Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-12 / 109. szám

IMS. május 12., vasa t nan NÉFÜJSAG 5 Búcsúztak a középiskolák végzős diákjai (Folytatás az U oldalról) ban is és a tanulásban is mél­tók lenni volt iskolájukhoz. Papp Sándor igazgató búcsúz­tatta ezután a diákokat, majd megindult a ballagó menet tanteremről tanteremre, négy év örömeinek, bánatainak ked­ves színhelyére. A búcsúzok egy kis küldöttsége ezután megkoszorúzta az intézet név­adójának, Gárdonyi Gézának a sírját. Az este a szórakozásé. A Szi­lágyi Erzsébet Leánygimná­zium és a közgazdasági techni­kum diákjai a Park Szállóban rendezett közös bálom mulat­tak, a Gárdonyi Gimnázium növendékei pedig az intézet dísztermében. Virág, virág mindenütt. Vi­rág az osztályokban, a pado­kon, virág a diákok kezében, és maguk ezek a búcsúzó diá­kok is olyanok így együtt, tele mosollyal, tele életkedvvel, mint valami hatalmas nagy virágcsokor. Amire olyan jó ránézni és a kényszerítő társí­tás révén egy kicsit emlékezni is. Diákok... Ballagó diákok. Ilyenkor úgy érzem, hogy a búcsúzó fiatalokat körülvevő időseb­bek, magúk a szülők is újból diákokká válnak. Talán még jobban meghatódnak az ün­nepi pillanat szívet markoló élményétől, mint) maguk a bal­lagok. „Az élet szólít, menni kell, s válni oly nehéz ...” A szomorkás dal akkordjai­ban azonban a boldogság örö­me is rezonál. Ezt olvashatom ki a gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium négy negyedikes osztályának diákjai szeméből. Még nem szakadtak el az Isko­lától, még erősebbek a fekete táblával összefüggő élmények, de a szemükben fészkelő csil­logás már az izgalmas jövő kérdőjeleit csillantja , fel ben­nük. Kezűk búcsúra lendül, de tekintetük a kékellő hori­zontot pásztázza. Ének szárnyal és vers csen­dül, ünnepélyes hangú és tar­talmú gondolatok sóhaja száll fel a búcsúzó diákok nevében megszólaló Kezes Márta ajká­ról, az itt maradók köréből pe­dig Mátyási Gizella öltöztet színes szavakba az előbbiekhez hasonló érzéseket, és az igaz­gató, Sereg József atyailag ba­ráti jótanácsai futnák párhuza­mosain az osztályfőnökök nevé­ben szóló Horváth István gon­dolataival: mindez a sokszínű­ség mégis egységes egészet al­kot. Valami befejeződött és valami elkezdődött ugyanak­kor. A sóhaj az emlékek teg­napjának szól, a vidám mosoly pedig az örömök, a várakozá­sok holnapjának. Talán csak a szülők szeme fátyolos: de Ők is a gyermekre emlékeznek, akiből most válik felnőtt. És akármilyen nagyra nő majd, akármilyen naggyá lesz maid ez a szép remények­kel és nagyszerű célokkal in­duló ifjú, számukra mindig megmarad annak a tiszta mo­solyai gyermeknek, akit né­hány évvel ezelőtt kézen fogva vezettek először az iskolába. Minden lehetőségük megvan ahhoz a most ballagóknak, hogy gyermeki tisztaságú és ifjúi hevületű emberek legye­nek: ehhez segítette mindany- nyiukat az öreg alma máter. Tegnap búcsúztak el a gyön­gyösi Vak Bottyán Gimnázium diákjai is. Az egész város sze- reteiie kísérte' őket végig. Uőataatilmfi Pontosan déli 12 cirakor szó­lalt meg az annyi izgalmas óra végét, vagy kezdetét jelző csengő a Bajza József gimná­zium folyosóin. Kétezáznegy- venegy felnőtté érett kislány, férfivá nőtt kamasz szívében különös értelmet kapott a csengő egyhangú berregése. Utoljára szól nekik ... Az előbb még huncutságon törték fejüket, valamilyen diákcsínyre készültek, — mint annyiszor a négy év alatt —, most azonban csönd van a fo­lyosókon. Az arcok kipirulnak, remeg a kézben a sok virág, és nehéz, nagyon nehéz el­nyomni a könnyeket. Lassan, nagyon nehezein kez­dik el az éneket: „Ballag már a vén diák ... tovább... to­vább .. Ének és zeneszótól, játékok zajától volt