Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-08 / 105. szám

1963. május 8., szerda NfiPÜJSAG 3 Rokosszovszkij marsall a hitleri Németország fölött kivívott győzelem évfordulójáról A vasutasok 15,5 milliárd forintja A közelmúltban országos an- kéton tárgyalták meg a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­rium vasúti vezérigazgatósá­gán a MÁV újítási mozgalmá­nak fejlődését. Az ankéton az újítómozgalom országos hely­zetét felmérve elmondták, hogy 1949-től 1962-ig csaknem négymillió javaslatot nyújtot­tak be a vasút területén. Kö­zülük több mint másfél milliót elfogadtak, amelyek csaknem 15.5 milliárd forint hasznot hoztak a népgazdaságnak. Mindezekből csak 1962-ben 42,3 millió forint népgazdasági eredmény született. Igen jelentős az a minőségi javulás, amelyet gz újítási ja­vaslatok műszaki megalapo­zottságuknál, gazdasági hatás­fokuknál fogva tartalmaznak. Lényegesen emelkedett az új cikkekre és a többtermelésre vonatkozó újítások száma is. Az újítási mozgalom fejlő­dését megállapító ankéton sok szó esett arról is, hogy az ed­digieknél is lényegesen na­gyobb fejlődés mutatkozhatna a MÁV újítási mozgalmában, ha a javaslatok elbírálói, a mozgalomért felelősök több lelkiismeretességgel foglalkoz­nának vele. Ismét leszögezték: úpv kell az újításokkal a vasút területén is törődni, hogy a népgazdaság és az újító késedelem nélkül élvezze an­nak a hasznát. V M. 99 készülnek... a késztermékig, tizenhat kü­lönféle művelet elvégzése után.. Említettem, hogy a nullszéria elkészült már, rövi­desen megkezdjük majd a so­rozatgyártást is. Természete­sen, exportcikk lesz ez is, és biztató, hogy külföld máris kí­váncsian érdeklődik felőle. Egyelőre a Szovjetuniótól és Kubától kaptunk jelentősebb megrendelést... Űj gyártmá­nyunk nyilvános bemutatására e hóban kerül majd sor Buda­pesten, ami egyébként fiatal üzemünk . első nyilvános sze­replése, tulajdonképpeni pre­mierje is lesz a Nemzetközi Vásáron —. fejezte be tájé­koztatóját Petrovai elvtáns. Reméljük, sikeres lesz ez a bemutatkozás, s az ampullázó gépen még sok értékes alkotás, követi a jövőben, sok-sok új, hasznos elgondolás, terv ölt majd testet az új üzemben, öregbítvén iparunk régi hírne­vét, diosőségét, ország, világ előtt... (gyónt) szovjet nép és hadserege s kommunista párt vezetésével hősies bátorságról tett tanúbi­zonyságot, — hangoztatta. A marsall hozzáfűzte, hogy a Nagy Honvédő Háborúban kivívott győzelem lelkesítője és szervezője a kommunista párt volt, s 1945 kezdetén a hadseregben és a haditengeré­szetnél volt a párttagság csak­nem 60 százaléka. Rokosszovszkij marsall a mai helyzettel foglalkozva rá­mutatott arra, hogy az impe­rialisták most is, mint .a má­sodik világháború előtt, szítják a mllitarlzmust Nyugat-Né- metországban, és akadályoz­zák a német békeszerződés megkötését. A NATO nukleá­ris erőinek megteremtésére vo­natkozó amerikai terv meg­nyitja az atomfegyverhez ve­zető utat a német militaristák előtt. — Nekünk számolnunk kell az imperialista agresszió veszé­lyével — mondotta a marsall —, s ezért az SZKP és a szov­jet kormány mindent megtesz az ország védelmi képességé­nek megerősítésére. Rokosszovszkij marsall rá­mutatott arra, hogy ugyanak­kor a szovjet állam külpoliti­kájának fő elve a békés együttélés, s ez megfelel min­den nép érdekeinek. (MTI) „A premierre ... Gyöngyösön az Egyesüli Izzólámpa éis Villamossági R1 Félvezető- és Gépgyárában. A: új profilt kapott üzem nag> csarnokában van is nagy igye­kezet mindenfelé, — főként e szereidében, ahol úgyszólvár az utolsó simításokat végzi! legfiatalabb gyártmányukon. Mint értesülök, a napokbar készült el a nullszéria: báron darab ampullázó gép ... Meg­lepett az elnevezés — de méf inkább a konstrukció, amin szemtől szembe kerültem vele No, nem nagy csoda, de ebber a gyárban nem készítettel még soha ilyesfélét! — Az ampullázó gép terve zését Budapesten, az anya üzemben végezték, gyártásár: azonban első ízben került mos sor, hazánkban egyetlen he lyan, itt a pipis-hegyi részleg ben — tájékoztat Petrovai Fe renc üzemvezető mérnök. — Az automata gép, injek ciós ampullákat gyárt majd óránként mintegy háromezer ' kétszáz darabot, a nyersáru te MOSZKVA (TASZSZ): Rokosszovszkij marsall nyi­latkozatot adott a TASZSZ tu­dósítójának azzal kapcsolat­ban, hogy 18 esztendővel ez­előtt győzte le a szovjet nép és a szovjet hadsereg a Nagy Honvédő Háborúban a fasiszta Németországot. A marsall Moszkva alatt, a Volgánál, Be­lorussziában és Észak-Német* országban maga is részt vett a hitleri csapatok szétzúzásában. Rokosszovezkij marsall nyi­latkozatában hangsúlyozta, hiábavalóak a burzsoá történe­lemhamisítóknak azok a pró­bálkozásai, amelyekkel csök­kenteni akarják a Szovjetunió szerepét a fasizmus szétzúzá­sában. — A Szovjetunió volt a vilá­gon az egyetlen oly erb, amely képes volt nemcsak megállí­tani, hanem szét Is verni a fa­siszta Németország háborús gépezetét — mondotta. A továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy a második vi­lágháború végérvényesen ak* kor változott át felszabadító, antifasiszta háborúvá, amikor belekapcsolódott a Szovjet­unió, miután a német fasiszta rablók megtámadták a Szov­jetuniót. — Ebben a hősi harcban, amely 3—6000 kilométer hosz- szúságú fronton bontakozott ki és 1418 napon át tartott, a Jelentkezés a Sátoraljaújhelyi Kertészeti Technikum levelező tagozatára A Sátoraljaújhelyi Kerté­szeti Technikum pályázatot hirdetett az 1964. január 1-én kezdődő levelező tagozatára. A felvételt elnyerheti minden olyan érdeklődő, aki betöltött« a 18. életévét, viszont nerr múlt el 40 éves és elvégezte az általános iskola nyolc osz­tályát. A pályázók részére I960 őszén magyarból és matemati­kából felvételi vizsgát tarta­nak. A levélben történő jelent­kezésre az iskola (Sátoralja­újhely, Kossuth u. 26.) részle Í tes tájékoztatót és jelentkezés lapot küld. A kongresszus szünetében Mint már lapunkban megírtuk, az elmúlt héten Parád- fürdőn tartották a gasztroenterológiai kongresszust, amelyre külföldi vendégek is érkeztek. A kép a kongresszus két szov-. jJt részvevőjét mutatja: Melíkoza moszkvai orvosnőt és á IznthC'róJi Moszajszkij doktort. lett végzik középiskolai tanul­mányaikat. De sikerült megöl-! dást találni az ifjúsági ezüst-! kalászos tanfolyamok szerve- ■ zésével, a parasztifjúság szak-! mai-politikai nevelésére is. ) A megye ifjúsága él a tanu­lási lehetőségekkel: a munkás- fiatalok közül 1800-an tanul- J nák különböző szakmai tanfo-; lyamokon, mozgalmas élet fo-! lyik a több mint száz ifjúsági \ klubban, 255 könyvtár, sok kul-1 túrház biztosítja a fiatalok ta-! nulási—szórakozási lehetőségét,.! ; de mindezeken túl nagy fel' ; adatot rő az ifjúsági szerveze­tekre az a tény, hogy a KISZ­■ tagok közül még mindig 1318 . fiatalnak nincs meg az általá­nos iskolai végzettsége, 6 a szervezeten kívüli ifjúságot vizsgálva, a helyzet még rosz­i szabb képet mutat. Ez a tény. de az is, hogy a falusi KISZ- szervezetek még nem minden • esetben tudnak kaliő nevelő- : hatást gyakorolni a fiatalokra., ■ sürgeti a párt- és tőmegszer­■ vezetek hatékonyabb segítsé-- gét, a pedagógusok még na-! gyobb részvételét az ifjúsági\ munkába, hogy a falvak gazda-! ’ sági, kulturális, sportélete az! . eddi ginéi biztatóbb képet mu-| ■ tasson. ! ezerre a mozgalom részvevői­nek száma. A mozgalom első követelmé­nyeként — amely a közösség számára végzett hasznos mun­kára ösztönzi a fiatalokat — megnőtt a gyárak, a termelő- szövetkezetek ügyei iránt ér­zett felelősség; több mint ezer fiatal versenyzik, hogy meg­szerezze a szocialista ifjúsági brigád elmet. S hogy bizonyít­sák, nemcsak szavakban érte­nek egyet a párttal, a kong- ■fesszusi munkaversenyben mintegy 15 ezer ifjúmunkás ds szövetkezeti parasztfiatal vett részt KOMOLY sikerként köny­velhették el az ifjúsági szerve­zetek, hogy a fiatalokat érdek­lő, 6zínes, változatos előadá­sokkal, tanfolyamokkal — ame­lyeken a részvevők létszáma két év alatt megduplázódott — hozzájárulták a fiatalok politi­kai-ideológiai, szakmai tudá­sának növeléséhez. A fiatalok választ kaptak a természettu­dománnyal, a világűrkutatás­sal, a párt szövetségi politiká­jával kapcsolatos, s egyéb kér­déseikre. A tanulási kedv nö­vekedését, bizonyítja, hogy meghaladja a két és fél ezret azoknak a fiataloknak a szá­ma, «kik napi munkájuk mel­\ NEMES CÉLOK elérésére tö­> möríük soraikba megyénk (KISZ-szervezetei a munkás- l paraszt- és diákifjúságot, hogy f fogadalmukhoz híven, a kom- ! munista eszméket terjesztve, (annak szellemében élve tevé- fkenykedjenek a szocializmus {építésén, s minél több társra 5 lelve, minél több fiatalt tömö- Srítve soraikba, segítsék elő az í egész ifjúság erkölcsi-politikai {nevelését, szakmai és általános I műveltségének gyarapítását. S E célok elérését értékelve, a J megyei KISZ-bizottság öröm- ímel állapíthatta meg, hogy az j ifjúsági szervezetek biztatóan í erősödtek, tömegbefolyásuk } megnőtt., s majdnem tízezer i fiatalt fogadtak soraikba az í utóbbi három év alatt. 5 Ez a nagyarányú növekedés I azzal magyarázható, hogy az if­júsági szervezetekben színe­sebb, eleven, vonzó tartalmi munka bontakozott ki, s Az if­júság a szocializmusért-mozga - lom, amely a fiatalok világné- jzeti, politikai nevelését, a szó­lj eialista munkaerkölcs térhódi- jtását. az esztétikai és testi ne- jvelést sorolja követelményei {köze, mind több követőre talál Í a megye fiataljai közül, így növekedett 14 «sarv® 24 és, fél 3Co nunumsta eszmékéi teif4esztm... BÉKE ÉS HÁBORÚ a háború és a béke Scyllája és üharybdise között elvezet, a íompromisszumok iránytűje határozza meg, — mint eddig is. Ha magunk, miként eddig is, minden erőnkkel mágnesezzük azokat a pólusokat, amelyek .beállítják” ezt az iránytűt. Ha a ma embere nem egysze­rűen a háborús nemzedék iszo­nyatával, undorával fordul el a pusztulástól, hanem a min- áenkit kényszerítő és kénysze­ríteni képes tények, érvek, szükségszerűségek hatására. A májusi évforduló: alkalom a kötelező emlékezésre. A májusi évforduló: kény­szerítő kötelezettség, hogy az emberiség, — és azok is, akik az emberiség sorsát percről percre kezükben tartják — emlékezzék ne csak arra, hogy mit zárt le a tizennyolc évvel ezelőtti győzelem és a kapitu­láció, hanem arra is, hogy a tizennyolc esztendőt „megúsz- tuk”, hogy ez a közel két évti­zed nem torkollott háborús ka­tasztrófába. — Ha bizonytalan léptekkel is, de haladtunk azon az úton, amelyet kezdet­ben a döbbenetes iszonyat, az ember természetes életösztöne diktált csupán. Önbizalmat ad ez a dátum: hiszen büszkék le­hetünk arra, hogy elkerültük jeltelen katonasírokban nyug­vó apáink tragédiáját. És ér­demes visszanézni erre a tizen­nyolc éves útra, amely már sokszor kanyarodott a szaka­dék közelébe: de a „döntő pil­lanatban” megváltoztatta irá­nyát. Érdemes elemezni az irányváltozások okait, amelyek nem érintették azért a fő irányt: hiszen az utat, ha má­sok nem is, a kerékvető kövek mindig elválasztották a szaka­déktól. De ne bízzuk sorsunkat a véletlenre, a kerékvető kövek helytállására. A tizennyolc év­vel ezelőtti májust nem a vé­letlenek, hanem a legtudato- sabb, magasrendüen szervezett erők összefogása harcolta ki. Akkor a feltámadt, méltóságá­ban megsértett emberiség csa­varta ki a fegyvert a háborús fenevad kezéből. A leszerelési hónap a fegy­vert kicsavaró erők seregszem­léje. A leszerelési hónap, amely a béke és a háború mezsgyéjé­re irányítja az emberek tekin­tetét, — mutassa meg a kőnek mindkét felét: mutassa meg azt a két világot, amelyet az 1945-ös május — reméljük és akarjuk: — végérvényesen el­határolt egymástól. Krajczár Imre beriség az utolsó évtizedekben a átélt, ha a memória cserben- ( hagyná az embert, amikor . újabb sorsfordulókhoz, kor­szakhatározó döntésekhez kö- • zeledik: az évforduló ismét fi­gyelmeztet. Ismét rákénysze- r ríti azokra a kusza érzésekre, amelyek úrrá lettek rajta ti­zennyolc esztendővel ezelőtt, » amikor először szippantott I mélyet, teli tüdőre a béke le- r végűjéből, amikor a háború és r a béke mezsgyéjén állt. — Megkapaszkodott a mezsgye s „innenső” felében, de még c érezte a közelmúlt háború r iszonyatos gödrét. Borzongva s fordult el a nagy temetőtől, — és bizonytalan léptekkel igye­kezett távolabb kerülni tőle. a És, — mintha szörnyű átok ki­sérné, a távolabbkerülés lelas- 6 sült, s néha, mintha nem is azon az úton haladna tovább, amelyet a múltból, a háború- 1 tói való irtózás rákényszerí- { tett.;. És, mintha néha meg- ( állna... És mintha egyre gyakrabban megállna, mint aki belefáradt a menetelésbe, t és úgy próbálja visszaszerezni ] hajdani lendületét, hogy visz- t szafelé megy az úton. 1 Béke és háború. Az és, a 2 kötőszó — a dátum: május j nyolcadika. ] Nem véletlen, hogy ezen a . napon kezdődik a leszerelési ^ íónap. Ha csak tanulságra van ( szükség — ha csupán a vérre ( és a háborúra, a borzalmakra ( akarnánk ismét ráébreszteni az j embereket akkor más idő- : pontot is választhattunk volna ; a leszerelési hónap első napjá- ( nak. A második világháború kirobbantásának dátuma is ép- pen úgy reaktiválná a pusztu­lás lassan emlékké meszesedő ! nyomait, mint a győzelem ün­nepe. De a náci fenevad kez­deti sikereinek idézése csak a reménytelenség, a lemondás, a néma szomorúság, a tűrés, ' a pusztulás, az elhullás tényeit sorakoztatná fél, még akkor is, ha tudjuk: hova vezetett a Slesswig-Hollstein ágyútüze. Most — talán nem csalódunk, ha úgy érezzük, — távolabb kerültünk a háborútól, mint amikor negyvenötben a harcok ' befejezését ünnepeltük. Akkor: ■ a hátunk mögött, közvetlenül a sarkunkban volt a háború — i és előttünk a béke végtelen le­hetőségekkel telehintett meze­je. A hátunk mögött is béke ■ van, — mert a helyi háborúikat • leszámítva is, a Föld lakossága . békés viszonyok között éli nap- ; jait. Most: előttünk is béke : van, — ha sikerül megtarta­nunk azt az útirányt, amelyre „betájoltuk” magunkat. Ha engedjük, hogy az utat, amely „A szovjet—angol— t amerikai koalíció meg- t teremtése tette lehetővé 1 a német fasizmusnak és i csatlósainak szétzúzását, s Azért végezhette cl ezt : a feladatot, mert tudatú- f ban volt történelmi fele- i lősségének, azonban i mindig eszünkben ke’l i tartani, hogy a megszór- i zett tekintélyt könnyen i el lehet veszíteni,” (A i szovjet küldött felszóla- : lása az 1945-ös san-fran- I ciscói értekezleten.) , Az évforduló egy kicsit ün- j nepélyesebbé teszi a legszür- j kébb hétköznapot is. A dátum , mellett sorakozó piros betűk j felszakítják az emlékezet gát- j jait, — s ha az emlékek patak- s ja nagyon vérszegényen csőr- ] gedezik is, akkor is észreveszi 1 az ember a csobogást, a zaj- , lást. Jelentéktelen események j képe is felidéződik, éles lesz 1 egy évforduló „előhívó oldatá- , ban”. A mai nap olyan esemé- s nyék emlékét eleveníti fel . kényszerítő plaszticltással, , amelyek évforduló nélkül sem ] merülhetnek feledésbe, ame- , lyeket az idő homokja soha­sem fedhet be, amelyre még annak is kell emlékeznie, ame­lyet annak is kell tudnia, — aki nem volt kortárs. 1945. május nyolcadikén a lapok első oldalának felét ez a három szó foglalta el: BE­FEJEZŐDÖTT A HÁBORŰ! •Az Öles betűk összezsugorod­tak, amikor bekerültek a nap­tárba, de újdonság, friss örömadta szenzációjuk még Inkább megkopott az évek so­rán. Nimbuszukat is kikezdte a kegyetlen idő, — s a kegyet­len kor. Számunkra az volt az utolsó nagy küzdelem; Európa tizennyolc évvel ezelőtt, ha fáradt, rokkant lábakkal is, sérült szívvel, csonka ambí­ciókkal is: de kimászott a ret­tenetes sírgödörből. De Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népei­nek egy része a gigantikus világégést már úgy jegyezte fel nemzeti történelemkönyvé­be, hogy az a „régi” háború volt, amelynek keservét feled­tette az újabb kegyetlensége. „Az utolsó ostromlott fővá­ros, Prága Is felszabadult” — kopogták a távírógépek 1945. május hetedikén, lapzárta előtt a világlapok szerkesztő­ségeiben, „a német csapatok megadták magukat”, s a kez­deti sikerektől, Európa és Af­rika harcterein verhetetlennek hirdetett német seregek ismét elindultak — az országrész méretűvé duzzadt fogolytábo­rokba. A rabló eltűnt a politika színteréről. A világ, — ha nem ] a kínok útján ért volna *el! május nyolcadikáig, akkor ön-; feledten ünnepelhetett volna. < De a pompás díszszemléknek,! a győzelmi felvonulásoknak, ; a diadalmas seregek parádéi- ■ nak kiégett gyárak, fpldig le-; rombolt városok szolgáltak ] hátterül, a győzelem mámoros; őrömét az elesett bajtársak,; apák, gyermekek, anyák, szó-! rongásos emléke mérgezte. ; A sebek behegedtek, begyó-! gyultak a test sebei. De gyó­gyíthatatlanok maradtak a lé­lek sérülései. Mert ki felejt­heti el a szőnyegbombázások nyomában felcsapó tízméteres lángokat? Ki felejtheti — még az sem, aki csak képen látta — Coventry pusztulását, a földig lerombolt szovjet városok ez­reit, a bombák szörnyű mele­gétől kiszáradó patakokat és elfonnyadó testeket? Ki felejt­heti el azt, hogy a Luft-vaffe- harsonák dőlőfalú Jerikó-sors- ra ítélték a világot? Ki felejt­heti el — az sem, aki csak já­tékfilmen látta — a nagaszaki ás hírosimai atom-orgiát? Ki felejtené? ha a felejtés szürke köde rátelepedne arra, amit az am-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom