymáshoz, ott még azt sem kötötték ki, hogy a falu külön tsz-fiókkönyvtárat nyit... ahol (major, távoli tanya, stb.) viszont szükségesnek mutatkozik: ott ebben a formában is „kedvében járnak” a termelő- szövetkezet tagjainak.

Milyen nagy a különbség az egyik termelőszövetkezet és a másik, az egyik község és a másik között! Pedig „térben” milyen közel vannak egymáshoz.

Csak a gondolkodásuk között van egy nagyon lényeges különbség, amely pontosabban méri a távolságot a • kilométerköveiméi is. A „zár” mutatja a distanciát.

A zár, amely csattan és becsukódik, mihelyt valaki az „én váram”-ba be akar jönni. A zár pontról pontra „teljesíti” a leltárkönyv instrukcióit, s nem tesz semmiféle különbséget Leltári Tárgy és leltári tárgy között. — Csak a szűkkeblűén értelmezett „enyém”, „tiéd” között disztingvál határozottan.

Krajczár Imre

EGRI VÖRÖS CSILLAG Robinson család EGRI BRÓDY

Délután 5-kor Madridba« EGRI KERTMOZI Oldás és kötés GYÖNGYÖSI PUSKIN Csodálatos vagy* Júlia GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A mi íöldünk

HATVANI VÖRÖS CSILLAG Válás olasz módra HATVANI KOSSUTH

Francia kandalló mellett HEVES

Eltűnt egy asszony FÜZESABONY

Az Ismeretlenség határán PÉTERVÁSÁRA

A világ minden aranya

1963. MÁJUS 18., SZOMBAT:

ERIK

120 évvel ezelőtt,, 1843. május 18-án született BENITO PÉKEZ- GALDOS, a modern spanyol irodalom egyik legnagyobb regényírója, a szegények és elnyomottak barátja. A Misericordia című, magyarul Is megjelent regényében a madridi elszegényedett nemesség életét festi. Sok kötetes fő műve hazája műit századbeli történelmi epizódjait eleveníti fel. Művel közül magyarul még az.Apáca című jelent meg.

370 évvel ezelőtt, 1393-ban e napon született JAKOB JORDAENS flamand festő, akinek műveit a testi örömök, a mulató emberek vaskos, nyers ábrázolása jellemzi. Zsánerképein a Caravaggióra emlékeztető aranysárga tónus uralkodik. Több beállításban festette meg a paraszt és a szatir jel- / lemét. Több művét a budapesti Szépművészeti Múzeumban őr- j zik (Bűnbeesés, Perzeusz és Androméda, Babkirály lakomája).

85 évvel ezelőtt, 1878-ban e napon született OREL GÉZA peda- ( gógus, a politechnikai oktatás magyarországi .úttörője. 1914-ben 5

jelent meg első könyve a műhelynevelésről, azóta könyveivel és munkásságával az iskolákban, a gyakorlatias ipari és mezőgazda- sági oktatás bevezetését sürgette.

Benito Pérez-Galdos

FILM;

Délután S-kor Madridban

Az ünnepi hangulat, a siker, a hírnév árnyékában meg* ! húzódó drámát kívánta Juan A. Bardem világhírű rendező a Délután 5-kor Madridban című filmjében bemutatni. A filmet az egri Bródy mozi május 17—18-án és 21—22-én tűzté műsorára.

A televízió műsora

17,50: Hírek. 17,55: Budapesti j Nemzetközi Vásár, 1963. Hely- j színi közvetítés. 18,25: Beszél- Igetés az egyiptomi filmdelegáció tagjaival 18,40: Tudományos figyelő. 19,10: Télkoktél. 19,30: Tv-híradó. 19,45: Hétről hétre. 19,55: Szép álmokat, gyerekek. 20,05: Csak a fele tréfa. Az OKISZ vetélkedő sorozatá- > nak országos döntője. Vidám

zenés1 műsor a Fővárosi Ope^ rettszínházból. 22,00: Hírek. A tv-híradó ismétlése.

SZÍNHÁZ

Egerben este 19,30 órákon Lili bárónő (Bérletszünet)

Kaiban este 19,30 órákon Férjek a küszöbön

SÁRKÁNY. így hívta a gazdája. Mi négyszemközt Ar- tánynak szólítottuk. Csúfoltuk. Bátran megtehettük, nem értette, vagy lehet, hogy csak úgy tett, mintha nem veimé észre az S-betű elmaradását. A pendelyes Dakter Józsi tudatlanul keresztelte el: a sapkát is apkának mondta.

Szerettük Sárkányt, a bak- terék kutyáját Természetében, megjelenésében semmi serh emlékeztetett a mesebeli szörnyre. Okos szemű, fekete, korcs kuvasz volt. Jókedvű, játékos, alázatos. Legfeljebb az orrát esiklandó légyre vakkari to tt rá. Még arra sem ingerülten.

Sok nép fordult meg az útátjárónál és Sárkány mindenkinek szalutált. Gazdája mellett guggolva tisztelgett a robogó vonatnak. Szalutált, mert folyton éhes volt, s mindenkitől csontot, kenyérhéjat várt A bakter nem etette. Négy-öt hízót tartott, hogy csekély fizetését megpótolja. Néha még azt is a disznóknak adta, amit a vonatablakon Sárkánynak dobtak ki. A kuvasz bölcs nyugalommal tűrte gazdája harácsolását.

Az őrházon túl mély erdő kezdődött. Volt benne tölgy, cser, sűrű akácos, fehér juhar. Volt a kopárosokon sok köz- tiszteletben álló vadkörte, szeder, kökény, s a harasrtban gomba is, rengeteg. Vaddisznók, szarvasok, őzek, nyulak, vadmacskák, mókusok lakták az erdőt, s akadt róka is. több a kelleténél. A vasúti töltéstől nem messze tadtunk egy

Sárkány szalutál

rókafészket. Megleltük mind a két kijáratát. E zsiványtanyát sokféleképpen támadtuk. Volt, hogy száraz avart gyújtottunk az egyik lyuknál, s a másiknál fütykösökkel vártuk a ravaszt. Am az avar nem kapott eléggé lángra. Csak senyvedt, s a mi orrunkat, szemünket csípte vörösre, ahogy fújtuk-élesztet- tük a tüzet. Máskor vizet vittünk egy-egy kupával, de nyomtalanul elnyelte a rókalyuk. Ártányt is mindig kapacitáltuk, hogy másszon be a lyukba, s vívjon meg a ravasszal. A fejét a bejárathoz szorítottuk, s erősen lökdös- tük a farát. Nem ment a szentnek se. Gyávasága miatt napokig mellőztök: — ronda vagy Artány, eredj szalutálni!

NEM IS MULASZTOTT EL egyetlen személyvonatot sem. Jobban ismerte a menetrendet, mint maga a bakter. Ha eljött az idő, csak úgy loholt. Egyszer próbaképpen odakötöttük a vadkörtefához. Nyüszített, sírt, s kiszabaditotta magát.

Kötelességtudó volt, de csak a szalutálásban. A porta őrzését elhanyagolta. Észre sem vette, mikor járt náluk a róka. Pedig ott volt, s elvitt egy libát. Másnap alkonyaikor a csalánosban megfojtotta a kakast. Teljesen odakapott. Maid mindennap csinált valami kárt. A bakter egy liter bort ígért Vegyori vadásznak, ha puskává©« kapja. A »agy lövőmester orvvadászból lépett elő kerülőnek, s hamarosan le is puffantotta a tolvajt. Levágta az orra hegyét, mivel azért patront kapott. A többit odaadta a károsultnak.

A bakter kiakasztotta a rókát a sorompó mellé, a szilvafára. Még a vonatról is bámulták a népek. A vasutas annyira kivetette a mellét, mintha ő személyesen ejtette volna éL

Sajnos, hamar el kellett ásni a rókát, mert megbüdösö- dött. A csalánosban csinált neki gödröt, ott túrta be. Mi, gyerekek, még a temetésben is segédkeztünk. Körülálltuk a sirt, mintha gyászoló gyülekezet lennénk. Ám aztán hamar elfelejtettük a róka-ügyet. Akkoriban ment ki Marci, meg az anyja, az apja után, Kanadába. Napszámra azt vitattuk, mekkora lehet egy óceáni hajó, meg hogyan lehet a vonatban aludni, s melyik náció kalauza hogyan szalutálhat. Erről újra csak eszünkbe jutott Sárkány, s a kutyáról az erdő. Elhatároztuk, még egyszer megsétáltatjuk az utazó cimborát.

MARCIRA épp hogy emlékszem. Tudom, télén nagy füles szőrsapkában járt. Kanadás sapka volt, az apjától kapta. Tarka inge is volt, az is csomagban jött. De maga a gyerek? Szőke volt, barna volt. nem tudnám megmondani. Kérges sarka, talpa is felrémlik, amint előttem veri a port

Az őrház felé mentünk. Szólni akartunk Sárkánynak. Megdöbbenve láttuk, hogy a bal: tér nyírfaseprűvel zava- rássza kutyáját. Biztos húst lopott, vagy beleevett a moslékba.

— Mit csinál, János bátyám? — kérdezte kanadás Marci.

— Bűzlik a kutya. Kibontotta a piszkos jószág a rókát, azt zabálja. Amerre megy, magával húzza a szagot. — Felkapott egy hasábfát, s a karikában futó kutyához vágta. Artány njűkkanva ugrott odébb, nagy vargabetűt csinált, s felénk közelített.

Jó 10—15 méterre volt, amikor megéreztem a bűzt. Gyomrom összerándult, orromat sok apró tű szurkálta. A kutya jött, vidáman, farkcsóválva, mint régi baráthoz illik. Ösztönös mozdulattal kaptam fel egy követ, s úgy hozzácsaptam, csak úgy buhhant az oldala. Vonyítva menekült az őrház mögé.

Kutya nélkül kellett tovább mennünk. Ez lehangolt bennünket. Egymás után bandukoltunk. A dűlőút pora forró volt, csak úgy szikrázott a lábunk nyomán. A finom, apró szemek felkeveredtek, s csípték még a homlokunkat is. A kenderföldek Oly erősen illatoztak, mintha keleti virágos- kertek lennének. Behúzódtunk

az erdőbe. Ott meg ezer pókháló feszült elénk. Megnyalták arcunkat, fülünk tövét. Száraz gallyat emeltünk magunk előtt, s ha tehettük, libasorban jár. tunk.

Egyszer csak nagy recsegéssel, ropogással, s boldog viny- nyogással reánk tört a bakter kutyája. Elfelejtette, megbocsátotta sérelmét. Táncolt, ugrált, nyelvét kilógatta. Csak úgy keverte maga körül a levegőt. A pókhálóverő gallyal védekeztünk szeretete ellen, Marcinak sikerült úgy orrba vágnia, hogy eltakarodott. Nem vonult vissza teljesen, látótávolságon belül maradt. A fiatal szálerdőben megfigyelhettük fekete árnyékát. Hol elénk vágott, hol lemaradt. Kereste az alkalmat az új támadásra.

Harmadszor kedvenc vadkörtefánknál robbant a társaság közé. Még megmozdulni sem volt időnk. Kanadás Marcira ugrott rá, mintha a torkát akarná elharapni. Vállának dőlt, leteperte, és ... megnyalta a képét. Aztán tovább pen- deredett. Csak jól irányzott rúgásokkal lehetett megszabadulni tőle. Már nem vonyított, elérte cél iái Egv kődobásnyira megállt, hátsó láhára kuporodott. és szemtelepül szalutált. Azzal megfordult és eihakta- tott, a déli vonatot üdvözölni.

MÁR MESSZI JÁRT, amikor Marciból váratlanul kitört a sírás. Három évtized után az arcára nem emlékszem már, de a nagy könnycseppek néha elém gurulnak.

Solymár József