hangos tegnap Eger környékének egyik szép kirándulóhelye az Almár-völ­gye. Itt rendezte az Egri Ta­nárképző Főiskola KlSZ-szer- vezete hagyományos majálisát. A reggeli órákban 600 főisko­lás, tanárak és hozzátartozók vonultak ki, hogy egész napos játékkal, szórakozással, sport­tal töltsék a hét végét. Az ér­dekes, színes programból ter­mészetesen nem maradhatott ki az izgalmas futballmérkő­Azíán egyre hangosabb. Kedvesen szomorkás dallama betölti a folyosókat, a tanter­meket és kiszűrődik az udva­ron Várakozó édesanyákhoz, édesapákhoz, a testvérekhez és a kedvesekhez. „Mi búcsúzunk és elme­gyünk” ... — hallják a har­madikosok és a még fiatalab­bak, szemük sarkában ott gyöngyözik a könnycsepp, ami az iskolából kinőrt idősebbeket búcsúztatja. Igen, ez a nap az, amikor megszűnt diáknak lenni, a kis­lány és a fiú és ettől a naptól kezdve már az életre készül. Az érettségi az első, de a ki­sebb akadály... A IV/A-sok József Attilát idézték: .. már elhagyom tizennyolc évemet, e kis vidéki várost elhagyom, már, mert menni kell és én már meg sem kérdem, hogy többet ér-e a rideg öröklét, az egész világ kicsi városomnál. Csak elhagyom tizennyolc évemet.” öt gimnáziumi és egy keres­kedelmi osztály ballagott Hat­vanban, karjukon hatalmas virágcsokor, vállukon kis ta­risznya, benne a hagyomá­nyos pogácsa és egy takarék­betétkönyv. Végigjárták a szülők és hoz­zátartozóik gyűrűjében a tan­termeket, a folyosókat és az udVart. Búcsúztak az iskolától, a volt tanároktól, az iskoüaitár- saktól. Az udvaron megtartott ün­nepségen dr. Bartus Imre igaz­gató búcsúztatta a kiöregedett diákokat, ezután Szigeti And­rás beszélt a távozók nevében és adta át az iskola zászlaját Szabó János harmadik B osz­tályos tanulónak. zés, a tanulságos Ki mit tud vetélkedő sem. A majálisra külföldi vendé­gek is érkeztek. A főiskola egy napos almárvölgyi táborát meglátogatták a Vietnami De­mokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövetségének kép­viselői, s néhányan a Magyar- országon tanuló vietnami diá­kok közül. Az esti órákban kultúrmű­sor, majd tábortűz zárta a jól­sikerült majális programját. Tegnap rendezte hagyományos almárvölgyi majálisát az Egri Tanárképző Főiskola „így van ex rendjén, Pista.. „A jövő szakmunkása” cím­mel jelent meg 1900-ban az újságunkban egy képes riport M. Istvánról. A képről derűs arcú fiatalember mosolygott az olvasóra, a gyöngyösi Szer­szám- és Készülékgyár első éves ipari tanulója, aki akkor ismerkedett a géplakatos szak­mával. A fiatal szakmunkás- jtTjlt az üzemben ügyességé­vel, az ipari tanuló-intézetben pedig tanulmányi eredményé­vel vívott ki magának jogos elismerést. „A jövő szakmun­kása” cím nem volt túlzás, M. István rászolgált erre a jelző­re. S aztán az történt, amire senki sem gondolt. Néhány hónap múlva a fia­tal ipari tanuló, a kiváló szak­munkás-jelölt, az üzemben ré­szese lett egy sikkasztásnak. A gyöngyösi iparitanuló-in- tézetből ügye végső kivizsgá­lásáig áthelyezték a hatvani 213-as iparitanuló intézetbe. A fiú nem vette komolyan sú­lyos tettét, Hatvanban is rossz társaságba keveredett. Egyik osztálytársa Aszódról került az intézetbe, s M. István új „barátja” előtt a börtön sem volt ismeretlen. Amikor Pista megkapta a bírósági végzést, amelynek értelmében hathó- naoi börtönbüntetéssel súitot- ták, a következő szavakkal állt Szakmány József igazgató elé: — Bevonulok! — mondta közömbösen. — Hová? — kérdezte még semmit sem sejtve az igazga­tó. — A börtönbe .. . Hat hó­napra ... Menyek üdülni... Az igazgató alig tudta tür­tőztetni magát, nagyon közel állt ahhoz, hogy felpofozza a cinikus hangon beszélő fiút. Aztán mégis nyugalmat eről­tetett magára. Fiókjából egy újságot vett elő, s a fiatalem­ber elé tette. — Igen?!... A jövő szak­munkása a börtönben kezdi?... A vártnál is nagyobb volt a hatás. A fiú elkomorodott, sze­mében a róla szóló újságcikk láttán ijedtség tükröződött, egy székre roskadt és elsírta magát. Míg Pista büntetését töltöt­te, az igazgató érdeklődött a fiú családi körülményei iránt. Nagyon sok elszomorító dol­got hallott, s ezek némileg magyarázatként szolgáltak „botlására”. Pista édesanyja szülés köz­ben meghalt. Apja kilencéves koráig egyedül nevelte a fiút, s aztán megházasodott. Ami­kor a serdülő gyereknek a legjobban szüksége lett volna a szülői támogatásra, a szülői tanácsokra, éppen akkor nél­külözte azokat. Nagyanyja ne­velte. Az idős asszony éppen azzal ártott a legtöbbet, hogy csak jót akart a gyereknek. Pista minden kívánságát telje­sítette, mindent megadott ne­ki, még a „széltől is óvta”. Az általános iskola elvégzé­se után iparitanuló-intézetbe került. A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárban, ahol dol­gozott felelőtlen emberek ki­használták a fiú gyengéit. Könnyen befolyásolhatóvá vált, hallgatott a rosszirányú tanácsokra. így nem véletlen, hogy rövid idő alatt az ügyes munkás, a jó tanuló M. Ist­ván „karrierje" a börtönben fejeződött be. Börtönbüntetésének letölté­se után találkozott ismét a hatvani iparitanuló-intézet igazgatójával. Szakmány Jó­zsef komoly feladatra vállal­kozott, amikor bízott abban, hogy a becsületesség útjáról lelépő fiút meg lehet változ­tatni, nem elveszett ember. Az igazgató éppen azért vállalta, hogy M. Istvánból embert fa­rag, mert ismerte előző életét is. A börtönből a fiú visszake­rült a hatvani iparitanuló-in- tézetbe. Ä szakmunkás-vizsgát sikerrel tette le, s búcsút mondott munkahelyének, az intézetnek — katonának hív­ták be. Szakmány József a közel­múltban kapott levelet volt ta­nítványától. Többek között a következőket írja M. István az igazgatónak: „Először is bo­csánatot kérek a zavarásért, de kötelességemnek tartom, hogy írjak az igazgató elvtársnak, hi­szen annyi mindent köszönhe­tek önnek. De talán nem is tetszik tudni, hogy kiről van szó. Én vagyok a Pista, most már mint katona. Eleinte egy kicsit nehéz volt megszokni Akták és betegek Másfél ezer ember egy napon — Mennyi idő jut a vizsgálatra? A természetes észjárás és az illendőség is úgy kívánná, hogy fordítsuk meg a címet: bete­gekről és aktákról írjunk. De az SZTK-nál fejtetőre álltak a dölgók. Hogyan? Ha válaki saját bőrén nem tapasztalta és netán túlzásnak gondolná az itt következő soro­kat, a valóságról bármelyik munkanap könnyen meggyő­ződhet. Korán reggel kezdődik, ami­kor az autóbuszok és a reggeli vonat befutnák Egerbe. Sűrű embersorok vándorolnak az SZTK épülete felé. Az épület­nek két bejárata van és két oldalról ostromolják, a Lenin út és a Líceum felől. A fiata­lok és az egészségesebbek be­hozhatatlan előnyt élveznek, ök foglalják el az első sorokat a belgyógyászati, a szemészeti szakrendelő és a röntgen előtt. A nehezen járó öregek, vagy a kórházi ágyról nemrég felkelt betegek menthetetlenül lema­radnak, a hátsó sorokba, a fo­lyosó túlsó végébe szorulnak. Álldogálnak és várakoznak óraszámra, mert sok a beteg, szűk a hely és kevés az orvos. Szó sem lehet róla, hogy min­den várakozónak szék vagy ló­ca jusson. Különben is csak az Bemutató gazdaságok Jelenleg 215 bemutató gaz­daság működik. Ezeknek kö­rülbelül fele termelőszövetke­zet, a többi állami gazdaság, illetve kísérleti vagy tangaz­daság. Az újonnan kijelölt be­mutató gazdaságokban több mint ötszáz szaktanácsadó dolgozik majd. Többségük me­zőgazdasági mérnök. A szak- tanácsadó és bemutató üzemek ez évi terveikben a korszerű terméléstechnikai módszerek bemutatását és elterjesztését tűzték feladatul. foglal helyet, aki nagyon ráér, vagy Végképp nem bírja az áll- dogáláSt, fiiért az ajtó előtt fel­adott helyet nehéz visszasze­rezni. Ekkora tolongás és tö­meges várakozás közbén megszűnik az udvariasság. Az idei tavaszon egyetlen napon 145 beteg kereste fél a gyermekgyógyászatot (a vára- kozókhóz számítsuk hozzá a szülőket!), 134 a szemészetet, 183 a röntgent és 431 a labora­tóriumot. Ne részletezzük a többi szakrendelést, nézzük a rideg számoszlop végösszegét! Közel másfél ezer, pontosan 1439 beteg zsúfolódott és várt gyógyításra egyetlen nap a me­gyei rendelőintézetben. De ezen felül jöttek még nyugdíj, táp pénz, segélyezés és egyéb ügy­ben, öt év alatt háromszorosá­ra növekedett a rendelőinté­zeti betegforgalom, mert nőtt az iparban foglalkoztatott biz­tosítottak száma és a rendelő- intézetnek kell ellátnia a ter­melőszövetkezetek járó bete­geinek szakrendelését, öt járás területéről nemcsak szám sze­rint növekedett a forgalom, hanem a falusi betegek régi, elhanyagolt betegségekkel je­lentkeznek tömegesen, más­részt az ingyenes gyógyítás le­hetősége és a kulturális fel- emelkedés az egészségüggyel szemben fokozott igényeket tá­masztott. Sürgősen meg kell oldani a megyei rendelőintézet bővíté­sét, ésszerűbb, jobb elhelye­zését. Tűrhetetlen a túlzsúfoltság Beteg és az orvos számára szinte elviselhetetlen, hogy a sebészeten és a szemészeten egy szobában, egyszerre két örvös rendel. Párhuzamos szakrendelés kellené, de hely hiányában egymást váltják az orvosok. Be sem fejeződött az egyik szakrendelés, kezdődik a másik, sokszor nincs idő a ta­karításra, az alapvétő higiéniai rendszabályok betartására. És számítsuk ki, högy ilyen for­galom mellett hány perc jut egy beteg vizsgálatára és ellá­tására. Több mint két éve húzódik az épület bővítésének ügye. Elkészültek a tervek, rendelke­zésre áll a szükséges pénzügyi fedezet. Sőt, írásos jelentések szólnak arról, hogy elvonják a pénzt, ha sürgősen el nem kez­dik az építkezést. Milyen aka­dály merülhet még fel? Három lakót, a KÖJÁL-t és az SZTK nyilvántartását kell kiköltöztetni. Főleg három csa­ládról és tonnányi aktákról van szó. De mindez megoldha­tó. Az elmúlt napokban egyez­ség és határozat született, a városi és a megyei tanács ille­tékesei ígéretet tettek, július 4-re rendelkezésre bocsátják a szükséges lakásokat és az ideiglenes irodahelyiségeket. Amikor az ígéretet tesszük szóvá, a teljesítés fontosságát és sürgősségét hangsúlyozzuk. Naponta másfél ezer ember tapasztalja, hogy tűrhetetlen a helyzet. Erről beszélnek a túl­zsúfolt folyosókon, vonaton, autóbuszon és otthon. Emele­tet kell húzni az SZTK épüle­tére, találjanak új helyet az aktáknak, az adminisztráció­nak. Teremtsék meg annak le­hetőségét Egerben, hogy jó környezetben, emberséges fel­tételek mellett, és hivatástu­dattal gyógyítsák a betegeket Dr. Fazekas László Súlyos gyermekbalesetet okozott a háborúból visszamaradt robbanószer A legújabb rendőrségi hí­rünk szerint ismét gyermek­tragédiát okozott a második világháborúból visszamaradt gyilkos robbanóanyag. Molnár Gábor, nyolcadik általános iskolás, Lőrinci la­kosú tanuló, kisebb méretű szárnyas bombát talált a Zagyva medrében. Szüleinek távollétében haza vitte, s játék­azt, hogy itt mindenki paran­csol, de most már megy min­den, mint a karikacsapás. Na­gyon jó helyem van, század- írnok és raktáros vagyok. Szép foglalkozás a katonaság. Pénz, levelek, csomagok forognak a kezemen, s „észnél” kell lenni. De tessék nyugodt lenni, nem esek kísértésbe, tudom, nii a kötelességem. „Tanultam!” A főnökeim elégedettek velem, ezt bizonyítja, hogy már két­szer voltam otthon szabadsá­gon. Legközelebb ellátogatok Hatvanba is. Sok olyan dolgot megértek most már, ami ez­előtt nem sikerült. Jó egészsé­get, és munkájukhoz sok si­kert kívánok: M. István.” — Nagyon jólesnek ezek a sorok! — jelenti ki elégedet­ten Szakmány József. S aztán válaszlevelének má­solatát mutatja: „Kedves Pis­ta! Ha visszaemlekezem ta­nulóidődre, S kezembe veszem azt a fényképet, amely az új­ságban is megjelent a „jövő szakmunkásáról”, most már érzem, hogy nem volt hiába­való a tanítás. Most már nyu­godt vagyok, mert látom, hogy megkomolvodtál. így van ez rendjén, Pista .. .** Néhány évvel ezelőtt, mint a jövő szakmunkását, úgy is­merhették meg az olvasók M. Istvánt. Az évek nem múltak el eseménytelenül a fiatalem­ber feje felett. Nagy vargabe­tű. után került vissza a be­csületes emberek útjára. Rövidesen leszerel. A jelen szakmunkása lesz , .. Tóth István ból rakétát akart készíteni be­lőle. Pénteken délelőtt édesapja műhelyében satuba fogta, és kettéfűrészelte, a még ép, rob­banó testet. Munkáját délután folytatta és amikor a fűrésze­lést befejezte, a nehéz fűrészt ráejtette a gyutacsra, amely az iitődés következtében felrob­bant. A mentők azonnal a hat­vani kórházba szállították a súlyos, de nem életveszélye­sen megsérült 15 éves kisfiút, ahol a gyors orvosi beavatko­zás sem tudta megroncsolt bal kezefejét megmenteni. A szerencsétlenséget okozó rob­banóanyag bal kézfejének há­A földművesszövetkezeti bol­tosok szakmai képzését szol­gálták az elmúlt évben szerve­zett szakmunkás-tanfolyamok. Ezeken a tanfolyamokon közel 130 kereskedelmi dolgozó vett részt, akik közül most 122-en sikeres vizsgát tettek és ezzel megszerezték a beosztásukhoz szükséges szakmunkás-bizo­Megyénktoem mintegy 13 ezer ka'tasztrális holdon folytatnak kertgazdálkodást termelőszö­vetkezeteink és ebben az üzem­ágban is nagy lépést tettek a nagyüzemi követélmények tel­jesítéséhez. Ugyanis eddig sok gondot okozott a palántáneve- lés, mert ezt a munkát a leg­utóbbi időkig régi, hagyomá­nyos módszerekkel végezték — nagyüzemi lehetőségek hiányá­ban — és a több százmillió palántát Jiáztáji gazdaságok­ban állították elő, ami jelen­tősen növelte a teimelőszövet kezetek költségeit és korlátoz­rom ujjperecét és másik két ujját, valamint jobb kezefejá- nek hüvelykujját súlyosan megroncsolta. A szeme körül szintén súlyos a sérülés és számolni kell azzal, hogy az apró szilánkok belső sérülése­ket is okoznak, mivel a gye­rek egész testét elborították. A kezefején és a szeme körül súlyosan megsérült gyerek tra­gédiája még nagyobb, mert az annyira megszeretett lakatos szakmáról most már íe kell mondania. A rendőrség folytatja a nyomozást a szerencsétlenség körülményeinek kivizsgálásá­ra. nyítványt. Tegnap a MESZÖV-ben tar­tott ünnepség keretében a kivá­lóan vizsgázóknak ünnepélye­sen nyújtották át a bizonyít­ványt és mellé a 300 forintos pénzjutalmat. A bizonyítvá­nyokat és pénzjutalmat Havel- lant Ferenc, a MÉSZÖV elnöke adta át. ta a termelés lehetőségeit. A megyei szervek támogatá­sával a termelőszövetkezetek az idén központi palántanevelő telepele építését kezdték meg. Egy-egy ilyen jelepen több száz katasztrális holdra ele­gendő szaporító anyagot állít­hatnak elő. Az idén hat ilyen központi palántanevelőt létesí­tenek, elsősorban azokon a te­rületeken, ahol kiterjedtebb a termelőszövetkezetek kertgaz- dasága és innen látják el pa­lántával a kisebb területeken kertészkedő termelőszöv? 'ke­zeteket is. 122 fmsz-boltkezelő kapott szakmunkás-bizonyítványt Központi palántanevelő telepeket létesítenek az idén megyénkben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom