Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
19#3. május 1.. szerda NEPOJSAG 7 A Közös Piac és a munkásosztály MÉG SOHA ANNYI francia nem szállt szembe nyíltan De Gaulle-lal, mint a szén- és fémbányászok 35 napos sztrájkjában. Több mint kétszázezren vettek részt a harcban, s ezt a küzdelmet az országhatárokon belül és kívül a legteljesebb együttérzéssel figyelték az emberek milliói. Jellemző, hogy Franciaországban az egyetemisták, sőt katolikus főpásztorok is a sztrájkolok pártjára álltak. A küzdelem valóban hősies volt, a bányászok elszántan védelmezték érdekeiket, s a bérkövetelésük teljesítését ki is vívták. De mélységesen téved az, aki azt gondolja, hogy a sztrájkharc csupán a 11 százalékos béremelésért folyt. Természetesen erről esett a legtöbb szó, hiszen az infláció, amelyet De Gaulle néhány éve az új frank bevezetésével meg torpan tott, megint jelen van, s terhei egyre érezhetőbben nehezednek a bérből élők vállára. A kormány eleinte mereven elzárkózott a bérkövetelések teljesítése elől. Ez a konok, elutasító magatartás nem egyszerűen csak gazdasági meggondolásokból fakad. A dolog financiális oldala egyébként világos: a francia ipart mindenekelőtt a munkások rovására akarják versenyképessé tenni a világpiacon, ahol ádáz birkózás folyik a Közös Piac és a belőle kirekesztett konkurrensek között. A francia kormány „bér- stopp-tervének” azonban politikai okai is vannak. A francia nagytőke szócsöve március közepe táján egyik cikkében kifecsegte, hogy a kormány előre megfontolt szándékkal zárkózik el a béremelési követelések elől. De Gaulle még a sztrájk kezdete előtt fogadta a nagyipar képviselőit és kifejtette előttük a bérpolitikával kapcsolatos felfogását. Ez dióhéjban így hangzott: el kell utasítani a béremelési követeléseket, az esetleges sztrájkot fel kell használni arra, hogy a közvélemény előtt népszerűtlenné tegyék a szakszervezeteket. „Itt az ideje — idézte a lap az elnök szavait —, hogy kissé megszorongassuk a szakszervezeteket”. De Gaulle-nak elhatározott szándéka volt, hogy nyílt csatára kényszeríti a francia munkásmozgalmat. Ez meg is történt. A sztrájk azonban nem azzal az eredménnyel járt, amire De Gaulle számított: mindennél inkább az ő személyi hatalmának belső gyengeségét tárta fel. Erre a következtetésre jut a Combat című lap, s hozzáteszi: a sztrájk komoly figyelmeztetés a többi nyugat-európai ország számára is. A COMBAT NAGYON helyesen, felhívja a figyelmet arra, hogy a franciaországi sztrájkmozgalmak szorosan összefüggnek a Nyugat-Európa helyzetét döntően meghatározó Közös Piaccal. A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a Közös Piac berendezkedését Nyugat-Európában a sztrájkmozgalom élénkülése kíséri. Míg 1959-ben a kis Európa országaiban nyolcmillióan vettek részt sztrájkokban, számuk 1960-ban már 20,8 millió volt, 1962-ben pedig meghaladta a 35,5 milliót. Már ezek a számok is jelzik, hogy a Közös Piac — jóllehet, bizonyos élénkítő hatást gyakorol a gazdasági életre — a munkástömegek szempontjából még sem csak jót hoz. A Közös Piac propagandistái természetesen rendkívül találékonyak a tekintetben, hogy felfedezzék az európai tőkés integráció újabb és újabb áldásait. Előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a nemzeti korlátok fokozatos lebontása révén megvalósul a szocialisták régi vágya: a dolgozók igazi nemzetközisége. Utalnak a munkaerő szabad vándorlására, s citálják az adatokat, amelyekből kiderül, hogy Olaszországból évente két—három- százezer munkás rajzik ki (pillanatnyilag körülbelül kétmil- lióan dolgoznak külföldön, Görögország pedig hatvanháromezer embert lökött ki tavaly magából). ENNEK A MODERN nép- vándorlásnak az okait nem nehéz meglelni: a második világháború erősen megtizedelte a német és a francia férfilakosságot, a gyarmati kalandok sora és a terebélyesedő hadsereg százezerszám nyeli az embereket, persze a munkáskézhiány, amelyet import útján szüntetnek meg, még a Német Szövetségi Köztársaságban is csak viszonylagos. Körülbelül félmillióra rúg ugyanis a munkanélküliek száma, viszont a külföldről szerzett munkaerő alkalmazásának rengeteg előnye van. Eme előnyök élvezetét pillanatnyilag még nehezítik a Közös Piac bizonyos előírásai. A közös munkaerő-piac kiépítését három szakaszban valósítják meg. Az első szakaszban még érvényesül „a nemzeti munka-piac prioritásának” elve, azaz külföldi munkást csak abban az esetben lehetett felvenni, ha a megürült helyre három hét leforgása alatt nem jelentkezett al* kalmas hazai münkás. A második szakaszban, amely az idén június 1-ig van érvényben, a fenti elv olyan formán módosul, hogy a hazai munkásnak csak különleges esetben van „előnye” a külföldiekkel szemben. Hogy melyik eset tekinthető „különleges”- nek, annak megítélését a munkaadóra bízzák: az ő számára viszont az anyagi haszon fontosabb a „nemzeti érdeknél”. A harmadik szakaszban már a „teljes egyenlőség” elve érvé- nvesül, azaz gyakorlatban a hazai munkás mindenképpen hátrányos helyzetbe kerül. Csoda-e ha az utóbbi időben mind gyakrabban hallunk olyan cégekről, amelyek munkástoborzással foglalkoznak: szaporodnak a botrányok, napirenden vannak a munkáscsábítások és emberrablások. A Frankfurter Allgemeine például megírja, hogy a vállalkozók egy-egy spanyol, olasz, vagy görög munkás után akár 60—70 márka „fejpénzt” is hajlandók fizetni. Ez az összeg természetesen a felhajtok zsebébe kerül. A hatóságok szemet húnynak, sőt gyakran még ösztönzik is a kivándorlást, mondván: ez is egyik módja a munkanélküliség megszüntetésének. De annak ellenére, hogy például Olaszországból kétmillióan emigráltak az utóbbi években, a munkanélküliek száma még mindig meghaladja az 1,2 millió főt, jóllehet az ország északi részében nagy ipari feilődés megy végbe, ami sok parlagon levő munkaerőt felszívott. Görögország és Spanyolország szintén amellett bizonyít, hogy az emigráció nem csapolja le a felesleges munkaerőt. Ez az érem egyik oldala. S MI VAN A MÁSIK olda- Ion? A vállalkozók, főként Nyugat-Németországban zöldre állították a szemafort a külföldi munkások beözönlése előtt. A magyarázat mindenekelőtt ott van, hogy a külföldieknek rendszerint jóval alacsonyabb béreket fizetnek. De nem csupán olcsó munkaerő-kínálatot jelent a külföldiek beözönlése, hanem olyan tartalékot is, amelynek segítségével nyomást lehetne gyakorolni a hazai bérszintre. A Közös Piacban tömörült nagytőke tehát a munkaerő közös piac segítségével igyekszik leszorítani a munkásság életszínvonalát, megfosztani a dolgozókat mindazoktól a szociális vívmányoktól, amit szívós osztályharcban verekedtek ki maguknak. De a Közös Piac munkás- ellenes politikája nem merül ki abban, hogy a burzsoázia az anyagi életkörülmények ellen intéz támadást. A kis Európa országaiban szemmel látható az a törekvés, hogy csorbítsák a dolgozó tömegek jogait. A franciaországi bányászsztrájk ebben áz összefüggésben a Közös Piacban tömörült nagytőke és a nyugat-európai munkásság egyik osztagának nagyszabású erőpróbája, amelynek kimenetele minden bizonnyal befolyással lesz az osztályharc körülményeire egész Nyugat- Európában. De Gaulle nyílt ütközetbe bocsátkozott a munkássággal. És végeredményben alul maradt. Belgium és Nyugat-Né- metország uralkodó osztályai viszont törvényhozási úton próbálják megnyirbálni a munkásság jogait. Április 2-án terjesztették a belga parlament elé az úgynevezett „rendfenntartási törvényjavaslatot”, amely a munkásság sztrájkjogának korlátozását célozza. A bonni parlament január végén tárgyalta első olvasásban a „rendkívüli állapotról szóló törvényt, amelynek elfogadása sem többet, sem kevesebbet nem jelentene, minthogy megnyitja a legális utat a nyílt diktatúra felé”. A Die Andere Zeitung című hamburgi hetilap így jellemzi ezt a törvény- javaslatot: „mindenkinek tisztában kell lennie azzal a veszéllyel, hogy a rendkívüli törvényhozás spanyolfala mögött a ma még jobbára csak bürokratikus, tekintély-uralmi diktatúra fasiszta diktatúrává alakulhat át. Erre tanít bennünket a weimari köztársaság szétzúzásának történelmi tapasztalata”. A VESZÉLY NAGYON IS jól felismerhető. A Közös Piac nemcsak munkásellenes, de ellensége a munkásmozgalomnak és a demokráciának is. A hat Közös Piac-ország kommunista pártjának képviselői március első napjaiban a belga fővárosban tartott értekezletükön arra az elhatározásra jutottak, hogy közös erővel kell szembeszállni az európai tőkés integrációban kifejeződő reakciós. önkényuralmi tendenciák ellen, mert ez a nyugat-euró- cai dolgozók és az európai béke érdekeit egyaránt szolgálja. Zala Tamás Mohamed próféta éppen éjszakai nyugovóra tért koporsójában, amely ég és föld között lebegett, mikor hallja ám, hogy alulról lőnek. — Allah nagy és én vagyok az ö prófétája, ha igaz. Már megint mi van? Odalent dörögtek a tankágyúk, omlottak a falak: Jordániái arabok tüzeltek izraeli arab menekültekre. Mohamed elszömyedve nézte a küzdelmet, aztán Allahot emlegetve, kiszállt koporsójából, s gondosan lezárta, nehogy távollétében valaki belefeküdjön. És elindult, hogy végére járjon a dolognak. Gondolta, először Husszeint keresi fel magyarázatért. Elvégre egy királynak tudnia kell, hogy az alattvalói miért lőnek. A palota környékén tankok sorakoztak, az utcákon páncélautók. de Mohamed felülről jött. így nyugodtan bejutott a királyhoz. Husszein nyugtalanul forgolódott baldachinos ágyában és sűrűn emlegetett valami nevet. Mohamed csak annyit tudott megállapítani, hogy róla és Allahról szó sincs, igy kissé megnyugodva lépett az ágyhoz. Megérintette Husz- szein vállát, mire az riadtan kinyitotta a szemét és egész testében rázkódni kezdett. — Ne bántsanak, ne bántsanak — kezdte üvölteni odaadom a királyságot... csak legalább elnök maradhassak . .. ne bántsanak... Mohamed rémülten nézte a királyt. Sohasem hitte volna, hogy igazhivő, mégha király is, ennyire féljen. Csendesen motyogta: Gazdag program május 1-én az e^ri stadionban Kiváló címmel és vándorzászlóval tüntették ki a gyöngyöspatai fmsz dolgozóit A stadionban május elsején délután gazdag, színes műsorral várják a BM-szervek az egrieket. A bemutatók előkészületei már részben megtörténtek. A műsoron szereplő lovas bemutatón részt vesznek a Budapesti Rendőr főkapitányság tartalék lovasszázadának tagjai, a Dózsa lovas szakosztálya és a határőrség kiskun- halasi lovas iskolájának tagjai. A bemutató „főszereplői” már a vasárnap folyamán megérkeztek Egerbe. A budapesti tűzoltók bemutatójáról annyit elárulhatunk, hogy egy „hajmeresztő mutatvány is esedékes”; több, mint negyven méter magas tolólétrán akrobatikus gyakorlatok!... A rendőr- és határőrkutyák bemutatóján az idomított kutyák nyomkeresésből, üldözésből és különböző ügyességi gyakorlatokból vizsgáznak majd a közönség előtt. Az egriek gyönyörködhetnek Katona Józsefnek, a világbajnok-csapat tagjának szép műrepülő mutatványaiban. A műsoron általános és középiskolások torn egtorna-gyakorlata is szerepel. A BM „Duna” művész- együttese nyáron utazik Franciaországba. „Export”-műsorukat először Egerben mutatják be. Műsorukban népi táncképek, páros táncok szerepelnek. Közreműködik a BM Központi Zenekara. A SZŐ VOSZ igazgatósága és a KPVDSZ elnöksége értékelte a földművesszövetkezetek 1962-es eredményeit, és ez alapján kiváló eímmel és vándorzászlóval tüntette ki a gyöngyöspatai földművesszö- vetkezetet. A kitüntető oklevél és vándorzászló átadására hétfőn este, ünnepi tanácskozáson került sor, amelyen megjelent Bíró József, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára, Nánási László, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke, Lehr György, a KPVDSZ elnökhelyettese, Ha- vellant Ferenc, a MÉSZÖV elnöke, Várhegyi Tibor, a KPVDSZ megyei szervező titkára és Széles János, FJK- elnök. Nánási László a SZÖVOSZ igazgatósága nevében köszöntötte az ünnepi tanácskozás részvevőit és az elmúlt évi munka értékelése közben hangsúlyozta, hogy a földművesszövetkezetek jó munkájának egyik biztos alapja a párttal, tanáccsal és a tömegszervezetekkel kiépített ió kapcsolat. A gyöngyöspatai fmsz dolgozói megteremtették ezt az alapod, amihez párosult egész évi jó munkájuk és így megérdemelten kapták meg ezt a magas kitüntetést. Nánási elvtárs ezután átadta a SZÖVOSZ oklevelét, Május 2-ától árusít antikvár könyveket az egri Gárdonyi Könyvesbolt Az egri Gárdonyi Géza kérdését, de eddig nem kapott Könyvesboltban közölték a hírt: május 2-től megkezdik az antikvár könyvek árusítását. Egyelőre az a megoldás, hogy a használt és most megjelent könyveket egy helyen, egy üz-. leiben árusítják. — Régi és sürgető kívánságnak teszünk most eleget — mondja Suha Andorné, a könyvesbolt vezetője. — A város fiatalsága — Eger iskolaváros —, de az idegenforgalom utasai is érdeklődnek egy-egy régi kötet, Gárdonyi-regény, Bródy-írás, vagy éppen egy Reményi k-visszaemlékezés után. Az igényre a legtöbbször udvarias nemmel kell válaszolnunk, mert az érdeklődőknek az akár évekkel ezelőtt megjelent köteteket sem kínálhatjuk fel: a jó könyvek megjelenésük után igen hamar gazdára találnak. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat régóta igyekszik megoldani az egri antikvár helyiséget Egerben a szép gondolat megvalósításához. — Az indulás szerénysége mellett is örömöt okoz a könyv barátainak. Mintegy harminc-negyvenezer forint értékű antikvár könyv áll majd május 2-től a polcokon, és az érdeklődők kedvükre böngészhetnek a könyvek között. A Gárdonyi Könyvesbolt állandóan vásárolja a magán- könyvtárak anyagát, amiktől gazdáik megválnak. A használt könyvek egyre szaporodnak és a választék egyre gazdagabb. Nemcsak az itt beszerzett és felvásárolt könyvekre épít az egri könyvesbolt. Ha valakinek igénye támad egy-egy ritka példányra, vagy szakkönyvre, amit a jelenlegi antikvár-szolgálat nem tud kielégíteni, azt előjegyzik és beszerzik. F. A. majd kiváló földművesszövetkezeti dolgozó kitüntetést adott át Patinszki Alajos igazgatósági elnöknek, Molnár László és Mihalik István boltvezetőknek, valamint Szerencsés Károly igazgatósági tagnak. Lehr György elnökhelyettes a KPVDSZ nevében köszöntötte az fmsz dolgozóit és további sikereket kívánva adta át a SZÖVOSZ és a KPVDSZ vándorzászlóját; majd Mé- szely Béla élelmiszer boltvezetőnek egy pozsonyi üdülőjegyet nyújtott át, kiváló munkáiénak elismeréséül. Felszólalt Haveüant Ferenc, a MÉSZÖV elnöke is, és elmondta. hogy kétszeres a gyöngvöspataiak öröme, mert a SZÖVOSZ és a KPVDSZ magas kitüntetése mellé a takarékszövetkezet elnyerte a MÉSZÖV igazgatóságának és a KPVDSZ elnökségének iutal- mát is. A takarékszövetkezet elnökének és helyettesének ezután pénzjutalmat adott át. Ugyancsak pénzjutalmat kapott Tornai Lászlóné. aki nemrég kapta meg a kiváló fmsz-i dolgozó kitüntetést. Beszámolt a földművessző- vetkezet elmúlt évi munkájáról Patinszki Alajos, a kitüntetett fmsz igazgatóságának elnöke. Elmondta, hogyan szervezték meg a tervfeladatok végrehajtását, milyen eredményeket értek el a szocialista munkaversenyben és számokkal illusztrálta a termelési eredményeket. — A tervezett kiskereskedelmi, áruforgalmi tervünket 108,6, a vendéglátóipari tervfeladatunkat 101,4 százalékra és ezen belül a saját készítésű ételforgalmi tervünket 220 százalékra teljesítettük. Ugyancsak teljesítettük a felvásárlási tervünket is — mondotta többek között. A beszámoló után értékelte az igazgatóságon belül szervezett versenyt és a Gyöngyös- pata ' és Vidéke Körzeti Fmsz Vándorzászlaját az 1-es számú önkiszolgáló bolt vezetőjének, Mészely Bélának adta át a kiváló egységbolt oklevéllel együtt. Ugyancsak kiváló egységbolt címmel jutalmazta az iparcikk-bolt dolgozóit, és oklevéllel Lados Tibor boltvezetőt. Ezután 28 dolgozónak pénzjutalmat és tíz dolgozónak könyvjutalmat adott át. A kiváló földművesszövetkezet dolgozói és a meghívott vendégek ezután közös vacsorán vettek részt. P. E. Mohamed — Nyugodjon meg, fiam, én vagyok a próféta. Husszein rámeredt, aztán duzzogva fordult a fal felé. — Hja, Mohamed? Mondhatom, csúnyán rám ijesztett. Allah üzent valamit? — Nem tudtam vele beszélni, fiam. Éppen Kairóban tárgyal. Mondd el nekem, mi nyomja a lelkedet és Jordániát? Husszeinnek eszébe jutott, hogy mégsem illik így bánni a prófétával. Lejött az ágyról és a szőnyegre ült, Mohamed melléje. — Nagy baj van, ó próféta. Lehet, hogy hamarosan futnom kell. Te tudod ezt méltányolni, hiszen magad is szaladtál Mekkától Medináig, de nekem ott nincsenek bankbetétjeim, különben is az nem az én országom, hanem Ibn Szaudé. Szóval, ott hagytam abba, hogy baj van. Tüntetnek az országban, Mohamed! Az én országomban, ahol igyekeztem rendet tartani, mindig hűségesen beszedtem az adót, nem hagytam, hogy az emberek feleslegesen idegesítsék magukat miattam, levettem vállaikról a pénz terhét. És itt nem kellett fárasztania magát senkinek külföldi tárgyalásokkal, én kértem segélyeket, én vásároltam fegyvereket a jó barátaimtól. Most itt van, ez a hála... Mohamed felsóhajtott. — Vége hát a szép álmomnak. Sohasem valósul meg az arab egység ... éjszakája Husszein felugrott. — Már az ég is ellenem esküdött? Mohamed, hát te is az arab egység prófétájává lettél? Tudhattam volna, hogy elhagysz. hiszen mondtad, hogy már Allah is Kairóban tárgyal. Elhagytatok, mert angol lányt vettem feleségül és Amerikából kapom a segélyeket? Nem gondolhattad komolyan, hogy majd a Korán pusztítja el az ellenségeimet és a szentkönyvből építtetek magamnak palotákat! Próféta, hát te hol élsz? Mohamed egykedvűen nézte a dühöngő Husszeint. Aztán megkérdezte: — És a barátaid? A király hirtelen lecsillapodott és merengve nézett maga elé. Kínos szünet következett. — Amerikára gondolsz, Mohamed? Nem tudom mit akarnak. Nasszert nem nagyon kedvelik, mert a saját szakállára dolgozik. De itt van Izrael, őt támogatják Nasszer ellen. És Izrael gyűlöl engem, akit szintén támogatnak. Nehéz ügy. nagyon nehéz. Csak legalább tudnám, hogyan akarnak kimászni a csávából. Próbáltam már hívni őket, de Kennedy mindig mással beszél. Csak azt tudnám, hogy kivel? Közben elveszítem a trónomat, pedig hidd el, hogy elég szépen hozott a konyhára. Prémium a Fehér Házból, veszélyességi pótlék, pár millió dollár apróbb kiadásokra, néhány arany autó. Igazán nem mondhatja senki, hogy a sok adó miatt rongyokban járok, de hát egy királynak adnia kell magára, nem igaz? Mohamed csak bólogatott. Nem szólt egy szót sem, mert hát egy prófétának diplomatának kell lennie: hátha ezt is elkergetik innen, s akkor nem tud majd az utódjának a szemébe nézni. Husszein gondolta, hogy ha Allahhal nem megy semmire, legalább Mohamedet lehessen valamire használni. Odafordult a szótlan prófétához. — Mohamed, megtennél nekem egy nagy szívességet? Én most nem tudok kimozdulni a házból, — menj el KennedyheZi jelenj meg neki is álmában és puhatold ki, hogy mit 'akar. Már csak benne bizhatom, különben rajtam az isten se segít. Mohamed, felállt. Körülnézett, nem látja-e valaki, aztán megáldotta Husszeint és a Fehér Ház felé vette az útját. Alig suhant pár lépést, Allah állt eléje. — Hová-hová. ilyen későn? Mohamed elmondta, mire kérte Husszein. Allah: karon fogta a prófétát. — Ne menj oda. fiam. Felesleges. Inkább menjünk el valahová inni egyet, — De uram, hiszen mi mohamedánok vagyunk! Mi történt veled Kairóban? — Te kérdezed? Az egyetlen prófétám, akinek mindent előre kellene tudnia? Hát mi történhetett volna? Csatlakoztam! MARTHY BARNA
